Magyar Hírlap, 1970. október (3. évfolyam, 273-303. szám)

1970-10-25 / 297. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP — FÓRUM , 1970. OKTÓBER 25. VASÁRNAP3 KÖZ­É­LE­T­I D­I­PLOMÁC­IA üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte Mohammad Reza Pahlavit, Irán sa­ját születésnapja alkal­mából. Kínai vezetők köszönő távirata Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke Fock Jenőnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nökének, Csiao Kuan-hu, a Kínai Nép­­köztársaság külügyminiszter-helyettese Péter János külügyminiszternek távirat­ban mondott köszönetet a Kínai Népköz­­társaság nemzeti ünnepei alkalmából küldött jókívánságaikért. Czinege Lajos üdvözlő távirata Ion Ionitához Czinege Lajos vezérezredes, honvédel­mi miniszter — a Román Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek napja al­kalmából — táviratban­­köszöntötte Ion Ionita vezérezredest, a Román Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek miniszte­rét. Bolgár gépipari delegáció érkezett Budapestre Marij Ivanov gépipari miniszter vezeté­sével a bolgár gépipari delegáció érkezett szombaton Budapestre. A küldöttség dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari minisz­ter meghívására körülbelül egy hetet tölt hazánkban, s a két ország gépiparának termelési együttműködéséről tárgyal. Több vállalatot is felkeresnek, hogy a helyszí­nen tanulmányozzák a kapcsolatok elmé­lyítésének lehetőségeit, ezenkívül meglá­togatják az Intranszmas és az Agromas közös vállalatokat is. Budapestre látogat az NSZK gazdaságügyi minisztere Vasárnap este Budapestre érkezik dr. Karl Schiller, a Német Szövetségi Köztár­saság gazdaságügyi minisztere, hogy ele­get tegyen annak a meghívásnak, ame­lyet dr. Biró József külkereskedelmi mi­niszter ez év márciusában az NSZK-ban tett látogatásakor adott át. Dr. Karl Schiller kétnapos magyarorszá­ti tartózko­dása során aláírja a magyar ENSZK hosz­­szú lejáratú árucsere-forgalmi, gazdasági és műszaki együttműködési megállapo­dást Magyar szakemberek az ENSZ teheráni térképészeti konferenciáján Hétfőn kezdődik Teheránban az ENSZ nemzetközi térképészeti konferenciája. A tíznapos tanácskozáson hazánkat dr. Joó István, az Országos Földügyi és Térképé­szeti Hivatal főosztályvezetője, dr. Radó Sándor Kossuth-díjas egyetemi tanár és Baum­ Frigyes, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat főmérnöke képvise­li. A magyar szakemberek elutaztak Tehe­ránba. Néphadseregünk méltó fegyvertárs Kálazi József vezérőrnagy nyilatkozata a Fegyverbarátság hadgyakorlatról Kálazi József vezérőrnagy —, aki a Varsói Szerződés tagállamai hadseregei­nek Fegyverbarátság fedőnevű hadgyakor­latán a nemzetközi törzsben a magyar néphadsereget képviselte — a gyakorlat­ban szerzett tapasztalatokról a többi kö­zött a következőket mondotta: — A hadgyakorlat — méreteit tekintve — a Varsói Szerződés tagállamai fegyve­res erőinek eddigi legnagyobb közös gya­korlata volt, ahol egy állam területén az összes szövetséges állam kijelölt csapatai részt vettek- A gyakorlat igazolta védelmi szervezetünk felkészültségét, a nemzeti fegyveres erők haderőnemeinek és fegy­vernemeinek magas fokú harckészültségét és hadrafoghatóságát, együttműködésünk magas színvonalát . A Fegyverbarátság hadgyakorlat hozzájárult a Varsói Szerződés tagálla­mai védelmi képességének további erősí­téséhez, közöttük a magyar néphadsereg fejlődéséhez. A gyakorlat egyik legfonto­sabb eredménye, hogy demonstrálta a Var­sói Szerződés tagállamainak és hadsere­geinek egységét, magas fokú felkészültsé­gét, a szocializmus kollektív védelme iránt érzett felelősséget. A gyakorlat arra is alkalmas volt, hogy katonáink betekint­senek az NDK életébe. A szocialista or­szágok összefogott erői legyőzhetetlensé­gének tudatával töltötte el a gyakorlat minden részvevőjét és szemlélőjét, s egy­ben komoly figyelmeztetésül szolgált az európai béke és biztonság megteremtését, népeink szocialista vívmányait veszélyez­tető agresszív imperialista körök részére. A hadgyakorlaton részt vett magyar egységekről így beszélt a vezérőrnagy: — A hadgyakorlat feladatainak végre­hajtása során különösen kiemelkedő volt a magyar gépkocsizó lövészegység, továb­bá a műszaki alegységek tevékenysége. A tapasztalatok azt is bizonyították, hogy harckocsi alegységeink felkészültségi színvonala nem marad el más szövetséges csapatokétól és képesek bármely feladat eredményes végrehajtására. A magyar gyártmányú páncélozott szállító harci jár­műveink­ szereplése arról tanúskodott, hogy tűzerőben, mozgékonyságban egya­ránt megfelelnek a korszerű követelmé­nyeknek. Elmondotta a vezérőrnagy, hogy az egyesített fegyveres erők főparancsnoksá­ga és törzse, valamint a gyakorlatvezető Hoffmann hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisztere külön is mél­tatta a magyar néphadsereg csapatainak és törzseinek magas fokú felkészültségét. Az elismerés kifejezésre jutott abban is, hogy a gyakorlaton történt eredményes részvételért a Fegyverbarátság emlék­érem arany fokozatát négyen, ezüst foko­zatát hárman, bronz fokozatát tizenöten, az NDK nervezeti néphadseregének kiváló ka­tonája jelvényt pedig 39-en kapták meg katonáink közül. Az egyesített fegyveres erők főparancsnoka, Jakubovszkij mar­sall is adományozott jutalmakat, s ezzel együtt több mint 100-an részesültek a ma­gyar néphadsereg tagjai közül elismerés­ben. Díszünnepség Kaposvárott Szombaton Kaposvárott díszünnepséget rendeztek az NDK-ban tartott Fegyverba­rátság hadgyakorlaton részt vett és haza­tért csapatok tiszteletére. A zászlódíszbe öltözött Kossuth téren felállított dísztri­bünön helyet foglalt Oláh István vezér­őrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Kálazi József vezérőrnagy, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katonai alakulatok több képviselője, Németh Fe­renc, a Somogy megyei pártbizottság első titkára, Böhm József, a megyei tanács vb­­elnöke, Somogyi József, a városi pártbi­zottság első titkára, Rostás Károly, a vá­rosi tanács vb-elnöke, valamint a megyei, városi párt-, állami és tömegszervezetek több képviselője, a társ fegyveres testüle­tek küldöttsége. Évin Sándor ezredes jelentése és a Him­nusz hangjai után Somogyi József, a váro­si pártbizottság első titkára köszöntötte a díszünnepségen megjelent vendégeket, va­lamint a hazatért harcosokat, tiszthe­lyetteseket és tiszteket, s köszönetet mondott derekas­­helytállásukért. Ezután Kovács István ezredes fel­olvasta a honvédelmi miniszter díszparan­csát, majd Oláh István vezérőrnagy, hon­védelmi miniszterhelyettes mondott be­szédet. Xuan Thuy: Vietnami vendégünk: Xuan Thuy teg­nap délelőtt ellátogatott a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának Belgrád rak­parti székházába, ahol találkozott és be­szélgetett a népfront vezetőivel. A ven­déget Bencsik István, a Hazafias Nép­front főtitkára üdvözölte, beszámolt a két ország kapcsolatairól, majd átadta a szót Xuan Thuynak, a nemzetközi poli­tikai élet e rendkívül fontos szerepet be­töltő diplomatájának. Az imperialisták ellen küzdő vietnami népnek három fronton is kell harcolnia — mondta Xuan Thuy —, katonai, poli­tikai és diplomáciai területen egyaránt. De ez a nép, amely négyezer éves törté­nelme során sokat küzdött a betolako­dókkal, vállalja továbbra is ezt a felada­tot. A VDK újjáépítéséről is tájékoztatta hallgatóit a vietnami diplomata. Az ame­rikaiak ugyan máig is végeznek felettük megfigyelő repüléseket, megsértve ezzel az ország légiterét, a helyreállítások azonban nagy ütemben folynak. Minden autóutat sikerült rendbe hozni, s újakat is építettek. Használhatóvá tették a vas­útvonalak egy részét, javítják a megron­gált épületeket, a gyárakat, újra szerve­zik az evakuált és másfelé csoportosított ipari létesítményeket. E háború folyamán tovább erősödött a vietnami és a magyar nép barátsága. Sokkal több ez, mint hivatalos kapcso­lat: a szolidaritás és a segítség eleven kö­telékké vált.­­ Megható, ahogyan itt Magyarorszá­gon gyógyítják betegeinket, a felszaba­dító harc katonáit — mondta Xuan Thuy. — Akik önöktől hazatérnek, mely érzé­sekkel emlékeznek vissza az itt töltött időre, sokat beszélnek erről otthon, el­ültetik a nép szívében ugyanazokat a­z érzéseket, amelyeket bennük a magyar nép testvéri segítsége keltett. Én is azt érzem, hogy nem egyszerűen látogatóba jöttem, hanem testvérek közé, a család­ba. — Hazádnak rendületlenül, olvastam a Vörösmarty-szobor talapzatán — mondja befejezésül Xuan Thuy. — Mi is ezt vall­juk, s megváltozott korunkban úgy ér­zem, a hazához és ezzel a szocializmus eszméihez kell hűnek lenni. A ma hősei ezért kilépve a nemzeti keretek közül nemcsak egy nép, hanem a népek szo­cialista hősei. Sz. J. Minden autóutat rendbe hoztunk ÉRTÉKREND T­ávol áll tőlem a szándék, hogy filozófiai tanulmánnyal zavarjam meg az olva­só jól megérdemelt vasárnapi nyugalmát. Mivel azonban értékekről lesz szó, igény­be kell vennünk a mondanivalóhoz szük­séges tudományos segédletet. Szükséges­nek látszik előrebocsátani annyit, hogy az erkölcsi és a magatartásbeli értékekről vallott felfogás mögött mindenkor ideoló­giai formában kifejeződő egyéni és osz­tályérdekek rejtőztek. Azt, hogy ki mit tekint értéknek, objektív és szubjektív té­nyezők szabják meg. Objektív — azaz független a személyes elhatározástól — a társadalmi helyzet. Szubjektív a világné­zet, mivel példának okáért a környezet hatására kialakult — és így eredetében objektív vonásokat is magán viselő — pol­gári, idealista, vallásos világnézet leküzd­hető, meghaladható és átadhatja helyét a tudományos, a materialista, a marxista­­leninista világnézetnek. Tárgyunkhoz visszatérve: az a kérdés, mit tart ma társadalmunk értéknek er­kölcsben és életmódban, pontosabban: emberben kit, életmódban pedig mit be­csül nagyra. A másik, az előzővel szorosan összefüggő kérdés az, lehet-e vajon arról beszélni, hogy mindezek tekintetében egy­séges értékrend uralkodik. Ha tudjuk — és persze, hogy tudjuk —, hogy átmeneti társadalomban élünk, nem tagadhatjuk azt sem: az erkölcsben és életmódban meghonosítani kívánt új ér­tékrend még nem szorította ki mindenben és mindenütt a régit. Sőt, ha kimondjuk, hogy bizonyos burzsoá, kispolgári tulaj­donságok még újra is termelődhetnek, tu­domásul kell vennünk, hogy egyúttal fennmarad, esetleg újjáéled az ezeknek megfelelő értékrend is. T­ermészetes, vagy majdnem természetes,­­ hogy a burzsoá társadalomban tekin­télyt és emberi értéket kölcsönöz a pénz és az a jólét, az a hatalom, az a társadal­mi befolyás, amely a vagyonnal együtt jár. Nem egészen természetes, hogy a pénz, a villa, a kocsi nálunk is sokak bá­­mész tiszteletét élvezi és nem kevesen hajlandók az anyagi javakat emberi ér­téknek tekinteni. Pontosabb fogalmazás­ban: némelyek értékesebb embernek te­kintik azt, akinek sok pénze van, a ko­csi, a villa mellett még arra is futja ne­ki, hogy nagyokat utazzék szerte a világ­ban. A pénz, a villa, a víkendház, a kocsi persze jó dolog és a szocialista humaniz­mus politikája azt diktálja, azt segíti elő, hogy minél előbb, minél többen élvezhes­sék ezeket a javakat. Nincs azonban rend­jén, ha az anyagi javakat — eredetüktől teljesen függetlenül — azonosítjuk az em­beri értékekkel. Emberi érték — tudás, tett, áldozatos munka — lehet anyagi ja­vak forrása és minden tiszteletet megér­demelnek azok, akik így jutottak hozzá­juk. Nem lehet azonban tisztelni azt az embert, aki szemérmetlenül hivalkodik fényűző lakásával, balatoni villájával, ko­csijával, a skót whisky és a francia ko­nyak glédában álló üvegeivel, jóllehet ja­vait spekulációval, harácsolással, gazdag rokonai jóvoltából, vagy — hogy divatos szóval éljünk — ügyeskedéssel szerezte. Itt tehát nincs minden rendben az érték­rend körül. A rang, a hatalom, a tisztség a burzsoá társadalom értékrendjében is előkelő he­lyen áll, de természetesen a vagyon mö­gött, hiszen hatalmat is, rangot is, tisztsé­get is az igazi hatalom, a pénz ad. Nálunk egészen más a helyzet. Hatalmat, tisztsé­get, rangot, más emberek feletti rendel­kezési jogot nálunk mindenki a társadal­mi rendtől, a néptől kap, majdnem kizá­rólag azért, mert a társadalom felismerte a bennük rejlő emberi — szocialista — értékeket. Ezért a mi értékrendszerünk­ben mindez magasan áll. Mégis, mintha olykor elszakadna egymástól a hatalom és az emberi érték tisztelete. Mintha a tiszteletadás néha nem a tisztséget viselő ember értékének szólna, vagy nem tá­masztaná azt az igényt, hogy a hatalom, a rang, a tisztség viselői egyúttal emberi értékek hordozói is legyenek. És megfor­dítva: vannak, bár mind kevesebben, akik hatalomhoz, ranghoz, tisztséghez, mások feletti rendelkezési joghoz jutva azt hi­szik, hogy pusztán ettől egyúttal emberi értékük is megnövekedett. Az előbbinek az az oka, hogy némelyeket elvakít a rangkórság, a velük született szolgaiság, a karrierizmus, másokat megfélemlít a hierarchikus függés. Az utóbbinak az, hogy a tisztségre emeltek értékei olykor csalókáknak bizonyultak, vagy a hatalom szédületében semmivé váltak. Az érték­renden tehát itt is akad igazítanivaló. Mindezt egyrészt a helyes, a szocialista­­­ó értékrend megteremtésének szolgála­tában, a hivatott és rátermett, emberi ér­tékekben gazdag vezetők tekintélyének védelmében, másrészt nem az aszketizmus hitvallásaként, hanem éppen a megérde­melt anyagi javak értékrendbeli helyének helyes meghatározása végett szükséges el­mondani. A termelőmunkában és általában a munkában társadalmunk az öntudatra, azaz az egyénnek a közösséghez való tu­datos, szocialista viszonyára és az anyagi érdekeltségre épít. Tisztséghez, ranghoz, kitüntetéshez, hatalomhoz, vezetői megbí­zatáshoz a legöntudatosabbak, a legjob­bak, a legáldozatkészebbek jutnak. Azok, akik ha kell, anyagi ellenszolgáltatás nél­kül is hajlandók erejüket és képességei­ket a közösség szolgálatába állítani, vagy akik e szolgálatban élték le életüket. A szocialista értékrend akkor érvényesül, ha ezek az emberek élvezik a társadalom tiszteletét és megbecsülését. Ak­kor érvé­nyesül a helyes értékrend, ha nem azok harsognak túl mindenki mást, akik kívül­állókként szemlélik a nép, a­ milliók erő­feszítéseit, azoknak a munkáját, akiknek egyelőre még nincs módjuk nagyon sok pénzt keresni és élvezni mindazt, ami az­zal jár. T­ársadalmunkban megvan az erkölcsi érték objektív mércéje. Szocializmust építő társadalomban élünk, a legbecse­sebb érték az egyént és a közösséget egyaránt szolgáló becsületes munka. A végzett munkáért — ahogyan a politikai gazdaságtan fogalmaz: értéke és minősé­ge szerint — járhat kisebb vagy nagyobb összeg. Erkölcsi értéke azonban nem at­tól függ, hogy a testi vagy a szellemi erő­feszítés, a fizikai vagy a szellemi munka forintokban mekkora összeget ér. Párhuzammal kezdtük társadalmunk átalakulása és kibontakozó új értékren­dünk között. Válaszolnunk kell tehát a kérdésre, uralkodik-e már nálunk a he­lyes erkölcsi értékrend és hogyan lehet még hátrébb szorítani a — mondjuk ki bátran — burzsoá, kispolgári értékrendet. Úgy hisszük, társadalmunkban végered­ményben máris dominál az erkölcsi érté­kek helyes rendje. Egyszerűen azért, mert a­ társadalom többsége munkásokból, ter­melőszövetkezeti parasztokból, az ipari termelőszövetkezetek tagjaiból, pedagógu­sokból, mérnökökből, tudósokból, alkal­mazottakból, azaz bérből, fizetésből és szövetkezeti részesedésből élőkből, becsü­letes mindennapi munkát végző milliók­ból áll. Nem arról van szó tehát, hogy a társadalom többsége többre becsüli a könnyen szerzett pénzt, és a nagy lábon élést, mint a becsületes munkát, hanem arról, hogy a könnyen és nagy lábon élők, a cinikus kívülállók hangja olykor erősebb és harsányabb, mint a tisztesség­gel élő és dolgozó millióké. A­z értékrend megvan. Azt kell elérni, hogy azok hangja legyen erősebb, akik ebben a helyes, szocialista értékrendben hisznek és követelményei szerint élnek. DARVASI ISTVÁN

Next