Magyar Hírlap, 1970. január (3. évfolyam, 1-31. szám)
1970-01-14 / 14. szám
(ÍV) 2 . KUITORA VILAGGAZDASAG MIrGYIJR HIRLAPS 1970. JANUAR 14. SZERDA_________________ Hangversenyen, kiállításon, rádióban Hans Pischner csembalóestje 1 Francois —-----------------------------------—1 Couperin művészete köré fonódott Hans Pischner műsora. Az NDK-ból érkezett vendégművész, aki 1966-ban már Budapesten is bemutatkozott, neves mestere hangszerének. Pischner professzor sokoldalúan képzett muzsikus, ismert zenetudós, zenei közéleti személyiség, jelenleg a berlini Staatsoper intendánsa. Címeinek megjelölése nagyon is hozzátartozik a koncerti beszámolóhoz: játékát mindenekelőtt zenetörténeti körültekintés, tudatos megfontoltság jellemezte. Valójában maga a műsor is ilyen koncepcióról vallott: az előadott darabok, egy teljes szvit és több különálló szivűttétel más-más oldalról villantotta fel Couperin művészetét. A csembalózene egyik legnagyobb mesterének költészetét, fölényes szellemét, ábrázoló képességét nagy technikaivirtuozitással, villódzóan keltette életre Hans Pischner, s ha olykor-olykor szívesen fogadtunk volna is pregnánsabb ritmikát, valamivel gálánsabb hajlékonyságot, játékának ornamentikája, változatos színessége sok meglepetést tartogatott A Couperin-darabok között megszólaltatott két mestermű, Händel d-moll szvitje és Bach III. g-moll angol szvitje is nagy mesterségbeli tudásról, a hangszer és a művek fölényes ismeretéről tanúskodott. Bartók apró zongoradarabjainak, csembalóra ültetése kitűnő ötletnek bizonyult:a megvalósítás — például a cimbalom, vagy a duda hangjának felidézése — tovább fokozta a hangszer színskálájának gazdagságát . ah A Rádiózenekar | A Rádiózenekar va- Mozart-matinéja I sárnap délelőtti Mo------------------------1zart-matinéján három népszerű remekművet szólaltatott meg a Svájcban élő magyar karmester, Gérecz Árpád. Vállalkozását dicséri a bátorság: éppen olyan művekkel mutatkozott be hazájában, amelyeket gyakran hallhatunk a legnagyobb mesterektől, sőt e három művet úgy válogatta össze, hogy a tragikum, a kiegyensúlyozottság és a boldogság mozarti sugárzását egyaránt tolmácsolhassa. Ha a műsor láttán (a korai, úgynevezett kis g-moll szimfónia, az A- dúr hegedűverseny és az Esz-dúr szimfónia szerepelt a programon) a karmester merészségének adóztunk tisztelettel, a hangverseny hallatán a teljesítménynek kellett tapsolnunk. Gérecz Árpád és a Rádiózenekar igazi Mozart-zenét keltett életre: spontán, felszabadult, áradó muzsikálásuk a zenekar és karmester egymásra találásáról is tanúskodott. S menynyi színt talált a dirigens a szimfóniák megszólaltatásához, amilyen biztosan formált, amennyire tartózkodott minden modorosságtól, külső hatástól, olyan szépséggel csendült fel a hegedűverseny is. Kovács Dénes művészetéhez talán mindig Mozart interpretálása állt a legközelebb, most is különös varázzsal oldódott fel ebben a csodálatos szárnyalásban. Mintha minden gesztus magától értetődnék, mintha minden hang természetesen következnék az előzőből, olyan problémában, egyensúllyal és érzelmi kitárulkozással sugárzott Kovács Dénes hegedülése. Zenei felfogását híven követte a karmester, ezért élvezhetett a Zeneakadémia tombolva ünneplő közönsége ilyen szép ! Feuer Mária Kaján Gyula kiállítása ! A kiállítás, ame--------------------------------lyet dr. Pogány Ö. Gábor főigazgató rendezett — a Magyar Nemzeti Galériában —,tíz év termését mutatja be. Ez a kiállítás mintegy bővített önéletrajz, amelyet a képek (krétarajzok, pasztellek, fametszetek) nyelvén beszél el, egyszersmind vallomás is munkálkodása helyszíneiről, az emberekről, akikkel a sors összehozta, s arról a szellemi fejlődésről, amit az Alfölddel való találkozás, majd pedig a dunaújvárosi nagyipari gócpont megismerése jelentett a számára. A kezdeti anyag Mednyánszky, majd Koszta festészetének hatásáról árulkodik. Az emberek és a tanyasi házak szűkszavúan ábrázolt tömegei, a feketék és a fehérek éles ellentétben ragyognak. Később felbontja ezt a belső drámaiságtól feszülő nyugalmat, és a vonalak vezetésében is Van Gogh-os izgalom jelentkezik, ami a jóval később keletkezett Széchenyi-sorozatot is áthatja. Ezt követően azonban bizonyos lehiggadást, sőt klasszikus példaképekhez való közelítést tapasztalunk. Rajzai rendkívül szűkszavúak és takarékosak a színek kezelésével is. Az ipari témakör és a szimbolikus Dunaújváros-sorozat merőben új feladatok elé állítják a paraszti témákhoz szokott művészt. Kezdetben nehezen is birkózik meg vele, és görcsössé válik. 1968-ban azonban visszatér a korai témákhoz és a Komor variációk ismét kötetlenebb előadásmódot mutat Kaják világa szigorúan körülhatárolt egyes motívumokban nyilvánul meg. A többalakos kompozíció, az egymással öszszekomponált sorozatok minthatávol állanának egyéniségétől. Konok és következetes művész, aki e tíz év munkájának változatossága mellett is mindig világosan felismerhető önmaga maradt. Igaz, egyetlen hangszeren játszik. De ez a hang mély, mint a Kodály szólószonátáié. Azé a Kodályé, akinek Kajári a portréját is megrajzolja és akinek ihletésére a Fölszállott a páva sorozat készült.ndulat , Iront Mikrofon előtt a szerkesztő I dj sorozatot ---------------------------------------| harangozott be legutóbb Békés Tamás, az irodalmi osztály munkatársa: hetente egyszer, vasárnap délután a rádió irodalmi szerkesztői maguk állnak a mikrofon elé, hogy véleményüket egy-egy frissen megjelent könyvről, vagy azzal kapcsolatos művészi-esztétikai problémáról elmondják. Békés bevezetőjében kiemelte azt a tényt, hogy e sorozatban a kritikusok a maguk személyes véleményét mondják el. Akármilyen furcsán hangzik is, ez bizonyos értelemben újdonság a rádióban. Hosszú éveken át ugyanis némi bizonytalanság mutatkozott a tekintetben, hogy vajon kinek a nevében is beszél a kritikus a mikrofon előtt, ha véleményt mond vagy bírál. A zavart az okozta, hogy hírszolgáltató és információs tevékenységében a rádió kétségen kívül úgy lép fel, mint központi intézmény, mint afféle hivatalos orgánum. Ez sokáig átsugárzott a művészeti kritikai területre is. A kritikusok jó része úgy gondolta, hogy neki is egyfajta központi, hivatalos véleményt kell tükröznie, és ehhez képest fogalmazott is. Igen gyakoriak voltak a mikrofon előtt az olyan kritikák, amelyek valamely katedra képzelt magaslatáról általános,és fensőbbséges ítéleteket mondtak ki. Márpedig könnyű belátni, hogy ha van személyes műfaj, akkor a művészeti kritika az; a „végső” ítéletmondás igénye e területen rendszerint általánosságokhoz, mindenki által ismert közhelyekhez vezet. És bizony a rádióban — különösen a korábbi esztendők során, nemegyszer találkozhattunk jól fésült és szépen kidolgozott , de kevés újat mondó bírálatokkal. Ezt a korábbi gyakorlatot az élet és a fejlődés már sok helyen áttörte. Nem árt azonban felfigyelni arra, hogy a rádió művészetpolitikájának egy illetékes képviselője még most is szükségét érezte annak, hogy egy induló kritikai sorozat esetében e jelenségre visszatérjen. És hogy nyomatékkal bejelentse: az új sorozat (mintegy a rádió kritikai munkájának új irányzata) olyan írásokat tartalmaz majd, amelyek nem egy képzelt központi ítélőszak döntését, hanem a bíráló, a kritikus, a szerkesztő magánvéleményét tükrözik majd. Beleértve ebbe a tévedés jogát, és beleértve a vitatkozás lehetőségét is. Vita az új értelmiségről ! Hetek óta folyik ----------------------------------- egy polémia lapunkban a „két kultúra” kérdéséről, s minthogy az új érvek érdekeltek, kinyitottam a készüléket szombaton délben, amikor egy kerekasztal-beszélgetésben (Az új értelmiség felfedezése) hasonló témát érintettek. Sükösd Mihály, készülő könyvének anyagát ismertetve, azzal kezdte, hogy természetesen itt is különbséget kell tenni humán és műszaki érdeklődésű ifjúság között. Gyurkó László már e percben, az első félmondatnál félbeszakította és vitába bocsátkozott vele, elítélendőnek tartva a két kultúra ilyen merev elhatárolását a fiatal értelmiség esetében. Erre a vitatható érvényű megállapításra — amely, ismétlem, a beszélgetés első mondatában hangzott el — épült a további vita, amelybe mások is belekapcsolódtak. Nem tudni, hogy az Antal Gábor vezette kerekasztalt éppen ennek a kérdésnek megbeszélésére hívták-e össze. De nem is érdekes. Ebben a rádiós vitában megint csak az az örvendetesen újszerű, hogy szenvedélyes, egyéni vélemények csapnak benne össze. A mikrofon előtti kerekasztalok nagy része ugyanis kissé megrendezettnek hat, olyannak, amelyben a szerepek mintegy előre ki vannak osztva. Az embernek mindig az a benyomása, hogy a beszélgetők véleménye teljesen azonos, és csupán a forma kedvéért mondanak ellent egymásnak. Az utóbbi időben azonban mintha itt is megtört volna a jég. Tanúi voltunk (s különösen az imént említett vitavezető műsoraiban) olyan szellemi összecsapásoknak is, amelyeknél nyilvánvaló volt, hogy a részvevők külön véleményen vannak, s a maguk álláspontját szenvedélyesen védték is. És ez így jó. Ha a rádió nem vindikálja magának a jogot, hogy minden kérdésben csak a hivatalos és végső igazságot mondja ki,a vitáit élénkebbé, műsorát jóval színesebbé teheti. Lukácsy András Reformpolitikai akadályokkal India gazdasági jövője Az 1947 óta független India számos társadalmi és gazdasági problémát oldott meg. Indira Gandhi kormányfő felismerte, hogy nemcsak az állami beruházások, a különböző adó- és hitelkedvezmények szükségesek az ipari és mezőgazdasági termelés ösztönzéséhez, hanem a fejlettebb társadalmi struktúra kialakítása is egyre sürgetőbb követelmény. Mint a legutóbbi indiai belpolitikai események mutatták, a társadalmi-gazdasági reformok jelentős ellenállásba ütköznek. A növekvő munkanélküliség, az infláció, a fizetési mérleg hiánya azonban olyan égető problémák, amelyek a jobboldal erőteljes támadásai ellenére is kényszerítő erővel hatnak és utat nyitottak a reformok megvalósításának. Döntő az élelem Az életszínvonal mérésének fontos eleme az élelmezés színvonala. Ennek alakulását főként két tényező befolyásolja: a népesség változása és a termelés nagysága. Indiában a népesség évente átlag 2,4 százalékkal nő. A bruttó nemzeti termék 1968—69-ben 5 százalékkal emelkedett.A IV. ötéves tervben 5,5 százalékos növekedést terveznek. Még viszonylag magas termelési ütem esetén is — a nagy népszaporulat miatt — csak nagyon csekély lehetőség van az élelmezés színvonalának emelésére. Ehhez persze hozzájárulnak a vallási dogmák is. A problémát két oldalról megközelítve lehet csak megoldani. Egyfelől a mezőgazdasági termelés emelésével, másrészt ezzel egy időben a születésszám következetes csökkentésével. Hogyan lehetne emelni a mezőgazdasági termelést Indiában? Ez nagyon fontos kérdés, hiszen a lakosság többsége él a mezőgazdaságból. Bár a mezőgazdaság az indiai nemzeti jövedelemből statisztikailag az utóbbi néhány évben mind nagyobb mértékben részesedik, ezt elsősorban az árak — és nem a termelés — emelkedése okozza. Különösen megdrágult két alapvető élelmezési cikk: a gabona és a rizs. A mezőgazdasági árak alakulása nemcsak az infláció növekedését segíti elő. A magas árak ellátási nehézségekre is vezetnek és az ipari beruházásokra is kevesebb jut. Furcsa ellentmondás, hogy mivel az agrárjövedelmek adómentesek, a mezőgazdasági termelés növekedése esetén is stagnálnak, vagy csökkennek a kormány, adóbevételei. E probléma megoldása olyan nagy volumenű mezőgazdasági beruházást igényelne, amely stabilizálná a termelést. Ily módon lehetne megszüntetni a mezőgazdasági termékek egészségtelen drágulását, és biztosítani a lakosság jobb ellátását. Ez persze hatalmas pénzügyi probléma, és megoldása hosszú ideig tartó erőfeszítést igényel. A jelenlegi gyakorlat az, hogy a mezőgazdaság fejlesztése érdekében Indiát 330 körzetre osztották. Nagy, átfogó feladatokat (öntözés, trágyázás, rovarirtó szerek használata) kívánnak egy-egy körzetben megoldani. Elhatározták, hogy a viszonylag fejlettebb vidékekre összpontosítják az erőfeszítéseket, mert itt könynyebb elérni a termelés emelkedését. Bár szociális szempontból ez a megoldás nagyon igazságtalannak tűnik, gazdasági vonatkozásban India számára ez az egyetlen járható út. 1960-ban kezdődött a program. Először 17 körzetben jelentek meg szakemberek és indultak meg a beruházások. 1964 óta további körzetek korszerűsítésére került sor, végső soron az első lépcsőben 50 körzet fejlesztését irányozták elő. E program gazdasági hatékonyságának biztosítása döntő feladat, ugyanakkor az egyes indiai államok között a mezőgazdasági termékek forgalmát kénytelen korlátozni. Erre azért is szükség van, hogy fel tudják mérni a reális behozatali igényeket. (A tavalyi jó időjárás okozta magas terméshozam lehetővé tette a korlátozások enyhítését, de a rizs és a búza forgalmára most is szigorú előírások vannak.) Önellátás gabonából A reform során fontos célkitűzés, hogy megszüntessék India függését a külföldi hitelektől. E felé az egyik legjelentősebb lépés a mezőgazdasági termékekből való önellátás lenne. Ahhoz, hogy a lakosságot alapvető élelmiszerekkel elláthassák, évente 4,5—5 százalékkal kellene növelni az élelmiszer-termelést, ami egyelőre csak perspektivikus cél lehet Egyes fontos árukból azonban már belátható időn belül önellátó lesz India. A IV. ötéves terv során el akarják érni, hogy ne legyen szükség amerikai gabona importjára, még a viszonylag kedvezőbb feltételekkel, az úgynevezett 480-as törvény alapján érkező szállítmányokra sem Ugyancsak önellátóak akarnak lenni mű- trágyából, amihez a kormány 14 milliárd rúpiás (34,5 milliárd forint) beruházási programot indít Az új ötéves tervben lényegében nem is kezdenek nehézipari beruházásokhoz, a fő hangsúly a mezőgazdaság fejlesztésén lesz. Ha India mezőgazdasági termékekből — főleg gabonából — önellátó lenne, nemcsak a fizetési mérleg deficitje csökkenne, hanem az infláció is mérséklődne. (A piac rendkívül érzékeny, így például a gabona és zöldség ára pár hónap alatt — a tavalyi jó termés következtében — 40—60 százalékkal csökkent, és az olajos magvak ára is az 1964—65-ös szintre esett vissza.) Az állam szerepe és tervei Az agrárkérdés megoldatlansága — a belső piac növekedésének korlátozásán keresztül — az indiai ipar fejlődésére is rányomja a bélyegét. A kormány iparpolitikájára az jellemző, hogy a függetlenség kivívása óta fokozatosan növelni igyekszik az állami szektor szerepét. Az 1948. évi „iparpolitikai nyilatkozat” az ipart három csoportra osztja: Az első csoportba tartoznak az állami monopóliumnak nyilvánított ágazatok (vízi erőművek, vasutak, fegyvergyárak és az atomenergia-ipar). 1950-ben államosították a Reserve Bank of Indiát, majd néhány évvel később az Imperial Bankot, a légi- és biztosító társaságokat, továbbá az aranybányákat. Az államosítás kártalanítással történt. A második kategóriába az állami illetékességű ágazatok tartoznak, például a vas-, az acél-, a távíró- és a rádióipar. Az állami illetékesség azt jelenti, hogy az állam irányítja ezen iparágak tervszerű fejlesztését, és e vállalatok csak 10 évig maradhatnak magántulajdonban. Eredetileg fokozatos állami tulajdonbavételről lett volna szó, ami azonban gyakorlatilag nem valósult meg. A fogyasztási cikkeket termelő iparágakat az 1948-as nyilatkozat szerint eredetileg is magántulajdonban kívánták hagyni. Az állami szektor térhódítását tehát Indiában alapvetően nem a külföldi vállalatok államosításával, hanem az állami beruházások arányánál, fokozatos növelésével valósították meg, s az 1948-as nyilatkozatban lefektetett célokat még mindig nem érték el teljesen. India külkereskedelmi mérlege tartósan passzív. Javulás csak az utolsó két évben mutatkozik, amiben jelentős szerepe van a szocialista országokkal folytatott kereskedelemnek. A jelenlegi gazdaságpolitikai koncepció, alapvető közvetlen célkitűzése a fizetési mérleg deficitjének erőteljes csökkentése. Megvalósításához az állam irányító, ellenőrző és a struktúrát befolyásoló szerepének növelésére van szükség. Az utóbbi időben hozott törvények, intézkedések is ezt segítik elő. India gazdaságának és gazdaságpolitikájának eddigi fejlődését természetesen reálisan kell értékelni. A megvalósított és tervezett reformok még nem biztosítják a lakosság életszínvonalának kielégítő emelkedését, a fizetési mérleghiány megszűnését. Az Indira Gandhi által vezetett reformpolitika azonban lehetőséget nyújt arra, hogy ez az ország, amely súlyosan elmaradott, félfeudális gazdasági rendszertörökölt az angol gyarmatosítóktól, belátható időn belül elfogadható életszínvonalat tudjon biztosítani az egész lakosság számára. I. P. • • Ügetőverseny Szerda du, fél 5 órakor