Magyar Hírlap, 1982. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

2 1982. AUGUSZTUS 1. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap Malinowski varsói interjúja az MTI-nek A társadalom egészséges erőinek egyesítése a célunk (MTI) Roman Malinowski, a lengyel minisztertanács elnökhe­lyettese, a Parasztpárt elnöke Varsóban interjút adott Zsebesi Zsoltnak, az MTI kiküldött tudó­sítójának. Ebből közlünk részlete­ket. — A szövetséges pártok, a LEMI, a Demokrata­­Párt, az ön párt­ja, a p­a­­rasztpárt és három világi keresztény szövetség július 20-án közös nyilatko­zatot tett közzé, mely szerint megér­tek a feltételei a nemzeti újjászületési bizottságok központi szerve, az ideig­lenes tanács megalakításának. Hogyan énekeli ön ezt a nyilatkozatot, és a mozgalmat? — A nyilatkozatot hosszas és átfogó tárgyalások után fogadtuk el. Úgy értékeltük, a társadalmi­politikai stabilizáció, a szükség­­állapot bevezetése után megala­kult bizottságok fejlődése elérte azt a pontot, amelyen mód nyílik és szükséges is egy központi irá­nyító szerv létrehozása. Ennek feladata a vajdaságokban már megalakult szervezeti struktúrák tevékenységének összehangolása, szervezése lenne. A nemzeti újjá­születési mozgalom ideiglenes ta­nácsa várhatóan ez év szeptembe­rében alakul majd meg. Célja, és az egész mozgalom célja is, két­­frontos harc folytatása. Egyrészt a szocialista rendszert veszélyeztető belső és külső erők ellen. A harc másik frontján küz­delmünk a jövő szocialista Len­gyelországának építéséért folyik. Mindkét front egyformán fontos. Az itteni sikerektől függ a teljes normalizáció, a válságból való ki­jutás, a széles körű reformpoliti­ka megvalósulása, a tényleges szo­cialista demokrácia újjáépítése. Ennek igen fontos eleme a gazda­sági reform is. A nemzeti új­jászületés frontjának tehát az a szerepe, hogy a fenti célok érde­kében világnézetre való tekintet nélkül összefogja az embereket, a társadalom egészséges erőit. — A nemzeti újjászületési mozgalom ezek szerint a ma is létező nemzeti egységfront helyébe lép? — Az újjászületési mozgalom igyekszik programjába és munka­­módszereibe beépíteni a nemzeti egységfront legjobb hagyomá-­ nyait. Függetlenül attól, hogy füg­getlen országos szervezetté alakul, nem kíván saját szervezeti keretei közé szorulni. — Az ön pártja a lengyel magán­­parasztokat képviseli. Mi az önök ál­láspontja az ország nehéz élelmiszer­­helyzetével — és a kötelező beszolgál­­tatás esetleges bevezetésével kapcso­latban? — Pártom valóban a paraszto­kat képviseli, de mint a szocialis­ta állam irányításának részese, mint koalíciós partner, a kor­mányban mindenekelőtt az ország felsőbbrendű érdekeit tartja szem előtt. Visszatérve a gabonakérdésre: tavaly 1,8 millió tonnát vásárol­tunk fel. Az idén ennek a három­szorosát tervezzük. Erre kénysze­rülünk, mert elsőrendű fontossá­got tulajdonítunk az ország ke­nyere biztosításának. Amennyiben ez veszélybe kerülne, nem látszik más megoldás, mint az egyszeri kötelező beszolgáltatási norma megállapítása. Mi, és a LEMP ve­zetése is tisztában van azzal, hogy ez nem lesz népszerű döntés, és ezért csak a végső esetben folya­modunk hozzá. Amerikai szenátorok javaslata! Az atomkísérletek eltiltása maradjon tárgyalási téma (AP, UPI, Reuter) Edward Ken­nedy demokrata párti és Charles Mathias republikánus szenátor pénteken határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben azt kö­vetelik, hogy Reagan elnök újít­sa fel az átfogó megbeszéléseket a nukleáris kísérletek eltiltásá­ról. „Ki kell nyilvánítani eltökélt­ségünket a nukleáris háború ve­szélyének csökkentésére” — han­goztatja a javaslat, és elítélően szól arról, hogy Reagan a közel­múltban elutasította a robban­tási kísérletek eltiltásával kapcso­latos tárgyalások folytatását. Reagan levélben méltatta Strauss és Kohl politikáját (AP) Ronald Reagan amerikai elnök a nyugatnémet jobboldali ellenzék vezetőinek politikáját méltatta abban a levélben, ame­lyet Franz-Josef Strauss bajor miniszterelnökhöz, a CSU veze­tőjéhez intézett. Levelében­­Reagan elismeréssel szól Strauss érdemeiről, amelye­ket az Egyesült Államok és az NSZK közötti kapcsolatok szoro­sabbra fűzése érdekében folyta­tott „fáradhatatlan tevékenységé­vel” szerzett. Különösen nagyra értékeli azt az Amerika-barát tüntetést, amelyet Strauss szer­vezett június 5-én Münchenben. Üdvözletét küldi Reagan elnök Helmut Kohl CDU-vezetőnek is, aki ugyanaznap Bonnban szer­vezett ugyanilyen demonstrációt. Nyugat-Bejrút blokádja (Folytatás az 1. oldalról) alakul ki, hogy Izrael szándéko­san akadályozza a nyugat-bejrúti válság politikai megoldását, ment a palesztin vezetők és gerillák békés eltávozása megfosztaná Be­gin kormányát a katonai győze­lem ,,dicsőségétől". Ez a felisme­rés késztette arra Jasszer Arafa­­tot, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vb-elnökét hogy uta­sítást adjon a palesztin ellenál­lás és a libanoni baloldal fegy­veres alakulatainak védelmi vo­nalaik megerősítésére. Bej­rútban az izraeli támad­ás­­igazolására irányuló szénái­­, s kísérletnek tekintik azt a T­e­ Aviv-i vádat, hogy palesztin rés­zről sértették meg a tűzszünetet, és arra számítanak, hogy a katonai nyomás éppúgy fennmarad, mint az izraeli blokád, amely huza­mosan megfosztja a víztől, a vil­lanytól és az élelmiszer-utánpót­lástól Nyugat-Be­jrát 600 ezer la­kosát. (AFP, UPI) Nahum Goldmann, a Zsidó Világkongresszus alapí­tója és volt elnöke egy londoni arab nyelvű lapnak adott nyilat­kozatában közölte, hogy bármi­kor hajlandó találkozni Jassze­r Arafattal. (TASZSZ) A Libanon elleni izraeli agresszió során pénteken este immár hatodszor érte tüzér­ségi támadás a bejrúti szovjet nagykövetség területét. Elmarad az AESZ csúcsértekezlete? (API, AFP) Továbbra is bi­zonytalan, hogy sor kerül-e augusztus 5-én Tripoliban az Af­rikai Egységszervezet (AESZ) sorrendben 19. csúcsértekezleté­re. Az afrikai kontinens 51 álla­mát tömörítő szervezet munkáját éppen az 51. tagállam — a Sza­harai Arab Demokratikus Köz­társaság­i státusa körül kirob­bant vita bénítja meg. Szombaton Tripoliban az egyes országok küldöttei nem hivata­los ülést tartottak főként az Af­rika déli részén kialakult hely­zetről, a Közel-Kelet és a Palesz­tinai kérdés problémaköréről. Az ülésen semmilyen hivatalos okmányt nem terjesztettek elő és semmilyen határozatot nem hoz­tak. Egyes jelentések szerint a küldöttségvezetők sorban elhagy­ják a líbiai fővárost. Véget ért a Japán KP kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) főleg bejelentette lemondását, helyére, bővebb és aktívabb ha­táskörrel, Mijamoto Kendzsit, a KB elnökségének eddigi elnökét választották meg. Noszaka a KB tiszteletbeli elnökeként tevékeny­kedik. A KB 45 tagú elnökségének új elnöke Fuva Tecuzo lett, aki ed­dig a KB titkárságát vezette. Utó­da a főtitkári poszton Kaneko Micuhiro, az eddigi főtitkárhe­lyettes. A KB elnökségének alel­­nökei: Ueda Koicsiro, Ebiszudani Haramacu, Szenaga Kamedzsiro, Nisizava Tokimio és Murakami Hiromu. VILÁG­H­ÍRADÓ Árbefagyasztás Jugoszláviában (MTI) Minden szinten hat hó­napra befagyasztották az árakat, megszigorították a kölcsönfolyó­sítási feltételeket, és a fogyasz­tás korlátozását, a vágtató inflá­ció megfékezését szolgáló továb­bi intézkedéseket hoztak Belg­­rádban. Dél-Afrika ismét agressziót készít elő Angola ellen (TASZSZ) Angola ENSZ-képvi­­selője pénteken írásban tájékoz­tatta a Biztonsági Tanács elnö­két arról, hogy a Dél-afrikai Köztársaság továbbra is megszál­lása alatt tart dél-angolai terü­leteket. A levél szerint az ango­lai kormány olyan értesülésekkel rendelkezik, amelyek alapján ar­ra lehet következtetni, hogy Pre­toria újabb nagyszabású agresz­­sziót készít elő Angola ellen. Látszatnyitás Pretoriában (UPI) A Dél-afrikai Köztársa­ság kormányzó Nemzeti Pártja szombaton rendkívüli kongresszu­sán hatalmazta fel Pieter Willem Botha miniszterelnököt — a párt vezetőjét —, hogy tegyen óvatos kísérletet a hatalom valamilyen megosztására a fehérekkel szem­ben többségben levő afrikai la­kossággal, és az ázsiai származá­sú dél-afrikaiakkal. Botha terve háromkamarás tör­vényhozás létrehozását sürgeti: a fehérek megtartanák jelenlegi parlamentjüket, de mellette külön kamarát hoznának létre a ,,színes bőrűek” (a fél­vérek) és külön ka­marát az ázsiai származású ki­sebbség számára. A fekete bőrű lakosság képviseletéről nincs szó. Cheysson Pekingben (AP, Reuter, AFP) Claude Cheysson francia külügyminiszter szerint ,,egy erős és virágzó Kína elengedhetetlen a világ egyen­sú­­lya szempontjából”. A francia diplomácia vezetője azon a dísz­vacsorán jelentette ezt ki, ame­lyet pénteken este kínai­ kollé­gája, Huang Hua adott tisztele­tére. Cheysson pohárköszön­tőjé­ben jelezte, hogy Francois Ma­ter­ran elnök néhány hónapon belül mába látogat. Közvélemény-kutatás az olasz terrorizmusról A józan többség elutasító CSÚFONDÁROSAN finto­rog a sors az olaszokra: a „csiz­ma” polgárai már azt is ered­ményként könyvelhetik el, hogy tavaly „csak” 25 emberélet vált a politikai terrorizmus áldozatá­vá, „csupán” 10 embert raboltak el, s még 400-ra sem tehető a merényletek száma. Idén pedig — az első félév statisztikai ada­tai szerint — további csökkenés tapasztalható. Vagyis a terroriz­mus, a korábbi évekhez képest, visszaesett. Legalábbis számsze­rűleg. Az eltelt 13 esztendő alatt — mint azt Virginio Rognoni bel­ügyminiszter idézte föl minap a parlament ülésén : 13 ezer me­rényletet követtek el Itáliában, a terroristák csaknem 400 embert gyilkoltak meg, s tízezernél is többet megsebesítettek, sokakat egy életre megnyomorítottak. A fekete és vörös politikai mezben jelentkező, azaz az (egyébként egy tőről fakadó) újfasiszta és szélsőbalos szervezetek és cso­portok 1980-ban, a „láblövések évében”, még 833 merénylettel tartották félelemben a társadal­mat: tavaly az év első hat hó­napjában 281 merényletet, em­berrablást követtek el, idén jú­nius végéig pedig „csak” 98 ír­ható számlájukra. Ám ehhez a mennyiségi csök­kenéshez egyre inkább egyfajta „minőségi” változás párosul: a több tucatnyi, kisebb-nagyobb terrorszervezet közül a szélsősé­gesebbek lettek a hangadók, s maguk az erőszakos cselekmé­nyek is egyre szélsőségesebb for­mákat öltenek. (Az említett szá­mokon belül például jelentősen megnőtt a gyilkosságok aránya.) Kétségtelen, hogy a politikusok páncélozott autókkal és védőkí­­sérettel járnak-kelnek, s a poli­tikával nem, vagy csak közvetve foglalkozó, de tehetősebb polgá­rok is igyekeznek „gerillákat” alkalmazni. Itália retteg. És meg­próbál együt­ félni a terrorizmus­sal. Ha ugyan ez egyáltalán lehet­séges ... Mindenesetre megpró­bálja minden elképzelhető fóru­mon kifejteni véleményét: eluta­sítani az erőszakhullámot. AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRT az elmúlt hónapokban nagyszabású vállalkozásba kez­dett: még 1981 októberében egy­millió kérdőívet küldött szét, hogy 34 járásban megtudakolja (név nélkül) honfitársaitól, ho­gyan vélekednek az immár je­lentős társadalmi problémát je­lentő terrorizmusról. A vizsgálat első szakasza néhány héttel ez­előtt zárult le. A visszaérkezett 150 ezer válasz az olasz közvé­lemény java részének álláspont­ját tükrözi, egyúttal jó alapot nyújt bizonyos következtetések levonásához is. A megkérdezettek 96,6 száza­léka egyértelműen elutasítja a terrorizmust, 86,6 százaléka pedig úgy véli, hogy ez a jelenség a legsúlyosabb, vagy az egyik leg­súlyosabb gond a mai olasz tár­sadalomban. Még 3,5 százalékot sem tesz ki azoknak a véleménye, akik némi megértéssel viseltet­nek a terroristák iránt, s alig akad — de azért van —, aki sze­rint az erőszak ugyan elítélendő, de azért a terroristáknak igazuk van. Ez a néhány, gyakorlatilag a terroristák elképzeléseinek, új taktikájának táptalaját is jelentő válaszadó az OKP közvélemény­kutatásában elenyésző kisebbsé­get képvisel ugyan — de nem el­hanyagolható réteg. Emlékezetes — s annak idején mi is beszá­moltunk róla —, hogy március­ban a L’Espresso című hetilap is végeztetett egy felmérést a ter­rorizmusról. Az akkor megkér­dezettek sokkal nagyobb arány­ban rokonszenveztek a terroris­tákkal. „Helyes célokért küzde­nek, csak rossz módszerekkel” — vélekedett 30,1 százalékuk, a vá­laszadók 9,5 százaléka úgy, gon­dolta, hogy a terroristák „­egy jobb társadalmat akarnak, s ezért harcolnak”, ami pedig különösen figyelemre méltó: a szimpatizán­sok háromnegyed része 25—30 év közötti fiatal volt. ELUTASÍTJÁK az olaszok a terrorizmust még akkor is, ha okaiként valós, létező problémá­kat jelölnek meg. Vannak ugyan, akik szélsőséges fanatizmusra ve­zetik vissza a jelenséget, s akad­nak olyanok, akik szerint külföld­ről ösztönzik, illetve segítik, de az emberek túlnyomó többsége reálisan értékel. Ezek meggyőző­dése, hogy a terrorista bandák cselekedeteit az általános gazda­sági és politikai válság, a társa­dalmi igazságtalanságok, a kilá­­tástalanság és az állam és intéz­ményrendszere iránti bizalmat­lanság motiválják. Mindezzel együtt azonban, e létező problé­mák megoldásának kulcsa nem a terrorizmus, a terrorizmus le­küzdésének módja pedig nem a demokratikus jogok átmeneti fel­függesztése — vallja a 150 ezer válaszoló háromnegyed része. Szó­vá téve egyúttal a hatóságok és a bűnüldöző szervek tevékenysé­gének lanyhulását. Jellemző adat az OKP közvélemény-kutatásá­ból : a megkérdezetteknek csu­pán 5,9 százaléka tartja úgy, hogy az illetékes szervek kifogástala­nul működnek. Arra a kérdésre, hogy kinek használ a terrorizmus, politikai összefüggéseikben is figyelemre méltó válaszok érkeztek. A je­lenség azokat segíti, akik hát­térbe akarják szorítani az OKP-t, vélekedett a válaszukat megkül­­dők 36,2 százaléka, további 30 százalék pedig arról van meg­győződve, hogy a terrorizmus ál­talában segíti a reakciót a dol­gozók ellen. AZ OLASZOK józan többsége úgy látszik tehát nem feledkezett meg arról, milyen körülmények között, milyen társadalmi talajon jelentek meg az első — akkor még nyíltan újfasiszta — merény­lők. Hogy a félsziget lakosságát akkor kezdték megfélemlíteni az emberrablások, politikai gyilkos­ságok és robbantások, amikor bi­zonyos balratolódás történt a kormányban — a meghiúsítás szándékával. S hogy azóta is leg­inkább akkor lángol fel az erő­szakhullám, amikor a baloldal előretör — a feltartóztatás céljait követve. . (Járai) Ricardo de la Espriella lett Panama áj elaöke (AP, AFP, DP­A, TASZSZ) Pén­teken lemondott tisztségéről Aris­tides Royo Sanches panamai köz­­társasági elnök, aki 1978 óta volt az ország államfője Panama új elnöke Ricardo de la Espriella eddigi alelnök lett, aki röviddel Royo lemondása után letette a hivatali esküt. Az új elnök 1934- ben született,­­tanulmányait Pa­namában és az­­egyesült álla­mokbeli Stanford Egyetemen vé­gezte. Ruben Dario Parades tábor­nok, a panamai Nemzeti Gárda parancsnoka Aristides Royo le­mondása után, pénteken este tar­tott sajtóértekezleten bejelentet­te, hogy a kormány feloszlatását ajánlotta az új elnöknek. A Nemzeti Gárda parancsnoka pénteken este elrendelte, hogy az újságok egy hétre függesszék fel megjelenésüket Rendelkezé­sének a Nemzeti Gárda haladék­talanul érvényt szerzett. Aristides Royo négy évig volt az ország elnöke. Az országot ténylegesen Omar Torrijos irá­nyította, aki haladó katonatisztek élén 1968-ban puccsal jutott ha­talomra. Espriella, az új elnök, pénteki beiktatásakor a nemzet­­gyűlésnek ígéretet tett arra, hogy bel- és külpolitikájában Torri­jos eszméit követi.

Next