Magyar Hírlap, 1980. október (13. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-22 / 248. szám
Magyar Hírlap , ID. A események - tudósítások .so. október 22, szerda 9 A fogyasztók érdekvédelmében * / Tanácskozás a kereskedelem társadalmi ellenőrzéséről Tudósítónktól. — Az áruellátás eddigi színvonalának megőrzését politikai feladatnak tekintjük — jelentette ki Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettes kedden, az országos kereskedelmi társadalmi ellenőri konferencián. A fogyasztók érdekvédelmét ellátó kereskedelmi társadalmi ellenőrök öt esztendővel ezelőtt tartottak hasonló országos eszmecserét. A több mint tízezer társadalmi aktivista most az elmúlt időszak tapasztalatait összegezte, és felkészült az elkövetkező évek feladataira. Lauthán Ferenc miniszterhelyettes a kereskedelem feladatairól szólva nélkülözhetetlennek nevezte a társadalmi ellenőrök tevékenységét. Elmondotta, hogy ők testesítik meg azt a fogyasztói szemléletet, amely segít felszínre hozni a vásárlókat bosszantó hibákat, ellentmondásokat. Különösen sok jelzést kapott a minisztérium a hiánycikkekről és ezért kezdeményezték azt az akciót, amellyel termelőket toboroztak az egyes hiányzó közellátási cikkek gyártására. Duschek Lajosné, a SZOT titkára a társadalmi ellenőrzés tapasztalatai alapján összegezte azokat a jelenségeket, amelyekre már ma, de a jövőben még inkább több figyelmet kell fordítani. A fogyasztói, majd a termelői árak változása — mondotta többek között a SZOT titkára — kétségtelenül sok munkát adott a kereskedelem számára, és általában jól birkóztak meg a feladattal. A társadalmi ellenőrök észrevételeit azonban érdemes megszívlelni, mert nagyon sok bosszúságot okoz a fogyasztóknak a kiskereskedelmi bolthálózatban tapasztalható bizonytalanság. Az árváltozást követően ugyanis akadtak üzletek, ahol az új árakat késve, vagy hibásan tüntették fel. Azóta is előfordul, hogy a megváltozott árakat nem jelzik azokon a termékeken, amelyeket még a régi feliratos csomagolásban árulnak. Ezek a hibák visszaélésre, a fogyasztók megkárosítására adnak lehetőséget. Az alapvető élelmiszer-ellátás folyamatos és kielégítő. Hibák azonban — a társadalmi ellenőrök tapasztalatai szerint — itt is előfordulnak. A főváros kisebb élelmiszerüzleteiben, a községekben és a településeken a boltvezetők árumegrendelését a túlzott óvatosság jellemzi. A konferencián a jövőre gondolva, elhatározták, hogy nagyobb gondot fordítanak a társadalmi ellenőrök szakmai felkészítésére, rendszeres tájékoztatására és javaslataik hasznosítására. A tanácskozás számos társadalmi ellenőr kitüntetésével zárult. A vendéglátást nem érdekli a Kereskedelmi pénztárosok versenye A budapesti élelmiszerüzletek, ABC-áruházak pénztárosai már megkezdték a vetélkedést, közülük kerülnek a legjobbak a csütörtöki döntőbe, ahol kiderül, hogy elméleti felkészültségénél, gyakorlottságánál fogva ki az ország legügyesebb, leggyorsabb és legpontosabb pénztárosa. Az október 21—24. közötti országos pénztáros verseny szervezői keddi sajtótájékoztatójukon elmondották, hogy ezúttal háromszázötvenen vesznek részt a vásárlók színvonalas kiszolgálását, a bolti forgalom gyorsítását célzó vetélkedőn. A kétévenként megrendezett pénztárosverseny szerves része az önkiszolgáló üzletek legfontosabb beosztásában dolgozók továbbképzésének. Ezért is sajnálatos, hogy a vendéglátóiparban — ahol pedig ugyancsak gyarapszik az önkiszolgáló éttermek, büfék hálózata — mindössze egyetlen vállalat nevezett a versenybe, amelyet az érdeklődés hiánya miatt ebben az ágazatban ezúttal nem rendeztek meg. Ntem az újságíróklub kényelmes foteljében, és rád gondoltam, Nagyanyám. Idős emberek a közlekedésben — ez volt a sajtótájékoztató témája, s már alig-alig figyeltem az előadóra, mert eszembe jutottál, amint mindig elsőként álltál föl az ünnepi asztaltól. Neked mindig előbb gyújtottunk gyertyát karácsonykor, mint a család többi tagjának, hiszen siettél haza Pestimrére, még a sötétedés előtt. Féltél az utazástól, a forgalomtól, hiába vitt szinte háztól házig az autóbusz. Nehezen közlekedtél, s nekünk — a számodra teljesen érthetetlen rohanásban, hajszában — nagyon ritkán jutott időnk elkísérni, esetleg autónkba invitálni téged. Nem is nagyon igényelted, és nem szívesen aludtál „idegen” helyen sem, ragaszkodtál megszokott ágyadhoz. Mi — talán kényelemszeretetből is — elfogadtuk érveidet. És te álltál a szürkülő alkonyatban az átkelőhelynél, vártad: kevesebb legyen a jármű, hogy elindulhass a túloldalra. Nagyanyám, ugye mindig több lett a gépkocsiból? Egyre nagyobb lett a sebesség is, amelylyel a környező világ elfutott melletted. Látásod és hallásod megromlott, ízületeid megkoptak, tébláboltál az úttesten, amikor már rég pirosra váltott a lámpa, s nem értetted, hogy az egyébként kedves emberek miért türelmetlenek, mit integetnek, dudálnak, villognak? Tudod, azóta nagyon sokat gondolkoztam, miért, hogy ingerültebbek vagyunk a gyámoltalan öregek láttán? Hogy mozgunk magunkban, pont most kellett erre jönnie? Tolakszik a villamoson, ideáll elénk a sorba, utazott, vásárolt volna délelőtt, hiszen ráér, nyugdíjas. És tudod, hányszor szégyelltem el magam ezekért a gondolatokért? Mert hiszen nem érdemelted, nem érdemelitek. Hazánkban ma körülbelül kétmillió a nyugdíjasok száma, s évente mintegy 40—50 ezerrel lesznek többen. Vagyis: minden ötödik magyar állampolgárra azt kell mondanunk, hogy öreg? Hogy elérték azt a kort, amelyről Nyírő Gyula, a pszichiátria egykori kiválósága azt tanította, hogy mindenki meg kívánja érni, de mindenki retteg tőle? Nem hinném, hogy erről van szó. Az Egészségügyi Világszervezet egyik ajánlásában már a hetvenes évek elején a statisztikai besorolásnál a betöltött 45. esztendőben jelölte meg a fiatalkor határát. Hatvanéves korunkig középkorúak vagyunk, s azután lépünk az öregség kezdeti szakaszába. Valójában öregek pedig csak hetvenötödik évünk után leszünk. Nem is olyan rossz, ha arra gondolunk, hogy még a múlt század közepén is huszonöt év volt az átlag életkor Magyarországon. A civilizáció, elsősorban az orvostudomány fejlődése, kétségkívül hosszabbá teszi életünket, társadalmunkat pedig a szó legnemesebb értelmében megajándékozza a nyugdíjaskort betöltő, de testileg, szellemileg ép emberekkel. Velük kellene valahogy okosabban „gazdálkodnunk”, s nem öregnek, ergo, kisebb értékűeknek elkönyvelni őket a több évtizedes munkaviszonyt koronázó búcsúztató másnapján. A mai nyugdíjasoknak különösen sokat köszönhetünk. Fiatal éveikben égett a világ. Emberi, szakmai kiteljesedésük esztendői egybeestek a háború sújtotta ország újjáépítésével, a mai társadalmunk létezéséhez, fejlődéséhez szükséges körülmények megteremtésével. És legtöbbjük tudását, tapasztalatait ma sem nélkülözhetjük. Hajlamosak vagyunk ugyan mindenhol „fiatalítani”, mivel valóban kell a hely az ifjabbaknak. Ám a húsz-, harminc- és negyvenévesek jogos előretörésével nem kell kiűznünk a ringből az ötveneseket, a hatvanasokat és egyáltalán senkit, aki még segíteni tudott. De messzire szaladtak a gondolataim, Nagyanyám. Csak hát tudod, ha arról hallok, hogy segítsük az időseket a közlekedésben, nekem mindig eszembe jut, miért csupán ott? És miért csak segítsük? Nem biztos, hogy éppen erre szorulnak rá. Éljünk velük együtt, fogadjuk el — mert van mit elfogadni —, amit adnak nekünk, az alig-alig fiatalabbaknak. Hiszen talán nincs is olyan nagy különbség az évek száma szerint.Madách is azt írta Az ember tragédiájában: „Minden mi él, az egyenlő soká él, / A százados fa és egynapos rovar, / Eszmél, örül, szeret és elbukik. / Midőn napszámát, s vágyait betölté, / Nem az idő halad: mi változunk, / Egy század, egy nap szinte egyre megy.” Borbás Katalin Nagyanyámnak régi utakra Politikai könyvnapok Immár 19. alkalommal rendezzi meg a Kossuth Könyvkiadó a pártszervezetekkel közösen a politikai könyvnapokat. Kulturális életünk e jelentős eseményének ünnepélyes megnyitóját november 3-án Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Megyei Művelődési Központban tartják, ahol kiállítás is nyílik az elmúlt években kiadott és az ez alkalomból napvilágot látott politikai művekből. A fővárosi megnyitó színhelye november 5-én Kőbányán, a X. kerületi pártbizottság székháza lesz. Az újdonságok között megtalálják az érdeklődők Faluvégi Lajosnak, a Pénzügyeink a hetvenes években című kötetét, melyben a szerző egyebek között tárgyalja a pénzügyi politikai és szabályozás kérdéseit, a gazdasági szerkezet jellemzőit, a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokat. Pozsgay Imre Demokrácia és kultúra című kötetében az 1968 és 1980 között megjelent tanulmányaiból, cikkeiből, beszédeiből,interjúiból talál válogatást az olvasó. Pója Frigyesnek, a Magyar külpolitika című műve a külpolitikánk fő elvi és gyakorlati kérdéseit foglalja össze. A Magyar Szociáldemokrata Párt — 1933 és 1944 közötti — politikai fejlődésének fő folyamatait vázolta fel Pintér István A Szociáldemokrata Párt története című könyvében. Ugyanerről a korról vall személyes sorsán keresztül Kállai Gyula, az Életem törvénye című visszaemlékezésében. f iClvi?6’*" A faszén reneszánsza Heves megyei tudósítónktól. A Bükk-fennsík és a Mátra-vidék erdeiben ősi mesterség a faszénégetés. A tisztásokon, az erdei utak mentén épített boksák felszálló füstje jelzi, hogy a hatalmas kövekkel körbezárt kemencében izzik a fa. A különös mesterség művelői már a XVIII. században ismertek voltak ezen a vidéken, s messze földre szállították a háztartási faszenet. Később már kohászati célokra is használták, s ezzel végérvényesen a keresett árucikkek közé került e hegyvidéki „termék”. A faszén karrierje az elmúlt két évtizedben ismét magasra ívelt, amikor a nyugat-európai országokban divatba jött a grillsütés. Az NSZK, valamint Svédország igényli a legtöbb faszenet, amelyet — mintegy 1200 tonnát — a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szállít 10—15 kilós zsákokban, illetve 2—3 kilós műanyag zacskókba csomagolva. Hazai vásárlóink közül főként a csepeli gyáróriás veszi a legtöbbet, mintegy ezer tonnát használnak fel évente kohászati célokra. 1 ■ / Környezetvédelmi konferencia Ma már nem kampány Kedden a Technika Házában háromnapos környezetvédelmi konferencia kezdődött Urbenvita ’80 címmel. Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes, Bonifert Ádám, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese és Gonda György államtitkár, az Országos Környezet-, és Természetvédelmi Hivatal elnöke tartott előadást a hazai környezetvédelem jelenlegi helyzetéről és feladatairól. Az előadások rámutattak, hogy településeink környezetének minősége általában nem kielégítő. Az előadók kifejtették, hogy a környezetvédelem ma már nem kampány, nem divat, hanem tervszerű, összehangolt cselekvés, amely szorosan illeszkedik a népgazdasági terv rendszerébe, a gazdaságpolitika szerves része. Az 1976-ban hozott környezetvédelmi törvény szellemében már sok hasznos intézkedés és szép eredmény született, de még így is jó néhány súlyos gond nehezíti a lakosság és a szakemberek helyzetét. Ilyen például a csatornahálózat nem kellő mértékű kiépítése, emiatt sok helyen emésztőgödrökben tárolták a szennyvizet, majd szippantókocsikkal szállítják el az úgynevezett szikkasztó tavakba, amelyek bűzlenek, elmocsarasodnak , szennyezik a környezetüket. A zaj is kellemetlen és ártalmas kísérője a civilizációnak. Néhány évvel ezelőtt hatályon kívül helyezték az elavult csendrendeletet, helyébe új, az egész országra érvényes szabályozás még nem született. Vizi úton olcsóbb a Dunáról a tengerekre A Közlekedéstudományi Egyesület szervezésében kedden a Kelet- és Nyugat-Európa hét országából érkezett szakemberek, továbbá a hazai külkereskedelem és szállítmányozás, a közlekedés és a hajóipar képviselőinek részvételével megkezdődött a Duna-tengerhajózás fejlesztését szolgáló kétnapos nemzetközi kollokvium. A Technika Házában megtartott tanácskozás első napján Kovács István, a KPM hajózási főosztályvezetője, a MAHART vezérigazgatója a Dunatengerhajózás közlekedéspolitikai jelentőségéről, a folyam-tengerhajózás szélesítésének lehetőségeiről, s az ezzel kapcsolatos hazai és nemzetközi teendőkről tartott előadást. Az alacsonyabb költségek, és az egyre korszerűbb hajózási szolgáltatások nyomán fellendülőben van a Duna-tengeri forgalom. Vízi közlekedésünk jó néhány fontos külkereskedelmi fuvarozási megbízásnak tesz eleget: évek óta vízi úton érkeznek hazánkba a marokkói az algériai és a tunéziai nyersfoszfát-szállítmányok. Csaknem kétmilliós leltárhiány Krumpli a kocáknak A történet — legalábbis a rendőrség vizsgálata szerint — három évvel ezelőtt kezdődött. A Szabadság termelőszövetkezet és a TSZKER gazdasági társulás Teleki téri, 13. számú árudájában leltárhiány mutatkozott. Hogy miért? — arra egyelőre még nincs magyarázat, mindenesetre tény, hogy a zöldség-gyümölcs bolt vezetője, a 40 éves Takács Lászlóné született Steiner Mária és helyettese, a 38 éves Juhász Mátyás — mindketten büntetlen előéletűek — igyekeztek elleplezni. Az üzletben egyébként minden esztendőben kétszer tartottak leltárt, s ők 1979. november 26-ig valamennyit meghamisították, hogy eltussolják a korábbi hiányt. Manipulációikhoz segítőtársra találtak az 59 éves Sepsei Sándor gödöllői lakos személyében, aki a társulás elszámoltatási csoportjának, azaz a leltárellenőrzésnek volt a vezetője. Takácsné és Juhász az esedékes leltárak előtt mindig megvizsgálták, tulajdonképpen menynyi árujuknak is kellene lenni. A készletekből természetesen mindig hiányzott, s a pótlásra nagy mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt szereztek be. Ezeket azután a leltárbizottságnak úgy jelentették, mint a boltba szabályos úton beérkezettet. Ily módon öt leltár eredményét hamisították meg, több százezer forint értékben. Tavaly november végére az úgynevezett terheletlen, vagyis a zsebből vásárolt áru 470 ezer forintot tett ki. Az idei első félévi leltárnál, amelyre június 10-én került sor, lelepleződtek. A hiány ekkor már 1 millió 800 ezer volt. A termelőszövetkezeti társulás nyomban fegyelmit indított Takácsné és Juhász ellen, majd megtette a rendőrségi feljelentést is. Anyomozás megállapította, hogy a boltvezető és helyettese a napi bevételből is sikkasztott. A forgalomtól függően kivettek a kasszából, volt úgy, hogy 5-6 ezer forintot is. Egyébként összesen félmilliót ismernek el. Kiderült az is, hogy a leltármanipulációkat minden esetben Sepsei segédletével követték el, aki ezért részesedést kapott, de gyakorta honorálták aranyékszerrel, ajándékkal, s mivel háztájiban sertést tenyésztett, burgonyával is. Tavalyelőtt, a novemberi leltárt is Sepsei értékelte ki. Kiderült, hogy az árudának 18 ezer forint a hálómegtakarítása. Sepsei megegyezett Takácsijával, hogy utólag megváltoztatják két tétel burgonya árát, erről árváltoztatási jegyzőkönyvet állítanak ki, s visszamenőleg elszámolják. A „megtakarításon” azután megosztoztak. A Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya az ügyben még folytatja a nyomozást. Juhász és Sensei előtető- utóztatásban van, Takácsné esetében — tekintettel egészségi állapotára — erre nem került sor. B. K.