Magyar Hírlap, 1969. november (2. évfolyam, 302-330. szám)

1969-11-21 / 321. szám

2 1969. NOVEMBER 21. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap A KÜLFÖLDI LAPOKBÓL H3RECTHS D MMvmifl A Varsói Szerződés M­­­K I­­­if M külügyminiszterei­­n­e J­aLu Ilin­nek prágai nyilat­­kozata megfelel az európai népek igényeinek, mert szava­tolja a kontinens békés jövőjét és körvo­nalazza azokat az utakat, amelyeken ez a jövő elérhető — írja Lavrov. A cikkíró ezzel összefüggésben rámu­tat, hogy az európai tanácskozás napi­rendjére javasolt két pont — az erőszak­ról való lemondás és a kereskedelmi, gaz­dasági, tudományos és műszaki kapcso­latok bővítése — kellően megérett a megvitatásról. A semleges európai országok egyre in­kább hajlanak a tanácskozás összehívá­sára. Egyes NATO-körök azonban olyan kérdéseket akarnak napirendre tűzni, amelyekről eleve tudni lehet, hogy meg­vitatásuk egy európai fórum előtt nem járna pozitív eredménnyel. Ezek a körök azzal ijesztgetik a közvéleményt, hogy az európai tanácskozás csapda a Nyugatnak és a hét szocialista ország építő és béke­szerető javaslatával szembe kell állí­tani a NATO „kemény” politikáját. Nem nehéz kitalálni, hogy mit akarnak ezzel elérni. Zsarolni szeretnék azokat, akik eredményt várnak a tanácskozástól. Kétségtelen, hogy a prágai nyilatkozat hatást gyakorolt Európa és a világ köz­véleményére. Ennek titka pedig az, hogy az aláírók nem szenzációhajhászásból, vagy propagandisztikus szempontból, ha­nem józanul és konkrétan közelítették meg a javaslatokat, amelyek vonzóvá váltak az európai népek és számos euró­pai kormány számára. A művészeti élet mmfpHvn sksa @SrlxUiJL l­il/lf A lap csütörtöki számában meg­jelent írásában Miloslav Bruzek cseh művelő­désügyi miniszter. A miniszter kiemeli a párt és a kor­mány politikáját támogató tudósok és művészek nyilatkozatának fontosságát, de emlékeztet arra, hogy az elmúlt év ta­pasztalatai alapján a változatlanul tartó politikai küzdelemben nagyon is számí­tani lehet a jobboldal összehangolt vá­laszadására, fenyegetéseire és megfélem­lítő akcióira. A Művelődésügyi Minisztérium jelen­leg azon fáradozik — írja Bruzek —, hogy a­ törvényesség tiszteletben tartá­sával helyreállítsa az állam irányító sze­repét a kultúrpolitikában, s némelyek állításával ellentétben, korántsem kíván visszatérni az ötvenes évek gyakorlatá­hoz. A társadalmi válság leküzdésének folyamata nem minden területen megy végbe azonos ütemben. A viszonyok a művészeti életben a legbonyolultabbak. A szövetségek egyes kulturális dolgozói ellenzéki magatartást tanúsítottak és ta­núsítanak mind a mai napig. Ezek eseté­ben tapintatos és türelmes eljárásra van szükség. Ám a művészeti szövetségek ve­zetéséért felelős személyektől meg kell követelni az elvhű magatartást, támogat­KOMUNIST­niuk kell a kormány és a párt kultúrpo­litikáját. Nem visszavágásra vagy megtorlásra törekszünk. Ebből elegünk volt már ta­valy. Célunk a cseh kultúra felvirágoz­tatása, s örömmel fogadunk mindenkit, aki kész segíteni ebben. Szerencsénkre máris egyre több ilyen művész akad. Nicola­e Ceausescunak, a Ro­­­l­ltllll!IPT mán Kommunista Párt fö­lt LLlflUlvlul titkárának interjúját a béig­­■•«mwinich rádi Komuniszt legújabb száma ismerteti. Ceausescu nyilatkozatában hangsúlyoz­za, hogy „az európai biztonság földré­szünk valamennyi népének égető szük­séglete” és most „kedvező feltételek van­nak az európai biztonság problémájának reális megközelítésére”. Egy európai biz­tonsági értekezlet előkészítése szempont­jából kiemelte a szocialista országok bu­karesti, budapesti és legutóbbi prágai ta­lálkozójának fontosságát. Kijelentette: „Megkülönböztetett figyelmet szentelünk annak a javaslatnak, hogy nyilatkozatot vagy okmányt kellene elfogadni az erő­szak kirekesztéséről és az európai orszá­gok közötti gazdasági, kereskedelmi, tu­dományos és műszaki együttműködés fejlesztéséről.”­­ A román párt főtitkárának véleménye szerint „a szocialista országok közötti kapcsolatokban olykor szubjektív lépé­sek is történtek”, de nem részletezte, mi­lyen „szubjektív lépésekre” gondol. Hoz­zátette, úgy látja ,megvannak a reális feltételek ahhoz, hogy minőségileg maga­­sabb szintű kapcsolatok alakuljanak ki a szocialista országok között”. Ceausescu nyilatkozatában úgy ítélte meg a nemzetközi helyzetet, hogy reális lehetőség van a béke és a békés együtt­működés politikájának fejlesztésére. „A világ különböző részein fellelhető feszült­­ségi gócok véleményünk szerint az impe­rialista körök uralmának és erőpolitiká­­jának következményei” — jelentette ki, s hozzáfűzte: „Elsősorban az imperialista hatalmi politika megszüntetéséért, s a más országok belügyeibe való beavatko­zás ellen kell küzdeni. Ez megköveteli, hogy az összes imperialistaellenes erők — kommunista pártok, szocialista orszá­gok, nemzeti felszabadító mozgalmak és egyéb demokratikus erők — közös tevé­kenységet fejtsenek ki.” A Román KP főtitkára hangoztatta, hogy a nagyhatalmaknak, különleges sze­repük és különleges felelősségük van a nemzetközi életben,.­­..„a nagy szocialista országok fontos szerepet játszanak a bé­ke megőrzésében. Ezzel kapcsolatban azonban úgy véljük, hogy a béke ügyét nem lehet a világ összes országainak részvétele nélkül megoldani”. Ceausescu szerint a „békeharcban külön szerepet játszanak a kis és közepes szocialista országok, amelyek arra hivatottak, hogy tevékeny politikát folytassanak, fejlesz­­szék kapcsolataikat minden országgal, s a világbéke és a nemzetközi együttműkö­dés érdekében hozzájáruljanak a nemzet­közi élet időszerű problémáinak megol­dásához”. SRWÉPRAVD — Uram, ez tíz pounddal kevesebb, mint az első félévi tandíj. Beiratkozását az 1969-70-es tanévre nem tekinthetem érvényesnek. — Hagyja csak, pedellus uram, adok én magának egy zsákkal többet, abból pótolhatja a hiányt — szólalt meg a sor­ban következő egyetemi hallgató. S az, aki valamelyest kevesebbet vitt az előírt búzamennyiségnél, megkönnyebbülten só­hajtott fel. A fenti jelenet az ez évi egyetemi be­iratkozások alkalmával játszódott le a kanadai Saskatchewan egyetemén. Az eb­ben a kanadai államban valóságos termé­szeti csapásnak számító átlagon felüli termés következtében még a múlt évi ga­bona is eladatlan. A farmerek és a búza értékesítésével foglalkozó kereskedelmi érdekszövetség, a Wheat Board raktáro­zási gondokkal küzd, amit az ez évi ugyancsak jó termés éppen nem enyhít. S tekintettel arra, hogy a lakosság je­lentős része búzatermesztéssel foglalkozó farmer, az egyetemek vezetősége határo­zatot hozott, hogy — gondjaikat meg­könnyítendő — az egyetemi tanulmányo­kat folytató fiataloktól búzában is elfo­gadják a tandíjat. Az olvasót bizonyára foglalkoztatja a kérdés, mire használja a tandíj fejében beszedett búzát az egye­tem. Átadja az indián farmoknak állatok takarmányozására, s az ellenértéket kész­pénzben kapja meg a szövetségi kor­mánytól, legnagyobb búzatermő államának, Sas­­katchewannak. A színek a múltat és a reményteljesebb jövőt ábrázolják. A bú­zakalászok pedig Saskatchewan lakóinak büszkeségét, egyszersmind gondjait is jel­képezik. A múlt évi gabonatermés jelen­tős része — mint már említettem — még a raktárakban hever — eladatlanul. A rendelkezésre álló 1968. évi adatok sze­rint a búzaeladás 10 százalékkal csök­kent, és ennek következtében fagypont­hoz közelít az egyéb üzleti tevékenység görbéje is. A mezőgazdasági gépek üz­leti forgalma például 40 százalékkal volt alacsonyabb az előző évinél. Ez a legfrap­pánsabb bizonyítéka annak, milyen ro­hamosan romlik a farmerek fizetőképes­sége. (Különben ez a magyarázata an­nak is, hogy még az egyetemek is elfo­gadják a búzát.) Szűkül a felvevő piac Saskatchewant említettem példaként, de Kanada másik nagy búzatermelő pro­vinciája, Manitoba sincs jobb helyzetben. A helyiek a szövetségi kormányt vádol­ják, mert nem tesz határozott intézkedé­seket a búzafölösleg okozta gondok eny­hítésére. Ez igaz is, meg nem is. Az ot­tawai kormány ugyanis vajmi keveset te­het az évről évre ismétlődő jelenség el­lensúlyozására. Az alapvető gondot az okozza, hogy állandóan csökken a búza­vásárló államok köre. A nyugat-európai országok, így például az Európai Gaz­dasági Közösség országai saját mezőgaz­daságukat védik, amikor a kanadai búza vásárlására megszabott kvótákat megha­tározzák. A szocialista országok tervgaz­dálkodása, és a mezőgazdaságuk fejlesz­tésére tett különböző intézkedések egyre inkább kiküszöbölik az esetlegességet, s egyre kevésbé szorulnak behozatalra. A fejlődő országok közül némelyik, például Pakisztán, amely évekig Kanada egyik megbízható partnere volt, önellátásra tö­rekszik. A felvevő piac tehát zsugor­odik. A kis farmok nem versenyképesek Mit tehet ilyen körülmények között a szövetségi kormány? Rendkívüli kölcsö­nökkel segíti a farmereket. Ez azonban nem oldhatja meg a problémát, már csak azért sem, mert a kölcsön nem az árin­gadozásra érzékeny kisgazdaságokat, ha­nem a több ezer holdas farmereket se­gíti. Az ottawai kormány éppen ezért azt tanácsolja a farmereknek, hogy csökkent­sék a búza vetésterületét, térjenek át ipari növények termesztésére, belterjes gazdálkodása, vagy számolják fel gaz­daságukat és kezdjenek más, jövedelme­zőbb vállalkozásba. Mindez azonban csak tanács, és a kormány — legalábbis egye­lőre — s­emilyen központi, kényszerítő intézkedést nem tervez. E liberális fel­fogás magyarázata feltehetően az a meg­fontolás, hogy a versenyképtelen farmok úgyis kihullanak a rostán. És ebben van is valami. A csak néhány száz holdon gazdálkodó farmerek egyre kevésbé bír­ják a rájuk nehezedő nyomást, s előbb­ Mintagazdaság Ontarióban Ez a csökönyös ragaszkodás a búzához — ismerve a parasztember hagyomány­tisztelő természetét — nem kíván külö­nösebb magyarázatot. Tévedés lenne per­sze azt hinni, hogy Kanadában csak bú­zát termesztenek. Szó sincs róla. A bel­terjes gazdálkodásnak is szép hagyomá­nyai vannak. Láttam egy modern belter­jes farmot Ontario tartományban. James Stuart 325 acre (1 acre , 0,7 hold) föl­dön gazdálkodik. A gazdaság állattenyész­tésre rendezkedett be. Teljesen gépesített a tehenészete, saját tejpasztőröző állomá­sa van. A gazda büszkesége az a fekete­tarkú tehén, amely átlagos évi tejhoza­mával és tejének 4,6 százalékos zsírtar­talmával világbajnokságot nyert. A far­mer az állattartáshoz szükséges takar­­mányféleségeken kívül huszonöt acre föl­dön szőlőt termel. A farmer és két ál­landó munkása végez mindent. Valósá­gos mintagazdaság ez. A múlt évben ja­pán állattenyésztők hat hónapot töltöttek el James Stuart módszereinek tanulmá­nyozásával. A rokonszenves farmer meg­jegyezte, hogy nagyon szívesen látna ven­dégül magyar szakembert is. (Ha netán valamelyik fiatal állattenyésztőnek kedve kerekedne őt meglátogatni, íme a címe: James Stuart, Stuarthaven Farm, St. Catherine, Ontario, Kanada.) Kanyó András (Következik: EGYETLEN NAGY BÚ­­ZATENGER?) Árnyak "is fittyek "az észak-amerikai kontinensen!/. /|­) Ahol búzában fizetik a tandíjat Csökken az üzleti forgalom A saskatchewani parlament épületén a zöld és aranysárga színű zászlót cibálja az őszi szél. Benne három keresztbe tett búzakalász. Ez a jelképe a tíz provinciá­ból és két körzetből álló államszövetség Basev nyilatkozata Bécsben az európai konferenciáról Egyetértés a lényeges kérdésekben Lóránt László Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: Basev­­ bolgár külügyminiszter, aki Brüsszelből és Párizsból jövet rövid láto­gatást tett Bécsben és Waldheim osztrák külügyminiszterrel folytatott megbeszé­lést, sajtókonferenciát tartott a schwe­­chati repülőtéren, mielőtt továbbindult Belgrádba. Kijelentette, hogy osztrák kollégájával az európai biztonsági értekezletről ta­nácskozott. Bulgáriának — mondta — konkrét elképzelése van arról, hogy olyan semleges országnak, mint Ausztria, mi­lyen lehetőségei vannak a biztonsági ér­tekezlet előkészítésében, de Ausztria dolga, hogy a maga szerepét illetően nyi­latkozzék. Bécsben főként a szocialista országok külügyminisztereinek konferenciáján tett javaslatról, az európai biztonsági konfe­rencia 1970 első felében való összehívá­sáról volt szó. Basev kijelentette: a lé­nyeges kérdésekben egyetértés jött létre közötte és Waldheim között. Egész Olaszország sztrájkolt Véres összecsapások Milánóban a rendőrség és a tüntetők között Szerdán éjfélkor véget ért az olasz dol­gozók hatalmas méretű általános sztrájk­ja, amely 24 órára teljesen megbénította az ország gazdasági életét. Helyi megfi­gyelők szerint az előzetes adatok azt bi­zonyítják, hogy a sztrájkban gyakorlati­lag az ország egész dolgozó lakossága, vagyis mintegy 20 millió ember vett részt. Leálltak a gyárak és az üzemek, elnép­telenedtek a földek, bezártak a bankok, az üzletek, a hivatalok, az iskolák, a kávéházak, a m­ozik és a szállodák. Szü­netelt a vasúti és a belföldi légiforgalom, a városi közlekedés, beleértve a taxit is. Az a tény — állapítja meg az Unitá cí­mű lap —, hogy a sztrájkharcba a mun­kásosztály oldalán bekapcsolódtak a la­kosság középrétegei is, megmutatja: Olaszországban nem lehet többé a széles néptömegek érdekeivel és óhajaival el­lentétben gyakorolni a hatalmat. A sztrájk napján Rómában, Milánóban, Palermóban, Nápolyban, Torinóban és más nagyvárosokban lezajlott tömegtün­tetések és nagygyűlések, amelyeken száz­ezrek vettek részt, fegyelmezetten, szer­vezetten, a szakszervezetek irányítása és ellenőrzése alatt zajlottak le. Csak Milá­nóban támadtak súlyos incidensek, ahol a rendőrség megrohamozta a tüntetőket, amikor befejezték gyűlésüket. A milánói összecsapásnak számos sebe­sült áldozata volt, egy fiatal rendőr pedig belehalt sérüléseibe. Az incidens során 19 tüntetőt őrizetbe vettek. A szakszervezeti szövetségek sürgős vizsgálatot követeltek a milánói rendőrség brutális beavatkozá­sa miatt. Rendőrlázadás Milánóban (Reuter) Milánóból érkező hírek szerint a városban szerdán lefolyt zavargások során a rohamrendőrség egy része fellá­zadt és a zendülést csak könnygázgráná­tokkal tudták leverni. Szemtanúk elmondották: látták, amikor az egyik rendőrkaszárnyából mintegy öt­ven, a gránátok hatására könnyező, vö­rös szemű rendőr futott az utcákra, ezt kiáltozva: „Nem vagyunk vadállatok, mi is emberek vagyunk!” Milánói lapok szintén közölték a hírt és megjegyezték: egyes értesülések sze­rint több rendőrkaszárnyában összecsa­pás zajlott le a zendülők és „lojális” tár­saik között. Ismét chilei puccshírek Rendkívüli állapot Santiago tartományban . (Reuter, AP, AFP) „Egyes, a fegyveres erőkön kívül álló elemek rendszeres és aktív propagandakampányt folytatnak, hogy a bizonytalanság és a riadalom lég­körét keltsék az országban és aláássák a demokratikus folyamatot” — jelentette be kedden a chilei kormány, a Frei el­nök által összehívott kabinetülés után. Frei közölte, hogy Chile legnagyobb tar­tományában, Santiagóban bevezetik a rendkívüli állapotot. A rendkívüli állapot lehetővé teszi a kormány számára, hogy katonai igazgatás alá helyezze a tartományt, cenzúrázza a tömegtájékoztatási eszközöket, letartózta­­tási parancs nélkül vegyen őrizetbe em­bereket és részlegesen felfüggesszen egyes alkotmányos garanciákat A hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy a fővárosban és Chile más városai­ban — alig egy hónappal a Viaux tábor­nok vezette katonai lázadás után — is­mét hírek keltek szárnyra egy katonai puccs előkészületeiről. A kormány riadó­készültségbe helyezte a fegyveres erőket, a rendőrséget és a milíciát. Santiagóban azt is bejelentették, hogy a hadsereg három fegyvernemének pa­rancsnokai és a rendőrség főnökei támo­gatásukról biztosították a „kormányt és a demokráciát”. utóbb arra kényszerülnek, hogy felhagy­janak az apáiktól örökölt évszázados ha­gyománnyal, a búzatermesztéssel. Aki túl sokáig vár, annak előbb-utóbb le kell mondania farmjáról is.

Next