Magyar Hírlap, 1979. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

MaoYijR Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA Vietnam Kína akadályozza a tárgyalásokat (TASZSZ) Napról napra újabb kínai bűntettekre derül fény Vietnamban. Egy Cao Bang tar­­tománybeli kis település tatjá­ban — a VNA jelentése szerint — egyebek között a thai nem­zeti kisebbséghez tartozók holt­testeit, közöttük több mint 40 meggyilkolt asszony és gyermek tetemét találták meg. — A kínai vezetők, akik ag­­ressziós háborút indítottak a vietnami nép ellen, újabb akadá­lyokat gördítenek a két ország külügyminiszter-helyettesi szintű tárgyalásai elé — írja a Nhan Dan, a Vietnami Kommunista Párt KB hivatalos lapja. Hang­súlyozta: a vietnami kormány már azokban a napokban is haj­landónak mutatkozott a tárgya­lások megkezdésére, amikor Vietnamban még kínai katonák százezrei követtek el bűncselek­ményeket. A tárgyalások megtar­tásának az volt a feltétele, hogy az agresszor csapatai vonuljanak vissza a történelmi határok mö­gé. A kínai vezetők azonban nem hajlandók válaszolni a logikus és ésszerű vietnami javaslatokra. Kína — amikor kijelenti, hogy minden egysége kivonult már Vietnamból — arra törekszik, hogy félrevezesse a világ közvé­leményét. iról! — iszlám köztársaság (MTI) Megalakult az iszlám köztársaság — az iráni nép, szom­baton jogilag is szentesítette azt, amit sok vérrel és óriási áldo­zattal valójában már február 11-én kivívott. A kétnapos népszavazás vég­eredményére még néhány napot várni kell. Előzetes adatok sze­rint az urnák elé járultak mint­egy 99,7 százaléka szavazott a forradalom vezetője, Khomeini ajatollah által meghirdetett isz­lám köztársaság létrehozására. (AFP) Kurdisztánban erősza­­kos cselekmények és rendbontá­sok sorozata kíséri a referendu­mot. Zendülők támadtak meg több szavazóhelyiséget. Néhány városból szórványos lövöldözése­ket jelentettek. A kurd lakosság­nak mintegy 90 százaléka tartóz­kodott a szavazástól a referen­dum első napján. A türkmének lakta vidéken csak a helyi síita lakosság sza­vaz, a szunnita türkmének tá­vol tartják magukat a választás­tól. Bagdadi határozatok (Folytatás az 1. oldalról) központjának és kapcsolódó in­tézményeinek Kairóból történő elköltöztetését. Szaúd-Arábia szemlátomást vonakodik a kapcsolatok teljes megszakításától. (TASZSZ) „Az Iraki Kommu­nista Párt, az iraki nép igazi képviselője, amelynek tevékeny­ségét a nép valódi érdekei ha­tározzák meg, s am­ely fontos szerepet játszik az ország füg­getlenségének és haladásának biztosításában” hangzik abban az üdvözletben, amelyet az SZKP KB küldött az iraki kom­munistáknak, pártjuk megalaku­lásának 45. évfordulója alkalmá­ból. A hét külpolitikai karikatúrája Diplomácia pekingi módra (Novoje Vremja) A­czél György bresciai beszéde Lemondott az Andreotti-kormány (Folytatás az 1. oldalról) kár szenvedett, a békés építésre oly nagyon rászoruló vietnami nép ellen. A Magyar Népköztársaság kor­mánya az állampolgárok legalap­vetőbb érdekét és óhaját követ­ve, következetesen síkraszáll a különböző társadalmi berendez­kedésű országok békés egymás mellett éléséért, az együttműkö­désért — mondta. Ahogy Helsinki fölerősítette és egymáshoz vezette az enyhülés híveit, fölerősítette és ellentáma­dásra serkentette annak ellenfe­leit is. Mit tartunk mi meghatározó­nak, döntő tényezőnek az eny­hülés ellenfeleivel vívott világ­méretű küzdelemben? A haladás nemzetközi erőinek, mindenek­előtt a kommunista és munkás­pártok összefogását, intrnaciona­­lista szolidaritását. Hangsúlyoznunk kell, hogy az internacionalizmus és szolidari­tás semmiképen sem volt és ma sem gátja annak, hogy a szocia­lizmus erői, a kommunista és munkáspártok nemzeti sajátossá­gaiknak megfelelően, eltérő mód­szereket alkalmazzanak a politi­ka, a gazdasági és a társadalmi élet különböző területein, hogy sajátos utat kövessenek szocialis­ta társadalmi céljaink elérésé­ben. A Magyar Szocialista Munkás­pártot és az Olasz Kommunista Pártot kölcsönös testvéri szoli­daritás, a nemzetközi kommunis­ta mozgalom alapvetően azonos érdekei kapcsolják össze — mon­dotta végül Aczél György. Andreotti kereszténydemokrata —szociáldemokrata—rep­ubl­i­ká­­­nus koalíciója nem kapott bizal­mat a szenátusban. A kormány programjára 149 szenátor szava­zott, ellene pedig 150. Az And­reotti-kormány tehát megbukott­­nak tekinthető, ezután Andreotti kormánya , lemondott. Begin holnaptól Kairóban tárgyal (MTI, Reuter) Szombaton dél­után hazaérkezett Kairóba An­var Szadat egyiptomi elnök, aki a hét elején Washingtonban alá­írta az egyiptomi—izraeli kü­­lönmegál­lapodást. Hétfőn — Izrael állam létre­jötte óta — első ízben látogat iz­raeli miniszterelnök hivatalosan Kairóba, s 28 órát tölt ott. Ezer Weizman izraeli hadügy­miniszter pénteken Washington­ból hazaérkezve,­­Tel Avivban kijelent­ette, hogy az izraeli— egyiptomi katonai vegyes bizott­ság „igen rövid időn belül” meg­tartja első ülését. (API) A líbiai kormány­­ Tri­­poliban akkreditált amerikai ügyvivő útján — tiltakozott Washington ama elhatározása el­len, hogy fegyverekkel látja el Egyiptomot, amikor az egyipto­mi—líbiai határon amúgy is foko­zódik a feszültség. Amin ellentámadást indított? (Reuter, VPI, AFP) Ugandá­ból érkező hírek szerint Idi Aminhoz eddig hű erők álltak át ismét, a jelenlegi rendszer ellen harcoló csapatok oldalára. Az ugandai rádió pénteken be­jelentette, hogy az Idi Amin el­nökhöz hű kormánycsapatok a nap folyamán ellentámadást haj­tottak végre, visszaszorítva a Kampalát ostromló tanzániai alakulatokat és az ugandai fel­kelőket. A főváros ezzel állító­lag az ellenség tüzérségének ha­tótávolságán kívül került. Ilyen értelemben tájékoztatta a Kampalában akkreditált nagy­követeket Farouk Minavoa ve­zérezredes, ugandai belügymi­niszter, aki Amin elnök nevében beszélt. Ma érkezik Thaiföldre Laosz kormányfője (MTI) Kr­angszak Csama­nand thaiföldi miniszterelnök ma visz­­szatér Kuala Lumpurból Bang­kokba, hogy a hivatalos látoga­tásra érkező Kaysone Phom­­vihane laoszi kormányfőt fogadja. Kr­angszak tábornok pénteken utazott Malaysiába Szultán Jahja Petra Ibni Al-Marhum ki­rály temetésére, s egyben azzal a céllal, hogy szovjetunióbeli lá­togatásának eredményeiről be­számoljon a malaysiai vezetők­nek. Kaysone Phomvihane négyna­pos látogatásának programja alapján a thai fővárosban hétfőn kezdődő tárgyalások program­pontjai közül az indokínai hely­zet áttekintését emelik ki. Az IRA terrorjával segíti a torykat (MTI) A parlament garázsában elkövetett pokolgépes gyilkosság mélyen megrázta a választások­ra készülő közvéleményt Na­gy- Britanniában. A Westminster-pa­­lotában több mint 160 éve tör­tént utoljára hasonló merénylet. Az ír egységért terrorista mód­szerekkel küzdő maroknyi IRA pedig sohasem veteme­dett még arra, hogy ilyen kitervelt és idő­zített merénylettel mérjen csa­pást a brit polgári demokrácia szívére. A ,, pro­vok’ és a belőle kisza­kadt IRA Dublinban és Belfast­ban lapszerkesztőknek leadott telefonközleményekben küldte az üzenetet: „Hatalomra akarjuk bombázni a torykat." Az indíték a „minél rosszzabb, annál jobb’’ elve. Egy tory-korm­ány még job­ban fokozhatja az elnyomást Ulsterben, ami a terroristák re­­ményei szerint az ő táborukba hajtja majd az embereket. 1979. ÁPRILIS 1.VASARNAP 3 A pulykák és a karácsony KESERŰEN ÜNNEPELTE JAMES CALLAGHAN 67. szü­letésnapját: munkáspárti kormá­nya épp e napon bukott meg. Az alsóház 311:310 arányban megszavazta az ellenzéki vezér, Margaret Thatcher hagyományok szerint fogalmazott indítványát: „A Háznak nincs bizalma Őfel­sége kormánya iránt.’’ A bukás hajszálon múlott: az egyik la­bour honatya hirtelen szívroha­ma miatt nem tudott megjelen­ni. De ez a véletlen is bizonyí­totta a közismert tényt: az alsó­ház, enyhén szólva, nem áll a hónapok óta kisebbségben kor­mányzó Munkáspárt mögött. A töredékpártok — s közülük a legerősebb, a Liberális Párt és a Skót Nemzeti Párt — 30 kép­viselője szavazott együtt a 281 konzervatívval. Callaghan szarkasztikus jellemzése: „A történelemben első ízben sza­vazhatták meg a pulykák, hogy előrehozzák a karácsonyt", majd a liberálisokról szólva, hozzá­tette: „Beleugrottak a mélyvíz­be, pedig úszni sem tudnak.’’ A szavazást hat és fél órás vi­haros vita előzte meg. Az öreg Westminster 635 mandátumú al­sóházában csak 450 ülőhely van, de legtöbbször a terem­ csak har­madáig telik meg. Ezúttal a tör­vényhozók a lépcsőkön ülve, on­nan felugrálva kiáltoztak. Az iz­galom jogos volt, a tét nagy: 1924 óta most először buktatott meg kormányt bizalmatlansági szavazás. Akkor a brit történe­lem első munkáspárti miniszter­elnökét, Ramsey McDonaldot ve­tették így ki a bársonyszékéből. A jelenlegi szavazás következ­ménye ismert: május 3-ra kiírták az idő előtti választásokat. A kampány hetek óta folyik, noha hivatalosan csak április 6-án kezdődik meg. Thatcher asszony rohamra indult: a Mun­káspárt csaknem ötévnyi kor­mányzása szerinte színtiszta ku­darc. Vezetésük tűrhetetlen, mert a kis pártok kegyeinek (szava­zatainak) kiszolgáltatva képtele­nek a problémákat megoldani. A javakból többet osztanak el, mint amit megtermelnek, emiatt Európában a brit prosperitás a leggyengébb, a nemzeti jövede­lem stagnál. Az árak megdup­lázódtak, a a munkanélküliség megnőtt. A kormány az állam érdekét az egyéné elé helyezve túlságosan beavatkozott, a meg­növelt adók csírájában fojtják el a kezdeményezést. Az orszá­got nem választott szerve, a parlament irányítja, hanem a munkások terrorizálják, szak­­szervezeteik révén. A gazdasági diagnózis voltaképp helyes, de hogy kü­lönféleképp értelmezhető, bizo­nyítja Callaghan helyzetértéke­lése. A Labour-kormány — ér­vel —­ „kifogta” a 70-es évek nyugati válságának legrosszabb éveit, s ezekben a konzervatívok sem navigálhattak volna sikere­sebben. Hogy a válság nem járt még súlyosabb következmények­kel, az csakis az állam eredmé­nyes közbelépésének köszönhető: meg tudták állítani a hanyatlást. Az életszínvonal nőtt, az infláció 20 százalékosnál magasabb ará­nyúról egyszámjegyűre csökkent. Megfékezték a munkanélkülisé­get, sőt új munkahelyek révén csökkentették is. Kivették az északi olajat a multinacionálisok kezéből, s nemzeti vagyonná tet­ték. A toryk által szorgalmazott „szabad vállalkozás” viszont csak válsághoz, káoszhoz, sztráj­kokhoz vezetett volna, míg a munkáspárti vezetés „ledolgoz­ta” a példátlanul magas külke­reskedelmi deficitet, képes volt az együttműködésre a szakszer­vezetekkel, és sikerült a legyen­gült font sterlinget ismét fölerő­sítenie. Furcsa képlet a Munkáspárt négy és fél éves kormányzásáé, 1974 októberében. Harold Wilson, vezetésével csekély többséget sze­reztek: 319 mandátumot, amely a pótválasztások során 306-ra csökkent, míg a konzervatívoké 276-ról 282-re nőtt. Callaghan 1976 áprilisában vette át a párt­­vezérséget és a miniszterelnöki tisztet. Hároméves kormányzá­sából másfejet a „lib-láb"-pak­tum révén, a liberálisok segít­ségével vészelt át, tavaly júliusig. Kisebbségi helyzete ellenére azonban ősszel azzal hökkentett meg mindenkit, hogy nem írta ki a választásokat. Úgy kalku­lált, hogy az idén tavaszra csök­ken az infláció, javul a fizetési mérleg és a font, növekszik az ipari termékek exportja, emel­kedik az olajár , tovább stabi­lizálódik a gazdaság, s így ma­gabiztosabban állhat a válasz­tók elé. Számításai formálisan be is váltak, de közbejött a január­­februári országos sztrájkhullám. Ha a Munkáspárt beváltja 1974-es választási ígéreteit, ezt, s, emiatt népszerűsége csökkené­sét elkerülhette volna. A sztráj­kok hat hete alatt az ellenzék hatszor terjesztett elő bizalmat­lansági indítványt , de a ka­binet mindannyiszor túlélte. Február derekán sikerült tető alá hozni a kormány és a szakszer­vezeti főtanács írásos „konkor­dátumát" az intézményes együtt­működésről. A TUC azonban már későn dobott mentőövet Cal­­laghannek. A március 1-i skót és walesi népszavazás kudarcát megrendült helyzetében már nem tudta átvészelni. MIT ÍGÉR THATCHER ASZ­SZONY? A vállalkozás szabad­ságát, a jövedelmi adó csökken­tését, „jogot és rendet”. Mind­ehhez, „erős és felelős” szak­­szervezeteket kíván, a „mérsékelt elemekre” támaszkodva. Callaghan viszont feleleveníti az 1974-es választási kiáltvány hangnemét. Elutasítva a Tha­tcher személye elleni kampányt hangsúlyozza, hogy egy tory­­győzelem kiélezné az osztályhar­­cot, Vég nélküli sztrájkokhoz ve­zetne. Szociális politikát, társa­dalmi reformokat ígér, harcot a kiáltó egyenlőtlenségek, a sze­génység ellen, konzultációt a dol­gozókkal, önkormányzatot a skó­toknak (hiszen, ha mindvégig így politizált volna!). A szakszervezetek már létre­hozták bizottságukat­ „a Mun­káspárt győzelméért", egymillió fontnyi kampányalapot hozva létre. A második világháború óta a legkritikusabb erőpróba előtt állunk — hangoztatják —, mert a konzervatívok első dolga lenne a szakszervezeti jogok megnyir­bálása, a tőke, a multinacioná­lisok hasznának növelése, így hát gyorsan elsimítják a bérvitákat. Az egész baloldal kiáll a Mun­káspárt mellé, de ugyanakkor követeli, hogy győzelme esetén növelje a közkiadásokat (s ezzel a munkaalkalmakat). A gazdaság szükséges szerkezeti átalakítását — mutatnak rá — a gyarapodó olajjövedelemre, a tudomány és a technika, a számítógépek for­radalmára alapozva csak az ál­lam, és csak a szervezett mun­kásokkal összefogva tudja vég­rehajtani. Hozzáteszik azonban: egy, a jobboldallal továbbra is alkudozni kénytelen munkáspár­ti kormány ezután sem hozna megoldást. A közvélemény-kutatók sze­rint a Labour, amely január ele­jén még három ponttal vezetett, február közepére viszont 20 pon­tos hátrányba került, ezt már­cius elejére 13, március végére nyolc pontra dolgozta le. A sajtó tory-győzelemre tippel, a fogadó­irodáknál 4:1 arányban lehet a konzervatív győzelemre fogadni. Mégsem lefutott a verseny, sze­rephez juthatnak személyes mo­tívumok is. Callaghan népszerű­sége mindig pártjáé előtt járt, míg az­­53 éves Thatcher asszonyé a toryké mögött­. Az agresszivi­tásra hajlamos, politikailag ru­galmatlan „Vas Lady" ellen dol­gozhat a férfisovinizmus is: ő lenne az első európai miniszter­­elnöknő. EGY HÓNAP MÚLVA MEG­­LÁTJUK. A Munkáspártot 1974- ben voltaképpen országos sztrájk juttatta hatalomra, amellyel a konzervatívok nem tudtak meg­birkózni, s egy másik sztrájkhul­lám vetette ki őket a nyeregből. Ez mindenesetre elgondolkod­tató. Molnár S. Edit

Next