Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1971-01-01 / 1. szám
) Megjelenik a hét minden napján, szombaton és vasárnap 16 oldalon, más napokon 12 oldalon. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bpest, VII., Lenin körút 9—11. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszámai: 221-285, 221-293, 222- 408, 429-350. Terjeszti a Magyar Posta.Magyar Hírlap 4. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM POLITIKAI NAPILAP ÁRA: 1 FORINT Előfizetési díj egy hónapra 25,5 forint. Előfizethető a lapkézbesítőknél, bármely postahivatalban és a posta hírlapüzleteiben. Külföldön a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat kirendeltségei és bizományosai terjesztik. 1971. JANUÁR 1. PÉNTEK Reálpolitika ÍRTÁL DARVASI ISTVÁN Az új esztendő első napja az egyetlen ünnep, amely nem a naptárév valamely hónapjába ékelődik, hanem zár és nyit, határvonalat húz. Utána teljes esztendőnyi munka és pihenés, öröm és gond következik. Ezért szokás újévkor leltárt készíteni. A gazdaságban és a politikában egyaránt. A párt és a kormány politikáját ebben az esztendőben is a jelennel-jövővel egyként számoló előrelátás, a realizmus jellemezte, így van ez immár másfél évtizede. A politika fogalmát több definíció is magyarázza, így a lenini, amely úgy szól, hogy a politika sűrített gazdaság. E mögött az a cáfolhatatlan igazság rejlik, hogy a politikában - bármi legyen is a megfogalmazás - gazdasági érdekek, osztályérdekek jelentkeznek, ütköznek össze, harcolnak egymással. Van egy másik, szintén közismert, de az előbbinél könnyedebb, eleganciájával hivalkodó meghatározás is, amely úgy hangzik, hogy a politika a lehetőségek művészete. E megállapítás azonban semmit sem árul el a politika tartalmáról, céljáról, a mögötte rejlő érdekekről, ezért elvont, üres, helyzettől, időtől, tértől független. Mégsem állítható, hogy nincs benne igazság. Semmiféle gyakorlati politika nem hagyhatja ugyanis figyelmen kívül a valóságot, azokat a körülményeket, amelyek segítik vagy akadályozzák megvalósítását Egyszóval a politikában is csak azt lehet megtenni, amihez megvannak az előfeltételek. Lehetetlenre a politika sem vállalkozhat. Valóban a lehetőségek művészének lenni viszont annyi, mint figyelembe venni a program, a feladat megvalósításának minden feltételét és akadályát, mindent, ami ellene vagy mellette szól, és e szerint cselekedni. Jól kell ismerni az ellenfelet, a küzdő erőket, nagyságukat, felismerni a helyzetet, és úgy közelíteni meg a célt, ahogyan lehetséges. Ez a reálpolitika. A Magyar Szocialista Munkáspárt immár majdnem másfél évtizeddel ezelőtt nehéz körlmények között látott a megtámadott szocialista társadalmi rend helyreállításához. A korábban elkövetett hibáknak és az ellenforradalmi propagandának a társadalom jelentős részét sikerült befolyásolnia. Ennek ellenére a konszolidáció gyors és sikeres volt, mert a párt marxista-leninista politikát, reálpolitikát folytatott, így van ez azóta is. A párt béremeléssel javította a bérből és fizetésből élők életszínvonalát, a mezőgazdaságban pedig megszüntette a kötelező beszolgáltatást. Kellő időben tűzte újból napirendre a mezőgazdaság szocialista átszervezését, és kidolgozta azokat a módszereket, amelyek rokonszenvessé tették a parasztság számára a szövetkezeti utat. Az átszervezés sikeres volt, noha a dogmatikus politika, majd a revizionista bomlasztás sokat ártott a szövetkezés gondolatának. Helyreállította a munkásosztály szövetségét azokkal a politikai erőkkel, amelyeket a korábbi politika indokolatlanul elhanyagolt, sőt eltaszított. A párt politikáját azóta is a valóság mélységes tisztelete, azaz a minden illúziótól és önáltatástól mentes józan realizmus jellemzi. Ha az elmúlt másfél évtized sikereiről beszélünk, akkor magyarázatukat mindenekelőtt ebben találjuk. A politikai realizmus diktálta a Szocialista nemzeti egység politikájának meghirdetését, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejeztével és a szocializmus alapjainak lerakásával véglegesen eltűnt, elmosódott a társadalom régi osztálystruktúrája, kialakult az a társadalom, amelyben nincsenek többé egymással kibékíthetetlenül szemben álló osztályok. Iskolapéldái a politikai realizmusnak a párt X. kongresszusának határozatai. Jogos elégültséggel sorolják fel az elért eredményeket és kimondják, hogy a feladat most a szocialista társadalom további építése, de az eddiginél magasabb szinten. Egyebek között az a realizmus ebben, hogy az irányelvekben nincs szó már felépített szocializmusról. Nem lenne helyes erről beszélni mindaddig, amíg iparunk szerkezete, az ipari munka műszaki színvonala és termelékenysége nem áll a szocializmus megkövetelte magas színvonalon, amíg vannak nehezen élő rétegek, fehér foltok a közművelődésben, és amíg a szocializmus építésével nem kívánatos kísérő jelenségek is együtt járnak. Politikai realizmus az is, hogy a határozat nem festi rózsaszínre, nem lakkozza állapotainkat, hanem őszintén beszél a hibákról és nehézségekről is, legyenek azok gazdaságiak vagy erkölcsiek. Az őszinteség és a realizmus kedvező visszhangja a közvéleménynek az a határozott kívánsága, hogy a párt- és az állami vezetés a dolgozó tömegekre támaszkodva, minden területen szerezzen érvényt a X. kongresszus határozatainak. Nemrégen emelte törvényerőre az országgyűlés a népgazdaság IV. ötéves tervét. Az előkészületek vitái közepette sokan tették szóvá az előirányzatok százalékait, nemegyszer azért, mert kevesellték a termelés tervezett emelkedését vagy valamely más terület tervezett fejlődését. Könnyen megérthető, hogy e számokat is a valóság, a lehetőségek felismerése, a realizmus diktálta. Ha a számok kisebbek lennének, kihasználhatatlanul maradnának a lehetőségek és ez kártékonyan hatna az ipar, a mezőgazdaság fejlődésére és az életszínvonalra is. Ha nagyobbak lennének, ismét feszültség keletkezhetne a népgazdaságban, ennek hátrányait azonban már több év tapasztalataiból túlontúl is ismerjük. A szocialista fejlődés reális követelményeinek felismerése indokolja az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztésére, a népköztársasági alkotmány módosítására vonatkozó határozatokat. Van tehát tennivaló 1971-re és a rákövetkező évekre. Reális és lelkesítő, pontosabban: lelkesítő, mert reális. A marxista-leninista politika mindig reálpolitika, ha sem dogmatizmus, sem revizionizmus nem szólhat bele. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája figyelembe veszi, hogy vannak szocialista szövetségeseink és velük együtt őrizzük az emberiség békéjét, tehát a nemzetközi körülmények kedvezőek. Számol gazdasági és társadalmi adottságainkkal, a népben, a fejlődő szocialista nemzeti egységben rejlő alkotó erőkkel. Ezért marxista-leninista politika, ezért reálpolitika. A Minisztertanács ülése Jelentés az árvízi újjáépítésről — Napirenden a magyar—szovjet kulturális együttműködés Új cementmű épül Hejőcsabán A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács tegnap ülést tartott. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese beszámolt a KGST végrehajtó bizottsága 50. ülésének munkájáról. A tanácskozás részvevői elsősorban az integráció programjával kapcsolatos okmányok kidolgozásával foglalkoztak. A kormány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter tájékoztató jelentést adott az idei árvíz okozta épületkárok helyreállításának és újjáépítésének helyzetéről. Közvetlenül az árvízvédelmi munkálatok befejezése után olyan határozat született, hogy mindazok, akiknek lakóházát az árvíz lerombolta, még a tél beállta előtt tető alá kerüljenek, az új épületekben pedig legalább két helyiséget lakható állapotban át kell adni. A július elején megkezdődött építkezések a felelős állami és társadalmi szervek munkája és a széles körű társadalmi összefogás eredményeként a vártnál is jobb eredményre vezettek: Szabolcs-Szatmár megyében november 10-ig az előirányzatot túlteljesítve 4171, december 20-ig pedig 4673 lakás készült el. Csongrád, Békés és Szolnok megyében 1970 végéig 898 lakás épült újjá, és befejeződött 1312 lakás helyreállítása. A kivitelezési munkákat 29 minisztériumi, 7 tanácsi vállalat, , számos kisz és kisiparos végezte. Részt vettek az újjáépítésben a magyar néphadsereg, a Belügyminisztérium és a munkásőrség alakulatai, a KISZ által szervezett ifjúsági építőtáborok lelkes fiataljai és az érintett területek lakói. Az újjáépítési munkában elismerésre méltó eredményeket értek el a Szabolcs- Szatmár megyei párt-, tanácsi és társadalmi szervek, továbbá a tervező és építőipari vállalatok, a MÁV és a közúti autóközlekedés dolgozói. A TÜZÉP, az OTP, valamint az építőanyag-ipari vállalatok jelentős munkát végeztek az újjáépítés feltételeinek biztosításában, a néphadsereg és a belügyi szervek tagjai nagy tömegű anyag kirakását segítették elő. Ugyancsak jelentős volt az a segítség, amit a Szovjetunió és több más baráti ország nyújtott a helyreállítási munkákhoz. A kormány az építésügyi és városfejlesztési miniszternek, mint helyreállítási kormánybiztosnak zárójelentését jóváhagyólag tudomásul vette, egyben köszönetét és elismerését fejezte ki a helyreállítási munkák valamennyi résztvevőjének. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter javaslata alapján a kormány hozzájárult, hogy Hejőcsabán új cementmű épüljön. A mintegy 3,5 milliárd forintos beruházást 1971-ben kezdik el, s az előreláthatólag négy évig tartó építkezések befejeztével a cementellátás legfontosabb problémái megoldódnak. A művelődésügyi miniszter a magyar— szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság VII. üléséről tett jelentést. A Moszkvában folytatott őszinte, baráti légkörű tanácskozásokon a következő napirendi pontok szerepeltek: együttműködés a társadalomtudományok területén az egyetemi oktatásban; tapasztalatcsere a nemzetközi versenyeken, fesztiválokon és képzőművészeti kiállításokon történő részvételről; a bizottság eddig hozott határozatai végrehajtásának elemzése a színház-, zene- és filmművészet teviben, vaalamint az 1971—72. évi munkaterv jóváhagyása. A kormány a jelentést elfogadta. A Minisztertanács titkárságának vezetője jelentést terjesztett a kormány elé az országgyűlés decemberi ülésszakán elhangzott képviselői javaslatokról. A Minisztertanács felhívta a miniszterek figyelmét a javaslatok megvizsgálására és megfelelő intézkedések megtételére, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Fokozzuk erőfeszítéseinket a békéért! Államférfiak újévi jókívánságai (MTI) A Moscow News angol nyelvű szovjet hetilap legújabb száma megkezdte az államférfiak újévi jókívánságainak közlését. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az új esztendő, amelynek során összeül az SZKP XXIV. kongresszusa, újabb sikereket hoz a Szovjetuniónak az építés és a haladás útján. Podgornij hangsúlyozza: az építőmunkát végző szovjet emberek alapvető érdeküknek tartják a békét és a nemzetközi enyhülést. A testvéri szocialista országokkal, szövetségeseivel és barátaival együtt a Szovjetunió, csakúgy mint a múltban, mindent megtesz, hogy megszilárdítsa az európai biztonságot, segítse a betolakodókkal hősies harcot vívó indokínai népeket, s hatékonyan hozzájáruljon a Közel-Keleten az igazságos és tartós rendezéshez. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a szovjet hetilapnak adott nyilatkozatában a többi között rámutat: Hazánk egész társadalmi és politikai tevékenységét áthatja a nép és az egész világ sorsa iránti felelsőségérzet. Szocialista társadalmat építünk, erősítve baráti kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Szolidárisak vagyunk az imperialista agresszió ellen harcoló népekkel, egyengetjük az európai és a nemzetközi biztonság útját, küzdünk a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttéléséért, mivel mélységes meggyőződésünk, hogy az emberiség ra'vágó és biztos jövő’e a szocializmus és a béke. Urho Kekkonen finn köztársasági elnök azt a gondolatot emeli ki, hogy az új esztendőben minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy létrejöjjenek a kölcsönösen elfogadható és szükséges feltételek az európai biztonsági konferencia megtartására. Olof Palme svéd miniszterelnök, méltatva a Szovjetunió és az NSZK, valamint a Lengyelország és az NSZK közötti szerződés jelentőségét, kiemeli, hogy ezek jelentősen előmozdították az enyhülési folyamatot földrészünkön. Ebben az enyhülésre kedvező légkörben új lendületet kapott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásának eszméje. U Thant ENSZ-főtitkár azt a rém»’—" fejezi ki, hogy az új esztem** * a nemzetek és népesdés és összhang korközi közösség együtt tágszervezet révén eléiséget nagy céljai: aság és a haladás felé. Salvador Allende eh. . ..sztársasági elnök újévi nyilatkozata a Novoje Vremja című hetilapban jelent meg. Allende hangsúlyozza, hogy a chileiek sohasem fogják elfelejteni 1970-et, amikor az ország történelmében a nép először kapott valóban politikai hatalmat s láthatott hozzá a szocialista társadalom építéséhez. A Chilében zajló társadalmi folyamat mély figyelmet és nagy érdeklődést keltett az egész világon, mindenekelőtt a fejlődő országok népeinek körében, jóllehet mi — emeli ki a chilei elnök — nem igényeljük azt, hogy a társadalmi haladás bármiféle receptjét adjuk más országok társadalmi mozgalmainak, amelyek népeik szabadságáért küzdenek. A chilei nép saját útján jár, amelyet nem valamiféle más, Chile határain kívüli minta hatására választott. Utunkat saját társadalmi-gazdasági realitásaink szabták meg. Napról (folyatása a 7. oldalon)