Magyar Hírlap, 1970. október (3. évfolyam, 273-303. szám)
1970-10-25 / 297. szám
Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP — FÓRUM , 1970. OKTÓBER 25. VASÁRNAP3 KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte Mohammad Reza Pahlavit, Irán saját születésnapja alkalmából. Kínai vezetők köszönő távirata Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke Fock Jenőnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, Csiao Kuan-hu, a Kínai Népköztársaság külügyminiszter-helyettese Péter János külügyminiszternek táviratban mondott köszönetet a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepei alkalmából küldött jókívánságaikért. Czinege Lajos üdvözlő távirata Ion Ionitához Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter — a Román Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek napja alkalmából — táviratbanköszöntötte Ion Ionita vezérezredest, a Román Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek miniszterét. Bolgár gépipari delegáció érkezett Budapestre Marij Ivanov gépipari miniszter vezetésével a bolgár gépipari delegáció érkezett szombaton Budapestre. A küldöttség dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter meghívására körülbelül egy hetet tölt hazánkban, s a két ország gépiparának termelési együttműködéséről tárgyal. Több vállalatot is felkeresnek, hogy a helyszínen tanulmányozzák a kapcsolatok elmélyítésének lehetőségeit, ezenkívül meglátogatják az Intranszmas és az Agromas közös vállalatokat is. Budapestre látogat az NSZK gazdaságügyi minisztere Vasárnap este Budapestre érkezik dr. Karl Schiller, a Német Szövetségi Köztársaság gazdaságügyi minisztere, hogy eleget tegyen annak a meghívásnak, amelyet dr. Biró József külkereskedelmi miniszter ez év márciusában az NSZK-ban tett látogatásakor adott át. Dr. Karl Schiller kétnapos magyarorszáti tartózkodása során aláírja a magyar ENSZK hoszszú lejáratú árucsere-forgalmi, gazdasági és műszaki együttműködési megállapodást Magyar szakemberek az ENSZ teheráni térképészeti konferenciáján Hétfőn kezdődik Teheránban az ENSZ nemzetközi térképészeti konferenciája. A tíznapos tanácskozáson hazánkat dr. Joó István, az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal főosztályvezetője, dr. Radó Sándor Kossuth-díjas egyetemi tanár és Baum Frigyes, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat főmérnöke képviseli. A magyar szakemberek elutaztak Teheránba. Néphadseregünk méltó fegyvertárs Kálazi József vezérőrnagy nyilatkozata a Fegyverbarátság hadgyakorlatról Kálazi József vezérőrnagy —, aki a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek Fegyverbarátság fedőnevű hadgyakorlatán a nemzetközi törzsben a magyar néphadsereget képviselte — a gyakorlatban szerzett tapasztalatokról a többi között a következőket mondotta: — A hadgyakorlat — méreteit tekintve — a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erőinek eddigi legnagyobb közös gyakorlata volt, ahol egy állam területén az összes szövetséges állam kijelölt csapatai részt vettek- A gyakorlat igazolta védelmi szervezetünk felkészültségét, a nemzeti fegyveres erők haderőnemeinek és fegyvernemeinek magas fokú harckészültségét és hadrafoghatóságát, együttműködésünk magas színvonalát . A Fegyverbarátság hadgyakorlat hozzájárult a Varsói Szerződés tagállamai védelmi képességének további erősítéséhez, közöttük a magyar néphadsereg fejlődéséhez. A gyakorlat egyik legfontosabb eredménye, hogy demonstrálta a Varsói Szerződés tagállamainak és hadseregeinek egységét, magas fokú felkészültségét, a szocializmus kollektív védelme iránt érzett felelősséget. A gyakorlat arra is alkalmas volt, hogy katonáink betekintsenek az NDK életébe. A szocialista országok összefogott erői legyőzhetetlenségének tudatával töltötte el a gyakorlat minden részvevőjét és szemlélőjét, s egyben komoly figyelmeztetésül szolgált az európai béke és biztonság megteremtését, népeink szocialista vívmányait veszélyeztető agresszív imperialista körök részére. A hadgyakorlaton részt vett magyar egységekről így beszélt a vezérőrnagy: — A hadgyakorlat feladatainak végrehajtása során különösen kiemelkedő volt a magyar gépkocsizó lövészegység, továbbá a műszaki alegységek tevékenysége. A tapasztalatok azt is bizonyították, hogy harckocsi alegységeink felkészültségi színvonala nem marad el más szövetséges csapatokétól és képesek bármely feladat eredményes végrehajtására. A magyar gyártmányú páncélozott szállító harci járműveink szereplése arról tanúskodott, hogy tűzerőben, mozgékonyságban egyaránt megfelelnek a korszerű követelményeknek. Elmondotta a vezérőrnagy, hogy az egyesített fegyveres erők főparancsnoksága és törzse, valamint a gyakorlatvezető Hoffmann hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisztere külön is méltatta a magyar néphadsereg csapatainak és törzseinek magas fokú felkészültségét. Az elismerés kifejezésre jutott abban is, hogy a gyakorlaton történt eredményes részvételért a Fegyverbarátság emlékérem arany fokozatát négyen, ezüst fokozatát hárman, bronz fokozatát tizenöten, az NDK nervezeti néphadseregének kiváló katonája jelvényt pedig 39-en kapták meg katonáink közül. Az egyesített fegyveres erők főparancsnoka, Jakubovszkij marsall is adományozott jutalmakat, s ezzel együtt több mint 100-an részesültek a magyar néphadsereg tagjai közül elismerésben. Díszünnepség Kaposvárott Szombaton Kaposvárott díszünnepséget rendeztek az NDK-ban tartott Fegyverbarátság hadgyakorlaton részt vett és hazatért csapatok tiszteletére. A zászlódíszbe öltözött Kossuth téren felállított dísztribünön helyet foglalt Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Kálazi József vezérőrnagy, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katonai alakulatok több képviselője, Németh Ferenc, a Somogy megyei pártbizottság első titkára, Böhm József, a megyei tanács vbelnöke, Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára, Rostás Károly, a városi tanács vb-elnöke, valamint a megyei, városi párt-, állami és tömegszervezetek több képviselője, a társ fegyveres testületek küldöttsége. Évin Sándor ezredes jelentése és a Himnusz hangjai után Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a díszünnepségen megjelent vendégeket, valamint a hazatért harcosokat, tiszthelyetteseket és tiszteket, s köszönetet mondott derekashelytállásukért. Ezután Kovács István ezredes felolvasta a honvédelmi miniszter díszparancsát, majd Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes mondott beszédet. Xuan Thuy: Vietnami vendégünk: Xuan Thuy tegnap délelőtt ellátogatott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Belgrád rakparti székházába, ahol találkozott és beszélgetett a népfront vezetőivel. A vendéget Bencsik István, a Hazafias Népfront főtitkára üdvözölte, beszámolt a két ország kapcsolatairól, majd átadta a szót Xuan Thuynak, a nemzetközi politikai élet e rendkívül fontos szerepet betöltő diplomatájának. Az imperialisták ellen küzdő vietnami népnek három fronton is kell harcolnia — mondta Xuan Thuy —, katonai, politikai és diplomáciai területen egyaránt. De ez a nép, amely négyezer éves történelme során sokat küzdött a betolakodókkal, vállalja továbbra is ezt a feladatot. A VDK újjáépítéséről is tájékoztatta hallgatóit a vietnami diplomata. Az amerikaiak ugyan máig is végeznek felettük megfigyelő repüléseket, megsértve ezzel az ország légiterét, a helyreállítások azonban nagy ütemben folynak. Minden autóutat sikerült rendbe hozni, s újakat is építettek. Használhatóvá tették a vasútvonalak egy részét, javítják a megrongált épületeket, a gyárakat, újra szervezik az evakuált és másfelé csoportosított ipari létesítményeket. E háború folyamán tovább erősödött a vietnami és a magyar nép barátsága. Sokkal több ez, mint hivatalos kapcsolat: a szolidaritás és a segítség eleven kötelékké vált. Megható, ahogyan itt Magyarországon gyógyítják betegeinket, a felszabadító harc katonáit — mondta Xuan Thuy. — Akik önöktől hazatérnek, mely érzésekkel emlékeznek vissza az itt töltött időre, sokat beszélnek erről otthon, elültetik a nép szívében ugyanazokat az érzéseket, amelyeket bennük a magyar nép testvéri segítsége keltett. Én is azt érzem, hogy nem egyszerűen látogatóba jöttem, hanem testvérek közé, a családba. — Hazádnak rendületlenül, olvastam a Vörösmarty-szobor talapzatán — mondja befejezésül Xuan Thuy. — Mi is ezt valljuk, s megváltozott korunkban úgy érzem, a hazához és ezzel a szocializmus eszméihez kell hűnek lenni. A ma hősei ezért kilépve a nemzeti keretek közül nemcsak egy nép, hanem a népek szocialista hősei. Sz. J. Minden autóutat rendbe hoztunk ÉRTÉKREND Távol áll tőlem a szándék, hogy filozófiai tanulmánnyal zavarjam meg az olvasó jól megérdemelt vasárnapi nyugalmát. Mivel azonban értékekről lesz szó, igénybe kell vennünk a mondanivalóhoz szükséges tudományos segédletet. Szükségesnek látszik előrebocsátani annyit, hogy az erkölcsi és a magatartásbeli értékekről vallott felfogás mögött mindenkor ideológiai formában kifejeződő egyéni és osztályérdekek rejtőztek. Azt, hogy ki mit tekint értéknek, objektív és szubjektív tényezők szabják meg. Objektív — azaz független a személyes elhatározástól — a társadalmi helyzet. Szubjektív a világnézet, mivel példának okáért a környezet hatására kialakult — és így eredetében objektív vonásokat is magán viselő — polgári, idealista, vallásos világnézet leküzdhető, meghaladható és átadhatja helyét a tudományos, a materialista, a marxistaleninista világnézetnek. Tárgyunkhoz visszatérve: az a kérdés, mit tart ma társadalmunk értéknek erkölcsben és életmódban, pontosabban: emberben kit, életmódban pedig mit becsül nagyra. A másik, az előzővel szorosan összefüggő kérdés az, lehet-e vajon arról beszélni, hogy mindezek tekintetében egységes értékrend uralkodik. Ha tudjuk — és persze, hogy tudjuk —, hogy átmeneti társadalomban élünk, nem tagadhatjuk azt sem: az erkölcsben és életmódban meghonosítani kívánt új értékrend még nem szorította ki mindenben és mindenütt a régit. Sőt, ha kimondjuk, hogy bizonyos burzsoá, kispolgári tulajdonságok még újra is termelődhetnek, tudomásul kell vennünk, hogy egyúttal fennmarad, esetleg újjáéled az ezeknek megfelelő értékrend is. Természetes, vagy majdnem természetes, hogy a burzsoá társadalomban tekintélyt és emberi értéket kölcsönöz a pénz és az a jólét, az a hatalom, az a társadalmi befolyás, amely a vagyonnal együtt jár. Nem egészen természetes, hogy a pénz, a villa, a kocsi nálunk is sokak bámész tiszteletét élvezi és nem kevesen hajlandók az anyagi javakat emberi értéknek tekinteni. Pontosabb fogalmazásban: némelyek értékesebb embernek tekintik azt, akinek sok pénze van, a kocsi, a villa mellett még arra is futja neki, hogy nagyokat utazzék szerte a világban. A pénz, a villa, a víkendház, a kocsi persze jó dolog és a szocialista humanizmus politikája azt diktálja, azt segíti elő, hogy minél előbb, minél többen élvezhessék ezeket a javakat. Nincs azonban rendjén, ha az anyagi javakat — eredetüktől teljesen függetlenül — azonosítjuk az emberi értékekkel. Emberi érték — tudás, tett, áldozatos munka — lehet anyagi javak forrása és minden tiszteletet megérdemelnek azok, akik így jutottak hozzájuk. Nem lehet azonban tisztelni azt az embert, aki szemérmetlenül hivalkodik fényűző lakásával, balatoni villájával, kocsijával, a skót whisky és a francia konyak glédában álló üvegeivel, jóllehet javait spekulációval, harácsolással, gazdag rokonai jóvoltából, vagy — hogy divatos szóval éljünk — ügyeskedéssel szerezte. Itt tehát nincs minden rendben az értékrend körül. A rang, a hatalom, a tisztség a burzsoá társadalom értékrendjében is előkelő helyen áll, de természetesen a vagyon mögött, hiszen hatalmat is, rangot is, tisztséget is az igazi hatalom, a pénz ad. Nálunk egészen más a helyzet. Hatalmat, tisztséget, rangot, más emberek feletti rendelkezési jogot nálunk mindenki a társadalmi rendtől, a néptől kap, majdnem kizárólag azért, mert a társadalom felismerte a bennük rejlő emberi — szocialista — értékeket. Ezért a mi értékrendszerünkben mindez magasan áll. Mégis, mintha olykor elszakadna egymástól a hatalom és az emberi érték tisztelete. Mintha a tiszteletadás néha nem a tisztséget viselő ember értékének szólna, vagy nem támasztaná azt az igényt, hogy a hatalom, a rang, a tisztség viselői egyúttal emberi értékek hordozói is legyenek. És megfordítva: vannak, bár mind kevesebben, akik hatalomhoz, ranghoz, tisztséghez, mások feletti rendelkezési joghoz jutva azt hiszik, hogy pusztán ettől egyúttal emberi értékük is megnövekedett. Az előbbinek az az oka, hogy némelyeket elvakít a rangkórság, a velük született szolgaiság, a karrierizmus, másokat megfélemlít a hierarchikus függés. Az utóbbinak az, hogy a tisztségre emeltek értékei olykor csalókáknak bizonyultak, vagy a hatalom szédületében semmivé váltak. Az értékrenden tehát itt is akad igazítanivaló. Mindezt egyrészt a helyes, a szocialistaó értékrend megteremtésének szolgálatában, a hivatott és rátermett, emberi értékekben gazdag vezetők tekintélyének védelmében, másrészt nem az aszketizmus hitvallásaként, hanem éppen a megérdemelt anyagi javak értékrendbeli helyének helyes meghatározása végett szükséges elmondani. A termelőmunkában és általában a munkában társadalmunk az öntudatra, azaz az egyénnek a közösséghez való tudatos, szocialista viszonyára és az anyagi érdekeltségre épít. Tisztséghez, ranghoz, kitüntetéshez, hatalomhoz, vezetői megbízatáshoz a legöntudatosabbak, a legjobbak, a legáldozatkészebbek jutnak. Azok, akik ha kell, anyagi ellenszolgáltatás nélkül is hajlandók erejüket és képességeiket a közösség szolgálatába állítani, vagy akik e szolgálatban élték le életüket. A szocialista értékrend akkor érvényesül, ha ezek az emberek élvezik a társadalom tiszteletét és megbecsülését. Akkor érvényesül a helyes értékrend, ha nem azok harsognak túl mindenki mást, akik kívülállókként szemlélik a nép, a milliók erőfeszítéseit, azoknak a munkáját, akiknek egyelőre még nincs módjuk nagyon sok pénzt keresni és élvezni mindazt, ami azzal jár. Társadalmunkban megvan az erkölcsi érték objektív mércéje. Szocializmust építő társadalomban élünk, a legbecsesebb érték az egyént és a közösséget egyaránt szolgáló becsületes munka. A végzett munkáért — ahogyan a politikai gazdaságtan fogalmaz: értéke és minősége szerint — járhat kisebb vagy nagyobb összeg. Erkölcsi értéke azonban nem attól függ, hogy a testi vagy a szellemi erőfeszítés, a fizikai vagy a szellemi munka forintokban mekkora összeget ér. Párhuzammal kezdtük társadalmunk átalakulása és kibontakozó új értékrendünk között. Válaszolnunk kell tehát a kérdésre, uralkodik-e már nálunk a helyes erkölcsi értékrend és hogyan lehet még hátrébb szorítani a — mondjuk ki bátran — burzsoá, kispolgári értékrendet. Úgy hisszük, társadalmunkban végeredményben máris dominál az erkölcsi értékek helyes rendje. Egyszerűen azért, mert a társadalom többsége munkásokból, termelőszövetkezeti parasztokból, az ipari termelőszövetkezetek tagjaiból, pedagógusokból, mérnökökből, tudósokból, alkalmazottakból, azaz bérből, fizetésből és szövetkezeti részesedésből élőkből, becsületes mindennapi munkát végző milliókból áll. Nem arról van szó tehát, hogy a társadalom többsége többre becsüli a könnyen szerzett pénzt, és a nagy lábon élést, mint a becsületes munkát, hanem arról, hogy a könnyen és nagy lábon élők, a cinikus kívülállók hangja olykor erősebb és harsányabb, mint a tisztességgel élő és dolgozó millióké. Az értékrend megvan. Azt kell elérni, hogy azok hangja legyen erősebb, akik ebben a helyes, szocialista értékrendben hisznek és követelményei szerint élnek. DARVASI ISTVÁN