Magyar Hírlap, 1981. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-01 / 281. szám

.'Vv Punch* Valahol Latin-Amerikában — Még egy államcsínyt ez az emlékmű már aligha bír el. W­ npfiBAfl Az első hetek N­o­ Ivani Mubarak ha­talomra kerülése után bizonyos válto­zásokat hoztak Egyiptom politikai légkörében — állapítja meg a moszk­vai Pravda hétfői számában. A lap a Szadat meggyilkolása előtti helyzetet elemezve arra a következtetésre jut, hogy a bék­és külpolitika, a gazdasági és a vallási élet vonatkozásában a volt elnök­ minden téren kivívta az egyiptomiak nemtetszését, amely egyre aktívabb szembenállásban fejeződött ki. Az új elnök legsürgetőbb fel­adatának a stabilitás, a belső biz­tonság megteremtését, a terroris­ta elemek felszámolását tartja. Az SZKP KB lapja idézi a Nemzeti Haladó’’Párt véleményét, amely szerint az új program sok figye­lemre méltó mozzanatot tartalmaz. Kétségkívül egyik ezek közül az új elnök arra irányuló törekvése, hogy kapcsolatokat építsen ki az ellenzék vezetőivel. Nem tekinthető azonban egy­értelműnek az a viszony, amely Mubarakot az ellenzéki erők kü­lönböző csoportjaihoz fűzi. Bar találkozóját Khaled Mohiedinnel, a Nemzeti Haladó Párt főtitkárá­val — és más pártok vezetőivel — figyelemre méltónak tekintették ellenzéki körökben, és noha 31 le­tartóztatott ellenzéki személyt szabadon bocsátottak, ugyanezek­ben a napokban a nasszeri idők néhány ismert személyiségét, köz­tük Sazli tábornokot megfosztot­ták politikai jogaitól. 21981. DECEMBER 1. KEDD NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar HírK­ KÜLFÖLDI LAPOKBÓL DER SPIEGEL Az NSZK kormánya a genfi tárgya­lások „szakaszos” jellegéért száll sík­ra, és mindent meg fog tenni azért, hogy a tárgyalások eredményesek le­gyenek — jelentette ki Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter a nyugat­német politikai magazin legfrissebb számában megjelent interjújában. A bonni kormány soha nem ha­gyott kétséget afelől — mondta Genscher —,­hogy a NATO 1979- es határozatának mindkét részét, tehát a tárgyalásokra vonatkozó részét is fontosnak tartja. Az NSZK mindkét nagyhatalom irá­nyában ennek megvalósításáért tevékenykedett az elmúlt másfél évben. A bonni diplomácia vezetője „biztatónak” nevezte a múlt hé­ten lezajlott szovjet M NSZK csúcs­­találkozót, ugyanakkor „nagyon tartózkodóan” ítélte meg az új, módosított szovjet moratórium­javaslatot. Genscher szerint a ja­vaslatban „nem lehet engedményt felfedezni”. Az igazi, nagy jelen­tőségű engedmény — fűzte hozzá — az lenne, ha — függetlenül at­tól, hogy az Egyesült Államok el­fogadja, vagy sem a telepítés le­állítására vonatkozó szovjet ja­vaslatot —a Szovjetunió a tár­gyalások alatt csökkentené közép­­hatótávolságú rakétáit. Jaruzelski zárszava a LIMP plénumán (MTI) Konfliktusok, sztrájkok, tiltakozó akciók közepette még az élet olyan területein sem ja­vítható a helyzet, ahol erre egyébként meglennének a feltéte­lek. Ezt hangsúlyozta a többi kö­zött a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának szombaton este véget ért ülésén elhangzott zárszavában Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a KB első titkára. Gazdasági kér­désekről szólva a belső piac ren­dezését nevezte elsődleges fel­adatnak, ugyanakkor rámutatott, hogy a jelenlegi körülmények kö­zött nem várható radikális ja­vulás. Jaruzelski végezetül emlékez­tetett arra, hogy a lengyelorszá­gi válság elhúzódása nagy ve­szélyt jelent az országnak Euró­pában és a világban elfoglalt helyzetére nézve. Amikor a szo­cialista államot, szövetséges­ kapcsolatainkat védelmezzük, alapvető nemzeti érdekeinket védjük, s ezt a párt helyett so­ha senki nem tudja megbízha­tóbban és biztosabban megtenni — hangsúlyozta a LEMP KB el­ső titkára. A lengyel minisztertanács a belügyminiszter indítványa alap­ján hétfőn feloszlatta a varsói tűzoltótiszti főiskolát, miután a Szolidaritáshoz tartozó polgári oktatók és a hallgatók jelentős része napok óta sztrájkol. Japán Új kormány — változatlan politika (MTI) Szuzuki Z­enko japán miniszterelnök, a kormányzó Li­berális Demokrata Párt elnöke hétfőn átalakította tavaly július óta hivatalban levő kabinetjét, valamint az LDP vezérkarát. Az akció elsősorban a párton belüli különböző frakciók egyensúlyá­nak hatékonyabb biztosítását szolgálta. Az LDP új főtitkára Nikaido Szuszumu, a végrehajtó tanács eddigi elnöke lett, aki szo­ros szálak fűznek az amerikai kongresszus több befolyásos tag­jához, és fontos szerepet játszott a Pekinggel való diplomáciai kapcsolatok 1972-ben történt fel­vételében. Szuzuki a japán diplomácia ve­zetőjének posztján Szonoda Szu­­naót, az LDP eddigi főtitkárával, Szakuraucsi Jósióval cserélte fel. A 69 éves új külügyminiszter 1947 óta parlamenti képviselő. Noha külügyi tárcát még nem viselt, mint LDP-főtitkár és kü­lönböző miniszteri tárcák birto­kosa, gyakran részt vett nemzet­közi értekezleteken és fogadott külföldi államférfiakat. Szonodát legutóbb az LDP szék­,­sőjobboldali köreiben és az ame­rikai kongresszusban is támadá­sok érték a japán—amerikai, úgynevezett biztonsági kapcsola­tok és a fegyverkezési erőfeszíté­sek állítólag nem kellő odaadás­sal való támogatásáért. Japán po­litikai­­megfigyelők feltételezik, hogy a Szuzukihoz közelálló Szo­noda távozása nyomán mégsem kerül sor a diplomáciai irányvo­nal számottevő módosítására. A kormányfő hangsúlyozta, hogy az átalakított kabinet legfontosabb feladata az Egyesült Államokkal szemben fennálló külkereskedel­mi aktívum miatt Tokióra kifej­tett washingtoni gazdasági és po­litikai nyomás kivédése lesz. Eb­ből a szempontból különösen fon­tos feladat hárul Szakuraucsi külügyminiszterre, valamint Abe Sintaro új külkereskedelmi és iparügyi miniszterre, nemkülön­ben a régi posztján maradt Va­­tanabe Micsio pénzügyminiszter­re és Komoto Tosiora, a gazda­ságtervezési hivatal vezérigazga­tójára. A nemzetvédelmi hivatal új vezérigazgatója (azaz hadügy­miniszter) Ito Soicsiro lett... a A JAPÁN FŐVÁROSBAN nem­régiben nemzetközi tanácskozást tartottak egy új csendes-óceáni katonai tömb megalakításának lehetőségéről. A magánjellegű konferenciának feltüntetett össze­jövetelt, amelyen tizenegy délke­let-ázsiai és nyugat-csendes-óceá­­ni ország nyolcvan képviselője, valamint az Egyesült Államok küldöttei vettek részt, a Japán Stratégiai Kutató Intézet szervez­te. A megjelentek az állítólagos szovjet fenyegetés ürügyén új katonai tömörülés létrehozásának kérdését vetették fel. Jóllehet a tokiói összejövetelt a rendezők magánjellegűnek mi­nősítették, az új katonai tömb gondolata egyre inkább a hivata­los, két- és több oldalú megbe­szélések tárgya lett. Elsősorban azokon a tárgyalásokon, ahol Washington képviselői is jelen voltak. A gondolat nem új kele­tű, tulajdonképpen már 1975, a Délkelet-ázsiai Szerződés Szerve­zete, a SEATO feloszlatásának bejelentése óta így vagy úgy, de mindig a felszínre került. A SEATO kimúlásával ugyan­is az amerikai stratégiai lánco­lat egy fontos láncszeme szűnt meg. Washingtonban még min­dig tartja magát a néhai Douglas MacArthur tábornoknak az elmé­lete, mely szerint az Egyesült Ál­lamok csendes-óceáni előretolt „védelmi vonala” Alaszkától, Ja­pánon, a Fülöp-szigeteken és In­donézián át egészen Ausztráliáig húzódik. A „védelmi vonal” északi ré­szén a katonailag egyre izmoso­dó Japán található, amelynek biztonsági szerződése van az USA-val. A „védelmi vonal” déli szárnyának őrzését a Csendes­óceáni Biztonsági Szerződés, az ANZUS (Ausztrália, Új-Zéland, USA) hivatott ellátni. 1975-ben Canberrában és Wellingtonban a munkáspárti vezetést konzervatív kormányok váltották fel, és ez új szakasz kezdetét jelentette az ANZUS történetében. A HADGYAKORLATOK rend­szeresebbé váltak, határozat szü­letett új támaszpontok építésére, illetve a már meglevők korsze­rűsítésére, sőt a tavalyi washing­toni tanácskozáson olyan terve­zetet dolgoztak ki, amely az AN­ZUS hatókörét kiterjeszti az In­diai-óceán nyugati részére is. Ausztrália és Új-Zéland hallgató­lagosan magáévá tette a Carter­­doktrínát, hogy a Perzsa-öböl térsége létfontosságú a nyugati világ számára. A washingtoni stratégák szá­mára a feladat adott volt. Össze kell kötni a MacArthur-féle „vé­delmi vonal” északi és déli szár­nyát. Eredetileg ez így is volt. A SEATO feloszlásával azonban a kapcsolat megszűnt. Kézenfekvő­nek látszott, hogy a SEATO sze­repét a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szervezete, az ASEAN vegye át. (Indonézia, Malaysia, a Fülöp­­szigetek, Szingapúr és Thaiföld.) Az 1967-ben alakult tömörülés eredeti célja a gazdasági, társa­dalmi és kulturális együttműkö­dés fejlesztése volt. Az utóbbi években azonban az ASEAN-or­­szágok katonai területekre is ki­terjesztették együttműködésüket. Megkezdték a fegyverek szab­ványosítását, közös hadgyakorla­tokat tartottak. Megjegyzendő azonban, hogy olyan közös had­gyakorlatot még nem rendeztek, amelyen mind az öt tagállam részt vett volna. Rendszerint két­­két ország hadserege tart közös manővereket. KÉT ÉVVEL EZELŐTT a Bali­­szigetén megtartott konferencián Cyrus Vance, akkori külügymi­niszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok növelni kíván­ja az ASEAN-országoknak nyúj­­tandó katonai segélyeket E téma szóba került a vezető tőkés or­szágok 1979-es tokiói csúcstalál­kozóján is. Carter és Ohira, ak­kori japán miniszterelnök meg­állapodott, hogy az Egyesült Ál­lamok égisze alatt és Japán ak­tív közreműködésével erősebb katonai hátteret adnak az ASEAN-nak. Már-már közelinek tűnt az az időpont, amikor az ASEAN beje­lenti katonai tömbbé átalakulá­sát. Az USA a kambodzsai ese­ményeket használta fel a fokozó­dó amerikai nyomás ürügyeként. Washington azzal vádolta Viet­namot, hogy terjeszkedő politikát folytat a térségben, és vele szem­ben szerette volna megteremteni az ASEAN-országok szoros kato­nai együttműködését. Thaiföld hajlott is a washingtoni elképze­lések elfogadására, míg Indoné­zia — az ASEAN gigásza — mind a mai napig következetesen el­lenzi. Djakartában mindig is a kínai fenyegetéstől tartottak. Az amerikai—kínai közeledést pedig úgy értékelték, hogy a jövőben a kínai fenyegetéssel szemben az Egyesült Államok már nem lesz hajlandó, hathatós támogatást nyújtani. Ezenkívül semmi eset­re sem szerette volna, ha az or­szágnak, mint egy katonai tömb tagjának, leszűkülne a politikai mozgástere. Indonézia következetes ellenál­lása megtorpedózta az ASEAN- nak katonai tömbbé átalakítását. Így merült fel az a gondolat, hogy a MacArthur-féle „védelmi vonal” északi és déli szárnyát közvetlenül, tehát más katonai tömb közbeiktatása nélkül kelle­ne összekötni. Ezzel a lépéssel ugyanis ki lehetne tölteni azt a katonai vákuumot, amelyet az USA számára a SEATO hagyott maga mögött, és amit az ASEAN nem tud, illetve egyes tagálla­mainak húzódozása miatt, nem akar betölteni. Az elképzelést tet­tek követték. A TAVALY MEGTARTOTT, Rimpac fedőnevű hadgyakorlatot már az új tervek jegyében ren­dezték meg. A flottamanőverek­ben két japán romboló is részt vett. Először fordult elő, hogy a katonai szervezeten kívüli or­szág egységei is részt vettek az ANZUS manővereiben. Tokiói megfigyelők már nevet is adtak a formálódó új paktumnak: JAN­ZUS. A nemrég a japán fővárosban megtartott tanácskozás azonban még ezen is túlment. Olyan ja­vaslat hangzott el, mely szerint az ANZUS-t ne csak Japánnal, hanem Kanadával is bővítsék ki. Az így létrehozandó új katonai tömb rövidítése JACANZUS len­ne. Az előkészületek már megkez­dődtek. Az ausztrál kormány ha­tározatot hozott arról, hogy mo­dern vadászbombázókat és ten­­geralattjáró-elhárító repülőgépe­ket vásárol az Egyesült Államok­tól. A stratégiai szempontokon túlmenően van egy másik, nem elhanyagolható amerikai szem­pont is. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy a létrehozandó új katonai paktumban Japán vezető szerephez jutna. Ez szükségkép­­pen oda vezetne, hogy a sziget­­országnak növelnie kelene kato­nai kiadásait, és a szükséges ha­difelszerelés egy részét az Egye­­sült Államokból kellene megvá­sárolnia. Az amerikai fegyver­­szállítások így csökkentenék Wa­shington 15 milliárd dolláros kül­kereskedelmi passzívumát Tokió­val szemben. E MÁSODLAGOS SZEMPONT mellett azonban az USA minde­nekelőtt az elsődleges célt,tartja szem előtt. Alaszkától Ausztrá­liáig egy új, átfogó katonai töm­böt akar létrehozni amerikai ve­zetéssel, aktív japán közreműkö­déssel és hathatós ausztrál tá­mogatással. G. Fehér Péter ~ WTIa------- WCr— Új katonai tömb alakul? J ^ ^ MacArthur védelmi vonala Nagy hatású béketü­ntetés Szicíliában (MTI) A háború utáni idők leg­nagyobb tüntetése zajlott vasár­nap Szicíliában. A szombati, nagy hatású firenzei békemenet, vala­mint a Cagliariban — Szardínia szigetén — rendezett demonstrá­ció után ezúttal Palermo volt a színhelye a fegyverzetcsökkentés támogatásának jelszavával rende­zett tömegmegmozdulásoknak. A palermói tüntetésre is a három nagy szakszervezet, a CGIL, a CISL és az UIL felhívására ke­rült sor, és azon Szicília minden politikai pártja képviseltette m­a­gát, beleértve a kereszténydemok­ratákat is. A szónokok, Salvatore Lauri­­cella, a szicíliai parlament elnö­ke, valamint Luciano Lama, az Általános Szakszervezeti Szövet­ség főtitkára, egyaránt kifejezték erélyes tiltakozásukat amiatt, hogy a szigeten NATO-támasz­­pontot készülnek létesíteni. (VPI) Hétfőn befejeződött az Olasz Kereszténydemokrata Párt ötnapos tanácskozása. A kong­resszuson módosították a párt belső választási rendszerét. Fegyveres beavatkozásra készül Közép-Amerikában az Egyesült Államok (TASZSZ) Az Egyesült Államok kormánya fegyveres beavatkozás­ra készül Kuba, Nicaragua, Gre­nada és a harcban álló salvadori nép ellen — állapítja meg a La­tin-amerikai Pártok Állandó Konferenciájának (COPPAL) .Pa­namavárosban megtartott érte­kezletéről vasárnap kiadott doku­mentum. A panamai fórum részvevői a salvadori helyzet politikai ren­dezése mellett foglaltak állást, s kifejtették, hogy ennek alapját a Salvadori Forradalmi Demokrati­kus Front és a Farabundo Mart Nemzeti Felszabadítási Frer politikai elismerésének kell ké­peznie. A guatemalai állapotokra továbbra is a terror és a megtor­lások a jellemzőek, az ellenzéki pártok tevékenysége tilos, és az alapvető emberi jogokat sem tart­ják tiszteletben. A nyilatkozat élesen elítéli a chilei fasiszta re­zsimet. Ali Nasszer Mohammed újraegyesítési javaslata Az észak-jemeni államfő Adenben (AFP) Ali Nasszer Mohammed, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság (JNDK) elnöke va­sárnap este kijelentette, hogy or­szága kész kedvező feltételeket teremteni a Jemeni Arab Köztár­sasággal való újraegyesítésére. A JNDK függetlenségének 14. évfor­dulója alkalmából mondott beszé­dében Ali Nasszer Mohammed hangsúlyozta: állandó kapcsol­­ókat akarnak kialakítani a­z ország között, és különböző ter­leteken fejleszteni kívánják a együttműködést. A JNDK államfője leszögezte, hogy országa meg kívánja őrizni a biztonságot, a stabilitást és a békét az Arab-félszigeten és a Per­i-öbölben. Kijelentette, hogy „a nperialista és cionista erők a­diója a térség függetlensége ■tonsága ellen irányul”.­rancia hírügynökség arra is hatott, hogy Ali Abdullah­­ ezredesnek, a Jemeni Arab­ársaság elnökének személye­hétfőn első alkalommal érte­­hivatalos látogatásra a ...­­K­ba észak-jemeni államfő

Next