Magyar Hírlap, 1970. július (3. évfolyam, 181-211. szám)
1970-07-01 / 181. szám
Magyar Hírlap _________________________________hazai korkép______________________________ júius 1, szerda 3 Magyar—portugál párttalálkozó Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására június második felében látogatást tett Magyarországon a Portugál Kommunista Párt küldöttsége: Alvaro Cunhal, a párt főtitkára, José Vitoriano, a KB titkárság tagja és Carlos Britto, a Központi Bizottság tagja. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP KB első titkára; a delegáció találkozott Komócsin Zoltánnal, a Politikai Bizottság tagjával, a KB titkárával és a Központi Bizottság más képviselőivel. A portugál pártküldöttség magyarországi útja során látogatást tett ipari, mezőgazdasági üzemekben, kulturális intézményekben, megismerkedett a magyar dolgozók építő munkájával, életkörülményeivel. A portugál kommunisták delegációját mindenütt nagy tisztelettel fogadták. A találkozók alkalmával a két párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást országuk helyzetéről, pártjaik tevékenységéről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiben elfoglalt álláspontjukról. Az őszinte, elvtársi légkörű eszmecserék bizonyították, hogy az összes érintett kérdésben teljes a nézetazonosság a két testvérpárt között. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának képviselői kifejezték szolidaritásukat a Portugál Kommunista Párt hősi harcával, amelyet a fasiszta diktatúra ellen, a demokratikus rendszer kivívásáért, a portugál gyarmati uralom felszámolásáért folytat. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselői elismerésüket tolmácsolták a szocializmus magyarországi eredményeivel kapcsolatban, amelyeket úgy értékelnek, mint nagy jelentőségű hozzájárulást a nemzetközi munkásosztály és az összes ország népeinek harcához. Mindkét fél hangsúlyozta a kommunista és munkáspártok internacionalista együttműködésének, valamint az összes antiimperialista erő összefogásának nagy fontosságát és kölcsönösen kifejezték törekvésüket a magyar és a portugál kommunisták közötti kapcsolatok elmélyítésére. KÖZ ÉLET— DIP L O M ÁCIA Losonczi Pál üdvözletei külföldi államfőkhöz Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Ruanda Köztársaság függetlenné válásának 8. évfordulója alkalmából táviratban köszöntötte Gregoire Kayibanda köztársasági elnököt. Az Elnöki Tanács elnöke ugyancsak táviratban üdvözölte Michel Micombero köztársasági elnököt, a Burundi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Táviratban fejezte ki jókívánságait Mohamed Siad Barre vezérőrnagynak, a Szomáli Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Forradalmi Tanácsa elnökének országa függetlenné válásának 10. évfordulója alkalmából. Táviratban köszöntötte Roland Michener főkormányzót Kanada nemzeti ünnepe alkalmából. Saragat köszönete Losonczi Pálnak Giuseppe Saragat, az Olasz Köztársaság elnöke köszönetét fejezte ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének az olasz nemzeti ünnep alkalmából küldött jókívánságaiért. Üdvözlet a japán pártkongresszusnak A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Japán Kommunista Párt 11. kongresszusát. Kecskemétre látogatott a mongol mezőgazdasági miniszter Mangalzsavin Das, a Mongol Népköztársaság hazánkban tartózkodó mezőgazdasági minisztere dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes társaságában kedden Kecskemétre látogatott. Felkereste a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetet, ahol dr. Mészöly Gyula igazgató ismertette az intézet munkáját, a növénynemesítés eredményeit. A vendégeknek bemutatták az intézetet. Innen a Kecskeméti Konzervgyárba mentek, ahol Végvári István igazgató mutatta be az üzemet. A budapesti pártküldöttség moszkvai programja Az SZKP moszkvai pártbizottságának meghívására a szovjet fővárosban tartózkodik az MSZMP budapesti bizottságának küldöttsége. A delegáció kedd délelőtt Németh Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának vezetésével megkoszorúzta a Lenin-mauzóleumot. A piros szegfűkoszorú szalagján aranybetűs felirat: A nagy Leninnek — az MSZMP budapesti bizottságának küldöttségétől. Az ünnepélyes koszorúzáson jelen volt Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete. Ezt követően a delegáció találkozott a moszkvai Zsdanov kerület pártbizottsága végrehajtó bizottságának tagjaival. Délután a küldöttség felkereste a Leninrenddel kitüntetett 1-es számú Állami Gördülő Csapágygyárat. A magyar vendégeket Anatolij Gromov igazgató fogadta. Németh Károly meleg szavakkal gratulált a gyár eredményes munkájához. Az észt küldöttség keddi programja A Szovjet—Magyar Baráti Társaság észt tagozatának — Arnold Gren miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter vezetésével — hazánkban tartózkodó küldöttségét kedden a barátság házában fogadta Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára. Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője délután baráti látogatáson fogadta az észt küldöttség vezetőjét. Este a Külügyminisztérium és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság a Vörös Csillag Szálló éttermében vacsorát adott a küldöttség tiszteletére, amely szerdán hagyja el országunkat. A fogadásokon és a búcsúvacsorán jelen volt Barity Miklós, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, valamint J.J. Bagyul és H. H. Toming, a szovjet nagykövetség első titkárai. Szarka Károly elutazott Kairóból Szarka Károly, a Magyar Népköztársaság kairói nagykövete kedden végleg elutazott állomáshelyéről. Repülőtéri búcsúztatásán megjelent Szaad Afra egyiptomi külügyminiszter-helyettes, a külügyminisztérium több vezető munkatársa, valamint a kairói diplomáciai testület több képviselője. Szarka Károly távozása előtt búcsúlátogatást tett Ali Szabrinál, az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagjánál, az ASZÚ külügyi állandó bizottságának titkáránál, dr. Sabib Sukeirnél, az egyiptomi nemzetgyűlés elnökénél és Abdul Hobszen Abu el Nurnál, az ASZÚ Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagjainál. Lengyel pártmunkásküldöttség érkezett A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására Zdzislaw Zandarowskival, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága szervezési osztályának helyettes vezetőjével az élen, kedden lengyel pártmunkásküldöttség érkezett hazánkba. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Háry Béla, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának helyettes vezetője fogadta. Jelen volt B. Dabrowski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének első titkára. Építésügyi küldöttség utazott Belgrádba Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes vezetésével kedden építésügyi küldöttség utazott Belgrádba, a Magyar—Jugoszláv Regionális Tervezési és Urbanisztikai Közös Bizottság alakuló ülésére. A kormányközi vegyes bizottság határozata alapján jön létre e regionális bizottság, amely elsősorban a két ország közös határmenti területének regionális tervezésével és a városfejlesztés fontosabb kérdéseinek kidolgozásával foglalkozik. Hazaérkezett Olaszországból Borsos László Borsos László belkereskedelmi miniszterhelyettes és dr. Gazda Tamás főosztályvezető eredményes iparcikk-piackutató tárgyalások után kedden hazaérkezett Olaszországból. Csehszlovák ifjúsági delegáció Budapesten A KISZ központi bizottságának meghívására kedden háromtagú ifjúsági delegáció érkezett Budapestre Emil Nemecznek, a Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség elnöksége tagjának vezetésével. A testvérszervezet küldöttsége egyhetes látogatása során a KISZ ideológiai, politikai nevelő- és szervezőmunkáját tanulmányozza. A delegációt kedden délután fogadta Kárpáti Sándor, a KISZ központi bizottságának titkára. ÉLETHOSSZIGLAN Munkások és olvasás, tömegek és népművelés, műalkotás és közönsége. Roppant bonyolult relációkat, kölcsönhatásokat takarnak ezek a párhuzamok. Érthető, hogy sok szó hangzik el, sok cikk jelenik meg róluk. Legutóbb például Csák Gyula írását adta közre az Élet és Irodalom június 20-i száma „Miért csúnya, ami szép?” címmel. Már a cím „szójátékában” is sok az indulat, de kár lenne szőrszálhasogató módon belekötni. Tudjuk, hogy van, akinek csúnya, ami szép. Sőt — ezt sem árt hozzáfűzni az Élet és Irodalom cikkének gondolatmenetéhez — olyanok is vannak, akiknek nagyon tetszik az, ami csúnya, ők a giccs közönsége. De ha kényelmesen átengednénk magunkat annak az okoskodásnak, hogy a szép is lehet csúnya, és a csúnya is lehet szép, ez a kényelem óhatatlanul az esztétikai relativizmus langyos állóvizébe ültetne be bennünket. Csák Gyula cikkének legmeghökkentőbb mondatai azonban így hangzanak: „Igazuk van a munkásoknak, ha nem nézik meg Illyés Gyulát, Szophoklészt, vagy éppen Csákot, hanem inkább hosszúlépést kortyolnak a büfében. Minek érdeklődjenek valami iránt, ami még nem érdekli őket? De akkor ne is tegyünk úgy, mintha kezüket-lábukat elhajigálnák, hogy a nézőtérre jussanak.” Ne firtassuk itt, hogy mennyire tartozik bele a művelt munkás fogalmába Illyés vagy Szophoklész ismerete, a műveik iránti érdeklődés. Úgyis tudjuk: beletartozik. Legalábbis fejlődésében nézve a dolgot. A fejlődésnek ugyanis törvényszerűen kell eljuttatnia az embert a nem tudástól a tudásig, a közönytől az érdeklődésig. A fő kérdés éppen ezzel kapcsolatos: vajon mi hátráltatja és mi segíti ezt a fejlődést? Mindenekelőtt: az elkeseredettségből táplálkozó lemondás, a defenzív meghátrálás semmiképpen sem segíti. Csák Gyula kijelenti: a munkásoknak igazuk van, ha az érdektelennek vélt színház helyett fröccsöt kortyolgatnak. Csakhogy ez a statikus szemlélet mindennél jobban fékezi azt, amit a cikkíró is igényelne: az előrehaladó fejlődést. Igaz, a következőkben már jelzi a potenciális lehetőséget. Még nem érdeklődnek — írja, s ezzel kimondatlanul kimondja, hogy remélhetően ezekben a munkásokban is feltámad előbb-utóbb a ma még hiányzó kulturális érdeklődés. Az Élet és Irodalom cikke jogos elmarasztalással emlegeti azokat, akik úgy szeretnék feltüntetni a dolgot, mintha közömbös munkások is „kezüket-lábukat elhajigálva” igyekeznének a színház nézőterére. De vajon ma is gyakori jelenség ez a statisztika-szépítgetés? A művelődési házak vezetői inkább panaszkodnak, sem mint büszkélkednek; az olvasásszociológia szakszerű vizsgálódásai arra figyelmeztetnek, hogy a munkások olvasmányai között előretörőben vannak a kalandregények, és ritkulnak a legnagyobb klasszikusok; a felnőttoktatás szakemberei ugyancsak a tanulási kedv megcsappanása miatt aggódnak ... Kik hát a statisztika-szépítgetők? Ha akadnak is ilyenek, jóval többen vannak azok, akik intenek, hogy nézzünk szembe bátran és szépítgetés nélkül a kendőzetlen valósággal. Nézzünk szembe vele és tegyünk meg mindent a kedvező változásokért. Ami a tennivalókat illeti, elsősorban mégiscsak Kazinczy jótanácsát kellene megfogadni: „Jót s jól!” A munkások — amint Csák Gyula írja — nem nézték meg Illyés és Szophoklész drámáját a Csepel Autógyár Művelődési Házában. Pedig ezek jó drámák, és talán jól is játszották őket a Csepelen vendégszereplő együttesek. Könnyen lehet azonban, hogy ezek a munkások elszoktak a művelődési ház látogatásától, mert ott korábban roszszat láttak, s rosszul. És lehet, hogy ugyanezek a munkások csakugyan „kezüket-lábukat elhajigálva” igyekeztek eljutni a Madách Színház több száz Hamlet előadásának egyikére, mert tudták, hogy ott jót s jól játszanak, és ugyanez okból figyelmesen, a nagy művel való találkozást mélyen átélve nézték végig Madách drámai költeményét, Az ember tragédiáját a tévében. Persze, a „Jót s jól!” parancsának teljesítése nem old meg mindent automatikusan. A kultúra, a művészet befogadására elő kell készíteni a közönséget, megtanítva arra, hogy mi a jó és mi a jól. Csák Gyula szerint „az új olvasók új részének” azért „nincsen élménye arról a gyönyörről, amit a nehezen szerzett tudás ad”, mert „sokkal több elő- és utószót, kivonatot, kritikai elemzést olvastak, mint eredeti művet”. De ha Csák Gyulát aggasztja, hogy a modern művészet „érthetetlen” (és ezért „csúnya”) a közönség jó részének szemében, akkor aligha utasíthatja el az elő- és utószó vagy éppen a kritikai elemzés műfaját. Valóban nem ezt teszi, nem a művészet megértésének és népszerűsítésének műfajaival száll perbe, hanem e műfajok sematikus vadhajtásaival. Ez a per azonban nem látszik a legidőszerűbbnek, hiszen a sematikus művészeti irányzatokkal együtt a sematikus ízlésformálási tendenciákat is meghátrálásra kényszerítette az idő. Ma jóval inkább az gátolja a modern művészet és a közönség egymásra találását, hogy nemegyszer az új művek ismertetése, „népszerűsítése” százszorta érthetetlenebb és kuszább, mint maga az irányzat vagy a műlalkotás, amelyről szól. A tévében a minap két idősebb költő két pályakezdőt mutatott be, ám, sokkal inkább „költőül”, semmint magyarul, szinte eleve lemondva arról, hogy azt a hallgatót is bevezessék a fiatal költők asszociációinak világába, aki ebben a világban nem mozog otthonosan. Nem lehet belenyugodni abba, hogy a munkások lemondjanak Illyésről vagy Szophoklészről. De talán még nyugtalanítóbb, ha lemondanak a munkásokról azok, akiknek éppen az lehetne a legszebb hivatásuk, hogy közelebb hozzák a munkásokat Illyéshez és Szophoklészhez. Akiről lemondanak, azok valóban könnyen megrekednek a fröccsnél — az „önmegbecsülésnek” ettől az útjától már József Attila is óva intette a munkásokat! —, vagy a kabarénál, az operettnél, a műdalnál, a havas tájban merengő bamba őzikénél. Lukács György arra figyelmeztet, hogy bár az alacsonyabb rendű művészet és a magas művészet között óriási a különbség, nincs közöttük áthághatatlan fal. „A kettő közt rendkívül sok közbeeső terület van, amely területek népszerűek és könnyen hozzáférhetőek a legnagyobb tömegek számára . . . Hiszem, hogy ha az emberek elkezdenek a kultúrával foglalkozni, egy bizonyos idő múlva — lehet, hogy két nemzedék, lehet, hogy három nemzedék után — el fognak jutni ahhoz a kultúrához, amely igazi érdeklődésüket a nagy problémák felé fordítja. Ez mehet gyorsabban és mehet lassabban.” Ha azt akarjuk, hogy gyorsabban menjen, akkor a kultúra nem mondhat le senkiről, legkevésbé a munkásokról, és nem vonulhat kétségbeesett vagy sértődött defenzívába. Az offenzíva stratégiáját a legtömörebben egy angol kifejezés jelöli meg: „lifelong education”. Magyar jelentése: egész életen át tartó oktatás és nevelés, tanulás és művelődés. Lényege — amelyet a nevelésüggyel foglalkozó nemzetközi irodalom egyre sokoldalúbban tár fel — az, hogy a tanteremben csupán megalapozni lehet azt, aminek utána következnie kell: az élethossziglan tartó művelődés. És ez egyáltalán nem valami szűken értelmezhető kulturális kérdés. Megint érdemes Lukácsot idézni: „A kapitalizmus létrehoz olyan tömeginformációs eszközöket, amelyekkel... a tömegekbe szuggerál mindenféle ostoba, érdekükkel ellenkező dolgot. A szocializmusnak ellenben az az érdeke, hogy minden ember maga tudjon tájékozódni a maga életében ... Hogy ezt az emberek a kultúra segítsége nélkül meg tudnák termi, ki van zárva.” Az egész nemzet életére, jövőjére kiható igazság ez. Konzekvenciáit nagyon körültekintően és szakszerűen, minden kiábrándultság, minden pánik és minden defetizmus nélkül kell levonni. _________bt TÍMÁR GYÖRGY Tanárok nyári akadémiája Szegeden Az általános iskolák felső tagozatán tanító magyar és biológia szakos tanárok számára szervezik meg július 6-tól 11-ig a tanárok I. nyári akadémiáját a Szegedi Tanárképző Főiskolán. Az akadémia ünnepélyes megnyitását július 6-án, hétfőn reggel 9 órakor tartják. Miklósvári Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium pedagógusképző osztályának vezetője tart előadást A korszerű általános iskolai tanár szemléletmódja címmel. A hét további előadói magyar irodalmi és nyelvi tagozaton: Hegedűs András főigazgató, tanszékvezető főiskolai tanár, dr. Inezefi Géza tanszékvezető főiskolai tanár és dr. Békési Imre főiskolai adjunktus; a biológiai tagozat előadásait dr. Megyeri János és dr. Kiss István kandidátusok, tanszékvezető főiskolai tanárok tartják.