Magyar Hírlap, 1982. április (15. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-01 / 77. szám

2 1982. ÁPRILISI, CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL RPIlBAfl Az Egyesült Államok által kibon­takoztatott fegyverkezési hajszát a szocialista közösséggel szembeni, egyre növekvő hazugság- és rágalom­­áradat kíséri — állapítja meg a moszkvai Pravda szerdai száma. A cikk az amerikai külpolitikai propaganda vezetőinek — Char­les Wicknek, a Nemzetközi Kap­csolatok Hivatala igazgatójának és Frank Shakespeare-nek, a Nemzetközi Rádiózás Független Tanácsa elnökének — arra irá­nyuló törekvésével foglalkozik, hogy mind nagyobb részt utaltas­sanak ki intézményeik számára a központi költségvetésből. Az SZKP lapja rámutat, hogy az előbbi hatáskörébe tartozik a Nemzetközi Kapcsolatok Hivata­la számos külföldi részlegén túl az Amerika Hangja, az amerikai kormányzat hivatalos rádióállo­mása is. Formálisan az utóbbi el­lenőrzése alatt áll a Münchenben működő Szabadság és Szabad Európa rádióállomás. Formális hatáskörről van szó, hiszen e két rádióadó a jövőben is a CIA vé­dőszárnyai alatt áll A kommentár hangsúlyozza, hogy az újabb dollármilliók cél­ja a szocialista országok — első­sorban Lengyelország — felé su­gárzott bomlasztó rádióadások fokozása. Jellemző, hogy a Sza­bad Európa rádió „lengyel szer­kesztősége” szoros kapcsolatot tart fenn a CIA-nak az Egyesült Államok müncheni főkonzulátu­sán dolgozó vezetőivel, akik a CIA tevékenységét és a Lengyel­­ország területén folyó nyugatné­met felderítést hangolják össze — mutat rá a Pravda.­­ . . THE OBSERVER^ ^ 1) A brit Szociáldemokrata Párt azzal is növelni kívánja népszerűségét, hogy „pozitív megkülönböztetést” követel a nők számára — írja a lon­doni hetilap. Ez azt jelentené, hogy a nők­nek kötelezően azonos létszám­mal kellene képviselve lenniök minden vezető szervben, leg­alábbis ami ennek az új, a Mun­káspártból kivált „középbal” pártnak a vezetését illeti. Az er­re irányuló kampány a párt feb­ruári alakuló kongresszusán kez­dődött: a párt vezetője, Roy Jen­kins határozottan megígérte, hogy e kérdésről minden egyes párttagot és a párt minden „föl­­iratkozott” hívét érintő szavazá­son döntenek majd. Magán a kongresszuson egyébként mint­egy fele-fele arányban oszlottak meg e javaslat hívei és ellenfe­lei. A pártban egyébként már ko­rábban állást foglaltak amellett, hogy hozzávetőlegesen egyenlő esélyeknél a női képviselőjelöl­tet részesítik előnyben, megnye­rendő a női szavazókat a párt számára. A nők „pozitív megkülönbözte­tésének”, azaz előnyben részesí­tésének egyik harcosa Shirley Williams asszony, aki az SDP-t létrehozó „négyek bandájának” egyike. E követelést azzal tá­masztja alá, hogy jelenleg Nagy- Britanniában a politikai intéz­ményekben a nők számarányuk­nak nem megfelelő mértékben vannak felelős poszton. A közép-amerikai nyakkendő szorító csomója I- 771TvT Interjú Afganisztán külügyminiszterével­­ ! A térség biztonsága a tét Ha Kabulban nem lenne kijá­rási tilalom — este tíztől hajnali ötig —, melynek kezdetét és le­járatát a fontosabb középületek­hez és a kivezető utakhoz fel-, illetve elvonuló harckocsik dü­börgése jelzi menetrendszerűen, csupán a város külső képéből ítélve, az idegen látogató nehe­zen jöhetne rá arra, hogy az or­szágban immár két éve kívülről szított testvérharc folyik. A nyu­gati sajtó minden ellenkező hí­resztelése dacára — személyes ta­pasztalatok alapján — azt kel­lett megállapítanom, hogy a Kö­zép-Kelet több más országá­hoz viszonyítva Afganisztánban majdhogynem rendezettek az ál­lapotok. Ez, persze, relatív érté­kű, az azonos „súlycsoportba” tartozó országokban uralkodó po­litikai klímához viszonyított meg­ítélés, amely nem egyformán ér­vényes Afganisztán minden kör­zetére. Mindenesetre azonban­ az államgépezet és a gazdasági élet működőképesek, s ha a kon­szolidáció folyamata nem is, de annak keretei már felismerhe­tőek. 1s A legszembetűnőbb jele annak,­ hogy itt „mennek a dolgok”: az kifejezetten jó áruellátás, legyen­ szó élelmiszerekről, vagy ipari­ árucik­kekről. (Ennek okaira ké­sőbb bővebben kitérünk.) A kor­mányhivatalokban, a helyi köz­­igazgatásban, az intézményekben, és a nem túl sok meglevő ipari üzemben csaknem normális me­netű a munka. A társadalmi szer­vezetek aktivitása minden koráb­binál élénkebb. Vonatkozik ez el­sősorban a vezető politikai erőt jelentő Afganisztáni Népi De­mokratikus Pártra, amely a kö­zelmúltban tartotta meg első or­szágos konferenciáját. Ennek vég­hezvitelé­t az ellenforradalmi erők és a külső reakció gáncsos­­kodásai közepette — az afgán kommunisták jelentős sikereként értékelendő. Nemkülönben az, hogy a szövetségi politika jegyé­ben fogant Hazafias Nemzeti Front nagyban szélesítette tömeg­bázisát. Mielőtt bárki meggyanúsítana azzal, hogy „túl szépre festem a menyasszonyt”, sietek hozzátenni az eddig elmondottakhoz, hogy a szerény eredményeket súlyos gondok árnyékolják be. Ezek há­rom kategóriába sorolhatók: az alig pár éve letűnt félfeudális múlttól örökölt általános elmara­dottság; a forradalom első sza­kaszában — 1978 és 1980 között — elkövetett súlyos vezetési hi­bák és torzulások, illetve ezek korrigálásának a szükségessége; végül pedig az előbbi kettő meg­oldását fékező, sőt a forradalom létét is veszélyeztető ellenforra­dalmi tevékenység, amely kívül­ről kap ösztönzést és mindenne­mű támogatást. „ Ennek politikai eszközökkel történő kiiktatása lehetőségeiről, továbbá Afganisztán külpolitika­­i­járól Kabulban Sah Mohammad­­Doszt külügyminisztertől kértem tájékoztatást. A tapasztalt diplo­mata elöljáróban közölte, hogy az általa elmondottakat kötetlen baráti beszélgetésnek szánja, de nincs kifogása ellene, ha azt egy hivatalos interjú formájába öntöm. — Érvényes-e még az afgán kormány 1981. augusztusi nyilat­kozata a politikai rendezés elvei­ről, kereteiről? — Igen, ezek érvényesek s mi változatlanul készek vagyunk en­nek alapján tárgyalni Pakisztán­nal és Iránnal. Úgy véljük, ez továbblépést jelent 1980-as máju­si javaslatunkhoz képest, mert rugalmasabb s ennél fogva alkal­masabb tárgyalási alap. Szeret­ném aláhúzni, hogy nemcsak a baráti szocialista országok, ha­nem számos fejlődő ország, sőt egyes tőkés országok bizonyos politikai körei is kedvezően fo­gadták javaslatunkat. — Kérem, fejtse ki az afgán javaslat lényegét. — A legfontosabb az előzetes egyetértés abban, hogy a sorra kerülő hármas megbeszélések alapvető tárgya a mindennemű külföldi beavatkozás megszünte­tése. Továbbá nemzetközi garan­ciákkal kell biztosítani azt, hogy az intervenció ne ismétlődhessen meg. A közvetlenül érdekelt part­nerek kölcsönösen kötelezik ma­gukat a beavatkozástól való tar­tózkodásra. Minderről gyakorlati­lag bárhol hajlandóak vagyunk tárgyalni. Nekünk alkalmasabbak lennének a kétoldalú tárgyalások, de nem zárkózunk el a háromol­­dalúaktól sem. Ez nem jelenti azt hogy egyik fél távolmaradása esetén nem lennénk készek a má­sikkal való tárgyalásokra. Ami az ENSZ-főtitkár jelenlétét illeti, nincs kifogásuk ellene, feltéve, hogy „jószolgálati’’ minőségben vesz részt a megbeszéléseken. Megfelelő egyezmények létrejöt­te esetén az afgán kormány kez­deményezni fogja a tárgyalásokat a Szovjetunióval az országban kö­zös megállapodás alapján segít­ségnyújtás céljából tartózkodó szovjet csapatok kivonásának me­netrendjéről. A szomszédainkkal való megállapodások alapvető célja a feszültség csökkentése és a térség biztonságának a szava­tolása. — Mi a kormány álláspontja az afgán menekültekkel kapcso­latban? — A kormánynyilatkozat vilá­gosan leszögezi: minden külföl­dön élő afgán állampolgár, haza­jöhet­­és hatóságaink mindenne­mű segítséget megadnak a vissza­térőik beilleszkedéséhez. — Nyolc hónap múlt el, amióta az afgán kormány megtette ja­vaslatait. Milyen a „címzettek” — Pakisztán és Irán reagálása ezek­re? — Sajnos, mindeddig semmi­féle hivatalos választ nem kap­tunk. Nemhivatalosan viszont a pakisztáni elnök pozitívnek és ru­galmasnak minősítette javasla­tainkat. De hát, ennél konkré­tabb állásfoglalásra lenne szük­ség. Iráni részről pedig már ko­rábban jelezték, hogy nem ké­szültek fel a tárgyalásokra. — Mi az oka annak, hogy az utóbbi hónapokban lanyhult az ellenforradalmárok fegyveres te­vékenysége? — Elsősorban az, hogy jelentő­sen növeltük védelmi képessé­geinket, s immár a nép fokozot­tabb mértékű támogatására szá­míthatunk. A tavaly nyári és őszi tisztogató hadműveletek során hadseregünk alakulatai nemcsak a nagyobb bandákat számolták fel, hanem bázisaikat, raktárai­kat is. Azóta a banditák csak kis, négy-öt fős csoportokban vál­lalkoznak, kifejezetten terrorjel­­legű támadásokra s egy-egy ak­ciójuk után távolabb menekül­nek, legtöbbször a határon túl levő bázisaikra.­­ Az afgán külügyminiszté­rium egyik kiadványában, amely „A hadüzenet nélküli háború” cí­met viseli, és az afgán ellenfor­­radalomnak nyújtott külföldi támogatás tényeit dokumentálja, va­négy térkép, amelyen fel van­nak tüntetve a Pakisztán terüle­tén levő ellenforradalmi bázisok. Ezt nyolc hónapja adták ki. Nem­ szorul-e ez a térkép ma már mó­dosulásra? — Az ellenforradalomnak nyúj­tott imperialista támogatás mér­téke nem csökkent, sőt újabban korszerűbb fegyverekkel is ellát­ják őket. Ami a térképet illeti, csak annyiban szorul módosítás­ra, hogy a meglevő több tucatnyi mellé újabb bázisokat kellene be­rajzolni ... — Milyen Afganisztán viszonya az el nem kötelezett országokkal? — Külpolitikánk a béke, a ba­rátság és az együttműködés el­vein alapszik. El nem kötelezett ország voltunk és maradunk, s ebben a mozgalomban aktív sze­repre törekszünk. Természetesen képviseltetjük magunkat a szep­temberben Bagdadban sorra ke­rülő csúcsértekezleten is. — Milyennek látja a magyar­­afgán kapcsolatokat? — Az országaink közötti vi­szony mindig is baráti volt. Ezek a szálak csak erősödtek forradal­munk második szakasza után. Az­óta minden téren és minőségileg is fejlődik az együttműködésünk. Hálásak vagyunk a baráti Ma­gyarország által nyújtott segítsé­­­­gért, s nagyra értékeljük azt a politikai támogatást, amelyben országuk minden nemzetközi fó­rumon részesíti Afganisztánt. Ta­valy ősszel New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés ülésszakának idején alkalmam nyílott baráti eszmeszerére Puja Frigyes kül­ügyminiszterrel, s ezt a megbe­szélést rendkívül hasznosnak ítéltem. Egyetértettünk abban, hogy szükség van külpolitikai lé­péseink folyamatos egyeztetésére. Felhasználom ezt az alkalmat, hogy őszinte jókívánságaimat fe­jezzem ki a magyar vezetőknek és békét, jólétet kívánjak a baráti magyar népnek. .. Palfl Viktor Leszerelési tanácskozás kezdődött Genfben (MTI) Széles körű leszerelési tanácskozás kezdődött szerdán Genfben. A Nemzetek Palotájá­ban dr. Philip Potternak, az Egy­házak Világtanács főtitkárának elnökletével megnyílt konferen­cián több mint kétszáz nemzet — nem kormányzati — szerve­zet képviselői vesznek részt az­zal a céllal, hogy ráirányítsák a nemzetközi közvélemény figyel­mét az ENSZ-közgyűlés június­ban New Yorkban sora kerülő második, rendkívüli leszerelési ülészakának munkájára. A tanácskozás munkájában Be­­rényi Dénes akadémikus vezeté­sével részt vesz az Országos Bé­ketanács küldöttsége is. Lehűlés a kínai-amerikai kapcsolatokban (VPJ) Peking a kínai—amerikai diplomáciai kapcsolatok ügyvivői szintre való leszállítására készü­lődik. A kínai—amerikai kapcso­latokat terhelő legújabb lépés az a március 26-án átnyújtott jegy­zék, amelyben a kínai külügy­minisztérium tiltakozik az ame­rikai bevándorlási törvény Taj­vant külön államként kezelő mó­dosítása miatt. Megfigyelők rá­mutatnak, hogy Peking három­­hónapos késéssel tiltakozott a múlt év december 29-én életbe lépett törvénymódosítás ellen. A nézeteltérések másik forrá­sa a tavvani fegyverszállítások ügye. Washingtoni tisztségvise­lőktől származó értesülés szerint a Reagran-kormányzat már eltö­kélte: a pekingi tiltakozások miatt nem akadályozhatják meg a Taj­­vanak szánt amerikai fegyver­­szállítási csomagterv megvalósí­tását. Az üzletet pekingi diplo­maták a kínai—amerikai kapcso­latok „próbakövének” tekintik. Fu Hao kínai külügyminiszter­helyettes Tokióban kijelentette, hogy Peking kész tudomásul ven­ni a visszaesést a kínai—ameri­kai kapcsolatokban. Teg Hsziao- Ping pedig kijelentette: Kína „jól felkészült” arra, hogy a kap­csolatokat esetleg alacsonyabb szintre szállítják le. Véget ért a Vietnami KP kongresszusa (MTI) Szerdán befejezte mun­káját a Vietnami Kommunista Párt V. kongresszusa. Az új KB ismét Le Duant választotta meg a párt főtitkárának­ és ugyanak­kor, mint az a vezetés korábbi állásfoglalásai és a kongresszusi dokumentumok nyomán várható volt, jelentős változásokat hajtott végre a párt vezető testületeiben. A zárónapon Tran Quynh, a központi bizottság tagja ismer­tette a határozattervezeteket, amelyekben indítványozták, hogy a következő évek társadalmi­gazdasági fejlődése alapjául fo­gadják el az általános polnikai beszámolóban, az 1981—85-re szóló népgazdasági terv terveze­tében, a pártépítésről és a szer­vezeti szabályzat módosításáról előterjesztett központi bizottsági beszámolóban foglaltakat. A kül­döttek egyhangúlag igennel sza­vaztak, határozattá emelve a ter­vezetet. Ezután Le Due Tho a szava­zatszámláló bizottság jelentését ismertette, felolvasva az új, 152 tagú (ebből 36 póttag) központi bizottság névsorát. A kongresz­­szus az eddig 14 tagból és három póttagból álló politikai bizottság helyébe 15 tagú PB-t választott (13 tag és két póttag). A politi­kai bizottságnak két új tagja és két új póttagja van. Az új PB névsora: Le Duan, Truong Chinh, Pham Van Dong, Le Duc Tho, Pham Hung, Van Tien Dung, Vo Chi Cong, Chu Huy Man (akik az előző PB-nek is tagjai voltak), To Huu, Vo Van Kiet, Do Muoi (az előző PB póttagjai), Le Duc- Anh, Nguyen Duc Tam. A két póttag: Nguyen Co Thach és Dong Li Nguyen. A korábban kilenctagú titkár­ság létszámát tízre emelték. A testületnek hat új tagja van. A titkárság összetétele: Le Duan (a KB főtitkára), Le Dúc Tho, Vo Chi Cong, Nguyen Duc Tam, Nguyen Dam, Le Quang Dao, Hoang Tung, Nguyen Thanh Binh, Tran Kien, Tran■ Xuan Bach. Az Egyesült Államok fokozza k­i a katonai együttműködést Dél-Koreával (AP, Reuter) Az Egyesült Ál­lamok és Dél-Korea katonai ere­jének növelését irányozza elő a Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter szöuli tárgyalá­sai befejeztével szerdán kiadott közös közlemény. A két ország között évente megrendezett, lé­nyegében az amerikai befolyás­nak a kelet-ázsiai térségben való fenntartását szolgáló megbeszélé­sek után kiadott dokumentum le­szögezi, hogy Dél-Korea bizton­sága lényegbevágóan fontos Wa­shington számára. A közlemény megállapítja, hogy „egy Dél- Korea elleni esetleges támadás egyúttal az Egyesült Államok el­leni akciót is jelent”. Szöul ame­rikai felfegyverzését a közle­mény az „északi fenyegetéssel”, a Koreai NDK fegyveres erőinek állítólagos növekedésével próbál­ja indokolni. Weinberger és vendéglátója, Cse Dzsung Bok dél-koreai had­ügyminiszter megállapodást írt alá, amelynek értelmében az Egyesült Államok háborús szük­ségállapot esetén — kongresszusi jóváhagyás nélkül — hadfelsze­relést szállíthat Dél-Koreának. A kétmilliárd dolláros „válságse­gélyről” szóló terv jóváhagyását az amerikai kormányzat lényegé­ben már hetekkel ezelőt­t­­közölte a kongresszustól A tárgyalások befej­­tett sajtóértekezletén F* i hadügyminiszter a m?v c jelentős eredményekér­te, hogy az amerikaié vultak az ő licenceik e Koreában gyártott * ’­s „harmadik országok­­ eladása kiterjesztése gyalásokon ugyanis rá el­­­­sősorban gazdasági nehézség — hivatkozva — szorgalmazta, hogy amerikai származású katonai esz­közöket adhasson el más orszá­goknak is.

Next