Magyar Hírlap, 1969. december (2. évfolyam, 331-359. szám)
1969-12-01 / 331. szám
1969. DECEMBER 1. HÉTFŐ KÖRKÉP tilflflflGYBR Hírlap Városi életformánk tudománya az urbanisztika Rákóczi út 7. A kapun szerény tábla hirdeti, hogy ebben a házban tevékenykedik a Magyar Urbanisztikai Társaság. Az urbanisztika korunk újabb fogalmai, újabb szavai közé tartozik; gyakran használt szó, mind gyakrabban felbukkanó fogalom. — Mit jelent pontosan ez az új kifejezés, illetve mivel foglalkozik az Urbanisztikai Társaság? — Elsőnek ezt kérdeztük dr. Keresztély Györgytől, a társaság igazgatójától. Talán nem puszta véletlen, hogy az Urbanisztikai Társaság munkájáról szólva, az igazgató csupa olyan témákat említett, amelyekről éppen az elmúlt fél órában részletesen volt módon tájékozódni. Beszélgetőtársam ugyan nem tagja az Urbanisztikai Társaságnak, azonban a közvetlen napi gyakorlatból részese és ugyancsak alapos ismerője mindazon gondok-nak, nehézségeknek, amelyek a modern nagyvárosi élet velejárói. Az illető ugyanis taxisofőr volt, s amíg elhozott a Mártírok útjáról a Rákóczi útra, sorra panaszolta az egyre romló közlekedést, a félelmetesen növekvő baleseti statisztikát, csakúgy, mint a nehéz lakásviszonyokat, vagy az üzletek zsúfoltságát. — Valóban: az urbanisztika nem egységes, körülhatárolt tudományágat jelent — mondotta dr. Keresztély György igazgató. — Az urbanisztika inkább gyűjtőfogalom, amely mintegy keretet ad mindazon tudományoknak, ismereteknek, amelyeket a modern városokban, viszonylag kis területen élő emberek jellegzetesen mai és városi életkörülményeiből eredő problémákkal foglalkoznak. Tudjuk: a városok gondjai ma világméretű gondok! Még olyan gazdag országokban is, mint az USA, valósággal válságát éli a városi életforma. — Igen — fejtegeti dr. Keresztély igazgató — a mai városi életforma bonyolult ellentmondásainak feloldása nem pusztán pénzkérdés. Természetesen anyagi eszközökön is múlik a dolog, de az urbanisztika, mint tudomány, éppen azt bizonyítja lépten-nyomon: nem mindegy, hogy a még oly nagy összeget is mikor, mire költik, hogyan használják fel. Statisztika és demográfia, egészségügy, szociológia, építéstudomány, kriminológia — csupán néhány ágazat az Urbanisztikai Társaság szerteágazó munkájából. Jelenleg nem kevesebb, mint 23 különböző szakterülettel, tudományággal foglalkozik a társaság és az egyesület vezetői feladatuknak tekintik, hogy keretet és lehetőségeket teremtsenek a különböző szakágak, az elmélet és a gyakorlat legjobb képviselőinek rendszeres találkozására. A társaság fő célja: eleven kapcsolatot teremteni a tudományos elméletek és a magyar városok vezetésének, fejlesztésének gyakorlata között. És erre itt minden lehetőség adva van — az Urbanisztikai Társaságban ugyanis képviselteti magát valamennyi magyar város. — Előadásainkon, vitáinkon szívesen vesznek részt a városi tanácsok vezetői. Egyes témákkal kapcsolatban igyekszünk olyan előadókat felkérni, akik országos méretekben irányítják és ismerik az adott területet. Így például a városi vízellátás, a szennyvíz és a csatornázás kérdéséről nemrég Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főhatóság igazgatója, a városi közlekedés és a posta gondjairól dr. Csanádi György miniszter tartott nálunk előadást. Ám vajon mi lesz a sorsuk a társaság vitáin felmerülő gondolatoknak, eszméknek? Tudjuk: már az sem haszontalan dolog, ha arra érdemes és illetékes személyek pusztán csak kicserélik tapasztalataikat, véleményüket. De talán még jobb lenne, ha ennél több is történne. Ha, a — már negyedik éve működő — társaság által kiépített keretek közt felvetődő hasznos gondolatok jelentős része nem maradna a Rákóczi úti négy fal között, hanem eljutna a mindennapi életbe. Adott esetekben a viták eredményét öszszegezve, a társaság egy-egy illetékes állami szervhez úgynevezett ajánlásokat szokott eljuttatni. Mi lesz ezeknek az ajánlásoknak a sorsa? Igaz, hogy a társaságnak van időszaki kiadványa, mégsem lenne felesleges egy rendszeresebb és nagyközönséghez, szakemberekhez egyaránt szóló, ugyanakkor népszerűnek nevezhető urbanisztikai szaklap vagy folyóirat. A társaság egyébként hamarosan komoly nemzetközi érdeklődésre számottartó európai konferencián is részt vesz. Jövő év április 27-től május 27-ig ugyanis Magyarországon rendezi nemzetközi urbanisztikai szimpozionját az ENSZ európai gazdasági bizottsága. Szász István Ellenőrzik az üzletek nyitvatartását Igen sok panasz érkezett a fővárosi tanács kereskedelmi főosztályához, hogy a főútvonalon levő iparcikk üzletek egy része szombaton 13 és 14 órakor bezár. A tanács rendelkezése értelmében minden főútvonalon levő iparcikk üzletnek szombaton legalább 15 óráig nyitva kell tartania.. Ez vonatkozik aszövetkezetek, üzleteire, az autókereskedelmi vállalat üzleti egységeire és a minisztériumok mintaboltjaira is. A fővárosi tanács kereskedelmi osztálya a héten megkezdi az üzleti nyitvatartás betartásának ellenőrzését. ry. \j0r3 5' ........... T fi) ' ^Szeptembertől áprilisig (11.) ^ Cj^) « (Q’•'M'O Három vértanú és más harcosok HADIJELENTÉSEK. 1944. december elsején a már felszabadult magyar földön élő újságolvasó így ismerkedhetett meg egyik lapjából, a szegedi Délmagyarországból a hadihelyzettel: „A szovjet csapatok a Bodroghoz szorítottak egy német zászlóaljat, megsemmisítésük folyamatban van... Nyíregyházától nyugatra egy újabb ponton átkeltek a Tiszán és Sátoraljaújhelyt hat kilométernyire megközelítették. A harcok során több helységet elfoglaltak, közöttük van Zemplénagárd, Kisrozvágy, Nagyrozvágy, Kisgéres, Nagygéres, Szomotor, Luka, Kenéz, Visk, Parád. Az esőzések mocsárrá változtatták a Tisza partjait, az orosz előrenyomulás ennek ellenére feltartóztathatatlanul tovább halad.” Ugyanez a szegedi újságpáldány a békés élet újraindulásáról egy felhívás formájában is hírt adott: a Városi színházba hívják jelentkezésre a zenészeket, megalakul a filharmonikusok és a színház zenekara. Egy nappal később Szegeden már ez az újság főcíme: „Az orosz hadsereg Pécsen túl üldözi a németeket” s a cím alatti szövegben 350 dunántúli község és város felszabadulásáról adnak hírt; ott van közöttük Mohács, Pécsvárad, Harkány, Villány, Bátaszék. Lapzártakor érkezett Szegedre az első hír a már szabad Egerről és Szikszóról. A NEMZET CSELEKVŐ RÉSZVÉTELE. December harmadikén jelenik meg a szabaddá lett országrészeken a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja. Két mondat a programból: „A magyar nép létérdeke, Magyarország újjáépítésének elengedhetetlen feltétele a nemzet cselekvő részvétele az ország felszabadításában a német iga alól. Azonnal szakítanunk kell Németországgal és ellene fordulni.” Néhány nappal később, december 6-án „a nemzet cselekvő részvétele az ország felszabadításában” vádként hangzik el Budapesten. „A m. kir. honvéd vezérkar főnökének bírósága” ezen a napon kezdi meg a tárgyalást a „hűtlenség bűntette miatt” vádolt Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai ügyében. Nyolcadikon már ítéletet is hoznak. Bajcsy-Zsilinszky ügyében nem ítélkeztek, meg akarták várni a képviselőház mentelmi bizottságának döntését (a képviselő mentelmi jogát néhány másodperces bejelentés után a parlament felfüggesztette. Kiss János altábornagyot, Tartsay Vilmos századost és Nagy Ernő ezredest kötél általi halálra ítélték és kivégezték. (Több halálos ítélet is volt, de a kegyelmi eljárás során a többit súlyos fegyházbüntetésre változtatták.) A Magyar Front katonai vonalának hős vezetői részletes tervet dolgoztak ki — sajnos, a realitásokat, lehetőségeket nem eléggé vették figyelembe — a nácik és cselédeik ellen. A terv ez volt: „Az orosz parancsnoksággal való előzetes megbeszélés után a honvédcsaparok és a felfegyverzett munkásság adott *mire megrohanja a német megszállók irányító parancsnokságait: az Astoriát, a Royalt, a Ratzet, a Wien-szállót, a svábhegyi Gestapo-fészket, a nyilas minisztériumot és a Hűség Házát. Más rohamalakulatok megszállják a postát, a MÁV igazgatóságot, a pályaudvarokat és a vasúti rendezőket. Ismét más csapatok birtokukba veszik a Duna-hidakat, ártalmatlanná teszik az őrséget, leszerelik a robbanóanyagokat, s megakadályozzák a robbantásokat. Ezzel egyidejűleg a harcoló csapatok Budapest déli kijáratánál folyosót vágnak maguknak, megteremtik az összeköttetést a Vörös Hadsereggel, s azt mindaddig tartják, amíg az oroszok beérkeznek a fővárosba és a magyar csapatokkal együttműködve megtörik a német és nyilas ellenállást. Ugyanakkor a délen, Apatinnál harcoló magyar csapatok is átállnak az oroszokhoz, s így a Dunántúl is harc nélkül felszabadul.” HŐSÖK HALÁLA. A honvédtisztek elleni ítélet indoklásában a nyilasok az általuk természetesen nem ismert részletes terv célkitűzéseiről így írtak: „...a magyar demokratikus pártok, közöttük a magyarországi kommunista párt... »Magyar Front» gyűjtőnéven csúcsszervezetbe tömörültek. A mozgalomnak, melynek a »Felszabadító Mozgalom« nevet is adták, célja volt Magyarországnak a német hatalomtól való elszakítása és felszabadítása és ezzel kapcsolatosan összműködés a szövetséges, elsősorban azonban a szovjetorosz hadsereggel. További célja volt... a béketárgyalások bevezetése, a mai kormány és rendszer eltávolítása és a szükséghez képest fegyveres ellenállás ...” (Még a nyilas szöveg is felszabadításról beszél és megállapítja: „vádlottak... leírt cselekvőségük elkövetését beismerték.) December 8-án 14 óra 10 perckor kezdett, iszoávú munkáiéhoz a hóhér: először Tartsay Vilmost, utána Nagy Jenőt, végül Kiss Jánost ölték meg. Kiss János a síralomházban: „Szervezkedésünk elsősorban és kizárólag a hitleri fasizmus zsarnokságának megdöntésére irányult, hogy ezzel is hőn szeretett magyar népem ügyét szolgáljam.” Dr. Németh József tábori esperes feljegyezte szavait s hozzátette: „a megbánás legkisebb látszata nélkül, férfias határozottsággal vállalta a halált, azt mondta: mindent, amit tettek, a magyar nép érdekében és jövőjéért tették. Nagy Jenő és Tartsay Vilmos magatartása és elhangzott közlései a Kiss Jánoséval majdnem azonosak voltak.” A nyilas sajtó és rádió azonnal közölte az ítéleteket és azok végrehajtását. Az első visszhang a már felszabadult országból a szegedi Délmagyarország vezércikke volt: „Három halhatatlannal több van a magyar szabadságharcosok vértanúinak légiójában, a Zrínyiek, Wesselényiek, a Hajnóczyak, a Laczkovicsok, a Damjanichok és Nagy Sándorok, a Schönherzek és Ságváriak büszke soraiban.” Bajcsy-Zsillinszky Endre útja még tovább vitt; december 12-én éjszaka a hadbíróság foglyait bemázolt ablakú autóbuszokra taszigálják. Az egyik autóbuszon — útirány Sopron-Kőhida — a kommunista foglyok, közöttük Rajk László mellett ott van a megbilincselt Bajcsi-Zsinszky is. BUDAPEST NAPJAI. A rendőrség budapesti főkapitánysága politikai rendészeti osztálya („Éljen Szálasi!” — zárófelkiáltással) terjedelmes jelentésben közli a belügyi államtitkárral, hogy nyomoznak a Semmelweis utca 1. számú ház előtt felrobbantott német katonai teherautó és a Művelődés Házaa mai Évei Színházi főbejárata robbantói ellen. Nyom nincs. (A két robbantást a kommunisták eggyik akciógárdája, a Szir-csoport hajtotta végre A csoport felső kapcsolata Fehér Lajos volt.) A nyilas nyomozók egy ideje már nyomoztak — egy másik jelentés tanúbizonysága szerint — „tizenkétrendbeli vasútrobbantás ügyében is”. (Ezeket a párt másik akciógárdája, a „Lacicsoport” hajtotta végre.) Még a hírhedt, ekkoriban újjászervezett Prónay-különítmény létét is felhasználták a hazafiak. A Szentkirályi utcai iparos-tanonciskolában „a különítmény egyik alegysége” címen dr. Csohány Endre hadnagy parancsnoksága alatt működött egy csoport, tagjai kommunista munkásfiatalok, diákok voltak, járműveket robbantottak, nácikat és nyilasokat fegyvereztek le, röpcédulákat írtak és terjesztettek, hamis okmányokat juttattak el bujkáló hazafiakhoz, üldözöttekhez. Amikor a Gestapo gyanút fogott, a csoport felsőbb vezetői, Mikó Zoltán repülőszázados és Mándi Márton István alezredes gyorsan „kiképzésre útbaindították” a csoportot Ipoly pásztora, a szovjet hadsereg igazolása szerint ott, a német 57. páncélos hadtest hátában folytattak élénk, eredményes antifasiszta tevékenységet, robbantottak, akadályozták a nácik mozgását és összeköttetéseit, a fasiszta állások helyzetéről folyamatosan tájékoztatták a szovjet erőket. A Nazarov szovjet kapitány által kiadott későbbi igazolás első mondatai: „Igazolvány. Kiadatott az itt jelenlevő 68 fős katonai és diákcsoportnak (beleértve a két tisztet, dr. Csohány Endre hadnagy parancsnokot és Nagy Károly zászlóst is). A csoport tagjai segítséget nyújtottak a fasisztaellenes harcban. A szocialista, demokrata és antifasiszta emberek hazafias érzelmektől indíttatva ajánlkoztak, hogy hadseregünkben mint f°l''Britők kívánnak harcolni Szálasi és német cinkosai ellen." Új rendelkezés a telefonellátásról A Posta Vezérigazgatóságon közölték, hogy több változás történt a telefonüzemeltetéssel kapcsolatban. Ezek közül a legfontosabbak a következők: megszűnt az a rendelkezés, amely szerint a helyi hálózat határát az államigazgatási határok figyelembevételével kell megállapítani. Megszűnt az a rendelkezés is, amely szerint a posta a távbeszélőberendezés létesítésére vonatkozó kérelmet indokolás nélkül elutasíthatja A jövőben a posta a távbeszélőállomás felszerelésére vonatkozó kérelmet a közérejű szempontok, a műszaki és egyéb adottságok, továbbá a beérkezés időbeli sorrendjének figyelembevételével bírálja el. Ha a kérelem az elbírálás idején nem teljesíthető, azt nyilvántartásba kell venni. Ha a posta főállomást alakít át ikerállomássá, a főállomás szerelési díját meghaladó szerelési költség 40 százalékát visszatérítik, feltéve, hogy a főállomás üzembe helyezése óta 5 év még nem telt el, és az előfizető személye nem változott. A jövőben 25 vagy annál több mellékállomású alközpont kezelője munkanapon 7 és 18 óra között csak a posta által képesített személy lehet Érvényét veszti az a rendelkezés is, amely szerint az előfizető egy évben legfeljebb három hónapig szüneteltetheti állomását. Az üzemeltetés időtartama nincs korlátozva, de a teljes havi előfizetési díjat minden esetben meg kell fizetni. Házastárskereső szolgálat nyílt X 'fox Komputerrel a boldogságért Az országban több mint egymillió ember él magányosan. Azokról van szó, akiknek személyi igazolványában a hajadon, nőtlen, elvált vagy özvegy bejegyzés található a családi állapot címszó alatt. Az adminisztrációnak szánt kategóriák olykor keserű életutat takarnak; kényszerű egyedüllétet, balszerencsét, s néha kudarcot a párválasztásban. Ezt támasztja alá a szakemberek becslése is, amely szerint a magányosok háromnegyed része szívesen fordítana életén, örömmel kötne házasságot. Persze az elhatározás nem mindig találkozik a lehetőséggel. A sajtó éppen ezért szorgalmazza évek óta egy olyan intézmény létesítését, amely elfogadható keretek között, társadalmunknak megfelelő tartalmú házasságközvetítést végezne. A környező szocialista országokban már meg is valósult ilyesfajta közvetítő szerv. Például Csehszlovákiában nagy népszerűségnek örvend a Szeznamka, amely az egyedül élő emberek egymásra találását segíti. Hétfőn kezdi meg munkáját a budapesti Négy Évszak Házastárskereső Szolgálat. Tíz munkatársa — közöttük négy pszichológus — a modern technika és tudomány fegyverzetének segítségével veszi fel a küzdelmet a magány ellen. A szolgálat Fadrusz utcai székházában hat, ízléssel berendezett fogadószobája várja az ügyfeleket. A házastársat kereső ügyfelet pszichológus fogadja majd, aki ,,kifaggatja” leendő párját illető elképzelései felől, de egyben kérdőívet is kitöltet vele. Ennek célja, hogy alaposan feltérképezhesse az illető személyiségjegyeit. Az adatokat egy komputerbe táplálják, s az (átalakítva az álmokat és vágyakat számokká) kiválasztja az egyéni tulajdonságok, társadalmi helyzet szerint leginkább megfelelő partnert. Ám a pszichológus nem éri be a számítógép mechanikus párválasztásával. Tudományos ismeretei és emberi tapasztalata alapján tovább mérlegel és tanácsol. Ezután bejön az ügyfél, fotókat és az alanyokat jellemző adatokat tesznek elé. Az ügyfél választ. Következik a „másik fél” meghallgatása közük vele, hogy párjelöltje akadt ilyen és ilyen tulajdonságokkal. Ha ő sem támaszt akadályokat, akkor nem marad hátra más, mint a számítástechnika, tudomány és ízlés alapján — kiválasztottak egymással való öszszeismertetése. A többi már rajtuk múlik. .. A házasságok a földön köttetnek — ez már bizonyos. Érdemes tehát a huszadik század eszközeivel felderíteni a hiányzó — és megfelelő — élettársat. A szolgálat nem ingyen végzi ezt a felderítést, sőt, nem is olcsón. Ám fenn kell tartania magát, s nem baj az sem, ha az ügyfél szándékának komolyságát némi készpénzzel is alátámasztja. Az ünnepélyes megnyitón, amelyen részt vett Csikesz Józsefné, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese is, mégis elmondották, hogy a szolgálat tevékenységét nem elsősorbanaz anyagiak határozzák meg. Főként az ilyen szerv iránti társadalmi igénynek akarnak megfelelni. S hogy ez az igény mekkora, híven példázza az eddig jelentkezők viszonylag magas száma is: másfél ezren ragadtak tollat az eddig hivatalosan még nem is működő intézmény létrejöttének hallatára... H. P.