Magyar Hírlap, 1969. május (2. évfolyam, 118-148. szám)
1969-05-01 / 118. szám
Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP 1969. MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK 3 KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA A kormány elnöke nagyköveteket fogadott Fock Jenő, a kormány elnöke április 30-án búcsúlátogatáson fogadta M. Zsamszrant, a Mongol Népköztársaság távozó nagykövetét. Tawfik Al-Momin, az Iraki Köztársaság és Sigge Lilliehööre, a Svéd Királyság új nagykövete bemutatkozó látogatást tett a miniszterelnöknél. Diplomáciai kapcsolat nagykövetségi szinten A Magyar Népköztársaság és a Venezuelai Köztársaság kormányai megállapodtak abban, hogy országaik között diplomáciai kapcsolatot létesítenek nagykövetségi szinten. Újabb külföldi delegációk érkeztek május 1-re hazánkba A SZOT elnökségének meghívására május elseje alkalmából újabb küldöttségek érkeztek Bulgáriából, Romániából és a Latin-Amerikai Dolgozók Szakszervezeteinek Állandó Egységkongresszusától. A SZOT elnöksége szerdán este a Gundel étteremben fogadást adott a május 1-re hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti delegációk tiszteletére. A fogadáson megjelent Biszku Béla, a KB titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a Politikai Bizottság tagjai, és Louis Saillant, az SZVSZ főtitkára. Fogadás a holland nemzeti ünnep alkalmából H. C. Schoch, a Holland Királyság budapesti nagykövete a holland nemzeti ünnep alkalmából szerdán este rezidenciáján fogadást adott. A fogadáson részt vett dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, dr. Pesta László, a Kulturális Kapcsolatok Intézete alelnöke, s a gazdasági, társadalmi és kulturális élet több más képviselője. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. Baczoni Jenő Franciaországba utazott Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese a párizsi vásár alkalmából szerdán Franciaországba utazott. Ott-tartózkodása során találkozik a francia állami és gazdasági élet vezető személyiségeivel és megbeszéléseket folytat a két ország gazdasági kapcsolatainak továbbfejlesztési lehetőségeiről. Elhalasztották a francia iparügyi miniszter látogatását Francia javaslatra megállapodás jött létre, hogy André Bettencourt francia iparügyi miniszter hivatalos magyarországi látogatását későbbi időpontra halasztják. Magyar szövetkezeti vezetők utaztak a Szovjetunióba Szerdán magyar szövetkezeti delegáció utazott a Szovjetunióba a Szovjet Fogyasztási Szövetkezetei Központi Szövetsége igazgatóságának meghívására. A küldöttség vezetője dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke, tagjai között van Rév Lajos, az OKISZ elnöke és Fehér Lajosné, a szövetkezeti nőbizottság elnöke. A magyar szövetkezeti vezetők részt vesznek a moszkvai május 1-i ünnepségeken, majd egyhetes szovjetunióbeli tartózkodás során tanulmányozzák a szovjet szövetkezeti mozgalmat, tárgyalnak a két ország szövetkezetei közötti együttműködés továbbfejlesztéséről. Kormányhatározat a Világgazdasági Tudományos Tanács létrehozásáról A kormány határozatot hozott a Világgazdasági Tudományos Tanács létrehozásáról. A tanács feladata, hogy javaslataival segítse a különböző helyeken folyó világgazdasági kutatómunkát, s a kutatók együttműködését. Kidolgoztat kiemelkedően fontos világgazdasági jellegű kutatási témákat, rendszeres időközönként megvitatja a legfontosabb kutatások eredményeit, továbbá azokat a világgazdasági folyamatokat, jelenségeket, amelyek hazánk gazdaságpolitikáját befolyásolják. Tanácskozó szervről van szó, amelyet nem rendelnek az egyes kutatóintézmények fölé. Működése nem érinti a kutatóintézményeket irányító akadémiai és állami szervek jogkörét és felelősségét. A tanács elnökét a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának elnöke nevezi ki, tagjait különböző főhatóságok, intézmények, egyetemi tanszékek delegálják. A Világgazdasági Tudományos Tanácsot 1969 második negyedévében kell megszervezni. Tíz éves a csillebérci atomreaktor Tíz évvel ezelőtt kezdte meg működését a csillebérci atomreaktor. Az évforduló alkalmából Jánossy Lajos akadémikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója, Pál Lénárd akadémiai levelező tag, igazgatóhelyettes és Szabó Ferenc főosztályvezető tájékoztatta a sajtót az évtized alatt végzett munkáról, s arról is, hogy milyen tudományos, illetve gyakorlati kérdések megoldását segítette elő az atomreaktor működése. Elmondották, hogy az elmúlt tíz év alatt a szakemberek jól megtanulták a reaktor működtetését, s eredményeik több tekintetben meghaladják más, szocialista országokban elérteket. A reaktor segítségével az intézet kutatói nemzetközileg elismert eredményeket értek el a maghasadás lefolyásának tanulmányozásában. Az egész világon számon tartják azokat az intézetben született megállapításokat, amelyekre a szilárd testek tulajdonságainak vizsgálata vezette el az intézet szakembereit, amikor a reaktorban előállított neutronokat röntgensugárként mintegy „átlőtték” az anyagokon. Az intézetben sikerült az egész világon először bebizonyítani a mágneses anyagban lejátszódó folyamatok olyan törvényszerűségeit, amelyeket mindaddig csak elméletileg lehetett feltételezni. A csillebérci atomreaktor mellett tanulták meg a szakmát azok a műszakiak is, akikre nyugodtan rá lehet majd bízni a Paksi Atomerőművet és a Budapesti Műszaki Egyetem kutató reaktorát. A sajtótájékoztatón nyomatékosan hangsúlyozták a KFKI vezetői, hogy a reaktor ma már túljutott „életének delén”, és 1972 után erkölcsileg elkopik. Az intézet vezetői megtették a kezdeményező lépéseket, hogy a reaktor eddigi munkája során kibontakozott hatalmas szellemi kapacitások és a nemzetközileg is megbecsült értékek ezt a kritikus időpontot követően se menjenek veszendőbe. Előkészületek a jövő évi népszámlálásra Az 1970. évi népszámlálás előkészítése fontos szakaszához érkezett: május—július hónapokban — a korábbi népszámlálásokhoz hasonlóan — sor kerül az „utca-, házszám- és lakásjegyzék” öszszeállítására. Az „utca-, házszám- és lakásjegyzék” hiánytalan összeállítása érdekében a tanácsok 1968 májusa óta folyamatosan rendezték az utcaneveket és a házszámozást. A Minisztertanács tanácsszervek osztálya 1968 májusában kiadott rendelete értelmében a továbbiakban — egészen 1970 februárig — az utcanevek megváltoztatása és minden egyéb igazgatási változtatás tilos. A jegyzék összeállítása céljából május —július hónapokban a tanácsok megbízottai a külterületeken, a falvakban és a városokban minden lakott épületet felkeresnek. A tanácsi megbízottak a jegyzékbe a lakott épület vagy építmény címét, jellegét, a benne levő lakások és az ott lakók számát veszik fel. Többlakásos házak esetében nem keresnek fel minden lakást, hanem a szükséges adatokat a házfelügyelőtől (ahol házfelügyelő nincs, a lakónyilvántartó könyv alapján) gyűjtik be. Az új lakások kulcsa / Irta: Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter Köszöntjük a tavaszt, az alkotó embert, akinek munkája évről-évre szebbé teszi életünket. A hagyományoknak megfelelően a májusi ünnep előtt adták át a Minisztertanács és SZOT vándorzászlaját, a kiváló vállalat kitüntetéseket a legjobb vállalatoknak, kifejezte a kormány és a SZOT elismerését a kiemelkedő munkáért. Egész népünk megbecsüléssel fordul azok felé, akik a mai felvonuláson büszkén tartják magasra a legjobbaknak kijáró zászlót és kitüntetéseket. Társadalmunkban új értelmet és tartalmat kapott a munka, a közös erőfeszítés. Ennek gyümölcsét nem egy szűk réteg, hanem az egész nép élvezi. A megbecsülés és tisztelet nem a vagyoni helyzettől, hanem az egész társadalom érdekében végzett becsületes munkától függ. Végezzük azt az egyetemi katedrán, az országirányítás valamilyen pontján, a munkapadok mellett vagy a földeken. Az ember számára az a legnagyszerűbb, ha tudja azt, hogy olyan alkotáson dolgozik, amely túléli őt, és a jövő nemzedék számára is hírül adja a most élő ember törekvéseit és munkájának eredményeit. Az építőmunka ilyen alkotások közé tartozik és ez ad a munkának szépséget. Egyben nagy felelősséget is jelent. Ma, amikor az ország minden részében, fővárosban és vidéken a felvonulók zászlaját fújja a szél, az építők nagy családjának tagjai is ott vannak a felvonulók között: 5 kormányzászló, 10 kiváló vállalat jelvény, 14 szocialista vállalat kitüntetés hirdeti, hogy az építőipar dolgozói is kiérdemelték munkájukkal az elismerést és felemelt fejjel menetelhetnek a felvonulók között. 67 ezer lakás, 47 iskola, 450 tanterem, 506 bölcsődei férőhely, új kórházak, üzemek jelzik az építők múlt évi munkájának eredményeit. Tudjuk, hogy a most épülő üzemekben és lakásokban a jövő század embere fog dolgozni és lakni. Ez egyúttal nehézzé és bonyolulttá teszi munkánkat, mert a múlt század örökségével terhelten kell megépíteni a XXI. század embereinek igényét is kielégítő alkotásokat. A múlt század örökségének súlya abban van, hogy minden üzem vagy lakás, ami akkor épült meg, most érett meg a lebontásra, ezzel is nehezítve a ma gondjait. Hiányzik az, ami nem épült meg: elsősorban városaink közművei. A főváros és a vidéki városok egyes részei erősen magukon viselik a múlt század és a század eleji kapitalista fejlődés kézjegyét. Ezek a problémák a városépítők gondjait növelik. Nekünk nem olyan városokat kell építeni, mint amilyenekről a század elején Anatole France írt: „Semmi égi világosság nem hatolt át a gyárak füstjén, amelyek a várost övezték, de néha lehetett látni, amint egy sugár nélküli nap korongja átsiklik a fekete égboltozaton, melyet vashidak barázdáztak, ahonnan a homokból és kőszénporból örök eső esett.” Nekünk olyan városok kellenek, ahol a dolgozók milliói emberi környezetben élnek és dolgoznak. A rohamos városiasodás megköveteli tőlünk, hogy ne csak a ma problémáit oldjuk meg, hanem rakjuk le a jövő század városának alapjait is és tegyük alkalmassá városainkat a nagy tömegek befogadására. 1930-ban Magyarországon a dolgozók 65 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott és ez a szám 1965-ben 33 százalékra csökkent, és a század végén előreláthatóan 15—18 százalék lesz. Ezek a számok tükrözik a városrendezési munka nagy jelentőségét és egyben bonyolultságát is. A mi társadalmunk központi kérdése:• az emberről való gondoskodás. Lényegében minden, amit teszünk, a dolgozó ember érdekében történik. Ezért tartjuk a legégetőbb feladatnak a lakáskérdés megoldását, annak a célnak az elérését, hogy minden család rendes lakásban lakjon. Ennek megvalósítása érdekében született meg a párt határozata 1960-ban, a 15 éves lakásépítési terv végrehajtására. E határozatnak megfelelően ez alatt az idő alatt 1 millió lakást kell megépíteni. Az eddig eltelt idő eredményei és a megtett intézkedések azzal kecsegtetnek bennünket, hogy ezt a feladatot teljesíteni fogjuk. Ennek ellenére még nem tudjuk a célt teljes mértékben megvalósítani, elsősorban a városokban még nem tudjuk kielégíteni minden jogosult kérését. Oka: a már vázolt örökség és az igényeknek a vártnál gyorsabb növekedése, az ország városi lakosságának rohamos gyarapodása. 1945-ben az ország lakásállományának 70 százaléka egyszobás, zömében komfort nélküli lakás volt, ez még ma is 56 százalék. Budapest lakossága 1960—66. között 14 százalékkal, 166 ezer emberrel növekedett. De nő a vidéki városok lakossága is: Zalaegerszeg, Ózd, Debrecen, Szolnok, Székesfehérvár, Miskolc, Pécs lakossága ugyanezen idő alatt 30—37 százalékkal növekedett. Ma az ország lakosságának 43 százaléka városban él. Ezek a tényezők nehezítik a lakáskérdés megoldását, egyben figyelmeztetnek bennünket, hogy az erőfeszítéseinket fokozni kell. Ma világosan látszik, hogy a lakáskérdés gyors megoldása csak a korszerű lakásépítési technika alkalmazásával lehetséges, ezt a célt szolgálja a házgyári hálózat kiépítése. Ma már Budapesten, Győrben, Miskolcon, Szegeden és több más városban a házgyárak korszerű, jól felszerelt lakásokat produkálnak és eredményeink biztatóak a jövőre nézve az árak alakulása tekintetében is. A fejlődés ellenére türelmetlenség tapasztalható és van olyan szemlélet, mely elsősorban a nagyobb és még jobban felszerelt lakások építését sürgeti a mennyiség rovására. A jelenlegi lakásokat igénytelennek, az új lakóépületeket monotonnak tartják. Olyan igényt támasztanak, amit jelenleg nem tudunk kielégíteni. Mi is szeretnénk növelni a lakások méreteit, szeretnénk még nagyobb és jobban felszerelt lakásokat építeni, de jelenleg azt a célt tűzhetjük magunk elé, hogy a felszereltség jelenlegi szintjét tartva, lassan növeljük a lakásnagyságokat, és minél előbb több lakást építsünk fel. Nincsen humánusabb cél, mint otthont teremteni a dolgozók számára, különösen, ha az új lakó, lakáskulcsának birtokában, életében először nyitja ki saját lakásának ajtaját. A nagyobb és felszereltebb lakás építési igényének pillanatnyi elvetése nem jelenti, hogy a lakásépítést valamiféle igénytelenségnek rendeljük alá és az esztétikai igényeket háttérbe szorítjuk. Az új lakások 85 százalékában beépített bútor, korszerű fűtés, teljes komfort van. A házgyári lakások átlagos alapterülete 53 m2. Ezt nem tartjuk igénytelenségnek. Ami pedig az épületek külső megjelenését illeti, az új házgyári termékek nagy választéka nagyobb variálhatóságot biztosít az épületek elhelyezésére, formájára, színére, az épület környezetének korszerű kialakítására. Nem utolsósorban számítunk ebben a kérdésben a magyar építésztársadalomnak a határokon túl is elismert munkájára. Építészeink már eddig is képesek voltak olyan épületeket létrehozni, amelyek külső megjelenésükben is megállták a próbát, amelyekért nem kell szégyenkeznünk a jövőnemzedéke előtt sem. A jelenlegi lehetőségek és a jövő igényének összehangolása nagy felelősséget jelent és körültekintő munkát igényel a tervezőktől, a kivitelezőktől, a beruházóktól, mindenkitől, akinek az építéshez valami köze van. A célok megvalósításának eszköze: a munka Ma éppen a munka ünnepén az ünneprontás, az eredmények lebecsülésének szándéka nélkül hívom fel a figyelmet arra, hogy elsősorban a saját munkánk javítására törekedjünk. Olcsóbban, gyorsan és minőségileg jobban kell építeni. A munka szervezettségében levő tartalékok feltárása segítheti az olcsóbb lakást és nem szabad eltűrni, hogy egyesek lelkiismeretlen, hanyag munkával rontsák az építők erkölcsi hitelét. Jobban kell dolgozni, hogy olcsó, kifogástalan lakást építsünk és sokkal jobban kell dolgozni mindannyiunknak, hogy a több lakás építéséhez szükséges anyagi alapot megteremtsük: több pénzt, több anyagot. Gondunk nem kevés, mégis a szabad emberek optimizmusával tekintünk a jövő elé. Elsősorban tőlünk függ, hogy gondjaink hogyan fognak csökkenni, hogyan tudjuk minél hamarabb megvalósítani céljainkat. Átadták a forgalomnak a barcsi Dráva-hidat Szerdán ünnepélyes keretek között átadták rendeltetésének a magyar—jugoszláv kooperációban épült barcsi Drávahidat. A határfolyó feletti, magyar—jugoszláv zászlókkal díszített híd közepén gyülekezett a két ország delegációja, amelyet magyar részről Kiss Dezső, közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, jugoszláv részről Vaszilije Dragovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság gazdasági bizottságának titkárhelyettese vezetett. Ott voltak a hidat tervező és gyártó jugoszláv és magyar vállalatok vezetői, Barcs község, a jugoszláviai Virovitica (Verőce) község lakossága. Az átadási ünnepségen Kiss Dezső és Vaszilije Dragovics beszédet mondott.