Magyar Hírlap, 1980. szeptember (13. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-02 / 205. szám
Tb.W/T.tffiai 2 1980.szrpiTMBER 2.KEDD__________________nemzetközi FoliTIKA___________________ Magyar HíRtars 7 KÜLFÖLDI LAPOKCBÓt ‘ - ■ ** 't-;£ ' Vhf^, whin'1-npflBAfl A Kambodzsai Népköztársaság elismerése India által, Kambodzsa erősödő kapcsolatai a szocialista és békeszeretű országokkal, egyértelműen bizonyítják a fiatal, független állam növekvő nemzetközi tekintélyét — állapítja meg a Pravda hétfői számában Ivan Sedrov. A kambodzsai helyzet rendeződése, a békés építőmunka sikerei nyugtalanságot keltenek Pekingben és Washingtonban, ahol továbbra is meddő kísérleteket tesznek, hogy életet leheljenek a nép által megdöntött és a történelem szemétdombjára vetett Pol Pot-ista hóhérrendszer ..politikai hullájába". Ennek érdekében Peking és Washington folytatja játékait a kiagyalt „kambodzsai kérdés” körül, s ebbe más államokat is be akar vonni, mindenekelőtt az ASEAN-országokat és Japánt. Céljuk az, hogy segítséget nyújtsanak a Pol Pot-ista bandáknak és más ellenforradalmi csoportoknak, amelyek — mint ismeretes —, Thaiföld területéről kiindulva tevékenykednek. Az ENSZ-közgyűlés következő ülésszakán továbbra is a nem létező „Demokratikus Kambodzsa” képviselője számára akarják fenntartani a világszervezetben azt a helyet, amely jog szerint a kambodzsai nép törvényes képviselőjét, a Kambodzsai Népköztársaságot illeti meg. A Pravda kommentárja felhívja a figyelmet, hogy Peking, a Vietnami Szocialista Köztársaság állandó ENSZ-képviselőjének közlése szerint, titkos megállapodást kötött Bangkokkal, s ennek keretében Thaiföldön keresztül katonai eszközöket szállít a Pol Pot-ista bandáknak. Az idén, az első félévben mintegy hatezer tonna fegyvert és élelmiszert szállítottak. DIEdifiZEIT — Ki a csökönyösebb: Jimmy Carter vagy a demokraták szamara? &PREOTHMMECKO REAO A Bolgár Népköztársaság aktívan hozzájárul a békés egymás mellett élés politikájának megszilárdításához a Balkán félszigeten — írja a bolgár külpolitikát elemző hétfői cikkében a Rabotnicseszko Delo. A BKP központi lapja egyebek között rámutat: a Bolgár Népköztársaság külpolitikája elválaszthatatlan része a szocialista közösség által folytatott, a biztonságot, az együttműködést, és az enyhülést szolgáló politikának. Bulgária különös jelentőséget tulajdonít a térség szocialista országaihoz fűződő kapcsolatainak — hangsúlyozza a lap. — Ennek megfelelően, egyre jobban fejlődik és mélyül a Romániával való együttműködés, erősödik a baráti és jószomszédi viszony .Jugoszláviával, és az ország erőfeszítéseket tesz az Albániával való kapcsolatok normalizálására és fejlesztésére. A lap nagy figyelmet szentel a Görögországhoz és Törökországhoz fűződő kapcsolatoknak. Bulgáriának az ezekhez az országokhoz való viszonyát a békés egymás mellett élés határozza meg. A balkáni országok társadalmi rendszereinek eltérő volta nem akadálya annak, hogy békében és jószomszédságban éljenek, hogy erőszak alkalmazása nélkül számolják fel a feszültségeket és konfliktusokat — hangsúlyozza a Rabotnicseszko Delo. A Bolgár Népköztársaságnak Görögországhoz és Törökországhoz fűződő kapcsolatait a politikai érintkezések szaporodása, a gazdasági és kulturális együttműködés jellemzi — mutat rá végül a lap. Indiai vélemény az ENSZ -képviseletről 10k ) Kambodzsa tárgyalásokat szorgalmaz (MTI) Kambodzsa álláspontja szerint csakis a tárgyalások vezetnek el a délkelet-ázsiai béke és biztonság helyreállításához — szögezték le a hét végén a Phnom Penh-i vezetők. .Hun Sen külügyminiszter egy nyilatkozatában hangoztatta, hogy a béke és stabilitás a térség minden államának közös hasznot hozna. Ennek megteremtéséhez elengedhetetlennek minősítette a három indokínai ország elleni kínai hegemonista politika megszüntetését, s azt, hogy „Thaiföld ne kövesse Kínát a Kambodzsai Népköztársasággal ellenséges irányzatában, tartózkodjon a kambodzsai belügyekbe való beavatkozástól”. Hun Sen kitért a vietnami csapatok kambodzsai jelenlétére is. Rámutatott, hogy e csapatok azért vannak Kambodzsában, mert Kína, az Egyesült Államokkal együttműködve, Thaiföld területét felhasználva fenyegeti Kambodzsa biztonságát és szuverenitását. „Amikor ez a fenyegetés megszűnik, a népi forradalmi tanács kérni fogja a vietnami csapatok azonnali visszavonását" — mondotta. „Kambodzsa új kormányának már az ENSZ-közgyűlés most megnyíló ülésszakán el kell foglalnia helyét a világszervezetben” — jelentette ki az Indiai Béke és Szolidaritási Szervezet elnöke vasárnapi hanoi sajtóértekezletén. ........ ...................—— ...■■■.........—-----............. " .... Az országos népi gyűlés ülésszaka ( ír) Kínában növekednek a hadikiadások (MTI) A pekingi sajtó első oldalon számol be az országos népi gyűlés ülésszakának megnyitásáról. A kínai televízió és az Új-Kína hírügynökség összefoglalója szerint a képviselők az ország gazdasági és pénzügyi helyzetéről elhangzott jelentéseket „őszintének, reálisnak és biztatónak" minősítik. A pénzügyminiszter beszámolója például első ízben tárta a kínai és a nemzetközi közvélemény elé azt a tényt, hogy a kínai állami költségvetés évek óta deficites, mi több, az elkövetkező két-három évben is az marad. A miniszteri expozéból kiderült, hogy az államháztartás tavalyi, tizenegy és fél milliárd dolláros deficitjéhez jelentős mértékben járult hozzá a hadikiadások emelkedése. Ezúttal tudta meg a kínai lakosság, hogy a szocialista Vietnam ellen tavaly februárban végrehajtott fegyveres agresszió nem kevesebb, mint másfél milliárd dollárba került Kínának. A képviselők vitáiban viszonylag kevés szó esik a pártvezetés által szorgalmazott „négy modernizálásról”. Annál nagyobb hangsúlyt kap a gazdasági kiigazítás politikájának folytatása. A KNDK pártjainak nyilatkozata l) Csen Tu Hvan beiktatása Szöulban (UPI, Reuter, AFP) Hivatalosan beiktatták Dél-Korea elnöki tisztségébe hétfőn Szöulban Cson Tu Hvan tábornokot,, az ország „erős emberét”, aki a hatalom igazi birtokosaként eddig a háttérből tartotta kézben az ideiglenesen szóhoz jutott polgári politikusokés A néhai Pak Csong Hi diktátor neveltje beiktatásakor mondott beszédében hangoztatta, hogy a „demokratikus rendszer bonyolult és aprólékosan kidolgozott intézmény”, amely „feltételezi az érettséget”. A tábornok szerint Dél-Koreában erre meg ■ nenoá ér meg a helyzet, de jelezte, hogy ilyen irányban szándékozik munkálkodni. (TASZSZ) A Koreai Munkapárt, valamint más észak-koreai pártok, illetve társadalmi szervezetek szombaton közzétett nyilatkozata felhívja a világ kormányait és parlamentjeit, demokratikus pártjait, valamint a nemzetközi és társadalmi szervezeteket, hogy határozottan ítéljék el a dél-koreai rezsimet és támogatóit. Az APN hírmagyarázója írja rgy / Nyugat-Európa kőolajtermilája / CARTER LEGNAGYOBB KÜLPOLITIKAI sikere — az amerikai sajtó szerint — a Camp David-i megállapodás, amely Washington pillanatnyi közel-keleti stratégiájának alapját képezi. Ez a felnagyított és a valóságnak meg nem felelő értékelés nem véletlen, célja, hogy elködösítse az USA mindjobban érzékelhető közel- és közép-keleti politikai kudarcait, természetesen az, iráni események alakulásával kapcsolatos elemzések és prognózisok katasztrofális melléfogásait is. Ebben az új helyzetben Washington számára, létfontosságúvá vált, hogy Camp David számára minél több szövetségest nyerjen meg, nem utolsósorban európai szövetségest. Nyugat-Európában több elsietett kijelentés hangzott el, amely pozitívan értékelte a Camp David-i megállapodást és jóváhagyta a közel-keleti rendezés kérdéseiben folytatott amerikai stratégiát. Igaz, az élet és az események legutóbbi alakulása egyeseket kijózanított, ám tény, hogy Washington még mindig Nyugat-Európa jóváhagyását szeretné megszerezni közel-keleti irányvonalához. Hivatkozik itt az atlanti szolidaritásra, az úgynevezett szovjet kihívásra adandó kollektív válasz szükségességére, azokra az állítólagos politikai és egyéb előnyökre, amelyek a közel-keleti amerikai diplomácia támogatása esetén égi mannaként hullanának Nyugat-Európára. Az öszinte elemzésből azonban kitűnik, hogy a Camp David-i diplomácia támogatásából semmiféle politikai, vagy más előny nem származik kontinensünk nyugati részének. A washingtoni stratégia lényege ugyanis a Kairó—Tel Aviv katonai és politikai tengely létrehozása, amely Washington stratégiai érdekeit biztosítaná a térségben. Ugyanakkor minden olyan amerikai kísérlet, hogy bővítse katonai és politikai jelenlétét a Közel- és Közép-Keleten a térség népeinek és kormányai többségének heves ellenállásába ütközik, mert az utóbbiak semmiképp sem akarják az imperialista beavatkozást belügyeikbe. HA A NYUGAT-EURÓPAI SZÖVETSÉGESEK mégis kötélnek állnának, számolniuk kell az ezzel járó kockázattal. Miután jócskán függnek az itteni energiatartalékoktól, az energiatermelő országokhoz fűződő kapcsolataik legcsekélyebb romlása is rendkívül súlyos, ha nem katasztrófáns következményekkel járhat. Nyugat-Európa a világ energiatermelésének 18,5 százalékát fogyasztja, miközben saját energiatartalékai — nem számítva az északi-tengeri tartalékok fokozatos kiaknázására irányuló törek- Ivést — mindössze 1,7 százalékátteszik ki a világtartalékoknak. Következésképp az EGK-országok a Perzsa-öbölből szerzik be kőolajszükségletük 70 százalékát (Japán a 87 százalékát), miközben az USA alig 16 százalékát. Eredménytelenül zárult egy „európai” energetikai politika kidolgozása, nem utolsósorban annak következtében, hogy az USA semmiképpen sem engedélyezhet egy egységes politikai vonalat — energetikai téren sem — nyugateurópai szövetségeseinek, mert olyan helyzetet akar teremteni, amelyben a nem szocialista világ energiatartalékai nagy része feletti ellenőrzési monopóliuma további „töltényeket” ad az amerikaiaknak, hogy politikai, gazdasági és más nyomást gyakorolhassanak partnereikre. Az amerikai kormány azt állítja, hogy a kőolajtermelő térség vagy térségek belügyeibe való amerikai beavatkozás a Nyugat „kollektív érdeke” lehet. A jeleidből ítélve azonban a dolgok ilyen fordulatába a nyugat-európai államok nem szándékoznak belenyugodni. Ékes binn viták erre a közös piaci országok javaslata például, hogy írjanak alá megállapodást a Perzsa-öböl térségének országaival folytatandó gazdasági együttműködésre. VAN MÉG EGY nem kevésbé lebecsülendő szempont. Izrael és Egyiptom Washington aktív részvételével, mint ismeretes, a palesztinok háta mögött próbál kidolgozni valamiféle közigazgatási autonómiát, amely meghagyná az izraeli katonai megszállást. Nyugat-Európa számára katasztrofális hiba lenne csatlakozni a palesztinkérdéssel kapcsolatos amerikai politikához, amennyiben ez azonnal rontaná kapcsolatait a vezető közel- és közép-keleti olajtermelő országokkal, amelyek — igaz, különböze aktivitással, következetességgel és őszinteséggel —, de támogatják a palesztinok igaz ügyét. Ezenkívül, amennyibyen Nyugat-Európa egyetért azoknak a tárgyalásoknak a célszerűségével, amelyek a Camp David-i megállapodás és az, 1979. március 26-i egyiptomi—izraeli „békeszerződés” cikkelyeinek szellemében hol felújulnak, hol megszakadnak Egyiptom, Izrael és az USA képviselői között, ezzel csak szembekerülne az egész palesztin ellenállási mozgalommal, annak minden ebből fakadó következményével együtt. AZ USA-NAK VALÓJÁBAN nincs közel-keleti politikája, van viszont a Közel-Keletért folytatott politikája, amelynek fő célkitűzése: kiszélesíteni az amerikai befolyást ebben a térségben, növelni az amerikai politikai és katonai jelenlétet. Feltehető, hogy Nyugat-Európában aligha akad politikus, aki kívánatosnak tartaná, hogy — képletesen szólva — elfűrészeljék annak a kőolajtermő fának az ágát, amelyen gyakorlatilag egész Nyugat-Európa ül. J. Dmitrijev 35 éve ért véget a második világháború 4. Évfordulós tanulságokkal MÁJUS 8-ÁN, 1945-ben, csak az európai hadszíntéren hallgattak el a fegyverek. Ahhoz, hogy a háború befejeződjék, még augusztusban le kellett győzni a német fasizmus ázsiai szövetségesét,Japánt. A második világháború ma 35 éve, 1945. szeptember2-án ért véget. Augusztus 8-án — pontosan három hónappal a német kapituláció után — a Szovjetunió, Jaltában vállalt kötelezettségének megfelelően, hadat üzent Japánnak. Már a hadüzenet másnapján — amely a Nagaszaki elleni amerikai atomtámadás napja is — hatalmas arányú szovjet katonai offenzíva bontakozott ki a távol-keleti arcvonalon. Vasziljevszkij marsall irányításával a Bajkálon túli front, valamint az 1. és a 2. távol-keleti front egységei, a csendes-óceáni haditengerészeti flottával együttműködve, több mint 4000 kilométeres arcvonalon nyomultak előre. Áttörték a japán védelmi vonalat Mandzsúriában, és rövid idő alatt 500—1000 kilométeres úton üldözték az ellenséget. Kemény csapásaikkal megadásra kényszerítették a több mint egymillió katonát számláló, jól képzett és fanatikus Kvantung-hadsereget. A kapitulációt augusztus 15-én jelentették be Tokióban, de a japán hadsereg egyes részei még folytatták a harcot, s az csak néhány nap múlva ért véget az egész fronton. A feltétel nélküli megadásról szóló okmányt végül szeptember 2-án írták alá az amerikai Missouri csatahajó fedélzetén. A SZOVJET HADSEREG tehát a háború utolsó pillanatáig harcolt a fasizmus legyőzéséért. Távol-keleti hadműveleteinek döntő jelentősége volt Japán térdre kényszerítésében. Erre azért is érdemes emlékeztetni, mert manapság Nyugaton divatos dolog lett úgy emlegetni a második világháborút,hogye a győzelemkivívásában az angol—amerikai katonai erőfeszítéseket emelik ki, lekicsinyelve a Szovjetunió áldozatait. Holott éppen a Szovjetunió viselte a legnagyobb terheket, 1944 nyaráig egyedül harcolva Európa földjén a hitleristák ellen. A számok önmagukért beszélnek: a háborúban több mint húszmillió szovjet ember vesztette életét, míg az angolok, franciák és az amerikaiak együttes vesztesége sem érte el a másfél millió főt. Harmincöt esztendő telt el a háború befejezése óta. E negyedfél évtized alatt — bár a világ számos pontján ma is dörögnek a fegyverek — az emberiség hozzászokott a békéhez. Érthető ez; nem a háború, hanem a béke a természetes állapot a nemzetek egymás közti viszonyában. Különösen becsülik a békét Európa népei, mert földrészünkről indult ki mindkét pusztító világháború, s éppen kontinensünkön sikerült már 35 éve hallgatásra ítélni a fegyvereket. EZÉRT KÜLÖNÖSEN AGGASZTÓ, hogy napjainkban Nyugaton a két világrendszer harcának „katonai megoldásával” kacérkodnak. Pedig a földet többszörösen megsemmisíteni képes atomarzenálok korában az új háború egyet jelentene az emberiség öngyilkosságával. A globális katonai erőegyensúly körülményei között a támadó fél nem háborút nyerne, csupán néhány perc haladékot, annyival később semmisülne meg a megtámadottnál. Jól tudják ezt Washingtonban és a NATO-parancsnokságokon, mégis azt próbálják elhitetni a világgal, hogy lehetséges a korlátozott atomháború. Teszik ezt abban a reményben, hogy az elviselhetetlent elviselhetőnek beállítva, könnyebben fogadtassák el a Szovjetunió és a szocialista tábor ellen irányuló új fegyverkezési progamjaikat, amelyeknek célja a katonai fölény megszerzése. Alapos okkal minősítette tehát veszélyesnek Leonyid Brezsnyev az Egyesült Államok egész politikáját, s kiváltképp a korlátozott atomháború nemrég meghirdetett doktrínáját, Alma-Atában mondott beszédében . Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy számos szovjet tárgyalási javaslat a Nyugat asztalán fekszik, s hogy ezek mindmáig válaszra várnak A Szovjetunió tárgyalási készségét hangsúlyozta a szovjet államfőéivel: a-/. levele? ii. a med erálsi múlt héteni*'intézett 15 NATO- tagállam vezetőjéhez. A BÉKE MEGŐRZÉSÉHEZ — a történelem leckéje erre tanít — minden érdekelt fél jóakarata szükséges. A fasizmust annak idején Nyugat és Kelet együttesen győzte le. Akkor a józanul gondolkodók szövetkeztek a háború, az esztelen öldöklés ellen. Az ilyen tartalmú egyetértés eszméje — 35 évvel a második világháború befejezése után — ugyancsak időszerű. K . G.