Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)
1971-05-01 / 120. szám
Megjelenik a hét minden napján, szombaton és vasárnap 16 oldalon, más napokon 12 oldalon. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bpest, VII., Lenin körút 9—11. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszámai: 221-285, 221-293, 222- 408, 429-350. Terjeszti a Magyar Posta. ÁRA: 1 FORINT Előfizetési díj egy hónapra 25,5 forint. Előfizethető a lapkézbesítőknél, bármely postahivatalban és a posta hírlapüzleteiben. Külföldön a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat kirendeltségei és bizományosai terjesztik. 4. ÉVFOLYAM, 120. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 1971. MÁJUSI, SZOMBAT A mi ünnepünk Ez a mai május elseje a huszonhetedig azóta, hogy annyi történelmi viszontagság után megérte ez a nemzet a szabadságot Nekünk, akiknek itt, e hazában megadatott, hogy mind a huszonhatszor ott legyünk a felvonulók seregében - nem egyformák az emlékeink. Még akkor sem egyformák, ha a transzparensekbe mindig is belekapott a szél; ha sohasem hiányoztak a lelkes fiatalok; haa zászlókat mindig is magasra emeltük. Utunk a szabadság premierjétől máig nem volt ugyanis simára döngölve, voltak nehéz — és ma, így utólag visszagondolva — felesleges kanyarjaink is. Mégis: elvállaljuk mind a huszonhatot! Az eszme, s az eszmével való azonosulás vitt ki bennünket minden alkalommal az utcára. Az eszme lelkesített, az adott erőt, annak köszönhettük, hogy semmi sem riaszthatott vissza a megkezdett út folytatásától, még akkor sem, amikor a nemzeti örömbe nemzeti üröm is vegyült. S ez az eszme a legerősebb kötőanyagnál is szilárdabbnak, eltéphetetlenebbnek bizonyult. Ha nem így lett volna, nem lett volna mire alapozni azt a politikát, amely méltán vívja ki a magyarság túlnyomó többségének, s a nemzetközi munkásmozgalom élvonalának elismerését. Május elseje a proletariátus, a pro-, letár internacionalizmus ünnepe. Hogyan beszélhetünk tehát a magyarságról éppen ennek az ünnepnek a kapcsán? Ez a kérdés szocialista térítőrómunk egyik legalapvetőbb kérdése. Ez a kérdés, pontosabban a kérdésre adott nyílt, egyértelmű válasz egész politikánk egyik sarkalatos pontja. Miért, miről is van szó tulajdonképpen? A Polgárháború Franciaországban című művében Marx Károly utal arra, hogy ha a munka felszabadul, minden ember munkás lesz. Ez természetesen a szocialista társadalmi berendezkedés közepette is egy hosszabb folyamat, nem valósulhat meg egyik napról a másikra. Napjaink egyik társadalomtudományi vizsgálatiránya, hogy pontosan hol is tartunk ebben a folyamatban, mennyire végeztetett már el a munka teljes felszabadítása, s mennyire nem. E hasábon nem lehet feladatunk még a legszerényebb igénnyel sem hozzászólni ehhez. Ugyanakkor vitathatatlan tűnik számunkra: a fogalom eredeti értelmében vett munkások és dolgozók, nagyüzemi szervezettségben élő lakatosok és egyetemi professzorok, vagy közalkalmazottak és művészek — egyforma szívvel tudják ünnepelni a munkát, s azt a munkásosztályt, amely a párt vezetésével záloga itt jelennek, jövőnek egyaránt. A huszonhat május elseje során lepergett esztendők a nemzeti felismerés erejével bizonyították a magyarság számára: a munkásosztály vezető szerepe, a proletár internacionalista politika nélkül nincs szocializmus, nincs nemzeti felemelkedés, nincs semmi. A elnyomottaknak a szabadság: cél. A felszabadultaknak: lehetőség. Mély meggyőződés él bennünk, hogy tudunk mit kezdeni lehetőségeinkkel. Ezt a meggyőződést tények támasztják alá. . I. egy imént lezajlott általános választás eredménye. Május 1. köszöntése Somoskői Gábor rádió-és televízióbeszéde az ünnep előestéjén A nemzetközi munkásosztály nagy ünnepének előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében meleg szeretettel köszöntöm szocializmust építő dolgozó népünket, munkásosztályunkat, parasztságunkat, értelmiségünket. Május 1-én a világ minden táján, Európában és Ázsiában, Afrikában és Amerikában együtt ünnepelnek száz- és százmilliók. Együtt ünnepelnek mindazok, akik egyetértenek és tettekben is kifejezésre juttatják szolidaritásukat a nemzetközi munkásosztály nagy küldetésével. A szándékot és az érzéseket mindenütt ugyanaz az erő hajtja, de a munkások, a dolgozók mégis más és más körülmények között ünnepelnek a földkerekség különböző országaiban. Vannak, ahol büszke örömmel köszöntik a szocializmus mind szebben virágzó májusfáját: lesznek népek, ahol harcos tüntetésekkel juttatják kifejezésre a nemzetközi munkásosztály törekvését; és sajnos, van a világnak olyan része, ahol ágyúdörgés zajában tesznek hitet a nemzetközi munkásosztály szent ügye mellett. A magyar munkásosztály is azt vallja, hogy a nemzetközi imperializmus ellen a harc leghatékonyabb fegyvere mindig az internacionalizmus volt és marad. Éppen ezért a proletár internacionalizmus érvényesítése a világ munkásosztályának és haladó erőinek egyetemes nemzetközi érdeke mindenütt a jobb, tisztességesebb életért folyó harcban. Munka és proletárszolidaritás — ezt jelképezi május 1-e szerte a világon és szellemében ünnepelünk mi is. rszágépítő munkánk eredményeiről, tetméjükről, népünk alkotó tevékenységéről az elmúlt hónapokban többször is számvetést végeztünk egész dolgozó népünk előtt. Pártunk X. kongresszusának — az ország nyilvánossága előtt lefolyt — tanácskozása a szocialista építőmunka tapasztalatainak összegezésén túl az elkövetkező évek tennivalóinak reális programját adta. Ez a program valamennyiünké — egész nemzetünké! Szép és lelkesítő távlatokat nyitó terveink megvalósításának, a dolgozó ember szebb és jobb életének, szocialista hazánk felvirágoztatásának feltétele és alapja: a munka. A munkát ünnepeljük, mert ez ad értelmet életünknek. Ez ad tisztességet, becsületet és örömet az embernek. Akkor is igaz ez, miközben tudjuk, hogy továbbhaladásunk útja nem lesz egyszerű, gondoktól, küzdelmektől mentes út. Népünk tapasztalatból tudja, hogy a munka hétköznapjai mindannyiunktól sok türelmet, állhatatosságot kívánnak. De szabad hazánk építéséért, boldogulásáért nem sajnáljuk a fáradságot A költő arra hív „ ... nem elég akarni, de tenni, tenni kell...”. Munkásosztályunk, népünk érti a költő cselekvésre hívó szavát. Válaszolnak rá nap mint nap; üzemekből és a földekről, laboratóriumokból és irodákból dolgos milliók, munkaversenyben, szocialista brigádokban serénykedő százezrek, munkások, műszakiak, idősebbek és fiatalok. Válaszoltak a költői gondolatra a múlt vasárnapi választásokkal, a szakszervezeti kongreszszusok országos és helyi gondokat oldó cselekvésével. Igen, válaszolnak, hiszen társadalmi életünkben a vasárnapi szavazás a nemzet egységes felelete volt: pártunk, kormányunk politikájának megvalósítása, a munkáshatalom erősítésének eltökélt szándéka jutott kifejezésre a választási eredményekben. Erőnk, hitünk kimeríthetetlen forrása az a tudat, hogy népünk nem egyedül végzi alkotó munkáját, hanem testvéri együttérzéssel, rokonszenvvel, megbecsüléssel figyeli, támogatja és a sajátjának tekinti azt a világ munkásosztálya, haladó erői. Népünknek olyan hatalmas szövetségesei, testvérei és barátai vannak, mint a nagy Szovjetunió, a szocialista országok népei,’ a tőkésországok forradalmi munkásosztálya, s a felszabadulásukért küzdő milliók. Igaz szövetségeshez, baráthoz illő módon Internacionalista kötelességünknek tartjuk mindazon népek támogatását, amelyek a nemzetközi osztályharc frontvonalában fegyverrel vagy az osztályharc más formáinak alkalmazásával küzdenek az imperializmus ellen. Testvéri üdvözletünket küldjük az amerikai imperializmus és csatlósai ellen küzdő hős vietnami, kambodzsai és laoszi népeknek. Biztosítjuk őket harcuk további politikai, erkölcsi és anyagi támogatásáról. Szolidárisak vagyunk és támogatjuk a hazájuk felszabadításáért harcoló arab népek küzdelmét az izraeli agresszorok ellen. Üdvözöljük Chile munkásosztályának és népének harcát, amelyben eltökéltséggel védelmezi az általa választott kormányt és folytatja a forradalmi átalakítások végrehajtását. Szövetségeseink között első helyen emlékezünk a felszabadítóra, a szabadságot hozó testvérre, a hős szovjet népre. Az elmúlt napokban népünk szinte saját ügyeként kísérte figyelemmel a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusát. Ez a figyelem közös tőről fakad: a magyar és a szovjet népet a marxizmus—leninizmus eszméi és az azokból fakadó célok vezérlik. őszinte elismeréssel és tisztelettel üdvözöljük azt a nagyszerű programot, amelyet a béke megvédéséért, a kommunista társadalom felépítéséért, a szovjet nép és a világ minden népének boldogságáért, biztonságáért a kongresszus megirdetett. Meg vagyok győződve arról, hogy a szovjet társadalom, amelyet Lenin pártja vezet, sikerrel teljesíti a kongresszus határozatait. A nemzetközi munkásosztály 81. alkalommal ünnepli május elsejét. E napon a világ megannyi nyelvén megfogalmazódik a ma is aktuális jelszó: Világ proletárjai, egyesüljetek! E nagy forradalmi kórusban ott lesz a magyar munkások, dolgozók hangja, lelkesedése is. Kívánom mindannyiuknak, hogy május elsején a jól végzett munka tudatában ünnepeljenek, pihenjenek. Az Elnöki Tanács ülése • A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott, amelyen a választások utáni feladatokkal és egyéb időszerű kérdésekkel foglalkozott. Az Elnöki Tanács az alkotmány 18. paragrafusa (5) bekezdése alapján az országgyűlés alakuló ülését 1971. május 12-én (szerdán) délelőtt 11 órára összehívta. Alkotmányos államrendünk gyakorlatának megfelelően Fock Jenő, a kormány elnöke — mivel a kormány megbízatását a korábbi országgyűléstől kapta — kérte az Elnöki Tanácstól a kormány felmentését. Az Elnöki Tanács a kérést elfogadta, a felmentést megadta és egyben megbízta a kormányt, hogy az újjáválasztásig — a jelenlegi összetételben — intézze a kormányzati ügyeket. Az Elnöki Tanács módosította a népi ellenőrzésről szóló, 1960. évi V. törvényt, valamint a bíróságok népi ülnökeinek választásáról szóló, 1960. évi 6. számú törvényerejű rendeletet. Az Elnöki Tanács megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a művelődésügyi miniszternek a kitüntetéses doktorrá avatások tapasztalatairól szóló tájékoztató jelentését, valamint határozatot hozott az 1971. évi kitüntetéses doktorrá avatáshoz való hozzájárulásról. Muray Róbert grafikája