Magyar Hírlap, 1970. január (3. évfolyam, 1-31. szám)

1970-01-29 / 29. szám

2 1970. JANUÁR 29. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap K ÜL F Ö L D I L A P O K B Ó L A Neues Deutsch- Jurtis VUJTSCU LAND­land szerdai száma a magyar párt- és állami vezetők NDK-beli látogatása alkalmából dr. Herbert Plaschkénak, az NDK budapesti nagykövetének tollából közöl cikket. A cikkíró megállapítja, hogy Budapest neve szorosan összefügg az európai biz­tonság kérdésében tett nagy kezdeménye­zéssel, mely Európában széles körű pozi­tív visszhangra talált. A Magyar Népköz­­társaság, szoros szövetségben a Szovjet­unióval és a szocialista államok közössé­gének többi tagjával, külpolitikájában az európai biztonság szavatolására törekszik. E törekvésében abból indul ki, hogy Európa népei számára csak akkor teremt­hető meg az igazi biztonság, ha az a sta­tus quón, vagyis valamennyi európai állam fennálló határainak nemzetközi jog szerinti elismerésén alapul, és ha biz­tosítja valamennyi állam, köztük az NDK egyenjogúságát. A Magyar Népköztársa­ság képviselői több ízben nyomatékosan rámutattak arra, hogy az NDK az európai biztonság szavatolásának lényeges ténye­zője és követelték, hogy valamennyi állam — különösképpen a Német Szövet­ségi Köztársaság — rendezze az NDK- hoz fűződő kapcsolatait a nemzetközi jog általánosan elismert alapelvei alapján. Az NDK budapesti nagykövete a továb­biakban rámutat, hogy a magyar közvé­lemény megelégedéssel vette tudomásul a két német állam békés együttműködésé­nek megvalósítására vonatkozó NDK- programot, amelyet Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának 12. ülé­sén és legutóbbi nemzetközi sajtókonfe­renciáján ismertetett és amely az NDK és az NSZK egyenjogú kapcsolatainak fel­vételéről szóló szerződéstervezetben jut konkrét kifejezésre. Végezetül a cikk megállapítja, hogy a két ország párt- és állami vezetői a kap­csolatok fejlesztéséről és elmélyítéséről folytatandó tárgyalásaikon az együttmű­ködés eddig elért jelentős sikereire tá­maszkodhatnak A Ifin vpyprrilfk­ a berlineri Leituna látogatását. Kiemeli, hogy a Magyar Népköztársa­ság és az NDK között szoros és jó hagyo­mányokkal rendelkező kapcsolatok van­nak. Számos más jelenség mellett ennek egyik fontos bizonyítéka Kádár János gyakori látogatása az NDK-ban. Rámutat a lap arra, hogy a két ország nagy jelentőségű barátsági szerződése tükrözi Magyarország és az NDK­­egyet­értését a szocializmus építésének alapvető kérdéseiben, kifejezi azt a készségüket, hogy jóban-rosszban erőiknek megfelelően segítik egymást. A vezéreltek idézi Kádár Jánosnak azt a megállapítását, hogy nem képzelhető el szovjetellenes szocializmus. Az eddigi alapokon tovább munkálkod­ni, a meglevő kapcsolatokat továbbfejlesz­teni, közös tapasztalatainkat elemezni, minden bizonnyal ez fogja meghatározni a szívélyes baráti összejövetelek mellett a látogatást — írja végül a lap. A csehszlovák lap &RVÍPRAVO SSS/S numának mun­kájához amelyben egyebek között a követke­zőket írja: A Csehszlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának plénuma egyebek kö­zött azt a feladatot tűzte maga elé, hogy gondosan elemzi a jelenlegi csehszlová­kiai gazdasági helyzet okait. A kidolgo­zott elemzésből kitűnik, hogy a jelenlegi ingatag helyzet okai jóval az 1968 január előtti időkre nyúlnak vissza. Csehszlová­kia a 60-as évek kezdetétől bizonyos gaz­dasági pangás közepette él. A tervszerű irányítás 1965-ben végrehajtott tökélete­sítésének elveit — amelyeknek fordulatot kellett volna előidézniük — nem tartot­ták be. Sok esetben eltorzították ezeket az el­veket, ami hangsúlyozottan megmutatko­zott a gazdasági reformban, annak 1968-as meggyorsításában. A reformkísérletek, amelyeket pártpolitikai és gazdasági kon­cepciók nélkül hajtottak végre, nem ve­zették ki a csehszlovák gazdaságot a nem kívánatos helyzetből. Éppen ellenkezőleg, napról napra fokozódtak a válság- és az inflációs jelenségek. A Rudé Právo megjegyzi, hogy a régeb­bi pártvezetés következetlenségének és az opportunista gazdasági politikának követ­keztében felülkerekedett destrukciós té­nyezők mély sebeket ütöttek a csehszlo­vák népgazdaság testén. Ezeket a sebe­ket csak megfelelő képességekkel rendel­kező, szakképzett és politikailag meged­­zett emberek tudják begyógyítani. A csehszlovák gazdaság kezdődő reneszán­szának kísérő és elengedhetetlenül szük­séges jelensége kell hogy legyen a cél­szerű személyi változások végrehajtása. BOLÍVIA fővárosát La Paznak hívják. A név magyarul békét­ jelent. La Pazban azonban mostanában nem teljes a béke. Időnként szélsőbaloldali csoportok roha­moznak meg egy-egy bankot, máskor meg amerikai diplomaták törnek az or­szág békéje ellen, ha nem is ilyen esz­közökkel. A telefonlehallgatás például be­vett módszer, és a washingtoni kormány képviselői evvel is próbáltak beavatkoz­ni az ország belügyeibe. Néhány hónap óta azonban rossz idők járnak az Egye­sült Államokra Bolíviában. Alfredo Ovan­do Candia tábornok szeptember 26-i ha­talomátvétele óta erősödött — és a kor­mánypolitika rangjára emelkedett — az antiimperialista irányvonal. Ami Bolíviában történt, az sok tekin­tetben hasonlít a perui eseményekhez. Az időbeli eltérés mindössze egy év, és formailag csak annyi a különbség, hogy Cvandó tábornok „nacionalista forradal­mi” kormányában polgári személyek is vannak. A szeptemberi hatalomátvétel — ami nem okozott nagyobb meglepetést — alighanem fölöslegessé tette az 1970-re tervezett elnökválasztást, amelyen óvan­dó is indulni készült. A tábornokelnök és miniszterelnök eddigi legfontosabb in­tézkedése a Bolivian Gulf Oil Company nevű észak-amerikai vállalat államosítá­sa volt. Érthető, hogy ez a lépés aggodal­mat keltett a hazai burzsoáziában és az Egyesült Államok tőkésköreiben is. AZ ÚJ KORMÁNY a jelek szerint az 1952-es polgári forradalom folytatója akar lenni. Politikájának sok haladó vonása van. Ez magyarázza elsősorban, hogy az Egyesült Államok minden lehetséges esz­közzel megpróbálja elejét venni az új bolíviai rendszer radikalizálódásának. Az sem volna meglepő, ha washingtoni sl­­­amatra ellenpuccsot hajtanának végre a hadsereg jobboldali tisztjeinek segítségé­vel. Az országban igen sok a megoldatlan probléma, és a kormány nem tud olyan intézkedést hozni, amelyik ne váltana ki ellenzést a lakosság, illetve a politikai erők egyik vagy másik csoportjából. Óvandó tábornok tisztában van az előtte álló nehézségekkel. Erre lehet következ­tetni abból az interjúból, amelyet Alberto Moraviának adott a közelmúltban. Óvan­dó tábornok kifejtette, hogy a legfonto­sabb és legsürgetőbb feladat az írástu­datlanság elleni harc. (A lakosság het­venöt százaléka analfabéta.) Ugyanilyen fontosságú — és az előbbivel összefüggő — tennivaló az ország lakosságának több­ségét alkotó indiánok és meszticek beil­lesztése a nemzet életébe. Ennek érdeké­ben meg kell sokszorozni a kórházak, or­vosi rendelők számát, sokkal több orvos­ra és más egészségügyi dolgozóra van szükség. Mivel az indiánok legnagyobb ré­sze paraszt, a mezőgazdaság termelési feltételeinek megváltoztatása is az ő ja­vukat szolgálná. ÓVANDÓ nacionalista programja első­sorban a nemzeti függetlenség visszaszer­zését és a latin-amerikai integráció ki­alakítását célozza. Ebbe a keretbe illesz­kedik a Gulf Oil államosítása is. Az or­szág másik nagy kincse, az ón most jól áll a világpiacon, így várható, hogy az ónexport bevételeiből finanszírozni tud­ják majd más termelési ágak moderni­zálási költségeit. Óvandó fejleszteni akarja Bolívia kap­csolatait a világ minden országával. A közelmúltban helyreállította a Bolívia és a Szovjetunió közti diplomáciai kapcso­latokat, és már Moszkvában vannak hi­vatalos képviselői. (Egyes, meg nem erő­sített hírek szerint a Szovjetunió hajlan­dó olajat venni Bolíviától, és viszonzásul technikai segítséget nyújtani az olajbá­nyászat fejlesztéséhez.) A tábornok a kö­zelmúltban interjút adott két La Paz-i lapnak, és egészen radikális kijelentése­ket tett. Azt mondotta, hogy szükséges­nek tartja Bolívia, Peru és Kuba közös akcióját az imperializmus ellen, és remé­li, hogy helyreállíthatja a Kubával ré­gebben fenntartott kapcsolatokat. Az Amerikai Államok Szervezetéről szólva hangoztatta, hogy abban semlegesíteni kell az Egyesült Államok hegemóniáját. Ha ez nem sikerülne, Bolívia — más la­tin-amerikai országokkal együtt — kilép az AÁSZ-ból. Kitért a belpolitikai prob­lémákra is, kijelentve, hogy a forradalmi folyamat befejeződése után Bolíviában a szocializmushoz közel álló államkapita­lizmus lesz, és a formális demokrácia he­lyett valóságos demokráciát teremtenek. Ezek a kijelentések nyugtalanságot kel­tettek az ipari és pénztőke köreiben, s a kapitalizmus más hívei között. Nyilván ezzel magyarázható, hogy Alberto Bailey Gutiérrez tájékoztatásügyi miniszter — egyébként újságíró — az interjú megje­lenése napján „helyreigazította” Órandó szavait: kijelentette, hogy a kormány nem szándékozik a jelenlegi helyzetben antiimperialista frontot alakítani, és nem nyúl a magántulajdonhoz sem. Valószínűnek látszik az is, hogy a kor­mány tagjai nem egyformán ítélik meg a jövendő politikai irányvonalat, és egye­sek igyekeznek mérsékelni azokat, akik minél következetesebben haladó lépése­ket akarnak tenni mind a kül-, mind a bel- és a gazdaságpolitikában. Ugyanak­kor a baloldal sem teljesen egységes a kormány megítélésében, bár a­ szakszer­vezetek, a haladó pártokkal együtt, támo­gatják az eddigi intézkedéseket. Viszont még mindig megoldatlan a politikai fog­lyok problémája. Jogos az ismert európai értelmiségiek által is támogatott követe­lés, hogy bocsássák szabadon a foglyokat, köztük a harminc évi börtönre ítélt Régis Debray francia újságírót és filozófust. Er­re mindmáig nem került sor, noha kará­csony előtt olyan hírek keringtek, hogy az elnök amnesztiát ad a politikai fog­lyoknak. Óvandó azt mondotta Moraviának, hogy Debray ügyében nem lehet perújra­­felvétel, de rövid időn belül megoldja ezt a problémát, ha a belpolitikai nehézsé­gek megszűnnek. Valószínűleg arról van szó, hogy a hadsereg jobboldali tisztjei elemik a szabadon bocsátást, hiszen az ő gerillaellenes érzelmeik és konzervatív politikai nézeteik nem változtak szeptem­ber óta. Ez viszont érveket ad a Nemzeti Felszabadító Hadsereg nevű partizán­szervezetnek, amely változatlanul szük­ségesnek tartja a forradalmi fegyveres harcot. AZ ORSZÁG tehát meglehetősen nehéz­­ helyzetben van. Nem tudhatjuk, hogy a jövőben erősödik-e a haladó irányzat, vagy a külföldi érdekek képviselői visz­­szafogják a lendületes politikai fejlődés híveit. A harc kimenetele azonban a nem­zetközi szolidaritáson, elsősorban pedig a latin-amerikai országok összefogásán is múlik. Todero Frigyes Nincs béke La Pazban pr­­ Óvandó tábornok nacionalizmusa . .. •“E"’"* . A lap kommen­tkapcsolatban, hogy az ameri­kai kongresszus — amely politikai kérdésként kezeli az ügyet — a szocialista országokba irá­nyuló amerikai exportra vonatkozó, mintegy 1300 árucikket tartalmazó, diszkriminatív em­bargólista felülvizsgálatát tervezi. Az ügynek az adott újabb lökést, hogy egész sor amerikai üzletember igyekezett meggyőzni a kongresszus befolyásos tag­jait a jelenlegi helyzet teljesen abszurd voltáról. Joggal hivatkoztak arra, hogy pél­dául Nyugat-Németország, Olaszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Japán jelentős­ üzleti forgalmat bonyolít le a ke­let-európai országokkal,­ pontosan ugyan­azon árucikkekből, amelyeket az ameri­kai exportőrök, a jelenlegi rendelkezések értelmében nem adhatnak el szocialista országoknak. Arra a kérdésre, hogy a készülő intéz­kedések következtében mennyivel növek­szik majd az Egyesült Államok exportja, még korai lenne választ adni. Különösen, mivel ezzel kapcsolatban fel kell hívni az amerikai illetékesek figyelm­­ét egy régi igazságra, nevezetesen arra, hogy a kül­kereskedelemnek a kétirányú forgalmú utcának kell lennie! Chaban-Delmas tévényilatkozata (_ ^ ' ' Franciaország semleges marad ) a közel-keleti konfliktusban (AFP) Jacques Caban-Delmas francia miniszterelnök kedden este a líbiai fran­cia repülőgépeladásokról nyilatkozott a francia televíziónak. A miniszterelnök kijelentette, hogy az adásvételi szerződés szerint a Líbiának eladott francia repülőgépeket nem sza­bad felhasználni Izrael ellen, így tehát ezzel az ügylettel Franciaország nem vál­­­toztatta meg a közel-keleti konfliktusban eddig elfoglalt semleges álláspontját. Ki­jelentette, hogy olyan repülőgépekről van szó, amelyeknek gyártását még nem kezd­ték el, pilótáit még nem képezték ki. A szállítmány első tételét 15—16 hónap múlva juttatják csak el a megrendelők­höz, a legjelentősebb része 1972—1973- ban kerül Líbiába, s remélhetőleg addig­ra a háború már befejeződik. Chaban-Delmas hangsúlyozta, hogy a Líbiának eladott repülőgépeket már csak azért sem lehet a közel-keleti konfliktus­ban felhasználni, mert Líbia túlságosan messze van a jelenlegi frontvonalaktól. Hozzáfűzte viszont, hogy amennyiben a Franciaország által eladandó repülőgépe­ket, valamilyen formában mégis felhasz­nálják a konfliktusban, akkor a hátra­maradó repülőgépekre is kiterjesztik a közel-keleti francia fegyverembargót. Az Izraellel kapcsolatos francia politi­káról szólva a miniszterelnök hangsú­lyozta, hogy az változatlan: Franciaor­szág több ízben kijelentette, hogy szava­tolja Izrael létezési jogát, vagyis függet­lenségét, biztonságát és szuverén jogai­nak gyakorlását. (AFP) Washingtoni illetékes körök sze­rint amerikai részről elégedettek azzal, hogy Franciaország ügyel a repülőgépeit szerződésben körülírt felhasználására, ar­ra, hogy csak a megrendelő kezébe ke­rüljenek. Az amerikai kormányt továbbra is élénken foglalkoztatja a 100 francia re­pülőgép líbiai eladása, de Pompidou francia köztársasági elnök hivatalos wa­shingtoni látogatására való tekintettel nem akarják megterhelni a kapcsolato­kat Az izraeli kormány hivatalosan még nem reagált a felelős francia államfér­fiak kedd esti nyilatkozataira, de izraeli politikai körök elégedetten fogadták, hogy Franciaország megerősítette Izrael létezési jogára vonatkozó álláspontját, és az ehhez fűződő korábbi biztosítékokat. Tel Aviv-i körök szerint Franciaország­­ akkor követne kiegyensúlyozott politikát a Közel-Keleten, ha nemcsak Líbiának adna el repülőgépeket, hanem leszállíta­ná a korábban Izrael­ által rendelt 50 re­pülőgépet is. . ." » \ Szervezett segélyelosztás Nigériában A lagosi rádió a Szovjetunió segítségéről (AFP, TASZSZ) A nigériai Vöröske­reszt kedden bejelentette, hogy több mint 39 000 tonna élelmiszerrel rendel­kezik, amelyet szétoszt a hadműveleti te­rületeken élő lakosság között. Ezekben a körzetekben 18 városban állítottak fel vö­­röskeresztes elosztó bizottságokat. A la­gosi kikötői hatóságok közben arról szá­moltak be, hogy különböző hajók, több mint 59 000 tonna élelmiszert szállítottak Nigériába a kelet-nigériai lakosság szá­mára. A UPI hírügynökség jelentése szerint megérkezett Lagosba azoknak a római katolikus misszionáriusoknak és apácák­nak az első csoportja, akik Port Har­­courtban rekedtek, miután szertadár Biafra összeomlott. A misszionáriusok legtöbbje a katolikus Caritas segélyszer­vezethez tartozott. Nigéria már korábban feketelistára tette a Caritast, mert ez a szervezet hathatós támogatást nyújtott az Ojukwu-rezsimnek. Ennek megfelelően egyes külföldieket ki fognak utasítani az országból. A nigériai rádió kedden este kommen­tárt sugárzott, amelyben megemlékezett arról, hogy bizonyos külföldi hatalmak, amelyek korábban Ojukwu szakadár tö­rekvéseit támogatták, most Nigéria „ba­rátainak” próbálják feltüntetni magu­kat. A rádió ezzel kapcsolatban megjegyez­te, hogy Nigéria jól tudja, kik az igazi barátai, és kik nem. A győzelem a kül­földi országok közül elsősorban a Szov­jetuniónak köszönhető — hangoztatta a kommentátor. Tito elnök Zanzibárban (TASZSZ) Joszip Broz Tito jugoszláv elnök, felesége és a kíséretében levő sze­mélyiségek társaságában szerdán Dar es Salaamból Zanzibarba érkezett. A repü­­lőtéren­.a­­magas rangú­­vendéget Karamé­­elnök, valamint a­ miniszterek és a for­­radalmi tanács tagjai üdvözölték. Zanzibari látogatása alatt Tito elnök megbeszéléseket folytatott a szigetország állami és pártvezetőivel. A jugoszláv ál­lamfő szerdán este visszaérkezett Dar es Salaamba. ♦ (TASZSZ) Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának­ elnöke fo­gadta Rem The Djunt, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság moszkvai nagy­követét és baráti légkörben beszélgetést folytatott vele.

Next