Magyar Hírlap, 1968. december (1. évfolyam, 200-228. szám)

1968-12-06 / 205. szám

Magyar Hírlap KULTÚRA - MŰVÉSZET 168. DECEMBER 6. FENTEK 9 Bartók és Kodály életműve -hanglemezen »Az ittmaradottak dolga, hogy megnyissák az utat művei előtt; hadd jussanak ezek a művek oda, ahova szánva voltak: az emberek szívébe« — mondta Kodály Zol­tán 1946-ban a nagy harcostárs, Bartók Béla örökségéről. Mit tettek az »ittmaradottak­­eddig? Eljutott-e Bartók muzsikája »az emberek szívébe?■» BÜSZKÉN MONDHATJUK, hogy a nagy feladatot legfontosabb vonatkozá­saiban teljesítettük. A Bartók-művek ter­jedése, helyük és helyzetük a hangver­senyműsorokon, az ifjúság lelkesedése a muzsikáért — mind-mind olyan jel, amely már nem »biztató«, hanem a be­teljesedés hírnöke. A külföldi Bartók­­kultusz kibontakozását nem vallhatjuk a magunk sikerének, csak bizonyos vonat­kozásokban és nem túl nagy mértékben. Maguk a művek tették meg a magukét Ugyanakkor az is biztos, hogy — ismét Kodály szavaival élve —: »Valahányszor előadják egy művét, egy percre Magyar­­országra is gondolnak, ha nem többet, annyit: mégsem lehet utolsó ország, ahol az ilyesmi megterem.« Ami még hátra van, az nem kevés. Most csak két aspektust szeretnénk kira­gadni az elvégzendő feladatok közül; mindkettőre egy eléggé nem dicsérhető vállalkozás hívja fel a figyelmet. A hazai Bartók-kultusz terén a minő­ségi, lényegi áttörés után a mennyiségi terjesztés tűnik a legfontosabb feladat­nak: szólaljon meg Bartók zenéje a le­hető legnagyobb gyakorisággal. A zene­­pedagógia már megtette a magáét: az ország százezrekre menő zenetanuló ifjú­ságának hangszerein állandóan felhang­­zanak a mester kisebb, pedagógiai célzat­tal írt vagy gyermekek számára elérhető technikai szintet igénylő művei. A hangverseny-, tv- és rádióműsorok, operaprogramok szerkesztőitől nem kí­vánhatjuk azonban, hogy a mennyiségi terjesztést tartsák szem előtt. A töme­ges elterjedés eszköze ma csakis a hang­lemez lehet. Ezért oly nagy jelentőségű az a sorozat, amelynek első lemezeit — Bartók vonós­négyeseit, zongoradarabjainak két soro­zatát, a 27 egynemű kórust és egy zene­kari lemezt — nemrégiben adta ki a Ma­gyar Hanglemezgyártó Vállalat. A soro­zatban Bartók összes művei felvételre ke­rülnek! A teljes sorozat nem kevesebb, mint 50 hanglemezt foglal magába; a ter­vek szerint öt év alatt bocsátják ki az egész szériát. A BARTÓK-MŰVEK KOTTÁINAK kritikai összkiadása még csak szép terv; megvalósításához nagyon sok problémát kell megoldani, köztük nem egy nemzet­közi együttműködést követel. Ám a le­mez-összkiadás magára vállalhatja — és magára is vállalta — ezt a funkciót. A magyar zenetudomány, a magyar Bartók­­kutatás élgárdája vesz részt a szerkesztő­­bizottság munkájában. A felvételek előtt minden mű kottáját felülvizsgálják: hi­teles-e a nyomtatott változat, van-e Bar­tóknak olyan kézirata, vagy létezik-e Bar­tók előadásában olyan felvétel, amely a nyomtatott változatnál hitelesebbnek te­kinthető. Azt pedig talán említeni sem kell, hogy a kiválasztott előadóművészek és együttesek a legilletékesebb Bartók­­tolmácsolás képviselői. S ez utóbbi tény foglalja magába a má­sodik feladatot. A külföldi Bartók-kul­­tuszhoz mennyiségileg nem sokat tehe­tünk hozzá. A »hírünk a nagyvilágban■» fogalomkörében amúgyis az egyik legjobb valuta a bartóki oeuvre. De még inkább Magyarország, a magyar művészet felé fordíthatjuk a figyelmet a minőség te­rén. A magyar művészek Bartók-tolmá­­csolását tartják világszerte autentikus­nak. Ha ezt a tiszteletet a készülő hang­lemez-összkiadás megerősíti és fokozza, már csak ezért is érdemes volt a nagy vállakozásba belefogni. ELŐBB-UTÓBB SOR KERÜL majd másik nagy mesterünk, Kodály Zoltán műveinek összkiadására is. Ezt előlegezi a másik terv, amely egyelőre válogatást akar csak adni Kodály műveiből. (Teljes összkiadásról amúgy sem lehet szó, mivel Kodály számos kariskolai és szolfézsgya­korlata nem lehet lemezfelvétel tárgya.) A tervek szerint a Kodály-életmű jelen­tős alkotásai sorra felvételre, illetve újra­­felvételre kerülnek; már eddig is jóné­­hány új Kodály-lemez aratott sikert a bel- és külföldi hanglemezpiacon. Az angol, amerikai, német és svájci szaklapok nagy elismeréssel fogadták a zongoradarabok, a vonósnégyesek, a gyer­mek- és vegyeskarok új felvételeit. A so­rozatot érdekes színekkel egészíti ki egy már megjelent és egy tervezett hangle­mez. Napvilágot látott egy emlék­lemez, amely Kodály különböző beszédeiből ad válogatást, és amelyen a mester maga szól munkássága három fő pilléréről: a zeneszerzésről, a zenetudományról és a zenei nevelésről; előkészületben van egy másik kiadvány is, ez a ma már világ­szerte elismert »Kodály-módszer« ismer­tetését adja majd énekben és magyarázó szóban. Várnai Péter A rádió és a tv karácsonya Jó szórakozást ígér a pihenőnapokra a rádió és a televízió karácsonyi mű­sora. Az ünnepi tervek között szerepel például Veres Péter Családi kör 1932-ben című elbeszélésének rádióváltozata, ame­lyet 24-én sugároz a Petőfi adó. Esti har­mónia címmel érdekes interjúkból és gaz­dag zenei anyagból készült összeállítás. December 25-én a Kossuth adón hang­zik el Vörösmarty Mihály A két szom­szédvár című elbeszélő költeményének rádióváltozata, Bozó László rendezésében, Básti Lajos, Nagy Attila közreműködésé­vel. Ugyanezen a napon kerül sorra Szí­vem szeret címmel Feleki Kamill portré­műsora is Az ünnep másnapján közvetíti a Kossuth-adó Mozart Szöktetés a szeráj­­ból című vígoperáját. Az ünnep zenei programjából kiemelkedik az új lemez­felvételekből összeválogatott Bach—Hän­del műsor, valamint a Petőfi adón fel­csendülő Zsoltár-szimfónia, Sztravinszkij kompozíciója és Beethoven kilencedikje. A könnyebb műfaj hívei részére Dobos Attila, Fényes Szabolcs, Lovas Róbert, Schöck Ottó és Szörényi Levente válo­gat rádiófelvételeiből. A műsort az ün­nepnapokon családias hangulatú gyer­mek- és ifjúsági programok színezik. A televízió is gazdag választékot kí­nál. December 24-én Rubinvirág címmel mesejátékot sugároznak a kicsinyeknek. Az Ajándékkosár nívós irodalmi váloga­tás. Érdekesnek ígérkezik az Egy óra Ruttkai Évával című műsor is. December 25-ére ismét programba vette a televízió a Tessék választani délután 2-től éjfélig tartó műsorát. A többi között vetítésre kerül: A világ nagy vasútjai, egy Puskin-novella szovjet filmváltozata, egy 90 perces sportösszeállítás, részletek a liverpooli cirkusz műsorából, Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darab­ja, levetítik a Forgószél című amerikai fil­met és David Ojsztrah tolmácsolásában és vezényletével hangzik el Mozart D-dúr hegedűversenye. A karácsonyi műsorban egyebek között beszámolnak egy érdekes expedícióról, amelyhez lepergetik az Anakonda című filmet, majd operaműsor következik Verdi Otellójából, Simándy József, Moldován Stefánia és Radnai György közreműködésével. A nap válto­zatos, színes ünnepi műsorából kiemel­kedik a Világirodalmi Magazin legújabb száma. R. KISS LENKE veszprémi művészt vegyész­lányokat ábrázoló szobor elkészítésére kérte fel a fűzfői Nitrokémiai Ipartelepek vezetősé­ge. A kétalakos kompozíciót a nőnap alkalmá­ból állítják fel a gyári pártbizottság épülete előtt. A KŐSZEGI PER címmel történelmi játék­film készül, amely témáját a város tizenhato­dik századi történetéből meríti. Az eredeti do­kumentumanyag nyomán ifjúsági regényt ad­nak ki magyar, német és szlovén nyelven, va­lamint tervbe vették színpadi és tudományos feldolgozását. Ezenkívül várjátékok formájá­ban is bemutatják. BOLGÁR JÓZSEF FESTŐMŰVÉSZ kamara­­kiállítása ma délután 6 órakor nyílik a Haza­fias Népfront XI. kerületi bizottsága rendezé­sében a Karinthy Frigyes út 9. szám alatt. A MIKROSZKÓP SZÍNHÁZ január 17-én mu­tatja be új műsorát, amelynek címe: Tessék továbbmenni! Ebben a műsorban mutatkozik be a színpad új művésze, Hofy Géza is, egy világpolitikai paródiában. BUDAPESTRE ÉRKEZETT Milos Hadzic, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház igazgatója. A jugoszláv színházi szakember a budapesti Nemzeti, illetve az újvidéki Szerb Nemzeti Színház kölcsönös vendégjátékáról tárgyal. az Állami Déryné színház új produk­ciója: Gáspár Margit Az állam én vagyok című történelmi szatírája. A budapesti sajtóbemu­tató után december 8-tól kerül a szabolcsi kö­zönség elé. Az előadás főszerepét Feleki Sári játssza. — A színház egyébként A gyilkos én vagyok címmel Hámori Tibor új bűnügyi játé­kának előadására készül. A darab ősbemuta­tója januárban lesz. DIVATBA JÖTTEK A GÖRÖG KLASSZIKU­SOK, a Thália Színház holnap mutatja be Euri­pidésznek egy nálunk még elő nem adott drá­máját, a Bacchánsnőket, amelyet egy ismeret­len szerző Bacchus című darabjával egy mű­sorban játszanak. Kecskeméten Arisztophanész Lüszisztratéjára készülnek, Győrött pedig de­cember végén Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán mutatja be Devecseri Gábor Odysseus, szerel­mem című művét. MAGYAR ÖTVÖSMŰVÉSZEK A X­XIX. SZÁZADBAN címmel kiállítás nyílik szomba­ton délben az Iparművészeti Múzeumban. Az anyagot októberben Belgrádban, novemberben Zágrábban már nagy sikerrel bemutatták. FRANCSICS JÓZSEF FESTŐMŰVÉSZ kiállí­tása december 8-án, vasárnap nyílik a székes­­fehérvári István király Múzeumban. A meg­nyitót Áron Nagy Lajos festőművész tartja. KÉTNAPOS népművelési tapasztalatcsere kezdődött csütörtökön Nyírbátorban, a Hajdú, Békés, Szolnok, Borsod megyei termelőszövet­kezetek képviselőinek és népművelési szakem­bereinek részvételével. Az első napon azt vizs­gálták, hogyan használják fel a termelőszö­vetkezetek kulturális alapjaikat. A tapasztalat­­csere részvevői pénteken a nyíregyházi megyei művelődési központban találkoznak, s megvi­tatják, milyen szerepe van az információs és propagandamunkának a népművelésben. KÉT KLASSZIKUS MAGYAR REGÉNY kerül színpadra decemberben: Miskolcon Jókai Mór Lőcsei fehér asszonyát mutatják be Bozó László átdolgozásában, a Szegedi Játékszínben pedig Móra Ferenc Aranykoporsója kap színpadot Berczeli A. Károly dramatizálásában. Mi a t­őrtén­elemtudomány által hitelesített eseménysorozatot. 1307-ben kezdődik, II. Edwárd angol király trónraléptével, és 1326-ban ér véget, a király halálával. Közben, szinte epikusan, egy történelmi képeskönyv formájával, szerkezetileg tel­jesen különálló képekben adja elő a tra­gikus, de tragédiának kicsit logikátlan ■ történetet. Brecht kezében ebben a mű­ben a shakespeare-i királydrámákkal szemben — ahol törvényszerűen követ­kezik be a végzet, ilyen vagy olyan vét­ségért — a véletlen, az esetleges vált a mű lényegévé. Formájával ez a dráma tulajdonképpen felkészülés a Koldusope­rára, annak erényei nélkül. összességében tehát nem nagy mű, de mert homályai és ködei zavarbaejtően szépek, s mert három íróóriás keze dol­gozott rajta, előadása divattá vált a világ feladatra éhes rendezői számára, ez a di­vat most hozzánk is elért. Valóban csá­bító rendezői feladatot jelent e mű mon­danivalójának tisztázatlansága, vagy ha úgy tetszik, az a lehetőség, hogy sok min­dent el lehet mondani a kevésbé körül­határolt, nem teljesen kész alkotásokkal. A szolnoki Szigligeti Színház — Berényi Gábor rendezésében — nem a brechti színpadi előadást vette mintájául, és nem is egy lírai, balladás hangvételű mese­játékot. Shakespeare-i királydrámát pró­báltak színpadra állítani, egységes cse­lekménysorral — és ez már alapjában magával hordozta a félsiker kockáza­tát. Mint hajdan a reneszánszkori Ang­liában, függöny nélkül játsszák a dara­bot, és a színpadkép emelvényes-átjárós faszerkezete, puritán egyszerűsége is sti­lizált Globe-színház hangulatát idézi. De csak szcenikailag (a kitűnő díszlet Török Istvánt dicséri), az előadás játékstílusá­ban már nem. Stílustörésekkel terhes, hol naturalista, hol idézőjelbe teszi ön­­magát, tehát egyáltalán nem tudja meg­emészteni a feladatot — s ez csak rész­ben fakad abból, hogy egy gyenge mű­ből nehéz nagy előadást produkálni. Az előadás vontatott, lassú, és a fiktív királydráma-koncepció megfosztja a ren­dezőt attól a brechti apparátustól, amely világos széttagolással, a néző által olvas­ható magyarázó szövegekkel, a dátumok pontos megjelölésével legalább a világos megértéshez hozzásegítette volna a nézőt. Nem sikerült előadás ez, és bár egy ma­gyarországi ősbemutató mindenképpen jelentős esemény, elgondolkoztató ez a sikertelenség. Vajon érdeke-e a színház­nak az ilyenfajta — nyíltan meg kell mondani, kicsit sznob — vállalkozás. Nyilvánvalóan előre lehetett látni és ér­zékelni a nehézségeket; ez nem az a kö­zönségcsábító mű, melyre az emberek bemennek. Nehéz feladatuk volt a színészeknek, és a színház vendége, Linka György, a cím­szereplő nem is tud megfelelni a várako­zásnak. Alakítása egyenetlen, félelmete­sen rossz és ragyogóan jó pillanatai vol­tak. Szombathy Gyula játszotta a király kegyencét, és talán a premier láza, ta­lán még nem teljesen kiforrott színész­egyénisége okozta, hogy hamisnak érez­tük. Az előadás legbántóbb szereposztási tévedése a nagy színpadkultúrával ren­delkező Hegedűs Ágnes Anna királynője volt. A darabban az egyedüli nő, ez már önmagában is felfokozott figyelmet vált ki a nézőből — a szerep viszont teljesen ellentmondott alkatának. Nem tudhatta megcsinálni. Kérdés, hogy a színházat, ahol annyi más tehetséges művésznő dol­gozik, mi késztette erre a színésznőre, előadásra egyaránt hátrányos megoldás­ra. Két kitűnő alakítást viszont feltétle­nül meg kell említenünk. Máriáss József főapátja és Upor Péter Mortimerje töret­len élményt nyújtott, összegezve: nehéz helyzetben van a kritikus. Örömmel bátorít minden olyan kísérletet, amely gazdagítani akarja a magyar színházi kultúrát, még akkor is, ha előre látja — hiszen oly világosan lát­ható — a sikertelenséget, ám ha valami sikertelen, azt kötelessége szóvá tenni. Szalontay Mihály Marlowe—Brecht: II. Edwárd­­ Magyarországi ősbemutatói a szolnoki Szigligeti Színházban Minden ősbemutató jelentős esemény, amelyet felfokozott várakozással, megnö­vekedett figyelemmel fogad a néző. Ez az érdeklődés most a szolnoki Szigligeti Színház felé fordul: egy eddig nálunk is­meretlen klasszikus alkotást mutatott be, Brecht—Feuchtwanger adaptációjában. Az eredeti művet 1593-ban az angol irodalom fenegyereke, Christopher Mar­lowe írta (s ezt az eredeti művet mutatja be szintén ősbemutatóként a napokban az Egyetemi Színpadon az Universitas Együttes). Az irodalomtörténet tanúsága szerint ez volt a szerző legérettebb mű­ve, és ezt választotta a fiatal Brecht, köz­vetlenül a Koldusopera előtt, hogy az első világháború utáni évek zűrzavaros káoszának érzékeltetésére ábrázolja „az emberi sors egyenetlen fejlődési menetét, a történelmi események oda-vissza hintá­zását, eredendően esetleges jellegüket”. Ennek megfelelően Brecht teljesen maga képére formálja a művet, és II. Edwárd korának ábrázolásában a XX. század em­berének kiszolgáltatottságát, a vak vé­letlen, a fatális veszélyek színpadát te­remti meg. A mű történelmi dráma két részben (magyarra Tandori Dezső fordította), és tulajdonképpen majdnem pontosan köve- KRÓNIKA KRÓNIKA KRÓN­IKA I . Az 1968-as cannes-i fesztivál kritikusok hetének legelismertebb filmje MÁR CSAK 2 napig ,.. . Lombhullás vásárolhat könyvsorsjegyet! Szovjet film Főnyeremény: Moszkvics 408 személygépkocsi „olyan, mint a jó grúz bor, szikrázik az élettől, a humortól, az okos derűtől.” 7­4­­• . DETEMBER I1-ÁN Szovjetszkij Ekran, 1968. 11. nutas. UCI-CUDCK C­AIN Bemutató: december 12.

Next