Magyar Hírlap, 1970. január (3. évfolyam, 1-31. szám)
1970-01-29 / 29. szám
2 1970. JANUÁR 29. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap K ÜL F Ö L D I L A P O K B Ó L A Neues Deutsch- Jurtis VUJTSCU LANDland szerdai száma a magyar párt- és állami vezetők NDK-beli látogatása alkalmából dr. Herbert Plaschkénak, az NDK budapesti nagykövetének tollából közöl cikket. A cikkíró megállapítja, hogy Budapest neve szorosan összefügg az európai biztonság kérdésében tett nagy kezdeményezéssel, mely Európában széles körű pozitív visszhangra talált. A Magyar Népköztársaság, szoros szövetségben a Szovjetunióval és a szocialista államok közösségének többi tagjával, külpolitikájában az európai biztonság szavatolására törekszik. E törekvésében abból indul ki, hogy Európa népei számára csak akkor teremthető meg az igazi biztonság, ha az a status quón, vagyis valamennyi európai állam fennálló határainak nemzetközi jog szerinti elismerésén alapul, és ha biztosítja valamennyi állam, köztük az NDK egyenjogúságát. A Magyar Népköztársaság képviselői több ízben nyomatékosan rámutattak arra, hogy az NDK az európai biztonság szavatolásának lényeges tényezője és követelték, hogy valamennyi állam — különösképpen a Német Szövetségi Köztársaság — rendezze az NDK- hoz fűződő kapcsolatait a nemzetközi jog általánosan elismert alapelvei alapján. Az NDK budapesti nagykövete a továbbiakban rámutat, hogy a magyar közvélemény megelégedéssel vette tudomásul a két német állam békés együttműködésének megvalósítására vonatkozó NDK- programot, amelyet Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának 12. ülésén és legutóbbi nemzetközi sajtókonferenciáján ismertetett és amely az NDK és az NSZK egyenjogú kapcsolatainak felvételéről szóló szerződéstervezetben jut konkrét kifejezésre. Végezetül a cikk megállapítja, hogy a két ország párt- és állami vezetői a kapcsolatok fejlesztéséről és elmélyítéséről folytatandó tárgyalásaikon az együttműködés eddig elért jelentős sikereire támaszkodhatnak A Ifin vpyprrilfk a berlineri Leituna látogatását. Kiemeli, hogy a Magyar Népköztársaság és az NDK között szoros és jó hagyományokkal rendelkező kapcsolatok vannak. Számos más jelenség mellett ennek egyik fontos bizonyítéka Kádár János gyakori látogatása az NDK-ban. Rámutat a lap arra, hogy a két ország nagy jelentőségű barátsági szerződése tükrözi Magyarország és az NDKegyetértését a szocializmus építésének alapvető kérdéseiben, kifejezi azt a készségüket, hogy jóban-rosszban erőiknek megfelelően segítik egymást. A vezéreltek idézi Kádár Jánosnak azt a megállapítását, hogy nem képzelhető el szovjetellenes szocializmus. Az eddigi alapokon tovább munkálkodni, a meglevő kapcsolatokat továbbfejleszteni, közös tapasztalatainkat elemezni, minden bizonnyal ez fogja meghatározni a szívélyes baráti összejövetelek mellett a látogatást — írja végül a lap. A csehszlovák lap &RVÍPRAVO SSS/S numának munkájához amelyben egyebek között a következőket írja: A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma egyebek között azt a feladatot tűzte maga elé, hogy gondosan elemzi a jelenlegi csehszlovákiai gazdasági helyzet okait. A kidolgozott elemzésből kitűnik, hogy a jelenlegi ingatag helyzet okai jóval az 1968 január előtti időkre nyúlnak vissza. Csehszlovákia a 60-as évek kezdetétől bizonyos gazdasági pangás közepette él. A tervszerű irányítás 1965-ben végrehajtott tökéletesítésének elveit — amelyeknek fordulatot kellett volna előidézniük — nem tartották be. Sok esetben eltorzították ezeket az elveket, ami hangsúlyozottan megmutatkozott a gazdasági reformban, annak 1968-as meggyorsításában. A reformkísérletek, amelyeket pártpolitikai és gazdasági koncepciók nélkül hajtottak végre, nem vezették ki a csehszlovák gazdaságot a nem kívánatos helyzetből. Éppen ellenkezőleg, napról napra fokozódtak a válság- és az inflációs jelenségek. A Rudé Právo megjegyzi, hogy a régebbi pártvezetés következetlenségének és az opportunista gazdasági politikának következtében felülkerekedett destrukciós tényezők mély sebeket ütöttek a csehszlovák népgazdaság testén. Ezeket a sebeket csak megfelelő képességekkel rendelkező, szakképzett és politikailag megedzett emberek tudják begyógyítani. A csehszlovák gazdaság kezdődő reneszánszának kísérő és elengedhetetlenül szükséges jelensége kell hogy legyen a célszerű személyi változások végrehajtása. BOLÍVIA fővárosát La Paznak hívják. A név magyarul békét jelent. La Pazban azonban mostanában nem teljes a béke. Időnként szélsőbaloldali csoportok rohamoznak meg egy-egy bankot, máskor meg amerikai diplomaták törnek az ország békéje ellen, ha nem is ilyen eszközökkel. A telefonlehallgatás például bevett módszer, és a washingtoni kormány képviselői evvel is próbáltak beavatkozni az ország belügyeibe. Néhány hónap óta azonban rossz idők járnak az Egyesült Államokra Bolíviában. Alfredo Ovando Candia tábornok szeptember 26-i hatalomátvétele óta erősödött — és a kormánypolitika rangjára emelkedett — az antiimperialista irányvonal. Ami Bolíviában történt, az sok tekintetben hasonlít a perui eseményekhez. Az időbeli eltérés mindössze egy év, és formailag csak annyi a különbség, hogy Cvandó tábornok „nacionalista forradalmi” kormányában polgári személyek is vannak. A szeptemberi hatalomátvétel — ami nem okozott nagyobb meglepetést — alighanem fölöslegessé tette az 1970-re tervezett elnökválasztást, amelyen óvandó is indulni készült. A tábornokelnök és miniszterelnök eddigi legfontosabb intézkedése a Bolivian Gulf Oil Company nevű észak-amerikai vállalat államosítása volt. Érthető, hogy ez a lépés aggodalmat keltett a hazai burzsoáziában és az Egyesült Államok tőkésköreiben is. AZ ÚJ KORMÁNY a jelek szerint az 1952-es polgári forradalom folytatója akar lenni. Politikájának sok haladó vonása van. Ez magyarázza elsősorban, hogy az Egyesült Államok minden lehetséges eszközzel megpróbálja elejét venni az új bolíviai rendszer radikalizálódásának. Az sem volna meglepő, ha washingtoni slamatra ellenpuccsot hajtanának végre a hadsereg jobboldali tisztjeinek segítségével. Az országban igen sok a megoldatlan probléma, és a kormány nem tud olyan intézkedést hozni, amelyik ne váltana ki ellenzést a lakosság, illetve a politikai erők egyik vagy másik csoportjából. Óvandó tábornok tisztában van az előtte álló nehézségekkel. Erre lehet következtetni abból az interjúból, amelyet Alberto Moraviának adott a közelmúltban. Óvandó tábornok kifejtette, hogy a legfontosabb és legsürgetőbb feladat az írástudatlanság elleni harc. (A lakosság hetvenöt százaléka analfabéta.) Ugyanilyen fontosságú — és az előbbivel összefüggő — tennivaló az ország lakosságának többségét alkotó indiánok és meszticek beillesztése a nemzet életébe. Ennek érdekében meg kell sokszorozni a kórházak, orvosi rendelők számát, sokkal több orvosra és más egészségügyi dolgozóra van szükség. Mivel az indiánok legnagyobb része paraszt, a mezőgazdaság termelési feltételeinek megváltoztatása is az ő javukat szolgálná. ÓVANDÓ nacionalista programja elsősorban a nemzeti függetlenség visszaszerzését és a latin-amerikai integráció kialakítását célozza. Ebbe a keretbe illeszkedik a Gulf Oil államosítása is. Az ország másik nagy kincse, az ón most jól áll a világpiacon, így várható, hogy az ónexport bevételeiből finanszírozni tudják majd más termelési ágak modernizálási költségeit. Óvandó fejleszteni akarja Bolívia kapcsolatait a világ minden országával. A közelmúltban helyreállította a Bolívia és a Szovjetunió közti diplomáciai kapcsolatokat, és már Moszkvában vannak hivatalos képviselői. (Egyes, meg nem erősített hírek szerint a Szovjetunió hajlandó olajat venni Bolíviától, és viszonzásul technikai segítséget nyújtani az olajbányászat fejlesztéséhez.) A tábornok a közelmúltban interjút adott két La Paz-i lapnak, és egészen radikális kijelentéseket tett. Azt mondotta, hogy szükségesnek tartja Bolívia, Peru és Kuba közös akcióját az imperializmus ellen, és reméli, hogy helyreállíthatja a Kubával régebben fenntartott kapcsolatokat. Az Amerikai Államok Szervezetéről szólva hangoztatta, hogy abban semlegesíteni kell az Egyesült Államok hegemóniáját. Ha ez nem sikerülne, Bolívia — más latin-amerikai országokkal együtt — kilép az AÁSZ-ból. Kitért a belpolitikai problémákra is, kijelentve, hogy a forradalmi folyamat befejeződése után Bolíviában a szocializmushoz közel álló államkapitalizmus lesz, és a formális demokrácia helyett valóságos demokráciát teremtenek. Ezek a kijelentések nyugtalanságot keltettek az ipari és pénztőke köreiben, s a kapitalizmus más hívei között. Nyilván ezzel magyarázható, hogy Alberto Bailey Gutiérrez tájékoztatásügyi miniszter — egyébként újságíró — az interjú megjelenése napján „helyreigazította” Órandó szavait: kijelentette, hogy a kormány nem szándékozik a jelenlegi helyzetben antiimperialista frontot alakítani, és nem nyúl a magántulajdonhoz sem. Valószínűnek látszik az is, hogy a kormány tagjai nem egyformán ítélik meg a jövendő politikai irányvonalat, és egyesek igyekeznek mérsékelni azokat, akik minél következetesebben haladó lépéseket akarnak tenni mind a kül-, mind a bel- és a gazdaságpolitikában. Ugyanakkor a baloldal sem teljesen egységes a kormány megítélésében, bár a szakszervezetek, a haladó pártokkal együtt, támogatják az eddigi intézkedéseket. Viszont még mindig megoldatlan a politikai foglyok problémája. Jogos az ismert európai értelmiségiek által is támogatott követelés, hogy bocsássák szabadon a foglyokat, köztük a harminc évi börtönre ítélt Régis Debray francia újságírót és filozófust. Erre mindmáig nem került sor, noha karácsony előtt olyan hírek keringtek, hogy az elnök amnesztiát ad a politikai foglyoknak. Óvandó azt mondotta Moraviának, hogy Debray ügyében nem lehet perújrafelvétel, de rövid időn belül megoldja ezt a problémát, ha a belpolitikai nehézségek megszűnnek. Valószínűleg arról van szó, hogy a hadsereg jobboldali tisztjei elemik a szabadon bocsátást, hiszen az ő gerillaellenes érzelmeik és konzervatív politikai nézeteik nem változtak szeptember óta. Ez viszont érveket ad a Nemzeti Felszabadító Hadsereg nevű partizánszervezetnek, amely változatlanul szükségesnek tartja a forradalmi fegyveres harcot. AZ ORSZÁG tehát meglehetősen nehéz helyzetben van. Nem tudhatjuk, hogy a jövőben erősödik-e a haladó irányzat, vagy a külföldi érdekek képviselői viszszafogják a lendületes politikai fejlődés híveit. A harc kimenetele azonban a nemzetközi szolidaritáson, elsősorban pedig a latin-amerikai országok összefogásán is múlik. Todero Frigyes Nincs béke La Pazban pr Óvandó tábornok nacionalizmusa . .. •“E"’"* . A lap kommentkapcsolatban, hogy az amerikai kongresszus — amely politikai kérdésként kezeli az ügyet — a szocialista országokba irányuló amerikai exportra vonatkozó, mintegy 1300 árucikket tartalmazó, diszkriminatív embargólista felülvizsgálatát tervezi. Az ügynek az adott újabb lökést, hogy egész sor amerikai üzletember igyekezett meggyőzni a kongresszus befolyásos tagjait a jelenlegi helyzet teljesen abszurd voltáról. Joggal hivatkoztak arra, hogy például Nyugat-Németország, Olaszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Japán jelentős üzleti forgalmat bonyolít le a kelet-európai országokkal, pontosan ugyanazon árucikkekből, amelyeket az amerikai exportőrök, a jelenlegi rendelkezések értelmében nem adhatnak el szocialista országoknak. Arra a kérdésre, hogy a készülő intézkedések következtében mennyivel növekszik majd az Egyesült Államok exportja, még korai lenne választ adni. Különösen, mivel ezzel kapcsolatban fel kell hívni az amerikai illetékesek figyelmét egy régi igazságra, nevezetesen arra, hogy a külkereskedelemnek a kétirányú forgalmú utcának kell lennie! Chaban-Delmas tévényilatkozata (_ ^ ' ' Franciaország semleges marad ) a közel-keleti konfliktusban (AFP) Jacques Caban-Delmas francia miniszterelnök kedden este a líbiai francia repülőgépeladásokról nyilatkozott a francia televíziónak. A miniszterelnök kijelentette, hogy az adásvételi szerződés szerint a Líbiának eladott francia repülőgépeket nem szabad felhasználni Izrael ellen, így tehát ezzel az ügylettel Franciaország nem változtatta meg a közel-keleti konfliktusban eddig elfoglalt semleges álláspontját. Kijelentette, hogy olyan repülőgépekről van szó, amelyeknek gyártását még nem kezdték el, pilótáit még nem képezték ki. A szállítmány első tételét 15—16 hónap múlva juttatják csak el a megrendelőkhöz, a legjelentősebb része 1972—1973- ban kerül Líbiába, s remélhetőleg addigra a háború már befejeződik. Chaban-Delmas hangsúlyozta, hogy a Líbiának eladott repülőgépeket már csak azért sem lehet a közel-keleti konfliktusban felhasználni, mert Líbia túlságosan messze van a jelenlegi frontvonalaktól. Hozzáfűzte viszont, hogy amennyiben a Franciaország által eladandó repülőgépeket, valamilyen formában mégis felhasználják a konfliktusban, akkor a hátramaradó repülőgépekre is kiterjesztik a közel-keleti francia fegyverembargót. Az Izraellel kapcsolatos francia politikáról szólva a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az változatlan: Franciaország több ízben kijelentette, hogy szavatolja Izrael létezési jogát, vagyis függetlenségét, biztonságát és szuverén jogainak gyakorlását. (AFP) Washingtoni illetékes körök szerint amerikai részről elégedettek azzal, hogy Franciaország ügyel a repülőgépeit szerződésben körülírt felhasználására, arra, hogy csak a megrendelő kezébe kerüljenek. Az amerikai kormányt továbbra is élénken foglalkoztatja a 100 francia repülőgép líbiai eladása, de Pompidou francia köztársasági elnök hivatalos washingtoni látogatására való tekintettel nem akarják megterhelni a kapcsolatokat Az izraeli kormány hivatalosan még nem reagált a felelős francia államférfiak kedd esti nyilatkozataira, de izraeli politikai körök elégedetten fogadták, hogy Franciaország megerősítette Izrael létezési jogára vonatkozó álláspontját, és az ehhez fűződő korábbi biztosítékokat. Tel Aviv-i körök szerint Franciaország akkor követne kiegyensúlyozott politikát a Közel-Keleten, ha nemcsak Líbiának adna el repülőgépeket, hanem leszállítaná a korábban Izrael által rendelt 50 repülőgépet is. . ." » \ Szervezett segélyelosztás Nigériában A lagosi rádió a Szovjetunió segítségéről (AFP, TASZSZ) A nigériai Vöröskereszt kedden bejelentette, hogy több mint 39 000 tonna élelmiszerrel rendelkezik, amelyet szétoszt a hadműveleti területeken élő lakosság között. Ezekben a körzetekben 18 városban állítottak fel vöröskeresztes elosztó bizottságokat. A lagosi kikötői hatóságok közben arról számoltak be, hogy különböző hajók, több mint 59 000 tonna élelmiszert szállítottak Nigériába a kelet-nigériai lakosság számára. A UPI hírügynökség jelentése szerint megérkezett Lagosba azoknak a római katolikus misszionáriusoknak és apácáknak az első csoportja, akik Port Harcourtban rekedtek, miután szertadár Biafra összeomlott. A misszionáriusok legtöbbje a katolikus Caritas segélyszervezethez tartozott. Nigéria már korábban feketelistára tette a Caritast, mert ez a szervezet hathatós támogatást nyújtott az Ojukwu-rezsimnek. Ennek megfelelően egyes külföldieket ki fognak utasítani az országból. A nigériai rádió kedden este kommentárt sugárzott, amelyben megemlékezett arról, hogy bizonyos külföldi hatalmak, amelyek korábban Ojukwu szakadár törekvéseit támogatták, most Nigéria „barátainak” próbálják feltüntetni magukat. A rádió ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy Nigéria jól tudja, kik az igazi barátai, és kik nem. A győzelem a külföldi országok közül elsősorban a Szovjetuniónak köszönhető — hangoztatta a kommentátor. Tito elnök Zanzibárban (TASZSZ) Joszip Broz Tito jugoszláv elnök, felesége és a kíséretében levő személyiségek társaságában szerdán Dar es Salaamból Zanzibarba érkezett. A repülőtéren.amagas rangúvendéget Karaméelnök, valamint a miniszterek és a forradalmi tanács tagjai üdvözölték. Zanzibari látogatása alatt Tito elnök megbeszéléseket folytatott a szigetország állami és pártvezetőivel. A jugoszláv államfő szerdán este visszaérkezett Dar es Salaamba. ♦ (TASZSZ) Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke fogadta Rem The Djunt, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetét és baráti légkörben beszélgetést folytatott vele.