Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1971-01-13 / 13. szám
4 1971. JANUÁR 13. SZERDA Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA KÜLFÖLDI LAPOKBÓL mindSzlim keddi többi között megállapítja, hogy a legutóbbi hónapok előnyös változást hoztak az európai területi status quo elismerésének folyamatában. Az egyetlen európai állam, amely a háború után kialakult Európa arculatát a nyugatnémet monopoltőke érdekében meg akarta változtatni, az NSZK, kényszerítve érezte magát, hogy olyan megállapodásokat kössön a Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal, amelyekben első ízben mond le revansista igényeiről. A továbbiakban a lap hangoztatja, hogy Brandt kormánya az NDK-t továbbra is ki szeretné zárni a status quo elismerésének folyamatából és ennek érdekében nyomást gyakorol más államokra is. Mindez kétségeket támaszt a bonni nézetek őszinteségét illetően. Ez annál is súlyosabb kérdés, minthogy a nyugatnémet revansizmus elsősorban az NDK ellen irányul. Ez jelenti az európai biztonságot fenyegető fő veszélyt, vagy más szavakkal kifejezve: a kapcsolatok normalizálása az NDK-val és az NDK jogainak elismerése, az európai béke kulcskérdése. „A nemzetköziStRUNE RRPNQ számos pozity vonás rajzolódik ki, s megvan a reális remény arra, hogy ennek az irányzatnak a megtartásával és elmélyítésével az elkövetkező években Európában is sikerül leküzdeni a hidegháborút, megteremteni a békés egymás mellettélést és a sokoldalú együttműködéstt — állapítja meg a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet, valamint az európai biztonság összefüggéséről szóló tanulmányában a lap bonni tudósítója. Brandt nyugatnémet kancellár az utóbbi időben többször kinyilvánította kormányának szilárd elhatározását, hogy a szövetségi gyűlésben keresztülviszi a Szovjetunióval és Lengyelországgal megkötött szerződések ratifikálását. Ehhez valós feltételek kínálkoznak, mivel a klerikális ellenzék soraiban is differen- ciálódás megy végbe, s feltehető, hogy a CDU—CSU néhány képviselője a szerződés mellett szavaz majd, vagy legalábbis tartózkodni fog. Annál érthetetlenebb azonban, hogy Brandt kancellár és kormányának több riffinsztere engedményeket tesz a reakciós erőknek, s a szerződés ratifikálását a nyugat-berlini helyzet „megnyugtató rendezésétől” teszi függővé — írja a lap. Mindez értelmetlen és logikátlan, hiszen a nyugat-berlini helyzet rendezésének semmi köze sincs a bonni kormány által aláírt szerződésekhez. • A keddi száznze-Trybuna Ludyward Gierek és Piotr Jaroszewicz egynapos berlini látogatása, s az NDK párt- és állami vezetőivel folytatott eszmecseréje. A látogatás számottevően hozzájárult a szocialista országok egységének erősítéséhez. Mindkét fél határozottan állást foglalt a két- és sokoldalú politikai, gazdasági, tudományos-műszaki és katonai együttműködésének állandó erősítése mellett — írja a lap. A többi lengyel napilap közül a Zycie Warszawy tudósításának címében megállapítja, hogy „Lengyelország és az NDK vezetőinek csúcstalálkozója az összes érintett kérdésben teljes nézetazonosságot mutatott. Részvevői aláhúzták a Szovjetunió és az NSZK, valamint Lengyelországi és az NSZK államközi szerződésének nagy, pozitív jelentőségét.” ISf1Az FKP lapjáéinak vezércikke is hangsúlyozza, hogy Jarring küldetését két oldalról is veszély fenyegeti. Egyrészt a súlyos nyugtalanságra okot adó jordániai események, másrészt pedig Tel Aviv magatartása. A jordániai események hátterében — a francia lap szerint —az amerikaiakkal szoros kapcsolatban álló jordániai feudális körök állnak, amelyek célja — akárcsak szeptemberben — „a Palesztinai ellenállás felszámolása és az arab népek antiimperialista akcióegységének veszélyeztetése.” Riad egyiptomi külügyminiszter múlt heti párizsi látogatásakor engedékenyen gesztust tett Izrael felé, s elébe ment a „biztos és elismert határokra” vonatkozó izraeli követelésnek, amennyiben felvetette, hogy a négy nagyhatalom szavatolja Izrael határait. Tel Aviv azonban elvetette ezt a javaslatot, sőt kétségbe vonta a négy nagyhatalom jogát, hogy a konfliktus politikai megoldása érdekében cselekedjék. Az izraeli sajtó megismételte, hogy szó sem lehet az izraeli csapatok kivonásáról sem Gáza sem Golan térségéből, sem pedig Jeruzsálem arab negyedeiből. Ilyen körülmények között hogyan érhetné el Jarring küldetése a legcsekélyebb haladást? — teszi fel a kérdést a l'Humanité. s A FRANCIA NÉGYES nemzetközi változata lényegében az a külpolitika, amelylyel Franciaországnak nagyhatalmi szerepet igyekeznek biztosítani az ország vezetői. A gyarmati rendszer felbomlása után a legfejlettebb országoktól gazdasági tekintetben elmaradt Franciaország megőrizte politikai szerepének számottevő részét a nemzetközi porondon, s ez kifejeződik abban is, hogy az ENSZ-ben állandó tagja a Biztonsági Tanácsnak. Ebben a minőségében ENSZ-beli képviselője részt vesz a közel-keleti konfliktusról folyó New York-i négyhatalmi megbeszéléseken. A második világháború győztes hatalmai között mint az egyik volt megszálló hatalom képviselője, az ország bonni nagykövete ott van a Nyugat-Berlinrel folytatott megbeszéléseken. Tagja Franciaország a hat nyugat-európai ország Közös Piacának és tagja a NATO- nak, bár szuverenitásának védelmében az előbbiben lassítja a nemzetek fölötti integráció fejlesztését, az utóbbinak katonai szervezetéből pedig kivonta fegyveres erőit. Ez a de Gaulle által meghatározott politikai alapállás, amelyet már maga a tábornok tett hajlékonyabbá, amikor a francia szerep korlátait látva közeledett az Egyesült Államokhoz, ma is érvényes. A francia vezetés ragaszkodik a Szovjetunióval, az Egyesült Államokkal és Angliával kialakított négyesben vitt szerepéhez, és ehhez igyekszik támaszt találni ott, ahol erre reális lehetőség kínálkozik , s nem a világ minden táján, mint a kanadai franciákhoz és Latin-Amerikába is ellátogató tábornok tette. E lehetőségek határait az ország tényleges súlya, hagyományai és nemzetközi politikai állásfoglalásai szabják meg, korlátozzák, illetve szélesítik. A HIVATALOS FRANCIA KÜLPOLITIKA aktivitásának egyik mércéje a magas szintű kapcsolatok alakulása. Pompidou elnök tavaly három külföldi látogatást tett, időrenben az Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban és a Szovjetunióban járt. A külföldi állam- és kormányfők közül Brandt, Ceausescu, Tito és Kaunda voltak Párizs nevezetesebb vendégei, a külügyminiszterek közül Gromiko, Scheel, Rogers, Móra, Buteflika, Bind asszony, Riad, Lopez Bravo és Douglas Horde látogatása tartozott a legfontosabbak közé. De Gaulle temetése alkalmából mintegy nyolcvan állam- és kormányfő rótta le kegyeletét a francia fővárosban. Chaban Delmas miniszterelnök Lengyelországban és — Nasszer elnök temetésén — az Egyesült Arab Köztársaságban, Schumann külügyminiszter európai és tengerentúli útjain kívül Marokkóban is megfordult. Bettencourt tervezésügyi miniszter, mint emlékezetes, Magyarországra és a Kínai Népköztársaságba is ellátogatott. A francia kormányt — mindebből látható — elsőrendűen foglalkoztatják az európai és földközi-tengeri problémák, ezt követően pedig az afrikai és a távolkeleti kérdések. Az európai biztonsági konferencia tekintetében — amint ez Pompidou moszkvai tárgyalásain is kitűnt — kedvezőbbé vált a francia álláspont, jóllehet a nyugat-berlini rendezést, az említett négyesben elfoglalt szerepénél fogva a párizsi vezetők is a nagy értekezlet előfeltételeként emlegetik. Nem tekintik viszont előfeltételnek a más nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok által emlegetett kölcsönös és kiegyensúlyozott csapatlétszám-csökkentést. Alighanem ugyanazért, amiért a nyugatberlini megállapodást annak tekintik — tudniillik a francia csapatok nyugat-németországi tartózkodását nyilván az ország nemzetközi súlyának egyik jeleként értelmezik. A nyugat-európai vezető szerep igénye fejeződik ki abban is, hogy Franciaország nemcsak a Szovjetunió első számú partnere igyekszik lenni a kontinens e részén, hanem a keleti politikájában sikereket elért Német Szövetségi Köztársaság gazdasági és politikai súlynövekedésével szemben veszi számításba a közös piaci angol belépési kérelemnél, hogy míg, a munkáspárti Wilson a szociáldemokrata Brandt szövetségese lett volna, a konzervatív Heath inkább a franciák partnere lesz. DE GAULLE-TŐL ÖRÖKÖLT megfontolás játszik szerepet abban is, hogy Franciaország nem vesz részt a genfi leszerelési bizottság munkájában, nem írta alá az atomstop- és az atomsorompó-egyezményt, és folytatja nukleáris fegyverzetének fejlesztését. E program keretében márciusban francia Diamant B-rakétával lőttek fel nyugatnémet mesterséges holdat, májusban lebonyolították a negyedik nukleáris kísérletsorozatot, júliusban pedig termonukleáris bombakísérletet végeztek. Az elmúlt napokban közölték, hogy 1975-ig legalább 1 megatonnás hidrogénbombákkal szerelik fel a francia hadsereget, a több robbanófejes rakéták kifejlesztését viszont elhalasztják az 1980 és 1985 közötti évekre...Ennek az elhatározásnak kettős oka valószínűleg az, hogy így az olcsóbb megoldást válasszák, de mégis biztosítsák Franciaország jelenlétét az atomklubban, atom-tengeralattjárókkal és 2000—3000 kilométeres „körkörös” hatósugarú földi rakétabázisokkal. Európa déli és Afrika északi része mint földközi-tengeri hatalmat érdekli Franciaországot, és igyekszik érvényesíteni befolyását volt gyarmati területeivel kialakított kapcsolataiban. A közelkeleti konfliktusban de Gaulle ,állásfoglalásához tartva magát, a francia kormány nem engedélyez fegyverszállítást a szemben álló felek részére, ugyanakkor sürgeti a politikai rendezést az Izrael által megszállt területek teljes kiürítése útján. A Líbiával kötött repülőgép-szállítási megállapodás, az Algériával e hónapban folytatandó olajalkudozások, a francia—marokkói kapcsolatok megjavítása szintén részét alkotja annak a politikának, amellyel a francia kormány, úgymond, be kívánja tölteni azt az „űrt”, amelyet az egyoldalúan Izraelt pártoló Egyesült Államok elszigetelődése teremtett ebben a térségben. A földközi-tengeri politika része volt a tavaly kötött francia—spanyol katonai együttműködési megállapodás, és a spanyol külügyminiszter párizsi látogatásával megkezdett külpolitikai együttműködés is. Ebben alighanem csak időleges zökkenőt okoz az hogy a burgosi terrorpert elítélő francia véleménynyilvánítások miatt madridi kezdeményezésre elhalasztották a francia külügyminiszter e hónapra tervezett viszontlátogatását. EGY MÁSIK DÉLI UTAZÁS azonban sorra kerül február elején: Pompidou elnök öt nyugat-afrikai országot keres fel, Elefántcsontpart, Gabon, Kamerun, Mauritánia és Szenegál volt francia gyarmatokat, amelyekkel az „anyaország” fenntartotta szoros kapcsolatait. Mint ismeretes, a volt francia gyarmatok — Guinea kivételével — tagjai lettek a Francia Közösségnek, és előnyös társulási viszonyt létesítettek a Közös Piaccal, ugyanakkor a francia kormány vigyázott partnereinek hatalmon maradására is. Gabonban még de Gaulle kormányzása idején francia csapatok avatkoztak be a hatalmon levők megmentése érdekében, a Csád Köztársaságban pedig jelenleg is francia idegenlégiósok harcolnak, igaz az ősszel hivatalosan bejelentették, hogy az idén kivonják őket. A francia-afrikai front másik gyenge pontja jelenleg Kamerun, ahol a napokban hoztak halálos ítéletet összeesküvéssel vádolt hat személy — köztük egy püspök és egy ellenzéki szervezet vezetője ellen. A párizsi lapok Pompidou látogatása előtt sürgetik Ahidjo elnököt: éljen kegyelmi jogával, és aláhúzzák, hogy az egyet nem értők agyonlövése éppen nem megfelelő módszer a független országgá lett volt gyarmat presztízsének emeléséhez, amit pedig a francia államfő látogatása bizonnyal szolgálhatna. A Távol-Keleten szintén a gyarmati uralom időszakában szerzett tapasztalatok felhasználásával igyekszik szerepet játszani a francia vezetés. Nem ítélik el ugyanolyan határozottan az amerikai beavatkozást, mint de Gaulle tette Paomh Penh-i beszédében, de azon túl, hogy helyet adnak Párizsban a Vietnamról folyó négyes konferenciának, kapcsolatokat tartanak a Vietnami Demokratikus Köztársasággal és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormánnyal is. Amikor tavaly tavasszal globális Indokína-konferenciát javasoltak, valószínűleg a francia szerep felértékelése lebegett ugyan a szemük előtt, de nem vitás, hogy amiképpen a közel-keleti konfliktus esetében, ugyanúgy Indokínia tekintetében is a térség népeit kielégítő békés politikai rendezés serpenyőjében éreztetik Franciaország politikai súlyát. Ez pedig akkor is pozitív tényező, ha egybeesik a négy nagy között, a francia négyes nemzetközi változatában igényelt nagyhatalmi szerep érvényesítését célzó törekvésekkel. Vajda Gábor Francia négyes a világparketten Előtérben az európai biztonság kérdései Winter befejezte moszkvai tárgyalásait (TASZSZ, ADN) Otto Winzer moszkvai megbeszéléseiről kedden közleményt adtak ki. Eszerint az NDK külügyminisztere hétfőn olyan nemzetközi problémákat tárgyalt Gromiko szovjet külügyminiszterrel, amelyek „mindkét ország számára érdekesek és mindenekelőtt Európa biztonságának megszilárdítására vonatkoznak”. A közlemény azt is hangsúlyozza, hogy a megbeszélés szívélyes légkörben zajlott le, és a nézetek teljes azonosságát tükrözte. A Szovjetunió képviseletében a tárgyaláson részt vett Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete és Valentyin Falin, a külügyminisztérium osztályvezetője; az NDK részéről dr. Michael Kohl, miniszterelnökségi államtitkár és Horst Bittner moszkvai nagykövet. Winter kedden hazautazott. Változások a LEMP szczecini bizottságában (PAP) Január 11-én megtartották a LEMP szczecini vajdasági bizottságának plénumát. Az ülésen részt vett Jan Szydlak, a LEMP Központi Bizottságának titkára, álpolitikai bizottság tagja. A vitában, amelyben 18-an vettek részt, értékelték a politikai helyzetet és megvitatták azokat a feladatokat, amelyeket a LEMP Központi Bizottságának VII. plénumán elfogadott határozatok értelmében a vajdaságipártszervezetnek el kell végeznie. A vajdasági pártbizottság irányításában mutatkozó nehézségek miatt a plénum eleget tett Antoni Walaszek kérésének, hogy mentsék fel a pártbizottság első titkári tisztsége alól. A szczecini vajdasági pártbizottság új első titkárává Eugeniusz Olubeket választották. Lemondott tisztségéről Henryk Huber, a pártbizottság titkára is. Utódává Wieslaw Rogowskit választották. A NUSZ-kongresszus határozatai (TASZSZ, AFP) Havannában hétfőn az imperializmust elítélő határozat elfogadásával véget ért a Nemzetközi Újságíró Szervezet VII. kongresszusa. A január 4 óta a kubai fővárosban ülésező kongresszus határozatban elítélte az Egyesült Államokat a guantanamói támaszpont fenntartásáért, ''az új chilei kormány ellen intézett beavatkozási kísérletekért. * A NUSZ elnökévé ismét Jean-Maurice Hermann-t (Franciaország) választották. Alelnökök lettek a Szovjetunió, Kuba, a KNDK, Peru, a Mongol Népköztársaság, Chile, Dél-Vietnam és több más ország képviselői. Újból főtitkárrá választották Jiri Kubicát (Csehszlovákia). Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Kommunista Párt KB titkárságának tagja, a forradalmi kormány minisztere, zárszavában kiemelte a Szovjetunió és a többi szocialista ország nagy szerepét az imperialista törekvések és elsősorban az amerikai agresszorok megfékezésében. Elítélte az amerikai neokolonialisták véres háborúját Vietnam, Kambodzsa és Laosz szabadságszerető népei ellen, valamint provokációs és uszító tevékenységét a Közel-Keleten. KNDK-tiltakozás (TASZSZ) A koreai fegyverszüneti bizottság legutóbbi panmindzsoni ülésén — mint a KCNA hírügynökség jelenti — a KNDK képviselője tiltakozást jelentett be amiatt, hogy amerikai kémhajók január 6-án Csangszan-félszigettől északra behatoltak a KNDK parti vizeire. A kémhajókról tüzet nyitottak a KNDK haditengerészeti őrhajóira. A KNDK haditengerészetének hajói viszonozták a tüzet, és egy hajót elsüllyesztettek. Heath Malaysiában (AP, AFP) Edward Heath brit miniszterelnök kedden egynapos hivatalos látogatásra a malaysiai Kuala Lumpurba érkezett. Heath megbeszélést folytat majd Tan Abdul Razak malaysiai miniszterelnökkel. A brit miniszterelnököt tüntetők fogadták, akik a londoni vezetés „faji megkülönböztetéssel rokonszenvező” politikája ellen tiltakoztak.