Magyar Hírlap, 1982. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-01 / 204. szám
2 1982. SZEPTEMBER 1. SZERDA Megyar Hírldp NSMZSTZOMPOUTii^tHgj)...." KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Newsweek A legnagyobb amerikai kémszervezet, a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) jelentékeny befolyást gyakorolt a falklandi háború kimenetelére. Az amerikai hetilap legfrissebb számának jelentése szerint az NSA hatalmas műszaki apparátusa segítségével megfejtette az argentin hadsereg kódrendszerét és pontos adatokkal látta el a briteket az argentinok erőinek elhelyezkedéséről. Ez a szervezet az összes amerikai mechanikai és elektronikus hírszerző eszközök gazdája — kezdve az Indiai-óceán felett 40 ezer kilométer magasságban lebegő műholdaktól a Nyugat-Virginia hegyei közé települt „antennafarmnak” nevezett lehallgató központokig. Az a tény, hogy az NSA-t a különféle botrányok útján hírhedtté vált CIA-nál sokkal kevésbé ismerik az amerikaiak is, a hetilap szerint fölöttébb kedvező a kormány számára, mivel így kevesebb a szóbeszéd az egész világra kiterjedő elektronikus kémhálózat létezéséről. Ez a hálózat kémholdak, lehallgató központok, komputerek hada segítségével gyakorlatilag az egész nemzetközi távíró-, telex- és telefonforgalom ellenőrzését kezében tartja. A technika csodái távolról sem mindenhatóak. Az argentin hadsereg kódrendszerét azért sikerültmegfejteni, mert viszonylag egyszerű volt. A modernebb kódrendszereket nem tudják ilyen könynyen megfejteni, mert azokat ugyancsak komputerek készítik. Ilyenkor az NSA kevésbé „intelligens” megoldásokkal próbálkozik: betörést szervez a külföldi képviseletekre. Die Presse Helyzetkép a hesseni választások előtt Gyér érdeklődés és csalódás fogadta az olasz kormányfő programbeszédét (MTI) A kormánypártok részéről gyér érdeklődés, az ellenzék oldaláról csalódás fogadta a római parlamentben Giovanni Spadolini hétfőn este elhangzott programbeszédét. Anélkül, hogy megmagyarázta volna, miért bukott meg az előző kabinet, a miniszterelnök a törvényalkotás, az államirányítás rendszerét tette felelőssé „az ország kormányozhatatlanságáért”. Mintegy hetvenoldalas expozéjának jelentős részét a parlament és a kormány közötti kapcsolat tervezett reformjának szentelte. Új adó- és árpolitikát ígért, továbbá az állami költségvetés mérleghiányának lefaragását helyezte kilátásba. Nem egyértelműen fogalmaz a dokumentum a szibériai gázvezeték-szerződés ügyében. Spadolini kijelentette, hogy a vállalt kötelezettséget teljesítik, de a végső döntés előtt minden „fontos tényezőt” figyelembe vesznek. A külpolitikai program a nemzetközi enyhülés előmozdításában az aktív olasz közreműködést a nyugat-európai partnerekkel való szoros együttműködés alapján ígéri. Az expozé befejező részében a terrorizmussal, mint „morális kérdéssel” foglalkozott a miniszterelnök. Kijelentette, hogy „a Vörös Brigádok technikája a vendettával és a szervezett alvilágéval keveredik”. Pérez de Cuéllar beszéde Montrealban Az ENSZ fő célja a súlyos konfliktusok kialakulásának megakadályozása (UPI, AFP) Sokan félreértelmezik az ENSZ hatáskörét, ez megalapozatlan várakozásokat és egyúttal alaptalan csalódásokat is okoz — jelentette ki Javier Pérez de Cuéllar, a világszervezet főtitkára hétfőn Montrealban, a Nemzetközi Jogi Szövetség 60. konferenciájának megnyitó ülésén. A főtitkár szerint a világszervezettől nem várható el, hogy „mindenható gyógyírt nyújtson” a már kibontakozott súlyos nemzetközi konfliktusokra, államközi politikai vitákra. A világszervezet fő célja az ilyen jellegű konfliktusok kialakulásának megakadályozása kell hogy legyen — mutatott rá az ENSZ főtitkára. Közölte, hogy néhány napon belül a Biztonsági Tanács, illetve az ENSZ-főtitkár feladatkörét érintő bejelentések várhatók, így arról is, hogy az ENSZ-főtitkár a közeli jövőben ténymegállapító bizottságokat küldhet a világ több térségébe új nemzetközi konfliktusok kirobbanásának megelőzésére. Az Egyesült Államok fokozott fegyverkezésre ösztönzi Japánt (MTI) Maradéktalanul beigazolódtak az előzetes értesülések a japán—amerikai úgynevezett biztonsági konzultatív testület, Jippolului ülésszakának első napján. Megnyitó beszédében ugyanis Mike Mansfield, az Egyesült Államok tokiói nagykövete arra szólította fel Japánt, hogy nagymértékben gyorsítsa meg az 1983— 87-es időszakra szóló haderőfejlesztési programjának végrehajtását. A következő két amerikai felszólaló, Francis West hadügyminisztériumi államtitkár és Robert Long tengernagy, a csendes-óceáni amerikai fegyveres erők főparancsnoka pedig az élet Utólagos , szovjet fenyegetésre hivatkozva ösztökélte a szigetországot a Szovjetunió „elrettentésében” való nagyobb szerepvállalásra. Japán részről egyetértettek ugyan abban, hogy — úgymond — folytatódik a szovjet fegyverkezés, de távolról sem osztották azt a washingtoni aggodalmat, hogy az „akut fenyegetést” jelentene a távol-keleti térségre nézve. Ma nyílik a KKP 12. kongresszusa [ Szakítás a hagyományokkal? A KÍNAI PÁRT 1969-ben tartott 9. kongresszusa egy szempontból mindenképpen fordulópont volt a párt történelmében: megjelent a „negatív hős” fogalma. Liu Sao-csít, a volt államelnököt, aki még ugyanabban az évben elpusztult a kaj-fengi börtön embertelen körülményei között, „revizionistának” kiáltja ki a kongresszus. Liu távozásából leginkább Lin Piao hadügyminiszter húz hasznot: kinevezik Mao Ce-tung utódjának. Lin Piao 1971-ben bukik, és az 1973-as kongresszuson már az ő bűneit tárgyalják. Eltűnése helyet csinál a ,,négyek bandájának", elsősorban Csiang Csing asszonynak és Vang Hung-vennek. 1976-ban a „négyeket” letartóztatják, és mondani sem kell, hogy a 11. kongresszus (1977) a „négyekkel” való leszámolás kongresszusaként kerül be a történelembe.. Túlzás nélkül lehet állítani, hogy a kínai pártkongresszusok — az 1956-ban tartott 8. kongresszus kivételével — az utóbbi években mindig lezárták a hatalmi harc egy szakaszát, és éppen felemelkedőben voltak a kongresszusok idején a későbbi hullócsillagok. Kinek a bukását hozza a ma kezdődő 12. kongresszus? Avagy mbben új dolognak lehetünk szem- és fültanúi? Vagyis azt vetélkedő csoportjai „történelmi kompromisszumot” kötnek, és Kínában felhagynak a legyőzött politikai ellenfél megalázó kitaszításával, a KKP pedig — a hőn áhított stabilitás érdekében — legalábbis egyelőre kilép a revans és a revanis revansának ördögi köréből? NEM TÉVEDÉS: szem- és fültanúi leszünk a kongresszusnak. Még augusztus elején bejelentették a nyitás napját —ami már önmagában szakítás a titkolózás régi hagyományával. További újdonság, hogy bár újságírókat nem engednek a kongresszusi ülésterembe, a kínai televízió naponta ad összefoglalókat, és sajtótájékoztatókat is terveznek. Peking már a külsőségekkel is cáfolni akarja, hogy a KKP a világ legnépesebb „illegalitásban tevékenykedő” legális kommunista pártja. Bokán még a párt reneszánszáról is beszélnek e változások kapcsán. Amikor 1930 februárjában a KKP 5. plénuma úgy határozott, hogy idő előtt összehívják a 12. kongresszust (vagyis három évvel az előző után), a bejelentés nem keltett meglepetést.. Korábban sem tartották ugyanis be a szervezeti szabályzatnak azt az előírását, hogy ötévenként kell kongresszust tartani. Öt napirendi pontot fogadtak el eredetileg: 1. a központi bizottság beszámolója; 2. a fegyelmi bizottság jelentése; 3. a szervezeti szabályzat módosítása; 4. a távlati fejlesztési terv vázlatának a megvitatása; 5. az új központi bizottság megválasztása. Időközben nemcsak az vált nyilvánvalóvá, hogy nehézségekbe ütközik a kongresszus összehívása, a küldöttek listájának az összeállítása, hanem ez év júliusában az is kiderült, hogy a távlati gazdasági terv megvitatását nem tűzik napirendre, továbbá, hogy nemcsak központi bizottságot választanak majd. Az idei augusztus 7.-i pártplénumot követően a Zsenmin Zsipaóban megjelent cikkből megtudhattuk, hogy létrehoznak egy új szervet, a központi bizottság tanácsadó testületét, amit a fegyelmi bizottsággal egyetemben a kongresszus fog választani. Ugyanúgy, mint a központi bizottságot. Később Van Li miniszterelnökhelyettes egy japán színházi küldöttség előtt elárulta, hogy felszámolják a KKP z jenani kongresszusán felállított elnöki posztot, s a párt élén ezentúl főtitkár áll majd. Az alelnökök (ők hatan alkotják az elnökkel együtt jelenleg a politikai bizottság állandó bizottságát) idősebbjei más élemedett korú politikusok társaságában bevonulnak majd a tanácsadói testületbe. MIND EZ IDEIG nem tudtak eldönteni Pekingben, vajon Teng Hsziao-ping újabb manőveréről van-e szó — azaz így akarja-e ellenlábasait kivonni a forgalomból —, vagy másról: arról, hogy egy jelentőségét fokozatosan elveszítő szervben megvalósul a veteránok fájdalommentes búcsúja a politikai tereptől? Mindenesetre most komoly szerepet ígérnek az „öregek tanácsának”, és azt, hogy nemcsak felkérésre fog véleményt nyilvánítani, hanem szükség esetén mindenkor. A kínai klasszikus irodalomban van egy szép történet a három királyságról és vezetőikről, akik híresek voltak egy életre szóló barátságukról, egymás segítéséről. Nos, ehhez a három ősi daliához hasonlítják a mai Kína élén álló triumvirátust: Teng Hsziaoping, Hu Jao-pang és Csao Cejang véd- és dacszövetségét, amelynek a szellemi vezére poszttól és rangtól függetlenül Teng Hsziao-ping. A másik kettőt ő hozta fel és juttatta a párt és a kormány élére. A HU—Csao-kettős fogja majd irányítani a kongresszus után a titkárság munkáját — mint azt magabiztosan elmondta Hu Jao-pang a francia hírügynökségnek adott interjújában — anélkül, hogy akár posztot kellene létesíteni a titkárságban ,a kormányfőnek. Egyébként ma is gyakorlat már, hogy Csao Cejangot meghívják a titkárság üléseire. Hu Jao-pang és Csao Ce-jang a jövő emberei, különösen az utóbbi. Teng Hsziao-ping, amikor úgy dönt majd, hogy visszavonul (1985-öt rebesgetik), mind az Intézményeket, mind a személyeket illetően kész életművet kíván hátrahagyni. Olajozott gépezetet, amely talán megvalósíthatja a század több kínai politikusának Vágyát, Kína modernizálását. FRIVOL DOLOG Mao Ce-tungot idézni a Maót rafináltan tagadó Teng munkájának a jellemzésére, de mégis önkéntelenül a néhai pártelnök zongorahasonlata jut az ember eszébe: ha egyszerre akarjuk lenyomni a billentyűket, káosz kerekedik belőle. Teng — miután visszaharcolta magát a vezetésbe, majd 1978 decembere után Kína élére került — finoman ütögeti a billentyűket. A rendszertelen kámpírozás finom skálázásba éppen a B. kongresszus összehívásának a bejelentése után váltott át. Teng felismerte, vagy az ellentábor ereje felismertette vele, hogy az erőltetett leszámolás ,,bajos” ellenfeleivel Kínát újra az éles belviszályok küzdőterévé teheti, az ország pedig nem tud kikászálódni elmaradottságából. Ezért a személyi és az intézményi feltételek fokozatos kialakításának az útját választotta, a reformot. ÚJABB, TALÁN DÖNTŐ lépés lehet a 12. kongresszus ebben a manőverezésben. Sutba dobnak még egy ,,balos” dokumentumot, vagyis a párt szervezeti szabályzatát, példátlan vérátömlesztést kapnak a központi pártszervek, amelyeket — az állami szervekkel egyetemben — Teng régi formájukban és összetételükben alkalmatlannak ítélt a a korszerűsítési tervek végrehajtására. Ha a néni lebecsülendő ellentábort is megaturba elvoni arról, hogy ki kell járni a valódi korszerűsítés iskoláját, felkerülhet az i-re a pont Teng életművében. Peking, 1982. augusztus 31. Sarkadi Kovács Ferenc Vendég Ibsen hazájából VISZONYLAG KEVÉS HÍR érkezik hozzánk az „északi út” országából, Norvégiából, amelynek külügyminisztere, Svenn Stray ma érkezik hazánkba háromnapos hivatalos látogatásra. Viszonylag keveset tudunk e mintegy négymillió lakosú, földrajzilag tőlünk távol eső skandináv országtól. Pedig kapcsolataink nem új keletűek. Sajnovics János nyelvész és Hell Miksa csillagász már a XVIII. században Norvégiába utazott, hogy — az akkor uralkodó Keresztély király támogatásával — a csillagászati munka mellett hozzáfogjon a magyar-lapp nyelvrokonság kiderítéséhez. S a világon ma is mindössze három ország van, ahol lefordították, a múlt századi drámairodalom egyik óriása, a norvég Henrik Ibsen összes művét — e három állam egyike pedig éppen hazánk. (Reviczky Gyula, Lukács György és Németh László után a 23 Ibsen-darabot tartalmazó legteljesebb magyar kiadás fordítóját. Hajdú Henriket is a Norvég Királyi Akadémia tagjává választották.) Magyarország és a Norvég Királyság 1947-ben újította fel diplomáciai kapcsolatait, s 1965-ben emelte azokat nagyköveti rangra. A magyar—norvég kapcsolatokban új szakasz kezdődött 1970- ben, amikor akkori külügyminiszterünk, Péter János norvégiai meghívásnak tett eleget. Ezután váltak rendszeressé a két országkormánytagjainak közvetlen találkozói, amelyeknek két kiemelkedő állomását Trygve Bratteli miniszterelnök 1974-es hivatalos magyarországi és Lázár György 1977-es norvégiai látogatása jelentette. 1978 szeptemberében Puja Frigyes volt Osló vendége, s e hivatalos látogatás viszonzásaként várjuk most hazánkba a norvég külügyminisztert. KAPCSOLATAINK — bár kiterjednek a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több területére — viszonylag szerények. Jelentős szerepet töltenek be a szakminiszteri találkozók és a két külügyminisztérium, közötti, konzultációk. Hetényi István pénzügyminiszter például 1980 őszén, oslói hivatalos látogatása alkalmával a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt írt alá (amely az. ..idén januártól érvénybe is lépett). S látogatását tavaly tavasszal viszonozta a norvég pénzügyminiszter. Ugyancsak, tavaly tavasszal folytatott tárgyalásokat a norvég fővárosban Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, ősszel pedig Szarka Károly külügyminiszter-helyettes volt Oslo vendége. Az elmúlt évben több szakmai megbeszélésre került sor a szakszervezeti mozgalom területén is — Gáspár Sándor éppen a múlt héten tért haza Ibsen és Grieg földjéről. A magyar—norvég politikai kapcsolatok az utóbbi időkben — valószínűleg az enyhülési főfolyamat bizonyos fokú megtorpanását tükrözve — a sorozatos magyar kezdeményezések ellenére nem érik el a kívánatos szintet, és alakulásuk eléggé hullámzó. Országaink más-más szövetségi rendszerhez tartoznak — hazánk aVarsói Szerződés, Norvégia pedig a NATO tagja —, és a nemzetközi élet több kérdésében eltérő a véleményük. Mindkét ország népe és kormánya egyetért azonban abban, hogy Európának a béke és a biztonság kontinensévé kell válnia. Ezzel kapcsolatban, a most kezdődő külügyminiszteri megbeszélések előtt érdemes emlékeztetni arra is, hogy tavaly októberben, az új, konzervatív kormány beiktatásakor, a külpolitikai programnyilatkozatot ismertetve Svenn Stray a többi között rámutatott: Norvégia reméli, hogy a nyolcvanas évek az európai biztonság megszilárdításáért folyó tárgyalások évtizedeivé válnak. A magyar—norvég gazdaságikereskedelmi kapcsolatok rendezettnek tekinthetők, bár e téren is kívánatos lenne, ha együttműködésünk intenzívebbé válna. GAZDASÁGI kapcsolataink erősödéséhez jó kiindulópontot jelentett a tavaly szeptemberben Oslóban megtartott első összevont magyar—norvég kereskedelmi éskooperációs vegyes bizottsági ülés. Az idén ősszel Budapesten sorra kerülő vegyes bizottsági ülésen ismételten az együttműködés fokozásán lesz majd a hangsúly. Kapcsolataink fejlesztése, a kétoldalú tárgyalások — így Puja Frigyes és Svenn Stray mostani budapesti megbeszélései is — segíthetik egymás jobb megismerését, a magyar—norvég együttműködés elmélyítését.. Ez egyúttal a nemzetöözi légkör fazitását, végső soron tehát az európai biztonság megszilárdítását is szolgálja. * 1 J. --------------------------------------------------------------------