Magyar Hírlap, 1968. október (1. évfolyam, 139-169. szám)

1968-10-18 / 156. szám

Megjelenik a hét minden nap- 111 |lf­f|S­W A ' 80 ^ L L ^ R jón. hétköznap 12, vasárnap C§ip lfjfl M jtmttk. mm MM mmm MMt HM MM mm — Előfizetést dl] egy nőnapra 16 oldalon. Kiadja: a Lap- SH jlil f n »fll ÍNLM II IMS 1 Hl R ?**7 .0.n."‘ Előfizethető a lap­kiadó Vállalat. Szerkesztőség llBgfe ‘Mm SS? Új M 'MP Ui BSt SÉMlfi 118 H MBS ÉS ■ kézbesítőknél, bármely posta-és kiadóhivatal: Bpest. VII.. BB& ffifBÉ Kg Wüf M m KfM Éi a lH SM 11 hivatalban a posta hírlap-Lenin körút 9-11. A szerkesz- BBBspfelS Hf ff! BB3 W ISsf# ES ÉPj Bh gfJg B IG MJEt üzleteiben. Külföldön a Köl­tőség és a kiadóhivatal tele- SÍK Öö®' IW M Ki ISS 18­ $9 St fS*, gBWI St*' StI gg| SH 1B Wro Könyv és Hírlap Külke­fonszámai: 221-285, 221-293. HS WS $11 rJE IP Hs SgjttB Itt Wk ül Hm HUSI Ü­reskedelmi Vállalat kirendelt­■ ■■rvw ■ nim iiiiiim 1. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 1968. OKTÓBER 18. PÉNTEK I­I . ■ - A Parlamentből jelentjük! A miniszterelnök válasza a képviselőknek Az országgyűlés megkezdte a vasutakról szóló törvényjavaslat és a közlekedéspolitikai , koncepció vitáját ■ m­in Az őszi ülésszak második ■Ua­­ napján lezárult az első napi trtalan vita, elhangzott a miniszter­­elnöki válasz, megszületett a kormány politikáját jóváhagyó határozat Ez a politika minden lényeges dolog­ban változatlan, továbbra is a IX. párt­kongresszus útján halad. Amikor azonban a kormánybeszámo­lóban, a felszólalásokban és a zárszó­ban olyan kifejezések hangzottak el, mint „reform”, „fejlesztés”, „javítás", „korrigálás", „tökéletesítés”, akkor is­mét észre kellett vennünk, hogy ez a politika szüntelenül és jótékonyan meg­újul, a mindennapi gyakorlat követel­ményeihez képest változik, alkalmazko­dik az élethez. Az állandóságnak és a változásnak ez a harmóniája jellemzi a kormány tevékenységét A bevált úton maradni: ez az egyik szabály. A másik: megállás nélkül szaporázni a lépéseket következetesen végrehajtani a reformot E két szabály határozza meg a közélet mozgását a most következő hónapok­ban. Teljes gőzzel előre! Ezt idézhetnénk, különös tekintettel arra, hogy tegnap hangzott el a közlekedés- és postaügyi miniszter expozéja, s az országgyűlés megkezdte az új vasúti törvény, vala­mint a kormány közlekedési irányelvei­nek vitáját Csakhogy ez a jelszó már elvesztette igazi időszerűségét. Az új törvényre ép­pen azért van szükség, a közlekedési kormányzat politikáját azért kellett meg­vitatni, mert a gőzösök füstjét, a régi­módi utazás romantikáját kérlelhetetle­nül elfújta a modern kor szele. Már a jelen is az elektromos vontatásé, a Diesel-mozdonyoké, a közútjainkon szá­guldó autóbuszoké és teherautóké. A holnap sürgető parancsa pedig előírja, hogy közlekedésügyünk elméletileg, szervezetileg felkészüljön a növekvő szállítási feladatokra. Dr. Csanádi György miniszter tanul­ságos expozéja megnyerte a képvise­lőket, és bizonyára a nagyobb nyilvá­nosságot is. Pedig a ház asztalára tett javaslatokban voltak a közlekedésről lévén szó, talán megbocsátható ez a jelző - „rázós” részletek is. Egyes kis­forgalmú vasútvonalak megszüntetésé­ről, a szállítás bizonyos fokú átterelé­séről, több állomás áruforgalmának megszüntetéséről van szó. Igaz, hosz­­szabb átmeneti idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy ezeket a helyes, és elkerül­hetetlen intézkedéseket zökkenőmente­sen végrehajtsák. A miniszter valóban professzori szín­vonalon érvelt és szavait olyan ügysze­retet hatotta át, amely tovább sugárzott a felszólaló képviselők szavaiban is. A közlekedés irányelvei tizenkét évre szabják meg a kormány tennivalóit, te­hát a még hátralevő két tervévre és a következő két ötéves terv időszakára. Nagyszabású koncepció ez, amelyet utódaink is méltán emlegethetnek együtt a magyar közlekedésügy nagy úttörőjének, Széchenyi Istvánnak a ma­ga korában oly messzire tekintő elgon­dolásaival. Csütörtök délelőtt már korán benépesültek a folyosók, a kép­viselők érdeklődéssel készülődtek a szerdai egész napos vita zárszavára. Amikor pontosan 10 órakor megszólaltak a tanács­kozás kezdetét jelző csengők, a padsorok már teljesen meg­teltek. Elfoglalták helyüket az ország vezetői is. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, részt vettek továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kál­lai Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban ott ült a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. A televízió és a filmhíradó reflektorai felgyulladtak, sugárzó fénnyel megvilágították az elnöki emelvényt. Megkezdődött az őszi ülésszak második napja. Az ülést az elnöklő Kállai Gyula nyitotta meg. Bejelentette, hogy­ napirend szerint Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke vá­laszol a kormánybeszámolóval kapcsolatban elhangzott felszó­lalásokra. Ezután a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke emel­kedett szólásra. Az országgyűlés jóváhagyta a kormány beszámolóját A Minisztertanács elnöke — a szerdai vitára válaszolva — bevezetőben köszö­netet mondott a képviselőknek, akik hozzászólásukkal sok segítséget, egyben jó néhány új feladatot is adtak a kor­mánynak. Köszönettel emlékezett meg ar­ról a bizalomról, amely a kormány tevé­kenységét illetően kicsendült a képviselők szavaiból. Arról is szólott: örömmel vette a szer­dán este érkezett hírt, hogy aláírták a csehszlovák—szovjet egyezményt a szov­jet katonai alakulatok ideiglenes cseh­szlovákiai tartózkodásának feltételeiről. — A Magyar Népköztársaság kormánya nevében üdvözlöm az egyezményt, s kife­jezem kormányunk egyetértését. Nagy örömmel olvastam Koszigin és Cernik elvtársak beszédét. Teljes mértékben azonosíthatjuk magunkat szavaikkal, az­zal, hogy mindketten pozitívan értékelték az egyezményt. Bizonyos, hogy az egyez­mény meg fogja gyorsítani a kibontako­zást, megerősíti a testvérpártok, a szocia­lista országok egyetértését. Ezen túlme­nően — meggyőződésem szerint — a béke A miniszterelnök ezután a gazdasági kérdésekkel foglalkozó felszólalásokra válaszolt. A képviselők — mint mondot­ta — különösebb ellenvetés nélkül elfo­gadták a kormány beszámolóját, egyetér­tettek vele. Helyes az a vélemény, hogy az üzemek, vezetői általában jól megáll­ják helyüket a gazdasági reform terem­tette új körülmények között. Igaz, az első időszakban csaknem minden ütemben meglevő több-kevesebb tartalékot haszno­sították leginkább, így viszonylag köny­­nyen érhettek el a gazdálkodásban jó eredményeket. Az is kicsendült azonban a vitából, hogy jó néhány ütemben még korántsem foglalkoznak úgy a munkaerő­őszinte hívei szerte a világon pozitívan fogják megítélni a megállapodást, amely tulajdonképpen egy korábban megnyitott szakasz folytatását jelenti. Karlovy Vary­­ban, Bukarestben meghirdetett politikánk, az európai béke és biztonság megszilár­dítását célzó kezdeményezésünk folyta­tását.­­ Expozémban említettem, de most, az egyezmény aláírása után sokkal határo­zottabban beszélhetek róla, hogy Cseh­szlovákiában levő katonáink rövidesen hazajönnek. Két szempontból is örülünk ennek. Az első politikai szempont: Cseh­szlovákiában annyira normalizálódott a helyzet, hogy lehetővé vált katonáink ha­zahozatala. A másik: örülünk azért is, mert a sorkatonák, a hivatásos tisztek és a tartalékosok egyaránt családos embe­rek, akikért családjuk — velünk együtt — aggódott. Fock Jenő bejelentette: a kormány — teljes összhangban a másik négy testvéri országgal intézkedik a csapatok haza­téréséről, gazdálkodással, ahogyan azt a reform előkészítése során elgondoltuk — utalt erre a kormány beszámolója is. Az üzemi vezetők értik-tudják már, mit kell ten­niük a reform szellemében, sikerült is Több képviselő foglalkozott a vidéki ipartelepítéssel, erre reagálva hangsú­lyozta Fock Jenő. " A kormány kötelességének tekinti, hogy az eddiginél is erőteljesebb intézke­déseket hozzon, további gazdasági ösztön­zőket alkalmazzon, hogy érdemes legyen eddig országos átlagban a tervezettnél 20 százalékkal nagyobb nyereséget elérni. De a tartalékokból adódó lehetőségek előbb­­utóbb kimerülnek, s a gazdasági szabá­lyozók sem lesznek mindig olyan nagy­vonalúak, mint a reform kezdetén. A kormány a szabályozókat kicsit módosí­tani kívánja, hogy jobban ösztönözze az üzemeket az eredményesebb gazdálkodás­ra, az ésszerűbb termelési tevékenységre, a jobb piaci munkára.­­ Annak idején sokan tekintettek bi­zonyos aggodalommal a reform elé, vi­szonylag széles körben volt tapasztalható a munkanélküliségtől való félelem, s ez lényegében csak a legutóbbi hónapokban kezdett csitulni. A foglalkoztatottság ala­kulásával a kormány különös gonddal foglalkozott. Már a szabályozók kialakí­tásánál „fékeket” alkalmaztunk, hogy el­hárítsuk a munkanélküliséget. Ezek a fé­kek kicsit túlságosan is működtek, ennek is szerepe volt abban, hogy a termelé­kenység nem egészen úgy alakult, aho­gyan szerettük volna. Úgy gondolom, hogy mégiscsak helyesen jártunk el, fi­gyelemmel voltunk arra az alapvető kö­vetelményre, hogy a reform politikailag semmiféle bonyodalmat ne okozzon. A to­vábbiakban — már a jövő évi terv jóvá­hagyásakor — a szabályozókon úgy kívá­nunk módosítani, hogy munkanélküliség ezután se legyen, de kialakuljon egy erő­teljesebb, okos irányú munkaerőmozgás. Budapestről üzemeket kitelepíteni és vi­déken ipart fogadni. A munkaidő-csökkentés néhány ta­pasztalatáról szólt ezután a kormány el­nöke. — Nagy öröm, hogy már körülbelül egymillióan dolgoznak csökkentett mun­kaidőben. De ez gondokat is idézett elő. Nagyon sok helyen a termelékenység ro­vására rövidítették a munkaidőt, holott alapvető szempontként jelöltük meg: a munkaidőt úgy kell csökkenteni, hogy az érdekelteknek ne legyen kevesebb a ke­resete, de ne csökkenjen a termelékeny­ség sem. A keresetek valóban egyáltalán nem csökkentek, sőt a tervezettnél vala­mivel jobban emelkedtek ezeken a helye­ken is, viszont a termelékenység nem ala­­­kult megfelelően.­­ Kedvezőtlen tapasztalat az is, hogy a hét végi és a hét eleji vasúti áruszállí­tásoknál az utóbbi hónapokban fennaka­dások voltak. A csökkentett munkaidővel dolgozó üzemeknek is feltétlenül biztosí­taniuk kell a pénteki, szombati, vasár­napi és hétfői ki- és berakodásokat. Va­gonparkunk ugyanis éppen akkora, amennyi szükséges, s ha az üzemek mu­lasztásai miatt külföldi vagonokat kell igénybe vennünk, azért naponta tetemes összegeket kell fizetnünk. Az ilyen ta­pasztalatokat figyelembe kell venni a munkaidő-csökkentés további kiterjeszté­sénél.­­ A szociális ellátással kapcsolatban is „nagy népi félelem” mutatkozott a re­form bevezetésekor: mi lesz szociális vív­mányainkkal, eddig megszerzett jogaink­(Folytatás a 2. oldalon.) Hasznos volt a vita Oktalan félelem Dr. Vály­i Péter, dr. Csanádi György és dr. Horgos Gyula a Parlamentben. (MTI Fotó: Vigovszki Ferenc felvétele)

Next