Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)
1970-06-30 / 180. szám
1970. JÚNIUS 30, KEDD 6 1970.JÚNIUS 30,KEDD KULTÚRA « MŰVÉSZET MAGYAR HÍRLAP KIÁLLÍTÁSRÓL KIÁLLÍTÁSRA SZENTENDREIEK Az ünnepi hetek keretében megnyílt a Ferenczy Károly Múzeumban a Szentendrén lakó és szellemileg odatartozó művészek kiállítása. Nem kell bemutatni a szentendrei művészeket, hiszen az utóbbi időben jócskán esett szó törekvéseikről s róluk magukról. A magyar képzőművészet megújulásának egyik forrása éppen az a művészet, mely Vajda Lajos és Korniss Dezső e városhoz fűződő munkássága nyomán fakadt. (Annál sajnálatosabb, hogy ezúttal éppen Korniss Dezső nincs jelen a tárlaton.) A bemutatkozás meglepetésekkel nem szolgál; ez rendjén is van, mert azt jelenti, hogy a dolgok kezdenek saját medrükben folyni, öntörvényük — s nem kívülről bevitt elképzelések — szerint alakulni. A beszámolónak így nem feladata mindent számba venni; inkább arról ad számot, ami figyelemkeltő. A „régi” szentendreiek többnyire saját, megszokott színvonalukon szerepelnek: öröm regisztrálni, hogy megvannak, alkotnak. Czóbel Béla és Modok Mária, Kmetty János, Barcsay Jenő és Miháltz Pál, a magyar képzőművészet e „nagy öregei” ezúttal is megjelentek műveikkel , s a kevésbé öregek (de talán nem kevésbé nagyok) is, mint Anna Margit, Bálint Endre. A Műcsarnokban ,röviddel ezelőtt nagyszerűen szereplő Szántó Piroskát viszont hiányoljuk. Jelen vannak a telep régi tagjai is: Kántor Andor, Gálffy Lola, Göllner Miklós, Gruber Margit, Pirk János. A régi gárdából ezúttal egy művészt szeretnék csak kiemelni, akit újra meg újra fel kell fedezni: Vajda Júliát. A maga halk hangján, finom szólamaival jelentkezik most is, de éppen ez a csendesség, szelíd líraiság jellemző alkotásaira. Mindkét bemutatott műve, a Kutatóárok és a Régi fóliáns két szólamra épített: az előbbi a szürke szín két tónusának, az utóbbi a mélybarna és a szürkés rózsaszínek öszszecsengésére. Meg kell említenünk mellette Hegyi Györgyöt, aki ezúttal először jelentkezett faliszőnyeggel. A „régi” fiatalok közül Deim Pál és Kasza Sipos László szerepel jelentős művekkel. Deimnek Kompozíció murális feladatokhoz Illa című hosszú nevű, bíbor és ezüst színekre épített alkotása térproblémákat involvál. Kósza Sipos érzékeny, hangulatos pasztelljépek. A város, ahol élénk kék alapon sötétebb kék és lila tetejű, zöld és okkerszínű házai körbe gömbölyödve ölelik magukhoz a szeretett világot. Az új telepre költözöttek a múlt év őszén jelentkeztek először. Közülük Gy. Molnár István a síkok rendjét kereső kollázsai után most Vajda Lajos késői grafikáinak formavilágára ráérezve, új grafikáiban a tér gyűrűzését, örvénylő mozgását jeleníti. A szobrászok főleg sok és jó éremmel szerepelnek, de talán épp ez bátortalanságukat is jelzi. Így például Asszonyi Tamás érmeiről már majdnem „legurul” a figura, annyira kiemelkedik az érem síkjából: jó lenne már körplasztikát látni tőle. Papachristos Andreas Piétája a megszokottól eltér: a két testet egybekomponálta, s az anya szinte még (vagy ismét) testében hordja halott fiát. A zárt, előrecsúcsosodó hosszúkás kompozíció szobrászi értékei közé tartozik, hogy szervesen épít a fa anyagából. Rajky László Huéja a tiltakozás közös elrendezésével, Borsody László Ritmusa a függőlegesek szinte zenei rendjével kelti fel a figyelmet. A kiállítás gondos rendezése Tóth Antalt dicséri. Be kell számolnom egy másik szentendrei kiállításról is: a múzeummal szomszédos József Attila Művelődési Központ nagytermében látható a Magyar vásári bábjáték közel száz éves történetének bemutatója. Tüneményes bábokkal, színpadtervekkel, plakátokkal és okmányokkal idézi fel a Hincz és a Kemény dinasztiának, a városligeti és a népligeti vurstli egykori két bábszínházának munkásságát. Érdekes, színvonalas, tömör, érdemes megtekinteni / ~Y ~ IFJ. KAPOLI ANTAL. A Károlyi Mihály utcai Eötvös-klubban találkoztunk a somogyi faragók doyenjének, s kiemelkedő alakjának, ifj. Kapoli Antalnak alkotásaival. Noha kora miatt az ifjabb jelző nyugodtan idézőjelbe tehető, ez azonos nevű édesapjára utal, akiről nevét nyerte a Kapoli-díj. Papírra vetett rajzai a kobaktökökön, kürtökön, sótartókon megszokott képi világot tárják elénk. A bemutatott művek az utolsó három esztendőben keletkeztek. A nép művészetének, az egykor zárt paraszti közösségnek a hagyományok tapasztalati világából fakadó, az alkotás törvényeit szigorúan őrző kései képviselője Kapoli Antal. A körülkeretezett, sarkain motívumokkal díszített téglányokban fehér vagy okkeres sárga alapon, a piros, zöld, barna ceruza színeiből kél életre a kompozíció, a maga szigorúan lehatárolt motívumkincsével. Szarvas, madár, tölgyfa makkal, egy helyütt „Patkó Bandi és társai” elevenednek meg „az 1800 előtti életből” (mint valami kereskedelmi vállalkozás, úgy hangzik), másutt Rákóczi jelenik meg lovon. Több helyütt találkozunk az „önarckép-ábrázolásokkal”, a pásztor alakjával. Érdekes kompozíciós megoldás a templommennyezet osztására emlékeztető négyes félkörös ívvel tagolt elrendezés. E szigorúan zárt képi világba is beszüremkedik az új: több helyütt tűnik fel a férfi-nő ábrázolásokon a nőalak kezében a kézitáska, ami nyilvánvalóan új színfolt a faluban, s ez a hagyomány még oly szigorú önzőjének művészetére is hatott, mint amilyen ifj. Kapoli Antal. Az érdekes bemutató, mely jórészt a Népművelési Intézet munkatársa, Bánszky Pál kezdeményezésére jött létre, arra is figyelmeztet, hogy népművészetünk, s még élő hordozói — köztük éppen az öreg „ifjabb” Kapok is — a jelenleginél nagyobb megbecsülést és gondozást érdemelnének. ___________\/^c»;f*rdor Az egyetemeken és a főiskolákon előtérben a minőségi követelmények Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes nyilatkozata A tanévzárás alkalmából Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes nyilatkozatot adott az MTI munkatársának. Elmondotta, hogy az elmúlt tanév — felsőoktatás-politikai szempontból — az utóbbi idők legeredményesebb esztendeje volt. Jelentős állásfoglalások születtek az egyetemek szervezeti, működési, tanulmányi kérdéseiben, rendezték az egyetemi dolgozók bérét. Új ösztöndíjrendszer valósult meg a felsőoktatási intézményekben. — Most maguknak az egyetemeknek kell megvalósítaniuk az egyetemi demokráciát — mondotta a miniszterhelyettes.. — Egyes egyetemeken, főiskolákon más és más stádiumban tart a tantervkorszerűsítés. A műszaki egyetemeken most készülnek a tantervi irányelvek, sikeres az okleveles mérnök- és üzemképzés sajátos összekapcsolását célzó kísérlet. A műszaki főiskolákon mindenekelőtt a minőségi követelményeket kell emelni. Említést érdemelnek a műszaki tanárképzés kiépítése érdekében tett intézkedések is. I — Sok mindent tettünk a tudománypolitikai irányelvek mér megvalósításáért is. A kormány új kétéves tudományos képzési ösztöndíjat létesített és továbbfejlesztette a tudományos minősítés rendjét. — Az új ösztöndíjrendszert az idén vezettük be. Az bizonyosodott be, hogy igazságosabb a korábbinál, a hallgatóknak több mint fele, 56,5 százaléka részesül rendszeres támogatásban. Több intézmény saját ösztöndíjpolitikát alakított ki. Az egyetemeken élénkült a közügyek iránti érdeklődés, további feladat: fejleszteni a hallgatók tanulmányi és tudományos önképző munkáját, összegezve a tanulságokat, megállapíthatjuk, az egyetemeken, főiskolákon előtérbe kerültek a minőségi követelmények. Att- /____v 7.V \ •.\ v u v 'V-»— ■' A Halló, itt Balaton-nal ma kezdődik a nyár a budapesti szabadtéri színpadokon — Hogyan készültek fel a nyitásra? — kérdezzük Kerék Antalt, a budapesti szabadtéri színpadok igazgatóját, abból az alkalomból, hogy ma este kezdődik a „nyári menetrend”. — Tavaly a világítás problémáját igyekeztünk megoldani; a városmajori fénykeverő pult nagyon jól bevált. Idén egy másik gondot számolunk fel: remélhetőleg hosszú távra megoldottuk az erősítőberendezések ügyét. Hangmérnökünk, Császár Miklós filmgyári főmérnök egyedi konstrukcióval olyan keverőpultot és hangerősítő berendezést szerkesztett, amely már alighanem minden igényt kielégít. Ezt a modern, tranzisztorizált berendezést a Budai Park Színpadon próbáljuk ki először. De új hangkeverő pultot kap a Városmajor is. Működik majd olyan berendezés is (főként a drámai produkcióknál és a Margitszigeten), amely kiküszöböli azt a zavart, amit a színészek és énekesek számára helyváltoztatás közben a mikrofonzsinórok jelenléte okoz. Hasonlóan a tvben olykor látható riportermikrofonokhoz, vezeték nélküli, URH-technikán alapuló rádiómikrofonokat tudnak beállítani, amelyek egyszerre hat csatornán (tehát hat színész számára) biztosítanak hangerősítést. — Ha már a Margitszigetnél tartunk, van-e színpadtechnikai fejlődés tavaly óta? — Nagyon kevés, és ennek furcsa oka van. Néhány éven belül ugyanis megvalósul a sziget rekonstrukciója, aminek a színpad teljes átépítése is része lesz. Addig azonban nem adnak ki ide építési engedélyt, nehogy egy alkalmi beruházás keresztezze a nagyvonalú terveket. Egyetlen idei bővítésünkhöz, az öltözők céljaira szánt rönkház felállításához is csak nehezen járultak hozzá. (A színpad alatt elhelyezett korábbi öltözőhelyiségek bauxitbeton födémjét alá kellett támasztani, ezért volt szükség új öltözőre.) Szerény öröm, de mégiscsak az: bevezettük a színpadra a termálvizet, így az öltözőkben ezután melegvíz-szolgáltatás is lesz. — Mi lesz, ha esik? — Korábban a város más pontján biztosítottunk fedett helyiséget esős napokra. Ez azonban nem vált be, mert a díszletek és egyéb anyagok átszállítása miatt olyan korán kellett dönteni, hogy közben ötször kitisztulhatott az idő. Ezért viszszaszállítottuk az úgynevezett „esőnapokat”: rossz idő esetére fenntartunk egy csereidőpontot. A végleges megoldást az jelenti majd, ha sikerül a színpad és a nézőterek fölé olyan tetőszerkezetet tervezni, amely véd az eső elől, anélkül, hogy a játékhelyek szabadtéri jellegét zavarná. Ebbe néhány esztendő beletelik még... — Konkrét gondjaik? — Nagyon hiányzanak a fedett próbahelyiségek. A színészegyeztetés amúgy is bonyolult dolog, hát még ha egy-egy próbát elmos az eső! Gondot okozott korábban a közönség előadás utáni hazautazása: a BKV biztosított ugyan színházi buszokat, de a közönség megfelelő tájékoztatása nem volt megoldva. Idén már eligazítók irányítják az utasokat. Minden készen áll tehát a ma esti indulásra: az első nyári produkció a Budai Park Színpad Halló, itt Balaton!-ja. Ezt követi a Városmajorban július 3-án a Charley nénje, a Margitszigeten július 11-én az Aida. Itt egy „előpremier” is lesz: az Állami Népi Együttes július 4- én Feltámadott a tenger című műsorát mutatja be az árvízkárosultak javára. L. A. RÖVID HATÁRIDŐK! Kötöttáruk vegytisztítása 3 MUNKANAP felár nélkül Szövetruha-tisztítás 5 MUNKANAP Vászonruha-tisztítás Függönytisztítás 6 MUNKANAP Festés A RUHATISZTÍTÓ KTSZ-BEN FELVEVŐHELYEK: Budapesten mindenütt! Elutazott a Lengyel Néphadsereg Központi Művészegyüttese A Lengyel Néphadsereg Központi Művészegyüttese, amely két héten át vendégszerepelt hazánkban, hétfőn reggel hazatazott. Búcsúztatásán a Keleti pályaudvaron megjelentek a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének vezetői, és ott volt E. W. Iwaanczyk ezredes, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja. Bukarestbe utaztak a genovai színművészek Budapesti vendégszereplését befejezve, turnéja következő állomására, Bukarestbe utazott a genovai Teatro Stabile társulata. Közgazdászdoktor-avatás Hétfőn délben ünnepélyes keretek között avatták doktorrá a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen azt a 86 közgazdászt, akik sikeresen védték meg disszertációjukat. Fiatal iparművészek I. országos kiállítása A fiatal iparművészek I. országos kiállítását július 7-től 19-ig rendezik meg az Ernst Múzeumban a KISZ KB, a Magyar Képzőművészek Szövetsége, az Iparművészeti Tanács és a Kiállítási Intézmények. Az ünnepélyes megnyitáson, július 4-én, szombaton délben 12 órakor Mikó Sándor, a Magyar Képzőművészek Szövetségének főtitkára mond beszédet. pljKEDDA TV-BEN Egyre többször IjjiliyUllHiiiilliliHijlijjjlljii kell felfigyelni az utóbbi időben a Színművészeti Főiskola növendékeinek produkcióira, akár vizsgaelőadások azok, akár csak alkalmi „gyakorlatok”. Frisseségükkel, fiatalos temperamentumukkal és a rendezés modern intellektualitásával tűnnek ki általában. Ismerünk olyan darabot, amelyet az ő megvalósításukban jobbnak, „autentikusabbnak” kell tartanunk, mint a profiszínházak előadását. De nemcsak a modern drámákban jeleskednek, hanem klasszikus vagy félklasszikus darabokban is. A Nyugat-nemzedék jeles költőjének, Szép Ernőnek darabjait pedig különösen kedvelik. Egyfelvonásosain kívül előadták már a Lila ákácot (ez a produkció is vetekedett a Madách Kamaraszínház előadásával), ma este pedig Vőlegény című komédiáját láthatjuk az ő előadásukban felvételről, ez év legelején mutatták be. A főiskola idén végzett osztályának növendékeit láthatjuk a darabban, közülük jó néhányan már vendégszerepeltek a nagy színházakban is, így a néző számos ismerőst üdvözölhet, és egészben véve képet alkothat magának arról, hogy milyen tehetségű és karakterű fiatalok frissítik fel az őszi szezontól kezdve a különböző pesti és vidéki színházak legénységét. Kern András kedves slemilségére, Detre Annamária tehetséges naiva-alakításaira, Piros Ildikó kirobbanó nőiességére már most érdemes felfigyelni, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha jövőt jósolunk Sunyovszky Szilviának, Tóth Titusznak, Bus Katinak, és több társuknak is.