Magyar Hírlap, 1968. december (1. évfolyam, 200-228. szám)
1968-12-06 / 205. szám
Magyar Hírlap KULTÚRA - MŰVÉSZET 168. DECEMBER 6. FENTEK 9 Bartók és Kodály életműve -hanglemezen »Az ittmaradottak dolga, hogy megnyissák az utat művei előtt; hadd jussanak ezek a művek oda, ahova szánva voltak: az emberek szívébe« — mondta Kodály Zoltán 1946-ban a nagy harcostárs, Bartók Béla örökségéről. Mit tettek az »ittmaradottakeddig? Eljutott-e Bartók muzsikája »az emberek szívébe?■» BÜSZKÉN MONDHATJUK, hogy a nagy feladatot legfontosabb vonatkozásaiban teljesítettük. A Bartók-művek terjedése, helyük és helyzetük a hangversenyműsorokon, az ifjúság lelkesedése a muzsikáért — mind-mind olyan jel, amely már nem »biztató«, hanem a beteljesedés hírnöke. A külföldi Bartókkultusz kibontakozását nem vallhatjuk a magunk sikerének, csak bizonyos vonatkozásokban és nem túl nagy mértékben. Maguk a művek tették meg a magukét Ugyanakkor az is biztos, hogy — ismét Kodály szavaival élve —: »Valahányszor előadják egy művét, egy percre Magyarországra is gondolnak, ha nem többet, annyit: mégsem lehet utolsó ország, ahol az ilyesmi megterem.« Ami még hátra van, az nem kevés. Most csak két aspektust szeretnénk kiragadni az elvégzendő feladatok közül; mindkettőre egy eléggé nem dicsérhető vállalkozás hívja fel a figyelmet. A hazai Bartók-kultusz terén a minőségi, lényegi áttörés után a mennyiségi terjesztés tűnik a legfontosabb feladatnak: szólaljon meg Bartók zenéje a lehető legnagyobb gyakorisággal. A zenepedagógia már megtette a magáét: az ország százezrekre menő zenetanuló ifjúságának hangszerein állandóan felhangzanak a mester kisebb, pedagógiai célzattal írt vagy gyermekek számára elérhető technikai szintet igénylő művei. A hangverseny-, tv- és rádióműsorok, operaprogramok szerkesztőitől nem kívánhatjuk azonban, hogy a mennyiségi terjesztést tartsák szem előtt. A tömeges elterjedés eszköze ma csakis a hanglemez lehet. Ezért oly nagy jelentőségű az a sorozat, amelynek első lemezeit — Bartók vonósnégyeseit, zongoradarabjainak két sorozatát, a 27 egynemű kórust és egy zenekari lemezt — nemrégiben adta ki a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. A sorozatban Bartók összes művei felvételre kerülnek! A teljes sorozat nem kevesebb, mint 50 hanglemezt foglal magába; a tervek szerint öt év alatt bocsátják ki az egész szériát. A BARTÓK-MŰVEK KOTTÁINAK kritikai összkiadása még csak szép terv; megvalósításához nagyon sok problémát kell megoldani, köztük nem egy nemzetközi együttműködést követel. Ám a lemez-összkiadás magára vállalhatja — és magára is vállalta — ezt a funkciót. A magyar zenetudomány, a magyar Bartókkutatás élgárdája vesz részt a szerkesztőbizottság munkájában. A felvételek előtt minden mű kottáját felülvizsgálják: hiteles-e a nyomtatott változat, van-e Bartóknak olyan kézirata, vagy létezik-e Bartók előadásában olyan felvétel, amely a nyomtatott változatnál hitelesebbnek tekinthető. Azt pedig talán említeni sem kell, hogy a kiválasztott előadóművészek és együttesek a legilletékesebb Bartóktolmácsolás képviselői. S ez utóbbi tény foglalja magába a második feladatot. A külföldi Bartók-kultuszhoz mennyiségileg nem sokat tehetünk hozzá. A »hírünk a nagyvilágban■» fogalomkörében amúgyis az egyik legjobb valuta a bartóki oeuvre. De még inkább Magyarország, a magyar művészet felé fordíthatjuk a figyelmet a minőség terén. A magyar művészek Bartók-tolmácsolását tartják világszerte autentikusnak. Ha ezt a tiszteletet a készülő hanglemez-összkiadás megerősíti és fokozza, már csak ezért is érdemes volt a nagy vállakozásba belefogni. ELŐBB-UTÓBB SOR KERÜL majd másik nagy mesterünk, Kodály Zoltán műveinek összkiadására is. Ezt előlegezi a másik terv, amely egyelőre válogatást akar csak adni Kodály műveiből. (Teljes összkiadásról amúgy sem lehet szó, mivel Kodály számos kariskolai és szolfézsgyakorlata nem lehet lemezfelvétel tárgya.) A tervek szerint a Kodály-életmű jelentős alkotásai sorra felvételre, illetve újrafelvételre kerülnek; már eddig is jónéhány új Kodály-lemez aratott sikert a bel- és külföldi hanglemezpiacon. Az angol, amerikai, német és svájci szaklapok nagy elismeréssel fogadták a zongoradarabok, a vonósnégyesek, a gyermek- és vegyeskarok új felvételeit. A sorozatot érdekes színekkel egészíti ki egy már megjelent és egy tervezett hanglemez. Napvilágot látott egy emléklemez, amely Kodály különböző beszédeiből ad válogatást, és amelyen a mester maga szól munkássága három fő pilléréről: a zeneszerzésről, a zenetudományról és a zenei nevelésről; előkészületben van egy másik kiadvány is, ez a ma már világszerte elismert »Kodály-módszer« ismertetését adja majd énekben és magyarázó szóban. Várnai Péter A rádió és a tv karácsonya Jó szórakozást ígér a pihenőnapokra a rádió és a televízió karácsonyi műsora. Az ünnepi tervek között szerepel például Veres Péter Családi kör 1932-ben című elbeszélésének rádióváltozata, amelyet 24-én sugároz a Petőfi adó. Esti harmónia címmel érdekes interjúkból és gazdag zenei anyagból készült összeállítás. December 25-én a Kossuth adón hangzik el Vörösmarty Mihály A két szomszédvár című elbeszélő költeményének rádióváltozata, Bozó László rendezésében, Básti Lajos, Nagy Attila közreműködésével. Ugyanezen a napon kerül sorra Szívem szeret címmel Feleki Kamill portréműsora is Az ünnep másnapján közvetíti a Kossuth-adó Mozart Szöktetés a szerájból című vígoperáját. Az ünnep zenei programjából kiemelkedik az új lemezfelvételekből összeválogatott Bach—Händel műsor, valamint a Petőfi adón felcsendülő Zsoltár-szimfónia, Sztravinszkij kompozíciója és Beethoven kilencedikje. A könnyebb műfaj hívei részére Dobos Attila, Fényes Szabolcs, Lovas Róbert, Schöck Ottó és Szörényi Levente válogat rádiófelvételeiből. A műsort az ünnepnapokon családias hangulatú gyermek- és ifjúsági programok színezik. A televízió is gazdag választékot kínál. December 24-én Rubinvirág címmel mesejátékot sugároznak a kicsinyeknek. Az Ajándékkosár nívós irodalmi válogatás. Érdekesnek ígérkezik az Egy óra Ruttkai Évával című műsor is. December 25-ére ismét programba vette a televízió a Tessék választani délután 2-től éjfélig tartó műsorát. A többi között vetítésre kerül: A világ nagy vasútjai, egy Puskin-novella szovjet filmváltozata, egy 90 perces sportösszeállítás, részletek a liverpooli cirkusz műsorából, Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darabja, levetítik a Forgószél című amerikai filmet és David Ojsztrah tolmácsolásában és vezényletével hangzik el Mozart D-dúr hegedűversenye. A karácsonyi műsorban egyebek között beszámolnak egy érdekes expedícióról, amelyhez lepergetik az Anakonda című filmet, majd operaműsor következik Verdi Otellójából, Simándy József, Moldován Stefánia és Radnai György közreműködésével. A nap változatos, színes ünnepi műsorából kiemelkedik a Világirodalmi Magazin legújabb száma. R. KISS LENKE veszprémi művészt vegyészlányokat ábrázoló szobor elkészítésére kérte fel a fűzfői Nitrokémiai Ipartelepek vezetősége. A kétalakos kompozíciót a nőnap alkalmából állítják fel a gyári pártbizottság épülete előtt. A KŐSZEGI PER címmel történelmi játékfilm készül, amely témáját a város tizenhatodik századi történetéből meríti. Az eredeti dokumentumanyag nyomán ifjúsági regényt adnak ki magyar, német és szlovén nyelven, valamint tervbe vették színpadi és tudományos feldolgozását. Ezenkívül várjátékok formájában is bemutatják. BOLGÁR JÓZSEF FESTŐMŰVÉSZ kamarakiállítása ma délután 6 órakor nyílik a Hazafias Népfront XI. kerületi bizottsága rendezésében a Karinthy Frigyes út 9. szám alatt. A MIKROSZKÓP SZÍNHÁZ január 17-én mutatja be új műsorát, amelynek címe: Tessék továbbmenni! Ebben a műsorban mutatkozik be a színpad új művésze, Hofy Géza is, egy világpolitikai paródiában. BUDAPESTRE ÉRKEZETT Milos Hadzic, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház igazgatója. A jugoszláv színházi szakember a budapesti Nemzeti, illetve az újvidéki Szerb Nemzeti Színház kölcsönös vendégjátékáról tárgyal. az Állami Déryné színház új produkciója: Gáspár Margit Az állam én vagyok című történelmi szatírája. A budapesti sajtóbemutató után december 8-tól kerül a szabolcsi közönség elé. Az előadás főszerepét Feleki Sári játssza. — A színház egyébként A gyilkos én vagyok címmel Hámori Tibor új bűnügyi játékának előadására készül. A darab ősbemutatója januárban lesz. DIVATBA JÖTTEK A GÖRÖG KLASSZIKUSOK, a Thália Színház holnap mutatja be Euripidésznek egy nálunk még elő nem adott drámáját, a Bacchánsnőket, amelyet egy ismeretlen szerző Bacchus című darabjával egy műsorban játszanak. Kecskeméten Arisztophanész Lüszisztratéjára készülnek, Győrött pedig december végén Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán mutatja be Devecseri Gábor Odysseus, szerelmem című művét. MAGYAR ÖTVÖSMŰVÉSZEK A XXIX. SZÁZADBAN címmel kiállítás nyílik szombaton délben az Iparművészeti Múzeumban. Az anyagot októberben Belgrádban, novemberben Zágrábban már nagy sikerrel bemutatták. FRANCSICS JÓZSEF FESTŐMŰVÉSZ kiállítása december 8-án, vasárnap nyílik a székesfehérvári István király Múzeumban. A megnyitót Áron Nagy Lajos festőművész tartja. KÉTNAPOS népművelési tapasztalatcsere kezdődött csütörtökön Nyírbátorban, a Hajdú, Békés, Szolnok, Borsod megyei termelőszövetkezetek képviselőinek és népművelési szakembereinek részvételével. Az első napon azt vizsgálták, hogyan használják fel a termelőszövetkezetek kulturális alapjaikat. A tapasztalatcsere részvevői pénteken a nyíregyházi megyei művelődési központban találkoznak, s megvitatják, milyen szerepe van az információs és propagandamunkának a népművelésben. KÉT KLASSZIKUS MAGYAR REGÉNY kerül színpadra decemberben: Miskolcon Jókai Mór Lőcsei fehér asszonyát mutatják be Bozó László átdolgozásában, a Szegedi Játékszínben pedig Móra Ferenc Aranykoporsója kap színpadot Berczeli A. Károly dramatizálásában. Mi a tőrténelemtudomány által hitelesített eseménysorozatot. 1307-ben kezdődik, II. Edwárd angol király trónraléptével, és 1326-ban ér véget, a király halálával. Közben, szinte epikusan, egy történelmi képeskönyv formájával, szerkezetileg teljesen különálló képekben adja elő a tragikus, de tragédiának kicsit logikátlan ■ történetet. Brecht kezében ebben a műben a shakespeare-i királydrámákkal szemben — ahol törvényszerűen következik be a végzet, ilyen vagy olyan vétségért — a véletlen, az esetleges vált a mű lényegévé. Formájával ez a dráma tulajdonképpen felkészülés a Koldusoperára, annak erényei nélkül. összességében tehát nem nagy mű, de mert homályai és ködei zavarbaejtően szépek, s mert három íróóriás keze dolgozott rajta, előadása divattá vált a világ feladatra éhes rendezői számára, ez a divat most hozzánk is elért. Valóban csábító rendezői feladatot jelent e mű mondanivalójának tisztázatlansága, vagy ha úgy tetszik, az a lehetőség, hogy sok mindent el lehet mondani a kevésbé körülhatárolt, nem teljesen kész alkotásokkal. A szolnoki Szigligeti Színház — Berényi Gábor rendezésében — nem a brechti színpadi előadást vette mintájául, és nem is egy lírai, balladás hangvételű mesejátékot. Shakespeare-i királydrámát próbáltak színpadra állítani, egységes cselekménysorral — és ez már alapjában magával hordozta a félsiker kockázatát. Mint hajdan a reneszánszkori Angliában, függöny nélkül játsszák a darabot, és a színpadkép emelvényes-átjárós faszerkezete, puritán egyszerűsége is stilizált Globe-színház hangulatát idézi. De csak szcenikailag (a kitűnő díszlet Török Istvánt dicséri), az előadás játékstílusában már nem. Stílustörésekkel terhes, hol naturalista, hol idézőjelbe teszi önmagát, tehát egyáltalán nem tudja megemészteni a feladatot — s ez csak részben fakad abból, hogy egy gyenge műből nehéz nagy előadást produkálni. Az előadás vontatott, lassú, és a fiktív királydráma-koncepció megfosztja a rendezőt attól a brechti apparátustól, amely világos széttagolással, a néző által olvasható magyarázó szövegekkel, a dátumok pontos megjelölésével legalább a világos megértéshez hozzásegítette volna a nézőt. Nem sikerült előadás ez, és bár egy magyarországi ősbemutató mindenképpen jelentős esemény, elgondolkoztató ez a sikertelenség. Vajon érdeke-e a színháznak az ilyenfajta — nyíltan meg kell mondani, kicsit sznob — vállalkozás. Nyilvánvalóan előre lehetett látni és érzékelni a nehézségeket; ez nem az a közönségcsábító mű, melyre az emberek bemennek. Nehéz feladatuk volt a színészeknek, és a színház vendége, Linka György, a címszereplő nem is tud megfelelni a várakozásnak. Alakítása egyenetlen, félelmetesen rossz és ragyogóan jó pillanatai voltak. Szombathy Gyula játszotta a király kegyencét, és talán a premier láza, talán még nem teljesen kiforrott színészegyénisége okozta, hogy hamisnak éreztük. Az előadás legbántóbb szereposztási tévedése a nagy színpadkultúrával rendelkező Hegedűs Ágnes Anna királynője volt. A darabban az egyedüli nő, ez már önmagában is felfokozott figyelmet vált ki a nézőből — a szerep viszont teljesen ellentmondott alkatának. Nem tudhatta megcsinálni. Kérdés, hogy a színházat, ahol annyi más tehetséges művésznő dolgozik, mi késztette erre a színésznőre, előadásra egyaránt hátrányos megoldásra. Két kitűnő alakítást viszont feltétlenül meg kell említenünk. Máriáss József főapátja és Upor Péter Mortimerje töretlen élményt nyújtott, összegezve: nehéz helyzetben van a kritikus. Örömmel bátorít minden olyan kísérletet, amely gazdagítani akarja a magyar színházi kultúrát, még akkor is, ha előre látja — hiszen oly világosan látható — a sikertelenséget, ám ha valami sikertelen, azt kötelessége szóvá tenni. Szalontay Mihály Marlowe—Brecht: II. Edwárd Magyarországi ősbemutatói a szolnoki Szigligeti Színházban Minden ősbemutató jelentős esemény, amelyet felfokozott várakozással, megnövekedett figyelemmel fogad a néző. Ez az érdeklődés most a szolnoki Szigligeti Színház felé fordul: egy eddig nálunk ismeretlen klasszikus alkotást mutatott be, Brecht—Feuchtwanger adaptációjában. Az eredeti művet 1593-ban az angol irodalom fenegyereke, Christopher Marlowe írta (s ezt az eredeti művet mutatja be szintén ősbemutatóként a napokban az Egyetemi Színpadon az Universitas Együttes). Az irodalomtörténet tanúsága szerint ez volt a szerző legérettebb műve, és ezt választotta a fiatal Brecht, közvetlenül a Koldusopera előtt, hogy az első világháború utáni évek zűrzavaros káoszának érzékeltetésére ábrázolja „az emberi sors egyenetlen fejlődési menetét, a történelmi események oda-vissza hintázását, eredendően esetleges jellegüket”. Ennek megfelelően Brecht teljesen maga képére formálja a művet, és II. Edwárd korának ábrázolásában a XX. század emberének kiszolgáltatottságát, a vak véletlen, a fatális veszélyek színpadát teremti meg. A mű történelmi dráma két részben (magyarra Tandori Dezső fordította), és tulajdonképpen majdnem pontosan köve- KRÓNIKA KRÓNIKA KRÓNIKA I . Az 1968-as cannes-i fesztivál kritikusok hetének legelismertebb filmje MÁR CSAK 2 napig ,.. . Lombhullás vásárolhat könyvsorsjegyet! Szovjet film Főnyeremény: Moszkvics 408 személygépkocsi „olyan, mint a jó grúz bor, szikrázik az élettől, a humortól, az okos derűtől.” 74• . DETEMBER I1-ÁN Szovjetszkij Ekran, 1968. 11. nutas. UCI-CUDCK CAIN Bemutató: december 12.