Magyar Hirlap, 1935. július (45. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
493. július 5. A felsőház bizottságai elfogadták a légvédelmi javaslatot A felsőház bizottságai hétfőn délutánJózsef főherceg elnöklésével tárgyalták a légvédelemről szóló törvényjavaslatot, amelyet Hellerbronth Antal ismertetett. Gömbös Gyula miniszterelnök felszólalása vezette be a vitát, amelyben gróf Apponyi Károly, Puky Endre, Simontsits Elemér, báró Jeszenszky Sándor, Lázár Ferenc, EndreyAntal és József főherceg vett részt. Az általános vita végén Gömbös Gyula miniszterelnök újból felszólalt és megadta a kívánt felvilágosításokat. Az együttes bizottság ezután a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás során báró Jeszenszky Sándor, Simontsits Elemér és Csuky Endre szólalt fel. Gömbös Gyula miniszterelnökinek a felszólalásokra adott felvilágosításai után az együttes bizottság a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta.A felsőház plénuma szerdán délelőtt tíz órakor tartja ülését, amelyen a légvédelmi javaslaton kívül letárgyalják azokat a javaslatokat, amelyeket a képviselőház legutóbb elfogadott. A felsőház tanácskozásainak befejezése után a képviselőház formális ülést tart, amelyen tudomásul veszi a felsőház üzenetét s azután az országgyűlés mindkét háza megkezdi nyári szünetét, amely október közepéig tart. Gyengélkedés idején, különösen, ha a rosszullétet szorulás vagy keresztfájás fokozza, az enyhe és igen kellemes természetes „Ferenc József“ keserűvíz mindig puha, könnyű székürülést és kielégítő emésztést szerez. Híres nőorvosok a legnagyobb elismerés hangján írnak a valódi Ferenc József vízről,mert ez a kritikus életkorban is hosszabb időn át alkalmazható anélkül, hogy szerfelett kedvező hatása csökkenne. Tovább sztrájkolnak a csepeli posztógyári munkások A csepeli magyar posztógyári sztrájk még mindig áll. Pénteken délután négy órától szombaton hajnali öt óráig tartó értekezleten döntött a munkások bizalmi testülete a sztrájk folytatása mellett. A munkásság vezetői kijelentették, hogy ők teljesítenék Bornemisza kereskedelmi miniszternek azt a kívánságát, hogy előbb álljanak munkába s azután tárgyaljanak majd a jogos kívánságaik kielégítéséről, de ők nem a miniszterrel, hanem a gyárral szemben bizalmatlanok, miután a gyár a négy hét előtt kötött szerződést megszegte. A szovjet erkölcs világában nagy változás megy most végbe. Szinte azt kellene mondani: megkezdődött a visszatérés a polgári, sőt a nyárspolgári morálhoz. Jemikidze elmozdítása összes állásaiból, kizárása a pártból és száműzetése Szibériába jelentette kifelé a döntő fordulatot ebben az irányban. A meggyőződés lanyhasága mellett „a laza életfelfogás és nők iránt tanúsított érdeklődés változékonysága“ szerepeltek legfőbb vádpontok gyanánt Jenukidze ellen. Mint ahogy már vagy egy év óta, a fontosabb hivatalok betöltésénél rendszeresen mellőzik azokat, akik többször elváltak, vagy akik a házasságkötés egyébként igen egyszerű formaságának mellőzésével éltek együtt felváltva más nőkkel. Az úgynevezett szabad szerelem most az érvényesülés nagy hátrányává lett Szovjet-Oroszországban és ezt egyszerre úgy tekintik, mint a burzsujosztály romlottságának maradványát, vagy mint a burzsuj-osztályból kikerült bohémek erkölcsi anarchiájának követését. Míg a proletár-osztály erkölcsi felfogása megköveteli a hűséges kitartást az élettárs mellett ... Mondják hirtelen az új álláspont képviselői. Természetesen a könnyű válás és a szabad szerelem a közelből mindig más volt, mint amilyennek távolról látszott. A válást az anyakönyvvezető mondta ki egy fél perc alatt, ha mind a két fél kívánta, és egy sor körülmény fennforgásánál elég volt az egyik fél kívánsága is a válás haladéktalan, jogerős kimondásához. Azután pedig másfél évtizeden át az összeköltözött férfi és nő társadalmilag, vagy jogilag — semmiféle hátrányba nem került azáltal, ha elmulasztotta a házasságkötés szertartását. Semmiféle jogi hátrányba nem került, — ez igen szépen hangzik, de gyakorlatilag nagyon közel állította a szabad szerelmet és az egyszerű összeköltözést a házassághoz. Amennyiben az így együtt töltött évek, vagy hónapok után a férfi és a nő szétváltak, a törvénytelen gyerekek után ugyanolyan tartásdíj illette a nőt, mintha a gyerek törvényes házasságból született volna. Bizonyos esetekben pedig a nőnek még más vagyonjogi igényei is származtak a szabad szerelemből és az összeköltözésből. Tehát a hatóságilag engedélyezett, sőt egy időn át államilag pártfogolt „viszonyok“ likvidálása mindig nehezebb volt, mint a polgári államokban szokott lenni. Annál inkább, mert a szovjet házassági joga, magánjoga és erkölcsi kódexe rendkívül lovagias a nőkkel szemben. Abból az alaptételből, vagy abból a feltevésből indulva ki, hogy akármilyen hibákat kövessenek el a nők, ezért rendszerint a férfiak felelősek. Például abban az esetben, ha egy nő a házasságon kívül született gyereknél nem tudja egy határozott férfival szemben az apaságot bebizonyítani és két, vagy három, vagy négy férfi kerülhet kombinációba, akkor ezek között felosztják a tartásdíjat. Mégpedig úgy, hogy a férfiak „egyetemlegesen szavatolnak“, tehát ha valamelyikük nem fizetne és a követelés behajthatatlanná válnék, akkor ezt a részt is a többi férfi tartozik fizetni. A válás is inkább formailag volt egyszerű, mint gyakorlatilag. A házassággal együtt járt a vagyonközösség. A válásnál tehát a vagyon fele az asszonyt illette meg. Vagyon alatt az orosz városban elsősorban a lakást kell érteni. És a lakás ritkán több, sőt inkább kevesebb egy szobánál. Tehát az elvált házastársak a legtöbb esetben tovább is kénytelenek voltak együttlakni, sőt egy szobában lakni, és ez az egyéb kényelmetlenségektől eltekintve, nagyon megnehezítette az új házasság kötését. A falu meg éppen nem láthatta hasznát a válás megkönnyítésének, mióta visszatértek az egyéni parasztbirtokok rendszeréhez. A válás ugyanis azt jelentette, hogy a ház fele és a föld fele az asszonyé. Márpedig az orosz paraszt mindent inkább vállal, semhogy lemondjon földjének feléről. ★ A változás tehát, hogy a családot idáig a polgári erkölcs maradványának tekintette és mint reakciós intézményt szerette volna felszámolni a szovjetrendszer. Míg a most felülkerekedett új áramlat minden állami rend számára alap gyanánt tekinti a családot. Ebből a fordulatból már egy sor konzekvenciát vontak le. A gyereket minél előbb és minél teljesebben kivenni a család köréből — ez volt sokáig az álláspont- A felelősség a gyerekért és a gyerek nevelése az államot illeti meg, tehát mindenki az államra bízhatja gyerekét, ha akarja, sőt ezzel csak bizonyítja, hogy jó kommunista... Most az állam többé nem akarja átvenni a gyerekeket és az iskola is a legszigorúbban felelősségre vonja — ha kell, bűnvádi úton is — a szülőket azért, ha gyerekeikkel nem törődnek eléggé. A gyerekek állami gondozásának rendszere nem vált be Oroszországban. És a szovjet barátai is elismerik, hogy a gyerekek rongyosan, éhesen kóboroltok csapatostól külvárosi utcákon, loptak és raboltak, ahol lehetett, de gyakran nem riadtak vissza a gyilkolástól sem. A gyerekek erkölcsi elvadulása igen súlyos problémává lett és ezt a problémát nem tudják másként megoldani, mint a szülői felelősség visszaállításával, sőt erős fokozásával. Ami a szabad szerelmet illeti: ez mint intézmény tovább is fennmarad és tovább is állami pártfogásban részesül. De — olyan állami pártfogásban, amely által a szabad szerelem jogi és anyagi konzekvenciák szerint még sokkal közelebb kerül a házassághoz, mint volt idáig. Azután pedig a hivatalok és az állások betöltésénél mérlegelt „minősítési táblázat“ ugyanolyan súlyos körülménynek tekinti, ha valaki a szabad szerelem keretein belül cseréli fel gyors egymásutánban élettársát, mint azt, ha valaki többször elvált és újból nősült... Márpedig a minősítési táblázat sorsa, döntően fontos ott, ahol minden hivatalt és állást az állam tölt be. ★ Az úgynevezett bohém erkölcsök egyik legfőbb képviselője Jenukidze volt és éppen ez magyarázza meg a vele szemben alkalmazott szigort. A szerelmi kérdések bohém kezelése „polgári bűn“ és ellenkezik a proletariátus erkölcsével —ez az új tétel, amelyet könyörtelen szigorúsággal akar érvényesíteni az orosz szovjetköztársaság. Természetesen megnehezítették a válást is, de ez a jogi változás nem sokat jelent. Mivel a gyakorlatban amúgy is rendkívül nehéz volt elválni — az előbb elmondottak szerint —, akármennyire sima volt a válás jogi része. HÍRLAP A tábla jóváhagyta Rákosi Mátyás életfogytiglani fegyházbüntetését Az ítélőtábla Harmath-tanácsa hétfőn hirdette ki ítéletét Rákosi Mátyás volt kommunista népbiztos bűnperében, akit a törvényszék annak idején életfogytiglani fegyházra ítélt. Az ítélethirdetés napján erős rendőri készültség, zárta körül a tábla épületét és csak szigorú igazoltatás után lehetett bejutni a tárgyalóterembe. Az utolsó szó jogán Rákosi Mátyás azt hangoztatta, hogy bünipöre sok szállal fűződik a nemzetközi politikához. Kijelentette, hogy a tanácsköztársaság felszámolása azért történt meg olyan békésen és simán, mert azt remélték, hogy demokratikus, főként szociáldemokratákból álló kormány következik. Rákosi Mátyás beszéde során többízben kommunista propagandaízű kijelentéseket tett, amiért az elnök kétszer is rendreutasította. Két és félórás tanácskozás után hirdette ki ítéletét a tábla. Rákosi Mátyás bűnperében az elsőfokú ítéletet, az életfogytiglanra szóló fegyházbüntetést helybenhagyta és csak anynyit változtatott az ítéleten, hogy Rákosit a pénzhamisítás vádja alól részben felmentette, a kiszabott büntetésből pedig egy évet és két hónapot kitöltöttnek vett. Az ítélet megokolásában a tábla magáévá tettte a törvényszék által megállapított tényeket. A tövényszéki ítéletnek a Károlyi-kormány szerepére vonatkozó megállapításait mellőzte azzal, hogy ebben a kérdésben véleményt mondani nem az ítélet feladata, bűnösnek találta a tábla Rákosit a felségsértés kntelmében és a bűnösség szempontjából közömbösnek mondotta, hogy a négyéves háború után az elítélt polgárság nem tudott ellenállást kifejteni a kommunista uralom ellen. Bűnösnek találták Rákosi Mátyást a lázadás bűncselekményében is, mert résztvett a forradalmi kormányzótanácsnak azon az ülésén, amely báró Szterényi József és báró Szurmay Sándor letartóztatását rendelte el. Helyesnek találta a tábla a törvényszék ítéletének azt a megállapítását is, hogy Rákosi Mátyás mint felbujtó bűnös a Szamuelly-féle dunántúli gyilkosságokban, mert részt vett a forradalmi kormányzótanácsnak azon az ülésén, amely Szamuellyt és társait felhatalmazta a gyilkosságok végrehajtására. Rákosi bűnösségét mondotta ki a tábla is a pénzhamisítás bűntettében, de az egy- és kétkoronás bankjegyek hamisítása tekintetében megállapította, hogy a vádpontban tévesen mondotta ki őt bűnösnek a törvényszék, mert ezek a bűncselekményei időközben elévültek. Súlyosbító körülménynek vették a sokszoros bűnhalmazatot, enyhítőkörülménynek, hogy Rákosi a bűncselekmények elkövetésekor büntetlen előéletű volt, azóta már tizenhat év telt el és hogy hosszabb ideje fogságban van. Dr. Miskolczy Ágoston főügyészhelyettes súlyosbításért jelentett be semmisségi panaszt, dr Vámbéry Rusztem pedig szintén semmiségi panasszal élt az ítélet ellen. Rákosi az elnök kérdésére kijelentette, hogy mindenben csatlakozik védőjéhez. a miniszterelnök, ha azt állítja, hogy az ellenzéknek nincs programja. Azt üzente a miniszterelnöknek, hogy tartsa be ígéreteit maradéktalanul, mert miinél magasabb polcon van valaki, annál inkább köteles meggondolni, mielőtt valamit ígér. Titkos szavazás mellett a kormányzati rendszer megbukott volna, ígéret-inflációk alapján nem lehet bizalmat befelé és tiszteletet kifelé biztosítani az országnak. Nem a kormányzat programja, hanem a kormányzat cselekedetei és felfogása iránt bizalmatlan. Kifogásolta ezután, hogy Kozma Miklós belügyminiszter legutóbb egyik beszédében azt mondotta, hogy egy alsófokú kihágási bíróság ítéleteit feltétlenül helyben fogja hagyni. Erre a kijelentésre csak a miniszternek a jogiban való járatlanságát hozhatja fel mentségül. A miniszterek tanulják meg a magyar alkotmányt, mert akkor tisztelni is fogják. A Nagy Ferenc, a kisgazdapárt főtitkára, báró Berg Miksa és Klein Antal képviselők szólaltak még fel a gyűlésen, amely után közebéd volt, ahol Eckhardt Tibor ismét beszédet mondott. ' ’93 Eckhardt Tibor éles beszéde a diktatúrák ellen Követelte a titkos választójog megvalósítását A tolna megyei Decs községben vasárnap adták át a díszpolgári oklevelet Eckhardt Tibornak. Az ünnepség után nagygyűlés volt, amelyen Eckhardt Tibor hosszabb beszédet mondott. Azt fejtegette, hogy a magyar falu népe soha nem kapható felforgatásra. Minden körülmények között rendnek kell lennie, mert rend nélkül nincs, munka és munka nélkül nincs megélhetés. A magyar népnek ragaszkodnia kell az ezeresztendős alkotmányos rendhez. Hála a magyar államfő bölcsességének, ebben az országban ma is a rendnek feltétlenül biztos támasza az alkotmányos királyság, az államfő és az ezeréves magyar alkotmány. Amikor most folyton halljuk a diktatúrai kijelentéseket, a magyar polgárságnak a leghatározottabban tiltakoznia kell a jog és törvény lealacsonyító beállítása ellen. A joggal, a törvénnyel való könnyelmű bánásától nem jelent egyebet, mint állásfoglalást a parancsuralmi rendszer mellett, amelyet mi elutasítunk magunktól. Parancsuralomról ne beszéljenek, mert ennek az országnak nincs rá szüksége és mert a magyar nép semminemű zsarnoki, vagy önkényuralmat nem tűr. Figyelmeztet, hogy a rendet nemcsak a nép elégedetlenssége boríthatja fel, hanem felülről is fel lehet borítani. Súlyos aggodalommal látja azt a cinikus gúnyolódást a jogászokkal és a joggal szemben, amelyet az utóbbi hetekben tapasztalt. Eckhardt ezután azt fejtegette, hogy téved Kedd Előléptetések az állami számvevőszéknél A kormányzó a legfőbb állami számvevőszék elnökének a miniszterelnök által előterjesztett javaslatára Méhes Mózes számvevőszéki tanácsost számvevőszéki tanácselnökké, Bartholy Ervin és Veres Imre számvevőszéki tanácsosi címmel és jelleggel felruházott számvevőszéki osztálytanácsosokat, valamint Péchy Ernő számvevőszéki osztálytanácsost számvevőszéki tanácsosokká, Fejér József, Illyés István és Székely Ödön számvevőszéki osztálytanácsosi címmel és jelleggel felruházott számvevőszéki titkárokat számvevőszéki osztálytanácsosokká kinevezte, továbbá Wensky Károly számvevőszéki tanácsosnak, a számvevőszéki tanácselnöki címet és jelleet. Weszely Sándor számvevőszéki tanácsosi címmel felruházott osztálytanácsosnak a számvevőségi tanácsosi jelleget, Bathó János számvevőszéki osztálytanácsosnak a számvevőszéki tanácsosi címet és jelleget, Almási Román, Nyakó Ferenc, Komlódy József és Schröder József számvevőszéki titkároknak a számvevőszéki osztálytanácsosi címet és jelleget, végül Aba Ilhef számvevőszéki titkárnak a számvevőszéki osztály tanácsosi címet adományozta. Berlinbe utazik a lengyel külügyminiszter Berlinből jelentik: A német birodalmi kormány már régebben meghívta Beck ezredes lengyel külügyminisztert Berlinbe. A lengyel külügyminiszter a meghívást elfogadta és szerdán, július harmadikén érkezik meg a német fővárosba. Beck ezredes két napig marad Berlinben.