Magyar Hírlap, 1982. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-26 / 72. szám

ÁRA: 1,40 FORINT Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Budapest VII., Lenin körút 9—11. Pf.: 305. Irányítószám: 1393. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszámai: 221-285, 222-408, 429-350.Magyar Hírlap fa TANÁCSOK FÓRUMA Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesí­tő postahivataloknál, a kéz­besítőknél és a Posta Köz­ponti Hírlap Irodánál közvet­lenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96 162 jelzőszámra. 15. ÉVFOLYAM, 7­2. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 198­2. MÁRCIUS 2­6. PÉNTEK Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka '• A jogalkotás erősítse a demokratizmust A képviselők elfogadták dr. Markója Imre igazságügyi miniszter beszámolóját Pozsgay Imre a közművelődésről szóló 1976. évi V. törvény végrehajtásáról A túlszabályozás gyűjtőfoga­lom. Ebbe a körbe tartoznak a feleslegesen részletes előírások, az uniformizálás... A számok önmagukban nem sokat mondanak. A hatályban levő négy és fél ezer miniszte­ri rendeletet vagy annál maga­sabb szintű jogszabályt tarthat­juk soknak, esetleg kevésnek, mindenesetre ezek alkotják a magyar jogrendszert és mint ilyennek, elsősorban nem meny­­hyisége a legfontosabb mércé­je. A bírálat sem ezeket a jog­szabályokat éri, sokkal inkább az alacsonyabb szintű regulá­kat, melyek nagy része annak a gondolatnak köszönheti éle­tét, hogy a dolgok csak akkor mehetnek jól, ha az élet min­den jelenségét szabályok közé szorítjuk és tilalo­mfákkal szegé­lyezzük. Jó néhány évvel ezelőtt még természetesnek tartották, hogy a jogot csupán az állam kizá­rólagos eszközének tekintsék. Ebből az időből maradt ránk az a szemlélet, amely csaknem minden politikai, gazdasági vagy kulturális bajunkra a jogot tartotta orvosságnak. Ma már tudjuk, hogy ez nem vált be. Csakhogy­­ nem is olyan ré­gebbi­­ példáink vannak arra, mennyire veszélyes a jogot ki­zárólag eszközként kezelni, olyanként, amely ha kényelmet­lenné válik, el is lehet dobni, nem törődve törvényességgel, nem törődve a következmények­kel. Tegnap az igazságügy-minisz­ter jogi életünk egyik legna­gyobb gondjának nevezte a túl­szabályozást és úgy fogalma­zott, hogy el kell kerülni a jog indokolatlan beavatkozását élet­viszonyainkba. Ebből pedig az következik, hogy nem pusztán kevesebb jogszabályra van szük­ség, hanem átgondoltabb jog­alkotásra, közérthető, nélkülöz­hetetlen szabályozásra. Ez per­sze bizalom kérdése is. Biza­lom az állampolgárban, akiről okkal feltételezhető, hogy a he­lyes magatartásra nem csupán rendelet késztetheti. Bizalom az államigazgatás alsóbb szervei­ben, melyekről okkal feltételez­hető, hogy képesek önállóan gondolkodni, dönteni, önállóan megszervezni munkájukat, nem szorulnak felesleges gyámko­dásra. Ahogy a közművelődésről szó­ló törvény a jog eszközeivel se­gítette a kultúra közkinccsé vá­lását, a rendszeresen művelő­dök körének szélesítése, a mű­veltségeszmény általánossá té­tele már korántsem csak szabá­lyozás­­kérdése.­i­ Tegnap délelőtt 10 órakor a Parlamentben összeült az ország­­gyűlés tavaszi ülésszaka. Legfelső IMIlú államhatalmi testületünk tanács­­ra hozásán részt vett Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöks­éyi Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke. Ott voltak a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának más tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság titkárai, valamint az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A budapesti külképviseletek több vezetője és tagja a diplomáciai páholyokban fog­lalt helyet. Az ülésszakot Apró Antal, az ország­­gyűlés elnöke nyitotta meg. A napirendnek meg­felelően előbb dr. Markója Imre igazságügyi mi­niszter számolt be a jogalkotás helyzetéről, majd a vita és a válasz után Pozsgay Imre művelődési miniszter számolt be a közművelődési törvény végrehajtására. A vita ma folytatódik. iegfőbb garancia a Magyar Szo­cialista Munkáspárt politikája, amely az elmúlt 25 évben — a személyi kultusz időszaka és az ellenforradalom keserű tapaszta­lataiból is levonva a megfelelő tanulságokat — mindig kiemelt figyelmet szentelt a törvényesség ügyének. Sohasem tévesztette szem elől azt, hogy a szocializ­mus építése során az anyagi jó­lét növelése mellett a társadalom jó közérzetének az is rendkívül fontos eleme, hogy az emberek kellő jogbiztonságban éljenek. Felidézte Markója Imre, hogy a törvényesség megszilárdításá­nak és fejlesztésének egyik fő módszere a szocialista jogrend­szer kiépítése volt, amelyben ki­emelkedő szerep hárult az or­szággyűlésre. Az országgyűlés e szerepét nemcsak azzal töltötte be, hogy számos nagy jelentőségű törvényt alkotott, hanem azzal is, hogy időről időre beszámoltatta az Elnöki Tanácsot, a Miniszter­­tanácsot és az igazságügy-mi­nisztert a jogalkotás helyzetéről és feladatairól. Igazságügy-mi­niszteri beszámoltatásra legutóbb 13 évvel ezelőtt került sor. Szocialista jogrendünk az igaz­ságügy-miniszteri beszámoló óta eltelt több mint egy évtizedben nagyarányú átalakuláson ment keresztül. Ezt mindenekelőtt az a társadalmi fejlődés váltotta ki, amelynek révén célul tűzhettük ki a fejlett szocialista társadalom építését. Ha azt akartuk, hogy jogunk hatékonyan betöltse szol­gálati szerepét, hozzá kellett iga­zítani a társadalmi-gazdasági va­lósághoz, a fejlett szocialista tár­sadalom építése által megszabott újszerű és magasabb rendű köve­telményekhez. Jogrendszerünknek ezt az átfo­gó reformját természetesen csak igen tervszerű, elméletileg meg­alapozott és a hazai, valamint a nemzetközi gyakorlat tapasztala­tait messzemenően figyelembe vevő munkával lehetett elvégez­ni. Ezért is hozott 1969-ben a kormány olyan határozatot, amelyben körvonalazta az átfogó jogi rendezés távlati feladatait, s egyben döntött arról is, hogy ezeket fokozatosan, a kormány által jóváhagyott középtávú jog­alkotási programok alapján kell végrehajtani. Így került sor az 1971—1974. évi, az 1975—1980 közötti, majd a XII. kongresszust követően az 1981—1985-ig terjedő időszak jogalkotási programjának kialakítására. E jogalkotási programok telje­sítése hasznosan segítette és se­gíti pártunk és kormányunk po­litikai célkitűzéseinek érvényesü­lését. Az egyik meghatározó je­lentőségű célkitűzés az állami élet sokoldalú fejlesztése, demok­ratizmusának növelése, közigaz­gatási rendszerünk korszerűsítése és egyszerűsítése volt. E törekvés szolgálatában olyan nagyfontos­ságú törvényhozási aktusokra került sor, mint az alkotmány 1972. évi módosítása, a tanácsok­ról szóló törvény megalkotása, az államigazgatási eljárás szabályai­nak korszerűsítése, vagy a köz­érdekű bejelentésekről, javasla­tokról és panaszokról szóló tör­vény megalkotása. Az állami élet fejlesztésének keretében megkülönböztetett fi­ Apró Antal elnöki megnyitója Tegnap délelőtt 10 órakor a Parlamentben az országgyűlés tavaszi ülésszakát Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy az országos választási elnökség benyújtotta az időközi választásról szóló je­lentést, amelyet a parlament jo­gi, igazgatási és igazságügyi bi­zottsága tudomásul vett, s a vá­lasztási jegyzőkönyv alapján megvizsgálta a Fejér megyei 1. sz. választókerületben megvá­lasztott Szalai Gyula országgyű­lési képviselő megbízólevelét. A bizottság megállapította: a meg­bízólevél a törvényben előírt fel­tételeknek mindenben megfelel, ezért javasolja a képviselő iga­zolását. Az országgyűlés az or­szágos választási elnökség jelen­tését tudomásul vette és Szalai Gyula országgyűlési képviselőt igazoltnak jelentette ki. Ezt követően az országgyűlés tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését a legutóbbi ülésszak óta alkotot törvényerejű rendele­tekről, majd elfogadta az ülés­szak tárgysorozatát. O Az igazságügy-miniszter be­számolója a jogalkotás hely­zetéről. O A művelődési miniszter be­számolója a közművelődés­ről szóló, 1976. évi V. törvény végrehajtásáról. Interpelláció: A­ napirendnek megfelelően dr. Markója Imre igazságügyi minisz­ter emelkedett szólásra. Dr. Markója Imre igazságügyi miniszter beszámolója A jogalkotás hatékonyan segítette a politikai célok megvalósítását Dr. Markója Imre bevezetőben arról szólt, hogy az elmúlt hóna­pokban többször emlékeztünk történelmünk legutóbbi negyed­­századának eseményeire. Köztük arra is, hogy milyen utat tettünk meg a szocialista törvényesség helyreállítása, megszilárdítása és fejlesztése érdekében. Az ilyen emlékezéseknél és értékeléseknél — mondta — elkerülhetetlen, hogy ne tekintsünk ki a világba és saját helyzetünket ne vessük egybe a nemzetközi tapasztala­tokkal. Ez az egybevetés a törvé­nyesség ügyének alakulását ille­tően is a jogos megelégedettség érzését válthatja ki mindenkiben. A törvényesség fogalmi körébe tartozó kérdésekben a mai világ — különösen a tőkés világ — nyugtalanító képet mutat. Még olyan országokból is, amelyeknek társadalma a közelmúltig — leg­alábbis külsőleg — a viszonyla­gos konszolidáltság jegyeit visel­te, nap mint nap érkeznek riasztó hírek, amelyek a jogtalanság, az erőszak eszkalációját bizonyítják. A Magyar Népköztársaságban viszont — túlzás nélkül állít­hatjuk — az alkotmányos rend, a törvényesség alapvetően szi­lárd és állandóan fejlődik. Jól­eső érzés, hogy egyéb sikereink mellett ez a vívmányunk is ran­got, megbecsülést szerzett ha­zánknak a nemzetközi közvéle­ményben. Természetesen nem vagyunk és nem is lehetünk elbizakodottak. Jól tudjuk, honnan indultunk el, s az elért eredmények mögött milyen kemény, megfeszített, fá­radságos munka áll. De azt is vi­lágosan látjuk, milyen további erőfeszítésekre van még szükség ahhoz, hogy végső ideáinkat meg­valósíthassuk. Ennek azonban minden feltétele biztosított. A Mohácsi Regős Ferenc rajza (Folytatása a 2. oldalon.)

Next