Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)

1970-06-30 / 180. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP 1970. JÚNIUS 30. KEDD 3 A nők közéleti szerepének fokozásáról tárgyalt a Hazafias Népfront elnöksége Javaslatok a tanyai lakosság helyzetének javítására Hétfőn ülést tartott a Hazafias Nép­front országos elnöksége. Kállai Gyula, a HNF Országos Tanácsának elnöke tájé­koztatót tartott időszerű bel- és külpo­litikai kérdésekről. Bencsik Istvánnak, a HNF főtitkárának előterjesztésében meg­vitatták a nők politikai, gazdasági és szo­ciális helyzetének továbbfejlesztésével kapcsolatos mozgalmi feladatokat. Bará­ti József országos titkár ismertette a ta­nyai lakosság életkörülményeinek, tár­sadalmi helyzetének javításával kapcso­latos javaslatokat. Felszólalt a vitában Bakos Lajos, Er­dei Ferenc, Erdei Lászlóné, Jakab Sán­dor, Kállai Gyula, Nánási László, Ortu­­tay Gyula, Sarlós István, Szabó János, Szabó Kálmán és Varga Gáborné. A tanácskozáson az MSZMP Központi Bizottságának a nők politikai, gazdasá­gi és szociális helyzetéről szóló állásfog­lalásával való egyetértését fejezte ki a Hazafias Népfront elnöksége. Elhatároz­ta, hogy a mozgalomnak a jövőben ha­tározottabban kell törekednie a nők köz­életi tevékenységének fokozására, s fel­hívta a népfrontbizottságokat, hogy ez­után több, a nők körében különös érdek­lődésre számot tartó kérdést tűzzenek napirendre. A népfrontbizottságokon be­lül megalakult nőbizottságok ugyanak­kor tovább ápolják a nőmozgalomban kialakult hagyományos tevékenységet is. Az elnökség megalakította a Hazafias Népfront Országos Nőbizottságát és jó­váhagyta a nőbizottságok működési irányelveit. A tanyai lakosság életkörülményeinek, társadalmi helyzetének javítására vonat­kozó javaslatot a Hazafias Népfront or­szágos elnöksége — a KISZ intéző bi­zottságával és a Minisztertanács tanács­szervek osztályának egyetértésével — a kormány elé terjeszti. K ö Z É L E T - Dl P L O M Á C I A Losonczi Pál üdvözölte Mobutut Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Mobutu köztársa­sági elnököt a Kongói Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Szarka Károly nagykövet felmentése Az Elnöki Tanács Szarka Károly rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetet ér­demeinek elismerése mellett felmentette a Magyar Népköztársaság kairói nagykövet­ségének vezetésére kapott megbízatása alól. Szarka Károly nagykövet végleg hazautazott állomáshelyéről. Jan Marko fogadta Vince Józsefet Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere hétfőn a Cernin-palotában fogadta Vince Józsefet, a Magyar Népköztársaság új prágai nagy­követét abból az alkalomból, hogy a­ kö­zeljövőben nyújtja át megbízólevelét. Dr. Dimény Imre fogadta a mongol mezőgazdasági küldöttséget A Mangalzsavin Das mongol mezőgazda­­sági miniszter vezetésével hazánkban tar­tózkodó mongol mezőgazdasági küldöttsé­get hétfőn fogadta dr. Dimény Imre mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszter. A mongol vendégek ezután felkeresték a Phylaxia • Állami Oltóanyag és Tápszer­termelő Vállalatot, ahol tanulmányozták a termelő- és a kísérleti munkát. Elutazott a román pártmunkásküldöttség Hétfőn elutazott Budapestről az a román pártmunkásküldöttség, amely az MSZMP KB meghívására Dumitru Ghisé­­nek, az RKP KB póttagjának, a KB osz­tályvezető-helyettesének vezetésével tar­tózkodott hazánkban. A küldöttséget fogadta Aczél György, az MSZMP KB tit­kára. A Ferihegyi repülőtéren Katona István, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának helyettes vezetője búcsúztatta a küldöttséget. Jelen volt Dumitru Turcus román nagykövet. A budapesti pártküldöttség Moszkvában Az SZKP moszkvai városi bizottságá­nak meghívására hétfőn a szovjet fővá­rosba utazott az MSZMP budapesti bi­zottságának küldöttsége. A küldöttség búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Sarlós Ist­ván, a fővárosi tanács vb-elnöke, Perjési László, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak helyettes vezetője, Venéczi János,­­ Szépvölgyi Zoltán, Katona Imre, a buda-­­ pesti pártbizottság titkárai. Ott volt­­ N. N. Szikacsov, a Szovjetunió nagykö­vetségének követtanácsosa. Hétfőn Németh Károly, az MSZMP PB póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára vezetésével megérkezett Moszk­vába a budapesti pártbizottság küldöttsége. A küldöttséget a seremetyevói repülőtéren Viktor Grisin, az SZKP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a moszkvai pártbizottság első titkára fogadta. Jelen volt Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete és Tóth József nagykövetségi tanácsos. Észt delegáció Szolnok megyében Az Arnold Gren, az Észt Szovjet Szo­cialista Köztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese, külügyminiszter vezeté­sével hazánkban tartózkodó észt delegá­ció hétfőn Szolnok megyébe látogatott. A megyeszékhelyen, Tallinn testvérvárosá­ban Zagyi János, a megyei pártbizottság titkára, Fodor Mihály, a megyei tanács vb-elnöke fogadta a delegációt.­ Zagyi János tájékoztatója után megtekintették a város új lakó- és iparnegyedeit, majd a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezetbe látogattak a delegáció tagjai. Ott csatla­kozott hozzájuk Csáki István, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára is. Lőrinc Imre Berlinbe utazott Lőrinc Imre nehézipari miniszterhe­lyettes hétfőn reggel Berlinbe utazott a Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság közötti földtani együttmű­ködési megállapodás aláírására. Nyugatnémet szakszervezeti küldöttség érkezett Hazánkba érkezett a nyugatnémet köz­­alkalmazottak, valamint szállítási és közlekedési dolgozók szakszervezetének delegációja Hans Trögellel, a szakszerve­zet nemzetközi osztálya vezetőjével az élen. A vendégek a magyar közalkalma­zottak és a helyiipari dolgozók helyzetét tanulmányozzák. Erőteljesebb apadás az Alsó-Tiszán Az árvízvédelmi kormánybiztosság tá­jékoztatása szerint a védekezés súlypont­ját jelentő Alsó-Tiszán is megindult az erőteljesebb apadás. Szegednél a Tisza vízszintje az elmúlt huszonnégy óra so­rán 12 centiméterrel csökkent, s már nem éri el a nyolc és fél métert. Szeged­nél további két métert kell apadnia a Tiszának ahhoz, hogy meg lehessen szüntetni az árvédelmi készültséget. A folyók vízgyűjtő területén folyta­tódott a kedvező időjárás, tehát várha­tóan zavartalanul levonul a harmadik árhullám. Hétfőn már csak 1000 kilomé­teres szakaszon tartottak fenn árvédel­mi készültséget, ebből 390 kilométeren harmadfokút, szemben a két héttel ez­előtti állapottal, amikor is 1600 kilomé­teres hosszúságban védekeztek harmad­fokú készültség mellett. A Szamoson és a Túron a gátszakadá­sokat és az átvágásokat teljes mértékben helyreállították. Jelenleg két folyó tölté­se van nyitva: a Berettyó balpartja Szeghalom térségében, és a Fehér-Körös jobbpartja. Mindkét nyíláson vizet ve­zetnek vissza a folyómederbe. Egyre kevesebb munkájuk van a vé­dekezőknek. A Tisza mentén Csongrád alatt, ahol még harmadfokú készültséget kell fenntartani, csökkentek a közbeavat­kozást igénylő gázhibák. Hétfőn tizenhét­ezer ember dolgozott a gátakon, ez csaknem kétötöde a véde­kezésben részt vevők csúcslétszámának. H. P. KALANDOZÁSOK Sok évvel ezelőtt egy barátomnak Svájc­ba kellett utaznia néhány napra, hi­vatalos ügyben. Az idő tájt már sokat be­széltek a koegzisztenciáról­­ Nyugaton is, Keleten is, és ami ennél is fontosabb, kezdtünk egymás mellett békességben él­ni. A barátom, munkája végeztével, nagy társas vacsorán vett részt, s a véletlen szeszélye következtében egy koros, ám nagyon érdeklődő hölgyet kapott szom­szédjául. Nálunk akkoriban kóstoltunk bele Dürrenmatt fanyar művészetébe, s a barátom — amiként itthon elmesélte — feltette magában, hogy a hosszú diskur­zusban csillogtatni fogja friss beavatott­­ságát német Svájc kulturális életébe. Ám szomszédját nem nagyon érdekelte Dür­renmatt. A következőket kérdezte: — Ha meg nem sérteném, uram . .. Önök, ott Magyarországon manapság is lóra szállnak, ha reggel munkába indul­nak? A barátom, meghökkenését legyűrve: — Nem, asszonyom. Egyáltalán nem ... Utoljára talán akkor ültünk lovon, ami­kor önöknél, Szent Gallen alatt azt a nagy ribilliót okoztuk. — Igazán? Ennek az anekdotikus­ történetnek az emlékétől nem tudok szabadulni: az a meggyőződésem, hogy ha mi, magyarok külföldre megyünk hivatalos megbízatás­sal vagy turistaként, útjaink nem mente­sek valamely vonatkozásban a kalando­zások motívumaitól. Hol így, hol úgy ... I­tt van végre a nyár, kezdődik a kalan­dozások időszaka. A deviza immár nem­­csak zsíros kenyérre elég. Az utazási iro­dák gyors és pontos munkát végeznek, már-már a „békebeli” időkre emlékezte­tő, komfortos lehetőségekkel, térképekkel, bédekkerekkel, amelyek közgazdászok és statisztikusok szakmai megbízhatóságával képeznek ki bennünket: mennyi borrava­ló jár Rómában, Párizsban, Hamburgban a taxisofőrnek, a frizernek és a hotelpor­tásnak. Engedékeny szellemű vámszabá­lyok segítik az utazót. Szelíd túlzással azt mondhatnók: az utazási lehetőségek kér­désében is felnőttünk. És vajon miképpen alakul az ügy ma­napság „Szent Gallennél”? Ami a dolgok általános menetét illeti, nem fenyeget a veszély, hogy a törvény lefújja a kalandozásokat. Sőt. Ha hinni lehet a politikai, meteorológiának, az el­következő esztendőkben szélesedni fog az európai utazások lehetősége. Ám azt sem állíthatjuk, hogy teljes a rend. Az utazá­soknak vannak társadalmilag előírt jogi és erkölcsi normatívái, szabályai, ame­lyekkel kapcsolatban — talán nem túlzó optimizmus ez — nagyon jól mérhető fej­lődés tapasztalható: csökkent a vámsza­bályok megsértése, a devizaügyekkel kap­csolatos „szórakozottság” stb. Azt is mondhatnók, hogy az utazás lehetőségei­nek államilag inspirált, sőt támogatott szélesedésére a nagyközönség az utazás etikájának javításával felelt. Mondjuk így, az utazás adminisztratív szabályainak megjavításával. Ám ami az utazás etiká­ját illeti, nem beszélhetünk elegendő ja­vulásról. Sőt! Nem a hangos turistákra gondolunk el­sősorban, akik üzletekben, kávéhá­zakban, múzeumokban (?) derűsebbek a kelleténél és hangerőben „felette” szól­nak a honosoknak. Nem állítjuk, hogy ilyenek manapság nincsenek, de ezt talán már nem is róják fel hibaként. Lassacs­kán általános méretű, már-már nemzeti immunitás alakul ki az áruházak kiraka­tainak szirénhangjaival szemben is, vagy fogalmazzunk reálisabban: vásárlásaink­nál kisebb az irrealitás, mint a korábbi esztendőkben. Akkor hát? Gyakorta éri károsodás az utazási eti­ka íratlan törvényeit. A jópofáskodás, a viccexport, az idéző­jelbe tett, úgynevezett társadalomkritikai észrevételek, amelyek az „óva intjük Angliát” hangszerelésében hangoznak fel, nemegyszer okoznak kárt nemzeti hí­rünknek. Vannak, akik a koegzisztenciát oly módon kívánják azon nyomban reali­zálni, hogy azonosulnak egy elképzelt kritikai hanghordozással, s versengve ócsárolják mindazt, ami előrehaladásban nálunk történt, s amire — más körülmé­nyek között — talán maguk is büszkék. Ez főleg nyugati vándorokra jellemző. Szocialista országokban valami meg­magyarázhatatlan forrásból eredő politi­kai bölcsesség vesz olykor erőt némely kalandozókon. „Nem úgy kell ezt csinál­ni, fiúk! Figyeljetek csak ránk...! Ez a nemzeti előrehaladás útja ... Ki van pró­bálva. Nekünk csak elhihetik”... Kényes kérdések körül tapogatózunk, hiszen az esetek többségében a jóhisze­műség kétségbevonhatatlan, ám bölcses­ség, vagy legalábbis megfontolás nél­kül. Tapintat nélkül. A nemzeti önbecsü­lés tisztelete nélkül. A nemzeti önbecsü­lés jelenléte nélkül. Különösen nehéz a hazai viccek per­­traktálásának a kérdése. Ejnye, hát ez az­tán már igazán kákán csomókeresés, ha ebben a kérdésben piszkálódik valaki — gondolhatják sokan. Hovatovább nemzeti karakterünk leglényegesebb motívumává lépett elő a tréfálkozás, amiképp szegény leányok szórakozásává a kirakatok előtt való ácsorgás. Nálunk a legnehezebb idő­ben is kifogyhatatlan volt a vicc. Hiszen ha viccet exportálhatnánk valutáért stb. Ismertek az idevágó szólás-mondások. Továbbmegyünk: némelyek szerint suba alatt a viszonyok demokratizálódásának egyik legfontosabb „terepe” volt a tré­fálkozás, a kabaréműfaj felvirágzása és így tovább. Igen ám, de a tréfálkozás, a viccmesé­­lés különös természetrajzzal rendelkezik. A vicceknek már, az akusztikája nem­csak országoktól függően, hanem a társa­dalmi klíma viszonyaitól függően is. Más Pesten, szinte más Budán. A külföldön való, nyakló nélküli viccelődés a társa­dalmi-politikai tapintatlanság (nagyon gyakran a haza felé való tapintatlanság) egyik szembetűnő jelentkezési formája. A figyelő honpolgár egy idő óta szívós erőfeszítések tanúja lehet. Látja, mi­képpen igyekeznek a szocialista országok kormányai és diplomatái egy, az eddigi­nél is biztonságosabb, békésebb, barátko­­zóbb, együttműködőbb, együttkereske­­dőbb és együtt utazóbb Európát kialakí­tani, a nézetek, vélemények, cselekvések összehangolása útjának keresésével. Aligha létezik manapság ennél rokon­szenvesebb, szélesebb köröket érintő, nemzetközi politikai törekvés. Ha nem fenyegetne a profanizálás veszélye, azt mondhatnók, hogy e törekvés még a tu­risták totális egyetértését is magáénak mondhatja. Ám ha ez igaz, akkor a tu­risztika szintjén is vannak — hogy úgy mondjuk — tennivalók. A nagy politika „munkapadokig való lebontásának” lehe­tünk tanúi és szereplői. Azt mondhatnók, hogy valamennyi külföldre utazó hazánk­fiának „helyjegye” van, egy komforto­sabb európai jövendő kialakításának út­ján. Utazásainknál tehát politikailag is fel­nőtt módon kell viselkednünk. SZŰCS ANDOR Egyesítették a szobi és a váci járást A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa elrendelte a szobi és a váci járás összevonását. Az új Váci Járási Tanács hétfőn tartotta ünnepi alakuló ülését Vá­cott. Dr. Mondok Pálnak, a Pest megyei Tanács V. B. elnökének megnyitója után Balogh László, a váci járási pártbizott­ság első titkára mondott ünnepi beszé­det, majd a Hazafias Népfront javasla­tára megválasztották az összevont járá­si tanács vezetőit. A 101 tagú tanács vb­­elnöke dr. Vida Gyula, titkára pedig Himmer Lőrinc lett. Az új váci járás csaknem 100 000 lakó­jának semmiféle hátrányt nem jelent az egyesítés, mert több község tanácsa már megkapta, s a következő években pedig újabbak kapják meg az I. fokú hatósági jogköröket, amelyekkel korábban a járá­si tanácsok rendelkeztek. Megszüntették hat járásbíróság működését A Népköztársaság Elnöki Tanácsa má­jus közepén nyilvánosságra hozott hatá­rozatával több járást megszüntetett. Ezekben a járásokban az igazságügy-mi­niszter rendeletével megszünteti a járás­­bíróságokat. Így június 30-ával megszű­nik a baktalórántházi, a csurgói, a duna­­vecsei, a polgári, a tiszalöki és a zirci já­rásbíróság. Az itteni állampolgárok jog­vitáikkal a területi változásnak megfe­lelő járásuk székhelyén levő járásbíró­sághoz fordulhatnak. Egyes megszűnő járásbíróságok új helyükre költözésének átmeneti nehéz­ségeire tekintettel az igazságügy-minisz­ter úgy rendelkezett, hogy — további intézkedésig — a volt csurgói járás köz­ségeiből származó bírósági, telekkönyvi, végrehajtói, továbbá a közjegyző hatás­körébe tartozó ügyeket — a Nagyatádi Járásbíróság Csurgón működő szervei, a volt zirci járás hasonló ügyeit a Veszp­rémi Járásbíróság Zircen működő szer­vei, a volt tiszalöki járását pedig a Nyíregyházi Járásbíróság Tiszalökön mű­ködő szervei intézzék. Sebesült vietnamiak érkeztek gyógykezelésre Az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront meghívására vietnami sebesül­tek 14 tagú csoportja érkezett Budapest­re gyógykezeltetés céljából. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Se­bestyén Nándorné, az Országos Béketa­nács titkára.

Next