Magyar Hirlap, 1935. július (45. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

4­­93. július 5. A felsőház bizottságai elfogadták a légvédelmi javaslatot A felsőház bizottságai hétfőn délután­­József főherceg elnöklésével tárgyalták a légvédelemről szóló törvényjavaslatot, ame­lyet Hellerbronth Antal ismertetett. Gömbös Gyula miniszterelnök felszólalása vezette be a vitát, amelyben gróf Apponyi Károly, Puky Endre, Sim­ontsits Elemér, báró Je­szenszky Sándor, Lázár Ferenc, Endrey­­Antal és József főherceg vett részt. Az általános vita végén Gömbös Gyula miniszterelnök újból felszólalt és meg­adta a kívánt felvilágosításokat. Az együt­tes bizottság ezután a törvényjavaslatot ál­talánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás során báró Je­szenszky Sándor, Simontsits Elemér és Csuky Endre szólalt fel. Gömbös Gyula mi­niszterelnökinek a felszólalásokra adott fel­­világosításai után az együttes bizottság a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta.­­A felsőház plénuma szerdán délelőtt tíz órakor tartja ülését, amelyen a légvédelmi­ javaslaton kívül letárgyalják azokat a ja­vaslatokat, amelyeket a képviselőház leg­utóbb elfogadott. A felsőház tanácskozásai­nak befejezése után a képviselőház formá­lis ülést tart, amelyen tudomásul veszi a felsőház üzenetét s azután az országgyűlés mindkét háza megkezdi nyári szünetét, amely október közepéig tart. ­ Gyengélkedés idején, különösen, ha a rosszullétet szorulás vagy keresztfájás fo­kozza, az enyhe és igen kellemes természe­tes „Ferenc József“ keserűvíz mindig puha, könnyű székürü­lést és kielégítő emésztést szerez. Híres nőorvosok a legnagyobb elis­merés hangján írnak a valódi Ferenc József vízről,­­mert ez a kritikus életkorban is hosszabb időn át alkalmazható anélkül, hogy szerfelett kedvező hatása csökkenne. Tovább sztrájkolnak a csepeli posztógyári munkások A csepeli magyar posztógyári sztrájk még mindig áll. Pénteken délután négy órától szom­ba­ton hajnali öt óráig tartó értekezle­ten döntött a munkások bizalmi testü­lete a sztrájk folytatása mellett. A munkásság ve­zetői kijelentették, hogy ők teljesítenék Bor­nemisza kereskedelmi miniszternek azt a kí­vánságát, hogy előbb álljanak munkába s azután tárgyaljanak majd a jogos kívánsá­gaik kielégítéséről, de ők nem a miniszterrel, hanem a gyárral szemben bizalmatlanok, miután a gyár a négy hét előtt kötött szer­ződést megszegte. A szovjet­ erkölcs világában nagy változás megy most végbe. Szinte azt kellene mondani: meg­kezdődött a visszatérés a polgári, sőt a nyárspolgári morálhoz. Jemikidze el­mozdítása összes állásaiból, kizárása a pártból és száműzetése Szibériába je­lentette kifelé a döntő fordulatot ebben az irányban. A meggyőződés lanyhasága mellett „a laza életfelfogás és nők iránt tanúsított érdeklődés­ változékonysága“ szerepeltek legfőbb vádpontok gyanánt Jenukidze ellen. Mint ahogy már vagy egy év óta, a fontosabb hivatalok be­töltésénél rendszeresen mellőzik azokat, akik többször elváltak, vagy akik a házasságkötés egyébként igen egyszerű formaságának mellőzésével éltek együtt felváltva más nőkkel. Az úgynevezett szabad szerelem most az érvényesülés nagy hátrányává lett Szovjet-Oroszországban és ezt egy­szerre úgy tekintik, mint a burzsuj­­osztály romlottságának maradványát, vagy mint a burzsuj-osztályból kikerült bohémek erkölcsi anarchiájának köve­tését. Míg a proletár-osztály erkölcsi felfogása megköveteli a hűséges ki­tartást az élettárs mellett ... Mondják hirtelen az új álláspont képviselői.­­ Természetesen a könnyű válás és a szabad szerelem a közelből mindig más volt, mint amilyennek távolról látszott. A válást az anyakönyvvezető mondta ki egy fél perc alatt, ha mind a két fél kí­vánta, és egy sor körülmény fennforgá­sánál elég volt az egyik fél kívánsága is a válás haladéktalan, jogerős kimon­dásához. Azután pedig másfél évtizeden át az összeköltözött férfi és nő társa­dalmilag, vagy jogilag — semmiféle hátrányba nem került azáltal, ha el­mulasztotta a házasságkötés szertar­tását. Semmiféle jogi hátrányba nem ke­rült, — ez igen szépen hangzik, de gya­korlatilag nagyon közel állította a sza­bad szerelmet és az egyszerű összeköl­­tözést a házassághoz. Amennyiben az így együtt töltött évek, vagy hónapok után a férfi és a nő szétváltak, a tör­vénytelen gyerekek után ugyanolyan tartásdíj illette a nőt, mintha a gyerek törvényes házasságból született volna. Bizonyos esetekben pedig a nőnek még más vagyonjogi igényei is származtak a szabad szerelemből és az összeköltö­­zésből. Tehát a hatóságilag engedélye­zett, sőt egy időn át államilag pártfo­golt „viszonyok“ likvidálása mindig nehezebb volt, mint a polgári államok­ban szokott lenni. Annál inkább, mert a szovjet házassági joga, magánjoga és erkölcsi kódexe rendkívül lovagias a nőkkel szemben. Abból az alaptételből, vagy abból a feltevésből indulva ki, hogy akármilyen hibákat kövessenek el a nők, ezért rendszerint a férfiak fele­lősek. Például abban az esetben, ha egy nő a házasságon kívül született gyerek­nél nem tudja egy határozott férfival szemben az apaságot bebizonyítani és két, vagy három, vagy négy férfi kerül­het kombinációba, akkor ezek között felosztják a tartásdíjat. Még­pedig úgy, hogy a férfiak „egyetemlegesen szava­tolnak“, tehát ha valamelyikük nem fizetne és a követelés behajthatatlanná válnék, akkor ezt a részt is a többi férfi tartozik fizetni. A válás is inkább formailag volt egy­szerű, mint gyakorlatilag. A házasság­gal együtt járt a vagyonközösség. A vá­lásnál tehát a vagyon fele az asszonyt illette meg. Vagyon alatt az orosz vá­rosban elsősorban a lakást kell érteni. És a lakás ritkán több, sőt inkább ke­vesebb egy szobánál. Tehát az elvált házastársak a legtöbb esetben tovább is kénytelenek voltak együttlakni, sőt egy szobában lakni, és ez az egyéb kényel­metlenségektől eltekintve, nagyon meg­nehezítette az új házasság kötését. A falu meg éppen nem láthatta hasz­nát a válás megkönnyítésének, mióta visszatértek az egyéni parasztbirtokok rendszeréhez. A válás ugyanis azt jelen­tette, hogy a ház fele és a föld fele az asszonyé. Már­pedig az orosz paraszt mindent inkább vállal, semhogy le­mondjon földjének feléről. ★ A változás tehát, hogy a családot idáig a polgári erkölcs maradványának tekintette és mint reakciós intézményt szerette volna felszámolni a szovjet­­rendszer. Míg a most felülkerekedett új áramlat minden állami rend számára alap gyanánt tekinti a családot. Ebből a fordulatból már egy sor konzekven­ciát vontak le. A gyereket minél előbb és minél teljesebben kivenni a család köréből — ez volt sokáig az álláspont- A felelősség a gyerekért és a gyerek ne­velése az államot illeti meg, tehát min­denki az államra bízhatja gyerekét, ha akarja, sőt ezzel csak bizonyítja, hogy jó kommunista... Most az állam többé nem akarja átvenni a gyerekeket és az iskola is a legszigorúbban felelősségre vonja — ha kell, bűnvádi úton is — a szülőket azért, ha gyerekeikkel nem törődnek eléggé. A gyerekek állami gondozásának rendszere nem vált be Oroszországban. És a szovjet barátai is elismerik, hogy a gyerekek rongyosan, éhesen kóborolt­­ok csapatostól külvárosi utcákon, lopt­­ak és raboltak, ahol lehetett, de gyak­ran nem riadtak vissza a gyilkolástól sem. A gyerekek erkölcsi elvadulása igen súlyos problémává lett és ezt a problémát nem tudják másként meg­­oldani, mint a szülői felelősség vissza­­állításával, sőt erős fokozásával. Ami a szabad szerelmet illeti: ez mint intézmény tovább is fennmarad és tovább is állami pártfogásban részesül. De — olyan állami pártfogásban, amely által a szabad szerelem jogi és anyagi konzekvenciák szerint még sokkal köz­­elebb kerül a házassághoz, mint volt idáig. Azután pedig a hivatalok és az állások betöltésénél mérlegelt „minősí­­tési táblázat“ ugyanolyan súlyos körül­­ménynek tekinti, ha valaki a szabad szerelem keretein belül cseréli fel gyors egymásutánban élettársát, mint azt, ha valaki többször elvált és újból nősült... Már­pedig a minősítési táblázat sorsa, döntően fontos ott, ahol minden hiva­­talt és állást az állam tölt be. ★ Az úgynevezett bohém erkölcsök egyik legfőbb képviselője Jenukidze volt és éppen ez magyarázza meg a vele szem­ben alkalmazott szigort. A szerelmi kér­dések bohém kezelése „polgári bűn“ és ellenkezik a proletariátus erkölcsével —­­ez az új tétel, amelyet könyörtelen szigo­rúsággal akar érvényesíteni az orosz szovjetköztársaság. Természetesen meg­nehezítették a válást is, de ez a jogi változás nem sokat jelent. Mivel a gya­­­korlatban amúgy is rendkívül nehéz volt elválni — az előbb elmondottak szerint —, akármennyire sima volt a válás jogi része. HÍRLAP A tábla jóváhagyta Rákosi M­átyás életfogytiglani fegyházbüntetését Az ítélőtábla Harmath-tanácsa hétfőn hir­dette ki ítéletét Rákosi Mátyás volt kommu­nista népbiztos bűnperében, akit a törvény­szék annak idején életfogytiglani fegyházra ítélt. Az ítélethirdetés napján erős rendőri készültség, zárta körül a tábla épületét és csak szigorú igazoltatás után lehetett bejutni a tárgyalóterembe. Az utolsó szó jogán Rákosi Mátyás azt hangoztatta, hogy bünipöre sok szállal fűző­dik a nemzetközi politikához. Kijelentette, hogy a tanácsköztársaság felszámolása azért történt meg olyan békésen és simán, mert azt remélték, hogy demokratikus, főként szociáldemokratákból álló kormány követ­­kezik. Rákosi Mátyás­­ beszéde során több­­ízben kommunista propagandaízű kijelenté­seket tett, amiért az elnök kétszer is rendre­­utasította. Két és félórás tanácskozás után hirdette ki ítéletét a tábla. Rákosi Mátyás bűnperében az elsőfokú ítéletet, az életfogytiglanra szóló fegyházbüntetést helybenhagyta és csak any­­nyit változtatott az ítéleten, hogy Rákosit a pénzhamisítás vádja alól részben felmen­tette, a kiszabott büntetésből pedig egy évet és két hónapot kitöltöttnek vett. Az ítélet megokolásában a tábla magáévá tettte a törvényszék által megállapított ténye­ket. A tövényszéki ítéletnek a Károlyi-kor­mány szerepére vonatkozó megállapításait mellőzte azzal, hogy ebben a kérdésben véle­ményt mondani nem az ítélet feladata, bű­nösnek találta a tábla Rákosit a felségsértés k­­ntel­mében és a bűnösség szempontjából közömbösnek mondot­ta, hogy a négyéves háború után az elítélt polgárság nem tudott ellenállást kifejteni a kommunista uralom ellen. Bűnösnek találták Rákosi Mátyást a lázadás bűncselekményében is, mert részt­­vett a forradalmi kormányzótanácsnak azon az ülésén, amely báró Szterényi József és báró Szurmay Sándor letartóztatását ren­delte el. Helyesnek találta a tábla a törvény­szék ítéletének azt a megállapítását is, hogy Rákosi Mátyás mint felbujtó bűnös a Sza­­muelly-féle dunántúli gyilkosságokban, mert részt vett a forradalmi kormányzótanácsnak azon az ülésén, amely Szamuellyt és társait felhatalmazta a gyilkosságok végrehajtására. Rákosi bűnösségét mondotta ki a tábla is a pénzhamisítás bűntettében, de az egy- és kétkoronás bankjegyek hamisítása tekinteté­ben megállapította, hogy a vádpontban téve­sen mondotta ki őt bűnösnek a törvényszék, mert ezek a bűncselekményei időközben el­évültek. Súlyosbí­tó körülménynek vették a sokszoros bűnhalmazatot, enyhítő­­körülmény­nek, hogy Rákosi a bűncselekmények elkö­vetésekor büntetlen előéletű volt, azóta már tizenhat év telt el és hogy hosszabb ideje fogságban van. Dr. Miskolczy Ágoston főügyészhelyettes súlyosbításért jelentett be semmisségi pa­naszt, dr Vámbéry Rusztem pedig szintén semmiségi panasszal élt az ítélet ellen. Rá­kosi az elnök kérdésére kijelentette, hogy mindenben csatlakozik védőjéhez. a miniszterelnök, ha azt állítja, hogy az el­lenzéknek nincs programja. Azt üzente a miniszterelnöknek, hogy tartsa be ígéreteit maradéktalanul, mert miinél magasabb pol­con van valaki, annál inkább köteles meg­gondolni, mielőtt valamit ígér. Titkos szava­­zás mellett a kormányzati rendszer megbu­kott volna, ígéret-inflációk alapján nem le­het bizalmat befelé és tiszteletet kifelé biz­tosítani az országnak. Nem a kormányzat programja, hanem a kormányzat cselekede­tei és felfogása iránt bizalmatlan. Kifogásolta ezután, hogy Kozma Miklós bel­ügy­miniszter legutóbb egyik beszédében azt mondotta, hogy egy alsófokú kihágási bíróság ítéleteit feltétlenül helyben fogja hagyni. Erre a kijelentésre csak­ a minisz­ternek a jogiban való járatlanságát hozhatja fel mentségül. A miniszterek tanulják meg a magyar alkotmányt, mert akkor tisztelni is fogják. A Nagy Ferenc, a kisgazdapárt főtitkára, báró Berg Miksa és Klein Antal képviselők szólaltak még fel a gyűlésen, amely után közebéd volt, ahol Eckhardt Tibor ismét be­szédet mondott. ' ’93 Eckhardt Tibor éles beszéde a diktatúrák ellen Követelte a titkos választójog megvalósítását A tolna megyei Decs községben vasárnap adták át a díszpolgári oklevelet Eckhardt Tibornak. Az ünnepség után nagygyűlés volt, amelyen Eckhardt Tibor hosszabb be­szédet mondott. Azt fejtegette, hogy a ma­gyar falu népe soha nem kapható felforga­­tásra. Minden körülmények között rendnek kell lennie, mert rend nélkül nincs, munka és munka nélkül nincs megélhetés. A ma­gyar népnek ragaszkodnia kell az ezer­esztendős alkotmányos rendhez. Hála a ma­gyar államfő bölcsességének, ebben az or­szágban ma is a rendnek feltétlenül biztos támasza az alkotmányos királyság, az ál­lamfő és az ezeréves magyar alkotmány. Amikor most folyton halljuk a diktatú­rai kijelentéseket, a magyar polgárságnak a leghatározottabban tiltakoznia kell a jog és törvény lealacsonyító beállítása ellen. A joggal, a törvénnyel való könnyelmű bá­násától nem jelent egyebet, mint állásfog­lalást a parancsuralmi rendszer mellett, amelyet mi elutasítunk magunktól. Parancsuralomról ne beszéljenek, mert ennek az országnak nincs rá szüksége és mert a magyar nép semminemű zsarnoki, vagy önkényuralmat nem tűr. Figyelmeztet, hogy a rendet nemcsak a nép elégedetlens­­sége boríthatja fel, hanem felülről is fel lehet borítani. Súlyos aggodalommal látja azt a cinikus gúnyolódást a jogászokkal és a joggal szemben, amelyet az utóbbi hetek­ben tapasztalt. Eckhardt ezután azt fejtegette, hogy téved Kedd Előléptetések az állami számvevőszéknél A kormányzó a legfőbb állami számvevő­­szék elnökének a miniszterelnök által előter­­jesztett javaslatára Méhes Mózes számvevő­­széki tanácsost számvevőszéki tanácselnökké, Bartholy Ervin és Veres Imre számvevőszéki tanácsosi címmel és jelleggel felruházott számvevőszéki osztálytanácsosokat, valamint Péchy Ernő számvevőszéki osztálytanácsost számvevőszéki tanácsosokká, Fejér József, Illyés István és Székely Ödön számvevőszéki osztálytanácsosi címmel és jelleggel felruhá­zott számvevőszéki titkárokat számvevőszéki osztálytanácsosokká kinevezte, továbbá Wensky Károly számvevőszéki tanácsosnak, a számvevőszéki tanácselnöki címet és jelle­­et. Weszely Sándor számvevőszéki tanácsosi címmel fel­­ruházott osztálytanácsosnak a számvevőségi tanácsosi jelleget, Bathó János számvevőszéki osztálytanácsosnak a szám­vevőszéki tanácsosi címet és jelleget, Almási Román, Nyakó Ferenc, Komlódy József és Schröder József számvevőszéki titkároknak a számvevőszéki osztálytanácsosi címet és jelleget, végül Aba Ilhef számvevőszéki tit­kárnak a számvevőszéki osztály tanácsosi cí­met adományozta. Berlinbe utazik a lengyel külügyminiszter Berlinből jelentik: A német birodalmi kor­mány már régebben meghívta Beck ezredes lengyel külügyminisztert Berlinbe. A lengyel külügyminiszter a meghívást elfogadta és szerdán, július harmadikén érkezik meg a német fővárosba. Beck ezredes két napig marad Berlinben.

Next