Magyar Hírlap, 1980. június (13. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
Magyar Hírlap_____________________________nemZETKÖZI POLITIKA 1980. június 1, vasárnap 3 Cromiko és Ulsten nyilatkozata A Szovjetunió és Svédország síkraszáll a nemzetközi feszültség enyhítéséért (Folytatás az 1. oldalról) közötti gazdasági, tudományos, műszaki és egyéb kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. Ulsten a maga részéről ugyancsak pozitívan értékelte a látogatást, amelynek folyamán nyílt és hasznos eszmecserét folytatott Gromikóval, majd Koszigin miniszterelnökkel. Ezek az eszmecserék elősegítették a konstruktív párbeszéd továbbvitelét. Megállapítottuk, hogy országaink jószomszédi kapcsolatai szilárdak, és aláhúztuk e kapcsolatok megőrzésének és fejlesztésének szükségességét — mondotta a svéd külügyminiszter. Ola Ullsten nyilatkozatában a nemzetközi politika legjelentősebb kérdéseivel is foglalkozott Iránnal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy senkinek sem szabad az országban fennálló helyzetből hasznothúznia. Nagy jelentőséget tulajdonított a leszerelés érdekében tett erőfeszítéseknek. Emlékeztetett arra, hogy annak idején Svédország ellenezte a neutronfegyver európai elhelyezését A közép-hatótávolságú atomrakéták Nyugat-Európában való felállításával kapcsolatban Ullsten hangoztatta, hogy ez a fegyverkezési hajsza minden ország és nép számára hátrányos. Hazaérkezése után a svéd televíziónak nyilatkozva Ola Ullsten hangsúlyozta, hogy rendkívül fontosnak tartja a különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatását. Hozzáfűzte, hogy országa kész elősegíteni ezeket a dialógusokat és részt venni azokon. Most, amikor kiéleződött a nemzetközi helyzet, különösen fontosak az érintkezések és a tárgyalások — mondotta a külügyminiszter. A fegyverkezési hajsza beszüntetésének szükségességéről szólva, Ullsten megjegyezte, hogy mind Svédország, mind pedig a Szovjetunió fontosnak tartja az általános európai leszerelési konferencia megtartását. Az USA közvetlenül támogatja az afgán ellenforradalmárokat (TASZSZ, ADN) A TASZSZ és az ADN szombaton — az AP hírügynökségre hivatkozva — beszámolt arról, hogy az amerikai kormány egyik magas rangú tisztviselője, aki kérte nevének elhallgatását, egy washingtoni sajtóértekezleten beismerte: az Egyesült Államok közvetlenül támogatja az Afganisztán törvényes kormánya ellen fegyveres harcot folytató afgán ellenforradalmárokat. — Minden lehetséges útonmódon igyekszünk segíteni őket — mondotta, de hozzáfűzte, hogy nem részletezheti ezeket a módozatokat. Az AP aláhúzta, hogy ez a nyilatkozat a leghatározottabb minden olyan kijelentés, beismerés közül, amelyet az amerikai kormány közzétett. ---------------------------------Kuba javasolja, hogy hívják össze az el nem kötelezettek értekezletét Fort Péter, az MTI havannai tudósítója jelenti. Kuba, mint az el nem kötelezett mozgalomhoz tartozó országok elnöke, konzultációsorozatot kezd arról, hogy ez év júliusára Havannába hívják össze a mozgalom rendkívüli külügyminiszteri értekezletét. A kubai külügyminisztérium szóvivőjének péntek esti nyilatkozata szerint az értekezlet megvitathatná a nemzetközi helyzet, valamint a gazdasági élet különböző kérdéseit. Az el nem kötelezettek tervezett miniszteri tanácskozásának elsőrendű célja — jelentette ki a szóvivő —, hogy hozzájáruljon a béke és az enyhülés ügyéhez, amelyre az elmúlt időszakban különböző nemzetközi konfliktusok kedvezőtlen hatást gyakoroltak. A megbeszélések során ennek, valamint az új feszültséggócok keletkezésének fényében megvizsgálnák: milyen gyakorlati lehetőségek kínálkoznak ezek békés és tárgyalásos úton való megoldására. A miniszteri tanácskozás pontos dátumát az előzetes konzultációk során döntik majd el a tagországok képviselői. Kubai részről a megbeszélések színhelyéül Havannát javasolták. A hét külpolitikai karikatúrája Jimmy kapitány a gépháznak. Tartsd az irányt, töretlenül előre! (Chicago Tribune) Franceis-Poinet 01 Egyesült Államokban Folytatódott a francia—amerikai vita (AP, UPI) Edmund Muskie amerikai ap a magánlátogatáson Washingtonban tartózkodó Jean Francois Pontet francia külügyminiszter pénteki négyórás megbeszélése sem volt elegendő a két ország közötti nézetklönbségek csökkentésére. A c varsói szovjet—francia csúcs, a Szovjetunió ellen irányuló lépések, valamint a közel-keleti rendezés kérdésében továbbra sem értenek egyet az amerikai és a francia vezetők. Francois Poncet sajtókonferenciáján elmondotta, hogy az amerikai kormányzat aggodalmai ellenére a Közös Piac rövidesen előterjeszti saját közel-keleti rendezési tervét. A tervezetet a nyugati országok a néhány hét múlva tartandó velencei csúcsértekezleten vitatják meg és hagyják jóvá. Utalva arra, hogy Muskie a Washington megkérdezése nélkül Varsóban tartott francia—szovjet csúcstalálkozó miatt a nyilvánosság előtt is hangoztatta bosszúságát, a francia külügyminiszter kijelentette, hogy a nézetkülönbség nem a gyengeség, hanem a nyugati szövetség erejének a jele. Jean Francois-Poncet Afganisztánnal kapcsolatban elmondta, hogy országa nem ért egyet a Szovjetunió elleni gazdasági bojkottal, és ehelyett a nyugati álláspont tárgyalások során történő érvényre juttatását javasolja Zamjatyin: folytatni kell a kelet-nyugati párbeszédet (MTI) Az Egyesült Államok kormányát tette felelőssé a nemzetközi helyzet súlyos kiéleződéséért Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője a szovjet televízió 9-es stúdió című műsorának szombat esti adásában. A neves külpolitikai szakértő fontosnak mondotta a Kelet és a Nyugat közötti politikai párbeszéd folytatását. Nagy jelentőségűnek nevezte Leonyid Brezsnyev és Valéry Giscard d’Estaing legutóbbi találkozóját, kiemelve, hogy elkerülhetetlen az ilyen párbeszéd a Szovjetunió és más országok között is. Ennek jegyében a közeljövőben várható Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár moszkvai látogatása. — A Szovjetunió derűlátással tekint a jövőbe. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a józan ész felülkerekedik ésa feszültséget az együttműködés váltja fel. Ehhez azonban még sok erőfeszítésre van szükség — hangsúlyozta Leonyid Zamjatyin. AQSP az El Fatah vezetője (AP, AFP) Szombaton Damaszkuszban befejeződött az El Fatah palesztin gerillaszervezetnek — a Palesztinai Felszabadítási Szervezet tagszervezetének — tíz napja tartó negyedik kongresszusa. A tanácskozáson a szervezet központi bizottságának vezetőjévé ismét Jasszer Arafatot, a PFSZ VB elnökét választották meg. A brit Munkáspárt rendkívüli értekezlete (MTI) A brit Munkáspárt tegnap rendkívüli országos pártkonferenciát tartott Londonban. A konferencia a szakszervezeti mozgalom május 14-i országos akciónapjához hasonlóan ki akarta fejezni, hogy a konzervatív kormány egyéves országlása után a párt nagyon aggasztónak tartja az ország társadalmi és gazdasági helyzetét és világosan ki akarja fejteni a Munkáspárt ellen programját. A rendkívüli konferencia egyben a párt tavaly ősz óta folyó belső erjedési folyamatának is fontos új állomása. Puccsveszély Bolíviában (AFP, UPI, AP, ADN) Teljes készültségben van a bolíviai hadsereg, és vezetői kinyilvánították, hogy ,,készek beavatkozni az ország politikai életébe". A június 29-i választások közeledtével egyre inkább fokozódik a politikai feszültség az országban. Hírügynökségi jelentések szerint az országban újabb katonai puccs veszélye fenyeget. Csodavárás olasz módra Körkép választás előtt ALIG ALAKULT MEG április közepén Francesco Cossiga második kabinetje, máris elkezdődött atalálgatás Olaszországban, mikor bukik meg. A találgatás több, mint indokolt, akár a háború utáni 39. kormány megalakulásának körülményeit, akár programját, tevékenységét tekintjük. Az új olasz kormány létrejöttét egyrészt az országot irányító Kereszténydemokrata Párt (DC), másrészt a demokratikus erők és pártok megosztottságának köszönhette. Emlékezetes, a DC februári kongresszusán szinte kettészakadt, mindenesetre két egymástól élesen elkülönülő táborra oszlott a kommunistákhoz való viszony kérdése kapcsán. 42százalékos kisebbségben maradtak azok, akik Aldo Moro politikai örökségét vállalva a kommunistákkal való együttműködés mellett szálltak síkra. A győztes jobboldal viszont az OKP-val való teljes szakítás mellett tette le a voksot. Ami a hárompárti kormányban részt vevő Olasz Szocialista Pártot illeti: márciusig éles harc folyt a Craxi főtitkár mögött felsorakozó, a pártérdekeket, sőt egyéni érdekeket szem előtt tartó, s ezért a középbal kormányformula felújítását elfogadó vonal, és a Signorile főtitkárhelyettes nevével fémjelzett, a mindkét munkáspártot magában foglaló szükségkormányt sürgető baloldal között. A márciusi központi bizottsági ülésen azonban a baloldal meghajolt Craxiék előtt. Ez a két motívum tette lehetővé, hogy a centrista Cossiga-kormányt egy balközép Cossiga-kormány váltsa fel. Az új kabinet azonban ha lehet még gyengébb, mint az előző volt. Kormányprogram gyakorlatilag nincs, illetve az örökölt és annak idején is ködösen, pontatlanul körülhatárolt terveket, intézkedéseket tartalmazza. Ám ezek megvalósításához, vagy legalább beindításához szükség lenne bizonyos törvényhozói „életképességre", de ez is hiányzik. Pedig a parlamenti erőviszonyok, ha a számszerűséget nézzük a kormánynak kedveznek: 630 mandátumból 342-vel rendelkezik, elvileg tehát 27 fős biztos többséggel. Mégis, a beiktatást követően, a kormány rövid idő leforgása alatt négyszer szenvedett vereséget a képviselőházban. A papíron létező többséget ugyanis a szavazáskor a kormány egyszerűen nem tudja a gyakorlatban érvényesíteni, nem egy jel szerint éppen saját képviselőinek érdektelensége miatt. KIRÍVÓ PÉLDA volt erre az 1978-as pénzügyi év zárómérlegé- nek április végi vitája. A kormánypártok (kereszténydemokrata, szocialista, republikánus párt) padsorai félig üresen ásítoztak, s bekövetkezett 12 nap leforgása alatt a kormány negyedik parlamenti veresége. Igazi rekord — állapította meg a L’Espresso. Úgy tűnik, az új Cossiga-kormány eleve az ideiglenességre, a várakozásra rendezkedett be. Sokatmondó az egyik miniszter újságírók előtt tett nyilatkozata: „Ez a kormány nem tart sokáig. Én mindenesetre júniusig félrevonulok. Aztán majd meglátjuk.” Ez a kivárási, „majd meglátjuk” magatartás nem egyedül az idézett minisztert jellemzi, hanem igen gyakran a pártokat is. Egyfajta csodavárás előzte meg a múlt évi előrehozott parlamenti választásokat is: tisztázódni fognak az erővonalak, megoldódik a parlamenti patthelyzet, új (vagy régi) koalíciók körvonalai bontakoznak ki, megteremtődnek a kormányozhatóság lehetőségei. Aztán a Kereszténydemokrata Párt többször elhalasztott, majd ez év februárjában megtartott kongresszusát előzte meg hasonló várakozás, most pedig a június 8-i közigazgatási választásokat. Mindenki tisztában van azzal, hogy a választásoknak a helyi közigazgatás megújításán túl nagy politikai jelentősége van. A DC országos szinten ma még merevebben elzárkózik a kommunistákkal való együttműködéstől, sőt a párbeszédtől is, mint néhány évvel ezelőtt, Moro idején tette. A tartományok, megyék, községek szintjén azonban rákényszerül az együttműködésre. Az 1975. június 15-i községtanácsi választások eredményeként ugyanis megtört a DC hatalmi hegemóniája a helyi közigazgatásban. Hat tartományban a baloldal alakított kormányt, az OKP választott tisztségviselői 2600 községi, városi tanács irányításában vesznek részt, 1350 helységnek van kommunista polgármestere. A JÚNIUS 8-I VÁLASZTÁSOK nagy kérdése: visszaszerzi-e a DC a helyi közigazgatási egységekben elveszített három évtizedes hegemóniáját, vagy a baloldal erői meg tudják őrizni pozícióikat, s ezzel együtt az elért vívmányokat. A DC jobbszárnya a választási kampány jegyében máris fokozta kommunistaellenes propagandáját. A párt bresciai konferenciáján Carlo Donat-Cattin főtitkárhelyettes (akinek a fia ellen terrorista cselekmények miatt nemrég adtak ki elfogatási parancsot) rágalomba hajló, éles kirohanást intézett az OKP ellen. A kommunistaellenességben ma már Fanfanit túlszárnyaló Donat-Cattin nem kevesebbet állított, minthogy az OKP pénzügyi eszközeit „piszkos forrásokból” teremti elő: a „vörös tartományokban” folytatott ingatlan- és egyéb spekulációk, s más törvénytelen akciók révén. :.A kereszténydemokrata politikus állításai saját pártján belül is ellenérzést és tiltakozást váltottak ki. Aligha szerencsés dolog ugyanis olyan időszakban előállni ezekkel a vádakkal, amikor az olasz sajtó szinte minden héten szenzációs tálalásban hozza az új meg új, nagyszabású korrupciós botrányok híreit, amelyek főszereplői csaknem kivétel nélkül többé vagy kevésbé exponált kereszténydemokrata személyiségek. A DURVA TÁMADÁSRA az OKP józanul reagált. A párt lapja, a L’Unitá május 4-i számában tételesen felsorolta milyen forrásokból — az állami költségvetés mellett a tagdíjakból, a párttagok és pártoló tagok felajánlásaiból, a L’Unitá-fesztiválokból stb. — mekkora összegek folynak be a párt kasszájába. A „Mindnyájan tolvajok vagyunk” jelszó bedobása a választási kampányba könynyen a DC-re üthet vissza — szögezte le a kormánykoalíció pártjainak nem egy képviselője. A június 8-i erőpróba tétje: vagy folytatódik a DC által beindított jobbratolódási folyamat, vagy a választások hozzájárulnak — amint Enrico Berlinguer fogalmazott milánói választási beszédében — „annak a politikai kurzusnak a megállításához, amely a múlt évi parlamenti választások után indult el, s amelyet újjal felváltani valamennyi dolgozónak, a széles néptömegeknek elsőrendű érdeke”. Arató Gábor Tovább gyűrűzik Donat-Cattin ügye (Reuter, DPA) Az olasz parlament különleges vizsgálóbizottsága meghallgatta Francesco Cossiga kormányfőt, hogy tisztázza: van-e valami köze Cossigának Marco Donat-Cattin terrorista külföldre szökéséhez? Cossiga kormányfő ellen az a vád, hogy értesítette Donat-Cattin édesapját, a Kereszténydemokrata Párt főtitkárhelyettesét arról, hogy egy letartóztatott terrorista terhelő vallomása alapján várhatóan letartóztatási parancsot adnak ki immár két éve bujkáló fia ellen. Az idősebb Donat-Cattin — akit szintén kihallgatott a parlament bizottsága , azt állította, hogy nem Cossigától, hanem egy levélből értesült fia viselt dolgairól.