Magyar Hírlap, 1970. május (3. évfolyam, 120-150. szám)
1970-05-28 / 147. szám
Magyar Hírlap'hiffl'Orblyp Fock Jenő látogatása a BNV-n mm Üzemeink éljenek bátrabban a licencvásárlás lehetőségeivel Fock Jenő, a kormány elnöke az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság néhány vezető munkatársának társaságában szerdán a BNV-re látogatott, s megtekintette a műszaki fejlesztést leginkább reprezentáló néhány pavilont. A körséta utáni tapasztalatairól a következőket mondotta: — Számomra a Budapesti Nemzetközi Vásár mindig igen nagy esemény, ha a vásár idején itthon vagyok, mindig fel is keresem. Az idén ezúttal másodszor járok a vásáron, első ízben a hivatalos megnyitón vettem részt. A megnyitás napján azonban, őszintén szólva, nem sokat láthatok a vásárból, ilyenkor viszonylag rövid idő alatt sok hazai és külföldi pavilont látogatunk meg, s nemigen van mód az anyag részletes tanulmányozására. Ma az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság vezetőinek segítségével, kitűnő szakemberek közreműködésével alaposabban megnézhettem azokat a kiállítási anyagokat, amelyek engem különösen érdekelnek. — Mi érdekel engem leginkább? Elsősorban az, hogy a műszaki fejlesztésről nemcsak beszélünk, hanem teszünk is érte. A vásáron látottak azt igazolják, hogy számos területen előreléptünk. Utalnék a számítógéptechnika fejlesztésére, amellyel kapcsolatban évek óta két dolgot sürgetünk. Egyrészt a hazai fejlesztés gyorsítását, másrészt azt, hogy itt is és más területeken is — bátrabban éljünk a licencvásárlás lehetőségeivel. Bízunk a magyar mérnökök tudásában, ugyanakkor azonban az időtényezőt is figyelembe kell venni, s hasznosítanunk kell mások szellemi termékeit is. Örömmel tapasztalom, máris sokan rájöttek, hogy a licencvásárlás, a hazai és külföldi kooperációs szerződések kötése az az út, amelyen keresztül a tényleges nemzetközi munkamegosztás és a gyorsabb fejlődés lehetővé válik. Jó eredményeket hozott a Szovjetunióval és más szocialista országokkal kibontakozott ipari együttműködés, de lehetőség van minden irányban a kooperáció kiterjesztésére, beleértve például a nyugati országok, közöttük az Egyesült Államok és Kanada cégeit is. Mindenesetre a vásár dokumentumai azt igazolják, hogy a magyar ipar műszaki fejlődése határozottan előre tart. Ami magát a vásárt illeti, helyeslem, hogy a kiállítási anyagot nagy körültekintéssel válogatták össze. Egy ilyen nemzetközi fórumon nem annyira a kiállított áruk mennyisége a fontos, mint inkább az, hogy olyan cikkeket mutassanak be, amely értékes, ami valóban hasznos, ami előre mutat. Egyébként nem értek egyet azzal a felfogásai, hogy a BNV-n csak olyan árut állítsanak ki, amelyet azonnal meg is lehet vásárolni. Ez legfeljebb a könnyűipartól várható el, más ágazatok, például a gépipar kiállításának az a legfőbb feladata, hogy a vállalatok megismertessék terveiket hazai és külföldi partnereikkel, sőt maguk is tájékozódjanak az igényekről. Ily módon, bár többnyire nem azonnal, de legalább egy-két éven belül a kereskedelemben is realizálhatják a vásáron szerzett tapasztalataikat, üzleti tárgyalásaik eredményeit. A vásár rendezőségének és más illetékeseknek pedig azt javaslom, hogy fokozottan törekedjenek a BNV szakosítására. Tudom, hogy ez anyagi áldozatokkal is jár, de hasznos és szükséges, hogy a kiállított áruk közül az azonos jellegűeket egy csoportban szemlélhessék a látogatók, így jobban össze tudják hasonlítani a különböző országok, vállalatok produktumait, egyben magunk is jobb áttekintést kapunk arról, hogy a nemzetközi versenyben Magyarország hol tart egy-egy termék gyártásában. HAZAI KÖRKÉP X W 1m MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK 3 A BNV közkedvelt szereplői a korszerű háztartási gépek és felszerelések A háztartási gépek és felszerelések iránt világszerte fokozódik az érdeklődés, Párizsban és Brüsszelben újabban nemzetközi kiállítást is rendeznek bemutatásukra. A korszerű technika és technológia bevonult a háztartásokba is, s a növekvő igények kielégítése nagy, de mindenképpen hasznos versenyt kelt a háztartási gépeket előállító gyárak között. A Budapesti Nemzetközi Vásáron örömmel tapasztalhatjuk, hogy a jászberényi Hűtőgépgyár termékei, a háztartási és kereskedelmi hűtőgépek, az autó- és habszifonok, állják ezt a versenyt. A Hűtőgépgyár, mint minden évben, az idén is újdonságot mutat be. A vásáron, a már jól bevált és ismert kilenctagú Lehel család mellett, megjelent a svájci Sibir licenc alapján készült S 60 típusú hűtőszekrény. Mind a hazai, mind a külföldi szakértők nagy elismeréssel nyilatkoztak az új típusú kereskedelmi hűtőpultokról. A hűtősor 220, 350 és 500 literes tagokból áll. Az amerikai Tyler céggel kötött licencszerződés alapján jövőre megkezdik a hűtő- és a nem hűtő elárusító pultok, továbbá a korszerű pénztárpultok gyártását. Az amerikai cég a szerződés értelmében, nyugateurópai piacainak egy részét átadja a Hűtőgépgyárnak és ez tovább növeli a jászberényiek eddig is jelentős exportesélyeit. A tavalyi BNV-n láthattuk a Hajdúsági Iparművek szuperautomata mosógépét, amely a jugoszláv Oboáin céggel kötött licencszerződés alapján készült. A rendkívüli érdeklődést keltő, világszínvonalon álló háztartási gép — mint akkor mondták — 1969 őszén kerül forgalomba. Nem került. Viszont most is ott áll a pavilonban ingerlően, mégpedig másodmagával, ami azt jelenti, hogy a gyár e cikkből „teljes raktárkészletét” kiállította. Lévai Imre, a Hajdúsági Iparművek igazgatója ezeket mondja: — A szerződés megkötésekor egyik fél sem gondolt azokra a nehézségekre és akadályokra, amelyek később keletkeztek. Most azonban már minden akadály elhárult annyira, hogy az idén már június közepén csakugyan az üzletekben lesz, 8800 forintos áron. A jugoszláv pavilonban megtaláltuk a Hajdú Super hasonmását és számos más új mosógéptípust is, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy e téren is fokozódik a verseny. Különösen példázzák ezt a jugoszláv olajkályhák, amelyek a formatervezés remekei, díszes szobabútornak számítanak. A szocialista országok az idén viszonylag szerény kínálattal szerepelnek a BNV-n. Az AKA-Electric háztartási robotgép iránt meglehetősen nagy az érdeklődés. Más fajta háztartási gépet azonban nem állítottak ki az NDK-pavilonban. Figyelemre méltó azonban a román pavilonban bemutatott Albalux mosógépcsalád, amelynek tagjai ugyan nem automaták, de a mosó- és centrifugáló rész egybeépítése praktikus megoldás és ami igen lényeges, sokkal olcsóbb, mint az automata. Az osztrák pavilonban méltán kelt nagy feltűnést a szépvonalú, AEG-gyártmányú háztartási pult, amelyben a főző-, hűtő- és mosogatóberendezést egybe építették. Meglepő azonban, hogy — a korábbi évektől eltérően — az idén kevés a kisebb értékű, egyszerűbb, praktikus háztartási gép, illetve berendezés. Sem a hazai, sem a külföldi cégek nem mutatnak be különösen érdekes, a háztartásokban jól használható, olcsó tömegcikkeket. Hogy miért nem — arra nem kaptunk választ... ! Halasi Árpád A vásár félidejének mérlege Ötven jelentős üzletkötés, félmillió látogató Az 1970. évi BNV félidejéhez érkezett. A vásáriroda tájékoztatója szerint eddig félmillióan keresték fel a hazai és a külföldi ipar budapesti seregszemléjét. Érdekesség: az idén jóval több külföldi érdeklődő érkezett Budapestre, mint a vásárok történetében bármikor. A szakmai napoknak mintegy negyvenezer látogatója volt, jóval kevesebb, mint tavaly ennyi idő alatt. Ezt mind a vásárigazgatóság, mind a kiállítók igen örvendetesnek tartják, így a szakmai napok az eddiginél hatékonyabb tapasztalatcseréknek, műszaki-kereskedelmi tájékozódásnak biztosíthatnak lehetőséget. A külföldiek klubjában az úgynevezett kontaktnapok keretében eddig mintegy ötven üzleti kapcsolat jött létre hazai és külföldi, illetve különböző országokbeli külföldi cégek képviselői között. Az üzletkötések közül kiemelkedik a Vízgépészeti Vállalat kötése, amelyről Nagy Lajos igazgató a többi között elmondotta, hogy Csehszlovákiába és az NDK-ba szállítanak különböző termékeket, de a japán—amerikai Ebara—Infilco cég megvásárolta a folyadékszűrő berendezés szabadalmát délkelet-ázsiai és ausztráliai hasznosításra. A Magyar Hajó- és Darugyártól a Szovjetunió huszonnyolcmillió rubel értékű hajót, úszódarut és egyéb terméket vásárolt. Az egyik legnagyobb sikert a Labor Műszeripari Művek — tűzhellyel, hűtőszekrénnyel és fekhellyel felszerelt — komfortos kemping lakókocsija aratta, amelyből több százat rendeltek a svéd cégek. A spanyolok magyar szabadalmat vettek meg, 250 ezer dollárért, a Kenderi-féle rozsdavédelmi eljárást. Minden mennyiségben el lehetne adni az Érdért tetszetős faházait, ha lenne belőle elegendő. A Magyar Alumíniumipari Tröszt és a NIKEX képviselői másfél millió svéd korona értékű rendelést írtak alá szerdán. A megállapodás értelmében a stockholmi Copco cég bauxitrakodót szállít hazánkba, a berendezéseket Kincsesbányán állítják majd üzembe. Helmuth Kern szenátor, a hamburgi gazdasági és közlekedési minisztérium igazgatója jelentette ki: " Az utóbbi években Magyarország a szocialista országok között a második helyet foglalja el Hamburg tranzitforgalmában. Éppen egy éve kötöttünk szerződést, amelynek alapján öt tengerjáró hajót készítenek Magyarországon Hamburg számára, az elsőt már leszállították és azzal elégedettek vagyunk. Szerdán a BNV területén több érdekes sajtótájékoztató és fogadás is lezajlott. Ezek közül is kiemelkedett a Magyar Kábelművek, a Baromfiipari Országos Vállalat és a Wittenborg dán cég sajtótájékoztatója. A magyar gazdasági élet több vezetője részt vett az olasz pavilonban rendezett fogadáson, ahol a vendégeket Ludovico Barattieri di San Pietro nagykövet és a vásár alkalmából Budapestre érkezett Corrado Belei külkereskedelmi államtitkár üdvözölte. A városligeti Gundel-étteremben a Finn Papírgyárak Egyesülésének és a Finn Kartongyárak Szövetségének fogadásán találkoztak a magyar és a finn papíripari szakemberek. Részt vett a fogadáson N. G. Grotenfelt, a Finn Papírgyárak Egyesülésének vezérigazgatója is. Finnországból évente mintegy 15 ezer tonna mélynyomó és műnyomó papír érkezik Magyarországra, ennek jó részét az Athenaeum Nyomda használja fel a képes hetilapokhoz. A magyar vállalatok növekvő mennyiségben kívánnak beszerezni Finnországból cellulózt, amelynek importja jelenleg 8—10 ezer tonna. Fahidy József SZÁZALÉK Szemembe ötlik egy számadat az Egyetemi Lapok egyik friss számának cikkében. A bölcsészkar KISZ-titkára idézi az adatot elgondolkoztató, tanulmányszámba vehető írásában. Az derül ki egyebek között e cikkből — amely a fizikai dolgozók gyerekeinek egyetemi helyzetével foglalkozik —, hogy a pesti bölcsészkar első éves hallgatóinak mindössze 1,9 százaléka kerül ki parasztszülők gyermekei közül. Az adat meditációra késztet, nem sziszszenésre, felhorkanásra. „Hol tartunk?” — kiáltják ugyanis némelyek, s rögvest készek is a válasszal: ott, ahol 1930-ban, amikor is a tudományegyetemekről öszszesen másfél százalék került ki szegényparasztok, mezőgazdasági cselédek gyerekei közül. Pedig ezek az adatok nem alkalmasak olcsó párhuzamokra, hamari következtetésekre. Az előbb említett másfél százalék nem az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hivatalos adata. (Miért is tárta volna fel következetes kutatással a Horthy-korszak kultúrpolitikája az iskolák szociális viszonyait?) Az 1930-as összehasonlító adatot a fasiszták által később meggyilkolt Földes Ferenc bányászta elő sziszifuszi munkával, elosztva a hivatalos kimutatások ködösítéseit. Ez a vizsgálat nemcsak a miénktől eltérő politikai rendszert, hanem a maitól gyökeresen különböző szociális rétegződést is tükröz. A felszabadulást követő évtizedek viharos társadalmi változásai egyetlen társadalmi csoportot sem hagytak érintetlenül. A harmincas évek szegényparaszti lakossága például sem számban, sem osztályhelyzetét tekintve nem azonosítható azokkal, akik a mai mezőgazdaságban végeznek fizikai munkát. A harmincas évek szegényparasztjainak fiai, leányai ma jórészt a munkások, alkalmazottak számát szaporítják, s tömegesen kerültek az értelmiségbe is szegényparaszti származású ifjak. S ha már mindenáron hasonlítunk, ne csak egy részadatot ragadjunk ki! A felsőoktatási intézmények összességében ma átlagosan tíz százalék a paraszti származású fiatalok aránya, ami ugyan nem sok, de a Horthy-korszakbeli másfél százalékhoz viszonyítva, mégis vitathatatlan különbség. Végül pedig figyelemre méltó, hogy a mezőgazdasági dolgozók fiainak, lányainak abszolút száma hússzor annyi jelenleg a főiskolákon és egyetemeken, mint a szegényparasztok fiainak, lányainak száma volt 1930-ban. Az említett 1,9 százalék tehát nem alkalmas vulgáris összehasonlításokra. De a szocializmus nem utolsósorban éppen azzal is felülmúlja a kapitalista társadalmat, hogy több lehetőséget ad polgárainak képességeik kibontakoztatásához. S nem csupán a közvetlen társadalmi igazságosság megvalósítása végett kell ügyelni arra, hogy minden társadalmi réteg a lakosságban elfoglalt számarányát megközelítve járuljon hozzá az értelmiség bővített újratermeléséhez, hanem a dinamikus tudományos fejlődés programja is ezt igényli. Bernal professzor, korunk egyik legkitűnőbb gondolkodója írta: „Ha a világ minden népének minden osztályához tartozó férfiak és nők sorából toborozzák majd a tudományos dolgozókat, akkor bizonyos, hogy meg fog gyorsulni a tudomány fejlődése.” Ami a budapesti bölcsészkart és még sok más egyetemünket illeti — talán éppen a legszínvonalasabbakat —, sajnos, még mindig szűk forrásból termeli ki utánpótlását. Igaz, nem birtokosok, tőkések gyerekei foglalják el a bölcsészkar padsorait, és nem ők uralják a felsőoktatást általában sem, de — nincs miért tartanunk a kifejezéstől — bizonyos megkülönböztetéseket többféle adat is reprezentál. Vannak szakok, ahol a hallgatók létszámának egynegyedét alkotják öt budapesti — belvárosi — középiskola egykori diákjai. És ehhez még annyit: az ország nappali tagozataira jelentkező hallgatók létszámának csupán 18 százaléka a falusi népesség fia, lánya, holott az ország lakosságának — még most is — csak a fele él városokban. A nyugtalanító 1,9 százalékos adat tükrében még osztatlan falusi iskolákat, rosszul ellátott kisgimnáziumokat, bejáró diákokat, kallódó tehetségeket, tört életutakat láthatunk. Gyerekeket, akiknek gondos patronálására, képességeik teljesebb kibontakoztatására nincs erejük a szülőknek, pedagógusoknak. Arra is figyelmeztetnek az adatok, hogy túlságosan is jól sikerült az a „lebeszélő” propaganda, amelyet a sajtó a bölcsészkar ellen folytatott: idegen nyelvtudást, filozófiai alapismereteket igénylő szakjai most nehezen megközelíthetőnek tűnnek a fizikai dolgozók gyerekei számára. Úgy érzik, hogy túlságosan is magas a mérce. Bátortalanná teszi őket az egyetem rettegett vizsgakövetelményének híre is. Elterjedt, s ma sem alaptalan közhit, hogy a bölcsészkarra, a jogi karra, az orvosi egyetemekre — diáknyelven szólva — csak előzetes „plankolás”, fejtágítás után érdemes pályázni. Ezért divat, hogy például magántanárok „töltögetik” még a gimnáziumi tanárokon kívül egyes tehetséges diák fejébe a középiskolás szintet meghaladó, de a felvételi vizsgán méltányolt tudományt. A köz- és felsőoktatás irányítói, a társadalmi szervek, s maguk az egyetemek is az utóbbi egy-két évben — a jelzett tendencia ellensúlyozására — több hasznos patronázsakciót szerveztek. A szakkörök, a hallgatók korrepetitori tevékenysége, a háromhetes nyári tanfolyamok mind-mind jól szolgálják a tehetséges, de hátrányos helyzetű tanulók egyetemig történő „felvezetését”. Sor került a falusi kollégiumi hálózat megteremtése útján is a kezdeti lépésekre. Némelyek azt állítják, lehetne radikálisabb módszereket is alkalmazni. Például pontelőnyhöz juttatni a felvételiken a fizikai dolgozók gyerekeit; megszabni, milyen létszámú munkás- és parasztszármazású tanulót kell felvenni egy szakra, egy karra. Csakhogy ez nem előrelépés, hanem visszakanyarodás lenne. A származás szerinti megkülönböztetés csak elfedné a jelenlegi különbségeket, de nem járulhatna hozzá azok érdemi megszüntetéséhez. Mi hát a megoldás? Kivárni a jelenlegi és tervezett intézkedések gyümölcseit? Igen, ilyesmiről van szó, de „kivárás” helyett jobb, pontosabb megfogalmazással is szolgálhatunk, így hangzik: elősegíteni. N. SÁNDOR LÁSZLÓ