Magyar Hírlap, 1972. július (5. évfolyam, 180-210. szám)
1972-07-01 / 180. szám
Magyar Hírlap KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Táviratok Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kanada nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Roland Michenert, Kanada főkormányzóját. Losoczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Szomáli Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Siad Barre vezérőrnagynak, a legfelsőbb forradalmi tanács elnökének. Losonczi Pál és Ajtai Miklós fogadta Marcel Naville-t Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken az Országházban fogadta Marcel Naville-t, a Vöröskereszt Nemzeti Bizottságának hazánkban tartózkodó elnökét, és Melchior Borsingert, a nemzetközi bizottság európai fődelegátusát. A találkozón jelen volt dr. Gegesi Kiss Pál, a Magyar Vöröskereszt elnöke, és Rostás István főtitkár. Dr. Ajtai Miklós, a kormány elnökhelyettese ugyancsak pénteken fogadta hivatalában a Vöröskereszt vendégeit, és szívélyes eszmecserét folytatott velük a magyar, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt tevékenységéről. Komócsin Zoltán fogadta Amilcar Cabralt Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken fogadta — a küldöttség élén Budapesten tartózkodó — Amilcar Cabralt, a Guinea Bissau és Zöldfok-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának főtitkárát. Amilcar Cabral tájékoztatást adott a portugál gyarmatosítók ellen küzdő mozgalom helyzetéről. Komócsin Zoltán az MSZMP és a magyar társadalom támogatásáról biztosította a főtitkárt. Vályi Péter a Chinoinba látogatott Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Szita János miniszterhelyettes, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok titkárságának vezetője társaságában pénteken a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Gyárba látogatott. Mezei Barna, a gyár igazgatója, valamint a pártbizottság és a szakszervezeti bizottság titkára tájékoztatást adott az üzem fejlesztési terveiről, bemutatta a gyógyszeripari technológiák korszerűsítését az üzemekben. Az üzemi látogatáson részt vett dr. Csákvári György, a Gyógyszeripari Egyesülés vezérigazgatója, és több vezetője is. Ezt követően megtekintették a Gyógyszeripari Kutató Intézetet, ahol megismerkedtek a legfontosabb kutatási munkákkal. Ezekről dr. Láng Tibor, az intézet igazgatója tájékoztatta a vendégeket Georgi Karamanev elutazott Georgi Karamanev bolgár belkereskedelmi és ellátásügyi miniszter hivatalos, baráti látogatása után pénteken elutazott, Budapestről. A bolgár miniszter Szurdi István belkereskedelmi miniszterrel részletesen megtárgyalta a két ország kereskedelmének időszerű kérdéseit, az áruellátás módszereit. A megbeszéléseken hangsúlyozták az import növekvő jelentőségét mindkét ország belkereskedelmi forgalmában, s kívánatosnak tartották a hosszabb távú együttműködési megállapodás kialakítását. A választékcsere fejlesztése érdekében a két miniszter ugyancsak kívánatosnak tartotta a korszerű termékek fokozottabb cseréjét, és a piackutatás bővítését. Georgi Karamanevet magyarországi tartózkodása során fogadta Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese. Kinevezés A Minisztertanács dr. Schultheisz Emilt egészségügyi miniszterhelyettessé nevezte ki. Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bíró Verának, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetőjének, a minisztériumban kifejtett 15 éves tevékenysége elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Ilku Pál művelődésügyi miniszter adta át. forum 1972. JÚLIUSI, SZOMBAT 3 Tanácselnökök értekezlete a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) Ezt alátámasztják a tavalyi eredmények és 1972 eddigi időszakának eredményei is, amelyek összességében az élőmunka hatékonyságának javulására mutatnak. A másik előnyös változás, hogy a munkaerőmozgás mértéke, akár csak a múlt esztendőben, az idén is mérséklődött. A munkaerőmozgás azonban — a javuló irányzat ellenére — fölötte van az észszerűnek és elfogadhatónak. Kedvező irányzatok közé sorolható, hogy változik és reálisabbá válik a vállalatok magatartása mind a munkaerőkereslet tekintetében, mind pedig abban, hogy egyre több vállalat ismeri fel azt a lehetőséget és feladatot, hogy saját belső munkaerő-tartalékainak feltárása és jobb kihasználása érdekében lehet és kell cselekednie. Tájékoztatója befejező részében Lázár György a tanácsok munkaügyi tevékenységével és annak továbbfejlesztésével foglalkozott. Megállapította: a tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a tanácsok munkaügyi tevékenységében örvendetes a fejlődés. A végrehajtó bizottságok, sőt tanácsülések is több fontos munkaügyi témát tűztek napirendre. Ezek a megbeszélések igen hasznosak voltak, értékes segítséget nyújtottak az adott terület munkaerő-gazdálkodási feladatainak megoldásához, de túl ezen, fontos információkat szolgáltattak a központi irányító szervek részére is. Számottevően fejlődött a megyei munkaügyi apparátus munkája, a tapasztalatok szerint a járási munkaügyi apparátus bizonyos mértékben gyengült. Ezek előrebocsátása után a miniszter jelezte, hogy a munkaügyi irányításban tovább növekszik a tanácsok szerepe. Fontos feladatként jelölte meg a tanácsok koordináló szerepének további erősítését, s azt, hogy ez a funkció terjedjen ki az egész megye területére, valamennyi ágazatra, minden szektorra. Végül a munkaügyi miniszter örömmel állapította meg, hogy a tárca és a tanácsok kapcsolatai jók, gyümölcsözőek. Második napirendi pontként dr. Papp Lajos a tanácsok káderhelyzetéről adott tájékoztatást. Sajtótájékoztató A munka- és üzemszervezés fejlesztésének programja A kormány Tájékoztatási Hivatalának rendezésében pénteken, a Parlament épületében Buda István munkaügyi miniszterhelyettes tájékoztatta az újságírókat a munka- és üzemszervezés fejlesztésének kérdéseiről. A tájékoztatót a kohó- és gépipar tapasztalataival Kiss Ernő kohó- és gépipari miniszterhelyettes egészítette ki, ezenkívül dr. Pál János, a nehézipari miniszter műszaki-gazdasági tanácsadója válaszolt újságírók kérdéseire. Buda István rámutatott, hogy a kétségtelen előrehaladás ellenére a vállalatok szervezési színvonala lényegesen elmarad a népgazdaság termelőerőinek szintjétől. A vállalati fejlesztésben ma is fellelhetők az extenzív törekvések, amikor korszerűbb szervezés helyett nagyobb munkaerővel és többletberuházásokkal akarják növelni a termelést. Gyakran azok a vállalatok is új beruházásokra törekednek, ahol a meglevő berendezéseket sem használják ki kellőképpen. Elengedhetetlen tehát a munka- és üzemszervezés tervszerű fejlesztése, amelynek elveit a párt és a kormány ismert határozata részletesen körvonalazta. Jelenleg általában 02 előkészítés szakaszában tart a munka- és üzemszervezés továbbfejlesztése. A különböző tárcák összesen mintegy 90 vállalatot jelöltek ki, ahol már az idén megkezdődött, illetve megindul a szervezés fejlesztésének munkája. A többi helyen az 1972-es esztendő a felkészülés éve, s 1973-ban már országosan ki kell bontakoznia a munka- és üzemszervezés fejlesztését szolgáló sokrétű munkának. . . KÜLÖNBSÉGEK A hangyaboly különös produktuma a természetnek, hiszen csodálatos, ahogyan az apró állatkák mindent elsöprő céltudatossággal gyűjtögetik a télirevalót. A céltudatosság ebben az esetben természetesen rossz szó, hiszen a gondolkodás, ily módon a céltudatosság is az ember kiváltsága. Mégis halvány párhuzam vonható a hangyaboly és a társadalom között; bizonyos szempontból valamennyien hangyák vagyunk: mindannyian hozzátesszük a magunk morzsáját az emberiség javaihoz. A két „társadalom” közötti eltérés a tudatosság érvényesülése, illetve hiánya mellett abban is kifejeződik, hogy amíg az egyik hangya csaknem teljesen olyan, mint a másik, addig az emberek és csoportjaik között lényegesek a különbségek. Ezeket a különbségeket az osztálytársadalmakban — indokoltan — élesen, nálunk és manapság azonban olykor elmosódottan vesszük tudomásul. Hangsúlyozottan halványul az eltérések jelentősége, amikor javaink elosztásáról esik szó. Nemrég a Tv-Fórumban egyik gazdasági vezetőnktől kérdezték: indokoltnak tartja-e a hazánkban tapasztalható jövedelem differenciálódást? A kérdés mögött alighanem állítás rejtőzik, nevezetesen: a kérdező nem tartja igazságosnak a jövedelemkülönbségeket. Tulajdonképpen meglepő, hogy a gazdasági szakembereknek csaknem állandóan bizonygatniuk kell: az egyének, néprétegek jövedelemkülönbségei mai körülményeink között szükségszerűek. A kérdést sokan meglehetősen egyoldalúan közelítik meg, s a kommunizmus jóval későbbi társadalmi ígéretéből kiindulva, a javak elosztásának abszolút egyenlőségét kívánják. Ez azonban nemcsak korai, hanem enyhe kifejezéssel élve, félrevezető igény is. A szocializmus elosztási törvénye: egyenlő munkáért egyenlő bért. Aki csak a törvény második részét tartja a maga számára érvényesíthetőnek, az tévesen gondolkodik. Kalapjainkban nemegyszer érezhető effajtlta félreértés. Az egyenlősdi hívei a látszólagos társadalmi igazság védőpajzsa mögött lándzsát törnek az egyenlő jövedelem mellett, jóllehet, ez éppenséggel társadalmi igazságtalanságot jelentene. Sokszor ismételt, szinte közhellyé vált gazdasági követelmény: aki többet és jobban dolgozik, az kapjon többet a közösség anyagi javaiból. Kétségkívül nehéz tudomásul venni, hogy nem vagyunk egyformák. Az egyetemi tanár aligha helyezhető egy szintre hallgatóival, jóllehet alkotmányos jogaik azonosak. Különböznek a vállalati kollektívák is: az egyik teljesítménye többet ér a társadalom számára, mint a másiké, indokolt tehát, hogy a nyereség, a kollektív jövedelem is eltérő legyen. A gyakorlat azonban sokszor nem ezt a világos és egyértelmű követelményt tükrözi. A vállalatok és az egyének gyakran elválasztják a jövedelemelosztás módját annak valódi alapjától, és a teljesítményektől függetlenül kívánják eldönteni: kinek, mennyi jár. A teljesítményektől elszakított értékelés pedig másfajta, nemkívánatos differenciálódást jelent, ami az egyenlősditől nem természetében, hanem mértékében különbözik, és súlyosabb következményekkel járhat. Ismeretes, hogy tavaly a kibocsátott jövedelmek meghaladták a reális mértéket, többet fogyasztottunk, mint amennyit megtermeltünk. Ez elsősorban a beruházások fokozott növekedéséből adódott, a beruházási hajlam — mondhatni — társadalmi méreteket öltött. Ez a folyamat a népgazdaságban fellelhető elkülönült érdekeket is tükrözi. A vállalatok fejlődésükhöz mind több forrást követeltek, ugyanakkor a nyereséggel alátámasztott teljesítmény ezzel korántsem állt arányban. A társadalom nem ismerheti el azoknak a követeléseknek az igazságosságát, amelyek mögött nem áll tényleges munka. A követelményoldal tehát erős, a teljesítményoldal viszont olykor háttérbe szorul. Ez a gazdasági magatartás hovatovább stílussá válik, ami komoly veszéllyel járhat, hiszen lényegét tekintve nem más, mint megalapozatlan előnyök kicsikarása mások rovására. Az egyenlősdi szemlélete és a folytonos plusz források utáni hajsza azonos tőről fakad, s azzal a következménnyel jár, hogy egyesek mások rovására munka nélküli jövedelemhez jutnak. Az anyagi ösztönzés elve ezzel ellentétes. Itt tulajdonképpen újabb témakörhöz érkeztünk: miért szükséges a jövedelmek differenciálása? Azon túl, hogy a jövedelmekben a társadalom a különböző teljesítményeket ismeri el, nem mellékes kérdés: kellően ösztönöz-e a jövedelem a népgazdaság számára fontos tevékenységek elvégzésére. A differenciálás jobb munkára ösztönzi az egyéneket, ugyanakkor bizonyos fajta munkák elvégzésére is késztet. Voltaképpen ez a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer lényege: az egyének és a kollektívák jövedelme attól függ, milyen tevékenységet végeznek, milyen hatékonysággal. Jelenlegi jövedelemelosztási rendszerünk nem hibátlan. A szabályozás egész sor pontja korrekcióra szorul, hiszen néha a differenciálás éppenséggel rossz irányba tereli a gazdálkodást. A jövedelemkülönbségek hatása gyakran nem elég erős, s még mindig tekintélyes tere van az egyenlőségtörekvéseknek. Más oldalról: indokolatlan, megalapozatlan jövedelemkülönbségek is tapasztalhatók. Aligha kétséges azonban, hogy a gazdasági haladás további lépcsőin a munka szerinti elosztás differenciálását erősíteni, és nem csökkenteni kell. Célszerű fokozni a különbségek mértékét mind az egyének, mind a vállalatok között, mégpedig szigorúan a hatékonyság, a teljesítmények szerint. Mindaddig, amíg az anyagi javak tetszés * * szerinti bősége nem teszi lehetővé az igények szükségletekhez igazodó kielégítését, az igazságos rendező elv csakis a munka szerinti elosztás lehet. Az egyenlőségjel tehát nem a jövedelmek között húzható, egységes azonban a mérce, amelynek alapján a teljesítmények megítélhetők. Az ettől eltérő gyakorlat — akár az alkalmazás hibája, akár az egyenlősdi következménye — előrehaladásunk gátjává válik. LOVÁSZ PÉTER Nemzetközi szövetkezeti nap/ '- Cjo A Szövetkezeti Tudományos Tanács ülése Pénteken az MTA felolvasótermében tartotta ülését a Szövetkezeti Tudományos Tanács. A tanácsülésen részt vett és felszólalt Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke ünnepi megnyitójában méltatta a magyar és a nemzetközi szövetkezeti mozgalom sokrétű társadalmi és gazdasági kapcsolatait a küszöbönálló 50. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából. Felhívta a figyelmet arra, hogy a 260 milliós tagságot tömörítő SZNSZ ez év októberében Varsóban tartja 26. kongreszszusát. A jubileumi szövetkezeti nap éppen ezért jó alkalom arra is, hogy számba vegyék a mozgalom eredményeit, és a nemzetközi együttműködés további kiszélesítésével, ezen belül a fejlődő országok mozgalmának támogatásával járuljanak hozzá a kongresszus sikeréhez. Gyenes Antal, a Szövetkezeti Kutató Intézet igazgatója tudományos tanácskozás elé terjesztette az intézet teljes kutatási programját, a fő kutatási irányok és témák részletes ismertetésével együtt. A tanácsülés részvevői megállapodtak abban, hogy az előreláthatólag ez év végére elkészülő távlati kutatási programot ismét megvitatják. Ünnepi gyűlés Jászapátin A nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából pénteken ünnepi gyűlést rendezett Jászapátiban a Szolnok megyei Szövetkezeti Bizottság. A nagyközség művelődési házában összegyűlt mintegy félezer ember előtt Csáki István, a megyei pártbizottság első titkára mondott beszédet. Méltatta a nemzetközi szövetkezeti mozgalom jelentőségét, s a megye mintegy százhatvanezer szövetkezeti tagjának munkáját. A beszéd után a helyi ÁFÉSZ irodalmi színpada, tánckara és énekkara adott ünnepi műsort. * Az 50. nemzetközi szövetkezeti nap központi ünnepségét Székesfehérvárott rendezik, ahol vasárnap a SZÖVOSZ, az OKISZ és a TÖT vezetőinek részvételével politikai nagygyűlést rendeznek. Magyar—lengy^l^ugyr^niszteriumi tárgyalások Június 26—30. között Budapesten tanácskozásra került sor a magyar és a lengyel külügyminisztérium szervezésében néhány időszerű nemzetközi jellegű ideológiai és tájékoztatási kérdésről. Dr. Berecz Jánosnak, a Külügyminisztérium pártbizottsága titkárának és Marian Kruczkowskinak, a LEMP KB propagandaosztálya helyettes vezetőjének — a két küldöttség vezetőjének — megnyitó szavai után előadást tartott Gyovai Gyula, a Külügyminisztérium főosztályvezetőhelyettese és dr. Janus Kolczynski, a varsói Kelet-Nyugat Kapcsolatait Kutató Intézet igazgatója. Az előadásokat számos hozzászólás és vita követte. A lengyel küldöttséget fogadta Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese és Grósz Károly, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője. Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság nagykövete fogadást rendezett a küldöttség tiszteletére.