Magyar Hírlap, 1983. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

Magyar Hírlap______\\\ ( ]Sn­emzetközi politika - fór­um____________________mi. februári, kedd 3 SALART-tárgyalások: folytatás holnap (MTI) Miután az elmúlt héten folytatta munkáját a közép-euró­­pai hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről fo­lyó bécsi, illetve a közép-hatótá­­volságú nukleáris fegyverrendsze­rek korlátozását célzó genfi­­tár­gyalássorozat, ezen a héten két to­vábbi leszerelési tanácskozás is folytatódik a genfi tó partján. A nemzetek palotájában kedden megnyílik a leszerelési bizottság újabb ülésszaka, melynek munká­jában 40 ország — köztük Ma­gyarország — küldöttsége elsősor­ban a vegyi- és radiológiai fegy­verek betiltásán, valamint a nuk­leáris kísérletek teljes eltiltásán fáradozik. Hétfőn Genfbe érkeztek a ha­dászati nukleáris fegyverek kor­látozásáról és csökkentéséről ta­valy júniusban megkezdett szov­jet—amerikai tárgyalásokon részt vevő küldöttségek. A december­ben befejeződött második fordulót követő szünet után szerdán talál­kozik ismét első ízben a Viktor Karpov nagykövet vezette szov­jet, és az Edward Kowny nagykö­vet irányításával tárgyaló ameri­kai küldöttség. A delegátusok megérkezésükkor a repülőtéren rövid nyilatkozatot adtak. Az elsőként Genfbe érkező Ed­ward Rovvny amerikai nagykö­vet — Paul Nitzéhez, az ugyan­csak Genfben folyó eurostratégiai tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetőjéhez hasonlóan — nyilatkozatában mindenekelőtt a nyugat-európai közvélemény megnyugtatására törekedve Wa­shington megegyezési szándékát bizonygatta. Viktor P. Karpov nagykövet nyilatkozatában Jurij Andropov december 21 -i beszédére utalva leszögezte: a Szovjetunió őszinte, az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvén­­alapuló megegye­zésre törekszik az Egyesült­ Álla­mokkal a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó genfi tárgyalásokon. A két különböző vágányon futó szovjet—amerikai tárgyalások közös vonása, hogy azokon az Egyesült Államok az egyenlő biz­tonság alapelvét megszegve egy­oldalú katonai előnyökre próbál szert tenni. Az­ amerikai tárgyalá­si pozíció tarthatatlan voltára leg­utóbb Gromiko szovjet külügymi­niszter mutatott rá bonni sajtóér­tekezletén, amikor visszautasítot­ta a Reagan-féle nullamegoldást, mivel az felborítaná a jelenlegi megközelítő mértékű egyensúlyt, és tovább növelné az Egyesült Ál­lamok előnyét mind a hordozó­­eszközök, mind pedig a robbanó­­töltetek számát illetően. ■ Jurij Andropov beszéde­ ­(Folytatás az 1. oldalról) Mindenki ismeri például a tervmódosítás kifejezést. De egy­szer sem hallottam még, hogy a módosítás a tervfeladatok növe­lését jelentette volna. Ha módo­sításról beszélnek, az mindig a feladatok csökkentését jeleni. A termelés tehát csökken, a fizetés pedig változatlan marad, sőt, a csökkentett terv teljesítésééért gyakran még prémiumot is ad­nak. Állami méretekben ez végül is azt eredményezi, hogy szaka­dék keletkezik az árukészlet és it' lakosság fizetőképessége­' között. Csodák természetesen nincse­nek. Az állam csak annyi árut biztosíthat, amennyit megtermel­tek. A fizetésemelés, ha nincs megfelelő mennyiségű jó minő­ségű áru, ha akadozik a szolgál­tatás, nem vezet az anyagi jólét valós növekedéséhez. Szó esett a plénumon arról is, hogy ez az év kulcsfontosságú az ötéves terv szempontjából. Igyekeznünk kell behozni lema­radásainkat s meg kell terem­tenünk az ötéves terv utolsó két évére a formális munka­ feltéte­leit — m­ondotta Andropov, ki­jelentve,­ hogy a rendteremtést a munkafegyelem megszilárdításá­val kell kezdeni. Bármilyen sok élmunkása van ugyanis az or­szágnak, csupán az ő erőfeszí­téseik nem elegendőek, a szov­jet gazdaság előtt álló feladatok megoldásához. A fegyelemre min­denhol szükség van: a munkahe­lyen, a tervfeladatok teljesítésé­ben, az állami életben. Ez még csak anyagi ráfordítást sem igé­nyel, viszont óriási eredmények­kel járhat. A munkafegyelem megszilárdítását természetesen nem lehet leszűkíteni néhány perces késések kicsinyes számon­kérésére, mivel az vonatkozik a technológiai előírások betartásá­ra, az üzemek szállítási kötele­zettségének maradéktalan telje­sítéseié­s­ a termelőmunka min­den elemére. A­­munkafegyelem betartását a munkástól kezdve a miniszterig mindenkitől szigo­rúan számon kell kérni. A továbbiakban Jurij Andro­pov utalt arra, hogy a belső hely­zet alakulásának nemzetközi je­lentősége is van. „Az SZKP XXVI. kongresszu­sán Leonyid Bressnyev előadói beszédében hangsúlyozta, hogy a helyzet egyre forróbbá válik, nő a háborús veszély. Pártunk és a szovjet állam mindent megtesz azért, hogy ezt a veszélyt elhá­rítsa, s megvédje a békét.” „Nem nehéz megérteni: minél nagyob­bak a sikereink, minél erősebb gazdaságunk, minél jobban men­nek a dolgok népgazdaságunk­ban, annál erősebbek lesznek nemzetközi pozícióink, annál tar­­­tósabb lesz a béke a Földön” — mondotta az SZKP KB főtitkára. -------------------------------------------------------------X/­ /» ~-----------------­\ //^ A Véres összecsapások Libanonban a drúz és a keresztény milícia tagjai között (MTI) A libanoni nemzeti el­lenállási front harcosai vasárnap reggel vakmerő támadást hajtot­tak végre egy izraeli katonai konvoj ellen Bejrút délkeleti körzetében. A megszálló hadse­reg szóvivője elismerte, hogy a páncéltörő rakétákkal és kézi­fegyverekkel végrehajtott táma­dás során egy izraeli katona meghalt és további négy megse­besült. A konvoj az izraeli had­sereg számára tiltott területen haladt át. Vasárnap példátlan hevességű tüzérségi harcokat vívtak egy­mással Bejrút térségében a ke­resztény—falangista és a drúz— szocialista milíciák. A múlt év augusztusa óta először több be­­lövés érte a falangista ellenőr­zés alatt álló Kelet-Bejrút terü­leteit. A fokozódó izraeli nyomás lég­körében kezdődött meg hétfőn a Bejrút melletti Ritaidéban az amerikai védnökség alatt folyó­izraeli-libanoni tárgyalások 11. fordulója. Ariel Saron izraeli hadügyminiszter a­­múlt héten nyíltan megfenyegette Amin Ge­rne­jel libanoni államfőt: kétli, hogy továbbra is az elnöki posz­ton maradhat, ha állandóan Szí­riától, Szaúd-Arábiától és a PFSZ-től kapja, az utasításokat. Saron azzal toldotta meg a­­ fe­nyegetést, hogy Izrael egyolda­lúan visszavonhatja csapatait a 45 kilométer mélységű dél-liba­noni biztonsági övezetbe és sor­sukra hagyhatja a kereszténye­ket, amennyiben Libanon to­vábbra is elveti az izraeli rende­zési javaslatokat. . . Karen Brutyenc, az SZKP Központi Bizottságának nemzet­közi osztályának helyettes veze­tője vasárnap Bejrútban kijelen­tette, hogy a Szovjetunió támo­­­gat­ja a csorbítatlan libanoni szu­verenitás helyreállítását, az­­iz­raeli inváziós erők feltétel nél­küli kivonását. A szovjet párt­­küldöttség találkozott Valid Dzsumblattal, a libanoni Haladó Szocialista Párt elnökével. ■ (1. Olszowski beszámolója a szejm ülésén (MTI) A lengyel külpolitika alapjait sem a jelenlegi bonyo­lult nemzetközi helyzet, sem a lengyelországi belső változások mélyreható folyamata nem ingat­ja meg. Annak fő pillérét, akár­csak az elmúlt 38 .évben, tovább­ra is a Szovjetunióhoz fűződő ba­rátság és együttműködés szövet­ségesi kapcsolata képezi. Ezt hangsúlyozta Stefan Ol­szewski külügyminiszter, aki a lengyel külpolitika időszerű kér­­­déseiről szóló kormánybeszámo­lót terjesztette elő a szejm hétfőn kezdődött kétnapos ülésén. Rá­mutatott, hogy Lengyelország, nagy jelentőséget tulajdonít az európai szocialista országokkal fenntartott kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének, és annak, hogy tovább szilárduljon a Varsói Szerződés országainak egysége, bővüljön a KGST keretében megvalósuló gazdasági integrá­ciója. Méltatta a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Testü­letének prágai ülésén elfogadott nyilatkozat jelentőségét. Közölte: országa a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt mindent megtesz a nyilatkozatban foglalt békekezdeményezések megvalósí­tásáért. Olszowski a továbbiakban ki­fejtette, hogy tavaly elsősorban a szocialista közösségen belül si­került megszilárdítani Lengyel­­ország helyzetét, amelyet a vál­ság korábban meggyengített. Hangoztatta: az Egyesült Álla­mok és más NATO-országok lengyelellenes politikája eddig sem hozott eredményt s a jövő­ben is kudarcra van ítélve a különféle szankciók, beavatkozási kísérletek irányvonala. A külügyminiszter végül hangsúlyozta: a lengyel külpoli­tika céljainak megvalósításához mindenekelőtt a lengyel nép be­l­­ső egységének fokozására, a vál­ság­­leküzdésére, .want szokaég. "vn 7 rí:'..1...1 Hollai Imre Líbiában tett látogatást (MTI) Hollai Imre, az ENSZ- közgyűlés 37. ülésszakának elnö­ke, külügyminiszter-helyettes a líbiai kormány meghívására ja­nuár 29. és február 1. között lá­togatást tett a Líbiai Arab Szo­cialista Népi Dzsamahirijában. A látogatás során fogadta őt Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője. Meg­beszélést folytatott Abdelati el- Obeidi­ve­l, a legfelsőbb népi bi­zottság külkapcsolatokkal foglal­kozó irodájának titkárával egyes nemzetközi kérdésekről, valamint a magyar—líbiai kapcsolatokról. A találkozókon jelen volt Gál Bálint, a Magyar Népköztársaság tripoli nagykövete. Zimmermann leváltását követeli az SPD (MTI) A német Szociáldemok­rata Párt vezetői felszólították Helmut Kohl kancellárt, hogy azonnal váltsa le Friedrich Zim­mermann keresztényszociális bel­ügyminisztert. Karsten Voigt, az SPD parla­menti frakciójának külpolitikai szóvivője azzal indokolta a kö­vetelést, hogy Zimmermann a hét végén, Münchenben, az „el­­üldözöttek szövetsége” elnevezé­sű revansista szervezet előtt el­hangzott beszédében kijelentette: a nyugatnémet kormány nem fogja az NSZK-ra és az NDK-ra korlátozni az úgynevezett „német kérdés” kezelését, hanem azt ki akarja terjeszteni az Oderán és Neissjén túli területekre is. A szociáldemokrata politikus szériát Zimmermann ezzel a ki­jelentésével „nyílt politikai pro­vokációt” követett el és a nyu­gatnémet—lengyel­­ szerződés, megkötése­­előtti álláspontra zu­hant­­ vissza. A térítőt meglátni és megsze­retni egy pillanat műve volt. A színe, a nagysága — mintha csak a kisasztalra terem­tették volna, és mindezt 98 fo­rintért. Az áruház második eme­letén már kiderült: sajnos, elfo­gyott, a kirakatban látható az utolsó darab. Nem lepődtem meg igazán, sőt számítottam erre. Mert hiába írunk februárt, az ol­csó, szép áru hónaptól, évszaktól függetlenül percek alatt elkel. Ilyenkor is fel lehet tornászni a forgalmat, csak éppen akarni kell. Persze, a bázishoz való szá­­mítgatás nem kedvez az ötletes árubeszerzésnek, inkább kényel­mességre szoktat. Most leltároztunk,­ vevő alig akad, tudod, ez a holtszezon — panaszkodik gyerekkori barát­nőm, egy kis belvárosi üzlet ve­zetője. Hiszek neki — de azt is jól tudom, ilyenkor is akad teen­dő a kereskedelem háza táján. Ez a csendes hónap ideális idősza­ka lehet a nekilódulásnak. Bár az áru nagy részét már 1982 vé­gén megrendelték a vállalatok — lényegében akkor eldőlt, milyen lesz a télutói, tavaszi kirakat —, még sok mindenben lehet előre­lépni. Az idén a külgazdasági egyensúly erősítésének elsődle­gessége mellett­­a más­ik, rend­kívül fontos felad­at az áruellátás színvonalának, a vásárlóerő és az árualap összhangjának megőr­zése. Ahol lehet, a lakosság igé­nyeit az előző évekhez képest jobban kell kielégíteni. Hogyan lehet ezt megvalósíta­ni? Milyen korszerű eszközöket, kereskedelmi módszereket kell bevetni, régi elveket a gyakor­latban más körülmények között életre kelteni? Nem új, de most is élő követelmény, hogy az alap­vető cikkekből legyen folyama­tos a kínálat, mégpedig differen­ciáltan­­ olcsóbb portékát is ta­láljunk a polcokon. Égetővé vált, hogy a termékek minősége össz­hangban legyen a fogyasztói ár­ral. A ,R­ádióban kihalhat­uk, a Skála-Coop igazgatójénak, Dem­­j­án Sándornak a nyilatkozatát aki kijelentette: azokat a terme­lőket, akik rendszeresen silány portékát küldenek hozzájuk — akármilyen neves cégek is — ki­zárják szállítóik közül. Jó lenne, ha betartanák ígéretüket, bár fé­lő, ha csak ők cselekednek így, az nem elég. Ehhez a témakörhöz tartozik a szállítási határidők betartása. A belkereskedelmi miniszter ki­mondta­: a szerződések teljesíté­sét határozottabban megkövete­lik, és szigorúan szankcionálják. Bizony, itt az ideje valóban ko­molyan venni a szerződéseket. De ma még az sem ritka, hogy me­gyei kiskereskedelmi vállalatok­kal egyáltalán nem kötnek írás­beli megállapodást a gyártók (nemcsak a nagyok), így aztán nincs is mit számon kérni, kit büntetni. Egy-egy céggel való szerződéskötésre viszont (egyéb­ként helyesen) egyetlen gyártó sem kötelezhető ... Annál is lényegesebb a hazai portéka rangjának, minőségének emelése, mert importlehetősé­­geink közismerten korlátozottak. Bár a behozatal szerepét az áru­ellátásban továbbra is meg akar­ja őrizni a tárca vezetése, annak összetétele változni fog. A szo­cialista piacokról tovább kelle­ne bővíteni a behozatalt, jólle­het ez sem könnyű, mert KGST- partnereink is természetszerűleg elsősorban saját vevőiket igye­keznek kielégíteni vagy konver­tibilis devizabevételekre töreked­­nek. De az ottani piackutatásban sem használták még ki a lehető­ségeket a kereskedők, és a kül­kereskedelemmel való együttmű­ködésben is akad javítanivaló. Bár a nem rubelelszámolású im­port sem csökken számottevően , itt az a megoldás, hogy tőkés kooperációk révén vagy hazaiból pótoljuk a külföldit. Ennek per­sze, csak akkor van értelme, ha nem kíván jelentős beruházást és temérdek, ugyancsak importból származó alapanyagot, röviden, ha gazdaságos hosszú távon is a pótlás. Örvendetes, hogy van rztár példa ilyen törekvésekre is. Eddig főképp az árukínálatról ejtettünk szót, de nem csupán ez határozza meg közérzetünket, hanem a vásárlási körülmények színvonala is. Azért járok ebbe az üzletbe, mert mindig köszön­,­nek, és a harmadik pulóvert sem restek levenni a polcról — hall­juk gyakran. E közgazdaságilag­ aligha értékelhető, de nagyon is érthető indok jelzi, hogy az ud­variasság, a higiénia képes for­galomnövelő, azaz számszerűsít­hető mozzanattá válni. A nyitva­tartási időnek az igényekhez va­ló igazítása, a fogyasztói érdek­­védelem erősítése, a vevőszolgá­lat, a közérdekű, megalapozott és szellemes reklám, az üzletek ki­­csinosítása, takarítása mind ja­víthatja kereskedelmünk bizo­nyítványát. Mondhatnánk persze, hogy a vásárlói közérzet javításához el­sősorban a kereskedők hangula­tát kellene rózsaszínűbbre fes­teni. Ez nem könnyű. A keres­kedők átlagbérének­­színvonala elmaratd az iparban foglal­kozta­­tottakétól, és központi béremelés-­­Fe'-'a ti'ebar kín­ál ki TVi'k tolód a kö­zeljövőben. Megoldás lehet, a for­galmi jutalékot jobban hozzá­igazítani az egyéni teljesítmény­hez, de a boltvezetőknek nem mindig az az érdekük (legalább­is ma még, amikor nem terjedt, el a jövedelemérdekeltségű üze­melési forma), hogy a legjobbak dolgozzanak a kezük alatt. h­a­nem­ hogy egyáltalán ki tudjanak nyitni, és ilyen esetekben inkább egyenlöldit játszanak. Ahol ilyen gondokkal kell megbirkózni, ott aligha várható el egyik napról a másikra szemléleti változás a Szakmában. Ez főképp a fővá­rosi élelmiszer-kereskedelem ki­sebb boltjaira jellemző. A február alkalmat ad arra is, hogy kidolgozzák, melyik üzeme­lési forma felelne meg leginkább egy-egy bolt kollektívájának. A jövedelemérdekeltségű, a költség­térítéses, a szerződéses, az önel­számoló, vagy maradjon a szoros, csak épp­n gyengébbre fogják a vállalati központi gyeplőt? A ke­reskedők érdekeltségének megte­remtése a vásárlók hangulatát is javíthatja. ELEK LENKE HOLTSZEZON? A Pravda cikke A Reagan-kormány antikommunizmusa (MTI) A Reagan-kormányzat a hivatalos amerikai állami po­litika rangjára emelte, a szocia­lista országok elleni ideológiai felforgató tevékenységet, s a közvetlen konfrontáció szerves részeként kidolgozta az úgyneve­zett „lélektani, hadviselés” külön­böző módszereit — állapítja meg hétfői számában a Pravda. — E pszichológiai hadviselés célja, hogy a politikai felforgatás,­­ a kémkedés ,és különböző­­­ propa­gandaakciók segítségével megin­gassa a szocialista országok ál­lamrendjét.­­Az Egyesült Államok elnöke még 1982. júniusában Londonban, elmondott beszédében, keresztes­­hadjáratot­­ hirdetett, a­­kommu­nizmus ellen, s a harc irányítá­sára létre is hozott egy testüle­tet. Ennek feladata, hogy irá­nyítsa az amerikai politika kül­földi propagandáját. Washing­tonban megkezdődött az anti­­kom­munizmus hosszú távú stra­tégiájának kidolgozása is. Ápri­lisra kell elkészülni annak a fél­hivatalos,­­az amerikai kormány­zat kezdeményezte programnak, amelynek meghirdetett célja: „a demokrácia” erősítése a fejlődő, s ahol­­ ez lehetséges, a kommu­nista országokban, „nem kor­mányszintű” szervezetek segítsé­gével. A nem kormányszintű szervezet megjelölés, mint az , a gyakorlat már többször is iga­zolta, gyakran a CIA-t jelenti.

Next