Magyar Hírlap, 1971. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1971-02-24 / 55. szám

2 1971. FEBRUÁR 24. SZERDA HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Lakásügyi tájékoztató így rendelkezhet a tulajdonos a lakással A tanácsi rendelkezés megszűnése 12 év Az egyéni tulajdonos rendelkezési joga a házában levő lakás felett olyan alap-vető változáson megy át, hogy indokolt az eddigi és az új jogi helyzet rövid öszszehasonlítása. A korábbi jogszabályok különbséget tettek személyi tulajdonban álló tanácsi rendelkezésű és szabad rendelkezésű házak, illetőleg lakások között Tanácsi rendelkezésűek voltak az 1953. április 1. napja előtt épült háromszobásnál nagyobb lakások, kivéve azokat, amelyeket a tulajdonos az államtól vásárolt. (A szobák számának meghatározásánál egyébként a több lakásos családi házakban levő valamennyi lakás szobáinak a számát együttesen kellett számításba venni, s így tanácsi rendelkezésű volt pl. az a ház is, amelyben két különálló, egyenként 2 szobás lakás volt.) A tanácsi rendelkezésű lakásba csak a lakásügyi hatóságok kiutaló határozata alapján lehetett beköltözni. A megüresedő lakást — ha erre igényt tartott — a tulajdonos, illetve egyeneságbeli rokona (pl. gyermeke) részére kellett kiutalni, míg ilyen igény hiányában a bérlőt a lakásügyi hatóság választotta ki. Szabad rendelkezésűek voltak az 1953. április 1. napja után épített és az államtól vásárolt lakások, továbbá a korábban épült házak, illetőleg lakások is, ha azokban a lakószobák száma nem volt több, mint három. A szabad rendelkezésű lakásba, ha az megüresedett, a tulajdonos a lakásügyi hatóság kiutaló határozata nélkül beköltözhetett, vagy a lakást az általa kiválasztott személynek bérbeadhatta, sőt akár üresen is tarthatta. 1971. július hó 1. napjával a tanácsi és a szabad rendelkezésű lakások közötti megkülönböztetés megszűnik. Ettől kezdve minden személyi tulajdonban álló lakás kikerül a tanács rendelkezése alól, így a lakás megüresedése esetén a tulajdonos szabadon dönthet arról, hogy a lakásba beköltözik-e vagy azt bérbeadja Lehetőség nyílik arra is, hogy a tulajdonos a megüresedett lakás bérbeadása fejében az új bérlőtől lakáshasználatbavételi díjat is kérhessen. A díj fizetésének módjában és feltételeiben a felek szabadon állapodhatnak meg, a díj összege azonban nem haladhatja meg a hasonló állami lakások használatbavételi díjának összegét. Ez a rendelkezés nagyobb megfontolásra kell hogy késztesse azokat a kísérletezőket, akik eddig a tulajdonos háta mögött igyekeztek a bérlővel „megegyezni” és a lakás birtokába jutva, utólagosan próbálták helyzetüket törvényesíteni. A tulajdonos szabad rendelkezési jogának azonban van egy fontos korlátja is. Ez a korlát abban áll, hogy a tulajdonos lakását csak lakás céljára adhatja bérbe. nélkül, azonnal alkalmazni kell, ha a lakást a rendelet hatálybalépése után — tehát már a tilalom ismeretében és azt megsértve — adják bérbe. A tulajdonos beköltözése A távlati lakáspolitika egyik elve, hogy a személyi tulajdonú lakásnak elsődleges rendeltetése a tulajdonos és családja lakásszükségletének kielégítése. A bérlő által lakott ilyen házak karbantartása is csak nehezen biztosítható. Ezért közérdeket is szolgál, hogy ilyen lakásban maga a tulajdonos és családja lakjon. Ezt kívánta biztosítani a korábbi jogszabálynak az a rendelkezése, amely a lakásba beköltözni kívánó tulajdonos részére — megfelelő cserelakás ellenében — lehetőséget adott a felmondásra. Ez a felmondás azonban csak viszonylag ritkán vezetett eredményre; a jogszabály s az arra épülő gyakorlat túlzottan szigorú követelményeket támasztott a cserelakással szemben, s a tulajdonos csak ritkán és nehezen tudott hozzájutni a megfelelő cserelakáshoz. Az új jogszabály továbbra is fenntartja azt az elvet, hogy a tulajdonos — saját lakásszükségletének kielégítése céljából — csak cserelakás biztosítása ellenében mondhat fel. Ezt a lakáshiány feltétlenül szükségessé teszi. Ez alól azonban van egy kivétel. Nem kell cserelakást felajánlani a bérlő részére, ha annak tulajdonában — ugyanabban a városban vagy községben — megfelelő beköltözhető lakás van, hiszen ebben az esetben elhelyezése cserelakás hiányában is biztosított. Ilyenkor azonban a bérlő követelheti a tulajdonostól, hogy térítse meg részére egy olyan lakás „árát”, amelyre cserelakásként más körülmények között igényt tarthatott volna. E rendelkezés célja, hogy ösztönözze a bérlőket saját ház építésére. A tulajdonos cserelakásként addigi tanácsi bérlakását is felajánlhatja. Ha ez — a bérlője részére — cserelakásként nem felelne meg, a tanácstól igényelhet olyan másik lakást, amelybe bérlőjét kiköltöztetheti. Ilyen esetben természetesen a tulajdonos köteles bérlakását a tanács rendelkezésére bocsátani, továbbá e lakás és az új lakás „árának” esetleges különbségét a tanács részére megtéríteni. bérlő lakásigényének felső határát meghaladó lakásban lakik, csak a jogos lakásigényének megfelelő cserelakásra tarthat igényt (pl. a 3 szobás lakásban lakó házaspár be kell érje kétszobás cserelakással is). A jogszabály ugyanakkor biztosítja azt is, hogy a bérlőt se érje méltánytalanság. Így a bérlő igényt tarthat a két lakás „ára” közötti különbségre, továbbá öt évig a lakbérkülönbözetre, végül a lakásváltozással kapcsolatos indokolt költségeinek megtérítésére. A bérlők zaklatásának pedig gátat vet az a rendelkezés, hogy — ha a bíróság a cserelakást nem találta megfelelőnek — a tulajdonos újabb pert csak két év eltelte után indíthat. Csak lakás céljára! A lakáshiányt csak úgy lehet csökkenteni, majd fokozatosan megszüntetni, ha a lakásállományunk jelentős részét kitevő személyi tulajdonú lakásokat — amelyek építésének, fenntartásának támogatása érdekében az állam jelentős anyagi áldozatokat hoz — rendeltetésüknek megfelelően, lakás céljára használják. Fontos közérdeke fűződik ezért ahhoz, hogy a tulajdonos a számára átmenetileg felesleges lakást — szabad rendelkezési jogával élve — ne iroda, műhely stb., hanem lakás céljára adja bérbe, még akkor is, ha a vállalatok, szövetkezetek stb. — amelyek maguk is helyiséghiánnyal küzdenek — magasabb összegű bért tudnának fizetni. Az új jogszabály ezért megtiltja a személyi tulajdonú lakások bérbeadását nem lakás céljára. Ha valaki a jövőben ilyen szerződést köt, az érvénytelen lesz. 1971. július 1-ével ugyancsak érvénytelenné válik minden olyan korábban megkötött szerződés is, amellyel a tulajdonos lakást más célra adott bérbe. Az utóbbi rendelkezés természetesen csak a tulajdonos elhatározása alapján bérbeadott lakásokra vonatkozik, s nem azokra a lakásokra, amelyeket — elsősorban az ötvenes évek elején — a tanács vett igénybe és juttatott közületi célra. Az említett tilalom súlyos jogkövetkezményekkel jár. Ha a lakást az új rendelet hatálybalépése előtt adták bérbe, a bérlő egyéves „türelmi időt” kap, amely alatt más helyiséget kereshet a maga számára. A türelmi idő eredménytelen eltelte esetén a lakás kiürítéséről — más elhelyezés biztosítása nélkül — a lakásügyi hatóság gondoskodik. Ha a tulajdonos a lakást három hónapon belül nem hasznosítja lakás céljára, a tanács a ház kényszereladását rendelheti el. Az említett szankciókat türelmi &18 Mikor „megfelelő” a cserelakás ? Az új jogszabály csökkenti a cserelakással szemben támasztott követelményeket. Ha az ügyben perre kerül sor, a bíróság nem veheti figyelembe a bérlő bármilyen kifogását, hanem a bérlő által lakott lakás és a cserelakás összehasonlításánál csak az alábbi körülményeket vizsgálhatja: a két lakás alapterületét, komfortfokozatát, műszaki állapotát, a lakóhelyiségek számát, valamint a lakások településen belüli fekvését, azt, hogy főbérleti vagy társbérleti lakásról van-e szó, végül hogy a bérlő a lakás épületen belüli fekvése miatt egészségügyi szempontból nem kerül-e hátrányosabb helyzetbe (pl. a földszintes lakásban lakó idős házaspár nem kötelezhető lift nélküli házban IV. emeleti lakás elfogadására). Továbbra is követelmény, hogy a cserelakás ugyanabban a városban, illetve községben legyen, mint a bérlő lakása. Kertes lakás helyett azonban bérházban levő lakást is fel lehet ajánlani. Ha a szakszervezetekben — a nőmozgalom minőségi változása következtében — megválasztották a nőfelelősöket. Az ő funkciójuk is garancia arra, hogy az adott iparágban dolgozó nők helyzete állandóan napirenden lesz, politikai, gazdasági, szociális és kulturális szempontból. A Textilipari Dolgozók Szakszervezetében is van a nőknek külön „képviselőjük”. Azonban minden osztályon elmondták ugyanazt és ugyanúgy: itt, ebben a szakszervezetben mindenki nőfelelős. A textilipar hét iparágának — pamut-, gyapjú-, lenkender-, selyem, kötszövő-, rövidáru- és rostipar — 140 ezer dolgozójából 95 ezer a nő, tehát a népgazdaság más ágazataihoz viszonyítva a nők foglalkoztatási aránya magas. Az iparban foglalkoztatott összes nő 12,5 százaléka a textiliparban dolgozik. Szerepük a termelésben meghatározó, élet- és munkakörülményeik javítása, érdekvédelmük, kulturális és politikai nevelésük alapvető fontosságú. Párthatározat, kormányhatározat, SZOT-határozat született ezeknek megvalósítására, amelyeket széles körű, országos felmérés előzött meg. A textilipar régi iparág Magyarországon is. Gyapjúmosó és Finomposztógyár például 1968-ban ünnepelte 100 éves fennállását. A férfimunkások aránya kezdetben, sőt később is, egészen a II. világháború idejéig jóval magasabb volt. A háború miatt munkaerő tekintetében átalakult az iparág: sok nő került férfiak helyett a gépek mellé. A nők még fokozottabb termelésbe állítását a felszabadulás után elősegítette a népgazdaság fejlődése, a munkalehetőségek bővülése. Ma már szinte nincs is férfi szövő-fonó szakmunkás. A Szegedi Textilgyárba látogatva, a szövő-fonó munkatermekben, a brigádokban legfeljebb egy-egy férfit látni, az is a gépek gondozója, karbantartója volt. A nők helytállnak a termelésben. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a textilipar évek óta teljesíti tervét és eleget tesz a belkereskedelmi és exportigényeknek. Olyan nehézségek ellenére, mint a műszakilag nagyobb részt elavult géppark, a nagyarányú munkaerő-fluktuáció, a viszonylag nehéz munkakörülmények (zajártalom, pára, meleg, por, nagy fizikai megterhelés). A jó termelési eredményekben elsősorban a nők munkája fejeződik ki, hiszen a textiles „kulcsmunkahelyeken” szinte mindenütt nők dolgoznak. Munkabrigádjaik háromnegyed része szocialista brigád, a brigádvezetők csaknem valamennyien nők. A textilipar 5500 fizikai kiváló dolgozójából 4400 a nődolgozó. Azonban a vezető állásban levő nők aránya messze elmarad munkában elfoglalt helyük, felkészültségük és számarányuk mögött. Néhány példa: Az összes vezető száma tehát 6476, a nők száma ebből mindössze 822! A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyárban 30 osztályvezetőből 7 a nő, a 65 művezető között pedig egyetlen nő sincs. A Szombathelyi Pamutiparban 130 középvezetőből 11 a nő, a Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyára 63 vezetőjéből 13. Nem a statisztika javítása, hanem a vezetésre alkalmas nődolgozók bátrabb előléptetése, megbecsülése várat még magára. De szükséges az is, hogy megváltozzék a rossz arány, az egyéb okok miatt kialakult tartózkodó magatartás a nők körében, amely sokszor akadályozza előbbre jutásukat. A párthatározat és az 1013-as kormányhatározat is foglalkozik a textilipar bérhelyzetével, a munkások bérével, anyagi elismerésével. (Az iparágak összehasonlításában az utolsó előtti helyen áll a textilmunkások bére.) A bérszínvonal csak részint a múlt öröksége, másrészt a textilipari munkakörök rangsorolásának következménye. A textiliparban is bevezették a 20 kategóriás munkásbesorolási rendszert. A szakmunkás-munkakörök (szövő, fonó stb.) az alacsonyabban rangsorolt, egyszerű betanított munkakörök (22) kategóriájába került, annak ellenére, hogy a szakszervezet szorgalmazta a szakképzettség és a nehézségi fok szerinti besorolást. Ennek is köszönhető tehát, hogy a többségében nőket foglalkoztató textiliparban a nők viszonylag alacsonyabb bért kapnak, mint más szakmák dolgozói. A részesedési alap csökkenése, illetve stagnálása a jövedelem arányaiban még további eltolódásokat okozott. A kormány 1968-ban 4 százalékos, 1970-ben további 3 százalékos bérfejlesztést fogadott el a bérhelyzet és a nehéz munkakörülmények figyelembevételével, a Könnyűipari Minisztérium és a szakszervezet javaslatára. A munkaerő-problémák ennek ellenére változatlanok. Bár a vállalatok próbáltak a saját erejükből is bérfejlesztéseket végrehajtani, további intézkedésekre van szükség, s ezen belül arra is, hogy a nők azonos munkavégzés, képzettség esetén ugyanazt a bért kapják, mint a férfiak. A szakszervezet javasolja továbbá a 20 kategóriás munkásbesorolási rendszer módosítását, ugyanis megítélése szerint a rangsorolásnál nem szerepelt kellő súllyal a zajártalom, az álló és járó munka stb. A bér- és jövedelemarány javításához — a szakszervezet javaslata szerint — szükség lenne a szabályozók olyan módosítására, amely lehetővé tenné a megfelelő munka utáni megfelelő nyereségrészesedést. Juhász Erzsébet * Nők a textilipari üzemekben Termelés, vezető állások, bérezés összesen: Nő. Magasabb vállalati vezető (vezérigazgató, igazgató, főmérnök, főkönyvelő) is n Felső szintű vállalati vezető (főosztályvezető, osztályvezető) ms3 Felső szintű gyári vezető (gyárigazgató, műszaki vezető, adminisztratív vezető) ism m Középszintű vezető (telep-, gyárrészleg-, üzemvezető) W ns Alsó szintű vezető főművezető, művezető) 1245 3*4 A napokban megkezdik az új lakbérek közlését A kerületi házkezelési igazgatóságok a Budapesten levő állami bérlakások felmérését a közeli napokban befejezik. Tegnapig — mint Dános György, az Ingatlankezelési Főigazgatóság vezetője mondotta — a felmérők a budapesti lakások 93 százalékában jártak. Előreláthatólag március 1-ig minden budapesti állami tulajdonú bérlakásban befejeződik a felmérés. A közeli napokban a kerületi ingatlankezelő vállalatok már köztik a lakás bérlőivel az új lakbéreket. Először a komfort nélküli lakások bérlői kapják meg az értesítést arról, hogy július 1. után mennyi lesz a lakbérük. Négyszázezer új lakásigénylő-nyomtatványt készíttetett a tanács lakásügyi főosztálya. Az igénylőlapokat — előreláthatólag — a kerületi tanácsoknál lehet majd megvásárolni, darabonként 1 forintért. Befejeződött a KISZ központi bizottságának ülése Kedden folytatta munkáját a KISZ központi bizottságának ülése. A központi bizottság tagjai csoportos megbeszéléseken cserélték ki véleményüket a testület működéséről és munkamódszeréről. A KISZ központi bizottsága személyi ügyekben is döntött; érdemeinek elismerése mellett , más, fontos beosztására való tekintettel, felmentette Kárpáti Sándort, a KB titkári tisztsége alól, a KISZ központi bizottságának titkárává dr. Gombár Józsefet választotta meg. A népfrontbizottságok napirendjén A választások előkészületei A megyék, járások népfrontkollektívái ezekben a hetekben sorra napirendre tűzik az országgyűlési képviselők és tanácstagok új mandátumával kapcsolatos előkészületi teendőket, a választások lebonyolításával kapcsolatos helyi szervezési feladatokat. Visszatérő témája lesz a közeli napokban összeülő népfrontfórumoknak annak felmérése is, hogy a X. pártkongresszus határozataiból eredően milyen feladatok kerülnek előtérbe a népfrontmozgalom politikai munkájában. ■ Ugyancsak a napi aktualitású témája a megyék, járások, községek népfrontbizottságainak, hogy a március 8-i nemzetközi nőnap helyi ünnepségeit milyen rendezvényekkel, új formákkal tegyék bensőségessé a munkahelyeken, a társadalmi szerveknél.