Magyar Hirlap, 1936. július (46. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

4 1936 július 1. HIPIAU Uraim beszélnek: M 1‘25-től Imprimému,................................p 1-49-től ISCDfl •«£%£.ni.. 11 Sm 110 cmMSmSl6. (TIPCIO P 1 Itnprimé ftemyósel.TOm ............................... P 4'90 tö1 mmmmmamb Plosion" "..................; HM»! S M«,-'95... "Vili. Edward torpedótámadáson vett részt a portsmouthi gyakorlaton Londonból jelentik: Vili. Edward király a keddi portsmouthi tengerészszemle során egy torpedótámadásban vett részt az élő számú titkos szerkezetű motoros torpedó­kor­onaszád fedélzetén, amely 1500 lóerős gépe segítségével óránként több mint 80 ki­lométer sebességgel szelte a viharos hullá­mokat. Az uralkodó szakadó záporban fe­­detlen fővel, durva tengerész esőköpenyben állt a fedélzeten, amelynek első felét majd­nem elborították a tenger tajtékzó hullámai. Megelőzőleg a király a szakadó záporra való tekintettel a tengerészlaktanyában szemlélte meg a tengerészcsapatokat, egiy álló óráig merev vigyázz-állásban tisztelegve a díszlé­pcső­n elvonuló csapatok előtt. Szemle után a király parancsot adott, hogy valamennyi tengerész kétszeres rum-adagot kapjon. Két öngyilkosság Garadi Béla 38 éves textilgyári előmunkás Pestszenterzsébeten, az Árpád ucca 23. sz házban lévő lakásán felakasztotta magát és meghalt. A Kén ucca 3. számú ház első emeleté­ről kedden este az udvarra ugrott Olly György­né 32 éves háztartásbeli asszony. A mentők súlyos sérülésekkel a Rókus-kór­­házba vitték. Motorkerékpár és taxi súlyos összeütközése A Ferenc József rakpart 12. számú ház előtt kedden este összeütközött egy motor­­kerékpár és egy taxi. A motorkerékpár két utasa, Kengstein Sándor böröndössegéd és Hull Magda fűzősnő súlyosan megsérültek. Mindkettőt a Rókus-kórházba vitték a men­tők. Becsapott a villám Schmoing villágába Berlinből jelentik; Berlinben és környé­kén kedden délben nagy vihar pusztított. Becsapott a villám többek között Max Schmeling nyári villájába is, amely Berlin egyik elővárosában, Saarowban fekszik. A villa tetőzete kigyulladt s mire a tűzoltók megérkeztek, teljesen leégett. A felső eme­let berendezése is elpusztult..Max Schme­­ling és felesége, Annts Ondra, az ismert filmszínésznő éppen a villa terraszán ültek és ebédeltek, amikor a villám becsapott. Egyiküknek sem történt semmi baja, a vil­lát azonban ott kellett hagyniuk és este be­jöttek Berlinbe és egy szállodában béreltek szobát. A MAGYAR HÍRLAP előfizetési árai: 1 bóra 2,90 P, 1/4 évre 8 P, 1/4 évre 15 P. Gróf Esterházy Móric a diktatúrák ellen Ugyancsak ellenzéki gyűlés volt Tapolcán, ahol gróf Esterházy Móric, mondotta el be­ Búzafeleslegünk el van helyezve — mondja Darányi földművelésügyi miniszter Beszédet mondott az­ ünnepek alatt Da-­­rányi Kálmán helyettes miniszterelnök, aki részt vett Széchy László mátészalkai beszá­molóján és is szólalt fel. A földművelés­ügyi miniszter kijelentette, hogy a római megegyezés alapján Olaszország és Ausztria átveszi termésfeleslegünk jelentékeny részét, ezenfelül másfél millió mázsa gabonát sike­rült elhelyezni Svájcban és megállapodást kötöttünk két másik olyan állammal, ahol eddig búzánknak nem volt piaca. Búzafeles­­­legünk elhelyezését tehát biztosnak tekint­­hetjük. A kormány fenntartja a múltévi ál­lomási limitárakat, amelyek a Tiszántúlon ötven százalékkal lesznek magasabbak, mint a Dunántúlon. Külpolitikáról szólva, kije­lentette, hogy a magyar kormány el van határozva arra, hogy a rendelkezésére álló békés eszközök igénybevételével megvédje ál­lampolgáraink és idegen állampolgárságú testvéreink nemzetközi szerződésekben biz­tosított jogait. A földművelésügyi miniszter ezután Csengerbe, majd Tiborszállásra uta­­­zott, ahol gróf Károlyi Gyula vendége volt. I Mélységes fájdalomtól porig sújtva jelentjük, H hogy drága jó Feleségem, illetve f édesanyánk H V ■ 1 H ■ született Waldhauser Janka fij legboldogabb házasságának 38. évében 61 éves vak korában június 28-án a kifürkészhetetlen sors M­gjj akaratából ithagyott bennünket . Amíg élünk siratni fogjuk: Fenyő lóm! férje, m György, István és Miklós fiai. J J3j Fenyő Györgyné Domán Fedi! és Fenyő Ist- t ® a­vánné Hajdú Bőske menyei és egyetlen imádóit B fjei unokája Fenyő Marika. Testvérei, sógornői, só- agg­i 1­gorai és ki terjedt rokonsága. filj Drága halottunkat junius hó 30-án d. h. fél­­ fig 14 órakor temettük a rákoskeresztúri izr. temető Egy Bj halottasházából. Részvétlátogatások mellőzését kérjük. Mélységes fájdalomtól porig fojtva jelentjük, hogy drága jó Feleségem, illetve édesanyánk F81 s ama született Waldhauser Janka legboldogabb házasságának 38. évében 61 éves korában június 28-án a kifürkészhetetlen sors akaratából ithagyott bennünket Amíg élünk siratni fogjuk: Fenyő József férje, György­ István és Miklós fiai. Fenyő Györgyi, Domán Edit és Fenyő Ist­vánné Hajdú Böske menyei és egyetlen imádott unokája Fenyő Marika. Testvérei, sógornői, só­gorai és kiterjedt rokonsága. Drága halottunkat június hó 30-án d. n. fél­­ órakor temettük a rákoskeresztúri izr. temető halottasházából. Részvétlátogatások mellőzését kérjük. ■ Egyetlenegy írta: BÉKEFFI JÓZSEF Várja, teljes nevén Varvara Viktorovna Petrovna, felém fordul a nyugszéken. A kert­ben már sötét van, de Várja arcát megvilá­gítja a ház ablakából kiszűrődő lámpafény. Ez az arc még mindig szép. Különösen eb­ben az ablaküvegen keresztül szűrt sejtel­mes fényben. Varja már fáradt, kissé fony­­nyadt, de szeme még most is eleven és kék, mint tizennyolc évvel ezelőtt. Csak a nyaka ráncos kissé, az ajka haloványabb és a haja, a lágyan leomló szőke haja fakóbb, színte­lenebb, mint amilyen Turkesztánban volt. Felém fordul, szól hozzám. — Mire gondolsz, mért vagy ily szótlan? kérdi. Mit mondjak? Ahogy elnézem magam fe­lett a felhőtlen eget, hogy eltűnődöm a hét csillagon, amit Göncöl-szekerének hívnak, mire is gondoltam. Kicsiny vagyok és milyen nagy a mindenség. Kicsiny vagyok, te is az vagy, mindenki az és mégis bennünk él a m­érhetelen űr, minden csillagával együtt. Ezt Várja is tudja. Mért mondjam el neki. — Tulajdonképpen semmire sem gondo­lok. Pihenek. Várja megelégszik a felelettel. Darabig hallgat. Egyszer csak felsóhajt. Kőzetembe húzza nyugszékét s majdnem súgva mondja: — Te, én most annyira egyedül vagyok . . Csúnyán öregszem. Azt hiszem, csőd előtt állok. — No? Ennyi, ez a két betűből álló szócska Vár­jának elég. Felnyitottam a zsilipet. Barát­nőm szájából ömlik a beszéd. Megállíthatat­lanul és feltartóztathatatlanul. Várja tudja mit beszél és szeret is beszélni. Néha ide­geimre megy a szóáradat, pedig mindig oko­san és érdekesen mesél, és lelkéből jön, amit mond. Velem bizalmas. Szeret, mint a báty­­­ját, mint az apját. — Rosszul indultam az életnek. Pétervá­­ron hibáztam el ... Pedig hogyan szerettem Szerezsát. Tiszt volt — így mondja, tiszt. A rang nem fontos neki, sem akkor, sem most. — Igazi orosz volt. Tudott szeretni és szen­vedélyesen gyűlölni. Féktelen és alázatos. Vad és szelíd. Ember és vadállat ... Vagy az egy? Nagyon szerettem. Szerozsa soha nem bántott meg engem. De egyszer... Kitört a forradalom. Szerezsa berontott a szobámba. Éppen a második szigorlatomra készültem. Fegyver volt kezében, fejtőzött szuronnyal. Arca feldúlt. Szentei lázban égtek. Rámozdí­­tott: „Várja a cárt akarod, vagy azt a gaz­embert?“ Rámfogta a fegyvert: „Felelj. Vagy lövök.“ Olyan nevetséges, olyan kiábrándító volt szegényke. Törpe lett szememben ebben a pillanatban. Önkéntelenül hangosan fel­nevettem. Elhallgatott. Haját hátrasimította homlo­káról. Láttam, hogy ujjat remegünk a régi emlék átélésének izgalmában. Hangja áttit­­zesedett és egyre lágyabb lett. Már nem is nekem beszélt, nem is hozzám szólt, gyónt önmagának. —­ így volt. Szerezsát megszégyenítettem. Ezt orosz ember nem bírja elviselni. Elro­hant. Soha többé nem láttam, ő volt az első szerelmem. Utána jöttek mások. Várj csak egy pillanatra. Szeretném megtartani az idő­rendi sorrendet... Igen! Melinkov. A gyár­­igazgató, akinél alkalmazásban voltam. Ra­­bovszky... Pár orosz név. Aztán elhallgatott. Képze­letében, úgy gondolom, megtette az utat Tur­­kesztánból idáig. Pár percnyi szünet után folytatta. — Kovács volt az első nálatok. Már nem is emlékszem a külsejére ... Zsupán ... Hol is tartok? Tíz. Tizenegy... — A házból zon­ rtmwamt «wn n nini»——ww—w w i.­w «rrimw gorajáték hallatszott ki. Várja leánya ját­szott egy divatos tangót. A közeli állomás­ról idehallatszott az induló vonat nehézkes szuszogása. Várja neveket mond, számol, egyszer-kétszer elvéti a sorrendet, olykor visszaugrik egy előbbi névre. Az is lehet, hogy gondolatban újra éli át szerelmét. Van, aki mellett megpihen. Felidézi arcát, jelleg­zetes mozdulatait és kedvenc szavajárását. Ez naiv volt, az imponálóan fölényes, amaz rajongó. Egy feketebajuszú, villogó­­szemle hónapokon keresztül ostromolta. Hiába. Miért is nem tudta szeretni? Kis így tovább. Várja rendbeszedi szerel­meit és hódítóit. Szám­baveszi, megméri lajst­romozza őket. Részben fenhangon, rész­ben gondolatban. De én így is megértem. Már nem a személy a fontos. Az sem fontos, hányan voltak, csak a lényeg : egy sem volt, akihez hű lehetett volna. — Huszonnyolc . . . Huszonkilenc . . . Harminc — éli végig Várja az elsuhant éve­ket. — Hidd el kedvesem — forrósodik át a hangja —, egy is elég lett volna. Egy is, ha az igazán szeret. Mert ti nem tudtok sze­retni. Kis sodorja tovább a megindított mozgó szalag. — Harminchat... Negyven... Pedig ne­kem nem kellett semmi. A ruha mellékes. Ékszert sohasem viseltem. Nem voltak költ­séges kívánságaim. Szórakozni is csak ritkán szoktam ... Csak a szerelmet kerestem. Elhallgat a zongorajáték. A házban kial­szik a lámpafény. Sötétség terül szét a ker­ten. Várja elhallgat. Én újra a csillagos eget bámulom. Csönd van, amely mint valami puha bársonytakaró ölel körül bennünket. Késő este. Mennem kell. Elkésem az utolsó villamost. Felállok. Kezet csókolok Varjá­nak. Most már értem. Most már tudom, hogy miért van Varja egyedül. • ■ ■ Szerdai Eckhard­ bukottnak tartja a kormányrendszert, Esterházy Móric titkos választójogot követől Mozgalmas politikai élet volt a kettős ünnepen A kettős ünnepen meglehetősen élénk volt a politikai élet. A fővárosban ugyan csend volt, a vidéken azonban számos he­lyen tartottak gyűléseket úgy ellenzéki, mint kormánypárti oldalról. Az agitáció termé­szetesen a pásztói kerületben volt a legélén­kebb, ahol mindkét párt teljes erővel vonult fel. A pásztói kerületben az egyesült ellenzék jelöltje Cseresznyés Aladár, míg a kormány­párt jelöltje Ivády Béla, a NÉP elnöke. Cseresznyés Aladár érdekében Eckhardt Ti­bor két napig tartózkodott a kerületben, amelynek számos községében mondott be­szédet. Eckhardt Tibort mindenhol nagy lel­kesedéssel fogadták. A kisgazdapárt vezére pásztói beszédében kijelentette, hogy csak 24 órája van a kerületben, de máris felhá­borító adatokról szerzett tudomást. Kérdi, hogy Ivády miért nem mondott le tizenöt hónappal ezelőtt, vagy ha nem mondott le, miért nem várt még 24 óráig. Aki tizenöt hónapig hagyja a népet zaklatni, még egy hónapot várhatott volna. Eckhardt ezután azt hangoztatta, hogy a párt programja a becsületes, titkos választó­jog és az ígéretekből már elég volt. A becsü­letes választó­jognak nincs más akadálya, mint a A­EP és annak kormánya. Ha mi az új Duna—Tisza-völgyében történelmi szere­pünket be akarjuk tölteni, ha szabadságot akarunk, akkor a népi életet meg kell erő­síteni. Feltette ezután a kérdést, hogy mi szükség van az élharcosokra, majd kifogá­solta, hogy egyes hivatalnokok pártjelvényt viselnek és azt hangoztatta, hogy a rend­szer megbukott és becsületes dolog volna ezt a bukást nyíltan bevallani. Beszéde vé­gén azt mondotta, hogy a magyar alkotmány gerendái recsegnek-ropognak, a NEP-kocs­­mában azonban vígan folyik a mutatás. A nagyszámú közönség lelkes tapssal és éljenzéssel fogadta Eckhardt Tibor beszédét, majd utána számos kisgazdapárti képviselő szólalt fel. Ugyanilyen lelkesedéssel folytak le a kerület többi községeiben tartott ellen­zéki gyűlések­ számolóját. Beszédét azzal kezdte, hogy a miniszterelnök betegsége miatt nem akar pártpolitikával foglalkozni. Részletesen be­szélt a gazdaadósságokról, a költségvetési deficitről, majd rámutatott arra, hogy a közigazgatási bíróság ítéletei bizonyítják a mostani választási rendszer tarthatatlansá­gát. Annak idején ő a választójogi reform érdekében alakított kormányt, tehát a kér­déssel nemcsak elméletileg foglalkozott. A különféle diktatúrák ma már parlamentáris úton nyert felhatalmazásokkal vonultak be a karhatalomba, tehát a diktatúrát szolgálja közvetve az, aki a választójog megoldásánál akár a jobb-, akár a baloldali szélsőség út­ján halad, mert a szélsőségek ellenségei a parlamentnek. Ivády szerint is rossz a választójogi törvény A kormánypárt szintén több gyűlést tartí­tott a pásztói kerületben, ahol Ivády Béla­ mondotta el program­beszédét. Kijelentette, hogy a petíció benyújtása napján le akart mondani, de mint a párt országos elnöke, ezt nem tehette. A miniszterelnök beteg­sége miatt fokozott kötelességek hárultak rá és ezért csak most mondhatott le, amikor a parlament ülésszakát berekesztették. Meg­állapította, hogy a választójogi törvény a gyakorlatban nem vált be, s azt hangoz­tatta, hogy a miniszterelnök programjába vette a titkos választójogot és annak idején meg is fogja valósítani. Bornemisza Géza és Antal István Abaújban Bornemisza Géza iparügyi miniszter és Marse­hall Ferenc államtitkárok Abaújszám­­ón részt vettek az Abaúji Napok ünnepsé­gein. Az iparügyi miniszter hosszabb be­szédet mondott, amelyben leszögezte, hogy, téves az a hiedelem, mintha az ipar felál­dozása és visszafejlesztése lehetővé tenné mezőgazdasági cikkeink jobb értékesítését. A mezőgazdaság jövő problémája az, hogy mi­nőségi termeléssel meg kell szervezni a belső piacot. Bornemisza Géza iparügyi minisz­ter ezután Antal István államtitkárral együtt részt vett Tors Tibor képviselő beszámolóján, ahol Antal István a népi gondolat előretöré­séről mondott hosszabb beszédet.

Next