Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)

1970-06-30 / 180. szám

4 1970. JÚNIUS 30. KEDD HAZAI KORKÉP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap Önálló pénzgazdálkodás, nagyobb felelősség Sikeres kísérlet a miskolci iskolákban A gazdasági irányítás új rendszerében egyre inkább érvényesül az az elv, hogy a gazdasági döntéseket azon a vezetői szinten hozzák meg, ahol a legeredmé­nyesebben tudnak gondoskodni a végre­hajtásáról. Jogilag csak az a vállalat, szerv, termelőegység tekinthető önálló-­ nak, amelynek önálló a költségvetése, a bérgazdálkodása. Az iskolák hazánkban ma még nem ön­állóak. A megyei, városi, kerületi, járási tanácsok művelődésügyi osztályai felelő­sek az iskolák pénzgazdálkodásáért. Ott döntenek a pedagógusok kinevezéséről, áthelyezéséről, besorolásáról, előlépteté­séről, kitüntetéséről. Ott gondoskodnak az iskolák fejlesztéséről, felújításáról, kar­bantartásáról, a szertárak felszereléséről; egyszóval felelősek az iskolák bér- és költsé­ggazdálkodásáért. A miskolci iskolákban több mint 1700 pedagógus tanít. A városi tanács-vb mű­velődési osztálya — ha a lehető legala­posabb munkát végzi is — szinte képte­len minden esetben igazságosan dönteni ennyi tanár, tanító besorolásáról, előlép­tetéséről. Az iskolák igazgatói együtt dol­goznak a pedagógusokkal, ők élnek együtt az egész kollektívával, ők tudják, hogy ki mennyit tesz az oktatáson kívül is a kollektíváért, milyen nevelő munkát vé­gez. De az intézetek gazdasági gondjait is leginkább az igazgatók érzik, tudják. Ész­szerű tehát, hogy az igazgatók döntsenek ezekben a kérdésekben. Először nem jelentkeztek... így gondolkodtak a Miskolci Városi Ta­nács V. B. vezetői, amikor elhatározták, hogy kísérletként öt középiskolában, és kerületenként egy-egy általános iskolá­ban bevezetik a gazdasági önállóságot. 1970. január 1-től ezekben az iskolákban az igazgatók maguk választották meg munkatársaikat, rendelkeztek az iskola teljes költségvetésével, azaz ők dönthet­­ték el, hogy szertárukat fejlesszék-e új eszközökkel, vagy pl. új íróasztalt vegye­nek a tanáriba stb. Fél év után nehéz volna bármiféle eredményről számot adni, mégis arra kértem dr. Fekete Lászlót, a városi ta­nács-vb elnökét, hogy a kísérlet eddigi tapasztalatait foglalja össze. — Hadd kezdjem azzal, hogy az igaz­gatók többsége nem fogadta valami nagy lelkendezéssel a kísérlet hírét. Az előké­szítés során országos vezetők jelenlétében tettük fel egyszer a kérdést egy értekez­leten az igazgatóknak, hogy ki vállalkoz­na ilyen kísérleti önállóságra? Ott, és ak­kor még senki sem jelentkezett. Ennek el­lenére a kezdeti eredmények biztatóak. Csak azokban az iskolákban vezettük be az önállóságot, ahol az igazgatók saját maguk, önként vállalkoztak a kísérletre, és mi is úgy ítéltük meg, hogy képesek helyes döntésekkel, megalapozottan gaz­dálkodni, önállóan vezetni. Az út járható . Hogyan vezették be a kísérleti ön­állóságot? — Engedje meg, hogy példaként a me­zőgazdaság szocialista átszervezését em­lítsem. Az 50-es évek végén sokan érvel­tek azzal, hogy az átszervezésekhez hiány­zik a gazdasági, műszaki feltétel. Való igaz, hogy sok nehézséget kellett legyűr­ni szövetkezeteinknek az első években, mert hiányoztak a nagyüzemi gépek, be­rendezések, épületek. Viszont a szubjek­tív feltételek akkor voltak a legkedve­zőbbek. Egy évtized igazolta, hogy a me­zőgazdasági termelés egészségesen fejlő­dött szocialista nagyüzemeinkben. Az első eredmények azt bizonyítják, hogy a kísérleti iskolák éltek a különbö­ző lehetőségekkel. A szülőkkel való kap­csolat ápolásával sikerült számos gazda­ságos, gyors megoldást találni, még olyan esetekben is, amikor a művelődésügyi osztálynak is nehéz lett volna megtalálni a kiutat. Rugalmasabban tudják biztosí­tani pl. a helyettesítő tanárokat, ha egy hosszabb betegség, vagy egyéb váratlan esemény miatt tartósan kell egy tanárt helyettesíteni. Előre tudnak számítani a szülési, tanulmányi szabadságra, sőt, mi­vel együtt élnek kollégáikkal, még a be­tegségekről is pontosabb az információ­juk. Személyesen is több iskolában jár­tam, s úgy ítélem meg, hogy járható ez ez út. Példaként említhetem a Kilián, vagy a Földes gimnáziumot is, de kedve­ző a kép a Fazekas utcai általános isko­lában is. Másutt is ki kellene próbálni! — Szeretnénk továbblépni a közeljö­vőben, de azzal is számolunk, hogy ha az önálló pénzgazdálkodást általánossá tesz­­szük, új ellentmondások jelentkeznek. Nem egy igazgatóról derülhet ki, hogy al­kalmatlan erre a feladatra. Még egy mo­tívum. Tekintettel arra, hogy az igazga­tók maguk választhatják meg munkatár­saikat, számíthatunk arra, hogy lesz olyan pedagógus, akivel egy igazgató sem akar majd együtt dolgozni. Sőt, az is elő­fordulhat — mint ahogyan ez már szá­mos szakmában elterjedt —, hogy a leg­jobb szakembereket, nevelőket csábító ígéretekkel környékezik meg. Véleményem szerint érdemes lenne az ország más részeiben is megvizsgálni a kísérlet előnyeit-hátrányait. Szerintem a társadalom nyer azzal, ha az iskolák ar­culata egyénivé, sajátossá válik. Úgy ér­zem, ha szülők, nevelők, diákok együtte­sen fognak össze, egészségesen formálhat­ják az iskolát, érzelmi többlettel kötőd­hetnek az „alma mater”-hez. Kovács Jenő Amerikai időközi választások | /\ \ ) \ / '''| Az összecsapás előtt Az Egyesült Államokban javában tart a készülődés a nevezetes november 3-i nap­ra — ekkor finisel a küzdelem a har­mincöt szenátusi helyért, s dől el végleg a négyszázharmincöt képviselői mandá­tum, harmincöt állam kormányzói hiva­­talának sorsa. Legtöbb államban, köztük a politikailag kulcsfontosságúakban, már lezajlottak a pártok előválasztásai, sok helyütt igen érdekes eredménnyel. Múlt héten tudtuk meg, hogy New York ál­lamban Arthur Goldberg, Kennedy haj­dani munkaügyi minisztere, az USA volt állandó ENSZ-képviselője lesz ősszel Ro­­ckefeller republikánus kormányzó de­mokrata ellenfele. Theodore Sorensen, a másik Kennedy-ember, az egykori elnö­ki tanácsadó alulmaradt a szenátorságért folytatott demokrata párharcban. Ri­chard Ottinger multimilliomos demokra­ta képviselő pénze megtette a magáét. Kaliforniában a demokrata jelöltséget a kormányzói posztra Jess Unrich, az ál­lam demokrata pártszervezetének veze­tője nyerte, s így ő kerül szembe Reagan ultrakonzervatív kormányzóval. Az egy­kori színészt pártja továbbra is támogat­ja. A másik republikánus politikus, a szintén exszínész Murphy szenátor John Tunneyvel méri össze erejét ősszel. A nehézsúlyú boxbajnok, Genne Tunney, li­berális nézeteiről ismert 35 éves fia egy másik demokrata képviselőt, az ultraga­lambnak mondott George Brownt ütötte ki a demokrata előválasztáson. Ohióban a szenátorságra pályázó első amerikai űrhajós, John Glenn nem tu­dott megbirkózni a clevelandi Howard Metzenbaum millióival. A demokrata ügyvéd kétmillió dollárt (!) költött, hogy ő lehessen ősszel Robert Taft republiká­nus képviselő ellenfele. A legfigyelemreméltóbb — ha nem is a legváratlanabb — esemény Alabamá­­ban történt. A kormányzói posztért foly­tatott küzdelem első fordulója nem ho­zott eredményt a hírhedt fajgyűlölő ex­­kormányzó, George Wallace és hajdani tanítványa, a kevésbé konzervatív néze­teket valló Albert Brewer kormányzó kö­zött. Brewer csekély fölényre, tett szert, de az abszolút többséget nem szerezte meg, s a júniusi második fordulóból Wal­lace került ki győztesen. Igaz, mint ahogy Brewer mondotta, „a legmocskosabb kampány révén”. Lapok tucatjaiban je­lent meg a fénykép: négy év körüli sző­ke kislány pityereg a padon, körülötte hét nevető néger gyerek. Az aláírás: „Négy évig ez lenne Alabama. Akarod?” Rádióállomások így uszítottak a rendőr­ség integrációját felkaroló kormányzó­val szemben: „Tegyük fel, a feleséged es­te 11 után megy haza az autón. Megál­lítja az úton egy rendőr. És kiderül, hogy ez a rendőr fekete. Gondold csak el! Szavazz Wallace-ra!” Röpcédulák ezrei hirdették, hogy Brewer pénzt fogadott el a republikánus párttól, hogy homosze­xuális, felesége pedig alkoholista ... Elgondolkoztató az időközi választások eddigi krónikája. A jobboldal összességé­ben előretört és szemlátomást fokozódott agresszivitása is. Az ok eléggé világos. A Nixon-kormány az indokínai háború példátlan eszkalációjával maga is jobbra csúszott és a gazdasági helyzet tartós rosszabbodása tág teret nyitott a szociá­lis demagógiának. Wallace győzelme — it már tényleg győzelemről van szó, mert a republikánus párt nem állít no­vemberben jelöltet ellene — kétségtele­nül visszahat, növeli Nixon számára a kísértést, hogy intenzívebbé tegye a déli stratégiát, a faji kérdésben további en­gedményekkel próbáljon jobbról előzni. A konzervatívon a fajgyűlölők győzel­me, ha hajszálon múlik is, azért nagy jelentőségű, mert ezután biztosítja szá­mukra az államapparátus széles körű ha­talmát, a kommunikációs eszközök felet­ti korlátlan rendelkezést, a nyilvánossá­got. A túlságosan jobbra merészkedés ellen szól viszont a néger szavazatok növekvő jelentősége Délen. Négy évvel ezelőtt a déli államokban a négerek harminc szá­zaléka szerepelt csak a választási listá­kon, most már hatvan százalékuk. Dél- Karolinában John McMillan demokrata politikust, aki harminc éve képviselő, egy helyi néger vezető például második vá­lasztási fordulóra kényszerítette, önmagukban azonban sem a néger, sem a különböző más, radikális szerve­zetek nem nyomnak egyelőre döntően a latban. A Movement for a New Congress (Mozgalom az új kongresszusért), s a fia­talok gyökeres társadalmi változásokat sürgető, kiforróban levő más szervezke­dései bármennyire népszerűek is, tapasz­talatlanok és szegények. A pénzhiányt megérzik még a liberálisabb demokrata jelöltek is. A párt központi kasszáját tíz­millió dolláros adósság terheli. Nagy jö­vője van így a november 3-i összecsa­pásban a multimilliomos, legtöbbször konzervatív önjelölteknek, s még nagyobb a hatalmon belül levő „keményebb” re­publikánusoknak. Nixonnak nem jelentett eddig ugyan leküzdhetetlen gondokat a demokrata többségű kongresszus­t kerülő úton fehér házbeli stábjának szerepét nö­velve, amennyire csak lehet, függetlení­tette magát tőle. Republikánus törvény­hozás mellett azonban saját 1972-es esé­lyeit erősítve, tudná folytatni tevékeny­ségét. A képviselőházban túlsúlyban le­vő konzervatív koalíció általában most is lojális vele, de a szenátusban már több­ször szenvedett jelenlegi politikáját alap­jában nem érintő, de látványos veresé­get. (Gondoljunk az egészségügyi-okta­tásügyi-jóléti tárca költségvetése körüli hercehurcára, vagy akár a kudarccal fel­érő pirrhuszi győzelemre, a Safeguard kérdésében. Republikánus többségénél nem kellene „hátulról” elszabotálnia a választási korhatár leszállítását sem, fél­ve attól, hogy az új szavazók zöme, épp­úgy mint most Angliában, a régivel sza­­kítóra, az újat hirdetőre — mégha az ta­lán rosszabb is — adná voksát.) Az amerikai elnök minden igyekezete arra irányul ezért, hogy demokrata he­lyeket hódítson el a szenátusban. Dolga annál is könnyebb, mivel a szenátus öt­­venhét demokrata tagja közül huszonötöt választanak újra s tizenegy poszt látszik megkaparinthatónak. Ha csak hét szená­tusi helyet hódít el a republikánus párt, akkor már Agnew döntő szavazatával számszerűleg meg tudná fordítani a szél­járást. Tény, liberális republikánusok eléggé gyakran szavaznak az adminiszt­ráció ellen, és csak a konzervatív de­mokraták segítenek. A pártfegyelem azonban (amely ha rendkívül laza is, de azért létezik) nagy szükség esetén lehető­vé teszi a renitenskedők „megdolgozá­sát”. Halász György ' K Ü L F ÖL D I L A-P O K B Ó L nsiiHTHKn M a mi iiBii .­­ _ Koszigin szovjet és írOll HTH KH­R“a„Asov moszkvai tárgyalá­sait kommentálja a belgrádi Politika. „Bár korai volna végső értékelést adni Ribicsics szovjetunióbeli látogatásáról, mielőtt a tárgyalások befejeződnek és ki­adják a közös közleményt, mégis, Koszi­gin és Ribicsics Kremlben megtartott találkozói, s a jugoszláv delegáció más tagjainak eszmecseréi szovjet tárgyaló­­partnereikkel, igazolják a két ország kép­viselői érintkezéseinek hasznos voltát, amelyek mindenkor hozzájárulnak a jobb megértéshez és megerősítik országaink cselekedeteinek további irányvonalát.” A tekintélyes jugoszláv napilap ismét le­szögezi: „A különbségek nem akadályoz­hatják Jugoszláviát és a Szovjetuniót ab­ban, hogy tovább építsék és fejlesszék kapcsolataikat a függetlenség, a teljes szuverenitás, a mások belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján.” A Politika ezzel összefüggésben hangoztatja a más­fél évtizeddel ezelőtt kibocsátott belgrá­di, illetve moszkvai nyilatkozat jelentő­ségét, fellépő valamennyi erő akcióegysége fo­kozásának. Visszaemlékezve a kommunis­ta és munkáspártok egy évvel ezelőtt megtartott értekezletére, a lap megálla­pítja, hogy az azóta eltelt időszak bebi­zonyította: a tanácskozás óriási mérték­ben hozzájárult az antiimperialista harc fellendüléséhez, fontos szakasza volt a kommunista mozgalom marxista-leni­nista alapokon való összefogásának. Sokasodnak a Szovjetunió és a külföld kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző kap­csolatai. A szovjet emberek meleg fogad­tatásban részesítették Mitja Ribicsicset, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Ta­nács elnökének állami látogatását. A szovjet kormány következetesen folytat­ja a Jugoszláviával való baráti együtt­működés fejlesztésének és megerősítésé­nek politikáját, a béke és a szocializmus érdekében — mutat rá a lap, majd meg­elégedéssel szól a svéd, a pakisztáni és más államférfiaknak a Szovjetunióba­ tett látogatásáról. WRUBÉPRÁVO Miroslav Moc, a ,Lrrr_L* ■. mt #.rn Rudé PráVO fő-WRUBÉPRÁV0 csKkechBoju­tkH,­ságának tagja hétfői vezércikkében Alexander Dubcek kizá­rásának visszhangjával foglalkozik. „A központi bizottság a széles körű pártvizsgálat és az előterjesztett anyagok alapján tárgyilagosan ítélte meg és hagy­ta jóvá az elnökségnek Alexander Dub­cek kizárásáról szóló javaslatát. Objek­tív értékelés után mindez logikusan kö­vetkezett abból, hogy Dubcek megsértet­te a párt szervezeti szabályzatát, fele­lősség terheli a kétkulacsos politikáért, az ideológiai kapitulációért, elvtelensé­­gért, ingadozásért. A felsoroltak lehetővé tették, hogy alá­aknázzák a szocialista társadalom politi­kai szervezetét és súlyos károkat okoz­zanak a népgazdaságnak. Dubceket fele­lősség terheli ezenkívül az SZKP-val, valamint más szocialista országok test­vérpártjaival való internacionalista és szövetségi kapcsolatok megsértéséért, azért, hogy letette a fegyvert az ellenfor­radalmi erők előtt. A külföldi reakció és a hazai szélsősé­ges jobboldali elemek megnyilatkozásai nagyon is hamisan csengenek. Valahány­szor a párt kommunista magatartást ta­núsít, s megválik azoktól, akik nem va­lók soraiba, ezek az elemek „súlyos ag­godalmuknak” adnak hangot a kommu­nista párt jövendő sorsát illetően. Vala­hányszor renegátokról van szó, a kom­munista párt sorainak elárulásáról és el­hagyásáról, örömujjongásban törnek ki, elégedettek és dicsérőleg emlékeznek meg az esetről. Arról, hogy ki igazi marxista ,leninista, igazi kommunista és ki nem, magunk fogunk dönteni annak alapján, hogy miként dolgozik, milyen magatar­tást tanúsít az illető. Nem engedjük meg, hogy erről a szocialistaellenes erők hatá­rozzanak. Dubcek kizárásával újabb sza­kasz zárul le” — állapítja meg Miroslav Moc. MM­H­M Ja­n szovjet nép Wn PflBAil egységét, megbonthatatlan felzárkózását az SZKP és annak lenini központi bi­zottsága mögött nagyszerűen demonstrál­ták a Szovjetunió Legfelső Tanácsa vá­lasztásai. A szavazás eredménye ragyo­góan és meggyőző erővel megmutatta, hogy a szovjet emberek forrón helyeslik és teljes mértékben támogatják a párt és a kormány bel- és külpolitikáját — írja hétfői vezércikkében a Pravda. A lap megállapítja, hogy erősödik a szocialista közösség , a vezető forra­dalmi erő és az antiimperialista mozga­lom pillére. A Szovjetunió és más szo­cialista országok szélesítik és tökéletesí­tik a gazdasági és a politikai együttmű­ködést, egységfrontban lépnek fel a nem­zetközi kapcsolatok alapvető kérdéseiben. „A szocialista közösség országainak a béke megszilárdítására, az államok kö­zötti kölcsönös együttműködés kiszélesí­tésére irányuló következetes erőfeszíté­seit ismét demonstrálta a Varsói Szerző­déshez tartozó államok külügyminiszte­reinek június 21—22-én Budapesten meg­tartott tanácskozása. Az értekezlet jóvá­hagyta az összeurópai tanácskozás ösz­­szehívásával kapcsolatos kérdésekre vo­natkozó memorandumot, amelyet átadtak az érdekelt államok kormányainak. E fontos dokumentumban, a szocialista or­szágok indítványozzák, hogy gyakorlati síkra kell terelni az összeurópai értekez­let előkészítését, és megteszik új javasla­taikat a részvevők összetételére és az ér­tekezlet napirendjére vonatkozóan.” Lenin útmutatásait követve, az SZKP óriási jelentőséget tulajdonít a nemzet­közi kommunista mozgalom állásai meg­erősítésének az imperializmus ellen, an­nak reakciós agresszív politikája ellen

Next