Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)

1970-08-04 / 215. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP 1970. AUGUSZTUS 4. KEDD 3 A vietnami békeerők küldöttsége a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságánál Hétfőn a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának Népköztársaság úti szék­házában baráti találkozóra látták vendé­gül a Vietnami Nemzeti Demokratikus és Békeerők Szövetségének Magyarországon tartózkodó delegációját. Társadalmi és tömegszervezeti vezetőkkel, egyházi sze­mélyiségekkel, szocialista brigádok kép­viselőivel ismerkedett meg és folytatott véleménycserét a delegáció, amelynek vezetője dr. Trinh Dinh Thao jogászpro­fesszor, a szövetség központi bizottságá­nak elnöke, a DVK ideiglenes forradal­mi kormánya ,konzultatív tanácsának al­­elnöke. Dr. Pesta László, a budapesti népfront­­bizottság­ alelnöke köszöntötte a vendé­geket, tájékoztatást adott azokról az eredményes szolidaritási akciókról, ame­lyekkel Budapest lakossága hitet tett és tesz arról, hogy az indokínai népek sza­badságküzdelmét a végső győzelemig tá­mogatja. Harmati Sándor, a Magyar Szo­lidaritási Bizottság elnöke az országos szolidaritási megmozdulásokról adott át­tekintést. Dr. Trinh Dinh Thao elmondta az ese­mény részvevőinek, hogy a Vietnami Nemzeti Demokratikus és Békeerők Szö­vetsége, amely 1968-ban a nagy tavaszi offenzíva idején alakult meg, hathatósan támogatja a DNFF tevékenységét. Díszes albumba foglalva átnyújtották a vietnami vendégeknek azoknak a fo­tóknak és más dokumentumoknak soka­ságát, amely a Vietnammal vállalt szo­lidaritás magyarországi akcióinak sike­rét tanúsítja. Ajándékokkal kedvesked­tek a vietnami békeerők küldöttei is vendéglátóiknak. Gazdasági együttműködési Dr. Szalai Béla külkereskedelmi mi­niszterhelyettes és Idris Jazairy, az Al­gériai Demokratikus és Népi Köztársa­ság külügyminisztériumának főosztály­­vezetője hétfőn a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban gazdasági együttműködési megállapodást írt alá. Az aláírásnál jelen volt Rácz Pál külügyminiszter-helyettes, a Külügyminisztérium és Külkereske­delmi Minisztérium több vezető munka­társa. A megállapodás értelmében Magyar­­ország Algéria gazdaságának fejlődéséhez hitelt nyújt, amelynek keretében Algéria különféle komplett gyárberendezéseket, felszereléseket vásárolhat; a megállapo­dás értelmében magyar szakértők vesz­nek részt a szállítandó gyárak üzembe helyezésében, az algériai szakemberek képzésében. A tárgyalásokon részt vevő delegációk megállapították, hogy a két ország keres­kedelmi forgalma az elmúlt évben jelen­tősen fejlődött. megállapodás Algériával Az algériai delegáció vezetője a megál­lapodás aláírása után adott nyilatkozatá­ban méltatta annak a csaknem száz ma­gyar szakértőnek munkáját, akik algériai tevékenységükkel kivívták a hivatalos szervek és a lakosság elismerését. Közü­lük jó néhányan az egészségügy fejlesz­tésében vesznek részt. Magyar tervek alapján épül Algírban a 60 ezer szemé­lyes sportstadion, amelyet 1971. június 19-én, az algériai forradalom évforduló­ján avatnak fel. Indris Jazairy elmondotta, hogy Ma­gyarország segítséget nyújthat szállítá­saival és szakembereivel az élelmiszer­­ipar, az elektronika, a bányászat, a me­zőgazdasági szállítás és az egészségügy továbbfejlesztéséhez. A hitel keretében szállítandó magyar áruk ellenértékét olyan algériai exportcikkekkel fizetik vissza, amelyekre Magyarországon na­gyobb távon szükség van, így ezek a szállítások új lendületet adnak majd az Algériából származó magyar importnak. Évente hatmilliárd forint kutatásokra Évek óta jelentős összeget fordítunk tudományos kutatásra, fejlesztésre: az el­múlt esztendőben 6 milliárd 400 millió forintot, vagyis a nemzeti jövedelem 2,7 százalékát. 1969-ben a tudományos mun­ka elősegítésére 24 százalékkal több pénz jutott, mint 1968-ban. A Központi Statisztikai Hivatal szociá­lis és kultúrstatisztikai főoszálya a kö­zeljövőben hozza nyilvánosságra a tudo­mányos kutatás és fejlesztés tevékenysé­géről készült tanulmányát. A KSH ada­taiból kiderül, hogy az országban tavaly 61 365 személy foglalkozott főhivatásként, illetve részmunkaként tudományos kuta­tással, valamint annak segítésével. Ez év január 1-én megkezdett kutatá­sok száma 23 266 volt, az 1968. évi 20 623-mal szemben. A kutatóintézetben tevékenykedők 329, az egyetemi és főis­kolai tanszéken működő kutatók 439, más kutató-fejlesztő helyen dolgozók pe­dig 130 tudományos könyvet jelentettek meg. A tudományos munkával foglalko­zók 13 346 tudományos cikkel gazdagítot­ták a szakirodalmat, velező aspiránst tartanak számon. Az akadémiai rendes vagy levelező tagok, a tudományok doktorainak és a kandidátu­soknak a száma 132-vel több mint egy esztendővel ezelőtt. Találmányok, szabadalmak A KSH adataiból kitűnik, hogy a ku­tatók 4577 fontosabbnál fontosabb újítást jelentettek be. A szabadalmak száma sem megvetendő, hiszen 709-cel gyarapították a magyar szabadalmak számát. Arról egyelőre még nincs adat, hogy a tudósok, a tudományos intézetekben dolgozók újí­tásai, szabadalmai milyen értékű hasznot jelentettek vagy jelentenek a népgazda­ságnak. • A hamarosan nyilvánosságra kerülő KSH-elemzésből az is kiderül, hogy a ku­tató-fejlesztő helyeken dolgozó tudomá­nyos kutatók közül 2923 rendelkezik tu­dományos fokozattal, illetve, hogy 400 le­ A témák megoszlása A­­ még le nem zárt kutatási témákból a kutatóintézetek 31, az egyetemi és fő­iskolai tanszékek 19, az egyéb helyek pe­dig 50 százalékkal részesednek. Ugyan­akkor a kutatásokra és fejlesztésre biz­tosított összeg 51 százaléka jutott a ku­tatóintézeteknek, 7 százalék az egyetemi és főiskolai tanszékeknek, 42 százalék pedig az egyéb kutató-fejlesztő helyek­nek. Az adatokból arra is választ kapunk, hogy a 131 kutatóintézet, a 723 egyete­mi és főiskolai tanszék, valamint a 192 egyéb kutató-fejlesztő hely (összesen 1046) a különböző tudományágakból ho­gyan veszi ki a részét. Természettudo­mányi témával foglalkoznak 198, egész­ségügyivel 136, agrártudományi kérdé­sekkel 131, műszaki tudományok fejlesz­tésével 312 és társadalomtudományok­kal pedig 269 helyen. A tudományos mun­katerületen dolgozók közül legtöbben a műszaki tudományok fejlesztésén mun­kálkodnak, mégpedig 37 319-en. A termé­szettudományok fejlesztésén 7081, az ag­rártudományok fejlesztésén 5822, az or­vostudományok fejlesztésén 5472, a tár­sadalomtudományok továbbvitelén pedig 5671 kutató tevékenykedik. A KSH a magyar adatokat összehason­lította az UNESCO által az európai tag­államokról közölt vizsgálat eredményé­vel is, ami azt mutatja, hogy Magyaror­szág előkelő helyet foglal el a nemzetkö­zi statisztikában. Fahidy József Könnyűszerkezeti konferencia Székesfehérvárott A Gépipari Tudományos Egyesület és az Építőipari Tudományos Egyesület, va­lamint az Országos Bányászati és Kohá­szati Egyesület rendezésében hétfőn Szé­kesfehérvárott megkezdődött a II. orszá­gos könnyűszerkezeti konferencia. A ta­nácskozáson 136 bolgár, lengyel, csehszlo­vák, nyugatnémet, NDK-beli, angol, iráni, jugoszláv és román, valamint 150 hazai szakember vett részt. A konferencia részvevőit dr. Tapolczai Jenő, a Fejér megyei Tanács vb-elnöke üdvözölte, majd dr. Szabó János, az épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese tartott vitaindító előadást. El­mondotta, hogy a könnyűszerkezetek je­lentősége nemcsak abban áll, hogy forra­dalmasíthatják az építőipart, hanem be­folyást gyakorolnak technikai kultúránk egészének színvonalára is. A könnyűszer­­kezet építési mód bevezetése éppen ezért a kormány kiemelt központi fejlesztési programjában is szerepel. Ezután előadásokra, szakmai kerek­­asztal-beszélgetésekre került sor, majd este dr. Tapolczai Jenő, a Fejér megyei Tanács vb-elnöke fogadást adott a kon­ferencia részvevőinek tiszteletére. PROTEKCIÓ N­eked csak egy szavadba kerül... Tegyük a kezünket a szívünkre mind­annyian, akik bármiféle rendű és rangú funkciót, vezető tisztséget töltöttünk vagy töltünk be, igenis, hallottuk már ezt a mondatot. Hallottuk s olvashattuk is. Ta­lán nem pontosan ebben a formában, ta­lán nem tegező mód, hanem így: „ön­nek ...” Különös mondat ez: erőszakos, sürgető, lágyan fuvolázó, enyhe kis könyörgéssel fűszerezett, s hányféleképpen lehet ki­mondani. A hangsúly lényege azonban mindig, minduntalan egyre irányul, a hiúságra apellál. „Neked (aki ebben a fontos pozícióban vagy), NEKED (csupa nagybetűvel), csak egy szavadba (mi az neked, egy ilyen szó, egy ilyen semmiség, annyi, csak annyi... mondjuk, mint egy szálló porszemet továbbfricskázni) kerül (dehogy kerül, elég, ha csak felemeled a telefont)... Szabadsz, igyekszel a kérést elhárítani, de hiába mondod-hajtogatod: „Ó, kicsi pont vagyok én ahhoz...” A lelked legményén már ott a méreg, a mondat célbatalált, s dagad, egyre dagad ,vezetői önérzeted, hogy lám, lám, mégis­csak ... De félre a komoly szituáció játékos be­mutatásával. Egy társadalmi szervünk talán fél esz­tendővel , ezelőtt közvélemény-kutatást végzett. Választ keresett különféle kérdé­sekre, amelyek közül az egyik így szólt: „Mi a lakosság véleménye a közélet tisz­taságáról?” A válaszok megyei summáza­­tainak hangneme igen-igen eltérő volt. Egyesek csak kisebb fogyatékosságokat emlegettek, akadtak viszont rendkívül szenvedélyes, a kérdést sokoldalúan tag­laló feleletek, s mindegyikük kitért egy jelenségre, amelyet a köznyelv — enyhén szólva, kissé cinikusan — így fogalmaz: „szocialista összeköttetés”. T­ulajdonképpen a protekcióról van szó. A protekció azonban csúnya kifejezés, alaposan lejáratott, hiszen még nyelvünk friss értelmező szótára is utal rá, hogy a Horthy-rendszer egyik fő jellemzője volt. Így szelídült aztán a mi társadalmunkban dívó protekció a szocialista összekötte­téssé. De nem az elnevezés a lényeges, hanem az, amit takar, amit kár tagad­nunk, hogy van, bár korántsem olyan mértékben, mint abban a rossz emlékű korban, amikor — talán negyven évvel ezelőtt — egy hírlapíró tréfás kedvében arról cikkezett, hogy a protekció éppen azáltal ítéli halálra magát, mert minden­ki protekciót kér, s az irtózatos tömegű kérelem egyszerűen elintézhetetlen. Tévedés ne essék: nem tulajdonítok én a mai protekciónak nagyobb jelentőséget annál, ami megilleti. Néhány dolog azon­ban arra késztet, hogy közös gondolko­dásra invitáljam mindazokat, akik bár­milyen rendű-rangú funkciót, vezető tisztséget töltenek be a mi szocialista tár­sadalmunkban, hiszen — frázis nélkül — ettől a társadalomtól idegen a protekció, s mindaz, ami — nem nevezvén nevén a gyermeket — „szocialista összeköttetéssé” szelídült. A protekció általában észrevehetetlen. A folyamat titokban zajlik, s a suba alatt kötött megegyezéseknek talán csak töre­déke kerül nyilvánosságra. Néhány eset azonban arra figyelmeztet, hogy társadal­munk különféle szintjein egyaránt hat a protekcionizmus káros szelleme. Mert mi másnak lehetne vélni például néhány itt következő esetet? Egy város vezetőjét arra sarkall egy ma­gas beosztású vezető nevével vissza­élve írt levél, hogy egy szélhámost min­den alaposabb körültekintés nélkül fontos beosztásba helyezzen ... Egy bűnöző nő börtöntársainak hozzátartozóival elhitette (és el tudta hitetni!), hogy befolyásos ba­rátai vannak az ügyészségen, akik elin­tézik a börtönben levő rokon szabadlábra helyezését, s ezért pénzt kért és kapott tőlük... Egyszer volt, hol nem volt, kezdhetném az újabb rövid történetet. Egy közintéz­ményi dolgozóról elterjedt (valójában ő terjesztette el), hogy X. Y., magas beosz­tású vezető, személyes jó barátja. Emiatt különleges megbecsülésben volt része, mindaddig, míg ki nem derült, hogy X. Y. nem ismeri és életében sohasem látta. íme, még az is protektor lehet, aki nem akart és soha nem is akar senkit prote­­zsálni. Már a feltételezés is protektorrá avatja. Egy asszony a minap azzal fordult hoz­zám, hogy leányának egyetemi felvétele nem sikerült, most van fellebbezés alatt az ügy, s nekem igazán semmiség lenne, ha szólnék pár szót... A protekcionizmus szelleme él ennek az asszonynak a gon­dolatvilágában is. Neves riporterünk mondotta a minap egy Cola mellett, hogy az emberek néha már olyan ügyben is protekciót kérnek, ami sima ügy, őt például azzal zaklatják napról napra, hogy segítsen az apróhirdetés (!?) feladá­sában. Mosolyognivaló lenne, ha nem ke­seredne meg tőle az ember szája íze. N­incsen szándékomban, hogy valami­féle sárkányölő harcot hirdessek, kampányt kezdeményezzek a protekció ellen. Mélységes meggyőződésem ugyan­is, hogy az élet minden területén a szo­cialista demokrácia megerősödése előbb­­utóbb úgyis megöli, s a beléje vetett hi­tet is kipusztítja az emberek gondolat­­világából. Hiszen a protekció titkos, a de­mokrácia nyílt, a protekció sub rosa tör­ténik, a demokratikus ügyintézés pedig a társadalom vigyázó szeme láttára. S azt sem szeretném, ha most vagy va­laha a protekció elleni harc ürügyén bár­ki is elutasítaná egy jó ügy támogatását. Emlékezzünk csak rá, hogy egyszer egy fia­talember télvíz idején, zsebében egy kötet­re való verssel Debrecenből Budapestre gyalogolt. Az ország élő legnagyobb köl­tője protezsálta azt, aki nálánál is na­gyobb lett. Petőfi volt e fiatalember. Aki és ami méltó, annak érdekében emeljünk szót mindig és mindenütt! A méltatlant utasítsuk el. PÉTERI ISTVÁN Sikerrel zárult a győri ipari vásár - üzletkötés Miskolcon Vasárnap zárta kapuit a győri ipari ki­állítás és vásár, amelynek mintegy 30 ezer látogatója volt. Az idei vásár tulajdon­képpen főpróbája volt ama hagyomány felélesztésének, amellyel a következő év­ben Győr várossá nyilvánításának 700. évfordulóját köszöntik. 1846-ban rendez­ték itt az első ipari kiállítást, majd hosz­­szú ideig nem került rá sor. A főpróba kitűnően sikerült. A győri vállalatok és üzemek termékeit gonddal és ízléssel vonultatták fel a kiállítás rendezői. Be­mutatták a megye iparának jellegzetes­ségeit, különösen a könnyűipar újdonsá­gait. Az 1971-ben megrendezésre kerülő nagy ipari vásár már nemcsak győri ter­mékeket vonultat fel, hanem pavilonjai­ban bemutatja Dunántúl e tájának gyárt­mányait is. Miskolcon helyiipari kiállítást rendez­tek. A látogatók száma itt is megközelí­tette már a 30 ezret. Különösen a borsodi bútoripar mutatott be kiemelkedően szép és jó termékeket. A legnagyobb érdeklő­dés a miskolci kárpitos szövetkezet ter­mékei iránt volt, ez a kollektíva több sza­badalmi jellegű bútort mutatott be, mint a szekrényágyat, az összecsukható asztalt, és a modern lakáshoz jól alkalmazkodó sok más terméket. A borsodi iparcikk kis­kereskedelmi vállalat és a fogyasztási szövetkezetek megyei központja 23 millió forintos értékben kötött üzletet a szövet­kezettel. Az Avas Bútorgyár is kitett ma­gáért, és szép termékeiből a Bútorért 36 milliós értékben kötött le. Sikere volt a miskolci gyermekkocsigyárnak. Ettől az üzemtől a külkereskedelmi szervek több ezer gyermekkocsit rendeltek. Új kávéfőző szabadalmat mutatott be a tokaji vas- és fémipari szövetkezet. A nyolcszemélyes kávéfőzőből ebben az év­ben 10 ezer darabot gyártanak. A vásár látogatói örömmel fogadták a Mechanikai Művek olajkályháit, ezeknek hat típusá­ból kétezer darabot kötött le már a ke­reskedelem. Szép termékekkel vonult fel a miskolci cipész szövetkezet. Érdekes megállapodás született a szövetkezet és a cipőnagykereskedelmi vállalat között: több milliós értékben végez garanciális jellegű javítást az esetleg erre szoruló új cipőknél a kisipari cipészszövetkezet. A helyi ipari kiállítás központi gondo­lata és rendezési, elve ez volt: bő válasz­tékú, jó minőségű termékekkel elégítsék ki a dolgozó emberek igényeit. A vásár betöltötte hivatását. Számot adott a fej­lődő helyi iparról, de megmutatta gyen­géit is, azokat a területeket, ahol nagyobb fejlesztésre van szükség. Sikeres volt üz­leti szempontból is a vásár: gyors szá­mítások alapján eddig mintegy 100 mil­lió forint értékben kötöttek megállapo­dást a vállalatok és a kereskedelmi szer­vek egymással. Százmilliós

Next