Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)
1971-04-08 / 98. szám
NÉPGAZDASÁG-VILÁGGAZDASÁG 1971. ÁPRILIS 8. CSÜTÖRTÖK 11 Magyar Hírlap Építőgépgondok • V új , V Gépvásárlásra társait vállalatok — 19 daruhiány okai és következményei — helyett nyereség jóllehet, az építőipar a forradalmi változások — az iparosodás — korszakát éli, és az elmúlt években is sokat tett a feszültségek enyhítéséért; a kivitelező vállalatok tavaly is gyakran kényszerültek nemet mondani az építkezni szándékozóknak. Az elutasítás okai között az is szerepel, hogy az építőipari vállalatok 150 alkalommal, az esetek 15 százalékában kaptak sajnálkozó, nemleges választ daru-■igényükre az Építőipari Gépesítő Vállalattól. Százötven építkezés maradt el, vagy legalábbis késett szerte az országban a toronydaruk és más, nagy teljesítőképességű emelőberendezések hiánya miatt. Kézenfekvőnek tűnik a kérdés: mi indokolja, hogy az ország csaknem valamenynyi daruja egyetlen vállalat birtokában legyen? Fizetünk a késésért Gyarmati János igazgató válaszol: — Az iparilag fejlett országokban is ez a leggyakoribb módszer, így lehet gazdaságosan’’ kihasználni az emelőgépeket. Minden esetben vállalkozási szerződést kötünk a kivitelezőkkel, mi adjuk a gépeket és a szakembereket, s ha a munkát elvégezzük, megyünk tovább. Így a daruk és a többi berendezéseink januártól decemberig működhetnek, centralizált a karbantartás és a szerelés is. A gazdasági számítások indokolják azt is, hogy két nagy állami építőipari vállalatnak, a budapesti házgyárak tulajdonosának, a 43- asnak, és az ugyancsak házépítő kombináttal rendelkező Borsod megyeinek önálló daruparkja legyen. Egyik megbízójuk, a Budapesti Lakásépítő Vállalat 1969-ben 435 lakossal maradt adós. Azzal védekeztek: a Tömő utcai, 18 emeletes toronyház építését azért kellett félbehagyni, mert negyedévig rossz volt az egyik speciális toronydaru. A jövőben is gátolhatják így az építkezéseket a géphibák? — A Tömő utcában valóban műszaki hiba miatt vesztegelt egy olyan darunk. ..A amelyből csupán három működött akkor 1-31 országban, a pótalkatrészt pedig külföldről, csak nagy késéssel tudtuk beszerezni. Azóta már másként kötjük a szerződéseket a kivitelezőkkel: a vállalatunk okozta állásidőkért, a megengedettnél tovább tartó géphibákért is kártérítést fizetünk. Vagyis: ösztönözve vagyunk a hibák mielőbbi kijavítására. Ám mielőtt arról szólnánk, hogyan enyhülnek a daxutgondok már a közeljövőben, idézzük fel a gazdaságirányítási reformot követő ■ első évek gondjait— amikor szinte vállalatunk léte is kétségessé vált!... Finanszírozási vita A krónikát még előbbről, 1965-től kell kezdeni, amikor a korábbiaknál több, de az igényekhez képest még kevés nagyberendezést vásároltak az Építésügyi Minisztériumtól kapott, évi mintegy 50—60 millió forintos központi keretből. 1968. január 1-én hozzávetőleg 310, zömmel tíz-tizenkét esztendős darujuk volt: ez az elavult géppark mind kevésbé felelt meg az egyre inkább, szerelő jellegűvé váló építőiparnak. És 1968-ban, a központi keret hiányában teljesen megtorpant a gépbeszerzés. — Vállalatunknak úgy kellett volna eltartania önmagát, hogy közben lépést tartson az építőipar gyors fejlődésével és a fokozódó igényekkel — emlékezik vissza Szabó Lajos üzemgazdasági osztályvezető. — 1968-ban egyetlen gépet sem vásároltunk, és okkal tartottunk attól, ha hosszabb távon is képtelenek vagyunk eleget tenni az ipar-megbízásainak, a vállalatok rákényszerülnek, hogy maguk vegyenek, gépet. Jóllehet, a következő évben ,53 millió forint.S bankhitelt kaptunk gépbeszerzésre, abból csupán az 1967-ben megrendelt berendezéseket fizethettük ki, samíg az adósságot nem törlesztjük, újabb kölcsönre, nem volt kilátásunk. Gyakorlatilag két esztendeig szünetelt a fejlesztés.Tekintve, hogy az Építőipari Gépesítő Vállalat gondjai bénítólag hatottak az egész építőiparra, az ÉVM a pénzügyi nehézségek enyhítésére társulást javasolt. Tizenkilenc építőipari vállalat adott egy- három millió forintot saját fejlesztési alapjából, közös fejlesztési alap képzésére. A 19 vállalattól összesen 26 millió forint gyűlt össze, 15 millióval az ÉGV is hozzájárult és így tavaly, kétévi szünet után, 41 millió forintért vehettek új darukat. 30 nagy teljesítőképességű emelőgépet. , Ám ez csak az első lépés volt. A minisztérium — látva a központi gépellátás fontosságát — a negyedik ötéves tervhez 150 millió forintos központi juttatást és mintegy 100 milliós, hosszú lejáratú (nyolcéves) hitelt adott. — Már az idén csaknem kétszázmilliót költhetünk gépvásárlásra — mondja az igazgató. — Hatvanhat emelőberendezést vásárolunk, köztük húsz Pingon-daru is lesz: ez a francia toronydaru az alagútzsalus építkezésekhez kell. Egy-egy ilyen berendezés élettartama tíz-tizenkét év, száz méter magasra képes felkúszni, de itthon egyelőre a hatvan méteres magasság is elég. Tavaly a vállalat 1968-hoz képest csaknem megkétszerezte a nyereségét és a termelését is. 1958-ig dotációra volt szükségük, most már eltartják önmagukat, igaz, a gépkölcsönzési árakat lényegesen felemelték. (Még így is a hatóságilag megállapított áraknál olcsóbban szerződnek!) A negyedik ötéves tervben a fejlesztésre is telik: évente hozzávetőleg 60— 70 millió forinttal járulnak hozzá a gépvásárlásokhoz, így 1975-ig összesen 600 millióért korszerűsítik és bővítik az elavult daruparkot. Alighanem 176 új, nagy darut vesznek, természetesen ez a szám a világpiaci árak változásaitól függően módosulhat. Az új gépek 85 százalékát a szocialista országokból, elsősorban Csehszlovákiából, a Szovjetunióból és az NDK-ból hozzák be. Szó van magyar— francia kooperációs darugyártásról is. A mostani tervidőszakban bővítik tevékenységi körüket: az egész építőipar gépbeszerzői lesznek. A zömében ugyancsak a szocialista országokból vásárolt építőgépek készletezésével, azok belföldi értékesítésével és az építőipar gépellátásának koordinálásával is foglalkoznak. Azzal, hogy készletezésre vállalkoznak, az építőiparban először teszik lehetővé, hogy a különféle építő- és szakipari kisgépek raktárról, azonnal elvihetők legyenek. Kölcsönzés A tervidőszak második felében egyes építőgépek kölcsönzésére is sor kerül. Elsősorban az esetenként használt berendezések bérbe adását tervezik, hogy ezzel is mentesítsék a vállalatokat az év jelentős részében állásra kényszerülő gépek megvételétől, s fokozzák a gépek kihasználását. De kanyarodjunk vissza a darukhoz, amelyekből ma még kevés van. Előreláthatólag mikorra fedezik az építők igényeit? — Talán már a jövő év vége felé. Készülnünk kell arra, hogy mi ügynökösködjünk, ha nem akarjuk, hogy értékes emelőberendezéseink egy része kihasználatlanul álljon!... Földes Tamás Pakisztáni háttér \ e [y Fegyverzaj Jutaországban ,,A független és szuverén Bengália Népköztársaságnak fel kell vennie az önvédelmi harcot a megszállókkal." A kelet-pakisztáni vezető párt, az Avami Liga elnöke, Mudzsubur Rahman sejk szólította fel ilyenformán a bengáliai országrész lakóit, és amikor „harcról” beszélt, nemcsak politikai és katonai, hanem gazdasági megoldásra is gondolt. Ebből a szempontból is Nyugat-Pakisztán jelenti a legsúlyosabb szívóerőt Kelet-Pakisztáni számára. A határon innen és túl Pakisztán két része 1600 kilométerre fekszik egymástól, de a különbség sokkal több, mint a kétórás repülőút..Nemcsak arról van szó, hogy keleten bengáliak, nyugaton pandzsábiak élnek, itt bengáli, ott urdu nyelven beszélnek. A lényeg az, hogy a 125 milliós Pakisztán két fele gazdaságilag sohasem tartozott össze! A 75 millió ember lakta keleti tartomány ipara, mezőgazdasága és külkereskedelme sokkal szorosabb szálakkal kapcsolódik Indiához, mint Nyugat-Pakisztánhoz. Az már szinte közhely (és egyben a volt gyarmatosítók, az angolok páratlan manőverezési képességét bizonyítja), hogy 1947-ben az India és Kelet-Pakisztán között meghúzott határ egyik oldalán maradtak a jutatermelő mezőgazdasági területek, a másikon, Indiában a feldolgozó üzemek. Kelet-Pakisztánnak így a jutát a külkereskedelem bevonásával Indiában kellett feldolgoztatnia! Az 1965-ös háború óta erre nincs lehetőség; az áruforgalom megszakadása miatt a juta termést máshol kénytelenek értékesíteni, mégpedig jóval alacsonyabb áron, mint amennyit India fizetne érte. (Közbevetőleg: ugyanakkor az indiai Calcutta jutafeldolgozó üzemei nyersanyag hiányában nem termelnek.) Szinte teljesen megszűnt a kelet-pakisztáni halkivitel, amelynek egyetlen felvevőpiaca India volt. A daccai és a chittagongi kereskedők India helyett Kínából importálják a szenet és kétszer annyit fizetnek érte, mint a Biharból vagy a szomszédos Nyugat-Bengáliából származó szénért. Kelet-Pakisztán és India gazdasági egymásrautaltsága csak az egyik tényező. A nyugati országrész ipari és agrárvállalkozói nyugati szomszédaik felé tekintenek. A Pakisztánt, Iránt és Törökországot tömörítő regionális gazdasági együttműködési fejlesztési szervezet léte is főleg a nyugat-pakisztáni tőkés köröknek kedvez. Keleti panaszok A keleti és a nyugati tartomány külgazdasági kapcsolatainak eltérő orientációja is fontos motívum. A másik és nyomosabb az, hogy a bengáliak lényegesen súlyosabb helyzetben vannak, az amúgy is a létminimum körül mozgó életszínvonal Kelet-Pakisztánban jóval alacsonyabb, mint a nyugati országrészben. Azt a devizabevételt, amelyet a keleten termelt juta exportja hoz, és amely a teljes devizabevétel 60 százaléka, a nyugati ipar fejlesztésére fordítják — panaszolják a bengáliak. Az eddigi három ötéves tervben (1955- től 70-ig) nyugaton 468,2 millió dollár állami és 498,9 millió dollár magánberuházást eszközöltek. Ugyanebben az időszakban keleten 439,6, illetve 193,8 millióforint volt a befektetések m értéke. A kormány tett ugyan lépéseket Kelet-Pakisztán fejlesztésére, de fontosabbnak mindig a nyugati részt tekintette. (Pakisztán külföldi adóssága jelenleg 2,3 milliárd dollár, de a fogyasztási cikkek egyharmadát, a félkész termékek 60 százalékát, valamint a beruházási javak 80 százalékát ma is importból fedezik.) A fejlődés tendenciája sem a két országrész kiegyenlítődése felé vezet: az egy főre jutó jövedelem nyugaton háromszor gyorsabban nő, mint keleten. A földreform terhei Az elégedetlenség okaihoz hozzátartozik, hogy a még Ajub Khan idején megkezdett földreform különösen nagy terheket rótt a kelet-pakisztániakra. A parasztoknak, akik ott a lakosság 90 százalékát alkotják, a nagybirtokosoktól megvásárolt föld árát 25 év alatt kell törleszteniük és ehhez a kormány nem nyújt támogatást. A keleti tartomány harca mögött tehát olyan gazdasági hajtóerők rejlenek, amelyek állandóan hatnak. Szalay Zsolt Textilipari tanácskozás Mintegy 150 hazai és több mint 20 külföldről érkezett textilipari szakember részvételével kétnapos tanácskozás kezdődött szerdán a TIT Bocskai úti természettudományi stúdiójában. A szimpozionon fő téma a szintetikus fóliaszalaggyártás, amelyet a milánói Covema céggel közösen rendez a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület. A tanácskozás alapjául dr. Molnár Zoltánnak, a milánói magyar kereskedelmi kirendeltség vezetőjének megnyitó előadása szolgál. Távmérők a kooperációban Kooperációs szerződést írt alá az angol Serek Controls Systems Division és a budapesti Villamosautomatika Intézet telemechanika-rendszerek közös gyártására és értékesítésére. Az angol—magyar kooperáció amellett, hogy a hazai ipar műszaki fejlődését is elősegíti, devizális szempontból is igen kedvező és egyben biztos alapot nyújt a telemechanika-berendezések hazai alkalmazásához, vagy azok exportjához. Már külföldön is nagy az érdeklődés a Vilati—Serek távmérő berendezések iránt, hiszen a közeljövőben a baráti országokban építendő energiahordozótávvezetékek elképzelhetetlenek telemechanika-rendszer nélkül. A Vilati a szerződés birtokában bizakodva indulhat a rövidesen kezdődő versenytárgyalásokon, amelyek eldöntik, ki szállítja az új távvezetékekhez a telemechanikai berendezéseket. Új gabonatárolók Dr. Gergely István miniszterhelyettes elnökletével szerdán ülést tartott a MÉM műszaki-fejlesztési tanácsa. Az ülésen ott volt dr. Lénárt Lajos miniszterhelyettes is. A tanácskozás részvevői hangoztatták: a termés egy része a betakarítás után azért megy tönkre, mert a gazdaságoknak nincs elég szárítóberendezésük. A minőségi veszteség például a kukoricánál évenként elérheti a 30 százalékot is, a szálas takarmányoknál pedig ennél is több lehet. A tápanyagtartalomnak csaknem fele megsemmisül, íág késnek, a termés szárításával, vagy nem megfelelő technológiát alkalmaznak. A szakemberek megállapították: a takarmányok gyors szárításával lényegesen fokozni lehet a termésátlagokat. A negyedik ötéves terv időszakában 150—170 ezer vagonnal bővül a gabonatároló tér. A létesítmények 70 százalékát fémszerkezetekből építik fel és folytatják a nagy befogadóképességű vasbeton silók építését is. Sertéstelep-építési társulással A Borsod megyei Mezőkeresztes határában megkezdődött Észak-Magyarország legnagyobb sertéstelepének építése. .Az évente negyvenezer hízott sertést kibocsátó telepet a Mezőnagymihályi Állami Gazdaság és négy termelőszövetkezet építteti. A 190 millió forintos beruházási költséggel felépülő hizlalda nyereségéből a társulás tagjai a hozzájárulás arányában részesülnek. A sertéstelep az olasz licenc alapján gyártott mezőpanelelemekből készül. A tervek szerint az építkezés 1972 végére fejeződik be. HORIZONT* HO.RIZONT • HORIZONT Lengyel hajógyártás A gdanski Lenin hajógyárban múlt héten adták át a gyár 1055. hajóegységét, egy szovjet megrendelésre készült hűtőhajót. Ezzel a lengyel hajóépítő-ipar által épített hajók űrtartalma elérte az ötmillió tonnát. A gdanski, gdyniai és szczecini hajógyárak termelésük majdnem 25 évvel ezelőtti megkezdése óta 71 típusú tengeri hajót építettek és ezek 20 ország lobogója alatt közlekednek a világtengereken. A lengyel hajók fő vásárlója a Szovjetunió. Jugoszláv ár- és béremelkedések A jugoszláv szövetségi statisztikai hivatal kedvezőtlennek minősítette az árak és a külkereskedelmi forgalom márciusi alakulását. A hivatal legfrissebb adatai szerint márciusban Jugoszláviában az árak 1,8, a megélhetési költségek pedig 1,9 százalékkal emelkedtek. Ily módon március végén az árak 12,6, a megélhetési költségek pedig 13 százalékkal voltak magasabbak, mint a múlt év hasonló időszakában. Ugyanakkor a bérek és az egyéb személyi jövedelmek 19,4 százalékkal magasabbak, mint egy évvel ezelőtt voltak. Dr. Jakov Szirotkovics, a jugoszláv kormány elnökhelyettese, a Privredni Pregled című belgrádi gazdasági napilapnak adott nyilatkozatában kijelentette: még mindig nehéz válaszolni arra, hogy milyen mértékben járt a várt eredményekkel a dinár január 23-án végrehajtott devalválása. Csupán az áprilisi gazdasági mutatók fogják megmutatni, vajon olyan-e az irányzat, hogy a várt eredmények megvalósulhatnak. Lengyel-nyugatnémet megállapodás Varsóban aláírták az idei lengyel— nyugatnémet kereskedelmi áruforgalmi megállapodást, amelyet előzőleg február 6-án parafáltak. A szerződés — a két ország 1971—1974-es hosszú lejáratú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési egyezménye keretében — a forgalom, különösen a lengyel iparcikkexport további növelését irányozza elő. Román-marokkói kapcsolatok Ion Gheorghe Maurer rormán miniszterelnök fogadta Ahmed Laszki marokkói földművelés- és földreformügyi minisztert; a két ország földművelési és gazdasági együttműködéséről tárgyaltak.