Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)
1970-06-30 / 180. szám
4 1970. JÚNIUS 30. KEDD HAZAI KORKÉP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap Önálló pénzgazdálkodás, nagyobb felelősség Sikeres kísérlet a miskolci iskolákban A gazdasági irányítás új rendszerében egyre inkább érvényesül az az elv, hogy a gazdasági döntéseket azon a vezetői szinten hozzák meg, ahol a legeredményesebben tudnak gondoskodni a végrehajtásáról. Jogilag csak az a vállalat, szerv, termelőegység tekinthető önálló- nak, amelynek önálló a költségvetése, a bérgazdálkodása. Az iskolák hazánkban ma még nem önállóak. A megyei, városi, kerületi, járási tanácsok művelődésügyi osztályai felelősek az iskolák pénzgazdálkodásáért. Ott döntenek a pedagógusok kinevezéséről, áthelyezéséről, besorolásáról, előléptetéséről, kitüntetéséről. Ott gondoskodnak az iskolák fejlesztéséről, felújításáról, karbantartásáról, a szertárak felszereléséről; egyszóval felelősek az iskolák bér- és költséggazdálkodásáért. A miskolci iskolákban több mint 1700 pedagógus tanít. A városi tanács-vb művelődési osztálya — ha a lehető legalaposabb munkát végzi is — szinte képtelen minden esetben igazságosan dönteni ennyi tanár, tanító besorolásáról, előléptetéséről. Az iskolák igazgatói együtt dolgoznak a pedagógusokkal, ők élnek együtt az egész kollektívával, ők tudják, hogy ki mennyit tesz az oktatáson kívül is a kollektíváért, milyen nevelő munkát végez. De az intézetek gazdasági gondjait is leginkább az igazgatók érzik, tudják. Észszerű tehát, hogy az igazgatók döntsenek ezekben a kérdésekben. Először nem jelentkeztek... így gondolkodtak a Miskolci Városi Tanács V. B. vezetői, amikor elhatározták, hogy kísérletként öt középiskolában, és kerületenként egy-egy általános iskolában bevezetik a gazdasági önállóságot. 1970. január 1-től ezekben az iskolákban az igazgatók maguk választották meg munkatársaikat, rendelkeztek az iskola teljes költségvetésével, azaz ők dönthették el, hogy szertárukat fejlesszék-e új eszközökkel, vagy pl. új íróasztalt vegyenek a tanáriba stb. Fél év után nehéz volna bármiféle eredményről számot adni, mégis arra kértem dr. Fekete Lászlót, a városi tanács-vb elnökét, hogy a kísérlet eddigi tapasztalatait foglalja össze. — Hadd kezdjem azzal, hogy az igazgatók többsége nem fogadta valami nagy lelkendezéssel a kísérlet hírét. Az előkészítés során országos vezetők jelenlétében tettük fel egyszer a kérdést egy értekezleten az igazgatóknak, hogy ki vállalkozna ilyen kísérleti önállóságra? Ott, és akkor még senki sem jelentkezett. Ennek ellenére a kezdeti eredmények biztatóak. Csak azokban az iskolákban vezettük be az önállóságot, ahol az igazgatók saját maguk, önként vállalkoztak a kísérletre, és mi is úgy ítéltük meg, hogy képesek helyes döntésekkel, megalapozottan gazdálkodni, önállóan vezetni. Az út járható . Hogyan vezették be a kísérleti önállóságot? — Engedje meg, hogy példaként a mezőgazdaság szocialista átszervezését említsem. Az 50-es évek végén sokan érveltek azzal, hogy az átszervezésekhez hiányzik a gazdasági, műszaki feltétel. Való igaz, hogy sok nehézséget kellett legyűrni szövetkezeteinknek az első években, mert hiányoztak a nagyüzemi gépek, berendezések, épületek. Viszont a szubjektív feltételek akkor voltak a legkedvezőbbek. Egy évtized igazolta, hogy a mezőgazdasági termelés egészségesen fejlődött szocialista nagyüzemeinkben. Az első eredmények azt bizonyítják, hogy a kísérleti iskolák éltek a különböző lehetőségekkel. A szülőkkel való kapcsolat ápolásával sikerült számos gazdaságos, gyors megoldást találni, még olyan esetekben is, amikor a művelődésügyi osztálynak is nehéz lett volna megtalálni a kiutat. Rugalmasabban tudják biztosítani pl. a helyettesítő tanárokat, ha egy hosszabb betegség, vagy egyéb váratlan esemény miatt tartósan kell egy tanárt helyettesíteni. Előre tudnak számítani a szülési, tanulmányi szabadságra, sőt, mivel együtt élnek kollégáikkal, még a betegségekről is pontosabb az információjuk. Személyesen is több iskolában jártam, s úgy ítélem meg, hogy járható ez ez út. Példaként említhetem a Kilián, vagy a Földes gimnáziumot is, de kedvező a kép a Fazekas utcai általános iskolában is. Másutt is ki kellene próbálni! — Szeretnénk továbblépni a közeljövőben, de azzal is számolunk, hogy ha az önálló pénzgazdálkodást általánossá teszszük, új ellentmondások jelentkeznek. Nem egy igazgatóról derülhet ki, hogy alkalmatlan erre a feladatra. Még egy motívum. Tekintettel arra, hogy az igazgatók maguk választhatják meg munkatársaikat, számíthatunk arra, hogy lesz olyan pedagógus, akivel egy igazgató sem akar majd együtt dolgozni. Sőt, az is előfordulhat — mint ahogyan ez már számos szakmában elterjedt —, hogy a legjobb szakembereket, nevelőket csábító ígéretekkel környékezik meg. Véleményem szerint érdemes lenne az ország más részeiben is megvizsgálni a kísérlet előnyeit-hátrányait. Szerintem a társadalom nyer azzal, ha az iskolák arculata egyénivé, sajátossá válik. Úgy érzem, ha szülők, nevelők, diákok együttesen fognak össze, egészségesen formálhatják az iskolát, érzelmi többlettel kötődhetnek az „alma mater”-hez. Kovács Jenő Amerikai időközi választások | /\ \ ) \ / '''| Az összecsapás előtt Az Egyesült Államokban javában tart a készülődés a nevezetes november 3-i napra — ekkor finisel a küzdelem a harmincöt szenátusi helyért, s dől el végleg a négyszázharmincöt képviselői mandátum, harmincöt állam kormányzói hivatalának sorsa. Legtöbb államban, köztük a politikailag kulcsfontosságúakban, már lezajlottak a pártok előválasztásai, sok helyütt igen érdekes eredménnyel. Múlt héten tudtuk meg, hogy New York államban Arthur Goldberg, Kennedy hajdani munkaügyi minisztere, az USA volt állandó ENSZ-képviselője lesz ősszel Rockefeller republikánus kormányzó demokrata ellenfele. Theodore Sorensen, a másik Kennedy-ember, az egykori elnöki tanácsadó alulmaradt a szenátorságért folytatott demokrata párharcban. Richard Ottinger multimilliomos demokrata képviselő pénze megtette a magáét. Kaliforniában a demokrata jelöltséget a kormányzói posztra Jess Unrich, az állam demokrata pártszervezetének vezetője nyerte, s így ő kerül szembe Reagan ultrakonzervatív kormányzóval. Az egykori színészt pártja továbbra is támogatja. A másik republikánus politikus, a szintén exszínész Murphy szenátor John Tunneyvel méri össze erejét ősszel. A nehézsúlyú boxbajnok, Genne Tunney, liberális nézeteiről ismert 35 éves fia egy másik demokrata képviselőt, az ultragalambnak mondott George Brownt ütötte ki a demokrata előválasztáson. Ohióban a szenátorságra pályázó első amerikai űrhajós, John Glenn nem tudott megbirkózni a clevelandi Howard Metzenbaum millióival. A demokrata ügyvéd kétmillió dollárt (!) költött, hogy ő lehessen ősszel Robert Taft republikánus képviselő ellenfele. A legfigyelemreméltóbb — ha nem is a legváratlanabb — esemény Alabamában történt. A kormányzói posztért folytatott küzdelem első fordulója nem hozott eredményt a hírhedt fajgyűlölő exkormányzó, George Wallace és hajdani tanítványa, a kevésbé konzervatív nézeteket valló Albert Brewer kormányzó között. Brewer csekély fölényre, tett szert, de az abszolút többséget nem szerezte meg, s a júniusi második fordulóból Wallace került ki győztesen. Igaz, mint ahogy Brewer mondotta, „a legmocskosabb kampány révén”. Lapok tucatjaiban jelent meg a fénykép: négy év körüli szőke kislány pityereg a padon, körülötte hét nevető néger gyerek. Az aláírás: „Négy évig ez lenne Alabama. Akarod?” Rádióállomások így uszítottak a rendőrség integrációját felkaroló kormányzóval szemben: „Tegyük fel, a feleséged este 11 után megy haza az autón. Megállítja az úton egy rendőr. És kiderül, hogy ez a rendőr fekete. Gondold csak el! Szavazz Wallace-ra!” Röpcédulák ezrei hirdették, hogy Brewer pénzt fogadott el a republikánus párttól, hogy homoszexuális, felesége pedig alkoholista ... Elgondolkoztató az időközi választások eddigi krónikája. A jobboldal összességében előretört és szemlátomást fokozódott agresszivitása is. Az ok eléggé világos. A Nixon-kormány az indokínai háború példátlan eszkalációjával maga is jobbra csúszott és a gazdasági helyzet tartós rosszabbodása tág teret nyitott a szociális demagógiának. Wallace győzelme — it már tényleg győzelemről van szó, mert a republikánus párt nem állít novemberben jelöltet ellene — kétségtelenül visszahat, növeli Nixon számára a kísértést, hogy intenzívebbé tegye a déli stratégiát, a faji kérdésben további engedményekkel próbáljon jobbról előzni. A konzervatívon a fajgyűlölők győzelme, ha hajszálon múlik is, azért nagy jelentőségű, mert ezután biztosítja számukra az államapparátus széles körű hatalmát, a kommunikációs eszközök feletti korlátlan rendelkezést, a nyilvánosságot. A túlságosan jobbra merészkedés ellen szól viszont a néger szavazatok növekvő jelentősége Délen. Négy évvel ezelőtt a déli államokban a négerek harminc százaléka szerepelt csak a választási listákon, most már hatvan százalékuk. Dél- Karolinában John McMillan demokrata politikust, aki harminc éve képviselő, egy helyi néger vezető például második választási fordulóra kényszerítette, önmagukban azonban sem a néger, sem a különböző más, radikális szervezetek nem nyomnak egyelőre döntően a latban. A Movement for a New Congress (Mozgalom az új kongresszusért), s a fiatalok gyökeres társadalmi változásokat sürgető, kiforróban levő más szervezkedései bármennyire népszerűek is, tapasztalatlanok és szegények. A pénzhiányt megérzik még a liberálisabb demokrata jelöltek is. A párt központi kasszáját tízmillió dolláros adósság terheli. Nagy jövője van így a november 3-i összecsapásban a multimilliomos, legtöbbször konzervatív önjelölteknek, s még nagyobb a hatalmon belül levő „keményebb” republikánusoknak. Nixonnak nem jelentett eddig ugyan leküzdhetetlen gondokat a demokrata többségű kongresszust kerülő úton fehér házbeli stábjának szerepét növelve, amennyire csak lehet, függetlenítette magát tőle. Republikánus törvényhozás mellett azonban saját 1972-es esélyeit erősítve, tudná folytatni tevékenységét. A képviselőházban túlsúlyban levő konzervatív koalíció általában most is lojális vele, de a szenátusban már többször szenvedett jelenlegi politikáját alapjában nem érintő, de látványos vereséget. (Gondoljunk az egészségügyi-oktatásügyi-jóléti tárca költségvetése körüli hercehurcára, vagy akár a kudarccal felérő pirrhuszi győzelemre, a Safeguard kérdésében. Republikánus többségénél nem kellene „hátulról” elszabotálnia a választási korhatár leszállítását sem, félve attól, hogy az új szavazók zöme, éppúgy mint most Angliában, a régivel szakítóra, az újat hirdetőre — mégha az talán rosszabb is — adná voksát.) Az amerikai elnök minden igyekezete arra irányul ezért, hogy demokrata helyeket hódítson el a szenátusban. Dolga annál is könnyebb, mivel a szenátus ötvenhét demokrata tagja közül huszonötöt választanak újra s tizenegy poszt látszik megkaparinthatónak. Ha csak hét szenátusi helyet hódít el a republikánus párt, akkor már Agnew döntő szavazatával számszerűleg meg tudná fordítani a széljárást. Tény, liberális republikánusok eléggé gyakran szavaznak az adminisztráció ellen, és csak a konzervatív demokraták segítenek. A pártfegyelem azonban (amely ha rendkívül laza is, de azért létezik) nagy szükség esetén lehetővé teszi a renitenskedők „megdolgozását”. Halász György ' K Ü L F ÖL D I L A-P O K B Ó L nsiiHTHKn M a mi iiBii . _ Koszigin szovjet és írOll HTH KHR“a„Asov moszkvai tárgyalásait kommentálja a belgrádi Politika. „Bár korai volna végső értékelést adni Ribicsics szovjetunióbeli látogatásáról, mielőtt a tárgyalások befejeződnek és kiadják a közös közleményt, mégis, Koszigin és Ribicsics Kremlben megtartott találkozói, s a jugoszláv delegáció más tagjainak eszmecseréi szovjet tárgyalópartnereikkel, igazolják a két ország képviselői érintkezéseinek hasznos voltát, amelyek mindenkor hozzájárulnak a jobb megértéshez és megerősítik országaink cselekedeteinek további irányvonalát.” A tekintélyes jugoszláv napilap ismét leszögezi: „A különbségek nem akadályozhatják Jugoszláviát és a Szovjetuniót abban, hogy tovább építsék és fejlesszék kapcsolataikat a függetlenség, a teljes szuverenitás, a mások belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján.” A Politika ezzel összefüggésben hangoztatja a másfél évtizeddel ezelőtt kibocsátott belgrádi, illetve moszkvai nyilatkozat jelentőségét, fellépő valamennyi erő akcióegysége fokozásának. Visszaemlékezve a kommunista és munkáspártok egy évvel ezelőtt megtartott értekezletére, a lap megállapítja, hogy az azóta eltelt időszak bebizonyította: a tanácskozás óriási mértékben hozzájárult az antiimperialista harc fellendüléséhez, fontos szakasza volt a kommunista mozgalom marxista-leninista alapokon való összefogásának. Sokasodnak a Szovjetunió és a külföld kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző kapcsolatai. A szovjet emberek meleg fogadtatásban részesítették Mitja Ribicsicset, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökének állami látogatását. A szovjet kormány következetesen folytatja a Jugoszláviával való baráti együttműködés fejlesztésének és megerősítésének politikáját, a béke és a szocializmus érdekében — mutat rá a lap, majd megelégedéssel szól a svéd, a pakisztáni és más államférfiaknak a Szovjetunióba tett látogatásáról. WRUBÉPRÁVO Miroslav Moc, a ,Lrrr_L* ■. mt #.rn Rudé PráVO fő-WRUBÉPRÁV0 csKkechBojutkH,ságának tagja hétfői vezércikkében Alexander Dubcek kizárásának visszhangjával foglalkozik. „A központi bizottság a széles körű pártvizsgálat és az előterjesztett anyagok alapján tárgyilagosan ítélte meg és hagyta jóvá az elnökségnek Alexander Dubcek kizárásáról szóló javaslatát. Objektív értékelés után mindez logikusan következett abból, hogy Dubcek megsértette a párt szervezeti szabályzatát, felelősség terheli a kétkulacsos politikáért, az ideológiai kapitulációért, elvtelenségért, ingadozásért. A felsoroltak lehetővé tették, hogy aláaknázzák a szocialista társadalom politikai szervezetét és súlyos károkat okozzanak a népgazdaságnak. Dubceket felelősség terheli ezenkívül az SZKP-val, valamint más szocialista országok testvérpártjaival való internacionalista és szövetségi kapcsolatok megsértéséért, azért, hogy letette a fegyvert az ellenforradalmi erők előtt. A külföldi reakció és a hazai szélsőséges jobboldali elemek megnyilatkozásai nagyon is hamisan csengenek. Valahányszor a párt kommunista magatartást tanúsít, s megválik azoktól, akik nem valók soraiba, ezek az elemek „súlyos aggodalmuknak” adnak hangot a kommunista párt jövendő sorsát illetően. Valahányszor renegátokról van szó, a kommunista párt sorainak elárulásáról és elhagyásáról, örömujjongásban törnek ki, elégedettek és dicsérőleg emlékeznek meg az esetről. Arról, hogy ki igazi marxista ,leninista, igazi kommunista és ki nem, magunk fogunk dönteni annak alapján, hogy miként dolgozik, milyen magatartást tanúsít az illető. Nem engedjük meg, hogy erről a szocialistaellenes erők határozzanak. Dubcek kizárásával újabb szakasz zárul le” — állapítja meg Miroslav Moc. MMHM Jan szovjet nép Wn PflBAil egységét, megbonthatatlan felzárkózását az SZKP és annak lenini központi bizottsága mögött nagyszerűen demonstrálták a Szovjetunió Legfelső Tanácsa választásai. A szavazás eredménye ragyogóan és meggyőző erővel megmutatta, hogy a szovjet emberek forrón helyeslik és teljes mértékben támogatják a párt és a kormány bel- és külpolitikáját — írja hétfői vezércikkében a Pravda. A lap megállapítja, hogy erősödik a szocialista közösség , a vezető forradalmi erő és az antiimperialista mozgalom pillére. A Szovjetunió és más szocialista országok szélesítik és tökéletesítik a gazdasági és a politikai együttműködést, egységfrontban lépnek fel a nemzetközi kapcsolatok alapvető kérdéseiben. „A szocialista közösség országainak a béke megszilárdítására, az államok közötti kölcsönös együttműködés kiszélesítésére irányuló következetes erőfeszítéseit ismét demonstrálta a Varsói Szerződéshez tartozó államok külügyminisztereinek június 21—22-én Budapesten megtartott tanácskozása. Az értekezlet jóváhagyta az összeurópai tanácskozás öszszehívásával kapcsolatos kérdésekre vonatkozó memorandumot, amelyet átadtak az érdekelt államok kormányainak. E fontos dokumentumban, a szocialista országok indítványozzák, hogy gyakorlati síkra kell terelni az összeurópai értekezlet előkészítését, és megteszik új javaslataikat a részvevők összetételére és az értekezlet napirendjére vonatkozóan.” Lenin útmutatásait követve, az SZKP óriási jelentőséget tulajdonít a nemzetközi kommunista mozgalom állásai megerősítésének az imperializmus ellen, annak reakciós agresszív politikája ellen