Magyar Hírlap, 1972. szeptember (5. évfolyam, 242-271. szám)
1972-09-01 / 242. szám
Magyar Hírlap FORUM KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA'_ ____________________________________________________. Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Líbiai Arab Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Moammer Kadhafit, a forradalmi parancsnoki tanács elnökét. Dr. Ajtai Miklós fogadta Sven Asplingot Dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese csütörtökön fogadta Sven Aspling svéd egészségügyi és szociálisügyi minisztert. A látogatásnál jelen volt dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, illetve Siegge Lilliehöck budapesti svéd nagykövet. Szovjet pártmunkásküldöttség érkezett Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására csütörtökön a szovjet pártmunkásküldöttség érkezett Budapestre, élén K. Sz. Szimonovval, a Szovjetunió Kommunista Pártja revíziós bizottságának tagjával, az SZKP KB közlekedés- és postaügyi osztályának vezetőjével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Bálint József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője fogadta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Elutazott a guineai szakszervezeti küldöttség Lancyné Syllának, a Guineai Dolgozók Országos Szövetsége főtitkárának vezetésével hazánkban járt guineai szakszervezeti delegáció csütörtökön elutazott Budapestről. A küldöttség kéthetes hivatalos látogatása során megbeszéléseket folytatott Gáspár Sándorral, a SZOT főtitkárával, és a szakszervezetek több más vezetőjével. A két ország szakszervezeti vezetői között folytatott széles körű, megbeszélésekről közös közleményt adtak ki. Dr. Lco Kaprio Budapesten Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter meghívására csütörtökön Budapestre érkezett dr. Leo Kaprio, az Egészségügyi Világszervezet európai területi irodájának igazgatója. Magyarországi tartózkodása során megbeszéléseket folytat a magyar egészségügy vezetőivel, és megismerkedik néhány egészségügyi intézmény munkájával. Hazatért a magyar építésügyi küldöttség Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes vezetésével csütörtökön befejezte látogatását Bulgáriában a magyar küldöttség. Négynapos szófiai tartózkodása alatt a delegáció több minisztériumban folytatott megbeszéléseket, amelyekről jegyzőkönyveket is írtak alá. Georges Marchais elutazott Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese, aki az MSZMP KB meghívására hazánkban töltötte szabadságát, csütörtökön hazautazott Párizsba. Fock Jenő látogatása a főváros XII. kerületében (Folytatás az 1. oldalról) Merről, s arról, hogy az egyetemeken tanító tudósokat és más szakembereket az eddigieknél inkább be lehet vonni, foglalkoztatni kell a tudományos kutatások javára, így a gyakorlatnak is hasznára. A Minisztertanács elnökéhez Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke is csatlakozott a látogatás utolsó állomásán, a XII. kerületi Tanács székházában, ahol Pozsonyi Vilmos tanácselnök fogadta a vendégeket, és a tanács vb-tagjainak jelenlétében tájékoztatást adott a kerület életéről. Sokrétű eszmecsere alakult ki, amelyben időszerű politikai kérdéseket, várospolitikai feladatokat, kerületi terveket — gondokat is — elemeztek. A 28 négyzetkilométer területű, 81 ezer lakosú XII. kerület a főváros nagyobb kerületei közé tartozik. Lakótelepi építkezések itt nem történtek, jelenleg sincsenek és a távolabbi tervekben sem szerepelnek, így az ilyen építkezési formához kapcsolódó beruházások terén vannak gondok (óvodai, bölcsődei helyek, kommunális ellátottság, stb.). Évente 700—800 lakás épül a kerületben, magánerőből. A tanács saját fejlesztési alapja 1972-ben tíz és fél millióforint, a vállalati hozzájárulásokkal együtt 17,6 millió forint. A Minisztertanács elnöke el is osztotta a kerületi, vezetőknek azt, avéleményét, hogy a kerület és azon keresztül a főváros szépítése, fejlesztése az egész ország gyarapítását is elősegíti. Ma kezdődik az indokínai szolidaritási hét A Hazafias Népfront fővárosi bizottsága, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a KISZ budapesti bizottsága péntek délután az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában nagygyűlést rendez a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 27. évfordulója és az indokínai szolidaritási hét megnyitása alkalmából. A nagygyűlés elnöke Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke lesz. Kiss Károly, a SZOT és a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnöke, valamint Hoang Cuong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete mond ünnepi beszédet. Vietnam 1972 ^ - I ^ Fotódokumentációs kiállítás nyílt Budapesten A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Kulturális Kapcsolatok Intézete, a kiállítási intézmények és a Hazafias Népfront VI. kerületi bizottsága rendezésében csütörtökön a kerületi népfrontbizottság helyiségében Vietnam 1972 címmel fotódokumentációs kiállítás nyílt. Dr. Molnár Béla, a Népfront Országos Tanácsának titkára megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a tárlat megrendezésével hitet teszünk a hős vietnami nép mellett, tiltakozunk az amerikai agresszió ellen. A Vietnam 1972 fotódokumentációs kiállítás megnyitóján megjelent Lakatos Ernő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának általános elnökhelyettese, Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese, Roska István külügyminiszter-helyettes, politikai, társadalmi életünk számos kiválósága. Ott volt Hoang Cuong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, valamint Nguyen Hung Khanh, a Délvietnami Köztársaság budapesti nagykövetségének első titkára is. A fotódokumentációs tárlat, amely szeptember 17-ig áll az érdeklődők rendelkezésére, gazdag anyaggal szemlélteti a vietnami nép mindennapi alkotó tevékenységét, harcát az amerikai betolakodók ellen, tükrözi a magyar és a vietnami nép erősödő barátságát. Filmbemutató A Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 27. évfordulója alkalmából csütörtökön a budapesti Puskin filmszínházban műsorra tűzték a Szülőföldem, Hazám című vietnami játékfilmet. Az ünnepi filmbemutatón megjelent Marjai József külügyminiszter-helyettes, Kőmíves István, a fővárosi tanács elnökhelyettese, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Kiss Károly, a Szakszervezetek Országos Tanácsának alelnöke, Pelyák Emil, a budapesti pártbizottság osztályvezetője. Megjelent Hoang Cuong rendkívüli és meghatalmazott nagykövet vezetésével a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének több munkatársa, valamint Nguyen Hung Khanh, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, és a diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ünnepi bemutató közönsége a filmet nagy tetszéssel fogadta. AKARAT Ugyan, kérem, háború mindig volt és mindig lesz! — mondja Kovács úr, az idősebb generációból, jóllehet megjárta a Don poklát és sem teste, sem lelke nem kívánja a szenvedést, a pusztulást. H. G. Wells, a jövőt fürkésző író így látta a dolgot: „A bizonyos csak az, hogy az embernek meg kell változnia. Tudománya is ellene tör. Hogy az emberi faj fennmaradhasson — át kell alakulnia, tökéletesebbnek kell lennie. A világ csak akarat. Akarattal azonban mindent keresztül lehet vinni.” Kinek van igaza? A képzeletbeli polémia Kovács úrral nyilván így folytatódna: — Tökéletesíteni az embert? Vágyálom. Akárcsak az örök béke. Eh, mit számít az ember akarata? Valóban: mit számít? A kérdéssel szembe kell néznünk. Ha 1972-ben azt kérdezzük, hogy akarnak-e az emberek háborút, a válasz — világnézetre és világrészre való tekintet nélkül — az esetek elsöprő többségében, egyértelműen így hangzik: nem, még hallani sem akarunk róla. Egy angol történész nemrég kimutatta, hogy az emberiség történelmének utolsó kétezer évében nem volt nap háború nélkül. Számít-e hát az emberi akarat? Az idézett kétezer év alatt sok minden történt. De azt senki nem tagadhatja, nem is tagadja, hogy éppen az utóbbi évszázadban történt, született egy s más, ami a korábbitól minőségileg különbözik. Tán ne is említsünk közülük többet, csak hármat: az osztály nélküli társadalmat, a magfizikát, s a földgömb telítettségét. Ennyi elég, hiszen ebből a következtetések hosszú sora adódik. Először: végre vannak államok, amelyeknek nem lételemük a háború, ellenkezőleg. Másodszor: ép ésszel senki nem követ el öngyilkosságot, márpedig a nukleáris tűzvészből ép bőrrel aligha menekülne bárki, legyen az király, hadvezér, miniszter, vagy magánbunkert építő milliomos. Harmadszor: a világ újrafelosztása többé nem lehet gyakorlat, legfeljebb fejezet a történelemtankönyvekben. És Vietnamban mégis gyilkos ellenség dúl. És az „emberiség bölcsőjében”, a Közel-Keleten az erőszak tart megszállva területeket és lelkeket, lokális és globális fenyegetéssel terhesen. És Európában bár jó irányban, de a lehetségesnél lassabban halad a kibontakozás. Igaz, Vietnamban háború dúl és az agresszor fejtetőre állítva minden logikát, a saját bűnéért az áldozatot hibáztatva próbál zsarolni — de nem tud győzni. A tőkés világ legnagyobb hatalma szuperbombázóinak bevetése mellett bel- és külpolitikai trükkökkel — a hadifogolykérdéssel, a hadilétszám patikamérlegen méricskélt csökkentésével, önkéntes-zsoldos toborzással — próbál átevickélni a vietnami lápon, sikertelenül. Igaz, a Közel-Keleten a hamu alatt lappang a parázs, amelyet felelőtlenül ismételten szíthatnak, mert a hódító nem hajlandó engedni, de az idő az imperialisták ellen, a haladásnak, az igazságnak dolgozik. Igaz, Európában is lassan köszönt be a biztonság, a valóságos béke várva várt korszaka. A napokban alig vettük hírét a finn köztársasági elnök bejelentésének, miszerint „az Egyesült Államok hajlandó részt venni az európai biztonsági értekezlet november 22-én, Helsinkiben kezdődő sokoldalú előkészítő megbeszéláson”, az óceán túlsó partján máris ellengőzt adtak, mondván, „nem felel meg a valóságnak, hogy az időpontba az amerikai kormány belegyezett volna”. Ennek ellenére tény, hogy kontinensünkön huszonhét éve nincs háború. Tény, hogy az az ország, amelyet a nemzetközi bajkeverők mindig oly szívesen láttak volna faltörő kosnak — a Német Szövetségi Köztársaság — két nemzetközi szerződésben lemondott az erőszakról. Mint ahogy tény az is, hogy mindkét német állam számára hamarosan megnyílhat az út egy új korszakba való teljes jogú beilleszkedésre. Mindez téslája a kontinentális béke és biztonság épületének, s próbálkozzanak a hideg- és a melegháború megszállottai bármiféle intrikával. Európában ma aligha van ennél népszerűbb gondolat. Ugyan mi az, ami a B—52-eseket számlálatlanul bevető automatizált-elektronizált, mozgó arzenált a világra végzetes lépéstől visszatarthatja? Vajon mi az, ami megóvhatja a világot a helyi feszültségekből elharapózható tűzvésztől ? Mi az, ami Európa horizontjára a pusztulás helyett a virágzás soha nem látott képét rajzolja? Mi az, ami már e jelenleg is feszültségektől terhelt világban is lekötve tartja a kezet, amely a rakéta indítógombja után kapna? Csakis az akarat, a békeakarat. Persze, ez nem a Wells-féle metafizikus jó szándék. Ez nagyon is reális és erős, szervezett akarat. Világtényezőkről van szó, a szocialista közösség akaratáról, az élni és jobbá válni akaró emberiség akaratáról, s az ép valóságérzékű államférfiak akaratáról. Így van ez? Nem túlozzuk el? Éppen ma, a második világháború kirobbantásának évfordulóján nagyon jogos ez a kérdés. És éppen az akkori tanulság alapján jogos a válasz: nem túlzunk. Békevágy akkor is volt, feltehetőleg az emberiség többségének szívében, ám hatásában a maihoz mégsem mérhető. Az az igazság, hogy a százmilliók békevágyát a világpolitika színpadán akkoriban csupán egyetlen állam pártolta, a Szovjetunió, de akkor még nem rendelkezett oly lenyűgöző erővel, mint ma. Szavát, békeakaratát nem juttathatta érvényre úgy, mint ma. Kollektív biztonság? Az agresszor elszigetelése? Békejavaslatai akkor még a Népszövetség irattárába kerültek, s államfők nem zarándokoltak Moszkvába, hogy a világ jövőjéről konzultáljanak. És akkor még a százmilliók szeme sem nyílt ki teljesen ... I Kovács úr ma nem indul menetszázaddal a frontra, hanem otthon a fotelből nézi az olimpiai közvetítést. Közben talán észre sem veszi, hogy az utóbbi három és fél évtizedben nemcsak az élete, hanem a felfogása, az erkölcse, egyszóval ő maga is megváltozott. Ha így jobban tetszik, tökéletesedett. Sőt, mi több, embertársainak százmillióival együtt egészen újfajta társadalmat alkot, olyat, amely érvényre juttatja akaratát, ez esetben békeakaratát, mert valóban nem akar háborút. Lehet, hogy Kovács úrnak mindez és 1939 eszébe sem jut. De nem árt emlékeztetni rá, hogy agyával és szívével, hitével és tetteivel éltesse, erősítse a békeakaratot, s akkor az ember örök álma nem lesz utópia. FIRON ANDRÁS 1972. SZEPTEMBER 1, PÉNTEK 3 Ünnepélyes tanévnyitó az iskolákban (Folytatás az 1. oldalról) Az új tanévvel kapcsolatos fontos intézkedés: a Művelődésügyi Minisztérium szakoktatási főosztálya — az Országos Pedagógiai Intézettel közösen — útmutatót készített a tanulók túlterhelésének csökkentésére, a közismereti tárgyakra vonatkozóan. A most induló tanévben a szakközépiskolák első és harmadik osztályaiban matematikából új tankönyvet vezetnek be. A szakközépiskolákban megkezdik működésüket az óvónőképző osztályok, a közgazdasági szakközépiskolákban hozzákezdenek az új tantervek bevezetéséhez. Hagyomány már, hogy tanévkezdéskor megszépülve, kicsinosítva várják a diákokat az iskolák. A főváros szinte valamennyi oktatási intézménye — óvodákkal és kollégiumokkal együtt 756 — frissen festve fogadja az általános és középiskolásokat. A fővárosban egyébként három új általános iskolát avatnak szeptember 1-én: az óbudai, a zuglói és az újpalotai lakótelepen egy-egy modern, harminc tantermes intézményt hoztak tető alá az építők. Felkészülten várják a diáksereget a vidéki városok és községek oktatási intézményei is. Sok helyen adnak át a tanév kezdetén új iskolaépületeket, kollégiumokat. Csak néhány szemelvény a hoszszú sorból: Kecskeméten tizenhat tantermes, Kiskunhalason pedig tizenkét tantermes új iskolát vesznek birtokukba a gyerekek. A Zala megyei Lentiben tizenhat tantermes új általános iskolában kezdődik meg a tanítás. A Tolna megyei Dombóváron százszemélyes új diákotthont létesítettek a pusztai felső tagozatos iskolásoknak. Békés megyében 16 millió forintot költöttek a szertárak bővítésére. Dunaújvárosban húsz tantermes új általános iskola, Debrecenben két új kollégium nyitja meg kapuit. Magyar előadások az IFLA kongresszusán A Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége (IFLA) csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémián megtartott ülésén folytatta tanácskozását. A nemzeti és egyetemi könyvtárak bizottságában hangzott el dr. Jóború Magdának, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatójának előadása A nemzeti könyvtár funkciója a magyar könyvtári rendszerben címmel. Az IFLA keretében működő gépesítési bizottság ülésén Tőkés László, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának osztályvezetője a reprográfia helyzetét ismertette a magyar könyvtárakban. A kongresszus részvevői csütörtökön felkeresték az Országos Térképészeti Intézet könyvtárát, a Budapesti Műszaki Egyetem központi könyvtárát, valamint néhány üzemi műszaki és közművelődési könyvtárat.