Magyar Hírlap, 1974. november (7. évfolyam, 301-330. szám)

1974-11-08 / 308. szám

­. 4 Az ENSZ közgyűlése elítélte a chilei junta bűntetteit Nyolc latin-amerikai ország a határozat ellen szavazott (TASZSZ, ADN, DPA) Az ENSZ-köz­­gyűlés XXIX. ülésszaka szerdai plenáris ülésén túlnyomó többséggel határozatot fogadott el, amely elítéli a chilei fasiszta junta bűntetteit. A határozat követeli a juntától az összes politikai fogoly szaba­don bocsátását, az alapvető állampolgári jogok és szabadságjogok helyreállítását. A közgyűlés határozata megállapítja, hogy a junta az ENSZ különböző szer­veinek többszöri felszólítása ellenére to­vábbra is „a legdurvább módon meg­sérti az emberi jogokat”. A közgyűlés ezért mélységes aggodalmát fejezi ki és végezetül felszólítja az ENSZ-főtitkárt és a közgyűlés XXIX. ülésszakának el­nökét, hogy személyesen járjanak közre az emberi jogok helyreállítása érdeké­ben Chilében és felkéri őket, hogy a közgyűlés legközelebbi ülésszakán szá­moljanak be az elért eredményekről. A határozat elfogadására 90 ország szava­zott, huszonhatan tartózkodtak, nyolc ország — Brazília, Argentína, Bolívia, Guatemala, Nicaragua, Paraguay, Uru­guay és a chilei junta küldöttsége — ellene szavazott. A közgyűlés egy másik, az előzőhöz kapcsolódó határozatot is elfogadott 88 szavazattal, ellenszavazat nélkül, 33 tar­tózkodás mellett. Ez a dokumentum kö­veteli, hogy a junta haladéktalanul adja vissza a szabadságát Clodomiro Almey­­dának, az Allende-kormány külügymi­niszterének, az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezlete, az UNCTAD 3. ülésszaka elnökének. (AFP) Santiagói diplomáciai források­ból származó hír szerint október 10-e óta újabb 33 üldözött chilei baloldali személyiség talált menedéket Olaszország santiagói nagykövetségén. A nagykövet­ség szerdán kért számukra is szabad el­vonulást a külügyminisztériumtól. A san­tiagói olasz nagykövetség valóságos me­nekülttáborrá vált, jelenleg mintegy két­száz hazafi tartózkodik ott. Közülük hat­­vanan már megkapták a szabad eltávo­zást biztosító papírt és várják, hogy kül­földre utazhassanak. Megjelenik a hét minden nap­ján, a hétfői szám vasárnap esti kiadásban is. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Szerkesztő­ség és kiadóhivatal: 1393. Pf. 305. Budapest VII., Lenin körút 9—11. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszámai: 221-285, 222-408, 429-350. Terjeszti a Magyar Posta.Magyar Hírlap ÁRA: 1 FŐLÍNT Előfizetési díj egy hónapra egyéni 20,- Ft, közületi 25,— Ft. Előfizethető a lapkézbesí­­tőknél, postahivatalokban és a posta hírlapüzleteiben. Kül­földön a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Válla­lat (H—1389 Bp., Postafiók, 149.) kirendeltségei és bizo­mányosai terjesztik. 7. ÉVFOLYAM, 308. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 197­4. NOVEMBER 8. PÉNTEK A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján Katonai díszszemle Moszkvában Grecsko marsall: „A szilárd béke eléréséhez még sok erőfeszítésre van szükség. Moszkvai telefonjelentésünk. Havas eső és nyirkos hideg fogadta az utcákon a szovjet főváros lakóit, akik csütörtökön már kora reggel elindultak, hogy részt vegyenek a hagyományos no­­vember 7-i ünnepségen. Az idő később sem javult meg, ezért a katonai dísz­szemle után bejelentették, hogy elmarad a moszkvaiak több órára tervezett fel­vonulása. A katonákat azonban nem za­varta az eső, s a seregszemlét a megszo­kott pontosság és begyakorlottság, im­pozáns rendezettség jellemezte. A Vörös tér idén felújítva, megfiata­lodva várta az ünnepség részvevőit: a Kremlnek a térre néző tornyait az el­múlt hónapokban kicsinosították, a fara­gott díszeket kicserélték, újonnan meg­alapozták a nehéz fegyverek súlyához nem szokott kockaköveket, és eredeti karéliai gránittal újra burkolták a mau­zóleumot. A tér szépségét fokozta az ün­nepi dekoráció; az évforduló alkalmából a falakra kifüggesztették a Szovjetunió és a 15 szövetségi köztársaság címerét, a GUM áruház homlokzatán pedig ha­talmas Lenin-portrét helyeztek el. Tíz óra előtt néhány perccel jelentek meg a Lenin-mauzóleum mellvédjén a párt és a kormány vezetői, élükön Leo­­nyid Brezsnyevvel, Nyikolaj Podgornij­­jal és Alekszej Kosziginnal. A tribünök­ről, ahol a meghívott vendégek — az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra legjelesebb képviselői, az űr­hajósok és a diplomaták, valamint a kül­földi vendégek — foglaltak helyet, ,hosz­­szas taps köszöntötte a szovjet vezető­ket. A Kreml toronyórájának ütésére, a Szpasszkaja torony kapuján kigördült a honvédelmi miniszter, A. Grecsko marsall kocsija. A marsall fogadta a díszszemle parancsnokának, Govorov Vezérezredes­nek a jelentését, majd végighajtva a fel­sorakozott alakulatok előtt, köszöntötte a katonákat. Ezután Andrej Grecsko rövid beszédet mondott a mauzóleum mellvédjéről. „A szovjet harcosok a testvéri országok hadseregével együtt továbbra is megbíz­hatóan védelmezik a szocializmus vív­mányait’’ — jelentette ki a miniszter, majd értékelte a nemzetközi helyzetet. „Az SZKP KB és a szovjet kormány aktív és céltudatos tevékenységének, a szocialista közösség összehangolt politi­kájának, valamint a haladó és a béke­szerető erők támogatásának eredménye­ként sikerült jelentősen megerősíteni a népek békéjének és biztonságának alap­jait, csökkenteni a nukleáris háború ve­szélyét.” Az SZKP XXIV. kongresszusán meg­hirdetett békeprogram eredményeiről szólva azonban Grecsko figyelmeztetett arra is, hogy egy sor országban aktivi­zálódnak a szélsőséges fasiszta-militarista elemek, és nem rakták le a fegyvert a nemzetközi reakció és agresszió erői sem. „Ezek az erők akadályozzák a pozitív változásokat a nemzetközi porondon, igyekeznek mérgezni a légkört és vissza­téríteni a hidegháborús időket. Az im­­periauista országok katoni költségvetése növekszik, folytatódik a fegyverkezési hajsza. Ezeknek az erőknek a hibájá­ból egy sor körzetben fennmaradt a fe­szültség. Máig sincs biztosítva a Ciprusi Köztársaság függetlensége, szuverenitása és területi egysége. Az izraeli megszállók továbbra is megszállás alatt tartják az elfoglalt arab területeket. Nincs valójá­ban biztosítva Indokína népeinek tartós békéje. Mindez arról tanúskodik, hogy a szilárd, megingathatatlan béke eléré­séhez még sok erőfeszítésre van szükség, s továbbra is harcolni kell érte” — mondta Grecsko. „Állhatatosan megvaló­sítva a lenini béke- és együttműködési politikát, az SZKP és a szovjet kormány állandó figyelmet fordít az ország vé­delmi készültségének erősítésére, a had­sereg és a flotta további tökéletesítésére. A szovjet fegyveres erők éberen őrzik a nép alkotó munkájának vívmányait, első osztályú technikával rendelkeznek és erős harci kollektívát képeznek, amely szorosan felzárkózik a lenini párt mögé” — jelentette ki Grecsko marsall. Az állami himnusz elhangzása után kisdobosok vonultak végig a téren, a moszkvai katonai zeneiskola tanulói. Fe­kete egyenruhában, sötétvörös rangjel­zéssel, fehér derék- és kardszíjjal mene­teltek a dobosok, s hangszerükkel ők adták meg a szemle ritmusát. száz lépés (Folytatása az 5. oldalon) Moszkva ünnepi fényben (MTI Fotó — Külföldi képszolgálat — TASZSZ) Mai számunkból: Ünnepi műszak a földeken (2. oldal) Topogás a fonyódi hévíz körül (3. oldal) Milyen lovon ült Árpád? (6. oldal) A Domus nehéz hónapjai (7. oldal) Ki nem váltott gépkocsinyeremények (9. oldal) Csak a Ferencváros Nyitány a Műjégen (12. oldal) Munkatársunk telefonjelentése Londonból Lecke a korszerű labdarúgásból Az eredmény önmagáért beszél: szer­dán este a leedsi stadionban az angol bajnok 3:0-ra verte az Újpesti Dózsát a Bajnokcsapatok Európa Kupája vissza­vágó mérkőzésén. A Leeds United tehát két győzelemmel, 5:1-es összesített gól­különbséggel jutott a BEK legjobb nyolc csapata közé. A sporttörténészek — ha egyáltalán foglalkoznak majd valaha is ezzel a két, számunkra rosszemlékű mér­kőzéssel — bizonyára külön kiemelik majd, hogy a leedsiek az öt gól közül né­gyet fejesből szereztek, az Újpest nép­stadionbeli becsületgólja pedig 11-esből esett... A Dózsát is dicsérik Sok a rosszból... Egy héttel a BEK- mérkőzés előtt a magyar válogatott járt a szigetországban, s 2:0-ra kikapott a walesiektől. Akkor, a vereség tükrében, a magyar labdarúgás és a válogatott helyzetét elemeztük. Most a — sorozat­ban — hatszoros bajnok Újpesti Dózsa kupaszereplésének ürügyén klubcsapa­tainkról is ejthetünk néhány szót. Elég volt fellapozni a csütörtök reggeli angol lapokat, hogy lássuk, milyen bizonyít­ványt állítanak ki Nagy-Britanniában a magyar labdarúgásról. Nos, futballsportunk alapos leckét ka­pott. A helyi lapok — tárgyilagosan vagy túlszínezve — oldalakat szenteltek a ta­lálkozónak, s hogy emeljék bajnokcsa­patuk győzelmének értékét, a Dózsát is dicsérik. „A magyarok mindent megpró­báltak a sportszerű találkozón, hogy visz­­szavágjanak a budapesti vereségért — írja többek között a Yorkshire Post —, az ő jó játékuknak is köszönhető, hogy a nézőket végig lekötötte a kitűnő meccs... Mint Budapesten, úgy most is McQueen rombolta szét az újpesti remé­nyeket.” „A nagy Bremner a nyolc közé vezé­nyelte a Leedset” — így szól a Daily Express hangzatos címe. A lap bevezető­ben leszögezi: az angol bajnok favorit a döntőbe jutásra! Az újságíró dicséri az angol csapat határozott, gyors játékát, s megemlíti, hogy a magyar csapat kulcs­embere, a csatársor tengelyébe állított Fekete — a mellette óriásnak tűnő an­gol védőkkel szemben — csak az első percekben volt egyenrangú ellenfél. Természetesen, túlzó hangok is helyet kaptak a sajtóban. A Sun hatalmas fel­címe például kiabál: „McQueen, a leedsi király”. Az alcím pedig így intézi el a lila-fehéreket: „Leedsben széttépték a magyarokat.” Túlzás, de sajnos van benne némi igazság . • Ami elég otthon... A végletes vélemények sohasem tük­rözik az igazságot. Bírálni csak tárgyila­gosan, hideg fejjel szabad. Farsang Endre, az V. Dózsa technikai vezetője a mérkő­zés után reálisan mérlegelt. — Szerdai játékunkkal bármelyik ma­gyar csapatot legyőztük volna — mondta. — De, ami elég a magyar bajnokságban, a nemzetközi porondon kevés. Sok hely­zetünk volt, a mérkőzés elején Fekete tizenegy méterről a kapust találta el, majd újabb három helyzet adódott, de Nagy a legjobb helyzetben is kivárt, Fekete lövését a gólvonalról vágták ki, Zámbó beívelését pedig a kapus tette ártalmatlanná. Ha a helyzetek közül egyet is értékesítünk, talán másként ala­kul minden. Nem sikerült... Hiába vártuk az újpesti gólt, fokoza­tosan a Leeds vette át a kezdeményezést, s a 30. percben McQueen fejesgólja szer­­tefoszlatta a reményeket. A válogatott walesi veresége után be­széltünk arról, hogy a magyar labdarú­gók bátortalanul lőnek kapura, kerülik a közelharcot, s ennek kapcsán fel kel­lett vetnünk az edző felelősségét is. Miért ez a tartózkodás a magyar játékosok ré­széről a pályán? Leeds és London kö­zött, a repülőgépen feltettem ezt a kér­dést Várhidi Pálnak is. ­ Angol fegyverek — Sovány vigasz, de az az igazság, hogy sokkal jobban játszottunk Leeds­ben, mint Budapesten — kezdte a be­szélgetést a Dózsa edzője. — Odahaza kikaptunk, s az egygólos hátrány miatt támadnunk kellett. Sajnos, az angol fegy­verekkel szemben nem volt ellenszer. Várhidi kifejtette, hogy az erősebb ira­mú, s a korábbinál lényegesen nagyobb megterhelést jelentő erőnléti edzéseket az idén kezdték bevezetni a magyar csa­patoknál. Az angolok viszont hosszú évek, évtizedek óta a sok munka, a ma­gas követelmények szellemében dolgoz­nak, edzettebbek a mieinknél, játékuk erőszakosabb, keményebb, lendülete­sebb (Folytatása a 12. oldalon) •

Next