Magyar Hírlap, 1982. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM [1 / h­tu kA 932. MÁJUS 1. SZOMBAT 3 ■■M.JMMLJL ....l|iiJM­....g...iWjLgLJ_1L | ....................... Lengyelország: befejeződön az ezer internált személy szabadon bocsátása (MTI) Lengyelországban pénte­ken estére befejeződött annak az ezer internáltnak a hazaengedése, akiknek szabadon bocsátásáról szerdán döntött a Nemzeti Meg­mentés Katonai Tanácsa. Mint emlékezetes, nyolcszáz személyt véglegesen, kétszázat pedig fel­tételesen helyeztek szabadlábra. Pénteken délután Nyugat-Ber­­linbe térítették a LOT lengyel lé­gitársaság egyik belföldi járatát — jelentette a varsói televízió. Az AN—24 típusú gép Wroclawból Varsóba tartott, amikor a légika­lózok hatalmukba kerítették. Egyelőre nem ismeretes, hány utas tartózkodott a gépen. Fa­lklend- válság Argentin és brit blokád lépett életbe (Folytatás az 1. oldalról) új nagykövetének közreműködé­sével juttatta el Thomas Enders latin-amerikai ügyekkel megbí­zott amerikai külügyi államtit­kár-helyetteshez. Argentin sajtójelentések sze­rint Haig külügyminiszter pénte­ken közölte Argentínával: Wa­shington felhagy a fegyveres konfliktus megelőzését célzó erő­feszítéseivel, mivel Argentína hajthatatlannak mutatkozott. (MTI, AFP, IPL) Az Egyesült Államok úgy határozott, hogy felfüggeszti az Argentínának szó­ló gazdasági és katonai segélye­ket és „kedvező választ kíván ad­ni Nagy-Britannia segélykérel­­mére — kivéve a közvetlen kato­nai segélynyújtást” — jelentette be péteken Washingtonban Alexander Haig külügyminiszter. Haig bejelentésével az Egyesült Államok véget vetett a brit—ar­gentin válságban eddig tanúsított ,,semlegességének’". Reagan amerikai elnök pénte­ken kijelentette, hogy a csaknem egy hónapja húzódó brit—argen­tin viszályban Argentína követte el az­ agressziót. Reagan mind­azonáltal hozzátette: még mindig reménykedik a diplomáciai meg­oldásban. Az argentin kormány csütörtö­kön levelet intézett Kamanda Wa Kamandához, a Biztonsági Ta­nács soros elnökéhez. Üzeneté­ben kifejti, hogy a Falkland (Malvin)-szigetek ellen Nagy- Britania által bejelentett hadi­tengerészeti és légi blokád sérti az ENSZ alapokmányát, ellenté­tes a vitás kérdések békés meg­oldását szorgalmazó ENSZ-hatá­­rozatokkal. Argentína az agresz­­szióra kénytelen a fegyveres erők igénybevételével válaszolni, s ezért a felelősség a brit kormányt terheli — hangoztatja az üzenet. (Reuter, AFP) Bolívia — ha Argentína kéri — akár csapatok, katonai felszerelés küldésével is segítségére siet a Nagy-Britan­­niával támadt viszályában — je­lentette be csütörtökön La Paz­­ban Jorge Echazu Aguirre bolí­viai hadügyminiszter. Caracasban a venezuelai kor­mány pénteken bejelentette: meg­szakítja kereskedelmi kapcsola­tait Nagy-Britanniával. A vene­zuelai elnök közölte: országa „olyan mértékben nyújt támoga­tást Argentínának, amilyen mér­tékben azt az argentin kormány kéri”. Schlesinger szenátusi meghallgatása ^ ^ * A nukleáris fegyverzetkorlátozást semmivel nem szabad összekötni (AP, MTI) Az Egyesült Államok „érdeke”, hogy haladást érjünk el a nukleáris fegyverzetkorlátozás­ban, ezért ezt a kérdést semmi mással nem szabadna összekötni” — jelentette ki pénteken a szená­tus külügyi bizottsága előtt James Schlesinger, több volt amerikai kormány tagja. A politikus, aki Nixon és Ford republikánus kormányzata idején hadügyminiszterként, Carter de­mokrata párti kormányában pedig energiaügyi miniszterként szol­gált, úgy vélekedett a szenátusi meghallgatáson, hogy a Reagan­­kormány értékes időt vesztegetett el, és hogy az Egyesült Államok elveszítette a politikai kezdemé­nyezést annak következtében, hogy halogatja a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat. A Reagan-kormány a lengyelországi eseményekkel indokolta a halogatást. Erről Schlesinger azt mondta, hogy a fegyverzetkorlátozás, illetve az arról folytatandó tárgyalás „nem jutalom” valamiféle „szovjet jó magatartásért”. A szenátus külügyi bizottsága azokkal, a kongresszus mindkét házában felvetett javaslatokkal kapcsolatban tart meghallgatáso­kat, amelyek szerint az Egyesült Államoknak javasolnia kellene a nukleáris fegyverkezés befagyasz­tását, illetve kongresszusi kezde­ményezésre törvénybe kellene ik­tatnia az 1979-ben aláírt szovjet— amerikai SALTO II megállapodást. Schlesinger kijelentette, hogy a nukleáris fegyverzetek befagyasz­tására vonatkozó javaslatokat ér­demes megfontolni és annak a re­ményének adott hangot, hogy a kongresszus és a kormány meg­vizsgálja a SALT—II „felelevení­tésének” lehetőségét. A volt mi­niszter támogatta a szovjet— amerikai csúcstalálkozó gondola­tát is. —---------------­-----------.—Om­­r Mitterrand és Jörgensen sajtóértekezlete A francia államfő hazautazott (MTI) Dániai hivatalos látoga­tásának utolsó napján Francois Mitterrand először a dán Szociál­demokrata Párt parlamenti, cso­portjának vezetőjével, továbbá a Konzervatív és a Liberális Párt elnökével találkozott. Ezután a francia köztársasági elnök és kí­sérete Anker Jörgensen miniszter­­elnökkel és a kormány tagjaival tárgyalt. Pénteken délután Mitterrand és Jörgensen külön-külön sajtóérte­kezleten számoltak be a tárgyalá­sokról. Mitterrand elmondta, hogy a tárgyalások középpontjában a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése, illetve a Közös Piacon belüli gon­dok álltak. Nemzetközi kérdések­ről szólva a francia elnök védel­mébe vette az önálló francia nuk­leáris ütőerő fejlesztését, és a bí­rálatokra reagálva kijelentette, hogy szükség esetén folytatják a nukleáris kísérleteket a Csendes­óceán déli térségében. Anker Jörgensen sajtóértekezle­tén elmondta, hogy a tárgyaláso­kon kifejtette a leszereléssel kap­csolatos dán álláspontot. Dánia a szembenálló felek fegyverzete egy­idejű és kölcsönös csökkentésének híve, és elítél minden nukleáris fegyverkísérletet. A kelet-nyuga­ti kapcsolatokról szólva Jörgensen azt emelte ki, hogy a két fél véle­ménye szerint gazdasági szankció­kat (Lengyelország ügyében) csak nagyon megfontoltan, végső esz­közként szabad alkalmazni. Francois Mitterrand és kísérete pénteken délután hazautazott Koppenhágából. VILÁG­H­Í­RADÓ Meggyilkolták Pio La Torrét (AFP, AP) Palermóban pénte­ ■ ben meggyilkolták l­io La Torrét,­ az Olasz Kommunista Párt szicí­­­liai tartományi pártbizottságának titkárát, a KB tagját, parlamenti­­ képviselőt. A kommunista poli­tikust, aki egyben a CGIL-szak­szervezeti központ tartományi Bi­kája is volt, az Olasz KP székhá­za előtt lőtték le Palermo köz­pontjában. A merénylők végeztek La Torre sofőrjével is. A gyilkos­ságot eddig semmilyen szervezet nem vállalta magára, s az­ olasz rendőrség arra gyanakszik, hogy La Torrét a maffia gyilkolta meg, mert a politikus a bűnszövetkezet elleni harc egyik élharcosa volt Szicíliában. A Szövetségi Tanács elutasító állásfoglalása (MTI) A nyugatnémet parla­ment ellenzéki többségű második háza, a Szövetségi Tanács, pén­teken elutasította a szociálliberá­­lis kormány „beruházási és fog­lalkoztatási programját”. A CDU és a CSU képviselői a következőképpen indokolták: az elutasítást, a magas munkanélkü­liség csökkentéséhez szükséges beruházások fellendítése érdeké­ben támogatják a tőkés beruházá­sok után járó tízszázalékos beru­házási kedvezményt, de nem fo­gadják el annak finanszírozásául az értéktöbbletadó egyszázalékos emelését Gromiko fogadta Mohammad as-Sajert (MTI) Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere pénteken fogadta Mo­hammad as-Sajert, a PFSZ szov­jetunióbeli képviseletének vezető­jét. A találkozó annak kapcsán jött létre, hogy a palesztin kép­viselet hivatalos diplomáciai stá­tust kapott, és vezetőjét a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet rendkívüli képviselőjévé nevez­ték ki a Szovjetunióba. Iljicsov angolai megbeszélései (TASZSZ) Folytatódik Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter­helyettes angolai látogatása. A szovjet politikus találkozott Paulo Teixeira Jorge angolai kül­ügyminiszterrel és Venancio da Mouro külügymiiniszter-helyettes­­sel. Brezsnyev távirata Hirohito császárhoz (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev japán nemzeti ünnepe alkalmá­ból Hirohito császárnak küldött táviratában jókívánságait fejez­te ki az uralkodónak és a japán népnek. Annak a reményének adott hangot, hogy a két ország kapcsolatai a jószomszédság és az együttműködés alapján fognak fejlődni. Véget ért a laoszi pártkongresszus (MTI) Pénteken délután meg­tartotta­­ záróülését a Laoszi Né­pi Forradalmi Párt harmadik kongresszusa. Az új központi bi­zottság ismét Kaysone Phom­­vihanét választotta meg főtitkár- Eanes látogatása a NATO-központban (MTI) Antonio Ramalho E­anes portugál köztársasági elnök pén­teken befejezte hivatalos állam­fői látogatását Belgiumban, és el­látogatott a NATO központjába. Tindemans Kuvaitba érkezett (Reuter) Leo Tindemans belga külügyminiszter pénteken közel­­keleti körútjának első állomásá­ra, Kuvaitba érkezett. Tindemans az Európai Gazdasági Közösség soros elnökeként igyekszik tájé­kozódni a Sínai-félsziget izraeli kiürítése után kialakult közel-ke­leti helyzetről. (AP) Khaled szaúdi uralkodó pénteken megbeszélést folytatott a Sazúd-Arábiában tartózkodó Jasszer Arafattal, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vb-elnö­­kével. ­­ V MÁJUSÜNNEP an ebben a májusünnepben egy leírhatatlanul nagysze­rű érzés: a közösséghez tar­tozásé. Korunk embere oly gyak­ran érzi magányosnak magát, s még sűrűbben uralkodik el rajta saját cselekvési korlátainak tu­data, ám ezen a napon minden­nél erősebben tudja és érzi, hogy részese valami örök és világmé­retű küzdelemnek, hogy nincs egyedül, s hogy dolgozó testvérei vannak glóbuszunk minden pontján. Eltéphetetlen kötelék fűzi össze velük: a munka em­bereinek internacionalista szoli­daritása. Budapesten és Moszk­vában, Varsóban és Hanoiban, Londonban és Washingtonban, a­ szabad Nicaraguában és a sza­badságáért küzdő Salvadorban, éljen bárhol a világban, aki má­jus elsején ünnepel, az mind­mind érzi: része valami ha­talmas és legyőzhetetlen erőnek, katonája annak a nagyszerű harcnak, amely előbbre viszi a világot. E harci seregszemle olyan, akár a természet, tavaszi meg­újulása. Egyszerre őrzi a régit, mai vívmányaink alapját, s te­remti az újat, a továbbvivőt. Je­lenti azt, ami harcunkban örök, de jelöli egyúttal a továbblépés útját. Az 1890-es első nemzetkö­zi munkásünnep óta ez a nap mindig konkrét célokhoz kötő­dött, s nincs ez másként ma sem. 1890-ben százezer magyar mun­kás szüntette be a munkát, s csak Budapesten­­10­­ezres nép­gyűlésen fogalmaztak meg köve­teléseket, első helyen jelölve meg a nyolcórás munkanapot.. Egy évvel később már a mun­kásokhoz csatlakozó agrárprole­tárok és szegényparasztok közös fellépése jelezte a formálódó munkás-paraszt szövetséget. 1919- ben köszöntött rá hazánkra az első szabad május elseje. „Teg­nap Budapest­­100 000 elnyomott­ja és kizsákmányolt­ja megvál­tását ünnepelte a tavaszi ég ku­polája alatt"­­- írta másnap a Vörös Újság. A munkástüntetés részvevői akkor Landler Jenő szavaira válaszolva vállalták a veszélybe került Tanácsköztár­saság védelmét. A munkásfiata­lok leverése után, egy évtizedig tilos volt május 1. megünneplé­se, később pedig az ellenforra­dalmi rendszer mindent megtett, hogy az­ ünnepet megfossza for­radalmi, harcos tartalmától, és békés majálissá szelídítse. Negy­ven évvel ezelőtt, 1942. május elsején a föld aló­l kényszerített kommunista párt hívó szavá­ra a Körúton gyülekeztek a munkások. A részvevők Petőfi­­jelvényt viseltek, kifejezvén, hogy e nap a nemzeti­­ felszaba­dító mozgalom egyik állomása, s hogy a magyar munkásság ekkor is az egész nemzet szabadság­harcát képviseli. És elérkezett 1945, és a máso­dik szabad május elseje. A rom­ba dőlt ország népét fordította ekkor a szebb jövő felé a mun­kásság osztályöntudata. Az im­pozáns demonstráció nyomán ír­ta vezércikkében a Népszava: „Munkásünnepnek hirdettük má­jus elsejét, a két munkáspárt és a szűk szervezetek ünnepének és a szabad Magyarország ünnepé­vé emelkedett. Ezen a napon a magyar nép kinyilatkoztatta, hogy tudatában van történelmi hivatásának, és kész arra, hogy rombadőlt országát, meggyalá­zott hazáját, derékba tört életét újjáépítse, megtisztítsa és helyre­állítsa.” Nem kevésbé konkrét célt fe­jezett ki a negyedszázad előtti május elseje. 1957-ben a buda­pesti Hősök terén százezrek tet­tek hitet a munkáshatalom, a szocializmus védelme mellett, ki­fejezésre juttatva bizalmukat a megújult párt, az MSZMP poli­tikája iránt. E történelmi példák meggyő­zően bizonyítják, hogy a májusi ünnep mindig az adott időszak alapvető népi-nemzeti érdekei­nek vállalását és képviseletét je­lentette, a korszak munkás-nem­zetközi összefüggéseivel együtt. Eközben állandó maradt az ün­nep fő célja és tartalma: a nem­zetközi munkásosztály sorainak és erőinek összefogása annak az új társadalmi rendnek a megva­lósítására, amelyben megszűnik a kizsákmányolás és érvényesül a dolgozó ember igazsága. Harminchét éve hazánkban a szabad alkotó munka ünnepe ez a nap. Ünnepeljük a hatalom birtokosává vált, országát építő népet, az alkotó embert, aki eszé­vel és két keze munkájával a maga javára formálja a világot. Tudjuk, hogy előrehaladásunk nem csupán nemzeti ügy , nemzetközi jelentősége van. Min­den sikerünk egyszersmind a szocializmus eszméinek sikere, minden sikerünk erősíti a nem­zetközi munkásosztályt és egysé­gét. Van mit féltenünk és van mit megőriznünk. Ezt azért sem feledhetjük, mert szocialista épí­tőmunkánk elengedhetetlen nem­zetközi feltételét, a békét, ma nagyobb veszély fenyegeti, mint korábban. Céljaink nemzetközi harci fel­tételei módosultak. A társadalmi haladásért vívott világméretű küzdelemben az imperializmus az utóbbi években jelentős pozíció­kat vesztett, miközben saját rendszerének válságjelenségei is markánsabbá váltak. Az új hely­zet az imperializmus taktikájá­nak átértékeléséhez vezetett. Je­lenleg az elképzelhetetlen mére­tekben kibontakoztatott fegyver­kezési versenyt tartja a legfon­tosabb eszköznek a szocialista világrendszerrel folytatott har­cában. E taktika a szovjet fegy­verzetkorlátozási és leszerelési javaslatok makacs elutasításával párosul, s növeli a háborús ve­szélyt. Ezzel magyarázható, hogy a forradalmi stratégia napjaink­ban is két, egymástól elválaszt­hatatlan pilléren nyugszik: egy­szerre jelent küzdelmet a társa­dalmi haladásért és a békéért. A nemzetközi munkásosztály csak úgy és csak akkor képes megvalósítani társadalmi céljait, ha megőrzi a világbékét, hiszen a termonukleáris világháború a forradalmi munkásmozgalom minden eddigi vívmányainak és jövendő lehetőségeinek a meg­semmisítését jelentené. A társadalmi haladásért és a békéért vívott együttes harc él­vonalában a szocialista országok haladnak és osztoznak velük e küzdelemben a világ kommunis­ta és munkáspártjai. A béke megvédésében viszont ennél szé­lesebb egységfront kialakulásá­nak vagyunk tanúi. Ez a front csak most próbálja erejét. Nyu­­gat-Európán tavaly­ eddig is­meretlen méretű hulláma söpört végig a béketüntetéseknek, köve­telve kontinensünk megtisztítását az atomfegyverektől. Az idén jú­niusra tervezett NATO-csúcsér­­tekezlet alatt, Reagan ottléte ide­jén Bonnban terveznek tömegde­monstrációt a béke hívei. Az Egyesült Államok közvéleménye is fokozatosan tudatára ébred annak, hogy kormánya politiká­jával , a nukleáris apokalipszis veszélyét idézi föl. Az atomfegy­verek befagyasztását követelő mozgalom egyre erősödik, s tag­jai között nem a politikával hi­vatásszerűen foglalkozók, hanem az amerikai kisemberek vannak többségben. Ezek a fejlemények, a kétség­telenül veszélyes méretű nemzet­közi feszültség ellenére, bizako­dásra jogosítanak. Egyre terebé­lyesednek azok a társadalmi mozgalmak és erők, amelyekkel legalább egy, ám ma a legfonto­sabb és alapvető kérdésben egyet lehet érteni: a béke megóvásá­ban, az enyhülés folytatásának a szükségességében. A nemzetközi munkásosztálynak, amely a mai májusünnepen ismét megmutat­ja erejét, nincs életbevágóbb fel­adata, mint közös fellépésre hívni a béke megőrzésében érdekelt valamennyi erőt. E harcos ün­nepnek most ez a fő tartalma. KÜRTI GÁBOR

Next