Magyar Hírlap, 1969. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1969-02-01 / 31. szám
2 1969. FEBRUÁR 1. SZOMBAT NEMZETKÖZI POLITIKA IfjoGyajj HÍRLAP KÜLFÖLDI LAPOKBÓL 11EUES DEUTSCH LAND Január végén Ottenwohr környékén, félórányi autóútra Csehszlovákia határától kezdődött nagyszabású NATO-hadgyakorlatról ír az NSZEP lapja. Amíg a szocialista országok, köztük az NDK is már az év kezdetén konstruktív javaslatokat terjesztettek elő a béke megerősítésére, a NATO újabb lépéseket tesz, hogy a brüsszeli tanácskozás szellemében veszélyeztesse az európai biztonságot, és fokozza a feszültséget. Egészen nyilvánvaló, hogy a NATO tagállamai, mindenekelőtt az Egyesült Államok és Nyugat-Németország, az 1969-es évet imperialista globális stratégiájának agresszívabbá tétele jegyében kezdi. Erre mutatnak a közel-keleti, a földközi-tengeri események, erre mutat, hogy Schröder, a CDU elnökjelöltje sajtónyilatkozatában a Bundeswehr megerősítését emlegette. A mostani hadgyakorlat, az emlékezetes Fekete Oroszlán nevű gyakorlathoz hasonlóan, a Csehszlovákia és a szocialista országok elleni lélektani hadviseléshez tartozik. A hadgyakorlatot Westmoreland tábornok, a Vietnamban állomásozó amerikai hadsereg egykori parancsnoka ellenőrzi. A tábornok Vietnamban nemcsak főparancsnok volt, hanem katonai vesztes is. A mostani hadgyakorlatokhoz hasonló katonai kalandok Európában is kudarcra vannak kárhoztatva,hogy az olasz kormány továbbra is elutasítja Kína elismerését, és a Vietnami Demokratikus Köztársaságét, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságét, a Német Demokratikus Köztársaságét nemkülönben. Kívánjuk, hogy Kínának újból nagy szerepe legyen a nemzetközi arénában, a békés együttélésnek a bandungi értekezleten kidolgozott öt elve alapján. Ennek a kezdeményezői között ott volt Peking. A jelenlegi kínai álláspontokat illető bírálatunkból nem származik semmiféle »kiátkozás«. Ellene vagyunk és leszünk mindig bármiféle kiátkozásnak, akárki ellen irányul is. A mi XII. kongresszusunkra meghívtuk a Kínai Kommunista Pártot is. A minket vezérlő elv az, hogy a különbözőségben kell az egységen munkálkodni. A különbözőség elismerése azt jelenti, nyilvánvalóan, hogy elismerjük különböző álláspontok létezését és jogosultságát, és ténylegesen elutasítjuk a vezérpárt és vezérállam mindenfajta elvét.” Végül a Közös Piac parlamentjébe választott olasz kommunista képviselők céljáról: „Az OKP parlamenti tagjainak a megválasztását úgy tekintjük, mint a velünk szemben évekig tanúsított megkülönböztetés ellen vívott harc sikerét és mint nemzetközileg is értékes tényt. Nemcsak támogatni fogunk Strasbourgban egy Olaszország és a dolgozók érdekeit szolgáló politikát, következésképpen olyant, amely a monopóliumok túlsúlya és az Európát szemben álló tömbökre osztó politika ellen van, hanem megpróbálunk ebben az irányban kapcsolatokat létesíteni a többi demokratikus erővel, amelyek érdekeltek vagy érdekeltek lehetnek egy európai baloldali csoportosulás megteremtésében.” IMACE A PráSai szakszervezeti ** lap "A nagy hadgyakorlat” címmel foglalkozik a csehszlovák határon zajló amerikai—nyugatnémet katonai manőverekkel. „A kérdés az — írja —, hogy az erődemonstrációnak mi az értelme, ki ellen irányul? Csehszlovákia ellen? Aligha. Ez visszhangja azoknak a viharos eseményeknek, melyeket Csehszlovákia néhány hónapja átélt. De sokkal valószínűbb, hogy a NATO a csehszlovák határnál néhány saját belső problémáját akarja megoldani. Annak a ténynek, hogy a gyakorlaton csak az USA és az NSZK katonai egységei vesznek részt, megvannak a maga okai. A gyakorlatnak többek között be kell bizonyítania, hogy az USA egészen rövid idő alatt növelni képes hadseregének létszámát Európában, valamint, hogy egy esetleges összeütközés első fázisában taktikai atomfegyvereket is használni kíván. A cikk felteszi a kérdést: ez az erődemonstráció a csehszlovák határ közelében még a Johnson-kormány öröksége vagy pedig egy új kurzus bevezetése? A választ nem nehéz kitalálni, ha Nixon azon kijelentésére gondolunk, hogy ő nyugtalan volt »a Johnson-kormány európai politikája miatt augusztusban«. Tehát inkább a második verzióról van szó. A mi aggályainkat az váltja ki — írja a lap —, hogy határaink közelében zajlik a gyakorlat, s jelentőségével alkalmas a feszültség szítására akkor, amikor az európai államoknak nyugalomra és békére van szükségük, függetlenül társadalmi berendezkedésüktől.’’ , LuigiLongo, az CORBIERt Bilik Sínk olasz Sorimtinista Párt főtitkára interjút adott Enzo Bettizának, a Corriere della Sera munkatársának. Longo megismételte az OKP-nak, a csehszlovákiai fegyveres fejleményekkel kapcsolatos állásfoglalását és hangoztatta, hogy „ez beleilleszkedett a Togliatti elvtárs által elkezdett fejtegetésbe, amelyet pártunk előbbre vitt ezekben az években és amelyet úgy hívnak, hogy a szocializmushoz vezető olasz út...” A szovjet társadalommal kapcsolatban ezeket mondotta: „A szovjet valóság elemzése igazában sohasem feledtetheti el, hogy a Szovjetuniónak, bár a technika és az ipar legalacsonyabb szintjéről indult, és a háborúk és az elszigeteltség legkeményebb következményeit szenvedte el, sikerült a világ egyik legfejlettebb országává lennie, hála annak, hogy az októberi forradalom által a szocializmust választotta. Mi már hosszú ideje megszabadultunk a szocialista országok és az általuk megvalósított dolgok kritikátlan és mitikus szemlélésétől. Egyáltalán nem hunyjuk be a szemünket a még megoldatlan, vagy az olyan problémák előtt, amelyek a politikai felépítményből származnak a szocialista országok által elért fejlődés következtében. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nem lehet vagy nem kell többet és jobbat tenni. De elutasítjuk a sürgetést, amely az elemző előítéletmentesség érvével nem ennek a társadalomnak az objektív és kritikus vizsgálata, hanem elítélése és elvetése irányába szeretne minket taszítani.” Kínáról: „Nem a részrehajlatlanság miatt van az, hogy mi bíráljuk és elutasítjuk a Kínai Kommunista Párt sok állásfoglalását abban, amit kínai—szovjet konfliktusnak neveznek, hanem mert hibásnak és károsnak tartjuk. Ez nem akadályozza meg, hogy harcoljunk a népi Kína jogainak ENSZ-beli elismeréséért és mindenekelőtt e nagy állam létezésének az elismeréséért. Abszurdum például: V 3-Jetalle (Tribune ter Jeruzsále'T'------------—’— mi tudósítójára hivatkozva a következőket írja. A de Gaulle francia elnök döntése által kiváltott francia—izraeli feszültséget Izraelben már el is felejtették, amikor Eskol izraeli miniszterelnök megnyitotta azt a francia cég által épített üzemet, amely repülőgépmotorokat fog gyártani. Több mint 70 francia vendég vett részt az ünnepi eseményen, többek között Maurice Bourge-Maunory volt miniszterelnök, Diméde Catroux, korábbi légügyi miniszter, és Marcel Chassany, a Francia Repülőgépgyártó Szövetség elnöke. A gyár, amely közös francia—izraeli vállalkozásként 11 millió dollár költséggel épült, kezdetben a Franciaországban működő gyár részére állít elő alkatrészeket. Később sugárhajtású motorokat gyárt polgári és katonai célokra és nemcsak az izraeli igényeket lesz képes ellátni, hanem lehetővé teszi a más országokba irányuló exportot is. Ernst Niekisch német kommunistát nyomorékká verték a náci koncentrációs táborokban. Mégis tizenkét évig tartott, amíg elismerték jóvátételi igényeit, s akkor is csak az Emberi Jogok Európai Bizottságának közbelépésére. Egy német nő, Traute Sington, a világhírű író, Franz Kafka rokona, 1941-től a háború végéig megjárta Theresienstadtot, Auschwitzot, Neuengammet, Bergen-Belsent. A lágerben érzéstelenítés nélkül hajtottak végre rajta terhességmegszakítási műtétet, amely egész életére meddővé tette. 1955- ben kérvényezte a jóvátételt 23 orvos, kórház, intézet igazoló írásait kellett folyamatosan csatolnia, míg végül igényét, nyolc év után , elutasították. Egy bátor ügyvéd azonban pártjára kelt, s újabb négy év után, 1967-ben mégis elérte, hogy Traute Sington jóvátételt kapott: havi 277 márka nyugdíjat s 37 805 márka kártérítést. Egy másik német állampolgár azért folyamodott jóvátételért, mert 1934-ben, a nürnbergi törvények rendelkezései következtében nem tehette le az egyetemen jogi államvizsgáját. Hét évig kellett harcolnia a jóvátételért. A bizottság a többi között intelligenciavizsga alá vetette, hogy megállapítsa: vajon, a fajvédelmi törvényektől függetlenül, szellemileg képes lett volna-e letenni jogi államvizsgáját 1934-ben? Ugyanakkor a nácizmus igazságtalanságától és borzalmaitól szenvedett sok százezer ember — köztük sok magyar állampolgára vagy hozzátartozója még mindig semmi kártérítést sem kapott a nyugatnémet kormánytól. . .Tekintélye amúgy is csekély” Akadnak azért olyanok is, akiknek sima az útjuk. Dr. Eugen Gerstenmaier, a Bundestag elnöke a CDU vezető funkcionáriusa, az evangélikus egyház egyik világi vezetője, aki csak nemrégiben Negellónál nyújtotta be jóvátételi kérelmét, szinte rekordgyorsasággal kapott kedvező választ. Több mint negyedmilliót, pontosan 281 107 márkát fizettek ki neki. Jogcím: annak idején a nácik miatt nem lehetett a teológia egyetemi professzora, mert antifasiszta volt, s a Hitler ellen 1944. július 20-án megkísérelt merénylet után letartóztatták és hét évre el is ítélték. Noha mohó anyagiasságára már eddig is akadt több bizonyíték (nevetséges összegért szerzett vadászkastélyt magának, visszamenőleg hatalmas összegeket követelt és kapott az evangélikus egyháztól, telekspekulációkkal növelte vagyonát, s parlamenti elnöki fizetése is csaknem havi tízezer márka), ez a jóvátételi ügy mégis hangos elégedetlenséget keltett. Nem létező professzorságért ennyi pénzt kapni, amikor másoknak kálváriát kell járniuk megalázó összegekért? És különben is: ki akadályozta meg Gestenmaiert 1945 után, hogy az egyetemi pályát folytassa? Ő maga választotta helyette a politika területét, mert ez inkább megfelelt ambícióinak, amellett anyagilag is jobban járt. „Az egész ügy árnyékot vet a nyugatnémet parlamentre, amelynek tekintélye amúgy is csekély" — állapította meg a stockholmi Dagens Nyheter. .. Alá nem kellene védekeznem” A nyugatnémet sajtó jó része is felháborodott. Sőt, némelyik lap Gerstenmaier egész „ellenálló” múltját kétségbe vonja. Igaz ugyan, hogy 1938-ban a nácik politikai okokból tagadták meg tőle a professzorságot, a Spiegel azonban adatok tömegét sorolja fel arról, hogy ezt követően az evangélikus egyház egyik világi vezetőjeként, hogyan működött együtt a náci uralommal. jóvátételi botrány kipattanása után a sarokba szorított Gerstenmaier olyan kisszerű és undorító nyíltszíni elszámolásba kezdett, mint a Rozsdatemető-beli Hábetler család tagjai Pék Mária temetése után. Hogy a pénz jó részét levonták adóba. Hogy nagy részét a július 2 i merénylet után kivégzettek rokonainak ajándékozta. (Ám egyetlen nevet sem mondott.) Végső dühében akaratlanul is súlyos ítéletet mondott arról az államról, amelynek arculatát éppen ő segített kialakítani: „Inkább nácinak kellett volna lennem, akkor ma nem kellene védekeznem ... 45 után rövid időre talán kivontak volna a forgalomból, de aztán ismét professzor lehettem volna." Gerstenmaier nem törvényellenesen kapott negyedmillió márka jóvátételt. De az, hogy éppen ő kaphatott, s ilyen simán, hogy felvette, s utána hogyan magyarázkodik, az jellemző a mai nyugatnémet állami és társadalmi berendezésre. Azzal együtt is, hogy Eugen Gerstenmaiernek végül — no, nem a pénzről, csupán a parlament elnöki tisztjéről — le kellett mondania. (Legalább 4—5 ezer márka elnöki nyugdíjat ezután is fog kapni.) Furcsa állam, ahol az első számú közjogi méltóság, Lübke köztársasági elnök, képtelen megcáfolni, hogy hajdan nem ellenállási ügyben, hanem pénzek hűtlen kezelése miatt ült börtönben, s a koncentrációs táborok egyik építőmestere volt, és ezért végül is megbízatásának lejárta előtt lemondani kénytelen. És ahol a második számú közjogi méltóság, Gerstenmaier, a parlament elnöke, a közvélemény olyan viharos felháborodását váltja ki negyedmillió márka szemrebbenés nélküli felvétele miatt, hogy ugyancsak nem marad más választása, mint a lemondás. Barabás Tárná» De Gaulle bejelenti a népszavazás dátumát? A francia köztársasági elnök Bretagne-ba utazott (MTI) De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök tegnap délután kezdte meg idei első vidéki körútját. Az ország egyik legelmaradottabb vidékére, Bretagne három nagyvárosába, Rennes-be, Brestbe és Quimper-be látogat el. Francia politikai körökben az elnök bretagne-i körutazását úgy tekintik, mint a tervezett népszavazási kampány megindítását. Nem tartják kizártnak, hogy az elnök a népszavazás időpontját is bejelenti. Tegnap esti jelentések szerint incidensek zajlottak le Rennes főterén, miközben de Gaulle elnök a városházán tartózkodott. A több ezres tömeg két táborra oszolva tüntetett: egy része de Gaulle ellen, a másik része mellette, az elnököt éltetve. Verekedés tört ki a két tábor tagjai között és csak a rohamrendőrség közbelépése akadályozta meg a tüntetés elfajulását. Nincs szó a NATO-kormányfők washingtoni útjáról (AP, AFP, Reuter) A Fehér Ház bejelentette: Nixon elnök utasította a hadügyminisztériumot, hogy dolgozzon ki részletes tervet a katonai sorozás megszüntetésére. Az elnök önkéntes haderő felállítását tervezi. Az új rendszer életbe léptetésére a vietnami katonai kiadások csökkentése esetén kerülhet sor. Harland Cleveland brüsszeli amerikai nagykövet kollégáinak kijelentette, hogy nincs szó a NATO-kormányfők áprilisi washingtoni találkozójáról. Nixon elnöknek ugyanis nincs szándékában a NATO fennállásának 20. évfordulóján Washingtonba meghívni a tagállamok miniszterelnökeit. Walter Schirra kijelentette, hogy a 70-es években a Szovjetunió valószínűleg maga mögé utasítja az Egyesült Államokat a világűr meghódításáért folytatott versenyben. Az Egyesült Államoknak csak akkor van esélye a helytállásra, ha a kongresszus több pénzt szavaz meg az űrkutatási programra. Francóék a jezsuita egyetemet is bezáratták Követelik a francia külügyminiszter madridi útjának elhalasztását (MTI, Reuter) A spanyolországi rendkívüli állapotra való hivatkozással a hatóságok bezáratták a Bilbao melletti jezsuita egyetemet. Az indok: „félő, hogy a diákság a legutóbbi diákzavargások után újabb gyűléseket akar tartani”. Georges Gosnat francia kommunista képviselő interpellációt intézett a nemzetgyűlésben Debré francia külügyminiszterhez a Spanyolországban elrendelt kivételes állapot ügyében. Azt kérdezte, nem gondolja-e, hogy a közeljövőre tervezett, hivatalos spanyolországi látogatása bátorításnak tűnhet azok számára, akik a spanyol nép szempontjából rendkívül súlyos döntést hoztak? Nem lenne-e helyesebb elhalasztani ezt az utazást? Mett tiltakozott a spanyolországi terrorhullám ellen. Tiltakozó határozatukat eljuttatták a berni spanyol követnek. Tiltakozás Párizsban és Genfben A CGT, a legnagyobb francia szakszervezeti központ erőteljes tiltakozásra szólította fel tagjait a spanyolországi terrorral szemben, s követeli a kivételes állapot megszüntetését, a politikai foglyok szabadon bocsátását, a teljes amnesztiát. Szolidaritási gyűlést szervezett a Svájci Munkapárt genfi szervezete is, amelyen mintegy 800 olasz és spanyol munkáskül Peking és Bonn flörtje? A Zycie Warszawy ismerteti a Bilde Zeitung című nyugatnémet bulvárlap jelentését Mao Ce-tungnak a japán szocialista párt vezetőivel folytatott beszélgetéséről. A beszélgetés Tokiónak a Nyugattal fenntartott kapcsolataira vonatkozott. Mao állítólag azt javasolta, hogy a japán szocialisták vele együtt kezdeményezzék egy Peking—Tokió—Bonn-egyezmény létrehozását. „A Bild-Zeitung szenzációs jelentése aligha érdekelne bennünket, ha egy része nem érintené Lengyelországot — írja a Zycie Warszawy. — Ez a rész pedig az, amelyben a nyugatnémet lap szerint Mao Ce-tung kifejtette azt a nézetét, hogy az NSZK-nak pillanatnyilag nem kell elismernie az Odera-Neisse-határt. A Bild- Zeitung gyakorlatát ismerve, komolyan kételkedhetnénk jelentésének hitelében. Tény azonban, hogy az utóbbi időben kialakulóban van bizonyos flört Peking és Bonn között, és hónapról hónapra növekszenek a Kínába irányuló nyugatnémet szállítások. /I . / UAJL&«