Magyar Hirlap, 1935. április (45. évfolyam, 75-97. szám)

1935-04-02 / 75. szám

4 1935 április 5. HUM) FLANDIN GONDJAI Megint nehéz harcokat vív Flandin. Pedig mindenki elismeri róla, hogy nagyon jól dolgozik. Csak éppen a népszerűség nem akar melléje, szegődni.. Sem a kamarában, sem Párizsban, sem künn az országban. Még sajtójának hangjában is van valami fanyarság, ha dicsérni kellene a miniszterelnököt .. t★ De nem is nagy túlzással azt lehetne mondani: Flandin legnagyobb érdeme ez a népszerűtlenség. Amelyet annak köszönhet, hogy soha nem tesz üres ígéreteket, soha nem hangoztat felelőtlenül jelszavakat, soha nem tesz engedményeket a pillanatnyi hangulatnak. Mindig a realitások útján akar járni, és idegenkedik attól az egyszerű módszertől, amely szívességekkel kenyerez le embereket. Abból indulva ki, hogy „kis ajándékok erősítik a barátságot“. Ha olyan fiatalon, olyan váratlanul kerül valaki a kormány élére, mint ahogy ez Flandin esetében történt, akkor igazán tartoznék „kedves“ lenni, a francia politikai körök felfogása szerint. Kedves lenni szavakkal és kedves lenni a cselekedeteiben is. Már most Flandin elhanyagolja a kisebbnagyobb politikai hatalmasságok lekötelezését. Akkor is, ha ez csak szavakba kerülne. Még inkább akkor, ha az ilyen kedvesség áldozatokkal járna az állami érdek rovására. Azt kezdettől fogva őszintén megmondta: áthidalhatatlan ellentétet lát a tetszetős népszerűségi politika és a józan reálpolitika között. Kezdettől fogva optált a népszerűtlenség mellett és ezen nem akar változtatni. 1* Most két komoly problémával áll szemben a Flandin-kormány. Az egyik Anglia újabb elhajlása Párizstól az európai politikában. Sir John Simon és Eden berlini látogatása nem egészen egyezett a francia intenciókkal. Amint nem egyezett a francia intenciókkal Éden moszkvai látogatása sem. Mert most újból saját útjain jár az angol külügyi hivatal. Az angol külpolitika új fordulatánál fogva a Qual d'Orsay magatartása most határozatlan és bizonytalan. Megelőzni az angol főpecsétőt moszkvai látogatását és definitív formát adni a francia—orosz szövetség feltámasztásának, erre nem tudta elszánni magát Laval. És a Lago Maggiore mellé összehívott konferencia megnyitásáig ugyan még több mint tíz nap van, tehát Stresa előtt Laval még megteheti a moszkvai látogatást, de ma már nem olyan esélyekkel, mint amilyenekre számíthatott volna akkor, ha Sir Anthony Eden előtt megy ki a szovjetköztársaság fővárosába. Ha már Németország elszánja magát az erélyes fegyverkezésre, akkor ez legalább lényegesen javítani fogja Franciaország külpolitikai pozícióját — az így felállított jóslat nem vált be. Franciaország pozíciója néhány árnyalattal rosszabbult azóta, amióta Berlin bejelentette a visszatérést az általános védkötelezettséghez. A másik súlyos probléma: az aranyalapnak és a valuta stabilitásának kérdése. Itt Flandin feltétlenül lekötötte szavát a frank értékének megóvása mellett. Azonkívül jóhiszemű a meggyőződése és nem olyan ember, aki feladná jóhiszemű nézeteit. Már most a belga frank lényeges értékcsökkentése újabb nehézségeket jelent Franciaországra nézve és alátámasztja azt a már áram is eléggé erős áramlatot, amely Prezsben sürgeti a frank leértékelését. Ez az áramlat nem elégszik meg azokkal az engedményekkel, amelyeket a bankjegyforgalomnak és a hitelkereteknek kiszélesítése körül tett Flandin. A jelszó az, hogy az árak színvonalának „fájdalommentes“ lecsökkentésére, az exportlehetőségek javítására, az idegenforgalom élénkítésére legalább 11 százalékkal kell leszorítani a francia frank árfolyamát, mivel egyes szakértő véleménye szerint a frankot jelenleg 14 százalékai értékelik túl, a dollárhoz és fonthoz képest. (Az természetesen nyílt kérdés, mennyire megnyugtatóak az ilyen számítások és vájjon mi következik belőlük.) Ezek volnának a tárgyi problémák. De azontúl vannak más nehézségek is. Például a súlyos külpolitikai helyzet folytán a francia kamara nem akarja megkezdeni, nem akarja hosszúra szabni a húsvéti szünetet. Márpedig éppen a súlyos külpolitikai helyzetnél fogva a kormány számára kellemetlen a kamara együttmaradása. Egyelőre csak a fékezhetetlen, felelőtlen Franklin-Bouillon tartott két olyan beszédet, amely határozottan használt Berlinnek és határozottan ártott Párizsnak. De az ilyen üzemi balesetek ismétlődhetnek. Igaz, a képviselők is belátták, hogy most kerülni kell minden zavart a külpolitika területén és így egyelőre a párizsi községtanács mandátumainak szaporításáról tárgyalnak. De azért a helyzet nagyon nehéz. Azután pedig a szocialisták és a radikálisok különválása nagyon alátámasztotta Flandin pozícióját. A radikálisok részéről most hónapokon át aláhúzták azokat az ellentéteket, amelyek a szocialista párttal szemben merültek fel. De az esedékessé vált községi és megyegyűlési választások előkészítése során Franciaország nagy részében célszerűnek bizonyult, ha megint egyszer összefognak a radikálisok a szocialistákkal. Márpedig az összefogás a megyei, községi választásoknál közelebb hozza a két pártot a nagy politikában is... És abban a pillanatban, amikor a radikális párt hajlamossá lesz az ellenzéki magatartásra, a Flandin-kormánynak veszélyes jobboldali ellenfele fog támadni Tardieu személyében. Tardieu most már ötödik hónapja piheni ki egy különben nem súlyos betegség következményeit. Élvezd a napfényt a Riviérán és a vár. Vár azzal az engeszi lehhetetlenséggel, amilyen csak egymástól elszakadt régi barátoknál éleződhetik ki. Hiszen Tardieu számára keserű csalódás az, hogy a hosszú fegyverbarátság után Flandin nélküle, sőt ellene indult új útjára. * Amilyen erősnek látszott még egy két hete Flandin, olyan bizonytalanná vált most újból pozíciója. Der Starke ist am stärksten allein — ez a szép mondás gyakran igaz, de nem mindig igaz és főleg nem áll meg a francia politikában. Ahol idáig csak egy ember tudott egyedül, saját erejére támaszkodva, erős hatalmat gyakorolni hosszú ideig. De ez az egy ember — Clemenceau volt és még neki is szüksége volt az érvényesüléshez a háborúra ... Flandin azonban nem Clemenceau és most nincs háború. Vagy legalább még most nincs háború. . . (Gy) Bismarck százhúsz éve Április elseje csendes jubileum volt Németországban, mint százhuszadik évfordulója Bismarck születésének. Felépítette a német egységet, bebizonyította nélkülözhetilenségét akkor, amikor hetvenötéves korában távoznia kellett helyéről és még most is, közel négy évtizeddel halála után, eleven politikai fogalom. Nem csupán Németországban, de ez európai politikában és a világpolitikában. ★ A 19. század három legnagyobb diplomatája közül az egyik. (Metternich és Talleyrand volt a másik kettő.) Ez a jellemzés nem meríti ki, nem is határozza meg Bismarck jelentőségét. Először, mert élesebb szeme, biztosabb keze volt, mint Metternich hercegnek. Sőt őt illeti meg a rangelsőség még Talleyrand cinikus lángelméjével szemben is. (Ami egyébként a cinizmust illeti, ezért Bismarck sem ment a szomszédba.) Mit lehetne róla mondani, ami néhány sorban felméri jelentőségét? Először talán: még ahhoz is kitűnően értett, ami nem érdekelte és amitől ellenszenvvel fordult el. Például a parlamentáris harcokat unta és lenézte, de azért a legnagyobb parlamentáris szónoka a német történelemnek. Szemben utódainak jó részével, Bismarck fontos beszédeinek megszövegezését soha nem bízta másokra, legföljebb megbeszéltte másokkal az ilyen beszédeket. De soha nem ragaszkodott az előre készült szöveghez és szállóigévé szállt mondatainak nagy része, a vita hevében született rögtönzések. Például a: IVir Deutsche fürchten Gottes Hand und sonst niemand ... Vagy pedig: szélsően konzervatív volt a világfelfogása. 1848 után a fiatal Bismarck határozottan reakciósabb volt, mint az öreg Metternich. És akkor, amikor a 19. század vége felé általános divat volt a negyvennyolcas forradalom glorifiikálása. Bismarck legnagyobb lelki nyugalommal írta meg memoárjaiban, hogy katonai puccsot próbált szervezni akkor, amikor királyi jóváhagyást kapott Berlin márciusi forradalma. Ennek ellenére Bismarck volt az, aki általános, titkos, egyenlő választói jogot adott minden ellenzéssel szemben már 1871-ben a német birodalomnak .Viszont mindvégig kitartott a kuriális választási rendszer melett a porosz országgyűlésen, noha ez a rendszer egyes kerületekben a nagy vagyonok képviselőinek — ezerszeres szavazati jogot biztosított a harmadik kúria választóival szemben.) Mi a magyarázata ennek az ellentétnek? Bismarck a német egység megszilárdítása végett az akarta, hogy a birodalmi gyűlés tegyen népszerű és sorakoztassa maga mögé minden országhatáron át a német tömegeket Ezért a célért néha majdnem megbocsátott a szociáldemokratáknak is: azért, mert mindannyian német szocialisták voltak, tekintet nélkül a bajor vagy a szász, vagy a badeni tatárokra. Az annyi évszázadon át sok darbokra hasalt német nép érzelmi összekovácsolása nem lehetséges másként, mint demokratikus alapon. Ezzel tisztában volt Bismarck és így megadta, sőt kierőszakolta a német birodalom számára az általános iskos, egyenlő választói jogot minden korlátozás, minden fenntartás nélkül. Viszont ami például Poroszországot illeti: volt gondja arra, hogy a kuriálisan választott porosz országgyűlésnek jusson a reális hatalom nagy része, szemben a német birodalmi gyűléssel. ★ Mit lehetne róla még elmondani az ilyen pillanatfelvételben? Diplomáciai művészetével megcsinálta azt, amit senki más nem tudott volna megcsinálni: biztosította Európa semlegességét akkor, amikor Poroszország egymásután három győzelmes háborúval szélesítette ki európai pozícióját. Ez már valami. Ami több ennél: mind a három győzelem után teljes energiával, sőt a kétségbeesés energiájával harcolt azért, hogy Poroszország tanúsítson mérsékletet a győzelem kihasználásánál. Königgrätz után ezt csak úgy tudta elérni, hogy megfenyegette Frigyes Vilmos királyt: leugrik a nikolsburgi kastély emeletéről vagy pedig elesik karasszkusainak élén, ha nem fogadják el „túlontúl mérsékelt“ békefeltételeit. Aláírom, mivel kancellárom az ellenséggel szemben cserbenhagyott engem: ezt a keserű mondatot vetette papírra akkor Frigyes Vilmos De ha Bismarck mérséklete nem érvényesül 1866-ban, akkor 1870-ben a bécsi udvarná felülkerekedik a háborús párt, és az osztrák magyar hadsereg hátbatámadja a Franciaországban elfoglalt Poroszországot... Az ilyen jövőbelátás talán több, mint három háború diplomáciai megszervezése. Is még mindig csak keveset jelent ahhoz képest, hogy Bismarck 1871-től fogva kísérteties biztonsággal látta: a naggyá növekedett német birodalom irritálni fogja Európá és ezért Európát meg kell nyugtatni: a német birodalom — szaturálva van. A német birodalom elért mindent, amit elérhetett és nem gondol újabb terjeszkedésre. Sőt elutasít magától minden újabb terjeszkedést. Sok kis ellentéten, sok személyi keserűségen kívül több nagy ellentét választotta el Bismarck herceget II. Vilmostól. Például az orosz viszontbiztosítási szerződést a német külpolitika alaptételének tekintette Bismarck. Szoros barátság a Habsburgokkal, de ugyanakkor nem kevésbé szoros, barátság Szentpétervárral... Ezt a viszontbiztosítási szerződést minden komolyabb ok nélkül nem újította meg II. Vilmos és így előbb utat nyitott az orosz— francia szövetség kiépülésének, azután a hármas antant létesülésének. Amikor Bismarck „leleplezte“ ezt a súlyos hibát, II. Vilmos komolyan gondolt arra, hogy bíróság elé idézi és vizsgálati fogságba helyezi az akkor már nyolcvanesztendős vaskanellárt. Mivel ezt a tervét nem sikerült megvalósítania, néhány üveg pezsgővel, mint hívatlan vendég utazott le Bismarck birtokára, abban a hitben, hogy személyes szeretetreméltóságával fogja elhallgattatni az ellenvetéseket. Miután előbb diplomáciai úton, majd sajátkezű levélben kérte meg Ferenc Józsefet — ne fogadja Bismarckot, , aki fiának esküvőjére Bécsbe érkezett. (Fe Kedd renc József kénytelen volt eleget tenni ennek a kérésnek. De nem nagyon bánta, ha híre ment, miért nem fogadhatja Bismarckot. És így történt meg az a csoda, hogy Königgrätz ellenére Ferenc József helyett Bécs fogadta a volt német kancellárt. Olyan ünnepléssel, amelynek napokig volt betege II. Vilmos.) 4. Sok paradoxon, sok ellentét, sok úgynevezett antinómia van Bismarck pályáján. És talán ezért egészen nagy ember Bismarck. (f..) SCHMIDT MIKSA MEGHALT A régi, szép Budapest egyik érdekes és tehetséges embere tért pihenőre most, amikor Schmidt Miksa 74 éves korában meghalt. Bútortervezés és bútorgyártás: ez volt a mestersége, az ipara, a szenvedélye. Mégpedig a bútorgyártás dekoratív, sőt pompős formája. Mi volt a Schmidt-stílus? Most művészettörténetileg, iparművészileg elemezni kellene a barokk formáit és még néhány utóbb következett divatot. De legegyszerűbb azt mondani: tessék megnézni a Vígszínház előadásán valamilyen főúri vagy bankári szalont Ez volt Schmidt Miksa stílusa. A Vígszínház és a Schmidt-féle bútors gyár együtt, egyidőben lettek kulturális értékekké, és a Vígszínház nem szakította meg ezt az összetartozást. 4. Mesterségének fanatikusa volt Schmidt Miksa két emberöltőn át, noha mellesleg értett a vagyonszerzés mesterségéhez is. Az idők változásával természetesen elporladt a nagy vagyon jó része. De azért voltak idők, amikor Schmidt fejedelmi bőkezűséggel tudott ajándékokat osztogatni. Gyűjtötte is a régi bútorokat, az iparművészeti emlékeket, mivel mindig a történeti stílus ösvényein akart maradni. És így szüksége volt művészettörténeti környezetre. Végül úgy megnövekedett gyűjteménye, hogy a régi kiscelli kolostor hatalmas épületét vásárolta meg műtárgyainak elhelyezésére. Legyen Budapest fővárosé a kolostor épülete az ott elhelyezett nagy és részben csakugyan értékes gyűjteménnyel, a kolostor egész környékével együtt akkor, ha ... Itt sajnos, teljesíthetetlen vagy alig teljesíthető feltételeket szabott a nagy bútorgyáros. Nem rossz szándékból, hanem azért, mert a nagy gesztus embere volt, így azután a kiscelli zárdából nem lett budapesti múzeum és éppen merit. Schmidt Miksa halálának napján nyílt meg a második aukció-kiállítás Ernst Lajosnál a Schimidt-gyűjtemény kincseiből. Változtak a viszonyok, fordultak az idők és Schmidt Miksa is kénytelen volt fokozatosan felszámolni gyűjteményét. Mit lehet még mondani róla? Mesterségét laposan, kitűnően értette, hibátlan, teljes technikai tudással. Talán kevés eredeti invencióval, de annál több ízléssel. Azért is, mert ez a mesterség régi családi hagyomány volt nála. De akármennyire dominálta hosszú éveken át a budapesti bútorpiacot és akármilyen üzleti sikerei voltak, nevéből nem lett volna fogalom — Mágnás Elza nélkül. Mágnás Elza neki volt a barátnője akkor, amikor Sick Gusztáv meggyilkolta. Csak neki? Ezt miért kérdezte más, ha nem kérdezte Schmidt Miksa. 4. Huszonhárom év múlt el Mágnás Elza meggyilkolása óta. De a gyilkosság körülményei olyan „szenzációsak“, vagy inkább olyan ponyvaregényszerűek voltak, hogy a kevéssé rokonszenves részletekre ma is sokan emlékeznek még. Akkor mindenkinek azt kellett hinnie: Schmidt Miksa röstelkelik majd azért, amiért Mágnás Elzával tartozott össze és megdöbbenve fogja számonkérni, miért nem tájékoztatta őt senki arról, milyen életet folytatott Mágnás Elza akkor, amikor Schmidt nem ellenőrizte őt. Ehelyett a finom iparművész, a nagy bútorgyáros megbocsátott mindent. A csúnya titkok felfiszulésával is tartotta a hűséget volt barátnőjével szemben. Sőt ezt a hűséget és tiszteletet elvitte egy olyan fokig, amely már a patológiával határos. Amint általában volt benne sok patologikus vonás. Hiszen az egész ember nem volt más, mint kezdetlegességnek és a zsenialitásnak sajátságos keveréke. Mi lesz a kiscelli kolostorépürlettel és a Lene még megmaradt iparművészeti gyűleménével? Ezt most még nem lehet tudni. A Gellérthegy déli lejtőjén lévő ingatlaa azonban a Pálos-szerzetesek öröksége.