Magyar Hírlap, 1969. április (2. évfolyam, 90-117. szám)

1969-04-01 / 90. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1969. ÁPRILIS 1. KEDD 3­ 1 A szovjet kormány nyilatkozata meg majdnem minden ázsiai nép, sőt sok európai nép is él. A szovjet kormány ebben az időben is számos konstruktív lépést tett annak ér­dekében, hogy elejét vegye a határviszály elmérgesedésének, hogy elvegye e határ­villongások élét. Evégett 1963. május 17-én a szovjet kormány javasolta a KNK kor­mányának, folytassanak kétoldalú konzul­tációkat Ezek a konzultációk 1964 februárjában Pekingben megkezdődtek. A szovjet kül­döttséget miniszterhelyettesi minőségben P. I. Zirjanov, a Szovjetunió teljes jogú képviselője, a kínait Cseng Jung-csün külügyminiszter-helyettes vezette. A szovjet fél olyan javaslatokat tett melyeknek elfogadása a lehető legrövi­debb időn belül pontosan módot nyújtott volna arra, hogy kölcsönös megegyezés út­ján megállapítsák a szovjet—kínai állam­határ vonalát egyes szakaszokon. A szov­jet küldöttséget az az elképzelés vezé­relte, hogy a konzultációk sikeres befeje­zése hathatósan hozzájárulna népeink és államaink közötti baráti kapcsolatok fenntartásának ügyéhez. Jentette: „A térképek jelentéktelen eltéré­seket tartalmaznak. Ezeket nagyon köny­­nyen békés úton meg lehet oldani.” Mind­azonáltal ezt a nyilatkozatot gyakorlati lépésekkel nem támasztották alá. Kínai részről a határsértések nemcsak hogy nem szűntek meg, de számuk még növe­kedett is. A kínai provokációk nem véletlen incidensek ily módon a kínai hatóságok fegyveres provokációi az Usszuri-f­oly­ónál, a Da­­manszkij-sziget térségében — nem vélet­len incidensek. Ezek a cselekedetek mint általában, a feszültség előidézése is a szovjet—kínai határon, komoly kárt okoz­nak a szocializmus és a béke ügyének, az antiimperialista harc közös frontjának, a szovjet és a kínai nép barátságának. A szovjet kormány, amelyet az a szün­telen törekvés vezérel, hogy biztosítsa a tartós békét és biztonságot, barátságot és együttműködést tartson fenn a kínai nép­pel, úgy véli, haladéktalanul gyakorlati intézkedéseket kell tenni a szovjet—kí­nai határon kialakult helyzet normalizá­lására. Felhívja a KNK kormányát, tar­tózkodjék olyan cselekedetektől a hatá­ron, amelyek bonyodalmakat idézhetnek elő, továbbá felhívja a kínai kormányt, oldják meg a nézeteltéréseket, ha ilyenek felmerülnek, nyugodt légkörben és tár­gyalások útján. A szovjet kormány azonkívül amellett van, hogy a hivatalos szovjet és kínai képviselők a legközelebbi jövőben újít­sák fel az 1964-ben Pekingben elkezdett konzultációkat. A szovjet kormány szilárd meggyőző­dése, hogy a szovjet és a kínai nép alap­vető érdekei végső soron lehetővé teszik, hogy kiküszöböljék és leküzdjék a szov­jet—kínai viszonyban felmerült nehézsé­geket. A Szovjetunió kormánya kijelentette, és szükségesnek tartja ismét kijelenteni, hogy határozottan visszaver bárminemű, a szovjet föld ellen irányuló merényletet. Azok a kísérletek pedig, hogy a Szovjet­unióval, a szovjet néppel a fegyverek nyelvén beszéljenek, a leghatározottabb ellenállásra találnak. A szovjet nép egyemberként támogat­ja a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Szovjetunió kormányának lenini kül­politikáját, a szocialista haza szent hatá­rai és biztonsága szavatolására irányuló intézkedéseket. „1969. március 29.” A Szovjetunió kormányának fenti nyilatko­zatát ez év március 29-én a moszkvai kínai nagykövetségen keresztül hivatalosan eljuttat­ták a KNK kormányának. A Érintse félnek nem állt szándékában a megegyezés A kínai képviselők magatartása az 1964-es konzultációkon azonban azt mu­tatta, hogy a kínai félnek nem állt szán­dékában megegyezést elérni. A KNK kül­döttsége kétségbe akarta vonni a törté­nelmileg kialakult és szerződésekben rög­zített államhatárt. A kínai fél a konzultá­ciók értelmét olyan „területi probléma"­ mesterséges előidézésében látta, amely hosszú évekre bonyolulttá tette volna né­peink és országaink között a viszonyt. A konzultációkat Pekingben nem fejez­ték be. Elvileg olyan megállapodás szü­letett, hogy ezeket a konzultációkat 1964. október 15-én Moszkvában tovább foly­tatják. De annak ellenére, hogy a szovjet fél abban az időszakban és a következő években nem egy ízben emlékezteti erre az elvi megállapodásra, a kínai kormány kitért a konzultációk befejezése elől. Különben nem jelentett volna nagy ne­hézséget, hogy megállapodást érjünk el, a szóbeszédeket és félreértéseket pedig félretegyük a jövőre. Ehhez csupán egy dologra volt szükség: jóakaratra kínai részről, arra lett volna szükség, hogy a kínai képviselők abban a szellemben te­vékenykedjenek, ahogy erről 1960. ápri­lis 28-án például Csou En-laj miniszter­­elnök Nepál fővárosában, Katmanduban egy sajtókonferencián nyilatkozott. Az egyik tudósító ama kérdésére válaszolva, „vannak-e a szovjet—kínai határnak tisz­tázatlan szakaszai”, nyomatékosan kije­ Kínában hallgatnak a szovjet nyilatkozatról Patak Károly, az MTI pekingi tudósí­tója jelenti: Kína a saját közvéleménye előtt minded­dig nem vett hivatalosan tudomást a ha­tárügyi tárgyalásokat javasló szovjet kor­mánynyilatkozatról. Az okmányt Moszk­­­vában a kínai nagykövetség „provoká­cióként” visszautasította, és tartalma Kí­nán belül egyelőre csak a külföldi rádió­adásokból ismeretes. Az MTI tudósítója a kínai külügyminisztériumhoz fordult véleményért, de a minisztérium sajtóosz­tályának illetékes tisztviselője — mint közölték — nem volt jelen. A visszautasított szovjet javaslat hig­gadt megfogalmazásával, jó szándékával és következetességével keltett mély benyo­mást a pekingi diplomáciai körökben. Szovjet részről ugyanis megint tudomás­ra hozták, hogy elsődleges fontosságú kérdésnek nem a helyzet élezését, hanem a légkör normalizálását tartják, feltéve, ha a kínai vezetőség felhagy a szovjet ha­tárokon belül fekvő területrészek fegyve­res elragadására irányuló kísérleteivel. Diplomáciai megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy az utolsó hivatalosnak nevezhető szovjet—kínai határügyi tárgyalásokon (1964-ben) a szovjet megbízottak nem zárkóztak el az Usszuri-folyón levő szov­jet zátonyszigetek hovatartozásának, a földrajzi és stratégiai meggondolásokat szem előtt tartó, a kínai félre is méltányos rendezésétől. A tárgyalásokat Peking szakította meg, miután el akarta fogadtatni a szovjet fél­lel az egész szovjet—kínai határvonal „egyenlőtlen” felek szerződésén alapuló jellegét. Ezt a kínai külügyminisztérium sajtóosztályának március 10-én kiadott nyilatkozata is elismerte, és megismételte a képtelen követelést. A szovjet javaslatok visszautasítása azt bizonyítja, hogy akárcsak 1964-ben, Pe­king most sem akar lemondani arról a le­hetőségről, hogy a szovjetellenes kam­pányt bármikor felszíthassa. A világsajtó a szovjet kormány békeóhajáról ír A világsajtó rendkívül bő terjedelem­ben, vezető helyen ismrteti a szovjet kor­mány nyilatkozatát, amely a szovjet- kínai határon a közelmúltban lezajlott incidensekkel kapcsolatban javasolta a Kínai Népköztársaság kormányának, hogy a két fél folytasson tárgyalásokat a felmerülő kérdések megoldására. A londoni Morning Star külön felhívja a figyelmet arra, hogy a nézeteltéréseket nyugodt légkörben, tárgyalások útján kell rendezni. Szeretnénk remélni, hangoztat­ja a lap, hogy „a kínai kormány a szovjet javaslatra a további fegyveres akció be­szüntetésével válaszol, s beleegyezik a tárgyalásokba”. A Financial Times meg­állapítja, hogy „a Szovjetunió tárgyalá­sokat ajánl Kínának”. Az olasz lapok szintén részletesen fog­lalkoznak a nyilatkozattal és elemzik an­nak tartalmát. Az Unita megállapítja: a szovjet kormány hivatalosan javasolta a kínai kormánynak a konzultáció felújí­tását, azzal a céllal, hogy gyakorlati in­tézkedéseket hozzanak a szovjet—kínai határon kialakult helyzet normalizálá­sára, mivel a jelenlegi körülmények ko­moly károkat okoznak a szocializmus és a béke ügyének, a közös imperialistaellenes frontnak. A New York Times a nyilatkozatnak azokat a részeit ismerteti, amelyek a Szovjetunió békeóhajával foglalkoznak. A lap rámutat a nyilatkozat „lágy hang­nemére”, majd kijelenti, a szovjet kor­mány kifejezésre juttatta: határozottan elutasít minden olyan kísérletet, hogy a Szovjetunióval a fegyvrek nyelvén be­széljenek. Nasszer igazságos békét követel (MENA, AFP)­­Kairóban vasárnap Nasszer elnök figyelmeztette az Arab Szocialista Unió kongresszusának 1700 küldöttjét, hogy a közel-keleti helyzet veszélyes szakaszba lépett, és lehetséges, hogy Izraellel újabb összeütközésre kerül sor. Nasszer hangsúlyozta, hogy az 1967-es háborúban Egyiptomot legyőzték és a há­borút követően az országnak nem volt ereje ahhoz, hogy kiűzze Izraelt az elfog­lalt területekről. „Most — mondta Nasszer — a kép megváltozott, képesek vagyunk arra, hogy kiűzzük őket.” Az EAK elnöke ezután így folytatta: „A háború nem öncél. A háborút azért kell megvívni, mert megvívása parancsoló szükség, és nem kínálkozik más lehető­ség. Mi nem vagyunk a háború prókáto­rai. Olyan békét akarunk, amely az igaz­ságon alapul”. Az ASZÚ kongresszusa munkájának harmadik, s egyben befejező napján nyi­latkozatban foglalt állást a Közel-Kelet­tel foglalkozó négyhatalmi tárgyalások lehetséges eredményeivel kapcsolatosan. A nyilatkozat leszögezi, hogy az arab nemzet nem fogad el semmiféle olyan megoldást, amely béke helyett kapitulá­ciót indítványoz. A nyilatkozat hangoz­tatja, hogy az arab nemzet elutasít min­den olyan megoldást, amely nem gondos­kodik az izraeliek által elfoglalt területek teljes és feltétel nélkül történő kiürítésé­ről. Az ASZÚ kongresszusa ezzel egyidejű­leg több katonai intézkedést javasol. Riad megbeszélése Vinogradovval Riad egyiptomi külügyminiszter vasár­nap este találkozott Szergej Vinogradov­val, a Szovjetunió kairói nagykövetével. A megbeszélések tárgyát a közel-keleti válság legújabb fejleményei, Gunnar Jar­­ringnak, az ENSZ különleges közel-keleti megbízottjának küldetése, és a négyha­talmi megbeszélések képezték. hotta a szóvivő­k a tüzet viszonozták, és a tűzpárbaj mintegy 15 perc múlva véget ért. Jordániai részről veszteségek nem voltak. Szíriai lap elutasítja az amerikai tervet Ivan Zverina, a UPI tudósítója az ENSZ-ből keltezett és nyugati diplomá­ciai forrásokra hivatkozó jelentésében ki­vonatosan ismerteti az Egyesült Államok közel-keleti rendezési tervét. A terv elő­irányozza Jeruzsálem egyesítését izraeli ellenőrzés alatt, de ugyanakkor kilátásba helyezi az 1967. évi hatnapos háború so­rán elvesztett többi arab terület vissza­adását az érintett arab országoknak. Az Egyesült Államok a megbeszéléseken ja­vasolni fogja demilitarizált övezetek lét­rehozását, és nemzetközi békefenntartó erők elhelyezését az arab—izraeli hatá­rok mentén. Mind az arab országok, mind Izrael számára — a terv szerint — garan­tálni kell a szabad hajózást a Szuezi-csa­­tornán, a Tiran-szoroson és az Akabai öbölben. Az amerikai tervről írva az Al Szaura című szíriai lap azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy politikájában saját mo­nopolista érdekeit követi és hasonló érte­lemben ír a lap Nagy-Britanniának a Közel-Kelettel kapcsolatos érdekeiről is. Az Al Szaura többek között hangsúlyoz­za: az arabok számára, jogaik visszanye­résében a fegyveres harc az egyetlen jár­ható út. Husszein király külföldi út előtt (UPI) Husszein jordániai király kedden elindul az Egyesült Államokba és több nyugat-európai országba teendő nagy­szabású körútjára. A jordániai uralkodó április 8-án érkezik Washingtonba, ő lesz az első arab államfő, aki az új amerikai elnökkel tárgyal. Emellett úgy tervezi, hogy de Gaulle elnökkel, Wilson brit mi­niszterelnökkel, VI. Pál pápával és Kie­singer nyugatnémet kancellárral is esz­mecserét folytat a közel-keleti helyzetről. Diplomáciai megfigyelők nagy jelentő­séget tulajdonítanak a jordániai uralkodó nyugati útjának, és úgy vélekednek, hogy a most kezdődő tárgyalások kulcsfontos­ságúak lehetnek a közelkeleti rendezés szempontjából. Tűzharc a Jordán völgyében Egy jordániai katonai szóvivő bejelen­tette, hogy izraeli erők vasárnap este, he­lyi idő szerint 22 órakor a Jordán folyó északi völgyében gépfegyverekből és ak­navetőkből tüzet nyitottak a jordániai alakulatokra. Jordániai részről — mon­ Lemondott a szíriai Baath-párt vezetősége? A Reuter hétfői damaszkuszi keltezésű jelentésében olyan értesülést közöl, amely szerint Szíria kormánypártjának, a Baath-pártnak a vezetősége lemondott és Atasszi államfő előreláthatólag még az este új kormányt alakít. Az új szíriai ve­zetők listáját a brit hírügynökség szerint akkor teszik közzé, amikor a kormány­párt befejezi negyedik országos kong­resszusát. Eisenhower gyászszertartása Washingtonban (MTI, AFP) Vasárnap katonai dísz­pompával szállították át Dwight Eisen­hower koporsóját a washingtoni nemzeti katedrálisból az amerikai törvényhozás épületébe. A volt elnök koporsóját a tör­vényhozás épületének kupolacsarnokában ravatalozták fel egy napra. A gyászme­netben ott volt Nixon elnök, valamint az amerikai kormány csaknem minden tag­ja, a katonai vezetők, politikusok, társa­dalmi és közéleti személyiségek. Jelen volt számos külföldi személyiség, akik a volt elnök temetésére érkeztek az ameri­kai fővárosba. A koporsót hétfőn ismét visszaszállí­tották a nemzeti katedrálisba. A gyász­­szertartáson jelen volt de Gaulle elnök, Kiesinger nyugatnémet kancellár, Lord Mountbatten, Erzsébet angol királynő sze­mélyes megbízottja és számos más kül­földi vendég. A Szovjetunió képviseleté­ben Csujkov marsall érkezett a temetésre az amerikai fővárosba, Kuznyecov első külügyminiszter-helyettes kíséretében. A Magyar Népköztársaságot a gyász­ünnepségen Nagy János rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, hazánk wa­shingtoni diplomáciai képviseletének ve­zetője képviselte. Eisenhowert szerdán a Kansas állam­ban levő Abilenben, az Eisenhower könyvtár kápolnájában temetik el, le-t fogadta elsőnek az amerikai elnök. Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára újság­íróknak elmondotta, annak ellenére,, hogy nem nevezheti „munkaülésnek” a két ál­lamfő találkozóját, valószínűleg nem pusztán udvariassági látogatásról van szó. De Gaulle és Nixon egy hónappal ez­előtt találkozott utoljára Párizsban, ami­kor Nixon európai körúton járt. A hét­fői megbeszélésen valószínűleg folytat­ták az akkor megkezdett párbeszédet. Nixon hétfőn fogadja Baudouin belga királyt is. Egyórás Nixon­ de Gaulle találkozó De Gaulle francia köztársasági elnök hétfő délután a Fehér Házban ötvenöt perces megbeszélést folytatott Nixon ame­rikai elnökkel. A gyászszertartásra érkezett magas rangú külföldi vendégek közül de Gaul­ Ma Kiesingert fogadja az USA elnöke Bonni kormánykörökből származó in­formáció szerint Nixon kedden félórás megbeszélésre fogadja Kiesinger kancel­lárt Washingtonban. Kiesinger az áprilisi NATO-értekezletről, a szovjet-kínai konfliktusról és a budapesti felhívásról akar az elnökkel tárgyalni. Befejeződtek a szovjet—algériai tárgyalások (TASZSZ) Hétfőn délután befejeződtek a szovjet—algériai tárgyalások Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Taná­­csok Elnökségének elnöke és Huari Bume­­dien, az Algériai Népi Demokratikus Köz­társaság miniszterelnöke, az Algériai For­radalmi Tanács elnöke között. A hétfő délelőtti és délutáni eszmecse­rék folyamán megvitatták a szovjet- algériai kapcsolatok kérdéseit és néhány nemzetközi problémát. A baráti, elvtársi légkörben véget ért tárgyalásokról közös közleményt adnak ki.

Next