Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)

1970-06-30 / 180. szám

1970. JÚNIUS 30, KEDD 6 1970.JÚNIUS 30,KEDD KULTÚRA « MŰVÉSZET MA­GYAR HÍRLA­P KIÁLLÍTÁSRÓL KIÁLLÍTÁSRA SZENTENDREIEK­ Az ünnepi hetek kere­tében megnyílt­ a Ferenczy Károly Mú­zeumban a Szentendrén lakó és szelle­mileg odatartozó művészek kiállítása. Nem kell bemutatni a szentendrei művé­szeket, hiszen az utóbbi időben jócskán esett szó törekvéseikről s róluk maguk­ról. A magyar képzőművészet megújulá­sának egyik forrása éppen az a művé­szet, mely Vajda Lajos és Korniss De­zső e városhoz fűződő munkássága nyo­mán fakadt. (Annál sajnálatosabb, hogy ezúttal éppen Korniss Dezső nincs jelen a tárlaton.) A bemutatkozás meglepeté­sekkel nem szolgál; ez rendjén is van, mert azt jelenti, hogy a dolgok kezde­nek saját medrükben folyni, öntörvé­nyük — s nem kívülről bevitt elképze­lések — szerint alakulni. A beszámoló­nak így nem feladata mindent számba­­ venni; inkább arról ad számot, ami fi­gyelemkeltő. A „régi” szentendreiek többnyire saját, megszokott színvonalukon szerepelnek: öröm regisztrálni, hogy megvannak, al­kotnak. Czóbel Béla és Modok Mária, Kmetty János, Barcsay Jenő és Miháltz Pál, a magyar képzőművészet e „nagy öregei” ezúttal is megjelentek műveik­kel , s a kevésbé öregek (de talán nem kevésbé nagyok) is, mint Anna Margit, Bálint Endre. A Műcsarnokban ,röviddel ezelőtt nagyszerűen szereplő Szántó Pi­roskát viszont hiányoljuk. Jelen vannak a telep régi tagjai is: Kántor Andor, Gálffy Lola, Göllner Miklós, Gruber Margit, Pirk János. A régi gárdából ez­úttal egy művészt szeretnék csak ki­emelni, akit újra meg újra fel kell fe­dezni: Vajda Júliát. A maga halk hang­ján, finom szólamaival jelentkezik most is, de éppen ez a csendesség, szelíd lírai­­ság jellemző alkotásaira. Mindkét bemu­tatott műve, a Kutatóárok és a Régi fó­­liáns két szólamra épített: az előbbi a szürke szín két tónusának, az utóbbi a mélybarna és a szürkés­ rózsaszínek ösz­­szecsengésére. Meg kell említenünk mel­lette Hegyi Györgyöt, aki ezúttal először jelentkezett faliszőnyeggel. A „régi” fiatalok közül Deim Pál és Kasza Sipos László szerepel jelentős művekkel. Deimnek Kompozíció murá­­lis feladatokhoz Ill­a című hosszú ne­vű, bíbor és ezüst színekre épített alko­tása térproblémákat involvál. Kósza Si­pos érzékeny, hangulatos pasztellj­épek. A város, ahol élénk kék alapon söté­­tebb kék és lila tetejű, zöld és okkerszí­nű házai körbe gömbölyödve ölelik ma­gukhoz a szeretett világot. Az új telep­re költözöttek a múlt év őszén jelentkez­tek először. Közülük Gy. Molnár István a síkok rendjét kereső kollázsai után most Vajda Lajos késői grafikáinak for­mavilágára ráérezve, új grafikáiban a tér gyűrűzését, örvénylő mozgását jele­níti. A szobrászok főleg sok és jó éremmel szerepelnek, de talán épp ez bátortalan­ságukat is jelzi. Így például Asszonyi Ta­más érmeiről már majdnem „legurul” a figura, annyira kiemelkedik az érem síkjából: jó lenne már körplasztikát lát­ni tőle. Papachristos Andreas Piétája a megszokottól eltér: a két testet egybe­komponálta, s az anya szinte még (vagy ismét) testében hordja halott fiát. A zárt, előrecsúcsosodó hosszúkás kompozíció szobrászi értékei közé tartozik, hogy szervesen épít a fa anyagából. Rajky László Huéja a tiltakozás közös elrende­zésével, Borsody László Ritmusa a füg­gőlegesek szinte zenei rendjével kelti fel a figyelmet. A kiállítás gondos rendezése Tóth An­talt dicséri. Be kell számolnom egy másik szent­endrei kiállításról is: a múzeummal szomszédos József Attila Művelődési Központ nagytermében látható a Ma­gyar vásári bábjáték közel száz éves tör­ténetének bemutatója. Tüneményes bá­bokkal, színpadtervekkel, plakátokkal és okmányokkal idézi fel a Hincz és a Ke­mény dinasztiának, a városligeti és a népligeti vurstli egykori két bábszínházá­nak munkásságát. Érdekes, színvonalas, tömör, érdemes megtekinteni / ~Y ~­­ IFJ. KAPOLI ANTAL. A Károlyi Mihály utcai Eötvös-klubban találkoztunk a so­mogyi faragók doyenjének, s kiemelke­dő alakjának, ifj. Kapoli Antalnak alko­tásaival. Noha kora miatt az ifjabb jel­ző nyugodtan idézőjelbe tehető, ez azo­nos nevű édesapjára utal, akiről nevét nyerte a Kapoli-díj. Papírra vetett raj­zai a kobaktökökön, kürtökön, sótartó­kon megszokott képi világot tárják elénk. A bemutatott művek az utolsó három esztendőben keletkeztek. A nép művé­szetének, az egykor zárt paraszti közös­ségnek a hagyományok tapasztalati vi­lágából fakadó, az alkotás törvényeit szigorúan őrző kései képviselője Kapoli Antal. A körülkeretezett, sarkain motí­vumokkal díszített téglányokban fehér vagy okkeres sárga alapon, a piros, zöld, barna ceruza színeiből kél életre a kom­pozíció, a maga szigorúan lehatárolt mo­tívumkincsével. Szarvas, madár, tölgy­fa makkal, egy helyütt „Patkó Bandi és társai” elevenednek meg „az 1800 előt­ti életből” (mint valami kereskedelmi vállalkozás, úgy hangzik), másutt Rá­kóczi jelenik meg lovon. Több helyütt találkozunk az „önarckép-ábrázolások­kal”, a pásztor alakjával. Érdekes kom­­pozíciós megoldás a templommennyezet osztására emlékeztető négyes félkörös ívvel tagolt elrendezés. E szigorúan zárt képi világba is beszüremkedik az új: több helyütt tűnik fel a férfi-nő ábrázo­lásokon a nőalak kezében a kézitáska, ami nyilvánvalóan új színfolt a faluban, s ez a hagyomány még oly szigorú ön­zőjének művészetére is hatott, mint ami­lyen ifj. Kapoli Antal. Az érdekes bemutató, mely jórészt a Népművelési Intézet munkatársa, Bánsz­­ky Pál kezdeményezésére jött létre, ar­ra is figyelmeztet, hogy népművésze­tünk, s még élő hordozói — köztük ép­pen az öreg „ifjabb” Kapok­ is — a je­lenleginél nagyobb megbecsülést és gon­dozást érdemelnének. ___________\/^c»;f*rdor Az egyetemeken és a főiskolákon előtérben a minőségi követelmények Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes nyilatkozata A tanévzárás alkalmából Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes nyilatkozatot adott az MTI munkatársá­nak. Elmondotta, hogy az elmúlt tanév — felsőoktatás-politikai szempontból — az utóbbi idők legeredményesebb esztende­je volt. Jelentős állásfoglalások születtek az egyetemek szervezeti, működési, ta­nulmányi kérdéseiben, rendezték az egyetemi dolgozók bérét. Új ösztöndíj­­rendszer valósult meg a felsőoktatási in­tézményekben. — Most maguknak az egyetemeknek kell megvalósítaniuk az egyetemi demok­ráciát — mondotta a miniszterhelyettes.. — Egyes egyetemeken, főiskolákon más és más stádiumban tart a tanterv­­korszerűsítés. A műszaki egyetemeken most készülnek a tantervi irányelvek, si­keres az okleveles mérnök- és üzemkép­zés sajátos összekapcsolását célzó kísér­let. A műszaki főiskolákon mindenek­előtt a minőségi követelményeket kell emelni. Említést érdemelnek a műszaki tanárképzés kiépítése érdekében tett in­tézkedések is. I — Sok mindent tettünk a tudomány­politikai irányelvek m­ér megvalósításáért is. A kormány új kétéves tudományos kép­zési ösztöndíjat létesített és továbbfej­lesztette a tudományos minősítés rend­jét. — Az új ösztöndíjrendszert az idén ve­zettük be. Az bizonyosodott be, hogy igazságosabb a korábbinál, a hallgatók­nak több mint fele, 56,5 százaléka része­sül rendszeres támogatásban. Több in­tézmény saját ösztöndíjpolitikát alakított ki.­­ Az egyetemeken élénkült a köz­ügyek iránti érdeklődés, további feladat: fejleszteni a hallgatók tanulmányi és tu­dományos önképző munkáját, összegezve a tanulságokat, megállapíthatjuk, az egyetemeken, főiskolákon előtérbe ke­rültek a minőségi követelmények. Att- /____v 7.V \ •.\ v u v 'V-»— ■' A Halló, itt Balaton­­-nal ma kezdődik a nyár a budapesti szabadtéri színpadokon — Hogyan készültek fel a nyitásra? — kérdezzük Kerék Antalt, a budapesti sza­badtéri színpadok igazgatóját, abból az alkalomból, hogy ma este kezdődik a „nyári menetrend”. — Tavaly a világítás problémáját igye­keztünk megoldani; a városmajori fény­keverő pult nagyon jól bevált. Idén egy másik gondot számolunk fel: remélhető­leg hosszú távra megoldottuk az erősítő­berendezések ügyét. Hangmérnökünk, Császár Miklós filmgyári főmérnök egye­di konstrukcióval olyan keverőpultot és hangerősítő berendezést szerkesztett, amely már alighanem minden igényt kielégít. Ezt a modern, tranzisz­­torizált berendezést a Budai Park Színpadon próbáljuk ki először. De új hangkeverő pultot kap a Városmajor is. Működik majd olyan berendezés is (fő­ként a drámai produkcióknál és a Mar­gitszigeten), amely kiküszöböli azt a za­vart, amit a színészek és énekesek szá­mára helyváltoztatás közben a mikrofon­­zsinórok jelenléte okoz. Hasonlóan a tv­­ben olykor látható riportermikrofonok­hoz, vezeték nélküli, URH-technikán alapuló rádiómikrofonokat tudnak beál­lítani, amelyek egyszerre hat csatornán (tehát hat színész számára) biztosítanak hangerősítést. — Ha már a Margitszigetnél tartunk, van-e színpadtechnikai fejlődés tavaly óta? — Nagyon kevés, és ennek furcsa oka van. Néhány éven belül ugyanis megvaló­sul a sziget rekonstrukciója, aminek a színpad teljes átépítése is része lesz. Ad­dig azonban nem adnak ki ide építési en­gedélyt, nehogy egy alkalmi beruházás keresztezze a nagyvonalú terveket. Egyetlen idei bővítésünkhöz, az öltözők céljaira szánt rönkház felállításához is csak nehezen járultak hozzá. (A színpad alatt elhelyezett korábbi öltözőhelyiségek bauxitbeton födémjét alá kellett tá­masztani, ezért volt szükség új öltözőre.) Szerény öröm, de mégiscsak az: bevezet­tük a színpadra a termálvizet, így az öltözőkben ezután melegvíz-szolgáltatás is lesz. — Mi lesz, ha esik? — Korábban a város más pontján biz­tosítottunk fedett helyiséget esős napok­ra. Ez azonban nem vált be, mert a dísz­letek és egyéb anyagok átszállítása miatt olyan korán kellett dönteni, hogy közben ötször kitisztulhatott az idő. Ezért visz­­szaszállítottuk az úgynevezett „esőnapo­kat”: rossz idő esetére fenntartunk egy csereidőpontot. A végleges megoldást az jelenti majd, ha sikerül a színpad és a nézőterek fölé olyan tetőszerkezetet ter­vezni, amely véd az eső elől, anélkül, hogy a játékhelyek szabadtéri jellegét zavarná. Ebbe néhány esztendő beletelik még... — Konkrét gondjaik? — Nagyon hiányzanak a fedett próba­helyiségek. A színészegyeztetés amúgy is bonyolult dolog, hát még ha egy-egy próbát elmos az eső! Gondot okozott ko­rábban a közönség előadás utáni haza­utazása: a BKV biztosított ugyan szín­házi buszokat, de a közönség megfelelő tájékoztatása nem volt megoldva. Idén már eligazítók irányítják az utasokat. Minden készen áll tehát a ma esti in­dulásra: az első nyári produkció a Budai Park Színpad Halló, itt Balaton!-ja. Ezt követi a Városmajorban július 3-án a Charley nénje, a Margitszigeten július 11-én az Aida. Itt egy „előpremier” is lesz: az Állami Népi Együttes július 4- én Feltámadott a tenger című műsorát mutatja be az árvízkárosultak javára. L. A. RÖVID HATÁRIDŐK! Kötöttáruk vegytisztítása 3 MUNKANAP felár nélkül Szövetruha-tisztítás 5 MUNKANAP Vászonruha-tisztítás Függönytisztítás 6 MUNKANAP Festés A RUHATISZTÍTÓ KTSZ-BEN FELVEVŐHELYEK: Budapesten mindenütt! Elutazott a Lengyel Néphadsereg Központi Művészegyüttese A Lengyel Néphadsereg Központi Mű­vészegyüttese, amely két héten át ven­dégszerepelt hazánkban, hétfőn reggel hazatazott. Búcsúztatásán a Keleti pá­lyaudvaron megjelentek a Magyar Nép­hadsereg Központi Művészegyüttesének vezetői, és ott volt E. W. Iwaanczyk ezre­des, a Lengyel Népköztársaság budapes­ti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja. Bukarestbe utaztak a genovai színművészek Budapesti vendégszereplését befejez­ve, turnéja következő állomására, Buka­restbe utazott a genovai Teatro Stabile társulata. Közgazdászdoktor-avatás Hétfőn délben ünnepélyes keretek kö­zött avatták doktorrá a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen azt a 86 közgazdászt, akik sikeresen védték meg disszertációjukat. Fiatal iparművészek I. országos kiállítása A fiatal iparművészek I. országos ki­állítását július 7-től 19-ig rendezik meg az Ernst Múzeumban a KISZ KB, a Ma­gyar Képzőművészek Szövetsége, az Iparművészeti Tanács és a Kiállítási In­tézmények. Az ünnepélyes megnyitáson, július 4-én, szombaton délben 12 órakor Mikó Sándor, a Magyar Képzőművészek Szövetségének főtitkára mond beszédet. pljKEDDA TV-BEN Egyre többször IjjiliyUllHiiiilliliHijlijjjlljii kell felfigyelni az utóbbi időben a Színművészeti Fő­iskola növendékeinek produkcióira, akár vizsgaelőadások azok, akár csak alkalmi „gyakorlatok”. Frisseségükkel, fiatalos temperamentumukkal és a rendezés modern intellektualitásával tűnnek ki általában. Ismerünk olyan darabot, ame­lyet az ő megvalósításukban jobbnak, „autentikusabbnak” kell tartanunk, mint a profiszínházak előadását. De nemcsak a modern drámákban jeleskednek, ha­nem klasszikus vagy félklasszikus dara­bokban is. A Nyugat-nemzedék jeles köl­tőjének, Szép Ernőnek darabjait pedig különösen kedvelik. Egyfelvonásosain kívül előadták már a Lila ákácot (ez a produkció is vetekedett a Madách Kama­raszínház előadásával), ma este pedig Vőlegény című komédiáját láthatjuk az ő előadásukban felvételről, ez év legelején mutatták be. A főiskola idén végzett osztályának növendékeit láthatjuk a darabban, közü­lük jó néhányan már vendégszerepeltek a nagy színházakban is, így a néző szá­mos ismerőst üdvözölhet, és egészben véve képet alkothat magának arról, hogy milyen tehetségű és karakterű fiatalok frissítik fel az őszi szezontól kezdve a különböző pesti és vidéki színházak le­génységét. Kern András kedves slemil­­ségére, Detre Annamária tehetséges nai­­va-alakításaira, Piros Ildikó kirobbanó nőiességére már most érdemes felfigyel­ni, de talán nem járunk messze az igaz­ságtól, ha jövőt jósolunk Sunyovszky Szilviának, Tóth Titusznak, Bus Katinak, és több társuknak is.

Next