Magyar Hírlap, 1981. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

KÜLFÖL­DI LAPOKBÓL npflBAft A Kubai Köztársaság elválaszthatat­lan része a szocialista országok kö­zösségének. Sem zsarolás, sem fenye­getés, sem bármiféle provokáció nem térítheti le a kubai népet az általa választott útról — állapítja meg a moszkvai Pravda hétfői számában. Az amerikai sajtóban sokasod­­nak az olyan jellegű információk, amelyek arról számolnak be, hogy az Egyesült Államok kormánya a Kuba e elleni felforgató tevékeny­ség fokozására sző terveket. A szovjet kommentátor ezzel össze­függésben rámutat, hogy e ter­vek közvetlen előkészítője a Fe­hér Ház, a washingtoni külügymi­nisztérium és a CIA. Az akna­munkát folytató szervezetek nem fukarkodnak az eszközökben: ka­tonai hadgyakorlatokat tartanak Kuba körül, provokatív jellegű partraszállást hajtanak végre a szigeten található, de amerikai kézben levő guantanamói támasz­ponton, s az Egyesült Államok­ban kiképzett és szerv­ezett ellen­­forradalmi bandákat küldenek Kubába. A múlt évben, még az ameri­kai elnökválasztási kampány ide­jén, Reagan a Kuba elleni hadi­tengerészeti blokád létrehozása mellett tört lándzsát, Haig kül­ügyminiszter pedig már hivatalba lépése után rendeletet adott ki a Kubával szembeni amerikai poli­tika felülvizsgálatáról. A független és antiimperialista politikát követő országok ellen aknamunkát folytató szervezetek­hez csatlakozott az amerikai kongresszus néhány bizottsága is. Ha nem lenne még eléggé fű­szeres ... A REMÉNY ÉVEKÉNT BE­SZÉLNEK az 1981-es esztendőről a Vietnami Szocialista Köztársa­ságban. S e várakozás betelje­sülését szolgálja az állami veze­tés egyik új szerve, a nemzet­­gyűlés ülésén megválasztott mi­nisztertanács munkaprogramja is. A VSZK új alkotmánya alap­ján életre hívott minisztertanács első ülésén munkatervben hatá­rozta meg a népgazdaság fejlesz­tésének legfontosabb feladatait. Ezek között — a következő évek fejlődését is meghatározó tényezőként — az első helyen az élelmiszer-termelés növelése sze­repel. A hat éve egyesült, több mint 50 millió lakosú Vietnam egyik mindmáig megoldatlan, fe­szültséget okozó gondja a lakos­ság kielégítő ellátása rizzsel, hús­sal és más élelmiszerekkel, va­lamint az élelmiszerek szabad­piaci árának befolyásolása. A legutóbbi években Vietnam élel­miszer-termelése jelentősen fej­lődött: a megművelt földterület 1975- ben 5 millió 600 ezer, 1980- ban pedig már 6 millió 900 ezer hektár volt, s a rizs termésterü­lete 1980-ban 1975-höz képest 12 százalékkal, a termés pedig 11 százalékkal nőtt. Ez a növekedés azonban még mindig nem fedezi a szükségleteket. Tavaly, az 1976— 1980-as időszakra terjedő második ötéves terv utolsó évé­ben, a hivatalos statisztikai ada­tok szerint az élelmiszer-termelés 14 millió tonnát ért el, ami — egyes becslések szerint — a mi­nimális szükségletnél 4 millió tonnával volt kevesebb. Az évek óta tartó élelmiszer­­hiány megszüntetésére töreked­ve a VSZK párt- és állami veze­tése az 1980-as évtizedben — mint Le Duan, a Vietnami Kommu­nista Párt főtitkára is közölte az■ új nemzetgyűlés­i alakulóülésén, júniusban elhangzott beszédében — a mezőgazdaság fejlesztésének biztosít elsőbbséget. Az ország élelmiszer-önellátását az 1981— 1985-ös időszakra terjedő harma­dik ötéves tervvel kapcsolatos előzetes elképzelések szerint 1985-re kívánják biztosítani. Az idei esztendőre szóló állami terv legfontosabb mezőgazdasági cél­kitűzése az élelmiszer-termelés 15 millió tonnára való emelése. (Ebből 12 millió tonna hántolat­­lan rizs és 3 millió tonna kiegé­szítő élelmiszer.) Az állami be­ruházások 25 százalékát a mező­­gazdaságra fordítják. AZ ÉLELMISZER-TERMELÉS NÖVELÉSÉRE vonatkozó kor­mányprogram egyik fontos eleme az év elején kísérleti jelleggel bevezetett ösztönzőrendszer — amit a vietnami sajtóban khoan­­nak neveznek —, országos el­terjesztése. Az ország északi ré­szében a jobb termés elérésé­nek ösztönzésére a szövetkezetek vezetőségei szerződést kötöttek a tagokkal. A szerződések alap­ján a rizstermesztés nyolc fázisá­ból az eredmény legkritikusabb három szakaszáért: a palántázá­sért, a vetés gondozásáért és a betakarításért a szövetkezeti tag vállal anyagi felelősséget. A szer­ződésben megállapították a vál­lalt földdarab várható átlagos rizshozamát, s ezt a mennyisé­get a termelőszövetkezetnek kell beszolgáltatni. Ha viszont jó munkájával ennél többet takarít be, a többlet teljes egészében a tagot illeti meg, azt kezd ve­le, amit akar, eladhatja akár az államnak, akár a szabadpiacon. Ha viszont a szerződéskötő szö­vetkezeti tag saját hibájából nem éri el a megállapított hozamot a különbözetet meg kell téríte­nie. A szövetkezet feladata a szántás, az öntözés, a vetőmag és a műtrágya biztosítása és a növényvédelem. A khoanrendszer tapasztalatait a tavaszi rizsaratás eredményei­nek tükrében Pham Van Dong miniszterelnök részvételével a Ha Nam Dinh tartományban meg­rendezett tanácskozáson elemez­ték. Megállapíthatták, hogy a vi­etnami gazdálkodásban tért hó­dító új szemlélet, a dolgozók ér­dekeltté tételének rendszere, szá­mokban kifejeződő eredményekre vezetett a mezőgazdaságban, s a tavaszi rizsaratás az utóbbi évek legjobb rizstermésének a betaka­rításával zárult Vietnamban. Az északi országrész termelőszövet­kezeteinek négyötödében beveze­tett ösztönzőrendszer eredmé­nyeként egymillió 56 ezer­­ hek­táron több mint 23 mázsás hek­táronkénti átlagtermést takarítot­tak be. A hektáronkénti átlag­­eredmény 7 százalékkal nőtt. Az idei rizstermés átlaga országosan a tavalyihoz képest 10 százalék­kal gyarapodott. A KEDVEZŐ IDŐJÁRÁS és a rugalmasabb irányítási­ ösztönző rendszer eredményeképpen Viet­namban a tavaszi rizsaratás so­rán 4 millió 200 ezer tonna hán­­tolatlan rizst takarítottak be. A VSZK megalapítása, 1976 óta, ez a legjobb eredmény. Erre az eredményre utalva Pham Van Dong dicsérte a­ szerződéses ter­melési rendszert, amely — mint hangsúlyozta — szerves része a termelési viszonyok átalakításá­ért folyó erőfeszítéseknek, a szo­cialista gazdálkodási módszerek­nek. E megállapítással a minisz­terelnök egyben választ adott azoknak is, akik korábban hú­zódoztak­ az új módszer beveze­tésétől, arra hivatkozva, hogy szelleme és gyakorlata idegen a szocializmustól. Az­ ösztönzőrendszer bevezeté­sének kedvező hatásáról több, a szocialista Vietnammal nem ép­pen rokonszenvező polgári lap is elismeréssel írt. A nyugatné­met jobboldali Frankfurter Allge­meine Zeitung például Afd­ ke­ményen dolgozik, az keressen többet című kommentárjában az ösztönzőrendszer első eredménye­it bátorítóaknak nevezte. Ennek illusztrálására többek között megírta: „A halzsákmány meg­kétszereződött, mióta a halászok nem rögzített bért kapnak, ha­nem teljesítmény után fizetik őket, és ezen felül a zsákmány 60 százalékát" megtarthatják ma­guknak.” Az új módszer kedvező hatása az is, hogy a magasabb jövedelmek a mezőgazdaságba való visszatérésre ösztönzik azo­kat a parasztokat, akik korábban a városokba telepedtek, hogy közvetítő kereskedelemből pró­báljanak megélni. A FALUBA, A MEZŐGAZDA­SÁGBA történő visszatérés rész­ben hozzájárul a kormányprogram másik fontos célkitűzésének, a munkaerő átcsoportosításának a végrehajtásához is. A munkaerő­­átcsoportosítás kérdését már öt éve, a Vietnami Kommunista Párt IV. kongresszusán napirend­­re tűzték. A munkaerő-átcsopor­tosítás két vonatkozásban is kívánatos. Egyfelől a síkságokon, ahol a kívántnál jóval nagyobb a népsűrűség, nem tudják fog­lalkoztatni a munkaerő egy ré­szét, másfelől viszont az ipari nö­vények termesztésére hasznosít­ható magas fennsíkokon az ala­csony népsűrűség miatt nincs ele­gendő munkaerő. Ezeknek a terü­leteknek a mezőgazdasági hasz­nosítására a kormány a sűrűn lakott sík vidékek lakosságának egy részét kívánja átcsoportosí­tani. A közgazdászok nézete sze­rint körülbelül húsz éven belül legalább 10 millió munkaerőt kell az új gazdasági övezetekbe irá­nyítani. A tavaszi aratás jó termése máris érezteti hatását. A szabad­piacon csaknem a felére csök­kent a rizs ára, ami némileg lej­jebb nyomta más élelmiszerek árát is. Ez a drágasági pótlék­kal együtt javított a városi­­ kők, a munkások és értelmiségiek helyzetén. A vietnamiak nem alaptalanul tartják a remény évének az idei esztendőt . . .* Vietnami Szocialista Köztársaság­­­í (c­­ A fejlődés meghatározó tényezője Bőgős László * A hanoi vásárcsarnok Még idén is sor kerülhet a Honecker-Schmidt találkozóra (Folytatás az 1. oldalról) nöke találkozik a bonni kormány­fővel a két német állam viszo­nyában még rendezetlen kérdé­sek megvitatására. Az NDK államfője közölte, hogy a közelmúltban levelet kapott Helmut Schmidt szövetségi kan­cellártól, és hamarosan válaszol rá. „Véleményem szerint ez a le­vélváltás hozzájárul a két állam párbeszédének erősödéséhez, és ezzel a béke megszilárdítását és együttműködésüket szolgálja” — mondotta. Azon kell munkálkod­ni, hogy soha többé ne induljon ki német földről európai háború. Honecker értékelése szerint, egé­szé­ben véve jól alakulnak a két német állam kapcsolatai a békés egymás mellett élés szellemében, és a kétoldalú szerződések alap­ján. „De van még számos megol­datlan kérdés, és erőfeszítéseket teszünk, hogy megbirkózzunk ve­lük” — mondotta. (MTI) Erich Honecker, az NSZEP központi bizottságának főtitkára, az NDK államtanácsá­nak elnöke hétfőn fogadta Klaus Böllinget, esz NSZK állandó ber­lini képviseletének vezetőjét és átadta neki válaszát Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár levelére. A bonni kormányfő jú­lius 24-én fordult levélben Ho­­neckerhez és ebben — mint is­meretes — legfelsőbb szintű tár­gyalásokat javasolt a két német állam közötti nyitott problémák rendezésére. ~­­ I­­vö.) Babrak Karmai nyilatkozata (TASZSZ) A szovjet békeprog­ram, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke az SZKP XXVI. kongresszusán és több más nyilatkozatában kifejtett, külö­nösen fontos és építő jellegű kül­politikai lépésnek tekintendő — mondotta a TASZSZ szovjet hír­­ügynökségnek adott nylatkozatá­­ban Babrak Karmai, a­z Afganisz­táni Népi Demokratikus Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Forradalmi Tanács Elnökségének elnöke. Karmai hangsúlyozta: a feszült­ség a világban nem az afganisz­táni eseményekkel kezdődött. Az imperialista agresszió fokozódá­sának legfőbb magyarázata ab­ban rejlik, hogy az Egyesült Ál­lamok ily módon akarja kijuttatni katonai-ipari komplexumát a válságból. Babrak Karmai emlékeztetett az Afgán Demokratikus Köztár­saság kormán­­yának békejavasla­­taira is. Az afganisztáni vezetés az Afganisztán és szomszédai­­között fennálló problémák rendezésére háromoldalú tárgyalásokat java­sol abból a célból, hogy Afganisz­tán, Irán és Pakisztán az ENSZ- főtittkárnak, vagy annak képvise­lője jelenlétében megegyezésre jussanak a vitás kérdésekben. E megbeszélések megtartása csak akkor lehetséges, ha beszüntetik az ország belü­gyeibe való min­dennemű beavatkozást — jelen­tette ki Babnak Karmai. (AP) Jeane Kirkpatrick, az­ Egyesült Államok állandó ENSZ- képviselője, vasárnap Pakisztán­ban meglátogatta az afgán ellen­forradalmárok egyik táborát. A látogatást követően Kirkpat­rick helikopterrel a Khyber-há­­góhoz utazott, hogy két mérföld­­nyi távolságról „pillantást ves­sen az elfoglalt afgán földre”. Itt Kirkpatrick ismételten meg­ígérte: az Egyesült Államok és Pakisztán kormánya mindent el­követ, hogy hatékony gazdasági és katonai segítséget nyújtson az ellenforradalmároknak. A demokratikus Afganisztán kormányának az ország helyze­tének normalizálásáról szóló új nyilatkozata az Afgán Dem­okrat­tikus Köztársaság rugalmas állás­pontját tükrözi — állapítja meg a moszkvai Pravda. A lap rámutat: e nyilatkozat­ban nem csupán a korábbi ja­vaslatokról van szó, hanem új, fontos momentumok is megjelen­tek benne. ‘ /" 2 1981. SZEPTEMBERT. KEDD NEMZETKÖZI POLITIKA I /j / Masnii HIRUP 111 ' - ' . II — ■ ' J " ' I ------ .. i _ Líbia ünnepe Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Líbia nemzeti ünnepe al­kalmából táviratban üvözölte Moamer el-Kadhafi ezredest, a Líbiai Arab Dzsamahirija veze­tőjét. * TIZENKÉT ÉVVEL EZELŐTT a fiatal hazafias érzelmű líbiai tisztek, katonák forradalma el­söpörte a reakciós imperialista­­barát monarchiát, és megnyitotta az utat az észak-afrikai ország szabad, független fejlődése előtt. Líbia új vezetése hatalmas len­dülettel látott hozzá hazája ar­culatának átformálásához. Tíz évvel ezelőtt alig néhány­­száz diplomás vol­t Líbiában, ma viszont az egyetemet végzett szak­emberek száma már tízezres nagy­ságrendű. Az egykor a feudális elmaradottság szintjén levő or­szág szinte kizárólag nomád pász­torkodásból élt, ma több, mint száz modern ipari létesítménnyel büszkélkedhet. A rossz, sivatagos természeti adottságok ellenére a líbiai vezetés célul tűzte ki az önálló élelmiszer-ellátás megala­pozását. E program megvalósítá­sában eddig már igen jó eredmé­nyeket értek el. A gazdaság alap­ját a nemzeti olajkincs ésszerű kiaknázása jelenti. Az értékes nyersanyagból származó jövede­lem egy részét a lakosság élet­­körülményeinek javítására fordít­ják. A nagyarányú lakásépítési program, az ingyenes egészség­ügyi ellátás és közoktatás beve­zetése , máról holnapra emberi életkörülmény­ek közé emelte a hárommilliós népet. A haladó belpolitika egyúttal imperialistaellenes külpolitikával párosul. Líbia külpolitikájának alapja az antiimperialista irány­vonal és az el nem kötelezettség. Tripoliban egyik legfontosabb külpolitikai kérdésnek a palesztin probléma megoldását tartják, kö­vetkezetesen küzdve az arab terü­letek izraeli megszállásának fel­számolásáért, támogatva a palesz­tin ellenállási mozgalmat. Líbia egyik alapítója, kezdeményezője volt a haladó arab országok al­kotta Szilárdság Frontnak, amely szembehelyezkedik az amerikai ihletésű egyiptomi—izraeli külön­békével. MINDEZZEL ÖSSZEFÜGGÉS­BEN kell megítélni az Egyesült Államok haditengerészeti­ erői­nek­ nemrég a líbiai partok kö­zelében végrehajtott durva pro­vokációját, amikor is lelőttek két líbiai vadászgépet. Líbia éppen ezért igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatait a térség haladó rend­szerű államaival. E törekvés je­lentős állomásának tekinthetjük a néhány nappal ezelőtt Etiópiá­­val és a Jemeni NDK-val meg­kötött adeni szerződést. Líbia kül- és belpolitikai törekvéseinek meg­valósításában mindig bizton szá­míthatott a Szovjetunió és a szo­cialista tábor támogatására, mint ahogy e segítségre a jövőben is számíthat. G. F. P. Versengés a brit Munkáspárt alvezéri poszt­ának betöltésére (MTI) Vasárnap Londonban nyilvánosságra hozták a Munkás­párt szeptember végi országos ér­tekezletének előzetes programját, a vezető szervekbe javasolt tiszt­ségviselők névsorát és a határo­zati javaslatokat. A pártvezér tisztében Michael Footnak nincs ugyan riválisa, de az alvezér­ posztjáért hárman is versengeni fognak: Denis Hea­ley, aki a párt jobbszárnyának vezéralakja, Tony Benn, aki a baloldal jelöltje, és John Silkin, aki a viszonylag legkisebb esély birtokában a „pártegység” jel­szavát írta zászlajára. (Reuter) Egy további bebörtön­zött ír republikánus aktivista „utasította vissza a reggelit” hét­főn a Maze-börtönben, és ezzel hétre emelkedett a jelenleg éhség­­sztrájkot folytatók száma. A 25 éves Hugh Carville, az Ír Köztársasági Hadsereg tagja a huszadik azok sorában, akik ily módon kívánják elérni, hogy a hatóságok biztosítsák számukra a politikai fogoly státusát.

Next