Magyar Hírlap, 1972. szeptember (5. évfolyam, 242-271. szám)

1972-09-01 / 242. szám

Magyar Hírlap FORUM KÖZÉLET­I DIPLOMÁ­CI­A'_ ____________________________________________________. Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Líbiai Arab Köztársaság nemzeti ünne­pe alkalmából táviratban üdvözölte Moammer Kadhafit, a forradalmi pa­rancsnoki tanács elnökét. Dr. Ajtai Miklós fogadta Sven Asplingot Dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács el­nökhelyettese csütörtökön fogadta Sven Aspling svéd egészségügyi és szociálisügyi minisztert. A látogatásnál jelen volt dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, il­letve Siegge Lilliehöck budapesti svéd nagykövet. Szovjet pártmunkásküldöttség érkezett Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására csütörtökön a szovjet párt­munkásküldöttség érkezett Budapestre, élén K. Sz. Szimonovval, a Szovjetunió Kommunista Pártja revíziós bizottságá­nak tagjával, az SZKP KB közlekedés- és postaügyi osztályának vezetőjével. A kül­döttséget a Ferihegyi repülőtéren Bálint József, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság gazdaság­­politikai osztályának vezetője fogadta. Je­len volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. Elutazott a guineai szakszervezeti küldöttség Lancyné Syllának, a Guineai Dolgozók Országos Szövetsége főtitkárának vezeté­sével hazánkban járt guineai szakszer­vezeti delegáció csütörtökön elutazott Bu­dapestről. A küldöttség kéthetes hivatalos látogatása során megbeszéléseket folyta­tott Gáspár Sándorral, a SZOT főtitkárá­val, és a szakszervezetek több más veze­tőjével. A két ország szakszervezeti veze­tői között folytatott széles körű, megbeszé­lésekről közös közleményt adtak ki. Dr. Lco Kaprio Budapesten Dr. Szabó Zoltán egészségügyi minisz­ter meghívására csütörtökön Budapestre érkezett dr. Leo Kaprio, az Egészségügyi Világszervezet európai területi irodájának igazgatója. Magyarországi tartózkodása során megbeszéléseket folytat a magyar egészségügy vezetőivel, és megismerkedik néhány egészségügyi intézmény munkájá­val. Hazatért a magyar építésügyi küldöttség Szilágyi Lajos építésügyi és városfej­lesztési miniszterhelyettes vezetésével csütörtökön befejezte látogatását Bulgá­riában a magyar küldöttség. Négynapos szófiai tartózkodása alatt a delegáció több minisztériumban folytatott megbeszélése­ket, amelyekről jegyzőkönyveket is írtak alá. Georges Marchais elutazott Georges Marchais, a Francia Kommu­nista Párt főtitkárhelyettese, aki az MSZMP KB meghívására hazánkban töl­tötte szabadságát, csütörtökön hazautazott Párizsba. Fock Jenő látogatása a főváros XII. kerületében (Folytatás az 1. oldalról) Merről, s arról, hogy az egyetemeken taní­tó tudósokat és más szakembereket az ed­digieknél inkább be lehet vonni, foglal­koztatni kell a tudományos kutatások ja­vára, így a gyakorlatnak is hasznára. A Minisztertanács elnökéhez Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi­ tanács elnöke is csat­lakozott a látogatás utolsó állomásán, a XII. kerületi Tanács székházában, ahol Pozsonyi Vilmos tanácselnök fogadta a vendégeket, és a tanács vb-tagjainak jelenlétében tájékoztatást adott a kerület életéről. Sokrétű eszmecsere alakult ki, amelyben időszerű politikai kérdéseket, várospolitikai feladatokat, kerületi terve­ket — gondokat is — elemeztek. A 28 négyzetkilométer területű, 81 ezer lakosú XII. kerület a főváros nagyobb kerületei közé tartozik. Lakótelepi építkezések itt nem történtek, jelenleg sincsenek és a távolabbi tervekben sem szerepelnek, így az ilyen építkezési formához kapcsolódó beruházások terén vannak gondok (óvo­dai, bölcsődei helyek, kommunális ellá­tottság, stb.). Évente 700—800 lakás épül a kerületben, magánerőből. A tanács saját fejlesztési alapja 1972-ben tíz és fél millió­­forint, a vállalati hozzájárulásokkal együtt 17,6 millió forint. A Minisztertanács elnöke el is osztotta a kerületi, vezetőknek azt, a­­véleményét, hogy a kerület és azon keresztül a főváros szépítése, fejlesztése az egész ország gya­rapítását is elősegíti. Ma kezdődik az indokínai szolidaritási hét A Hazafias Népfront fővárosi bizott­sága, a Szakszervezetek Budapesti Taná­csa és a KISZ budapesti bizottsága pén­tek délután az Építők Rózsa Ferenc Mű­velődési Házában nagygyűlést rendez a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 27. évfordulója és az indo­kínai szolidaritási hét megnyitása alkal­mából. A nagygyűlés elnöke Kállai Gyu­la, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke lesz. Kiss Károly, a SZOT és a Magyar Szolidaritási Bizott­ság alelnöke, valamint Hoang Cuong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ma­gyarországi nagykövete mond ünnepi be­szédet. Vietnam 1972 ^ - I ^ Fotódokumentációs kiállítás nyílt Budapesten A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Kulturális Kapcsolatok Intézete, a kiállítási intéz­mények és a Hazafias Népfront VI. kerü­leti bizottsága rendezésében csütörtökön a kerületi népfrontbizottság helyiségében Vietnam 1972 címmel fotódokumentációs kiállítás nyílt. Dr. Molnár Béla, a Nép­front Országos Tanácsának titkára meg­nyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a tárlat megrendezésével hitet teszünk a hős vietnami nép mellett, tiltakozunk az amerikai agresszió ellen. A Vietnam 1972 fotódokumentációs ki­állítás megnyitóján megjelent Lakatos Ernő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának általános elnökhelyettese, De­meter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese, Roska Ist­ván külügyminiszter-helyettes, politikai, társadalmi életünk számos kiválósága. Ott volt Hoang Cuong, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövete, valamint Nguyen Hung Khanh, a Dél­vietnami Köztársaság budapesti nagykö­vetségének első titkára is. A fotódokumentációs tárlat, amely szeptember 17-ig áll az érdeklődők ren­delkezésére, gazdag anyaggal szemlélteti a vietnami nép mindennapi alkotó tevé­kenységét, harcát az amerikai betolako­dók ellen, tükrözi a magyar és a vietnami nép erősödő barátságát. Filmbemutató A Vietnami Demokratikus Köztársa­ság kikiáltásának 27. évfordulója alkal­mából csütörtökön a budapesti Puskin filmszínházban műsorra tűzték a Szülő­földem, Hazám című vietnami játékfil­met. Az ünnepi filmbemutatón megje­lent Marjai József külügyminiszter-he­lyettes, Kőmíves István, a fővárosi ta­nács elnökhelyettese, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnö­ke, Kiss Károly, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának alelnöke, Pelyák Emil, a budapesti pártbizottság osztályvezetője. Megjelent Hoang Cuong rendkívüli és meghatalmazott nagykövet vezetésével a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének több munka­társa, valamint Nguyen Hung Khanh, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, és a diplomáciai képviseletek számos ve­zetője és tagja. Az ünnepi bemutató közönsége a fil­met nagy tetszéssel fogadta. AKARAT U­­­gyan, kérem, háború mindig volt és mindig lesz! — mondja Kovács úr, az idősebb generációból, jóllehet meg­járta a Don poklát és sem teste, sem lelke nem kívánja a szenvedést, a pusz­tulást. H. G. Wells, a jövőt fürkésző író így látta a dolgot: „A bizonyos csak az, hogy az embernek meg kell változnia. Tudománya is ellene tör. Hogy az em­beri faj fennmaradhasson — át kell ala­kulnia, tökéletesebbnek kell lennie. A világ csak akarat. Akarattal azonban mindent keresztül lehet vinni.” Kinek van igaza? A képzeletbeli polé­mia Kovács úrral nyilván így folytatód­na: — Tökéletesíteni az embert? Vágy­álom. Akárcsak az örök béke. Eh, mit számít az ember akarata? Valóban: mit számít? A kérdéssel szembe kell néznünk. Ha 1972-ben azt kérdezzük, hogy akarnak-e az emberek háborút, a válasz — világnézetre és vi­lágrészre való tekintet nélkül — az ese­tek elsöprő többségében, egyértelműen így hangzik: nem, még hallani sem aka­runk róla. Egy angol történész nemrég kimutatta, hogy az emberiség történelmének utolsó kétezer évében nem volt nap háború nélkül. Számít-e hát az emberi akarat? Az idézett kétezer év alatt sok minden történt. De azt senki nem tagadhatja, nem is tagadja, hogy éppen az utóbbi évszázadban történt, született egy s más, ami a korábbitól minőségileg különbö­zik. Tán ne is említsünk közülük többet, csak hármat: az osztály nélküli társa­dalmat, a magfizikát, s a földgömb te­lítettségét. Ennyi elég, hiszen ebből a következtetések hosszú sora adódik. Elő­­­­ször: végre vannak államok, amelyek­nek nem lételemük a háború, ellenke­zőleg. Másodszor: ép ésszel senki nem követ el öngyilkosságot, márpedig a nuk­leáris tűzvészből ép bőrrel aligha mene­külne bárki, legyen az király, hadvezér, miniszter, vagy magánbunkert építő mil­liomos. Harmadszor: a világ újrafelosz­tása többé nem lehet gyakorlat, legfel­jebb fejezet a történelemtankönyvekben. És Vietnamban mégis gyilkos ellenség dúl. És az „emberiség bölcsőjében”, a Közel-Keleten az erőszak tart megszáll­va területeket és lelkeket, lokális és glo­bális fenyegetéssel terhesen. És Európá­ban bár jó irányban, de a lehetségesnél lassabban halad a kibontakozás. Igaz, Vietnamban háború dúl és az agresszor fejtetőre állítva minden logi­kát, a saját bűnéért az áldozatot hibáz­tatva próbál zsarolni — de nem tud győzni. A tőkés világ legnagyobb hatal­ma szuperbombázóinak bevetése mellett bel- és külpolitikai trükkökkel — a ha­difogolykérdéssel, a hadilétszám patika­mérlegen méricskélt csökkentésével, ön­kéntes-zsoldos toborzással — próbál át­­evickélni a vietnami lápon, sikertelenül. Igaz, a Közel-Keleten a hamu alatt lappang a parázs, amelyet felelőtlenül ismételten szíthatnak, mert a hódító nem hajlandó engedni, de az idő az imperia­listák ellen, a haladásnak, az igazságnak dolgozik. Igaz, Európában is lassan köszönt be a biztonság, a valóságos béke várva várt korszaka. A napokban alig vettük hírét a finn köztársasági elnök bejelentésé­nek, miszerint „az Egyesült Államok hajlandó részt venni az európai bizton­sági értekezlet november 22-én, Helsin­kiben kezdődő sokoldalú előkészítő meg­beszéláson”, az óceán túlsó partján már­is ellengőzt adtak, mondván, „nem felel meg a valóságnak, hogy az időpontba az amerikai kormány belegyezett volna”. Ennek ellenére tény, hogy kontinensün­kön huszonhét éve nincs háború. Tény, hogy az az ország, amelyet a nemzetközi bajkeverők mindig oly szívesen láttak volna fal­törő kosnak — a Német Szö­vetségi Köztársaság — két nemzetközi szerződésben lemondott az erőszakról. Mint ahogy tény az is, hogy mindkét né­met állam számára hamarosan megnyíl­hat az út egy új korszakba való teljes jogú beilleszkedésre. Mindez téslája a kontinentális béke és biztonság épületé­nek, s próbálkozzanak a hideg- és a me­legháború megszállottai bármiféle intri­kával. Európában ma aligha van ennél népszerűbb gondolat. U­­gyan mi az, ami a B—52-eseket szám­­lálatlanul bevető automatizált-elekt­ronizált, mozgó arzenált a világra vég­zetes lépéstől visszatarthatja? Vajon mi az, ami megóvhatja a világot a helyi fe­szültségekből elharapózható tűzvésztől ? Mi az, ami Európa horizontjára a pusz­tulás helyett a virágzás soha nem látott képét rajzolja? Mi az, ami már­ e jelen­leg is feszültségektől terhelt világban is lekötve tartja a kezet, amely a rakéta indítógombja után kapna? Csakis az akarat, a békeakarat. Per­sze, ez nem a Wells-féle metafizikus jó szándék. Ez nagyon is reális és erős, szervezett akarat. Világtényezőkről van szó, a szocialista közösség akaratáról, az élni és jobbá válni akaró emberiség aka­ratáról, s az ép valóságérzékű államfér­fiak akaratáról. Így van ez? Nem túlozzuk el? Éppen ma, a második világháború ki­robbantásának évfordulóján nagyon jo­gos ez a kérdés. És éppen az akkori ta­nulság alapján jogos a válasz: nem túl­zunk. Békevágy akkor is volt, feltehető­leg az emberiség többségének szívében, ám hatásában a maihoz mégsem mérhe­tő. Az az igazság, hogy a százmilliók bé­­kevágyát a világpolitika színpadán ak­koriban csupán egyetlen állam pártolta, a Szovjetunió, de akkor még nem ren­delkezett oly lenyűgöző erővel, mint ma. Szavát, békeakaratát nem juttathatta ér­­vényre úgy, mint ma. Kollektív bizton­ság? Az agresszor elszigetelése? Békeja­vaslatai akkor még a Népszövetség irat­tárába kerültek, s államfők nem zarán­dokoltak Moszkvába, hogy a világ jövő­jéről konzultáljanak. És akkor még a százmilliók szeme sem nyílt ki telje­sen ... I K­ovács úr ma nem indul menetszázad­­dal a frontra, hanem otthon a fotel­ből nézi az olimpiai közvetítést. Közben talán észre sem veszi, hogy az utóbbi három és fél évtizedben nemcsak az éle­te, hanem a felfogása, az erkölcse, egy­szóval ő maga is megváltozott. Ha így jobban tetszik, tökéletesedett. Sőt, mi több, embertársainak százmillióival együtt egészen újfajta társadalmat alkot, olyat, amely érvényre juttatja akaratát, ez esetben békeakaratát, mert valóban nem akar háborút. Lehet, hogy Kovács úrnak mindez és 1939 eszébe sem jut. De nem árt emlékeztetni rá, hogy agyá­val és szívével, hitével és tetteivel él­tesse, erősítse a békeakaratot, s akkor az ember örök álma nem lesz utópia. FIRON ANDRÁS 1972. SZEPTEMBER 1, PÉNTEK 3 Ünnepélyes tanévnyitó az iskolákban (Folytatás az 1. oldalról) Az új tanévvel kapcsolatos fontos in­tézkedés: a Művelődésügyi Minisztérium szakoktatási főosztálya — az Országos Pedagógiai Intézettel közösen — útmuta­tót készített a tanulók túlterhelésének csökkentésére, a közismereti tárgyakra vonatkozóan. A most induló tanévben a szakközép­­iskolák első és harmadik osztályaiban ma­tematikából új tankönyvet vezetnek be. A szakközépiskolákban megkezdik mű­ködésüket az óvónőképző osztályok, a közgazdasági szakközépiskolákban hozzá­kezdenek az új tantervek bevezetéséhez. Hagyomány már, hogy tanévkezdéskor megszépülve, kicsinosítva várják a diá­kokat az iskolák. A főváros szinte vala­mennyi oktatási intézménye — óvodák­kal és kollégiumokkal együtt 756 — fris­sen festve fogadja az általános és közép­­iskolásokat. A fővárosban egyébként három új álta­lános iskolát avatnak szeptember 1-én: az óbudai, a zuglói és az újpalotai lakó­telepen egy-egy modern, harminc tanter­mes intézményt hoztak tető alá az építők. Felkészülten várják a diáksereget a vidéki városok és községek oktatási in­tézményei is. Sok helyen adnak át a tan­év kezdetén új iskolaépületeket, kollégiu­mokat. Csak néhány szemelvény a hosz­­szú sorból: Kecskeméten tizenhat tan­termes, Kiskunhalason pedig tizenkét tan­termes új iskolát vesznek birtokukba a gyerekek. A Zala megyei Lentiben tizen­hat tantermes új általános iskolában kez­dődik meg a tanítás. A Tolna megyei Dombóváron százszemélyes új diákott­hont létesítettek a pusztai felső tagozatos iskolásoknak. Békés megyében 16 millió forintot költöttek a szertárak bővítésére. Dunaújvárosban húsz tantermes új álta­lános iskola, Debrecenben két új kollé­gium nyitja meg kapuit. Magyar előadások az IFLA kongresszusán A Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége (IFLA) csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémián megtartott ülé­sén folytatta tanácskozását. A nemzeti és egyetemi könyvtárak bizottságában hangzott el dr. Jóború Magdának, az Or­szágos Széchenyi Könyvtár főigazgatójá­nak előadása A nemzeti könyvtár funk­ciója a magyar könyvtári rendszerben címmel. Az IFLA keretében működő gépesíté­si bizottság ülésén Tőkés László, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Könyvtárá­nak osztályvezetője a reprográfia helyze­tét ismertette a magyar könyvtárakban. A kongresszus részvevői csütörtökön felkeresték az Országos Térképészeti In­tézet könyvtárát, a Budapesti Műszaki Egyetem központi könyvtárát, valamint néhány üzemi műszaki és közművelődé­si könyvtárat.

Next