Magyar Hírlap, 1982. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-01 / 152. szám

Magyar Hírlap______________________n­emzetközi politika - fórum 1982. JÚLIUSI, CSÜTÖRTÖK 3 Az EGK eljárást indít a GATT-ban A Közös Piac sérelmesnek tartja a Reagan-kormányzat intézkedéseit (MTI) Gaston Thorn, az Euró­pai Közösségek bizottságának el­nöke és Wilfried Martens belga kormányfő, mint a miniszteri ta­nács soros elnöke ismertette George Westtel, az EGK-hoz akk­reditált amerikai nagykövettel azt a határozatot, amelyet az állam- és kormányfők fogadtak el előző napi értekezletükön. Az állásfog­lalás sajnálkozva állapítja meg, hogy a nyugat-európai közösség és az Egyesült Államok kapcsola­tait rontó korlátozó intézkedések történtek amerikai részről (acél­kiviteli korlátozás, embargó a szibériai földgázvezetékhez szük­séges alkatrészekre, mezőgazdasá­gi ellenintézkedések). Ezeket az EGK elfogadhatatlannak tartja. Az EGK eljárást indít a GATT- ban (a nemzetközi kereskedelmet szabályozó genfi szervezetben) a sérelmesnek talált amerikai in­tézkedések ellen, mert azok ellen­tétesek a nemzetközi megállapo­dásokkal — közölte az EGK két intézményének vezetője. (AFP) A versailles-i csúcsérte­kezleten részt vett hét legfejlet­tebb tőkés ország pénzügyminisz­ter-helyettesei a jövő héten meg­beszélést tartanak Washingtonban — ezt jelentették be szerdán az amerikai fővárosban. Még tart a tűzszünet Bejrútban ~ ' ' ^ ^ ^ A PFSZ nem hajlandó kapitulálni (MTI) Az izraeli hadsereg által bekerített Nyugat-Bejrút, illetve a városban körülzárt öt-hat ezer palesztin harcos sorsáról folyta­tott tárgyalások egyetlen pozitív eredménye szerda estig, hogy még mindig tart a múlt hét vé­gén életbe lépett tűzszünet. Az izraeli kormány szerdai ülésén úgy határozott, hogy meghosszab­bítja a palesztin harcosok békés úton történő lefegyverzésére és eltávozására adott időt. Szaeb Szalam volt libanoni mi­niszterelnök a palesztin fegyveres erők parancsnokával folytatott tárgyalások után kijelentette, hogy a PFSZ hajlandó a problé­ma politikai megoldására, és csak akkor harcol az utolsó emberig, ha Izrael rákényszeríti erre. (AFP) „A palesztin ellenállás­nak egyáltalán nem áll szándé­kában elhagyni Libanont, mert ha elmenekül az izraeli—ameri­kai szövetséggel cinkos valame­lyik arab államba, azzal saját ha­lálos ítéletét írja alá” — szögezte le a WAFA palesztin hírügynök­ség­ kommentárja, amely néhány órával azután látott napvilágot, hogy Szaeb Szalam bejelentette: a PFSZ vezetése beleegyezett ab­ba, hogy a szervezet harcosai elhagyják Nyugat-Bejrútot. A WAFA nyilván erre a beje­lentésre utalva hangoztatja: „Nem lesznek harcok Bejrútban, ha sikerül a palesztinok méltó­ságát megőrző megoldást találni. Ellenkező esetben azonban a PFSZ kész harcolni úgy, ahogy eddig tette, az izr­aeli támadás kezdete óta.” „Eddig, a tárgyalá­sok ellenére, semmilyen formula sem alakult ki, amely megoldást kínált a Bejrút, a palesztin ügy, a libanoni szuverenitás megmen­tésére és az izraeli megszállás megszüntetésére” — hangoztatja a WAFA. „A PFSZ-t nem verték meg, és esze ágában sincs kapi­tulálni” — szögezi le a hírügy­nökség. (MTI) Az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke sze­rint ismét „lejár az idő” Liba­nonban, s „ha nem történik va­lami”, azaz, ha a PFSZ nem fo­gadja el az izraeli feltételeket, Izrael ismét megrohamozza a li­banoni fővárost. A bizottság­ szer­dán „szigorúan titkos” ülésen vi­tatta meg a libanoni helyzetet. Nem hivatalos értesülések szerint Izrael 36 órás határidőt szabott Washingtonnak arra, hogy Philip Habib közvetítésével, vagy más­képp, kieszközölje a PFSZ erőinek kivonulását a libanoni főváros­ból. Az amerikai Izrael-lobby nyomást gyakorol George Shultzra (MTI) Az amerikai Izrael-lobby és annak kongresszusi emberei „alaposan kezelésbe vették” George Shultzot, az újonnan ki­nevezett amerikai külügyminisz­­■rt, hogy megakadályozzák az egyesült Államok bármiféle el­­távodását Izraeltől, és közeledé­sét az arab országokhoz. Alan Cranston demokrata párti szenátor, az Izrael-lobby egyik legismertebb kongresszusi érdek­­képviselője kedden kifejezetten megfenyegette az arab kapcsola­tairól ismert Shultzot: kinevezé­sének kongresszusi jóváhagyása attól függ, hogyan foglal állást a közel-keleti kérdésben. „Tisz­tán kell látnunk abban a tekin­tetben, milyen nézeteket képvi­sel Shultz a közel-keleti kérdés­ben, elismeri-e, hogy Izrael egyetlen igaz barátunk a térség­ben” — jelentette ki Cranston Shultz keddi capitoliumi „bemu­tatkozó látogatását” követően. Nőnek a fűtőanyagárak A román államtanács rendelete az energiatakarékosságról (Agerpres) A román államta­nács rendeletet adott ki, mely az elektromos és hőenergia, a föld­gáz és más energiahordozók ész­szerűbb felhasználását és fogyasz­tásuk további csökkentését célzó intézkedéseket tartalmaz. A ren­delet értelmében valamennyi he­lyi és központi szervnek lépése­ket kell tennie az energiafogyasz­tás csökkentése, az energiahordo­zók ésszerűbb felhasználása, a veszteségek elkerülése érdekében. A rendelet egyúttal hangoztatja: a nemzetgazdaság érdekei és a megnehezedett világgazdasági fel­tételek — amelyek az energiahor­dozók áremeléséhez vezettek — megkövetelik az energiatermelés és -felhasználás­­valamennyi for­májának nyereségessé tételét. Következésképpen — hangoz­tatja a rendelet — szükségessé vált a lakosság által használt fű­tőanyagok, elektromos - és hőener­gia árának rendezése. A rendelet egyúttal meghatározza az elektro­mos és hőenergia, a folyékony és szilárd háztartási fűtőanyagok új árát, csakúgy, mint az energiahor­dozók fogyasztásának szintjét. Ki­mondja, hogy valamennyi család 20 százalékkal csökkentse energia­felhasználását. A meghatározott mennyiségnél több energiát fo­gyasztók magasabb árakat fizet­nek. A román államtanács rendelete hangoztatja, hogy az áremelkedés­sel párhuzamosan — a lakosság életszínvonal-emelkedésének meg­őrzése érdekében — a dolgozók és nyugdíjasok évi 3,4 milliárd lej összegben térítést kapnak. Szovjet-amerikai megbeszélések Genfben­ ­ (Folytatás az 1. oldalról) Karpov pedig sokáig vezette a SALT—2-ről tárgyaló szovjet kül­döttséget. Az amerikai delegáció egyik tagja, Michael H. Mobbs egy évig (1969) a leningrádi egye­temen tanult. Rowny nagykövet jól tud oro­szul, Karpov nagykövet kiválóan beszél angolul. Most már csak az a kérdés — mondják Genfben —, megértik-e egymást? (MTI) „A washingtoni külügy­minisztérium élén történt válto­zás, Haig lemondása semmiféle kihatással nincs az amerikai kor­mányzat fegyverzetkorlátozási tárgyalásokkal kapcsolatos, koráb­ban ismertetett állásfoglalásaira” — közölte a szövetségesekkel szer­dán Richard Burt, európai ügyek­ben illetékes amerikai külügyi ál­lamtitkár. Burt a NATO-központ­­ban a genfi szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalá­sokkal foglalkozó, úgynevezett különleges tanácskozó csoport ülésén fejtette ezt ki. Az ülésen Bart hangoztatta: a hadászati fegyverzet korlátozá­sáról és csökkentéséről Genfben megkezdődött újabb tárgyalás­­sorozat szorosan összekapcsolódik a közép-hatótávolságú eszközök­ről már november óta folyó tár­gyalásokkal. A két genfi ameri­kai küldöttség szorosan össze­hangolja majd tárgyalási javas­latait, az eurorakéta-tárgyalások lényegében a hadászati fegyver­zetről folyó tárgyalások keretébe illeszkednek — fejtette ki az amerikai külügyi államtitkár. Leonyid Brezsnyev üdvözlő távirata Mitja Ribicsicshez (MTI) Leonyid Brezsnyev szer­dán táviratban üdvözölte Mitja Ribicsicset abból az alkalomból, hogy megválasztották a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottsága elnökségének el­nökévé. A táviratban Brezsnyev reményének adott hangot, hogy az SZKP és a JKSZ kapcsolatai, amelyek döntően befolyásolják a két ország együttműködésének jellegét, a jövőben erősödni és fejlődni fognak mindkét nép ja­vára, a béke és a szocializmus érdekében. Megegyezés Bonnban (MTI, DPA) Csaknem egész na­pon át tartó, egyszer derűlátást, máskor pesszimizmust sugalló tárgyalások után szerdán este megegyezés született Bonnban az NSZK 1983. évi költségvetési ter­vezetének főbb tételeiről, és ez­zel elhárult a szociálliberális koalíció széthullásának közvetlen veszélye. Willy Brandt, az SPD elnöke kevéssel 21.00 óra után jelentette be a koalíciós partnerek közt lét­rejött megegyezést, hozzáfűzve, hogy nem maradt hátra megol­datlan kérdés. Nem sokkal ké­sőbb ilyen értelemben nyilatko­zott Schmidt kancellár, majd megerősítette a megegyezés té­nyét Lambsdorff gazdasági mi­niszter (FDP) és Mischnik, a szabaddemokraták parlamenti csoportjának elnöke is. (DPA) Hivatalában marad az SPD irányította szenátus Ham­burgban — ez a kimenetele a he­lyi CDU követelésére szerdán megtartott szavazásnak. Az ered­mény az SPD és a Zöldek-alter­­natív lista (GAL) szövetkezésé­ből született. A szerdai szavazás másik fontos eredményének az SPD és a „zöldek” közeledése, szövetkezési szándékuk látszik. Az SPD-frakció vezetője beje­lentette: a szociáldemokraták megkísérelnek „komoly és nyílt tárgyalásokat” kezdeni a GAL- lal arról, miként alakíthatnának együtt többséget a szenátusban. A tárgyalási szándékot megerősí­tette a ,,zöldek” egyik képviselő­je, Thomas Ebermann is. S­porteseményt közvetít a te­levízió, az országokat össze­kötő láncban valahol nem működik kifogástalanul valami, a kép eltűnik, majd megjelenik az ernyőn a hazai műsorvezető alakja, aki könnyedén, elegánsan próbálja áthidalni az üzemzavart. Rögtönöz. Tudomásunkra hozza, hogy a hiba kijavításáig kétféle módon használható fel a rendel­kezésre álló műsoridő, a maga részéről azt javasolja, ne sport­híreket hallgassunk, hanem fil­met nézzünk. Javasolja. S alig­hogy elhangzik ez a kifejezés, a film peregni kezd. Előre nem látható, kiszámítha­tatlan pillanatokban, bizonyára nem könnyű olyan ötletesen, a zavar legcsekélyebb külső jele nélkül viselkedni, amint azt a műsorvezető tette. Ám ezek a vá­ratlan, nem programozható hely­zetek néha feltárnak olyasmit is reflexeink természetéből, ami szokásaink, gondolkodásunk, be­idegződéseink nagyon mélyről ér­kező gesztusaként értelmezhető. Néhány perc, talán csak néhány másodperc és ismét helyreállhat a világ, illetve a televízió rend­je, amikor is azt lehet nézni, ami­hez a legtöbben készültünk. Nem, ennyire rövid ideig tartó műsor­változtatásért igazán nem rendel­het el népszavazást a televízió, a helyzet kényszerű, a megoldást azonnal meg kell találni, ami — mint már mondottam is — kitű­nően sikerült. Sőt, dicséretesen. S mégis! Ülök a televízió előtt, egy pillanatig kínosan érzem ma­gam, mert arra gondolok, nem először fordul elő velem, hogy engem is érintő alternatív lehe­tőségek között kell választani, mire valaki javaslatot mond, de döntésnek tekintendő. Kutatni kezdek az emlékezetemben, hogy kivel, hányszor, mikor fordult már elő ilyesmi, s kissé elszé­gyellem magam, mert nem tu­dom kizárni, miszerint jómagam is elkövettem már hasonlót, ha jóval kisebb nyilvánosság eloltás. Mi lehet ennek az oka?-Hol ke­resendő az eredete annak a ma­gatartásnak, ami a demokrácia látszatát akarja kölcsönözni azok­nak az elhatározásoknak is, ame­lyekben a demokratikus elem csak erőltetetten, tehát hamisan lehet jelen? Miért kell a demok­rácia szótárából kölcsönözni olyan kifejezéseket, amelyek nem fed­nek többet puszta udvariasság­nál? Mi táplálta belénk ezt a különös, önmagunkat, és másokat is zavarba ejtő igyekvést? A demokratikus megoldások krónikus hiánya után nagy és minden kétséget kizáróan reve­­latív élményként fedeztük fel a közjó alakításában rejlő kollek­tív lehetőségeink értékét. Ezzel kapcsolatos reményeink nem bi­zonyultak illúzióknak, de a meg­kezdett folyamat minden tekin­tetben még nem ment végbe. A szocialista demokrácia fejleszté­sének igénye és megvalósultsági állapota között még elkerülhetet­len távolság feszül, ami sokunk­ban felfokozza egyrészről a tü­relmetlenséget, másrészt pedig a hajlamot arra, hogy mindig és mindent a demokrácia szabályai szerint igyekezzünk megoldani. Csakhogy a demokrácia nem olyan gyógyír, amit mindenre le­het alkalmazni. Még kevésbé szépségflastrom, amivel a kisebb­­nagyobb kellemetlenségek eltün­tethetők. A demokrácia szeretetét, megbecsülését, alkalmazási kész­ségét nem növeli, hanem csök­kenti, ha arra is ki akarjuk ter­jeszteni, amire nem való. A de­mokrácia jó dolog, de nem min­denre jó, s ha komolyan vesszük, akkor nem szabad úton-útfélen, feleslegesen hivatkoznunk rá, vagy olyan benyomást keltenünk, mintha roppant demokratikusak lennénk akkor is, amikor csak ésszerűek vagyunk. Ülök a televízió előtt, s ter­mészetesen bosszankodom, mert technikai okok miatt hirtelen megszakadt egy közvetítés. Ezt a bosszankodást lehet enyhíteni egy ügyes rögtönzéssel, ami leköti a figyelmemet a kényszerű szünet idejére, de magától értetődően nem lehet elhitetni velem, hogy a műsorváltozási lehetőségek kö­zött akár a legcsekélyebb válasz­tásom is adódhat. Ilyen helyze­tekben a műsorvez­etőnek nin­csen módjában, hogy két lehető­ség között javasolja az egyiket, hanem gyorsan és magabiztosan döntenie kell. S ha netán rosszul határoz, semmiféle szépségflast­­romot nem ragaszt eljárására az­zal, ha a javaslat látszatát kelti. Nem lenne érdemes minderre szót vesztegetni, ha a demokrá­cia, mint udvariassági gesztus, mint szólam, csak televíziós mű­sorvezetés közben fordulna elő. Az esetek bizonyos hányadában ez a viselkedés felcserélendő len­ne az emberek érdemi meghall­gatásával. Máskor azonban — amint a fenti példa is érzékeltet­heti — teljesen oda nem való, az ígyhöz nem tartozó „tiszteletkö­­röket” ír le, s már-már valami­féle állandó jelzőként szerepel, amivel az így megnyilatkozók semmi mást nem akarnak, mint önmaguk demokratikus beállí­­tódottságát bizonyítani. Tulaj­donképpen örülni kell annak, hogy itt tartunk már, hogy érde­mes bizonygatni demokratikus ér­zelmeinket, mert ez olyan érték, ami társadalmunkban igen maga­san jegyzett. De túl az effajta örömökön, mintha elérkezett vol­na már annak is az ideje, hogy átlépünk revelatív érzelmein­ken, ügyeinket ebben a vonat­kozásban is jobban a helyére te­gyük, s a demokráciát ott és ab­ban akarjuk kifejezésre juttatni, ahol és amiben lehetőség kínálko­zik valódi érvényesítésére! A fentiekkel csupán ez utóbbi­ra igyekeztem javaslatot tenni. FODOR GÁBOR JAVASLAT Rafszandzsani nyilatkozata (AFP) Irak azt javasolja, hogy az iraki—iráni határon helyez­zenek el olyan békefenntartó erőket, amelyeket vagy az ENSZ, vagy az el nem kötelezett orszá­gok mozgalmához tartozó álla­mok, vagy az Iszlám Konferen­cia tagállamai állítanának ki — ezt jelentette szerdán az INA ira­ki hírügynökség. A jelentés sze­rint, amely a külügyminisztérium szóvivőjét idézi, „ha Irán eluta­sítja ezt a javaslatot, azután, hogy Irak kiürítette az általa el­foglalt iráni területeket, az azt jelenti, hogy Irán folytatni akar­ja a háborút”. A szóvivő­k egyébként elítélte Iránt azért, mert — mint mond­ta — „Irán nem fogadja el an­nak az iszlám vizsgálóbizottság­nak a közvetítő tevékenységét, amelyet azzal bíznának meg, hogy vizsgálják meg a két ország fele­lősségét a háború kirobbantá­sáért”. Azt is nehezményezte, hogy „Irán továbbra is iraki meg­szállásról beszél, holott Irak már teljesen kitürített minden iráni területet”. (IRNA) Semmit sem változta­tott az Irak és Irán közötti hábo­rús helyzeten az, hogy az iraki erők visszavonultak Irán egyes térségeiből — hangoztatta az irá­ni legfelsőbb nemzetvédelmi ta­nács keddi ülésének befejeztével Hasemi Rafszandzsani hodzsato­­leszlam, az iráni parlament elnö­ke. Rafszandzsani, aki Khomeini ajatollahot, Irán legfelső politi­kai és vallási vezetőjét képviseli a tanácsban, iráni újságíróknak nyilatkozva elmondotta: az ira­kiak egyszerűen csak gyengébb állásaikról vonultak vissza, meg­tartva erősebb pozícióikat, ezért Bagdad a tartós béke első felté­telét, a feltétel nélküli visszavo­nulást sem teljesítette. Rafszand­zsani megismételte az ismert te­­heráni álláspontot: ha Irak tel­jesen kivonulna is az iráni terüle­tekről, ez a háború befejezésének csupán egyik feltétele. (ru Iraki javaslat — iráni ellenvélemény

Next