Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1971-01-14 / 14. szám
2 1971. JANUÁR 14. CSÜTÖRTÖK HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap A nyitott kapu városa 2. Városszépítők és díszpolgárok A soproniéi azt mondják, a város történetének felületes ismerete bámészkodásra, megismerése cselekvésre késztet. A múlt egyik nagy tanulsága, hogy a helyi vezetésnek, a helyi politikának jelentőségét nem szabad lebecsülni. Amikor derék, tiszta emberek álltak a város élén, még a vészterhes időkben is volt fejlődés, a csapásokat könnyebb volt átvészelni. Természetesen a politikai hagyományokból keveset lehet módosítás nélkül átvenni. A helyi kormányzat évszázadokon át a gazdag polgároknak, a Várkerület lakóinak kezén volt, s a kurucdombi szegénységnek például kevés beleszólás adatott az ügyek intézésébe. A város jövője iránti érdeklődés egyre szélesebb körben terjed. Ennek természetesen feltételei vannak. A város vezetői elmondották, hogy csak azoktól az emberektől lehet elvárni a közügyekkel való őszinte törődést, a helyes ítéletet, akiknek az alapvető lakás- és ellátási problémáik megoldottak A műemlékek restaurálására költött milliókat sem mindenki helyeselte kezdetben, ám amióta az északi és déli új lakótelep épül, a műemlék házakra nagyobb szeretettel néznek az új betonépületek lakói is. Idegenek tették A közélet régi szervezeti keretei közül is hasznosítani lehet módosított formában néhányat, de a legfontosabbnak azt tekintették, hogy a város szeretete az újabb generációban töretlenül fennmaradjon és erősödjék. A soproniakat II. Lajos király figyelmeztette először egy 1525-ben kelt leiratában, hogy a fő tér szépségét ne csorbítsák. Korán felismerték azt is, hogy a Tűztorony, a Szent Mihály- és a Boldogaszszony-templom triászát sem szabad megzavarni. A látogató kissé meg is mosolyogja, hogy a meggondolatlanul lebontott régi helyén épült új tanácsházáról, amely 1395-ben készült el, s méreteivel, eklektikus stílusával kissé megzavarja a fő tér varázslatos hangulatát, a helybeliek szükségesnek tartják hangsúlyozni, hogy két, miskolci születésű műépítész, Hinträger Móric és Károly készítette. Mintha bizony az elhatározás, és jóváhagyás felelősségét is a két miskolcira lehjetne hárítani. A lokálpatriotizmus nem zárja ki, sőt feltételezi azt, hogy a vendégeket szívesen fogadják, mert vágynak látni arcukon a csodálkozást, a lelkesedést. A hagyaték és annak ápolása egyaránt kápráztató. Másfél-két évtizede Sopron — határsávi helyzete miatt — bizonyos elkülönültségében senyvedett. Ám amikor újra nagyobb méretekben megindult az idegenforgalom, kiderült, hogy mind a műemlékek feltárása és restaurálása, mind az új építkezések tekintetében nagy előrelépés történt. Sopron nem csipkerózsikaálomból ébredt, hanem megmutatta sokat gazdagodott arculatát, öt múzeuma, négy magángyűjteménye és mindenekelőtt utcái, házai, templomai, könyvtárai, levéltára hetekre elegendő látnivalót kínál. A Soproni Szemle című helytörténeti folyóirat az idén 25. évfolyamához érkezett. A szemle értékelését — amelynek szerkesztésében több egyetemi tanár, s a város szellemi életének kiválóságai vesznek részt — így hamarjában meg sem illik próbálni. Egy nagy erénye azonban lapozgatás közben is szembetűnik, az, hogy a tegnapot éppúgy megőrzésre, feldolgozásra méltó múltnak tekinti, mint az ó- vagy a középkort okozik. Kis és nagy feladatok egymás mellett szerepelnek. Megvitatják, hol legyen az új strandfürdő, színes villamos égőket szerelnek fel társadalmi munkában a Kurucdomb öreg malmának szélvitorlájára. A városszépítők foglalkoznak azzal is, hogy Sopronban két évtizeddel ezelőtt több nem eléggé megfontolt tér- és utcanév átkeresztelés történt. A lakosság azonban kitart a régi nevek mellett. Még a tanácsüléseken is Várkerületről, Lövér körútról beszélnek. A Szent György utcát kétszer neveztékel, de a régi név él ma is. A város életének folytonossága, de emellett az idegenforgalom is azt kívánja, hogy a történelmi neveket állítsák helyre. Reklamáció a Pro Urbe miatt Tavaly adták ki először a Pro Urbe emlékplakettet. Nyolcan kapták meg, köztük Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, dr. Dercsényi Dezső, az Országos Műemlékfelügyelőség igazgatóhelyettese, a helyiek közül pedig Tátzy-Hornoch Antal kétszeres Kossuth-díjas és dr. Vendel Miklós professzor, valamint dr. Friedrich Károly, a fáradhatatlan idegenvezető, aki nemcsak a fél országnak ismerőse már, hanem mintegy háromezer előadást tartott külföldön is Sopronról.. A nagy helytörténész, dr. Csatkai Endre időközben elhunyt, így utcát és emléktáblát kap hálás városától. Az emlékplakettek ünnepélyes átadása után levél érkezett a városi tanácshoz dr. Juhász László nyelvész kandidátustól, aki arra figyelmeztetett, hogy az űrbe csak Rómának és a fővárosoknak jár. Az egyéb városok latin elnevezése civitas, a nagyközségeké oppidum. Ám most már kínos lenne ily hirtelen újabb keresztelőt tartani. Megkezdték Sopronban a díszpolgárok névsorának áttekintését, mert újból adományozni kívánják ez a címet. Az első díszpolgár Széchenyi István volt, a városban járt zeneszerzők közül Johann Strausst, Goldmarkot és a gyermekéveiben itt élt Lehár Ferencet választották díszpolgárrá. A város vezetői úgy érzik, hogy a demokratizmus kiterjesztésének további nagy lehetőségei vannak. Gondot okoz azonban, hogy a 45 ezer lakosú városban a tájékoztatás, a lakossággal való véleménycsere kialakult formái nem mindig bizonyulnak elegendőnek. A tervekről, a döntésekről nem elég csupán a tanácstagok, a népfrontbizottság segítségével tájékoztatni a lakosságot. Úgy érzik, lap kellene. A terjesztés mai feltételei között nem lenne sem indokolt,sem célszerű az országos és megyei napilapokkal versengeni, de a helytörténeti folyóirat mellett egy, az időszerű feladatokkal foglalkozó hetilap megindítását nagyon szükségesnek ítélik. Nem tekinthető teljesen véletlennek, hogy itt Sopronban épül manapság az ország egyetlen XX. századi vára, a Bagoly, vagy ahogy az utóbbi időben mondják, a Hobby-vár. A városi tanács, mivel rend a lelke mindennek, építési engedélyt adott erre a furcsa építményre, s az üdülők népes seregéből az, akinek erre kedve van, elzarándokolhat az Alsó-Lövérekbe. A 15 éve készülő családi vár, amelyet nyilván a sok régi kő ihletében készítenek, kissé értelmetlennek tűnő kreáció, viszont közelében újra megnyitották a hangulatos Alpesi Csárdát. Solymár József (Következik: CÉHEK ÉS GYÁRAK) Alapszabály Az évszázados múltra tekintő Városszépítő Egyesület feltámasztásával Sopron az ország számos városának és községének adott, jó példát. Észre kellett venni e társaság hiányát, hiszen a régi egyesület munkájának nyomaival folyton találkozhatunk a Károly-kilátótól kezdve a belváros öntöttvas padjaiig. Az egyesület újbóli életrehívását a városi népfrontbizottság kezdeményezte, s a módosított alapszabályt a Hazafias Népfront országos titkársága 10 ezer példányban küldte szét a városokba, községekbe. Ma a Városszépítő Egyesületnek Sopronban csaknem ezer tagja van. Az üzemek, intézmények mint testületek léptek be, és van jó 300 városon kívüli tag is Az egyesület, amely a befolyt tagdíjakból jelentős összeggel is rendelkezik, ezenkívül a társadalmi munkát szervezi, tanácsadói jogkörrel részt vesz minden fontosabb beruházás kitűzésében, elbírálásában. Művészeti szakbizottsága a régi város arculatának változásait vigyázza, s a köztéri szobrok, emlékművek, emléktáblák jóváhagyására hivatott. A városrendezési szakbizottság a távlati tervekkel, az új városrészek kialakításával foglal. Építkezés, városrendezés Havonta új épülettömbök Dunaújvárosban — A Belváros rendezési terve — Ifjúsági ház Pécsett (MTI) Dunaújvárosban 1971-ben 636 lakást épít a 26. Építőipari Vállalat. A Castrumban kilenc, a Szórád Márton úton négy középmagas házat építenek fel, amelyek ft mind tízszintesek lesznek. A városban mindössze egy ötszintes lakóházépül. Az építkezéseket úgy ütemezték, hogy márciustól kezdve minden hónapban legalább egy-egy épülettömböt adjanak át. A lakásokat szőnyegpadlóval borítják, s a falakat festéshelyett tapétázzák. Szerdán tartotta idei első ülését az V. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Napirenden a Belváros 1971. évi rendezési terve szerepelt. Bejelentették, hogy elkészült a belvárosi rekonstrukciós területhez kapcsolódó üzletsorok beruházási programja, amelynek megvalósításához várhatóan jövőre látnak hozzá. A kerület rendezése során több régi, elavult épületet szanálnak. Lebontják a Vármegye utca 3. és 9., a Vadász utca 13. és a Kecskeméti utca 3. számú házakat Jó néhány új, modern irodaház is helyet kap a kerületben. Az ülésen bejelentették, még, hogy tavaszra elkészül a Március 15. téri park rendezése, valamint a Veres Pálné utcai játszótér. A KISZ Baranya megyei bizottsága szerdán tartotta idei első ülését Pécsett és ezen megvitatták az ifjúsági törvény tervezetével kapcsolatos helyi javaslatokat. Az ülésen részt vettek a pécsi Jogtudományi Egyetem fiatal tanárai és hallgatói is, akik előzőleg jogászi alapossággal tanulmányozták a tervezetet. A pécsi-baranyai KISZ-isták számos fontos, érdekes javaslatot terjesztettek elő. Több ifjúsági létesítmény sorsáról is határozott a KISZ-bizottság. Pécsett megkezdik a központi ifjúsági ház építésének előkészítését, ez 19 millió forintos beruházás lesz, Sikondán úttörőtábor, Komlón pedig úttörőház épül majd. Szerte a megyében 20-25 új ifjúsági klubot rendeznek be az év folyamán. 1971. napirendjén A népfrontmunka mezőgazdasági témái Hogyan lehet kulturáltan felhasználni a mezőgazdasági dolgozók, szabad idejét, milyen távlatai vannak a kertbarát mozgalomnak, melyek a mezőgazdasági lakosság foglalkoztatottsági problémái? — ezek lesznek a fő témái az idén a Hazafias Népfront mezőgazdasági bizottságának, határozták el a szerdai munkaértekezleten. Az 1971-es program megtárgyalásán részt vett dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese is. Mérleget vonva a két és fél éve működő bizottság eddigi tevékenységéről, megállapították, hogy bevált a testület munkaformája, a tapasztalatcserék, kerekasztal-beszélgetések szervezése. Különösen eredményes volt a földtörvénnyel, a termelőszövetkezeti demokráciával kapcsolatos ankétsorozat. A napirendre kerülő témák között szerepel az idén a termelőszövetkezeti öregek helyzete, a mezőgazdasági munkaerőutánpótlás problémája. Várható továbbá, hogy még az idén összehívják az agrárszakember-klubok vezetőinek országos konferenciáját. Patyolat-ellenakció ? Hatmillió megrendelés — munkaerőhiány Nem késhet a megoldás — A határidő és a bizalom összefüggései — Tudja ön —kérdem az új XV. kerületi Patyolat-fiókban az izgatott hölgyet —, tudja-e ön, asszonyom, hogy a Patyolat 1950-ben még alig 640 ezer budapesti megrendelőt szolgált ki és idén már 6 milliónál is több fővárosi megrendelő különféle ruhaneműjét mossa, tisztítja ...” — És maga tudja-e — kérdez vissza indulatosan a fenti hölgy —, hogy nekem december 17-re ígérte a Patyolat (írásban!), hogy kimossa sima piperében az ágyneműmet és azóta már ötödször vagyok itt... ? — Azt nem tudom — mondom —, hogy kegyed hányadszor van itt, de azt tudom, hogy még néhány tízezer budapesti lakos jár elcsúszott határidejű sima pipere és kilós ügyben a Patyolat 160. fióküzletébe — mert nem tudom, tudja-e asszonyom, hogy 1950-nel szemben, amikor még csak 23 fiuk volt, ma már... Gyorsított vállalás - lassan ... Nem, valójában nem szakadt meg itt a párbeszédünk, de helyesebb, ha a továbbiak — főképpen az említett hölgy részéről elhangzottak — nem kapnak nagyobb nyilvánosságot. Arról van szó tehát, hogy az elmúlt néhány héten a Patyolathoz adott sima pipere és kilós holmi (ágynemű, asztalnemű) tisztítása sokat — és egyre többet — késik. December 10-én még 18 napra vállalták ezeket a fehérneműket, most pedig 22 napra ígérik az átvételi papíron. — Én kérem beírom a február 3-át, de azt tanácsolom a kedves félnek, hogy legfeljebb 10-én jöjjön. — Ezt az egyik VIII. kerületi fiókban mondotta nekem a csinos, pedagógiai" hajlamokkal megáldott kiszolgálólány. — Én nem panaszkodhatom most már — így az egyik budai fióküzletben a vezetőnő —, mert a december végére ígért pipere- és kilós csomagok is megérkeztek. (Január 11-én.) Több mint 20, a város különböző részein levő fióküzletben voltam, és azt láttam — sőt az ottlevő felektől is hallottam —, hogy legtöbb esetben most kapják meg a december közepére ígért fehérneműt. És akik most hozzák az ágyneműt mosatni? Megnézik a 22 napos piperehatáridőt — és nem hiszik el. Egy részük „express”-be adja — kb. egyharmadával több pénzért. És végül itt bezárul a kör: a gyorsított vállalás határideje is eltolódik és a fél a sima piperedíjat fizeti. Azért, mert a Patyolat ebben az esetben a határidőt, hogy úgy mondjam, saját kockázatára vállalta és mivel vállalásának nem tett eleget, viseli ennek anyagi következményeit is. A sima pipere és a kilós vállalás határidejének — több esetben háromhetes — eltolódásáért azonban ki vállalja a kockázatot? És tulajdonképpen van-e itt egyáltalában kockázat, anyagi vagy egyéb következmény? Kit szidjon a megrendelő? A Patyolatot az ilyen késés miatt láthatólag anyagi következmények nem terhelik. A fél kifizeti a díjat háromhetes késés után is. A vállalat dolgozói számára viszont a határidő-eltolódás prémiumkiesést jelent. Ne szidjuk tehát ezeket a lányokat és asszonyokat... — De hát akkor kit szidjunk? — Ezt kérdezték tőlem az egyik IX. kerületi fiókban a jelenlevő felek. Ezt kérdeztem én is dr. László Gyulától, a Patyolat igazgatójától, aki erre a kérdésre szintén nem tudott válaszolni. De elmondta azt — amit már sajtófogadáson, televízióban is elmondott —, hogy katasztrofális a munkaerőhiány. Igaz, hogy 1970. október 29. óta üzemel a modern, nagy teljesítményű kelenföldi üzemegység, de ha nem lesz elég munkaerő ... A Patyolat Csengery" úf£ái főhadiszállásán sok mindent megtudtam ennek a kulcsfontosságú szolgáltató vállalatnak a munkájáról, a munka arányairól. Csak néhány adat: 1970. december 1-én a kilós mosásba 169 mázsát, sima piperébe pedig 14 542 darab fehérneműt adtak be. 1971. január 5-én 254 mázsát vettek fel kilós mosásba és 23 278 darabot piperébe. Egyébként az igazgató azt is mondta nekem, hogy ne csak a késésekről írjak, hanem arról is, hogy minél többen, minél sürgősebben , legalább ötszázan jöjjenek dolgozni a Patyolathoz. Leírtam. Nem hiszem azonban, hogy ez megoldaná a Patyolat munkaerő-gazdálkodási gondjait. Viszont tudom, hogy ezt meg kell oldani, mert a nyújtott szolgáltatások elsősorban a dolgozó nők otthoni munkáját könnyítik meg. Az ígéret szép szó... A megoldás azonban más szempontból is igen fontos. Lehet ugyanis, hogy az említett határidő-eltolódások anyagi felelőssége nem terheli a Patyolatot, de az erkölcsi ódium feltétlenül reá súlyosodik. Még akkor is, ha ennek a nyomását nem érzi most és közvetlenül. Az adott szó, az ígéret megtartásának kötelezettsége, úgy érzem, nemcsak az egyénnel szemben támasztott jogos morális követelmény, hanem államunk, társadalmunk minden intézményének alapvető kötelessége is. Lehet, hogy csak egy csepp (bár elég súlyos csepp) ebben a tengerben a kilós és a pipere vállalt határidőinek eltolódása, de súlyosbítja ezt a tényt — ismét morálisan —, hogy már azok se hisznek az ígéretben („De azt tanácsolom a kedves félnek, hogy legfeljebb 10-én jöjjön”), akik ezt írásban ígérik. Ha a munkaerőhiány nagy termelési gond (és meg kell oldani), akkor az ígéretekbe helyezett bizalom hiánya még nagyobb gond és ezt nemcsak meg kell, hanem meg is lehet oldani. Valamilyen kompromisszummal addig is, amíg a teljes kapacitással történő termelés ezt véglegesen és megnyugtatóan megoldja. És akkor majd azt a gusztusos kartonra tűzött reklám díszzsebkendőcskét, amelyet László Gyula igazgató távozóban ajándékozott nekem, nyugodtabban teszem szivarzsebembe. És az a sok biztató új szolgáltatás, amiről tegnap este a televízióban az igazgató beszélt, zavartalanabb örömet okoz majd az egyszerű „kilós”, vagy „sima piperés” tévénézőknek is. Bóda? Pál