Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)

1969-09-11 / 251. szám

Miscvaa Hírlap NÉPGAZDASÁG - VILAGGAZDASAG Termelékenységi tapasztalatcsere 2'­0­­1 Ahol nincs átlagbér-szabályozás—Csökkenő létszám az állami gazdaságokban — Érvek és tanulságok Az utóbbi hónapokban ismét terítékre került a népgazdaság egyik legfájóbb té­mája: a termelékenység. Javaslatok is el­­elhangzanak, miként kellene elmozdulni a holtpontról. Anélkül, hogy e sokirányú problémakörben elmélyednénk, a nép­gazdaság olyan ágazatát mutatjuk be, ahol sajátos a bérszabályozás. Kevéssé ismeretes, hogy az állami gazdaságok­ban és az erdőgazdaságokban nem vezet­ték be az átlagbér-ellenőrzést, hanem bér­tömeg-szabályozást alkalmaznak. Ami egységes és ami nem Az Állami Gazdaságok Központjában a legilletékesebbek véleményét kérdem a tapasztaltakról: Enyedi Zoltán közgazda­­sági osztályvezetőét, valamint Tószegi Zoltán munkaügyi csoportvezetőét. — A termelés közgazdasági ösztönzői — kezdi a beszélgetést Enyedi Zoltán —, te­hát az árrendszer, a támogatási és az adó­zási rendszer egységes ugyan a mezőgaz­daságban, de az ország 184 állami gaz­dasága egyszersmind állami vállalat is: több vonatkozásban más szabályok érvé­nyesek rájuk, mint a termelőszövetkeze­tekre. Ilyenek a bérellenőrzésre, a dolgo­zók­ nyereségérdekeltségére megállapított szabályok is. Még a tervutasításos rend­szerben kialakultak itt a bérezés kötetle­nebb formái; a gazdaságok vezetői dönt­hettek például arról, hogy a cukorrépa egyeléséért többet fizethetnek a koráb­binál — alkalmazkodva a munkaerő-kí­nálathoz. Az új mechanizmus bevezeté­sekor először mi is az átlagbér-ellenőrzés alkalmazására gondoltunk, de különféle számítások e javaslat ellen szóltak. Mindez azt bizonyítja, hogy a gazdasá­gok igyekeznek a lehető legésszerűbben hasznosítani a munkaerőt, nem vesznek fel tehát olyanokat, akiknek esetleg nem tudnak munkát adni. Az átlagbérek ily módon tavaly 21 ezer forintot értek el, a végleg eltávozók között a legrosszabb ke­resetűek domináltak. Mivel azonban a mezőgazdaságban vagyunk, vannak ter­mészetesen más irányú mozgások is: míg az állami gazdaságok 79 százalékában már kevesebb a munkaerő, 21 százaléká­ban növekedett a foglalkoztatottak szá­ma. A magyarázat ez utóbbiak esetében: a termőre forduló új szőlők, gyü­möcsö­­sök több munkáskezet igényelnek. Nem példa — csak vitaalap — Van-e az állami gazdaságokban al­kalmazott módszerben az átlagbérek nö­velésének valamiféle fékje? — Igen, mégpedig nem is egy — hall­juk a magyarázatot. — Maga a 0,4 szá­zalékos béremelési lehetőség is vissza­tartó szabályozó, a bértúllépés érzéke­nyen érinti ugyanis a részesedési alapot M­­ásfelől ilyen fék a nyereségre való tö­rekvés is: a szükségesnél több bérfelhasz­nálás csökkenti a nyereséget, s a fejlesz­tési lehetőségeket. Megtalálták tehát a legjobb megoldást e kényes témakörben? Az Állami Gazda­ságok Központjában ezt senki nem állít­ja, sőt,a viták a részletkérdésekben bőség­gel találhatók, így fölvetődik, hogy az alkalmi munkások nagyobb mérvű fog­lalkoztatása meddig járható út még? Az is nyilvánvaló, hogy ami jónak bizonyult a mezőgazdaságban, nem okvetlenül cél­szerű az iparban. A tapasztalatok tanul­mányozása mégis célszerű a népgazdaság más ágaiban alkalmazott bérezési rend­szerek kialakításához. K. N. Lassulna a technikai fejlődés — Mi volt a legfőbb érv? Erre Tószegi Zoltán válaszol: — Meggyőződésünkké vált, hogy e bér­színvonal-gazdálkodás gátolná a techni- Ikai fejlődést, lassítaná a korszerűsítés ütemét. Márpedig ennél rosszabbat elkép­zelni is nehéz, hiszen általános tapaszta­lat, hogy új technológiák törnek be az állattenyésztésbe, gépek foglalják el a ké­zi munkát végzők helyét a növényter­mesztésben. Gépek, amelyek kezelőinek képzettsége nagyobb, s természetes, hogy magasabb a keresetük is. Csupán egyet­len példát említve: hagyományos módon egyetlen munkás alig kétszáz hízósertést gondozhat, a legkorszerűbb állami gazda­sági hizlaldákban viszont már ezerhat­­száz sertést lát el egy dolgozó. — Mivel a dolgok összefüggenek — ve­szi át újból a szót Enyedi Zoltán —, ma­gam is fűznék ehhez észrevételt. Tagja vagyok a hólyi gazdaság felügyelő bizott­ságának. Egy minapi vitán hangzott el, hogy új, a megnövekedett hozamokhoz igazodó kombájntípust várnak az ipartól — a maiak ugyanis a 28—30 mázsás ter­mésből másfél mázsányit a szalmában hagynak —, s olyan traktorokat, amelyek nem hatszáz, de négyezer hold megműve­lésére alkalmasak. Néhány ilyen szovjet típust már vásároltunk is. Ezzel az irány­zattal függ össze aztán, hogy a gazdasá­gok egyesülnek: a mai kilencezer holdas átlagos birtoknagyság valószínűleg a 15 ezer hold körül állapodik meg majd né­hány év múltán, s a gazdaságok száma sem lesz több száz-százhúsznál... (Ismeretes, hogy hasonló, főként gaz­daságossági meggondolásokból, a terme­lőszövetkezetekben is érvényesül ez az irányzat; január elsejétől minden bizony­nyal több tucattal kevesebb, ám megna­gyobbodott szövetkezete lesz az ország­nak.) Átgondolt munkaerő-gazdálkodás .— Visszatérve a létszámra és a bérek­re, mit mutat az összkép. — Alapelv, hogy a termelési érték minden százaléknyi emelkedésére 0,4 szá­zalékos többletbér fizethető ki. Jóllehet, végleges ítéletet a mezőgazdasági terme­lés jellegéből következően csak nehezen mondható ki, másfél év tapasztalatai ked­vezőek. A tavalyi 160 ezres létszám ki­lencezerrel csökkent, s így a bérfelhasz­nálás 20 egynéhány millió forinttal ke­vesebb volt, mint 1967-ben. A termelési érték viszont két százalékkal — 1 főre 8,5 százalékkal! — növekedett, az átlagbérek pedig 5,2 százalékkal emelkedtek. Az idén az első félévben tovább csökkent a létszám, mégpedig mindent egybevetve, n­égyezer emberrel. Több az alkalmazott és a csupán alkalmilag foglalkoztatott, s rohamosan megcsappant a három hónap­nál hosszabb időre szerződtetettek száma. Ismét kevesebb hiánycikk? V­­J A Fonalkikészítő és a RÖLTB)^ szerződése A nők divatos hobbyja a­ kötés. Persze nem mindig kedvtelésből kötnek, gyak­ran szükségből is, mert a kereskedelem még nem elégíti ki a kötöttáruk növek­vő keresletét. Olykor viszont a divatos fonal is hiányzik az üzletekből... Tegnap délelőtt a Budapest Őszi Vásá­ron a RÖLTEX és a Fonal­kikészítő Gyár szerződést írt alá, amely bizonyára múlt időbe helyezi az előbbi mondat állítmá­nyát. Együtt ülnek az üzleti partnerek: Gál István, a Fonalkikészítő Gyár és Fónagy Félix, a RÖLTEX igazgatója, valamint a két vállalat vezérkara. Gál István a két vállalat több éves kapcsolatát méltatja, és azt a biztonsá­got, amit a RÖLTEX mint megbízható rendelő jelent a gyár számára. — Szívesen vállaljuk — mondta — a mennyiségi és a minőségi kikötéseket, s a színekre vonatkozó kívánságok teljesí­tését. Fónagy Félix hozzáteszi, hogy a Fonal­kikészítő volt az első gyár, amellyel köz­vetlen szerződést kötöttek. Az eredmény: az évenkénti két-három fonalújdonság helyett ma már több mint húszféle kap­ható, köztük a keresett szintetikus fona­lak. A RÖLTEX hozza forgalomba a gyár Osaka HB nevű japán és olasz alap­anyagból készült, kitűnő kézimunka­fonalát. Az együttműködés és a közös kockázatvállalás eredménye az is, hogy a gyár elegendő Torontói-fonalat szállít subaszőnyeg készítéséhez. A negyedik negyedévben kerül forgalomba, nálunk először, a gombolyított kézimunkafonal. . A szerződés 1970-re 35 millió forint ér­tékű — mintegy 100 tonna — fonal szál­lítását rögzíti; ez 16,6 százalékkal több, mint tavaly. A méretek jellemzéséül: eb­ből 50 ezer pulóver vagy kardigán köt­hető. A szerződés előírja, hogy a szállító a gyártásra tervezett új fonalakat közvet­lenül a megrendelő vállalatnak ajánlja fel, s ha a felek a gyártásban megálla­podnak, a szállító köteles a terméket a megrendelőnek monopolcikként szállíta­ni. A felek a nagykereskedelmi árrést fele-fele arányban megosztják. A partnerek ismét átolvassák a szerző­dést, aztán sercegnek a tollak... Jövőre nem lesz fonalhiány. H. A. HO­RIZO­NT Fejlesztik a lengyel mezőgazdaságot Jövőre 26 és fél milliárd zloty állami beruházásra nyílik mód a lengyel mező­gazdaságban, s ez 2,2 milliárddal több az előirányzatnál. A parasztok egyéni beru­házásait mintegy 16 milliárd zlotyra ter­vezik. Jozef Teschma, a LEMP PB tagja, a KB titkára a mezőgazdasági beruházá­sokról szólva sajtónyilatkozatában meg­állapította, hogy a mezőgazdaságot a be­ruházások növelése nélkül nem lehet gyors ütemben továbbfejleszteni. A me­zőgazdasági beruházásoknak tehát a jö­vőben legalább olyan ütemben kell emel­kedniük, mint az össznépgazdasági beru­házásoknak. A mezőgazdaság fejlődésé­nek csökkentése erőteljesen érezteti ha­tását az egész társadalomban. Felemelik a leszámítolási kamatlábat az NSZK-ban? A frankfurti tőzsdén kedden hírek ter­jedtek el arról, hogy a Deutsche Bundes­bank kö­zponti banktanácsának csütörtö­kön sorra kerülő ülésén felemelik a le­számítolási kamatlábat. Általános véle­mény szerint ez a rendszabály a túlzott konjunktúra megelőzésére szükséges. A bizonytalan valutapolitika miatt csupán félszázalékos kamatlábemelésre számíta­nak. 1969. SZEPTEMBER 11, CSÜTÖRTÖK 9 Román küldöttség a vásáron A Nagy Józsefné könnyűipari minisz­ter meghívására Budapesten tartózkodó román könnyűipari küldöttség Ion Cra­­ciun miniszter vezetésével szerdán fel­kereste a Budapesti Őszi Vásárt. A ven­dégeket elkísérte a vásárlátogatásra Nagy Józsefné és Dumitru Turcus, a Ro­mán Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Országos tervpályázat Új típustervek a magánlakások építőinek Két évvel ezelőtt a Szolnok megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta a magánlakások építésének helyzetét. Meg­állapította, hogy az otthonalapítók nagy része drága és a mai építészeti követel­ményeknek kevésbé megfelelő egyedi ter­vek alapján építkezik. A vizsgálat alap­ján a megyei tanács útépítési, közlekedé­si és vízügyi osztálya az idén „Családi ház 1969” címmel országos tervpályáza­tot hirdetett. A pályázatra tizennégy tervdokumentáció érkezett, s ebből tizen­hármat talált elfogadhatónak a zsűri. A magánlakások jelentős részét a csa­ládok maguk építik, ezért a tervek úgy készültek, hogy egy-egy ház több ütem­ben is elkészíthető legyen. Számolnak a tervek az új szolnoki épületelemgyár ál­tal gyártott lakásmagszerkezetek felhasz­nálásának a lehetőségéved is. Angol hegesztéstechnikai bemutató A londoni British­ Oxygen cég a Gép­ipari Tudományos Egyesület közreműkö­désével szerdán és csütörtökön hegesztés­technikai bemutatót tart a Technika Há­zában. Az angol cég szakemberei a látogatók jelenlétében végzik el az alumínium és különböző alumíniumötvözetek, valamint a rozsdamentes és lágyacélok, továbbá a magasan ötvözött acélok hegesztését, s filmvetítéssel is tájékoztatják magyar kollégáikat a félautomatikus, illetve im­­pulzus-ívhegesztési módszerekről. A töb­bi között megállapodást kötöttek a Ma­gyar Hajó- és Darugyárral két Condor típusú lángvágó automata szállítására. Más kereskedelmi ügyletekről is tárgya­lások kezdődtek az angol cég képviselői és az illetékes magyar szakemberek kö­zött. Divat őszre, télre A Fővárosi Ruházati Bolt Vállalat szer­dán divatbemutatót tartott a Margitszi­geti Nagyszállóban. A bemutatón mint­egy 120 őszi-téli modellt láthattak az ér­deklődők. Kisipari szövetkezeteik is szerepeltek néhány modellel, és a bemutató slágere a Trevira—2000 anyagból készült 30 ruha volt A Pénzügyminisztérium programja ^ (0(q (') Segítik a kutatóintézetek gazdálkodását A Pénzügyminisztériumban megkezdték azoknak a jogszabálytervezeteknek a ki­dolgozását, amelyek tovább egyszerűsítik a kutató- és fejlesztő intézetek gazdálko­dásának rendszerét, bővítik az intézetek gazdasági hatáskörét, s indokolt esetek­ben kedvezményeket biztosítanak a kuta­tó-fejlesztő munkához. A várható intézkedések szorosan kap­csolódnak az MSZMP Központi Bizottsá­gának tudománypolitikai irányelveihez. A társadalom és a népgazdaság gyors ütemű fejlesztése megköveteli, hogy a ku­tatásra szánt összegeket a nemzeti jöve­delem emelkedésénél gyorsabb ütemben kell növelni. 1968-ban már 5,3 milliárd forintot költöttek hazánkban kutatásra és fejlesztésre, a nemzeti jövedelemnek mintegy 2,5 százalékát Ez az arány nem­zetközileg is figyelemre méltó. Hasonló célokra a nemzeti jövedelmekből körül­belül ugyanekkora részt használnak fel például Franciaországban, Svájcban, s en­nél kisebb az arány Svédországban, Bel­giumban és Olaszországban. Ennek elle­nére a magyar kutatóintézetek felszerelt­sége általában elmarad az említett orszá­gokétól, mert nálunk az anyagi eszközök nagyobb részét költik élőmunkára, s ke­vesebbet korszerű eszközökre. Hazánkban a lakosság számához és a nemzeti jöve­delemhez viszonyítva egyaránt többen foglalkoznak kutatással, mint egész sor fejlett ipari országban. Tízezer lakosra Magyarországon 11,3, Angliában 10,9, Hol­landiában 7,6, Franciaországban 6,7, az NSZK-ban hat kutató jut. Vagyis: nem a létszámot kell növelni, hanem az intéze­teket kell korszerűsíteni. A kutatómunka korszerűsítése érdeké­ben adott esetben az is lehetséges, hogy a kutatási eszközök importjánál az inté­zetek vám- és letéti kedvezményt kapja­nak. Ezt a javaslatot most vizsgálják. A Pénzügyminisztérium egyébként más ér­dekelt szervekkel részletesen megtárgyal­ja a kutató- és fejlesztő munkát segítő új pénzügyi elképzeléseket, s azokat a tu­dománypolitikai tanács elé terjeszti. Keresse fel a Budapesti Őszi Vásáron a könnyűipari pavilon 22. számú tárgyalótermében KERESKEDELMI ÉS PROPAGANDAIRODÁNKAT, ahol a textilhulladékok felhasználási lehetőségeit (textil-, bútor-, kárpitos-, építési iparban, hang- és hőszigeteléshez, mezőgazdaságban, valamint fonalak férfi kötöttáruk készítéséhez) szakembereink ismertetik TEXTILN­ULLADÉK ÉS FONALOSZTÁLYOZÓ VÁLLALAT Budapest, V., Vigyázó Ferenc u. 5.

Next