Magyar Hírlap, 1969. május (2. évfolyam, 118-148. szám)

1969-05-01 / 118. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP 1969. MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK 3 KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA A kormány elnöke nagyköveteket fogadott Fock Jenő, a kormány elnöke április 30-án búcsúlátogatáson fogadta M. Zsamszrant, a Mongol Népköztársaság tá­vozó nagykövetét. Tawfik Al-Momin, az Iraki Köztársaság és Sigge Lilliehööre, a Svéd Királyság új nagykövete bemutat­kozó látogatást tett a miniszterelnöknél. Diplomáciai kapcsolat nagykövetségi szinten A Magyar Népköztársaság és a Vene­zuelai Köztársaság kormányai megálla­podtak abban, hogy országaik között dip­lomáciai kapcsolatot létesítenek nagykö­vetségi szinten. Újabb külföldi delegációk érkeztek május 1-re hazánkba A SZOT elnökségének meghívására má­jus elseje alkalmából újabb küldöttségek érkeztek Bulgáriából, Romániából és a Latin-Amerikai Dolgozók Szakszervezetei­nek Állandó Egységkongresszusától. A SZOT elnöksége szerdán este a Gun­­del étteremben fogadást adott a május 1-re hazánkba érkezett külföldi szakszer­vezeti delegációk tiszteletére. A fogadá­son megjelent Biszku Béla, a KB titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a Poli­tikai Bizottság tagjai, és Louis Saillant, az SZVSZ főtitkára. Fogadás a holland nemzeti ünnep alkalmából H. C. Schoch, a Holland Királyság bu­dapesti nagykövete a holland nemzeti ünnep alkalmából szerdán este reziden­ciáján fogadást adott. A fogadáson részt vett dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, dr. Di­­mény Imre mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter, dr. László Andor állam­titkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, dr. Szalai Béla külkereskedelmi minisz­terhelyettes, dr. Pesta László, a Kulturális Kapcsolatok Intézete alelnöke, s a gazda­sági, társadalmi és kulturális élet több más képviselője. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. Baczoni Jenő Franciaországba utazott Baczoni Jenő, a külkereskedelmi mi­niszter első helyettese a párizsi vásár al­kalmából szerdán Franciaországba uta­zott. Ott-tartózkodása során találkozik a francia állami és gazdasági élet vezető személyiségeivel és megbeszéléseket foly­tat a két ország gazdasági kapcsolatainak továbbfejlesztési lehetőségeiről. Elhalaszt­ották a francia iparügyi miniszter látogatását Francia javaslatra megállapodás jött létre, hogy André Bettencourt francia iparügyi miniszter hivatalos magyarorszá­gi látogatását későbbi időpontra halaszt­ják. Magyar szövetkezeti vezetők utaztak a Szovjetunióba Szerdán magyar szövetkezeti delegáció utazott a Szovjetunióba a Szovjet Fo­gyasztási Szövetkezetei Központi Szövet­sége igazgatóságának meghívására. A kül­döttség vezetője dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke, tagjai között van Rév Lajos, az OKISZ elnöke és Fehér Lajosné, a szövetkezeti nőbizottság elnöke. A magyar szövetkezeti vezetők részt vesz­nek a moszkvai május 1-i ünnepségeken, majd egyhetes szovjetunióbeli tartózkodás során tanulmányozzák a szovjet szövetke­zeti mozgalmat, tárgyalnak a két ország szövetkezetei közötti együttműködés to­vábbfej­lesztéséről. Kormányhatározat a Világgazdasági Tudományos Tanács létrehozásáról A kormány határozatot hozott a Világ­­gazdasági Tudományos Tanács létrehozá­sáról. A tanács feladata, hogy javaslatai­val segítse a különböző helyeken folyó vi­lággazdasági kutatómunkát, s a kutatók együttműködését. Kidolgoztat kiemelke­dően fontos világgazdasági jellegű kuta­tási témákat, rendszeres időközönként megvitatja a legfontosabb kutatások ered­ményeit, továbbá azokat a világgazdasági folyamatokat, jelenségeket, amelyek ha­zánk gazdaságpolitikáját befolyásolják. Tanácskozó szervről van szó, amelyet nem rendelnek az egyes kutatóintézmé­nyek fölé. Működése nem érinti a kutató­­intézményeket irányító akadémiai és ál­lami szervek jogkörét és felelősségét. A tanács elnökét a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának elnöke nevezi ki, tagjait különböző főhatóságok, intéz­mények, egyetemi tanszékek delegálják. A Világgazdasági Tudományos Taná­csot 1969 második negyedévében kell megszervezni. Tíz éves a csillebérci atomreaktor Tíz évvel ezelőtt kezdte meg működé­sét a csillebérci atomreaktor. Az évfor­duló alkalmából Jánossy Lajos akadé­mikus, a Központi Fizikai Kutató Inté­zet igazgatója, Pál Lénárd akadémiai le­velező tag, igazgatóhelyettes és Szabó Fe­renc főosztályvezető tájékoztatta a sajtót az évtized alatt végzett munkáról, s arról is, hogy milyen tudományos, illetve gyakorlati kérdések megoldását segítette elő az atomreaktor működése. Elmondották, hogy az elmúlt tíz év alatt a szakemberek jól megtanulták a reaktor működtetését, s eredményeik több tekintetben meghaladják más, szocialista országokban elérteket. A reaktor segít­ségével az intézet kutatói nemzetközileg elismert eredményeket értek el a mag­hasadás lefolyásának tanulmányozásá­ban. Az egész világon számon tartják azokat az intézetben született megállapí­tásokat, amelyekre a szilárd testek tulaj­donságainak vizsgálata vezette el az inté­zet szakembereit, amikor a reaktorban előállított neutronokat röntgensugárként mintegy „átlőtték” az anyagokon. Az in­tézetben sikerült az egész világon először bebizonyítani a mágneses anyagban leját­szódó folyamatok olyan törvényszerűsé­geit, amelyeket mindaddig csak elméleti­leg lehetett feltételezni. A csillebérci atomreaktor mellett ta­nulták meg a szakmát azok a műszakiak is, akikre nyugodtan rá lehet majd bízni a Paksi Atomerőművet és a Budapesti Műszaki Egyetem kutató reaktorát. A sajtótájékoztatón nyomatékosan hangsúlyozták a KFKI vezetői, hogy a reaktor ma már túljutott „életének de­lén”, és 1972 után erkölcsileg elkopik. Az intézet vezetői megtették a kezdeménye­ző lépéseket, hogy a reaktor eddigi mun­kája során kibontakozott hatalmas szel­lemi kapacitások és a nemzetközileg is megbecsült értékek ezt a kritikus idő­pontot követően se menjenek veszendőbe. Előkészületek a jövő évi népszámlálásra Az 1970. évi népszámlálás előkészítése fontos szakaszához érkezett: május—jú­lius hónapokban — a korábbi népszám­lálásokhoz hasonlóan — sor kerül az „utca-, házszám- és lakás­jegyzék” ösz­­szeállítására. Az „utca-, házszám- és lakásjegyzék” hiánytalan összeállítása érdekében a ta­nácsok 1968 májusa óta folyamatosan rendezték az utcaneveket és a házszá­mozást. A Minisztertanács tanácsszervek osztálya 1968 májusában kiadott rende­lete értelmében a továbbiakban — egé­szen 1970 februárig — az utcanevek megváltoztatása és minden egyéb igaz­gatási változtatás tilos. A jegyzék összeállítása céljából május —július hónapokban a tanácsok megbí­zottai a külterületeken, a falvakban és a városokban minden lakott épületet fel­keresnek. A tanácsi megbízottak a jegy­zékbe a lakott épület vagy építmény címét, jellegét, a benne levő lakások és az ott lakók számát veszik fel. Többla­kásos házak esetében nem keresnek fel minden lakást, hanem a szükséges ada­tokat a házfelügyelőtől (ahol házfelügyelő nincs, a lakónyilvántartó könyv alapján) gyűjtik be. Az új lakások kulcsa / Irta: Bond­or József építésügyi és városfejlesztési miniszter Köszöntjük a tavaszt, az alkotó em­bert, akinek munkája évről-évre szebbé teszi életünket. A hagyományok­nak megfelelően a májusi ünnep előtt adták át a Minisztertanács és SZOT vándorzászlaját, a kiváló vállalat ki­tüntetéseket a legjobb vállalatoknak, ki­fejezte a kormány és a SZOT elismerését a kiemelkedő munkáért. Egész népünk megbecsüléssel fordul azok felé, akik a mai felvonuláson büszkén tartják ma­gasra a legjobbaknak kijáró zászlót és kitüntetéseket. Társadalmunkban új értelmet és tar­talmat kapott a munka, a közös erőfe­szítés. Ennek gyümölcsét nem egy szűk réteg, hanem az egész nép élvezi. A meg­becsülés és tisztelet nem a vagyoni hely­zettől, hanem az egész társadalom érde­kében végzett becsületes munkától függ. Végezzük azt az egyetemi katedrán, az országirányítás valamilyen pontján, a munkapadok mellett vagy a földeken. Az ember számára az a legnagyszerűbb, ha tudja azt, hogy olyan alkotáson dol­gozik, amely túléli őt, és a jövő nemze­dék számára is hírül adja a most élő em­ber törekvéseit és munkájának eredmé­nyeit. Az építőmunka ilyen alkotások közé tartozik és ez ad a munkának szép­séget. Egyben nagy felelősséget is jelent. Ma, amikor az ország minden részé­ben, fővárosban és vidéken a felvonulók zászlaját fújja a szél, az építők nagy családjának tagjai is ott vannak a fel­vonulók között: 5 kormányzászló, 10 ki­váló vállalat jelvény, 14 szocialista vál­lalat kitüntetés hirdeti, hogy az építő­ipar dolgozói is kiérdemelték munkájuk­kal az elismerést és felemelt fejjel me­netelhetnek a felvonulók között. 67 ezer lakás, 47 iskola, 450 tanterem, 506 böl­csődei férőhely, új kórházak, üzemek jel­zik az építők múlt évi munkájának ered­ményeit. Tudjuk, hogy a most épülő üzemekben és lakásokban a jövő század embere fog dolgozni és lakni. Ez egyúttal nehéz­zé és bonyolulttá teszi munkánkat, mert a múlt század örökségével terhelten kell megépíteni a XXI. század embereinek igényét is kielégítő alkotásokat. A múlt század örökségének súlya abban van, hogy minden üzem vagy lakás, ami ak­kor épült meg, most érett meg a lebon­tásra, ezzel is nehezítve a ma gondjait. Hiányzik az, ami nem épült meg­: első­sorban városaink közművei. A főváros és a vidéki városok egyes részei erősen magukon viselik a múlt század és a század eleji kapitalista fej­lődés kézjegyét. Ezek a problémák a városépítők gondjait növelik. Nekünk nem olyan városokat kell építeni, mint amilyenekről a század elején Anatole France írt: „Semmi égi világosság nem hatolt át a gyárak füstjén, amelyek a várost övezték, de néha lehetett látni, amint egy sugár nélküli nap korongja átsik­lik a fekete égboltozaton, melyet vas­­hidak barázdáztak, ahonnan a homok­ból és kőszénporból örök eső esett.” Nekünk olyan városok kellenek, ahol a dolgozók milliói emberi környezetben él­nek és dolgoznak. A rohamos városiaso­dás megköveteli tőlünk, hogy ne csak a ma problémáit oldjuk meg, hanem rak­juk le a jövő század városának alapjait is és tegyük alkalmassá városainkat a nagy tömegek befogadására. 1930-ban Ma­gyarországon a dolgozók 65 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott és ez a szám 1965-ben 33 százalékra csökkent, és a század végén előreláthatóan 15—18 szá­zalék lesz. Ezek a számok tükrözik a városrendezési munka nagy jelentőségét és egyben bonyolultságát is. A mi társadalmunk központi kérdése:­­• az emberről való gondoskodás. Lé­nyegében minden, amit teszünk, a dol­gozó ember érdekében történik. Ezért tartjuk a legégetőbb feladatnak a lakás­kérdés megoldását, annak a célnak az elérését, hogy minden család rendes la­kásban lakjon. Ennek megvalósítása ér­dekében született meg a párt határoza­ta 1960-ban, a 15 éves lakásépítési terv végrehajtására. E határozatnak megfe­lelően ez alatt az idő alatt 1 millió lakást kell megépíteni. Az eddig eltelt idő eredményei és a megtett intézkedések azzal kecsegtetnek bennünket, hogy ezt a feladatot teljesí­teni fogjuk. Ennek ellenére még nem tudjuk a célt teljes mértékben meg­valósítani, elsősorban a városokban még nem tudjuk kielégíteni minden jogosult kérését. Oka: a már vázolt örökség és az igényeknek a vártnál gyorsabb nö­vekedése, az ország városi lakosságának rohamos gyarapodása. 1945-ben az ország lakásállományának 70 százaléka egyszo­bás, zömében komfort nélküli lakás volt, ez még ma is 56 százalék. Budapest la­kossága 1960—66. között 14 százalékkal, 166 ezer emberrel növekedett. De nő a vidéki városok lakossága is: Zalaeger­szeg, Ózd, Debrecen, Szolnok, Székesfe­hérvár, Miskolc, Pécs lakossága ugyan­ezen idő alatt 30—37 százalékkal növe­kedett. Ma az ország lakosságának 43 százaléka városban él. Ezek a tényezők nehezítik a lakáskér­dés megoldását, egyben figyelmeztetnek bennünket, hogy az erőfeszítéseinket fo­kozni kell. Ma világosan látszik, hogy a lakáskér­dés gyors megoldása csak a korszerű lakásépítési technika alkalmazásával le­hetséges, ezt a célt szolgálja a házgyári hálózat kiépítése. Ma már Budapesten, Győrben, Miskolcon, Szegeden és több más városban a házgyárak korszerű, jól felszerelt lakásokat produkálnak és ered­ményeink biztatóak a jövőre nézve az árak alakulása tekintetében is. A fejlődés ellenére türelmetlenség ta­pasztalható és van olyan szemlélet, mely elsősorban a nagyobb és még job­ban felszerelt lakások építését sürgeti a mennyiség rovására. A jelenlegi lakáso­kat igénytelennek, az új lakóépületeket monotonnak tartják. Olyan igényt tá­masztanak, amit jelenleg nem tudunk ki­elégíteni. Mi is szeretnénk növelni a lakások mé­reteit, szeretnénk még nagyobb és jobban felszerelt lakásokat építeni, de jelenleg azt a célt tűzhetjük magunk elé, hogy a felszereltség jelenlegi szintjét tartva, lassan növeljük a lakásnagyságo­kat, és minél előbb több lakást építsünk fel. Nincsen humánusabb cél, mint ott­hont teremteni a dolgozók számára, kü­lönösen, ha az új lakó, lakáskulcsának birtokában, életében először nyitja ki saját lakásának ajtaját. A nagyobb és felszereltebb lakás épí­tési igényének pillanatnyi elvetése nem jelenti, hogy a lakásépítést valamiféle igénytelenségnek rendeljük alá és az esztétikai igényeket háttérbe szorítjuk. Az új lakások 85 százalékában beépített bútor, korszerű fűtés, teljes komfort van. A házgyári lakások átlagos alapterülete 53 m2. Ezt nem tartjuk igénytelenség­nek. Ami pedig az épületek külső megjele­nését illeti, az új házgyári termékek nagy választéka nagyobb variálhatósá­got biztosít az épületek elhelyezésére, formájára, színére, az épület környezeté­nek korszerű kialakítására. Nem utolsó­sorban számítunk ebben a kérdésben a magyar építésztársadalomnak a határo­kon túl is elismert munkájára. Építé­szeink már eddig is képesek voltak olyan épületeket létrehozni, amelyek külső meg­jelenésükben is megállták a próbát, amelyekért nem kell szégyenkeznünk a jövő­­nemzedéke előtt sem. A jelenlegi lehetőségek és a jövő igényének össze­hangolása­ nagy felelősséget jelent és kö­rültekintő munkát igényel a tervezők­től, a kivitelezőktől, a beruházóktól, mindenkitől, akinek az építéshez valami köze van. A célok megvalósításának eszköze: a munka Ma éppen a munka ünnepén az ünneprontás, az eredmények lebe­csülésének szándéka nélkül hívom fel a figyelmet arra, hogy elsősorban a saját munkánk javítására törekedjünk. Ol­csóbban, gyorsan és minőségileg jobban kell építeni. A munka szervezettségében levő tartalékok feltárása segítheti az olcsóbb lakást és nem szabad eltűrni, hogy egyesek lelkiismeretlen, hanyag munkával rontsák az építők erkölcsi hi­telét. Jobban kell dolgozni, hogy olcsó, kifo­gástalan lakást építsünk és sokkal job­ban kell dolgozni mindannyiunknak, hogy a több lakás építéséhez szükséges anyagi alapot megteremtsük: több pénzt, több anyagot. Gondunk nem kevés, mégis a szabad emberek optimizmusával tekintünk a jövő elé. Elsősorban tőlünk függ, hogy gondjaink hogyan fognak csökkenni, ho­gyan tudjuk minél hamarabb megvaló­sítani céljainkat. Átadták a forgalomnak a barcsi Dráva-hidat Szerdán ünnepélyes keretek között át­adták rendeltetésének a magyar—jugo­szláv kooperációban épült barcsi Dráva­­hidat. A határfolyó feletti, magyar—jugo­szláv zászlókkal díszített híd közepén gyülekezett a két ország delegációja, amelyet magyar részről Kiss Dezső, köz­lekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, jugoszláv részről Vaszilije Dragovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság gazdasági bizottságának titkár­helyettese vezetett. Ott voltak a hidat tervező és gyártó jugoszláv és magyar vállalatok vezetői, Barcs község, a jugo­szláviai Virovitica (Verőce) község lakos­sága. Az átadási ünnepségen Kiss Dezső és Vaszilije Dragovics beszédet mondott.

Next