Magyar Hírlap, 1970. július (3. évfolyam, 181-211. szám)

1970-07-15 / 195. szám

Magyar Hírlap hazai KÖRKÉP 1970. JÚLIUS 15. SZERDA 3 KÖZÉ LETI DIP LOMÁCIA Péter János üdvözölte a KNDK új külügyminiszterét Péter János külügyminiszter táviratban üdvözölte Ho Dámot, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság újonnan kinevezett külügyminiszterét. Budapestre érkezett az iráni gazdasági miniszter Hushang Ansari gazdasági miniszter vezetésével kedden iráni gazdasági küldöttség érkezett Budapestre, hogy dr. Biró József külkereskedelmi miniszterrel tárgyalásokat folytasson a két ország gazdasági kapcsolatainak bővítéséről. A delegáció néhány napos budapesti tartózkodása során tárgyal a Magyarországra irányuló iráni áruk választékának bővítéséről, illetve a magyar ipari termékek exportjának fokozásáról. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Biró József külkereskedelmi miniszter, valamint a Külügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium több vezető munkatársa fogadta. Ott volt Mohammad Hassan Puyani, az Iráni Császárság budapesti nagykövete. A francia nagykövet fogadása Raymond Gastambide, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából kedden este fogadást adott rezidenciáján. A fogadáson megjelent dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, dr. Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, továbbá a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet számos más, ismert személyisége. Ott volt a fogadáson a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Kuba nagykövetének fogadása Floreal Chomon Mediavilla, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete fogadást adott Caesar Valdivia, a Kubai Köztársaság élelmiszeripari minisztere első helyettesének tiszteletére. A fogadáson részt vett dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, dr. Szabó Károly, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, a Külügyminisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium, a külkereskedelem és élelmiszeripar több képviselője. Jogászküldöttségünk Helsinkiben Július 15 és 19-e között Helsinkiben tartja IX. kongresszusát a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége. A kongresszuson dr. Szakács Ödönnek, a Legfelsőbb Bíróság elnökének vezetésével öttagú magyar jogászküldöttség vesz részt. Elutazott a kubai küldöttség Kedden elutazott a kubai élelmiszeripari küldöttség, amely Caesar Valdivia, élelmiszeripari miniszter első helyettese vezetésével tartózkodott Magyarországon. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Földes László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes és Floreal Chomon, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. Társadalombiztosítási delegáció utazott Helsinkibe Helsinkibe utazott a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának delegációja dr. Bartos István főigazgató vezetésével, a finn állami nyugdíjrendszer tanulmányozására. A mongol nagykövetség köszönete A Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetsége ezúton mond köszönetet a magyar társadalmi és tömegszervezeteknek, vállalatoknak és intézményeknek, termelőszövetkezeteknek és magánszemélyeknek, valamint a Budapesten akkreditált külképviseleteknek a Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából küldött üdvözleteikért. Vb-ülések napirendjén Az angyalföldi egészségügy — Óvodaépítések Békésben Iparfejlesztés Hajdúban — A szegedi múzeum Angyalföld egészségügyi ellátásának javítására az elmúlt öt esztendőben mintegy 360 millió forintot költöttek — közölték a XIII. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságának keddi ülésén. Szóba kerültek a gondok is. A nagy munkáskerület szakorvosi ellátását például nehezíti, hogy a megüresedett állások rendszerint sokáig betöltetlenek — egyrészt szakképzett orvosok hiányában, másrészt — és ez főleg a középkáderekre vonatkozik — a viszonylag alacsony bérezés miatt. A Zala megyei Állami Építőipari Vállalat munkáját vitatta meg keddi ülésén a Zala megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A jelenleg évi 700 millió forint értékű építőipari tevékenységet folytató vállalatnál gépesítéssel lényegében megszüntették a nehéz fizikai munkát és olyan segédüzemeket fejlesztettek ki, hogy a tervezéstől kezdve az átadásig minden munkafolyamatot el tudnak látni. Az óvodába felvett gyermekek aránya a létszámhoz viszonyítva az országos átlagnál jobb, az elhelyezés, különösen a városokban mégsem kielégítő — állapították meg a Békés megyei Tanács V. B. keddi ülésén. Jelenleg az óvodáskorúak 61,3 százaléka részesül óvodai ellátásban. A negyedik ötéves terv iparfejesztési programját tárgyalta meg és fogadta el kedden a Hajdú-Bihar megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Balmazújvároson, Berettyóújfaluban, Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson, Püspökladányban történik nagyobb ütemű iparfejlesztés. A tanácsi kereskedelmi felügyelőség tapasztalatait vizsgálta meg keddi ülésén a Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Mint rámutattak a felügyelőség, valamint a társadalmi ellenőrök különösen a szövetkezeteknél tapasztaltak mulasztásokat. Gyakran előfordul — főként a termelőktől közvetlenül vásárolt áru esetében —, hogy minőségileg kifogásolható iparcikkeket hoznak forgalomba. Évente mintegy 150 ezren látogatják a szegedi Móra Ferenc Múzeum kiállításait, kétszer annyian, mint a felszabadulás előtt és háromszor annyian, mint a húszas években. A kiállítások fontos segítői az ismeretterjesztésnek, valamint az iskolai oktatásnak — állapították meg a szegedi tanács végrehajtó bizottságának keddi ülésén. Rámutattak arra, hogy viszont a múzeum raktárai túlzsúfoltak, bemutatótermeik száma kevés. Elhatározták, hogy az intézményben levő egyik lakást múzeumi célokra visszaadják. A szakmunkásképzés gondjait, új feladatait vitatták meg a Komárom megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának keddi ülésén. Változatlanul gondot okoz, hogy a divatos szakmákra többszörös a túljelentkezés. A lányok pályaérdeklődésének középpontjában a fodrász, a kozmetikus, a fiúknál az autószerelő és a műszerész szakmák állnak. A célszerű pályaválasztáshoz, az egyén és a társadalom igényeinek megfelelőbb összehangolásához az új tanévben már jelentős segítséget nyújt a nemrég alakult megyei pályaválasztási és munkapszichológiai tanácsadó, az első ilyen kettős feladattal működő vidéki intézmény. A Csongrád megyei városokban és falvakban 1239 család él szociális követelményeknek meg nem felelő, belvizektől sújtott, rozzant viskókból álló telepeken — állapították meg a Csongrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának kedden Szegeden tartott ülésén. A Csongrád megyei Tanács a negyedik ötéves tervben a telepekről 514 családot akar átköltöztetni megfelelő lakásokba. Az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek munkájáról tárgyalt keddi ülésén a Vas megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Elismerően vette tudomásul a vb, hogy az árualapok növelése érdekében hasznos együttműködés van kialakulóban a tsz-ek és az Áfészek között. A Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága keddi ülésén meghatározta a negyedik ötéves terv művelődésügyi, egészségügyi és szociális ágazatainak irányelveit. A megye szociálisotthon-hálózatának és az öregek napközi otthonainak fejlesztéséről két esztendővel ezelőtt hozott határozat végrehajtásáról tárgyalt kedden a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Élénk vita után a végrehajtó bizottság megállapította, hogy a szociális otthonok bővítése, újak létesítése nem halad a kívánt ütemben. Rámutatott arra, hogy a fejlesztés csupán tanácsi erőforrásokból megoldhatatlan, és ezért szükséges és méltányos is a társadalmi pénzügyi együttműködés kialakítása a tanácsi szervek, valamint az állami vállalatok és szövetkezetek között, beleértve a termelőszövetkezeteket is. PÓLUSOK Ott állt a gyár. Tulajdonos és vezetők nélkül, és ott álltunk mi, néhányan, a frontról, innen-onnan előkerült munkások, egy egész gyárral, amelyet kifosztottak ugyan a fasiszták, de mégiscsak gyár volt. Homlokzatán a cégjelzéssel: Orion világmárka. A Váci úton hosszú sorban dübörögtek a szovjet tankok Pest irányába, s mi vasrudakkal kergettük ki a műhelyekből az ismeretlen civil fosztogatókat, tolvajokat, akik, ki tudja, honnan és hogyan érkeztek a szovjet csapatok nyomában zsákmányt lesve, öltözőszekrényeket feszegetve, zsákjukba rakva minden mozdíthatót... Jött egy karszalagos ember. Az volt a karszalagjára írva: kommunista párt, s a felirat mellett sarló, kalapács. Nézte, és láthatóan élvezte e tovasüldözést, azután a kapuban utánarúgott egy rosszképű kamasznak, akit valahonnan a pinceraktárból rángattunk elő. S ahogy elcsendesült a gyárvédelmi lárma, a vörös karszalagos megkérdezte: „Van-e maguk között szakszervezeti tag? (Négyen voltunk a tizenötből.) Alakítsanak az elvtársak üzemi bizottságot és kezdjék meg a munkát...” Újpesti visszaemlékezés ez, de körülbelül így kezdődhetett másutt is, Csepelen, Erzsébeten, Ózdon és Szegeden. A gyárosok és vazallusaik elmenekültek, a munkások nem. Kié az üzem? ... Mellékesnek tűnt, csak az volt biztos, hogy munka nélkül nincs élet. Az első üzemi bizottságok spontán megalakulását a munkáshatalom első lépésének könyveli el a magyar történelem. Joggal. A jobbára szakszervezeti tagokból, kommunistákból és szociáldemokratákból alakult első vb-k — a régebbi ellenzékiség helyett — elvi és gyakorlati megbeszélések, viták és központi irányítás nélkül egységesen az elképzelt új állam és új társadalmi rend mellé álltak, így adódott, hogy 1945 elején — jó néhány hétig — a gyári „üzemi bizottság” igazgató, termelésszervező, munkásellátási, személyzeti iroda, érdekvédelmi és kultúrközpont volt. A kommunisták javaslatára kialakuló szakszervezeti bizalmi hálózat pedig az első demokratikus szervezet, amelynek tagjait „kalapba szavazva” választották meg a műhelyekben. S most, 25 éve, 1945 nyarán összeült az üzemi bizottságok első kongresszusa, amelyen értékelték, méltatták e spontán kialakult munkáshatalmi szervezte nélkülözhetetlen tevékenységét. Manapság az ügyes-bajos dolgok és megoldatlan problémák szenvedő alanyai, egyes üzemi és mezőgazdasági dolgozók olykor hiányolják, keveslik a szakszervezet „ellenzékiségét”. Miért nem lép fel a szakszervezet, a SZOT, az állammal szemben nyílt ellenzéki platformmal egy-egy — valóban létező és sürgető — kérdés gyors megoldását követelve? Nos, a kérdés ilyetén feltevése látványos és sokak szemében talán bátor és indokolt. Ám, a kérdés csupán kérdés marad akkor is, ha így teszik fel, mert a címzett ellenpólus a mi társadalmunkban nem a milliós szakszervezeti tagsággal szembenálló és a tagság céljait ellenző kormány és államrend — hanem a dolgozók, a munkás-paraszt hatalom állama. Ez a megállapítás persze még nem érv, csak — a hatalmi viszonyok egyszerű leszögezése. Az érv azonban talán még ennél is egyszerűbb: a dolgozó nép által választott kormány is ugyanazt akarja, amit a dolgozók széles rétegeit tömörítő szakszervezet. S itt meg is állhatnánk egy pillanatra, felállítva egy létező gondolati és cselekménysort: a dolgozó joggal követeli talán bérének újabb rendezését, lakásproblémájának megoldását. A munkásparaszt állam törvényhozó képviselői azonban ismerik e problémákat, munkálkodnak megoldásán. Az állampolgár tehát az államtól követel. Az állam elismeri e követelést, és ígéretet tesz a problémák megoldására. Sőt, a lehetőségek pontos számbavételével legtöbbször határidővel teszi az ígéretét. A nép és az állam tehát nem áll szemben egymással, a két pólus közötti kontaktus világos: választott képviselők viszik a lakosság óhaját legfelsőbb szintre, ahol a megoldás lehetséges. Így a kérdés ismét indokoltnak látszik: s ha a választópolgárok követeléseiket köz-i ■ ■ ■■ ' ■ ■ ■■■ vétlenül is „postázhatják” a szocialista államvezetésnek, mi lehet a feladata akkor a szakszervezetnek? A válasz előtt térjünk vissza az idézett érdekes társadalmi eseményre, az első üzemi bizottságok spontán megalakulásának emberi okaira. Ma már az idő által kristálytisztára nemesedett objektíven keresztül is az látszik: a legelső üzemi bizottságokat a létért folytatott küzdelem ösztönös, szubjektív indítékai hozták létre a háborútól megtépázott, tetszhalott gyárakban. S az, hogy kezdeményezői kommunisták, szociáldemokraták, szakszervezeti tagok voltak, érthető, hiszen ezek az emberek rendelkeztek szervezeti gyakorlattal, társadalmi áttekintéssel, s nem utolsósorban közösségi világnézettel. Akkori céljuk mi lehetett más: az élet feltételeinek megteremtése, minél több és jobb munkával, amelyre pedig nem biztatta, nem utasította őket senki... Ezzel az eszmefuttatással tulajdonképpen választ is adhatunk arra a kérdésre, hogy mi a feladata a szocialista államban a szakszervezeti mozgalomnak. Küzdelem a jobb élet és munkakörülmények feltételeinek megteremtéséért. E feltételek közül már kiesett a burzsoá kizsákmányoló államvezetés elleni fellépés és tömegkövetelés, de feltétel maradt — sőt, magasabb rangú feltétellé emelkedett — a dolgozók jólétét célzó munka serkentése, a szétosztásra kerülő anyagi javat előállító termelés színvonalának emelése, a munkafegyelem biztosítása, a dolgozók érdekeinek védelme. E felsorolást még lehetne folytatni, de talán felesleges, hiszen a szakszervezeti munka gyakorlata közismert. A szocialista államvezetés és a szakszervezeti mozgalom közös céljaiból következik az a megegyezés, amelynek alapján létrejött például az együttes jogalkotási hatáskör. Ennek alapján az állami szervek a dolgozók életkörülményeit — így különösen a munkafeltételeket, a munkabéreket, a munkástllátást, a munkaversenyt, a társadalombiztosítást, a tömegkultúrát, a sportot stb. — érintő kérdéseket csakis a SZOT és a szakszervezetek közreműködésével szabályozhatják. Számos esetben csak a szakszervezetek egyetértésével — olykor közös jogszabályokkal — rendezhetnek ilyen irányú problémákat. Nélkülözhetetlen a szakszervezeteknek az a speciális jogosítványa, hogy tagjaikat — megbízásuk alapján — bíróságok vagy hatóságok előtt folyó eljárásokban képviselhetik, jogvédelmet biztosítva számukra. S ez a fajta széles körű jogvédelmi jog azt is példázza, hogy a több mint 3 milliós tagságot nem az állam ellen, hanem éppen azok ellen kell védeni, akik nem tartják be szocialista államrendünk törvényeit. Sőt. Olykor előfordul, hogy az államapparátusban megfogalmazott egyik-másik intézkedés nem célravezető. Ilyenkor a szakszervezetek nagyobb eréllyel és bátorsággal képviselhetnék az össztársadalmi érdeket, amely egyezik az állam érdekeivel. Ez a törvények feletti őrködés a dolgozó nép jogai feletti őrködést és társadalmi ellenőrzést jelent az olyasféle emberekkel szemben is, akik negyed évszázaddal ezelőtt csak arra gondoltak, hogy mit lehetne eltulajdonítani az elhagyott nemzeti vagyonból. S a fiatal üzemi bizottságok olykor vasrudakkal kényszerültek elzavarni őket a jövő útjából... -ost az elvtársak figyelmét teljesen a szíyt legközelebbi gyakorlati munkára akarjuk irányítani. Egyre inkább fokozni kell maguknak a dolgozóknak a részvételét a gazdaság vezetésében és az új termelés szervezésében. Ha ezt a feladatot nem oldjuk meg, ha nem alakítjuk át a szakszervezeteket olyan szervezetté, amelyek a mainál tízszer nagyobb tömegeket nevelnek, hogy aztán közvetlenül részt vehessenek az állam igazgatásában, akkor a kommunizmus építését nem tudjuk befejezni. Ezt világosan látjuk ...” Lenin mondotta e szavakat 1919. január 20-án, a szakszervezetek II. össz-oroszországi kongresszusán, s most a magyar üzemi bizottságok első kongresszusának — a munkáshatalom egyik jelentős első lépésének — 25. évfordulóján érdemes erre is emlékezni... HORVÁTH MIHÁLY Az újjáépítésben is segít a néphadsereg Az árvízveszély idején néphadseregünk katonái példamutató bátorságot, állhatatosságot, magas fokú fegyelmet és segítőkészséget tanúsítottak. A katonák most az újjáépítés, a helyreállítás időszakában önkéntes munkákat szerveznek, amelyek ellenértékét felajánlják a károsultak javára. Az árvíz sújtotta területen a néphadsereg 33 házat épít fel. Az építési munkákat július 20-án kezdik meg a katonák Csenger, Olcsaapáti, Jánkmajtis, Kérsemjén, Nagyar, Tunyogmatolcs, Kisnamény, Császló, Csegöld, Fehérgyarmat és Géberjén helységekben. A lakásokat a tervek szerint szeptember 29-én, a fegyveres erők napján adják át.