Magyar Hírlap, 1973. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1973-01-02 / 1. szám
yi , (K#-) '-l,.................. . V— — — jön, szombaton és vasárnap fófen «Bjjipi? 1 AR/%! 1 FORINT ló oldalon, más napokon 12 oldalon. Kiadja a Lapkiadó KSKk HMM IBI SB B9B •HfPBfc $W‘ ipi EffiSjEyi ISpii iiiäifllA Előfizetési díj egy Hónapra Vállalat Szerkesztöseg es ki- JHK gfflRgl g». aijf jgf Hg M wf|gl 25.— forint. Előfizethető csapocióhivatal: Bnest. VII., Lenn EgSKH fiwBS §S| BB §®| F”K®Prij 15S Ip I»1P 't? 101 kézbesítőknél, bármely postakörút 9-11. (Postai irányító- Bwllig 11 H| mmm IBEr flfBS KCB ItIsSJ 1B3 Hf Pi mm » hivatalban és a posta hírlapjain: 1906) A szerkesztőség N H H M M K-1 j£13 ERg BE IS BsaS? üz-eiben. Külföldön a Köles a kiadóhivatal telefonszo- KS’tlEf Hi RH ■ 9 S3 lg§ t n iPWe BVM ||SS E£b fS*«» Isi 19 ffl B» tú. Könyv és l ap Külke mai: 221 — 235. 221-293, 222— Eärefj SaKj MH ■j&jítMg fin jffinL 'Ssk I©? fell resnedatnni Volk1.,.; kirendelt- 408. 429-350. Terjeszti a Mav'SEJ KB SE MSkH n MH ffll Hfc: HVfs l&gSi |2$g fSfj senei és bizományosai tárgyar Posta. *■» « ■ ■ mm mm am mk tHJ ■ jesztik. 6. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 1973. JANUÁR 2. KEDD Sikerrel válják valóra terveinket !Losonczi Pál újévi köszöntője a rádióban és a televízióban Kedves elvtársu Éi Barátaim! Szép hagyomány, hogy az év első napja a jó kívánságoké. Engedjék meg, hogy én is csatlakozzam milliók jó szokásához, és ezúton kívánjak eredményekben gazdag, boldog új esztendőt minden hazánkfiának. Az év első napja a számvetésé is. A mögöttünk hagyott esztendőre a jól végzett munka érzésével tekinthetünk vissza. Jó feltételeket teremtettünk ahhoz, hogy bizakodással nézhessünk az új év elé. Hazánkban a szocializmus építése újabb, jelentős lépésekkel jutott előbbre. Nagy eredmények születtek a társadalmi élet minden területén. Belpolitikai életünk eleven lüktetésének, minden eredményünknek legfőbb forrása a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a társadalom minden rétegének helytállása. Ez kézzelfogható gazdasági eredményekben is kifejeződik. Népgazdaságunk teljesítette az ötéves terv időarányos részét. A gazdasági helyzet alakulását számos kedvező változás kíséri. Gazdasági eredményeink biztosítják az életszínvonal rendszeres emelkedését, a kereseti és lakásviszonyok javulását, a fogyasztás állandó növelését, az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás emelkedését. Pártunk Központi Bizottságának novemberi ülésén megvontuk a X. kongresszus óta eltelt időszakban folytatott tevékenységünk mérlegét. Bátran állíthatjuk, hogy ..a X. kongresszus bel- és külpolitikai irányvonala, gazdaságpolitikai, szociálpolitikai és művelődéspolitikai határozatai helyesnek bizonyultak, kiállották a gyakorlat próbáját”. Eredményeinket értékeli a magyar dolgozó nép és elismerik határainkon túl is. Bár lehetőségeinkhez, de még inkább kívánságainkhoz képest nem lehetünk teljesen elégedettek. A gyorsabb gazdasági fejlődés, a magasabb életszínvonal igénye tekintetében egyetértés van az ország vezetése és hazánk minden állampolgára között. Ennek megvalósítása mindnyájunktól fegyelmezettebb, még szorgalmasabb munkát követel. Elvtársak! Barátaim! 1972 — minden bizonnyal — úgy kerül be a történelembe, mint olyan esztendő, amelyben jelentősen előbbre jutottunk a két világrendszer kapcsolatainak rendezésében, a nemzetközi helyzet normalizálásában. A mögöttünk hagyott év a haladás, a szocializmus erői határozott előnyomulásának esztendeje, olyan év volt, amely visszatükrözte a szocialista közösség, és mindenekelőtt a Szovjetunió erőfeszítéseit, hogy a gyakorlatban megvalósuljon a békés egymás mellett élés elve. Különösen Európában alakul mind kedvezőbben a légkör. A nemzetközi helyzet kedvező jelenségeire árnyékot vet néhány feszültséggóc. Közülük is elsősorban Vietnamra gondolok. Alig két hónapja, hogy a világ bizakodással és reménységgel tekintett a vietnami háború békés rendezésének kilátása elé. Az Amerikai Egyesült Államok azonban a békés megegyezés helyett fokozta a terrorbombázásokat, a hős vietnami nép elleni bűncselekményeket. De a Vietnam elpusztítására és térdre kényszerítésére irányuló kétségbeesett erőlködése most sem hozta meg számára azt, amit remélt tőle, amit eddig sem sikerült elérnie. Az Egyesült Államok nagyhatalmi tekintélyét egyedül az menti meg, ha mielőbb befejezi esztelen háborúját Vietnamban. Hazánk, a Magyar Népköztársaság cselekvően veszi ki részét a szocialista közösség külpolitikai, nemzetközi tevékenységéből, a békéért folytatott harcából. Lehetőségeinkhez mérten a jövőben is mindent megteszünk a szocializmus erőinek további tömörítése érdekében. Továbbra is a Varsói Szerződés és a KGST célkitűzéseinek, közös programjának együttes megvalósításán munkálkodunk. Azúj esztendőben tovább mélyítjük barátságunkat, együttműködésünket és megbonthatatlan szövetségünket a Szovjetunióval. A közös céloknak és a közös útnak hű kifejezője volt a Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség egy hót nappal ezelőtti magyarországi hivatalos, baráti látogatása. A magyar nép őszinte baráti érzéseivel vettünk részt a kommunizmust építő, soknemzetiségű szovjet állam megalakulásának ötvenedik évfordulóján rendezett nagyszabású moszkvai, ünnepségen és népünk tisztelete, megbecsülése jutott kifejezésre a hazánkban tartott jubileumi ünnepségeken is. Tisztelt honfitársak! Az 1973-as év kilátásai biztatók, de találkozhatunk gondokkal, és a fejlődés útjában álló problémákkal is. Minden feltétel adva van azonban ahhoz, hogy valóra váltsuk terveinket, amelyek a gazdasági építőmunka teendőit, az életszínvonal emelését, a szociális kérdések előbbrevittének feladatait szabják meg. Pártünk bevált politikai irányvonala töretlen. A nép politikai öntudata, érettsége, munkában és helytállásban megnyilvánuló cselekvése a legfőbb záloga célkitűzéseink beteljesülésének. Számítunk nagyszerű munkásosztályunk politikai, történelmi felelősségére, elhivatottságára és munkaszeretetére. Számítunk szövetkezeti parasztságunk helytállására, szorgalmára. Számítunk értelmiségünk tehetségére, a kor színvonalát képviselő alkotókészségére. A közérdek szolgálatával munkálkodjunk szocialista hazánk építésén, minden becsületes dolgozó ember boldogulásán, 1973-ban is. DNFF-jelentés a hadisikerekről Az amerikai repülőgépek folytatták a bombázást A VDK elnökének felhívása az agresszió beszüntetésére (ADN) A DNFF Felszabadulás hírügynöksége Szilveszter napján nyilvánosságra hozta összesítő jelentését a hazafiak 1972. évi dél-vietnami sikereiről. Eszerint az elmúlt év folyamán a felszabadító harcosok a saigoni rezsim és az amerikai haderő 480 000 katonáját és tisztjét tették harcképtelenné. A hadműveletek során szétszórták vagy teljesen megsemmisítették az ellenség 8 hadosztályát, 35 ezredét, dandárét és taktikai csoportját, 327 zászlóalját. A népi felszabadító erők megsemmisítettek, illetve zsákmányoltak 2850 páncélost és katonai járművet, valamint 1500 löveget, lelőttek 2500 harci repülőgépet és elsüllyesztettek 400 hadihajót. A DNFF 1972-ben akkora területet szabadított fel Dél-Vietnamban, amelyen ötmillió lakos él. (AFP, AP, Reuter) Dél-Vietnamban vasárnap este rövid időre elnémultak a fegyverek, amikor a hazafiak és a saigoni hadvezetés csapatai — egyórás eltéréssel — megkezdték egynapos újévi tűzszünetüket. A tűzszünet — magyar idő szerint hétfőn délben történt — lejárta után folytatódtak a harcok. Az amerikai bombázók, közöttük a B—52-es óriásgépek vasárnapra virradó éjszaka is visszatértek a VDK területe fölé és a 20. szélességi foktól délre fekvő területeket támadták. Mint arról már hírt adtunk, Nixon elnök szombaton elrendelte a VDK elleni támadások korlátozását, azonban a bombák ezúttal is Hanoitól alig 100 kilométernyire hullottak le. A hanoi rádió bejelentette, hogy a VDK légvédelme szombaton és vasárnap újabb négy amerikai támadógépet semmisített meg. Ezzel a december 18-a óta lelőtt amerikai gépek száma 81-re emelkedett. Maurice Schumann francia külügyminiszter az év utolsó napján magához kérette Vo Van Lungot, a VDK párizsi főmegbízottját, s tájékoztatást kért tőle a vietnami helyzetről és a VDK kormányának rendezési elképzeléseiről. A félórás tanácskozás után a vietnami diplomata újságíróknak elmondotta, hogy a Nixon által elrendelt 12 napos terrorbombázás katonai és politikai téren vereséget jelent az Egyesült Államoknak és stratégiai jelentőségű győzelmet a vietnami népnek. Az észak-vietnami nagyvárosok gátlástalan bombázása idején megsemmisült a B-52-es hadászati bombázók sérthetetlenségének mítosza, s a bombázás nem törte meg a vietnami nép ellenállását. Ami Hanoi rendezési szándékát illeti, Vo Van Lung leszögezte: „Számunkra a helyzet egyértelmű. Október 20-án már megállapodásra jutottunk. Az Egyesült Államok, Vietnam és a vi(Folytatása az 5. oldalon) Más számunkból: Kiskőrös ma (2. oldal) Hatályban az új bírósági törvény (3. oldal) Szilveszter a rádióban és a televízióban (6. oldal) Vidám búcsú az óévtől (9. oldal) Az MH kérdező sportemberek válaszolnak (12. oldal) Petőfire emlékezett az ország Koszorúzási ünnepség Budapesten — Ifjúsági nagygyűlés Kiskőrösön Petőfi Sándorra emlékezett Szilveszter napján az ország, a költő születésének 150. évfordulóján. Délelőtt a fővárosban, a Március 15. téri Petőfi-szobornál rendezett koszorúzási ünnepséget a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága. Több mint ötezer főnyi tömeg jelenlétében a Himnusz hangjaival kezdődött az esemény, majd Petőfi: Jövendölés című versének szavai hangzottak el Kozák András színművész előadásában. Ezt követően Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke mondott ünnepi beszédet. A többi között ezeket mondotta: — Mondhatnánk, s joggal, okkal,hogy a százados per, hogy kié az igazi Petőfi, végérvényesen eldőlt. Ám az is igaz, hogy egy költői, emberi csoda attól az, hogy örök nyugtalanságra ingerel. Egy olyan kimeríthetetlenül gazdag életművet, mint Petőfié is, minden kornak és minden felnövő nemzedéknek újra és újra meg kell hódítani, így válik a sokszor deklarált halhatatlanság élévé. A mi ünneplésünk is akkor lesz őhozzá méltó, ha koszorúink ezt a kereső, teremtő nyugtalanságot jelképezik, és nem a puszta kegyeletet. Hitem szerint nekünk itt, a szocialista Magyarországon nem azt kell ma elsősorban hangsúlyozni, hogy költői, szellemi hagyatékának mi vagyunk az igazi örökösei, még ha igaz is, — mert igaz —, hogy mi tettünk a legtöbbet azért, hogy költői-emberi arcának a teljességét felmutassuk, s hogy e szellemarc szép és igaz vonásai beépüljenek a nemzet tudatába. Sokat tettünk, ám mégsem eleget. Hangsúlyoznunk éppen ezért inkább az elmúlhatatlan kötelességet kell: ne csak emlékezzünk rá a nagy évfordulókon, de szüntelenül keressük őt, az igazi Petőfit, nem a klasszikust, de a nyugtalanítót. Szüntelenül keressük, hogy azok a fogalmak, amelyek legtöbbjét tőle tanultuk, amikor megtanultuk az anyanyelvet: nép, hazaszeretet, népszeretet, népuralom, világszabadság, népek testvérisége, az igazság és a szépség testvérisége, a szellem napvilága — soha ne válhassanak könnyen kimondott, tartalmatlan szavakkál, üres frázisokká. Koszorúink csak így lesznek méltók őhozzá, emlékezésünk méltó mihozzánk! Ezután megkezdődött a koszorúzás. Elsőként a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának nevében Gáspár Sándor elnökhelyettes és Kisházi Ödön elnökhelyettes helyezett el koszorút a szobor talapzatán. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának koszorúját Aczél György és Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkárai helyezték el; a kormány nevében Vályi Péter miniszterelnök-helyettes és Ilku Pál művelődésügyi miniszter koszorúzott; a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és budapesti bizottsága nevében pedig Bencsik István főtitkár és Bodonyi Pálné, a budapesti bizottság titkára helyezett el koszorút. A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Földvári Aladár elnök és Vinizlay Gyula titkár, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség képviseletében dr. Horváth István, a központi bizottság első titkára és Csillik András, a budapesti bizottság első titkára koszorúzott. A Petőfi Sándor-emlékbizottság koszorúját dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Darvas József, az írószövetség elnöke és Illyés Gyula, az írószövetség választmányi tagja helyezte el. Az írószövetség képviseletében Garai Gábor főtitkárhelyettes és Simon István titkár koszorúzott. Megkoszorúzták a szobrot az emlékünnepségekre külföldről hazánkba érkezett delegációk vezetői is, s elhelyezték az emlékezés virágait a Petőfi Sándor nevét viselő intézmények, iskolák képviselői. I dr. Horváth István ünnepi beszéde Szilveszter délutánján Kiskőrösre, az ország legifjabb városára, Petőfi Sándor szülőhelyére figyelt az ország. Már a kora délutáni órákban a város hat különböző pontján gyülekeztek a felvonulás és az ifjúsági nagygyűlés részvevői, hogy impozáns menetben vonuljanak a költő szülőházához. Miközben a tér lassan megtelt tanuló, dolgozó fiatalokkal, katonaifjakkal, dobszóval váltották az őrséget az 1848-as honvédzászlók és a KISZ KB zászlaja előtt. Miközben lassan besötétedett, meggyulladtak a fáklyák, s a menetoszlopok elfoglalták helyüket a főtéren. A felvonulókkal együtt érkeztek az elnökség tagjai is: PallaiÁrpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, dr. Romány Pál, az MSZMP Bács- Kiskun megyei bizottságának első titkára, azMSZMP KB tagjai, dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke, dr. Gombár József, Borbély Gábor és Illisz László, a KISZ KB titkárai, Szabó Ferenc, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkára, állami és társadalmi életünk, valamint Bács-Kiskun megye vezetői. A magyar néphadsereg helyi alakulatának díszelgő alegysége színpompás korabeli öltözékben, honvéd egyenruhában vonult a térre. Juhász Jácint színművész mondta el Petőfi Sándor: Feltámadott a tenger című versét, majd Terde Dezső, a Bács-Kiskun megyei KISZ-bizottság első titkára megnyitotta az ünnepséget és köszöntötte a részvevőket. Ezután dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára mondott ünnepi beszédet: — Kedves elvtársak, kedves fiatal barátaim! — Az alkalom, amely ma bennünket idehozott, voltaképp mindennapi és természetes: 150 évvel ezelőtt itt, Kiskőrösön, ebben az egyszerű házban született egy ember. A dolog akkor válik ünnepélyessé és felemelővé, amikor kimondjuk a nevét: Petőfi Sándor. Nem kell e névhez semmit hozzátenni: sem azt, hogy költő, sem azt, hogy forradalmár, sem (Folytatása a p. oldalon)