Magyar Hírlap, 1970. január (3. évfolyam, 1-31. szám)
1970-01-14 / 14. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1970. JANUÁR 14. SZERDA3 Utolsó útjára kísérték Beijajev űrhajóst (MTI) Komarov és Gagarin után Moszkva fájó szívvel megint űrhajóst kísért utolsó útjára. Kedden a novogyevicsi temetőben helyezték nyugalomra Pavel Beijajev űrhajós ezredest. A Voszhod 2. hős parancsnoka hosszas betegség után, 44 éves korában ez év január 10-én hunyt el. A Moszkva folyó partján levő temetőben a gyászolók gyűlését Leonyid Szmirnov miniszterelnök-helyettes nyitotta meg. — A szovjet nép — mondotta — mély fájdalommal búcsúzik hű fiától, aki egész életén át odaadóan szolgálta hazáját. Alekszej Leonov űrhajós, ismertetve Pavel Beljajev életútját, emlékeztetett arra, hogy a kozmonauta, aki 1960-ban az elsők között lépett az űrhajós csoportba, az űrhajók kikísérletezőinek dicső osztagához tartozott. — Szerettük és tiszteltük őt nagy tudásáért és hatalmas élettapasztalatáért, elvszerűségéért és szívjóságáért — mondotta. Beljajev koporsóját űrhajós társai vitték a sírhoz, majd a szovjet himnusz hangjai mellett díszsortűz közepette eresztették le a nyugvóhelyre. A sírt, amelyet márványtábla jelöl, hamarosan elborították a kegyelet virágai. A temetésen részt vett a Magyar Néphadsereg küldöttsége Szilágyi László vezérőrnagy vezetésével. Néphadseregünk koszorúját a delegáció helyezte el Pavel Beljajev sírján. A koszorúzásnál jelen volt Strohl Sándor, a moszkvai magyar nagykövetség katonai attaséja. .. Líbia, Szudán és az EAK miniszteri szintű bizottságokat hoz létre Libanon és Jordánia ENSZ-képviselőinek levele a Biztonsági Tanácshoz . Izraeli gépek Kairótól 15 kilométerre (MENA) Kairóban véget ért Líbia, Szudán és az EAK külügyminisztereinek háromnapos tanácskozása. A tanácskozásról kiadott közös közlemény bejelenti, hogy a három ország közös miniszteri szintű bizottságokat hoz létre, amelyek februárban és márciusban találkoznak és javaslatokat dolgoznak ki a három ország közötti integráció kérdésével foglalkozó következő hármas csúcsértekezlet összehívására. Az integrációt a három ország népeinek, valamint az egész arab nemzet érdekeinek szem előtt tartásával valósítják meg. (Reuter, UPI) Kamal Dzsumblatt libanoni belügyminiszter hétfőn megbeszélést folytatott Safik el Hutt-tal, a palesztinai felszabadítási szervezet bejrúti irodájának vezetőjével. A tanácskozást követően bejelentették, hogy Dzsumblatt belügyminiszter meghívta a palesztinai ellenállási szervezetek vezetőit kedden vele, folytatandó tanácskozásra, amelyen megvitatják, miért adtak ki szombaton Ammanban olyan közleményt, amely szerint a libanoni hatóságok „igyekeznek kijátszani a kairói megállapodást” — jelenti a libanoni hírügynökség. Charles Hélou libanoni köztársasági elnök közölte, hogy kész bármely miniszterrel vagy képviselővel, aki azt kéri, ismertetni az elmúlt év novemberében Kairóban a palesztinai ellenállási szervezetek és a libanoni katonai hatóságok között létrejött megállapodást. Hélou ünnepélyesen kijelentette, hogy Libanon egy pillanatra sem akarta megszegni a kairói megállapodást. Ghorra, Libanon ENSZ-képviselője január 9-i keltezésű levelében közölte a Biztonsági Tanáccsal, hogy január 8-án és 9-én az izraeli légierő több libanoni falut bombázott, aminek következtében hét polgári személy megsebesült és több ház elpusztult. Ghorra nem kérte a Biztonsági Tanács összehívását. Muhammad El Farra, Jordánia ENSZ- képviselője ugyancsak január 9-i keltezésű levelében felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét arra a tényre, hogy „veszélyes mértékben fokozódtak az izraeli támadások a jordániai polgári lakosság, s annak létfenntartási eszközei ellen”. A jordániai ENSZ-képviselő levele hangoztatja, hogy Izrael mindenáron alá akarja aknázni az ENSZ békeerőfeszítéseit. Éppen ezért a Biztonsági Tanács „tovább nem hallgathat”, s hatékonyabb rendszabályokhoz kell folyamodnia az izraeli térhódtás megfékezése érdekében. Ez a levél sem kéri a Biztonsági Tanács öszszehívását. Tűzpárbaj, bombatámadás (UPI) Jordániai és izraeli fegyveres erők között hétfőn este — mint azt egy jordániai katonai szóvivő bejelentette — húszperces tüzérségi párbaj folyt le a Jordán folyó mentén. (UPI, AP) A nyugati hírügynökségek az izraeli hadsereg Tel Aviv-i szóvivőjének bejelentésére hivatkozva jelentik, hogy az izraeli bombázók több bevetésben a Nílus deltavidékén és a Szuezicsatorna északi és déli körzetében egyiptomi célpontokat bombáztak. Az izraeli állítás szerint az egyik célpont Izmaíliától 45 kilométerre nyugatra, El Kabir katonai létesítménye volt, amelyet először január 7-én támadtak az izraeliek. A másik célpont Kairótól alig 15 kilométerre, El Khanka légi támaszpont volt. A Szovjetunió kész milliuni az európai értekezlet minden kérdéséről Leonyid Zamjatyin sajtóértekezlete Moszkvában Hável József, az MTI tudósítója jelenti: Több mint 200 hazai és külföldi újságíró hallgatta kedden Leonyid Zamjatyint, a Szovjetunió külügyminisztériuma sajtóosztályának vezetőjét, aki első idei sajtóértekezletén nyilatkozatot olvasott fel az európai biztonsági értekezlet összehívásáról, majd válaszolt az újságírók kérdéseire. A szovjet külügyi szóvivő a budapesti felhívás pozitív visszhangjának ismertetése után felhívta a figyelmet arra, hogy nem valamennyi nyugati kormány fogadta egyforma egyetértéssel a tanácskozás összehívásának gondolatát. Leszögezte: a szovjet kormány nemcsak hogy nem tagadja a tanácskozás gondos előkészítésének szükségességét, hanem gyakorlati munkát is végez a gondos előkészítésért. A Szovjetunió és más szocialista országok — hangzik a nyilatkozat — készek megvizsgálni az összeurópai tanácskozás gyakorlati előkészítését célzó más javaslatokat is. A szovjet kormány, csakúgy, mint korábban, kész más államokkal mind kétoldali, mind pedig másmilyen alapon további eszmecseréket folytatni annak érdekében, hogy előmozdítsa a tanácskozás mielőbbi összehívását. A továbbiakban a nyilatkozat megállapítja, hogy a tavaly decemberi brüsszeli NATO-értekezlet egyes részvevői összeurópai tanácskozás helyett a két katonai csoportosulás, a NATO és a Varsói Szerződés tárgyalásait próbálták előtérbe állítani. A szovjet kormány — mondotta Zamjatyin — sok más ország kormányához hasonlóan úgy véli, hogy a tanácskozásnak összeurópai jellegűnek kell lennie és ezen az összes európai államokat érdeklő kérdéseket kell megtárgyalni. Abból indulunk ki, hogy az összeurópai tanácskozás előkészítésében és megtartásában a semleges államok fontos szerep betöltésére hivatottak. Az USA részvétele Leonyid Zamjatyin több mint másfél órán át válaszolt az újságírók kérdéseire. Az összeurópai tanácskozás időpontját tudakoló kérdésre megjegyezte, hogy a szovjet kormány véleménye szerint a konferenciát a szocialista országok külügyminisztereinek prágai javaslata alapján ez év első felében meg lehet tartani. A Szovjetunió azonban kész tanácskozni az érdekelt kormányokkal minden, a témát érintő kérdésről, így az időpontról is. Egy amerikai tudósító kérdésére válaszolva közölte: a szovjet kormány, washingtoni nagykövete útján, a decemberi brüsszeli NATO-értekezlet előtt két héttel tájékoztatta az Egyesült Államok kormányát arról, hogy hozzájárul az Amerikai Egyesült Államok részvételéhez az európai biztonsági értekezleten. A továbbiakban Zamjatyin kiemelte, hogy az erőszak alkalmazásáról való lemondás kérdésében folyó szovjet ENSZK kétoldalú tárgyalások alakulásától nem lehet függővé tenni a biztonsági értekezlet megtartását, ugyanis sem az összehívással, sem a részvétellel kapcsolatban nem támasztható semmilyen előzetes feltétel. Arra a kérdésre, vajon Nyugat-Berlin problémája felkerül-e az értekezet napirendjére, nyomatékosan azt felelte, hogy ez a kérdés a potsdami egyezmény értelmében a négy nagyhatalom illetékességi körébe tartozik, s ebben a keretben kell megtárgyalni azt. A szovjet-kmai tárgyalások Egész serég kérdés hangzott el a német problémával összefüggésben. Leonyid Zamjatyin Walter Ulbrichtnak, az NDK Államtanácsa elnökének Heinemann bonni elnökhöz intézett levelét, amely indítványozza a két német állam egyenjogú kapcsolatainak megteremtését, nagy fontosságú, pozitív politikai kezdeményezésként jellemezte, amely nagy jelentőségű az európai biztonság szempontjából. Hangsúlyozta, ma, amikor két különböző társadalmi rendszerű szuverén német állam létezik, a köztük levő kapcsolat csak az általános elismert nemzetközi normákon nyugodhat. Ami a három nyugati nagyhatalomnak a nyugat-berlini helyzet megtárgyalását indítványozó memorandumát illeti, ezt az emlékiratot szovjet részről tanulmányozzák, és kellő időben válaszolnak rá — mondotta Zamjatyin. Ezután a szovjet—kínai tárgyalásokra és azok kilátásaira vonatkozó kérdések következtek. Zamjatyin elmondotta, hogy Kuznyecov első külügyminiszter-helyettes visszatért Pekingbe, ahol a tárgyalások folytatódnak. Mindamellett túlságosan korai lenne a megbeszélések eredményeiről nyilatkozni. Szovjet részről — húzta alá Zamjatyin — nem hiányzik a jó akarat. Reméljük, hogy a kérdések pozitív és realisztikus megközelítése érvényesül a tárgyalások folyamán. Helsinki mérlege: pozitív A stratégiai fegyverek korlátozására a Helsinkiben megtartott szovjet—amerikai előzetes tárgyalások eredményeit a külügyi szóvivő pozitívan értékelte. Egy amerikai tudósítónak a szovjetnigériai viszonyra vonatkozó kérdésére válaszolva, a külügyi szóvivő kijelentette: a Szovjetuniónak jó diplomáciai kapcsolatai vannak a nigériai törvényes kormánnyal. A Szovjetunió támogatást és anyagi segítséget nyújtott és nyújt Nigériának harcában az imperialista erők kísérletei ellen, amely erők a törzsi viszályt akarják felhasználni az ország szétdarabolására. • • Összeesküvés Szudánban (UPI) Khaled Hasszán Abbasz szudáni hadügyminiszterkedden bejelentette, hogy a szudáni hadsereg a Szudáni Forradalmi Tanács megdöntésére irányuló összeesküvést hiúsított meg. A puccskísérlet vezetőjét Abdullah Mohamed Adam dandártábornokot és néhány tiszttársát letartóztatták. McCarthy tárgyalásai Párizsban (UPI, Reuter) Eugene McCarthy szenátor, aki hétfőn találkozott a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizsban tárgyaló képviselőjével, és az amerikai delegáció megbízott vezetőjével, kedden a VDR párizsi küldöttségével tárgyal. Újságírók kérdésére a szenátor nem volt hajlandó válaszolni, Párizsban tanuló amerikai diákok gyűlésén azonban kijelentette, hogy a megbeszélések célja „a háború befejezése lehetőségeinek felkutatása és semmi más”. A szenátor moszkvai látogatását kommentálva mérsékelt derűlátással nyilatkozott az Egyesült államok és a Szovjetunió kapcsolatainak várható alakulásáról. A francia—amerikai kapcsolatokról szólva kijelentette, hogy azok „szükségszerűen gyenge lábakon állnak”. Harcok Saigontól északra (AP, UPI) A dél-vietnami harci tevékenység elsősorban az ország északi részére összpontosul. Ezt a területet bombázzák a B—52-es amerikai repülőgépek is. A szabadságharcosok Saigontól északra ötórás csatározás során lelőttek egy amerikai helikoptert. ♦ (MTI) Nagy János, a Magyar Népköztársaság washingtoni rendkívüli és meghatalmazott nagykövete hétfőn fogadást adott Nagy Lajos első titkár távozása és Fülöp Péter, a nagykövetség új tanácsosa megérkezte alkalmából. A fogadáson részt vett az amerikai külügyminisztérium számos vezetője, köztük Martin Hillebrandt külügyi államtitkár. Ott volt sok ország washingtoni diplomáciai képviseletének vezetője, így Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió nagykövete is. „A modern élet I • X A* ff velejarosa (Sz. J.) „A fehér házi bögöly mostrom'Zétlmbi vizekre száll” — kommentálta Agneus askoiai útjának tervét az egyik ■enrSnkai újságíró. Azok a mindennapos támadások, amelyeket Agnew intéz Nixon „csendes többsége”, vagyis az elnököt támogatók nevében a „pimasz sznobok enervált gyülekezete”, magyarán a szembenállók ellen, vitathatatlanul az utóbbi negyedszázad legismertebb és legelfoglaltabb alelnökévé tették Agnewet. A „bögölynek”, lerázhatatlan kellemetlenkedőnek titulált alelnök hónapok óta annyira elűzhetetlenül ott szerepel a lapok címoldalán, hogy a mostani 50 ezer kilométeres, 23 napos útja provinciális esemény az odahaza megszokott publicitáshoz képest. A diplomataként debütáló Agnew turnéja valóban provinciális abban a tekintetben, hogy a látogatási listáról különböző okokból lemaradtak Ázsia népesség és politikai súly dolgában legjelentősebb országai. A „politikai egyensúly” kedvéért ugyan néhány el nem kötelezett országot is felkeresett az Air Force 2. különgép utasa, és meglepő higgadtsággá viselte el golyómentes limuzinjában a tüntetéseket, amelyeket a „modern élet velejáróinak” nevezett. A látogatás alaphangulatát azonban a néhány szövetséges országban tett látogatása határozta meg. Itt a tőle megszokott szerepben léphetett fel és alkalma nyílt néhány évön aluli ütésre is. (Az amerikai sajtó a közelmúltban az efféle tevékenység specialistájának nevezte őt.) Soron kívül Dél-Vietnamba látogatva az alelnök arra intette az amerikai katonákat, ne higgyenek annak, amit „egynémely hazai kiadványban láthatnak és olvashatnak” az amerikai népnek a vietnami háborúhoz való viszonyáról. A Fülöp-szigeteken és Thaiföldön arról biztosította a helyi vezetőket, hogy „az amerikai politika változatlan marad”, mert nem azok határozzák meg, akik „annyira szeretnének barátokat faragni ellenségeinkből, hogy készek ellenséget csinálni barátainkból”. Az amerikai sajtó egyértelmű célzásnak tekintette ezt azokra, akik (mint például a novemberi szenátusi vitában Fulbright és Symington szenátorok) zsoldosoknak nevezték a hosszú lejáratú milliárdos segélyen vásárolt thaiföldi és fülöp-szigeti katonákat. Mindamellett vitathatatlan jelentőséget adott Agnew ázsiai útjának az a körülmény, hogy mindennél világosabban megfogalmazta Nixon ázsiai doktrínáját, amelyet az elnök tavaly júliusban a guami támaszponton egy zártkörű sajtóértekezleten vázolt fel először. Nixon itt lényegében arra tett ígéretet, hogy az Egyesült Államok „Vietnam utáns” is jelentős szerepet vállal Ázsiában, de az ázsiaiaknak „nagyobb részt kell vállalniuk saját védelmükből”. Nixon doktrínája, az úgynevezett „regionális önerőre támaszkodás” Agnew megfogalmazásában ígéretet tett arra, hogy az Egyesült Államok megvédi a vele kollaboráló rendszereket a külső ellenségtől „mindaddig, amíg azok készek leszámolni saját belső lázadó mozgalmaikkal”. Minthogy az Egyesült Államok minden ázsiai ország belső felkelő mozgalmaiban kommunista, többnyire kínai támogatású, külső eredetű lázadást lát, ebben az ígéretben újabb vietnami típusú „elkötelezettségek” csíráját fedezhetjük fel. Agnew Tajvanon megígérte Csang Rajseknek, hogy az Egyesült Államok nem kevésbé fog kiállni mellette, mint eddig, a Pekingnek javasolt „jelentőségteljes párbeszéd” pedig azt hivatott biztosítani, hogy az amerikai kormány „csökkenthesse katonai kiadásait”. Nyilván csak a generalisszimusz hajlott kora és vaskalapos Peking-ellenessége magyarázza, hogy mégsem szimpatizál az amerikai kereskedelmi és diplomáciai kezdeményezésekkel, az ilyen amerikai „nyitással Peking felé”. Az Egyesült Államok vietnami politikáját ért legszenvedélyesebb bírálatok nyomán sem hihette senki józanul, hogy az amerikaiak önként feladják majd ázsiai pozícióikat, és Vietnamból távozva a hajdani időkhöz hasonló izolacionizmusba kerülnek. Ahogy azonban a Nixonkormány politikai gyakorlatot szerez, és legalábbis egy időre lanyhul az ázsiai politikáját ért bírálatok özöne is, Nixon és agytrösztje egyre inkább a johnsoni idők dominóelvéhez hasonlóra formálja ázsiai doktrínáját. Annak, amit Agnew ázsiai útján kifejtett, lényegét tekintve ugyanaz az értelme, mint az említett elvnek: az amerikaiak azért nem távoznak egyetlen ázsiai országból sem, mert azok dominókként kapcsolódnak egymáshoz Amerika szövetségi rendszerében. Ez pedig az Ázsiában maradás doktrínája.