Magyar Hírlap, 1981. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

2 1981. JANUÁR 1. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA MA­GYAR Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL IüE Eifil Armand Hammer, az ismert ameri­kai nagyiparos, aki­­10 évvel ezelőtt az elsők között lépett üzleti kapcso­latba a szovjet állammal, interjút adott a napokban az Izvesztyijának. Az első kétoldalú szovjet-ame­­rikai ügyletet — egy szovjet az­besztlelőhely közös feltárását — és a legutóbbi, 20 évre kötött és ösz­­szesen csaknem 22 milliárd dollár értékű komplex megállapodásokat összehasonlítva Hammer megálla­pítja, hogy azokat egyrészt az el­vi hasonlatosság, másrészt a mé­retek óriási különbözősége jellem­zi. Az elvi hasonlatosság alapja — mondja Hammer — hogy a Szovjetunió töretlenül folytatja a békés egymás mellett élés és együttműködés útját. A Szovjetunió nem mindenna­pi gazdasági fejlődése szélesebb távlatokat teremt a szovjet— amerikai gazdasági együttműkö­déshez. Az SZKP XXVI. kong­resszusa elé terjesztendő és az 1981—85. évekről, illetve 1990-ig szóló tervekről Armand Hammer a következőket mondta: — A táv­latok, amelyeket ez a terv célul tűz ki, valóban hatalmasak. Egyetlen korábbi ötéves terv sem helyezett ekkora hangsúlyt a szovjet emberek jólétének növelé­sére, hogy sem a Camp David-i próbál­kozás, sem pedig annak bármilyen „felújított”, esetleg Jordániával bővített változata nem teremthet megnyugtató megoldást a térség­ben. Izraelnek tárgyalóasztalhoz kell ülnie a palesztin nép törvé­nyes képviselőjével, a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. 9frteitfr­eitunfl Bruno Kreisky osztrák kancellár a lapnak adott interjújában ismét leszö­gezte, hogy nem kívánja jelöltetni magát az 1983-as parlamenti választá­sokon. A több mint tíz éve hivatalban levő kormányfő kifejtette, hogy ha az Osztrák Szocialista Párt továbbra is igényt tart a lakosság többségének bizalmára, akkor már jóval a válasz­tások előtt tisztáznia kell az utódlás kérdését. Az új kancellár és pártelnök tisztségét ugyanis a jövőben sem lenne helyes különválasztani Kreisky szerint. A kancellár kül­politikai tekintetben az 1981-es esztendőt nehéznek tekinti. Euró­pai szempontból bizalommal néz az új amerikai kormány hivatal­ba lépése elé! Latin-Amerikáról viszont ismét kifejtette, hogy a je­lenleg szilárdnak tűnő katonai diktatúrák amerikai támogatása szükségképpen polgárháborúk ki­robbanásához vezet majd. Kreisky kancellár kifejtette, HOBOE BPEMH A jövőbe vetett bizalommal kö­­­szöntjük az 1981-es évet — írja Va­­gyim Zaglagyin, a Novoje Vremja ha­sábjain. Az 1980-as évet elemezve meg­jegyzi, hogy az agresszió és a reakció erőinek nem sikerült eltemetni az enyhülést ott, ahol az kezdődött — Európában. Az enyhülés továbbra is léte­zik, sőt, eredményeket képes fel­mutatni. Ezt olyan tények tanú­sítják, mint Leonyid Brezsnyev találkozója a francia elnökkel, a nyugatnémet kancellárral, és a szovjet vezető indiai látogatása. Erről tanúskodnak az Európában levő nukleáris fegyverzetek kor­látozásáról Genfben megkezdett szovjet—amerikai tárgyalások, a madridi találkozó, valamint a bécsi tárgyalások haladását szol­gáló lépések. Ezt bizonyítja a ke­­let-nyugati gazdasági kapcsolatok további fejlődése is. Az új évben folytatni kell a bé­ke megszilárdításának nehéz fel­adatát, a harcot az enyhülés, a nemzeti függetlenség és a társa­dalmi haladás ellenségeivel szem­ben. A küzdelem nehéz lesz, hi­szen a régi világ még hatalmas anyagi tartalékokkal rendelkezik. THE OBSERVER Újsághír: Teng Hsziao-ping Hua Kuo-feng elmozdítását szorgalmazza. Év végi nagytakarítás Pekingben ­ Az NDK és az NSZK viszonya Vissza az alapszerződéshez FORDÍTVA IS IGAZ a meg­állapítás, amely szerint a két né­met állam közötti viszony alaku­lása elválaszthatatlan az európai enyhülési folyamat alakulásának egészétől: a két német állam vi­szonya érzékeny műszerként re­gisztrálja az európai kapcsolat­rendszer meghatározó mozgásait. Nem azért, mert mindkét ország állam nevében ott a „német” szó, hanem azért, mert határuk egy­ben a két világrendszer és a két európai katonai szövetség leg­hosszabb határvonala is. Viszo­nyukat már ez önmagában is bo­nyolulttá tenné, de még tovább komplikálja, hogy az NSZK vál­takozó kormányaitól függetlenül, éppen ezt a határvonalat nem is­meri el államhatárnak. Nem se­gíti elő a mindenkori kibontako­­záshoz szükséges tisztánlátást az a tény sem, hogy a bonni kormá­nyok makacsul ragaszkodnak a különleges viszony” és a „bel­­német kapcsolatok” fikciójához. A nyáron, amikor az NSZK-ban jártam — a politikai élet gépe­zete már elmerült a választási kampányban —, kollégák, de po­litikusok is némi naivkodó cso­dálkozással emlegették, hogy „Af­ganisztán ellenére, vagy éppen azért”, nemcsak, hogy nem rom­lottak a két német állam kapcso­latai, hanem most (akkor) még éppenséggel felhőtlenebbek, mint bármikor korábban. A kapcsola­tok valóban korrektek voltak, de ha ez egy valami ellenére való állapotot tükrözött, akkor inkább lehet szólni az NSZK-ban mes­terségesen szított fikciós közhan­gulatról, s ami ennél lényege­sebb: a mögötte álló tudatos po­litikai vonalvezetésről. Ez, a lé­nyeget tekintve, nem ismeri el szuverén államnak az NDK-t. Kétfelől: egyrészt minduntalan megkérdőjelezi az államhatalom legalitását, másrészt igényt for­mál állampolgárainak képvisele­tére. Már volt róla szó e hasábo­kon, hogy a bonni koalíciós és ellenzéki pártok között a válasz­tási kampányban e közös alapról kiindulva csak az volt a különb­ség, hogy ki képviselné jobban. Berlin példamutató önmérséklet­ről és a be nem­ avatkozás (ezút­tal a választási kampányba való be nem avatkozás) elvének mesz­­szemenő tiszteletben tartásáról tett tanúbizonyságot, amikor gya­korlatilag válasz nélkül hagyta a sérelmére követett bonni belső gyakorlatot, és az államközi érint­kezés szintjén kitartott a kapcso­latok korrekt jellege mellett. AZ NDK VEZETÉSÉNEK tö­rekvése most sem változott, de éppen e törekvés érvényesítése — a kapcsolatok korrekt jellegének megőrzése, mi több, tovább­fejlesztésük — érdekében múl­hatatlanul szükségessé vált, hogy felhívják a figyelmet néhány alap­igazságra és néhány alapvető kö­vetelményre. Kiindulópontul az éppen nyolc éve megkötött alap­­szerződés szolgál, amely lényegé­ben önálló, szuverén és független államoknak ismerte el a szerződő feleket. E kompromisszumos jel­legű szerződés több kérdést nyit­va hagyott, így az állampolgárság és az NDK—NSZK-határ elismerr­v —k­t­ö­résének, továbbá az egymásnál működtetett külképviseletek szint­jének, megnevezésének kérdését. Az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az említett kérdések rende­zetlensége egy idő múlva a to­vábbi normalizálás akadályává válik. A jóhiszemű feltételezés az volt, hogy az alapszerződés tala­ján rendre sor kerül megoldá­sukra. Ehelyett az történt,­­hogy a nyugatnémet kereszténypárti ellenzék a karlsruhei alkotmány­­bíróság elé vitte az alapszerző­dést, ahol „bebizonyították”, hogy az ellentétes a bonni állam alap­okmányával, így ahelyett, hogy a bonni kormány teremtett volna a továbblépéshez szükséges megfe­lelő belpolitikai feltételeket, az ellenzék teremtette meg az ellen­kező értelmű belső feltételeket, s ennek a kormány tulajdonképpen alárendelte magát. A fonák hely­zet csak újabb hangsúlyt kapott azáltal, hogy az őszi választáso­kon megerősödött FDP nagyobb beleszólást kért és kapott a kor­mánypolitika alakításába, első­sorban a józanul gondolkodó szo­ciáldemokraták rovására. Berlinben rámutatnak, hogy a nyugatnémet politikában bizonyos neorevansizmus­­ tapasztalható. Ennek lényege a „bel­német” kap­csolatok különleges jellegének hangsúlyozása, és ezzel a valójá­ban lezárt „német kérdés” mes­terséges nyitva tartása, miáltal a kormánypolitika tulajdonképpen párhuzamossá vált a keresztény­­­párti vonalvezetéssel. Az NDK nyilvánvaló célja, hogy Bonnt az alapszerződéshez való visszaté­résre késztesse és legalább — ha csak távlatilag is — elérje az NDK-állampolgárság bonni elis­merését. Ez, a határok nemzetkö­zi jogi elveknek megfelelően tör­ténő kijelölésével és elismerésé­vel, a be nem avatkozás elvének az érintettek érdekeinek megfe­lelő elfogadásával lehet a tovább­lépés, a kapcsolatok fejlesztésé­nek alapja. AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG kér­dését illetően egyébként az NDK — még Bonnból nézvést is — kedvező pozícióban van, hiszen az NSZK valamennyi „védhatalmá­­val”, főbb szövetségeseivel kötött már konzuli megállapodást, leg­utóbb az Egyesült Államokkal, amit a Népi Kamara éppen két hete ratifikált. Ez alkalommal mondott beszédében Oskar­­ Fi­scher külügyminiszter külön is felhívta a figyelmet arra, hogy e konzuli szerződések megköté­sében tükröződő államközi együtt­működés elvei magukban fog­lalják az államok kölcsönös kö­telezettségvállalását egymás szu­verén egyenrangúságának és egyediségének, valamint a szuve­renitásból fakadó jogoknak, kö­zöttük az állampolgárság rende­zésének a tiszteletben tartására. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsá­nak elnöke, az elmúlt hetekben többször is emlékeztetett rá, hogy az NDK mindig tiszteletben tart­ja az általa kötött szerződéseket. Ugyanezt várja el Berlin partne­reitől, közöttük az NSZK-tól. Töb­bek között azt, hogy ne válogas­son a számára kedvező és nem annak ítélt szerződések között. Például úgy, hogy tranzitmegál­lapodás — igen, alapszerződés — nem. Különösen időszerűvé vált a figyelemfelhívás, a kapcsolatok állapotáért való közös és kölcsö­nös felelősségre való utalás most, december közepén, amikor a NATO miniszteri tanácsülése nyíltan is hangot adott a washing­toni sugallató beavatkozási szán­dékoknak. Beavatkozás egyfelől egy, a NATO-hoz nem tartozó or­szág — Lengyelország — ügyeibe, és saját szövetségeseivel fenntar­tott kapcsolataiba, másfelől ez utóbbiak és a többi európai or­szág közötti kapcsolatokba. Utó­lag ugyan hivatalosan megcáfol­ták a nyugatnémet DPA hírügy­nökségnek azt a brüsszeli értesü­lését, amely szerint Muskie ame­rikai külügyminiszter konkrét, négypontos akcióprogramot: 1. a Szovjetunióval folytatott összes leszerelési, gazdasági és pénzügyi tárgyalás megszakítása, 2. az NDK és az Európai Közösség között ki­alakult kapcsolatok megszakítása, 3. minden magas szintű politikai kapcsolat megszakítása, 4. min­den kulturális csere felfüggesz­tése — terjesztett elő, de magá­ból a hivatalos közleményből is kiderül, hogy a tagállamok közös fellépést vesznek fontolóra, éppen a beavatkozás jelzett irányában. NATO-ELHATÁROZÁSBÓL ve­szélyeztetné ez a két német ál­lam közötti kapcsolatok kiépített rendszerét, működő gépezetét, ami pedig mindkét félnek előnyös. Hiszen a követelmények rögzíté­sével párhuzamosan rendszeresen ülésezik a határkijelölő bizottság, a tranzitkérdésekkel, az egyéb közlekedési természetű ügyekkel foglalkozó vegyes bizottság, az egészségügyi bizottság. A most zárult évben mintegy tízmilliárd elszámolási egység értékű keres­kedelmi forgalom bonyolódott le a két ország között, s új megál­lapodások is tárgyalás alatt áll­nak, közöttük egy műszaki-tudo­mányos, egy jogi-szabványügyi, és egy jogsegélyegyezmény. Hogy ez az irányzat fennmaradjon, Bonn­nak is tennie kell valamit érte. Szalay Hanna Optimizmus nélkül Év végi mérlegkészítés világszerte Az óév és az új év határmezsgyéje alkalmas pillanat az elmúlt év vizsgálatára, az 1981-es előrejelzések készítésére. E mérleg­készítésekből közlünk néhányat szemlénkben. PÁRIZS. Az „árcédulák tánca” — ahogy Párizsban az egymást követő áremelkedéseket nevezik — tavaly különösen fergeteges volt. A franciák már felidézni sem képesek, mi mennyibe került 12 hónappal ezelőtt. Drágább lett a kenyér, a hús, a zöldség és a gyümölcs, a benzin és az autó, a lakbér és a kommunális szolgál­tatások, a metróviteldí­­ak és azt orvosi ellátás. A kőolajtermékek ára hatszor emelkedett. Manap­ság az épületek fűtése majdhogy­nem fényűzésnek számít, 12 hó­nap alatt a fűtőolaj 50 százalék­kal drágult. Január 1-től ismét emelkedik a lakbérek és kommu­nális szolgáltatások ára. LONDON: Nagy-Britanniában az idén is emelkedni fog a mun­kanélküliség, amely 2,24 millió fővel máris a legmagasabb fél évszázada, és az elmúlt évben 30 százalékkal növekedett. Ezzel a borús gazdasági előrejelzéssel búcsúzott a szigetországban fiz óév, amely a nagy 1929—30-as válság óta legsúlyosabb gazdasá­gi visszaesést hozta. A konzerva­tív kormány egyebek között azzal válaszol a válságra, hogy — szin­tén először 1930 óta — még ront­ja is a munkanélküliek helyze­tét: újévtől heti átlagban 3,67 fonttal csökkenti a munkanélküli­segélyek, táppénzek, anyasági és özvegyi segélyek összegét. Az infláció mértéke meghaladja a 15 százalékot. Egy gazdaságkutató magáninté­zet, a Manpower 1500 brit nagy­­vállalat megkérdezése után arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági válság még 1981-ben sem éri el mélypontját, és a munkanélküliség 1982-ben is nö­vekedni fog. A vállalatok egy­­harmada készül elbocsátásokra a következő negyedévben, és több­ségük úgy véli, hogy a lassú fel­lendülés még egy év múlva sérti kezdődik meg. BONN: Kormányforrások és vezető gazdasági intézetek előre­jelzései az NSZK-ban az idén 4,5 százalékos átlagos áremelke­dést jósolnak. Az elektromos­energia- és fűtési költségek 18 százalékos drágulását jelentették be Hamburgban, Münchenben, Stuttgartban és más nagyváro­sokban. NEW YORK. A „komor kará­csony” az egész 1981-es évre rá­nyomja bélyegét. Ez a véleménye az amerikai sajtónak, amely sze­rint a feltartózhatatlan infláció az idén is felborítással fenyegeti a szolid családi költségvetéseket. Az USA mezőgazdasági minisz­tériuma szerint 1981-ben az élel­miszerek ára átlagosan 12—15 százalékal növekszik. Ez azt je­lenti — hangoztatja D. Boots, a szövetségi mezőgazdasági hivatal vezető közgazdásza —, hogy az amerikai fogyasztónak alapvetően felül kell vizsgálnia megszokott táplálkozását. Mindamellett az amerikaiak 54 százaléka — a Christian Science Monitornak a legutóbbi országos felméréseken alapuló adatai szerint — már most ta­karékoskodik az étkezésen. TOKIÓ: Japán a nemzetközi helyzet viharos változásai elle­nére a jövőben változatlanul a béke és a stabilitás fenntartásán óhajt fáradozni, mivel eddigi gazdasági sikereinek a záloga is a békés tevékenység volt — je­lentette ki újévi sajtónyilatko­zatában Szuzuki Zenko japán kormányfő. A miniszterelnök is­mét szükségesnek tartotta annak hangoztatását, hogy a hivatalos Tokió diplomáciájának gerincét az Egyesült Államokkal való „szoros és érett” kapcsolatok al­kotják. Ezek fejlesztése céljából mielőbb fel kívánja venni az érintkezést az új Reagan-kor­­mányzattal. Ugyanakkor nagy je­lentőséget tulajdonított annak a körülménynek, hogy első külföldi útja a Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége, az ASEAN tagálla­maiba vezet. Japán és a Szovjetunió viszo­nyát érintve a kormányfő, Moszkva sorozatos kezdeménye­zései ellenére, úgy tüntette fel a dolgokat, mintha a valóban baráti kapcsolatok kiépítése ki­zárólag a szigetország északi szomszédján múlna. Ezzel össze­függésben kormánya nevében újra megalapozatlan igényt tá­masztott a második világháború után jogerős nemzetközi döntés alapján a Szovjetuniónak ítélt négy volt japán szigetre. PEKING: Belpolitikai esemé­nyekben mozgalmas, egyben problémákkal terhes volt Kína számára az 1980. esztendő. A saj­tó hagyományos év végi mérlege többek között olyan eseményeket emel ki, mint a Kínai Kommu­nista Párt KB titkárságának visz­­szaállítása és Hu Jao-pang főtit­kár kinevezése. Az év jelentős belpolitikai eseményeként értéke­lik a lapok Csao Ce-jang, a „sze­­csuáni reformer” miniszterelnöki kinevezését. Liu Sao-csi volt ál­lamelnök posztumusz rehabilitá­lását és a Tízek perének meg­rendezését. Természetesen a saj­tó helyet ad az év fontos ese­ményei között annak is, hogy Kí­na sikeres interkontinentális bal­lisztikus rakétakísérletet hajtott végre a Csendes-óceán térségé­ben. Kevés szó esik viszont a mér­legkészítésben arról, hogy az év folyamán felszínre kerültek a gazdasági tervezésben és fejlesz­tésben elkövetett újabb hibák. Az ipari termelés elmaradt a vár­­akozástól, s az államháztartás hiánya a tervezett nyolcmilliárd jüan helyett több mint tizenegy­­milliárd jüannal növekedett Külföldi gazdasági szakértők sze­rint a most zárult évben 15—20 százalékos volt Kínában az inflá­ció. A kínai vezetés is hivatalo­san beismeri, hogy a mezőgaz­daságban a kenyérgabona terme­lése tíz-tizenöt millió tonnával maradt el a megelőzőtől. Az év második felében a jelek szerint meggyengült, sőt teljesen bizonytalanná vált Hua Kuo-feng pártelnök pozíciója,­ és a kínaiak ma már nyíltan beszélnek annak valószínűségéről, hogy Mao elnök személyesen kijelölt utódának a miniszterelnöki tisztség feladása után távoznia kell a pártelnöki tisztségből is. A gazdasági zűr­zavar tehát vezetési és politikai válsággal párosul.

Next