Magyar Hírlap, 1970. január (3. évfolyam, 1-31. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Megjelenik a hét minden napján, hétköznap 12, vasárnap 16 oldalon. Kiadja: a Lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bpest, VII., Lenin körút 9—11. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszámai: 221-285, 221-293, 222-408, 429-350. Terjeszti a Magyar Posta.Magyar Hírlap POLITIKAI NAPILAP ÁRA: 1 FORINT Előfizetési díj egy hónapra 25, forint. Előfizethető a lapkézbesítőknél, bármely postahivatalban és a posta hírlapüzleteiben. Külföldön a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat kirendeltségei és bizományosai terjesztik. 3. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1970. JANUÁR 1. CSÜTÖRTÖK Nemzeti egység, VeZa'ítéretet írta: Darvasi István ^ * Az évek számát tekintve, az elmúlt öt évtized két részre oszlik Magyarország történelmében: az ellenforradalom és a szocialista forradalom negyedszázadára. A kapitalizmus kora azonban mindörökre letűnt Magyarországon, a szocializmus pedig néhány hónap múlva a második negyedszázad küszöbére érkezik. Mostanában az emlékezés hónapjait éljük. Nemcsak azért idézzük fel a negyedszázad előtti borzalmakat, mert nem szabad felejteni. Sokkal inkább azért, hogy még jobban lássuk, honnan, milyen mélységekből indultunk, mekkora utat jártunk meg és hol vagyunk ma, milyen magasságokból tekintünk vissza a múlt mélységeibe. A nemzet akkor becsüli önmagát, ha tisztelni tudja saját múltját Talán különösnek, paradoxnak tűnik ez a gondolat éppen akkor, amikor arra emlékeztetünk, ami nemzeti történelmünkben a leggyászosabb: az ellenforradalmi rendszer huszonöt évére és annak tragikus záróakkordjára, a nyilas, tömeggyilkos csőcselék rémuralmára. Ám tisztelni annyi, mint ismerni. A múltat tisztelni annyi, mint mindent világosan látni, kíméletlenül megismerni önmagunkat, és nem törölni ki az emlékezetből azt sem, amire gondolni nehéz, fájdalmas, de tanulságai miatt el nem mulasztható A mai Magyarországon a nép írja az emlékezés lapjait. Neki joga van bírálni a múltat és él e jogával. Semmi sem akadályozza abban, hogy a tudomány szigorával bélyegezze meg azt, ami a magyar múltban elmarasztaló ítéletet érdemel, mert nem felelős érte. Kötelessége megadni a tiszteletet mindenkinek, aki akár a századok távolában, akár a közelmúltban, tollal, szóval vagy fegyverrel a közművelődést, a nép felemelkedését, az ország felvirágzását, az elnyomás elleni harcot, a nemzeti függetlenséget, a társadalmi haladást szolgálta. És becsülettel eleget tesz a kötelességének, így tekintünk tisztelettel múltunkban mindenre, ami haladó, így vallunk elődünknek mindenkit, aki a magyar történelemben azért küzdött, hogy a nép a haladás útját járhassa. Ugyanígy fogja ma egybe a haza felvirágzásáért, javainak gyarapításáért, népének művelődéséért dolgozni akarókat, a nemzeti függetlenség hű védelmezőit, a haladás nemzetközi erőivel való szövetség híveit a kizsákmányolóktól és a kizsákmányolástól megszabadult társadalomban, a szocializmus lerakott alapjain felépülő, a történelemben először lehetséges igazi nemzeti egység. Ebben a nemzeti egységben csak azok nem találják helyüket, akik önként rekesztik ki magukat belőle úgy, hogy a haza iránti kötelesség minimumát sem vállalják, ők azonban szerencsére kevesen vannak. Mivel a szocialista nemzeti egységnek megvannak a gazdasági és társadalmi előfeltételei, de — jóllehet szüntelenül erősödik — még a kialakulás stádiumában van, ma nem világnézeti, hanem politikai fogalom. A szocialista építés politikai és gazdasági programjával való egyetértés, a jelen és a jövő szolgálatában vállalt építőmunka nem kívánja a kivetel vallásának feladását, de nem is áll ellentétben a hit parancsaival. Egyenjogú állampolgárként élhet és a dolgozók társadalmához számítódik mindenki, aki tiszteli a törvényt és becsülettel dolgozik, függetlenül attól, hogy származásánál vagy korábbi társadalmi helyzeténél fogva nem jutott és esetleg nem is juthat el a szocialista világnézet befogadásáig. Mindehhez hozzátartozik annak elismerése is, hogy nem lehet és nem is, szabad elvitatni azok hazafiságát, akik nem vallják magukénak a szocialista világnézetet, de megértve és helyeselve a szocialista országépítés programját, látva a nép boldogulását, felemelkedését, a nemzet anyagi és szellemi javainak gyarapodását, részt kívánnak venni és tevékenyen hasznosítják is erőiket és tehetségüket a közös munkában. A szocialista nemzeti egység politikájára jellemző világnézeti türelem nem egyéb, mint a politikai és ideológiai fejlődés ütemének, lehetőségeinek külön-külön és egymáshoz is viszonyított tudomásul vétele. E türelem azonban nem engedmény, nem engedékenység és nem is lemondás. Nem menlevél a szocializmussal szemben ellenséges nézetek szabad terjesztéséhez, nem annak a meggyőződésnek a feladása, hogy a helyüket átadó idősebbeket váltó fiatalság már világnézetében is szocialista lesz, mert csakis az lehet. Senki sem ütközik meg azon, hogy vannak emberek, akik nem vallják a kommunisták világnézetét, vallásos hitben élnek, vagy tiszteletre méltóan, de elvontan humanisták, de nem vehetők kézlegyintéssel tudomásul a szocialista eszmékbe vetett hit megingatásának, a negyedszázados áldozatos, sok lemondással is járó, de eredményes építőmunka lejáratásának szándékos és tudatos kísérletei. A hazafiság tehát nem elavult, nem divatjamúlt fogalom, és nem is kizárólagos: a kommunisták, a párt tagjai nem óhajtják kisajátítani. Tartalma azonban változott, igazivá lett. Nem a sovinizmus, a nacionalizmus csahos, más nemzetekre fenekedő, nemzetvesztő, kongó frázisokkal operáló, demagóg álhazafiság többé, hanem a néphez és a hazához való hűséget tettekkel bizonyító, a nemzet függetlenségét a baráti népek családjában óvó hazaszeretet. És nem is elvont, nem érthetetlen és távoli a milliók számára, mint egykor, hanem közeli, konkrét és érthető. Jó hazafi az, aki a mai, a szocialista Magyarországot segíti, gyarapítja, erősíti, ha itt él, tetteivel, ha a kapitalista világban, elismerő rokonszenvével. Jó szándékú, minden idézőjel nélküli szent hazafiság sok volt a magyar múltban, a nép érdekei szerint cselekedni képes, a kor parancsát értő, tudatos hazafiság kevesebb. Nem is lehetett másképp. A szocializmus, a néphatalom korának kellett elérkeznie, hogy a milliók is a haza felvilágosult, tevékeny, érzelmekben nem szegényebb, de politikailag tudatos fiaivá, vívmányaik rendíthetetlen őrzőjévé, jövőjük formálóivá lehessenek. Eredményeink megalapozzák az új esztendő tervének valóra váltását Fock Jenő miniszterelnök nyilatkozata a Magyar Hírlapnak Amint arról korábban már hírt adtunk, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke az elmúlt vasárnap Várkonyi Péternek, a kormány Tájékoztatási Hivatala elnökének társaságában meglátogatta a Magyar Hírlap szerkesztőségét. A kormány elnökével folytatott baráti eszmecserén Darvasi István főszerkesztő mellett jelen volt dr. Lökös Zoltán főszerkesztő-helyettes, Tábori András, a gazdaságpolitikai, Horváth Mihály, a belpolitikai, Vajda Gábor, a külpolitikai rovat vezetője és Fodor Gábor, a lap főmunkatársa. Az alábbiakban ismertetjük a beszélgetés során feltett kérdéseket és a Minisztertanács elnökének válaszait. — A harmadik ötéves terv befejező esztendejébe lépünk, és mostanában készítjük elő a negyedik középlejáratú tervet. Láthatóak-e már a népgazdaság szerkezeti átalakításának, korszerűsítésének körvonalai? Elmondhatjuk, hogy ebben az esztendőben is sikeres munkát végeztünk, nemcsak teljesítettük 1969. évi tervünket, hanem lényeges területeken a tervben előirányzottnál is jobb eredményeket értünk el. Ezek az eredmények jó alapot biztosítanak az 1970. évi népgazdasági évünkben foglalt célkitűzések valóra váltásához, ami egyben harmadik ötéves tervünk sikeres teljesítését is jelenti majd. Most, az 1969-es esztendő befejezésével joggal lehetünk elégedettek elért eredményeinkkel, amelyek mindenekelőtt dolgozó népünk jó munkájának, a magasabb színvonalú tervgazdálkodás hatásának és a testvéri szocialista országokkal erősödő és bővülő kapcsolatainknak köszönhetők. Külön ki szeretném emelni a Szovjetunióhoz és a testvéri szocialista országokhoz fűződő, szoros internacionalista és az élet mindenterületét felölelő kapcsolataink jelentőségét mindabban, amit tervszerű, szocialista építőmunkánkban eddig elértünk. Szilárd meggyőződésünk, hogy e kapcsolatok további fejlesztése, mélyítése, egyik legfontosabb alapja további sikeres fejlődésünknek. A kérdésre válaszolva, a legfontosabb amit mondhatok, hogy a párt politikája alapvető, lényeges kérdésekben nem változik, s a következő öt évben sem fog változni. Ennek a politikának része gazdaságpolitikánk is, amelyet már tizenhárom éve folytatunk. Ez a gazdaságpolitika folytatódik tehát a következő ötéves tervben is. Hatékony megvalósítása jelentős mértékben attól függ, mennyire következetesen tudunk élni a gazdaságirányítás új módszereivel. Ami a népgazdaság struktúráját illeti, erről két vonatkozásban beszélhetünk. Az alapvonás a népgazdasági ágak egymáshoz való viszonya, és ez a politika a gazdaságpolitika függvénye. A népgazdasági szerkezet másik tényezője olyan körülmények teremtése, amelyek a mikrostruktúrára hatnak, s kedvezőbb, gazdaságosabb gyártmányösszetételre ösztönzik a vállalatokat. A következő ötéves terv gazdaságstruktúrájáról elmondhatom, hogy a vegyipar továbbra is megelőzi majd az ipar többi ágazatát, s az egész népgazdaságra nagy hatással lesz a számítástechnika térhódítása. Olyan módon is értendő ez, hogy a számítástechnikai berendezések gyártásával új, korszerű ágazat alakul ki, és olyan módon is, hogy ez az ágazat hat az egész népgazdaságra, s talán a közgazdaságtudományra is élénkítő hatással lesz Most még a Tervhivatal csak a hagyományos módszerekkel képes különböző tervváltozatokat kidolgozni, de így lehetetlen minden összefüggést időre, megalapozottan feldolgozni. Ha a számítógéppark úgy bővül, ahogyan tervezzük, s a jelenlegi 60—70-ről a következő ötéves terv végéig a gépeik száma eléri a 250— 300-at, kapcsolódva természetesen más szocialista országok ez irányú fejlesztéséhez és számítógép-rendszereihez, akkor ez az ágazat valóban kedvezően befolyásolja majd a népgazdaságot. Mi a gazdaságirányítás új rendszeréről beszélve sokszor elmondtuk már, hogy ezzel nagymértékben elősegítjük azt, hogy tervgazdálkodásunk minőségileg jobb, az eddiginél megalapozottabb, tudományos legyen. Véleményem szerint ez már eddig is beigazolódott. Tervező szerveink — megszabadulva a napi operatív irányítás jelentős részétől —, már jelenleg is többet és jobban tudnak foglalkozni a távlati tervezéssel, az egész népgazdaságra jelentős befolyással bíró műszaki fejlesztéssel. — A következő ötéves időszak egyik központi kérdése lesz az anyagmozgatás gépesítése is. A mezőgazdaságban továbbra is a növénytermesztés az alap, de amellett az állattenyésztésre sokkal nagyobb gondot kell fordítani. A másik korszerűsítési feladat a mezőgazdaságban az őszi munkák gépesítése, amelyben hozzávetőleg 70 százalékos arányt akarunk elérni. Az esztendő viltás módot ad a reform tapasztalatainak összegezésért la. Mem jelölné meg, Fock elvtárs a gazdaságirányítási változások legfontosabb eredményét? — Az új mechanizmus legpozitívabb vonása az emberek gondolkodásának megváltozása. A reform sikerének legfőbb biztosítékát abban látom, hogy az emberek gondolkodása általában, a gazdasági vezetők gondolkodása pedig nagyon gyorsan, két év alatt gyökeresen megváltozott. A legkülönbözőbb gazdálkodó egységek bizonyították be, hogy gyámkodás, mindennapi beleszólás, diktálás nélkül talán még jobban tudnak dolgozni. Sok közép- és nagyüzemi vezető, igazgató, főmérnök, főkönyvelő a reform előtt túlfeszített munkával dolgozott, de nem látta világosan a közgazdasági öszszefüggéseket, s nem volt joga a döntéshez. Ezek a vezetők felülről kapott, s jónak tartott utasításokat hajtottak teljes szívvel végre, de ma már az ő gondjuk, honnan szerezzenek be és hol adjanak el, s mindezt mennyiért. A reform sikerének az a biztosítéka, hogy közben változik, korszerűbbé válik gondolkodásuk is. — Ha két esztendőt vizsgálva, a számok alapján ítéljük meg a reformunkat, találhatunk pozitívumot is, negatívumot is. De most, az év utolsó napjaiban határozottan állíthatom, hogy a hozott intézkedések nyomán 1970-ben komoly eredményeket fogunk elérni és bizonyíthatjuk a reform sikerét, sokkal inkább, mint az elmúlt két esztendőben. — Említette Fock elvtárs a reform negatívumait. Ezzel kapcsolatban kérdezzük: hogyan ítéli meg a termelékenység mérsékelt növekedési ütemét? — A reform negatív vonásai fokozatosan eltűnnek majd, s előbb-utóbb véget ér a termelés és a termelékenység növekedésének lassúsága is. Az ütem csökkenéséhez azonban az is hozzájárult, hogy sokáig a minisztériumok sem mertek foglalkozni ezzel, nehogy valaki azt mondja róluk, hogy ők nem értik a gazdasági mechanizmus reformját. Olyan nézet alakult ki, hogy talán rendjén való, ha nem tesszük szóvá a termelékenységet, sőt, olvastam olyan nyilatkozatot, amelyben azt próbálták magyarázni, hogy nem is olyan fontos a termelékenység, mert lehet átmeneti időszak, amilyen például most van Magyarországon, amikor a termelékenység helyett más tényezők dominálnak. Sokszor idézik Lenint, legtöbbször olyankor, amikor valamit bizonyítani akarnak a másik igazával szemben, bár olykor megfeledkeznek róla, hogy Lenin (Folytatása a 2. oldalon)