Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)
1971-04-08 / 98. szám
MsSYflR HfRtflF TÄLASITÄSI MA6YSY01ÍS vm, äprius s, csütörtök 3 tani fogjuk, hogy a szénbányászat megnövekedett feladatait zavartalanul elláthassa. A szénbányászat megnövekedett feladatai nincsenek ellentétben a hazai szénhidrogénprogrammal, a kőolaj- és a gázkitermelés intenzív fejlesztésével. Helytelenül teszik, akik szembeállítják a két kérdést. A szénbányászaton belül is sajátos szerkezetváltozás ment végbe. A termelés mindinkább eltolódott a jobb minőségű szenek kitermelésének irányába. Nőtt az erőművek szénfelhasználásának aránya is az összes tánfelhasználáson belül. Ezért időben hozzá kell látni olyan bányanyitási munkálatokhoz, a termelékenységet növelő fejlesztéshez és a széntermelő kapacitásoknak olyan pótlásához, amelyek révén biztosítható, hogy a kedvezően alakuló energiastruktúra változásai mellett is korszerű, az igényekhez igazodó széntermelést folytathassunk. A bányászokat ezután is megkülönböztetett erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesíteni. Népgazdaságunk jelenlegi és távlati igényeit alapul véve, a kormány már korábban intézkedéseket tett a jó minőségű szenes, termelő szénmedencék rekonstrukciójának folytatására. A kormányhatározatban külön hangsúlyt kapott a tatabányai, a dorogi és az oroszlányi szénmedencék új bányatelepítési lehetőségeinek vizsgálata. Új bányák nyitására van szükség, hiszen jól tudjuk, a készletek fogynak, derék bányászaink verejtéke és keze munkája nyomán egyes aknák kimerülnek, s ezek kiesését pótolnunk kell. A kormány a bányászlétszám stabilizálása és a többlettermelés ösztönzése érdekében jelentős — mintegy 260 millió forint összegű — bérpolitikai intézkedéseket hagyott jóvá. Rendezésre került a föld alatti dolgozók pótszabadsága. A hosszabb ideje föld alatti szolgálatot ellátók évi fizetett szabadsága több lehet 24 napnál is. A termelő dolgozók évi öszszes szabadsága — az engedélyezett pótszabadságokkal — elérheti a 36, a kiszolgáló dolgozóké pedig a 30 napot. Egyszóval a szénbányászatnak van jövője, bányászainknak van perspektívája, és olyan becsülete országunkban, amire büszkék lehetnek. Arról is beszámolhatok, hogy a kormány 1971-ben, még az év első felében megtárgyalja a további 10—15 éves időszak energiafejlesztési programját, és meghatározza energiaszükségletünk kielégítésének legfontosabb feladatait. A nemzeti jövedelem a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerül felhasználásra Kedves elvtársak! Tisztelt nagygyűlés! Napjainkban a dolgozók körében gyakori beszédtéma: hogyan történik a nemzeti jövedelem elosztása? Milyen elvek és megfontolások jutnak érvényre ennek során ? Jövedelemelosztásunk fő arányait és a felhasználás irányát népgazdasági terveink szabályozzák. Ez biztosítja, hogy a nemzeti jövedelem alapvetően a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerüljön felhasználásra. A munkásosztály állama — összhangban a párt általános irányelveivel és egyetértésben a szakszervezetekkel — határozza meg az elosztás fő arányát és rendjét. Így például a következő 5 esztendőben a nemzeti jövedelemnek hozzávetőlegesen 23—25 százalékát kívánjuk felhalmozásra és 75—77 százalékát fogyasztásra fordítani. Ismeretes, hogy a szakszervezetek nemcsak az elosztást alapvetően meghatározó kormányzati szintű döntéseknél vannak jelen, de minden szinten részt veszek a jövedelem felosztásában. Az új tanácstörvény és a helyi önkormányzati szervek munkájának fejlődése teszi lehetővé, hogy központi döntéseken kívül eső, helyi kérdésekben — a helyi vonatkozású anyagi kérdésekben is — ott döntsenek, ahol a legjobban ismerik a helyi körülményeket. Ugyanígy előírások alapján, de vállalati szinten döntenek arról, hogyan használják fel a vállalatoknál képződő felhalmozási alapot, a részesedési alapot, menynyi hitelt vegyenek fel, és azt mire használják fel, továbbá, hogy miként gazdálkodjanak a munkabéralapokkal. Ilyen módon az állam fő irányaiban befolyásolja, sőt szabályozza is a vállalati döntéseket. Ugyanakkor teret enged a vállalati önállóság számára. A központi tervezésnek összhangot kell teremtenie a jövedelmek pénzbeli elosztása és a termelés anyagi szerkezete között. Köznapi nyelven arról van szó, hogy csak azt tudjuk elosztani, amit megtermeltünk. Másrészt pedig csak akkor zökkenőmentes az elosztás, ha vállalataink olyan cikkeket termelnek, amire a társadalomnak, a belföldi és a külföldi fogyasztóknak szüksége van. Ha ezt az összhangot nem tudjuk megteremteni, áruhiány keletkezik, vagy növekszenek az elfekvő készletek, sőt mindkét jelenség egy időben is előfordulhat. Közép- és hosszú távú terveink legfontosabb előirányzata népünk, minden dolgozó ember jólétének emelése mind anyagi, mind kulturális vonatkozásban. Egyre kedvezőbb feltételeit teremtjük meg annak, hogy az egyének a bennük rejlő képességeket kifejleszthessék, és azt az üzem, a szövetkezet, a munkahely, valamint az egész társadalom, a szocializmus anyagi-szellemi erőinek gyarapítása érdekében gyümölcsöztethessék. Kétsétlesen: az életszínvonal egyik legfontosabb jellemzője, hogy milyen bőségű és színvonalú a lakosság anyagi javakkal történő ellátása. A lakosság életkörülményeit, a dolgozó tömegek életmódját azonban mindezeken kívül más — közgazdasági és statisztikai mutatókkal alig, vagy éppen közvetlenül nem mérhető — tényező is meghatározza. Az is például, hogy milyenek a munkakörülmények, a munkavédelem helyzete, a művelődésnek és az önképzésnek milyenek az adott lehetőségei, mennyire fejlettek az egészségügyi ellátás és gondozás, a lakás- és a közlekedési viszonyok. Az elmúlt esztendőben a lakosság áruellátása sokat javult; olyan volt, amelyhez hasonlót — a meglevő és még megoldásra váró problémák mellett is — a korábbi években nem tudtunk elérni. Az áruellátás egyre javul, általában egyenletes. A hazai termelés és a fogyasztási cikkek importja lehetővé tette, hogy a legtöbb árucsoportban az egymást helyettesítő, azonos célt szolgáló, olcsóbb és drágább termékek egyaránt folyamatosan kaphatók. Mindinkább vásárolhatunk olyan importcikkeket, amelyek nemcsak a választék bővítését szolgálják, de fokozzák a termelők közötti versenyt és a kereskedelem színvonalasabb munkáját. Természetesen korántsem vagyunk e téren még mindennel elégedettek. Ma még mindnyájunk családi, elvtársi, baráti körében gyakran hangzanak el beszélgetés közben az árakkal, a termékeink minőségével kapcsolatban jogos, bíráló megjegyzések és észrevételek. A kormány kötelezte az irányító szerveket, hogy az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordítsanak az ármozgások valódi, gazdasági okainak feltárására és szigorúbban járjanak el azokkal szemben, akik a meg nem engedett nyereséget hajszolva, tisztességtelen haszonszerzéssel kívánnak eredményt elérni. Árhatóságaink — az Országos Anyag- és Árhivatal, a minisztériumok, a tanácsok — és a népi ellenőrzés társadalmi munkásai tavaly több mint 30 ezer árellenőrzést tartottak, és egyéb intézkedések mellett — mint például árkiegyenlítések, árkorrekciók — 14 vállalatra szabtak ki jelentős gazdasági bírságot jogtalan áremelés miatt. Örvendetes, hogy a fejlődés olyan fokára értünk el, amikor a termelést meghaladó ütemben növekszenek a szolgáltatások. A dolgozó ember joggal elvárja, hogy a szolgáltató intézmények megfelelő módon rendelkezésére álljanak. A szolgáltatás nem szívesség, hanem kötelesség, nem valamiféle kegy gyakorlása, hanem a dolgozó nép munkájával megteremtett jobb életkörülmények, magasabb életszínvonal szükségleteinek kielégítése. A szolgáltatásra hivatott vállalatok, intézmények ne játsszanak hatóságot, hanem a szolgáltatóhoz illő módon, megbecsüléssel és tisztelettel kezeljék a dolgozó embert. Az, hogy népünk milyen módon élhet és tud élni az anyagi és a szellemi javak összességével, jelentős mértékben a szolgáltatások minőségétől függ, ma lehetővé és egyben szükségessé teszi, hogy tovább haladjunk a termelt javak, a bérek szocialista elvek szerinti elosztásának útján. Ez az elv a munka szerinti elosztás. Jövedelempolitikánknak mindjobban kell szolgálni a hatékonyság, a termelékenység növelését. Ez elengedhetetlen továbbfejlődésünkhöz, éppen ezért munkásosztályunk, egész dolgozó népünk jól felfogott érdeke. A negyedik ötéves terv időszakában a keresetek növekedése az eddiginél még következetesebben kapcsolódik majd a végzett munka tényleges eredményéhez. A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére öt év alatt várhatóan 16—13 százalékkal, az egy főre eső reáljövedelem pedig 25—27 százalékkal emelkedik. Arra törekszünk, hogy az elvégzett munkát értékelve, változzanak a jövedelmek. Látnunk kell azonban azt is, hogy a családi körülmények ma még igen nagy mértékben befolyásolják a jövedelmi különbségeket. Azokban a családokban, ahol sok a már nem kereső idős, illetve a még nem kereső fiatal eltartott, sokkal nehezebben élnek, hiszen sokkal kevesebb jut egy főre a jövedelemből, mint más családokban. A társadalomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltartottak számával arányosan növekvő többletkiadásokból. A sokgyermekes családokra aránytalanul nagy terheket rónak ma még a gyermeknevelés költségei. Ezért népgazdasági terveink szerint rendszeresen emelnünk kell majd a családi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelésének jelentős hányadát az állam közvetlenül vállalja magára. A nyugdíjak automatikusan történő emelése is enyhít valamit a nagy családok gondjain. Ezenkívül fejlesztjük bölcsődei, óvodai és kollégiumi hálózatunkat A negyedik ötéves terv során 39 ezer új óvodai és 37 ezer 400 új diákotthoni helyet biztosítunk. Ezzel is hatékonyabb segítséget kívánunk nyújtani a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásához. Egészségügyi ellátásunk is fejlődik. Mindez együttesen éreztetni fogja hatását a nagy családokban, ahol az egy főre eső jövedelem átlaga alacsony. Büszkék lehetünk szociálpolitikai eredményeinkre is. Az eltelt fél évtized alatt a pénzbeli társadalmi juttatásokon belül a családi pótlék és a gyermekgondozási segély, valamint a nyugdíjak növekedése volt a legszámottevőbb. A családi pótlékban részesülő családok száma 600 000-ről 700 000-re, a kifizetett összes családi pótlék pedig az 1965. évi 1600 millió forintról tavaly 2800 millió forintra emelkedett. Gyermekgondozási segélyre az elmúlt esztendőben 1200 millió forintot fizettek ki. A nyugdíjra folyósított összeg 5 év alatt 69 százalékkal nőtt, és 1970-ben 13 100 millió forint volt. Foglalkoznunk kell olyan emberi problémákkal is, amelyek csak társadalmi gondoskodással oldhatók meg. A nyugdíjban és járadékban részesülők száma 1970. végén 1 millió 453 ezer — tehát 300 000-rel több volt, mint 5 évvel korábban. Statisztikai adataink szerint a nyugdíjkorúak mintegy 30 százalékának nincs közvetlen hozzátartozója. Érdekükben teszem szóvá és hívom fel e helyről is az üzemek, vállalatok, intézmények és a termelőszövetkezetek figyelmét arra, hogy törődjenek a jelenleginél jobban az idős, egyedülálló, nyugdíjas volt dolgozóikkal. Ez természetes emberi kötelességük. A személyes jövedelem és a borítékon kívüli juttatások Gyakran és okkal mondjuk, hogy társadalmunkban minden a dolgozó ember munkájától függ, minden a dolgozókért történik. Ebben a vonatkozásban kívánom érinteni a jövedelem kérdését is. A mi viszonyaink között a dolgozó ember jövedelmének kétféle formája van. Az egyik a személyes jövedelem, amellyel mindenki maga rendelkezik. A másik az az úgynevezett borítékon kívüli juttatás, amelyet csak meghatározott rendeltetés szerint használhatunk fel. A személyes jövedelem magában foglalja a munkabért, a prémiumot, a nyereségrészesedést, az újítási díjat, a jutalmat. Hasonló módon személyi jövedelem a nyugdíj, a családi pótlék és a nálunk bevezetett — világviszonylatban is egyedülálló — gyermekgondozási segély. Természetbeni, borítékon kívüli juttatás pedig az ingyenes közoktatás, az egészségügyi és művelődésügyi szolgáltatás, a lakások béréhez adott állami hozzájárulás, a kedvezményes üdülés, a közétkeztetés és sok minden más. • Gazdasági és társadalmi fejlődésünk Öt esztendő alatt egymillió 200 ezer ember költözik új otthonba Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a lakáshelyzet alakulása. Ez ugyanis nagymértékben befolyásolja a lakosság életmódját, a fogyasztások és a szolgáltatások egész szerkezetét. A negyedik ötéves terv során további 400 ezer új lakást építünk fel. Ennek nyomán öt esztendő alatt, egy lakásra három főt számítva, egymillió 200 ezer ember költözik majd új otthonba. Arra törekszünk, hogy a családok minél kulturáltabb körülmények között éljenek. Közvéleményünk időszerűnek és szükségesnek tartotta a lakásgazdálkodás problémakörének átfogó rendezését is. A nemrég hozott határozatok megvalósításától a lakásviszonyok további javulását, a jobb lakáselosztást és a terhek igazságosabb megoszlását várjuk. Tudjuk azt is, hogy egyes bányavidékeken a lakásellátás az utóbbi évek folyamán nem fejlődött kielégítően. Sok lakás vár felújításra. A vállalatok munkaerő-helyzetének tartós javítása csak megfelelő lakásjuttatással, a meglevő bányatelepek korszerűsítésével oldható meg. Önök jól tudják, hogy a bányászat itt is mindinkább olyan területek felé tolódik, melyeken települések épültek. Akkor, amikor a bányászcsaládokról való gondoskodást említem, arra is gondolok, hogy éppen ebből fakadóan, figyelemmel a kényszerű szanálásokra is, fokozni kell a bányavidékeken a lakásépítkezés ütemét. Elmondhatom, hogy Komárom megyében a harmadik ötéves terv éveiben több mint 11 ezer új lakás épült, azonban figyelembe véve azt, hogy elég sok tönkrement, régi lakást le kellett bontani — a lakásállomány öt év alatt mintegy 7200-zal emelkedett. A jelen tervidőszakban a megyében 15—16 ezer lakás épül, ezzel 1975. év végére a megyében a lakásállomány meghaladja a 100 ezret. Úgy vélem, ezzel már sok család gondján enyhítünk. A kormány június 1-én életbe lépő béremelési intézkedései Kedves elvtársak! Ahogy erre pártunk X. kongresszusa rámutatott, az országépítő célok elérésének fontos feltétele és követelménye, hogy a nemzeti jövedelem emelkedésével összhangban növeljük a nép életszínvonalát. Emellett egyes társadalmi rétegek, csoportok jövedelmében az évek folyamán indokolatlan különbségek alakulnak ki. Ezek megszüntetésére időközönként központi bérintézkedések is szükségesek. A kormány a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben, az MSZMP Központi Bizottságának korábbi állásfoglalása alapján, ezt szem előtt tartva, néhány területen béremelésekre hozott határozatot. Fontos megbízásnak teszek eleget, amikor most tájékoztatom önöket és egyúttal az ország közvéleményét arról, hogy 1971. június 1-én — összhangban a negyedik ötéves terv életszínvonalemelési előirányzatával — a következő központi bérintézkedéseket hajtjuk végre: Felemeljük az alsó- és középfokú oktatási intézmények és az óvodák pedagógusainak illetményét 20 százalékkal. Ez az intézkedés mintegy 110 ezer pedagógust érint. Felemeljük az orvosok, a gyógyszerészek bérét, szintén 20 százalékkal, továbbá az egészségügyi középkáderek (ápolók, laboránsok, asszisztensek, műtősök stb.) bérét 5—10 százalékkal, az alsó- és középfokú oktatási és egészségügyi intézmények egyéb alkalmazottainak bérét 10 százalékkal. Emeljük a fegyveres erők és testületek kötelékében szolgálatot teljesítő hivatásos állományú tisztek, tiszthelyettesek illetményét 10 százalékkal. A béremelésre hozott határozat végrehajtása során egy évben 1 milliárd 520 millió forintot fordítunk az érintett kategóriák életszínvonalának javítására. A bérintézkedés több mint 400 ezer ember jövedelmét emeli. A végrehajtás kimunkálása az érintett minisztériumok és szakszervezetek közös és felelősségteljes feladata. Ehhez a párt és a kormány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a béremelésnél az egyenlősdi. Pl. a pedagógusoknál a béremelést fel kell egyben arra is használni, hogy a természettudományos szakokon végzők az oktatás területén maradjanak, és ne az ipar és kereskedelem területén helyezkedjenek el egy-két évi nevelői tevékenység után. Ezeket az intézkedéseket olyan körülmények között hoztuk meg, amikor számba kellett vennünk a költségvetésben mutatkozó ismeretes hiányokat. Mégis így határoztunk, mert gazdasági életünk fejlődési tendenciáit kedvezőnek ítéljük meg, s tudjuk, hogy ez az életszínvonal további növelését elősegítő lépés is hozzájárul a munkakedv és felelősség növeléséhez. A népgazdaságunk adott lehetőségeinek keretében elhatározott béremelés társadalmi hatását nagyon jelentősnek tartjuk, mert tudjuk, hogy ez az intézkedés az érintettek gondjait enyhíti. Márpedig ha egy pedagógus vagy egy ápolónő, érezve a fokozottabb megbecsülést, nagyobb kedvvel, jobb közérzettel végzi munkáját, annak a szülő vagy az ápolásra szoruló beteg s közvetve egy-egy család érzi majd kedvező következményeit. Hazánk védelme, biztonsága megköveteli, hogy fokozottabban elismerjük a fegyveres erőinknél és testületeinknél , néphadseregünkben, a Belügyminisztérium szerveinél és másutt szolgálatot teljesítők kitartó és áldozatos munkáját, példaadó helytállását. Tudjuk, hogy ezzel a mostani intézkedéssel korántsem oldottunk meg minden égető problémát. Éppen a most lezajlott szakszervezeti kongresszusok jelezték, hogy akadna még más területeken is bőven tennivalónk. (Folytatása a 4. oldalon)