Magyar Hírlap, 1983. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-02 / 181. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1983. AUGUSZTUS 2, KEDD 3 Segélykérelem Franciaországhoz \ | \ ] Hisszen Habré katonai beavatkozással vádolja a líbiai kormányt Csádban (MTI, AP) Vasárnapi nyilatkozatában a líbiai külügyminisztérium határozottan cáfolta, hogy a líbiai fegyveres erők „Észak- Csádban beavatkoznának a törvényes kormány és a renegát Hisszén Habré erői közötti harcokba”. Hisszén Habré kormánya azzal vádolta Líbiát, hogy légiereje több alkalommal is bombatámadást hajtott végre a kormánycsapatok állásai ellen. Habré az állítólagos líbiai bombázásokra hivatkozva levélben kérte a francia légierő csádi beavatkozását. Az államfő levelet küldött az Egyesült Államok, Zaire, Egyiptom és Szudán kormányának is. Franciaország légvédelmi fegyvereket fog küldeni a csádi kormánynak — jelentette be Párizsban Max Gallo, a francia kormány szóvivője. Franciaország — tette hozzá a kormányszóvivő — a két ország közötti 1976- ban megkötött együttműködési szerződés értelmében a Habrékormánynak nyújtott katonaiműszaki segítséget „az országban folyó harcok természetéhez fogja igazítani”. Az amerikai külügyminisztérium a csádi belügyekbe való beavatkozással vádolta Líbiát és követelte, hogy ,,a líbiai csapatok azonnal hagyják el Csád területét”. A külügyminisztérium nyílt agresszióval és a térség stabilitását veszélyeztető intervencióval vádolta Líbiát. Bejelentette, hogy emiatt az Egyesült Államok azonnal konzultációkat kezd baráti országok kormányaival. Az egyiptomi külügyminisztérium szóvivője is beavatkozással vádolta meg Líbiát és hangsúlyozta, hogy Egyiptom ellenzi külföldi erőknek a csádi belügyekbe való beavatkozását. Szovjet szolidaritás Nicaraguával Stone és Rubén Zamora találkozója (Folytatás az 1. oldalról) A Szovjetunió-szerte nagy felháborodást és súlyos aggodalmat kelt az Egyesült Államok közép-amerikai politikája, amelynek alkotó eleme a szuverén államok és a nemzeti felszabadító mozgalmak durva rágalmazása, a népellenes junták és gyilkos bábrendszerek hatalmon tartása — állapítja meg az IPU szovjet csoportjának nyilatkozata. A szovjet képviselők szolidaritásukról biztosítják a nicaraguai népet, s felhívják a világ parlamentjeit: emeljék fel szavukat az ellen, hogy az Egyesült Államok beavatkozhasson a középamerikai népek belügyeibe. Richard Stone, Reagan amerikai elnök közép-amerikai különmegbízottja vasárnap a kolumbiai fővárosban találkozott Rubén Zamorával, a Salvadori Forradalmi Demokratikus Front elnökével. Ez volt az első alkalom, hogy az Egyesült Államok és a salvadori hazafiak hivatalos képviselői közvetlen tárgyalást folytattak. A megbeszélések után Zamora kijelentette, hogy ezt az első találkozót „igen rövid időn belül” több is követi majd. Belisario Betancur, a Stone és a salvadori hazafias erők képviselője közötti első találkozót elősegítő kolumbiai elnök vasárnapi sajtóértekezletén úgy vélekedett, hogy a salvadori kormány képviselői közvetlen tárgyalásokát kezdhetnek a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front vezetőivel. Alvaro Magana salvadori elnök bejelentette, hogy az idén az országban mégsem tartanak választásokat. Az elnök szerint az új időpont a jövő évben lesz, de hogy pontosan mikor, „arról még korai nyilatkozni”. Magana ,elnök, márciusban, 11. János Pál pápa látogatásakor ígérte meg az idei választásokat. Salvadorban utoljára tavaly év elején rendeztek választásokat, miközben a rendkívüli állapot előírásai voltak érvényben, és változatlanul tartott a hadsereg és a félkatonai szervezetek háborúja a partizánok és a velük rokonszenvező lakosság ellen. Közös amerikai-izraeli stratégia Libanonban A Bekaa-völgyben kiújultak a harcok az El-Fatah szembenálló erői között (Folytatás az 1. oldalról) nagyváros polgármestere adott tiszteletére. Robert McFarlane, az amerikai elnök újonnan kinevezett közel-keleti megbízottja első, e minőségben tett útján megpróbálja elérni a Kelet-Libanonban szembenálló szíriai és izraeli erők szétválasztását — közölte vasárnap egy magas rangú izraeli kormánytisztviselő. McFarlane hétfőn tárgyalt Szalem libanoni külügyminiszterrel és Dzsemajel libanoni elnök nemzetbiztonsági tanácsadójával, Vádi Iladdaddal. Husszein jordániai és Fahd szaúdi király hétfőn Taifban az egység megszilárdítását, és az izraeli erők Libanonból való kivonulását sürgette. Felszólították az arab államokat a PFSZ támogatására. Hafez Asszad Szíriai elnök országa fegyveres erőinek napján a hadsereghez intézett üzenetében vitatta az Egyesült Államoknak a közel-keleti közvetítői szerephez való jogát. A szíriai államfő bírálta a libanoni kormányt is, amiért szövetségre lépett az Egyesült Államokkal és amiért — mint mondta — nem Izraelt, hanem Szíriát tekinti ellenségének. Vasárnap a kelet-libanoni Bekaa-völgyben ismét kiújultak a harcok az El-Fatah palesztin szervezet szembenálló csoportjai között. Szaura és Zsdita városok közelében Abu Mursza hívei nehéztüzérséget és harckocsikat vetettek be a szervezet Arafathoz hű szárnyának erői ellen. A WAFA palesztin hírügynökség jelentése szerint a szíriai egységek a hét végén Kelet-Libanonban bekerítették az El- Fatah Arafathoz hű erővisek dandárját és ezek egyik utánpótlási központját. A központ körülzárására azután került sor, hogy az Arafathoz hű egységek megállították Abu Mussza híveinek támadását. A SANA szíriai hírügynökség vasárnap élesen támadta Jasszer Arafatot. A palesztin vezető az előző napon arra szólította föl az arab államfőket, hogy akadályozzák meg a kelet-libanoni palesztin erők elleni „szíriai—líbiai támadásokat”. Az elmúlt huszonnégy órában a libanoni hazafias erők az ország több részén is sikeres akciókat hajtottak végre a megszálló izraeli katonák ellen. Rasaja, Szafar és Kfarhuk környékén, valamint Bhamdun városban több izraeli állást is lőttek — jelentette a TASZSZ Bejrútból. Dél-Libanonban a megszálló izraeli katonák Zranije falut támadták meg, ahol razziát tartottak és több embert letartóztattak. fűi fajüldözés ellen Heltai Imre felszólalása . (Folytatás az 1. oldalról) köztetés gyakorlatának súlyos következményei vannak. Bár a faji megkülönböztetés politikájának és gyakorlatának mély történelmi gyökerei vannak, a világszervezet által elfogadott program, s ennek megvalósítása, megmutatja, hogy lehet ellene hatékonyan küzdeni. A megkülönböztetés irányulhat nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok, illetőleg idegen munkások ellen is. Mindennek hangsúlyozása azért szükséges — mondotta Hollai Imre —, mert léteznek olyan kényelmes illúziók, mintha a faji megkülönböztetés csak a Dél-afrikai Köztársaságban, az intézményesített fajüldözés bástyájában léteznék. Ez távolról sem igaz — mondotta. A fajüldözés, illetve a faj, a bőrszín, vallás és a nemzeti etnikai hovatartozás alapján történő megkülönböztetés sajnos mindennapos jelenség, számos országban, több magasan fejlett országban is. A megkülönböztetés megdöbbentő példái fordulnak elő naponta szerte a világon, s ezek mindenki előtt ismertek. Mindez azt követeli tőlünk, hogy ismételten elkötelezzük magunkat e borzalom felszámolása mellett. „Kijelenthetem — hangsúlyozta Hollai Imre —, hogy ez a küzdelem, amelyet én az értelem dekolonializálásának neveznék — még a gyarmati uralom alól való felszabadításnál is jelentősebb feladat.” Napjainkban már 116 ország tagja a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről kötött nemzetközi egyezménynek — állapította meg Hollai Imre, s végezetül hangsúlyozta annak szükségességét, hogy további államok is csatlakozzanak az egyezményhez, előmozdítva így annak egyetemessé válását. ★ Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke üzenetet intézett a világkonferenciához. Marchais nyilatkzota fa) a francia atomerőről (MTI) A Francia Kommunista Párt kiáll azért, hogy ne következzenek újabb lépések a fegyverkezési versenyben, s ezzel tartja magát a Szocialista Párttal az 1981 júniusban kötött megállapodáshoz, amelynek alapján a kommunisták beléptek a kormányba — mondta Georges Marchais, az FKP főtitkára. Marchais ezúttal is megerősítette pártja álláspontját, hogy a francia atomütőerőt — noha függetlennek kell lennie — számításba kell venni az európai erőegyensúly elemei között. Ugyanakkor — az FKP álláspontja szerint — tárgyalásokat kell kezdeni az európai kollektív biztonságról. A leszerelés kérdésében mutatkozó véleménykülönbségeket Marchais annak tulajdonította, hogy a Szocialista Párt vezetői eltértek eredeti álláspontjuktól, és visszautasította, hogy az FKP — amint a jobboldal állítja — „elárulta” volna a francia kormányt. p (kr)3n Nincs hír Orlandiról (VPJ) Vasárnap este lejárt az a második ultimátum is, amelyet Emanuela Orlandi elrablói szabtak Mehmet Az Agca, a pápa merénylője szabadon bocsátására. Mint jelentettük, a múlt kedden egy ismeretlen telefonáló közölte az olasz rendőrséggel, hogy ha vasárnap este tíz óráig nem engedik szabadon Agcát, az emberrablók megölik Emanuela Orlandit. A rendőrség szerint azonban ez a második ultimátum is megtévesztés volt, tekintettel arra, hogy a magát megnevezni nem akaró telefonáló semmivel sem tudta bizonyítani, hogy kapcsolatban lenne Emanuela Orlandi elrablóival. A kislány sorsáról továbbra sincsenek megbízható értesülések. Hadijelentések az iraki—iráni frontról (Reuter) Egymásnak ellentmondó hadijelentések érkeztek az iraki—iráni frontról, de — mint ezekből kitűnik —, a harcok elsősorban a korábban iraki egységek által elfoglalt iráni területek visszaszerzéséért folytak. Mint az IRNA iráni hírügynökség közölte, az iráni csapatok folytatták szombaton indított offenzívájukat az iraki-iráni front középső részén, Mehran iráni határváros körzetében. A teheráni jelentés szerint a harcok iráni területeken folynak, az iráni egységek kiűztek a térségből két iraki zászlóaljat. Ezzel szemben a bagdadi katonai jelentések azt adják hírül, hogy az iraki erők vasárnap a front középső részén visszaverték az iráni csapatok szombaton indított támadását, megsemmisítették a támadó csapatok nagy részét, megfutamították az ellenséget. Az iraki jelentés nem közli a veszteségeket. A térségben levő iraki egységek parancsnoka cáfolta azokat a korábbi — Irán által közzétett — híreket, amelyek szerint az iráni csapatok a szombati harcok során kulcsfontosságú magaslatokat foglaltak el a határtérségben. N BUNDA? Ó, lám csak, van bunda a vízipólósoknál is. Olvastam a sportlapban. A lélekmelegítő szó nem maradhatott a futballisták privilégiuma. Ügy is van. Ne hagyja magát senki. A póló mégiscsak komoly sport mifelénk. Sőt, sokkal komolyabb, mint a foci: a kredencvállú vízi zsonglőröknek mindig vastagabban mérték az aranyat a világversenyeken, mint a zöld gyep labdaszelídítőinek. Hogy festene, ha ebben a bundaügyben elhagynák őket... Nem is sikerült. És még a magyar virtus. Valahogy mégsem tetszik nekem ez a nagy fennhéjázás a bundával. Meg hogy így egyszerre, mintegy vezényszóra, belövik a reflektort a kulisszák mögé. Eddig a magamfajta „civilek” — a hírlapírók — sápadt fényű elemlámpával próbálkoztak, nem sok sikerrel. Most meg még idegenvezetőt is kap az ember a tájékozódáshoz. Tele vagyok aggodalommal. Attól tartok, még néhány hét, és kiderül, bundáznak a Trenlabdázók, az íjászok, hogy a maratoni futókról ne is beszéljünk. Valaki vagy valakik nyilván takaróznak ezzel a bundával, s nem is ügyetlenül. A sportbanlovan is mindig előindult ilyesmi. Tocmpri?, tegnapelőtt is. És az a gyanúm, hogy nemcsak a sportban ... De még maradjunk ott már szó elejéig. Jó átlagvívónak számítottam hajdanán, aki azért a legtöbb ifiversenyen bekerült a döntőbe. Három-négy fordulón is keresztül kellett verekednie magát az embernek, mire eljutott a legjobb nyolcig, hiszen előfordult, hogy a nevezési listán hetven-nyolcvan név is volt. A középdöntőben már élesen mentek a dolgok, és pontosan emlékszem, amikor a Vasas egyik ifjúsági versenyén a döntőbe jutásért vívtam egy honvédos kardozóval. Egyetlen szót nem váltottunk az asszó előtt, mégis tudtuk, ha én nyerek, neki holtversenyt kell vívnia egy veszprémi vívóval. Ha viszont ő nyer, mindketten simán bejutunk a döntőbe, és a veszprémi gyerek indulhat a Decibe a kettőhúszas nyershoz... Nem volt nekem a honvédos kolléga se kurvám, se macskám, csak ellene szinte mind... nyerői tudtam, a veszprémi ■allon annál torkóbban, s én már a d jöntőre gondoltam. Okosan kivontam 5:4-re... Senki nem vett al,-7 re semmit. Kemény asszót vívtunk. Bunda volt? Mai értelemben feltétlenül az. És mégsem. A Ty-mvpd vívója nem mondta a kézfogásnál, hogy „kösz, cimbora, majd meghálálom”. Ilyesmi eszébe se jutott, a döntőben HgVpnic -- s'70r-n tpcarp i — hatvan.1! elkp1°r'a!*\ ocotolf pvqVrpn 01 f)pvg vor^env Tioy 5VVn*’ trrtv VnvfpV. Vwoov q ygvcontrvQ tq! ^74- of’ o''Tr>rj f^r>1+q pyr ovarl'mór'V0^'' glgl-vtlqqq i-vmVfi-je p «57‘J — P cnVVotfTr , t _ JTtrpcfoű + q +oT.-_ i:''P7ncrci a fi nauf'rf h ir>o+*■»r~l £jOv"’<~^o.TTy offhtt. Tr’alliq +v»r|óc<;gT ás; q c’i’Vcpo-««; p Ví r*+/-'VóV>q t-j moofoVioé-f-o 0^ vaonít afftr qc9'7r«+ A qIt" t *" Q70P ^ pimti nam f To.’-no i''CO'5’’V . TDg «3 V.'Uör'Kca't O'* oVVoi’i oc q wnpj bundák között. Ísmé* IVToejf en qlqqrj övaVvqvj |^o11qpj , azért gyenge a magyar focivízilabda, és meg ki tudja hány sportági, mert megegyezéses meccsek folynak. Nem igaz. Nemcsak azért gyenge. De — úgy tűnik — könnyebb a bundára fogni mindent, mint arra, hogy képzetlenek a szakemberek, roszszak a játékosok, és lemaradtunk a világ élvonalától. A bunda — 19V — egyszerűen alibi. Rossz kifogás. Nem vagyunk képesek többre, ez a valóság. És ez nemcsak a sportban van így. Én dicsérem a te képedet, te dicséred az én szobromat, olvastam valakitől nemrég, aki jártas a jelenkori magyar képzőművészet világában. Az eredmény? Mindkét munkát, akármilyen csapnivalóak is, a zsűri kiválónak minősíti. És ez már zsebre megy. Akárcsak a különböző „külsős” munkák bármelyik szektorban. Én adok munkát neked, te adsz nekem. Igaz, hogy ugyanezt „házon belül” is meg lehetne csinálni, de abból nincs egy huncut vas hasznod se neked, se nekem. Ezek a megegyezések ugyan minek nevezhetők, ha nem bundának? Pedig csak a legegyszerűbb eseteket mondtam el, a dörzsöltebb ügyekről halvány fogalmam nincs, miként zajlanak, pedig hallottam már néhányról. Hiába. Első hallásra — mondhatták nekem, hogy pofonegyszerű — szinte képtelen voltam felfogni, hol van bennük a turpisság. Nyilván kiderülnek majd egyszer, ugyanúgy, mint a futballban vagy a vízilabdában, és nyilván ugyanazokkkal az indítékokkal fog zászlót bontani és csatát hirdetni néhány arra hivatott harcos ember, mint a sportban manapság. Csakhogy ez nem ok a tapsra. És nem ok a lelkendezésre sem, hogy — ugye — most már erről nyíltan lehet beszélni. Eddig miért nemm lehetett? Ha az egyáltalán nyílt beszédnek számít, hogy mindent megold majd, ha nem lesz burda. Nem fog mindent megoldani. A labdát ,— ettől a jelenségtől teljesen elválasztva — ezután is tudni kell kezelni, miként a ecsetet, a markológépet, a tudásra váró gyereket és az öntőformát is. Profik kellenek. Ami itt és most — tévedés ne essék — nem azt jelenti, hogy dollárban fizetett menők, hanem azt, hogy értők. Szakemberek. Akiknek a kisujjában van a mesterség. És akik, épp emiatt, nem szorulnak agyafúrt egyezségekre. Hogy mégis rászorulnak? Megtörténhet. Akkor viszont a környezetük felelős. A seregnyi amatőr. Akiknek érdekében áll, szinte létkérdés, a bundagyártás. De hát mi lesz akkor, ha nálunk bevezetik a profizmust? — hallottam már ki tudja hányszor a reszkető aggodalmat, persze csak a futball kapcsán. Hát akkor bizony kiderül, hogy ki menni Itt”. És nemcsak a btbajban. Mindenhol. A szigorúbb követelmények ugyanis—minden ellenkező híreszteléssel szemben — nem azt jelentik, hogy attól kezdve kíméletlen gengsztervilág lesz mifelénk. Nem. Sőt. Bonén ez a valós értékrend szüntetné megazokat a ködös, misztikus, tehát megfoghatatlan képződményeket, melyek mögé bújva kockázat nélkülarathatott mindenfajta gazemberség. Ezek e?vue — volt? — mifelénk a bunda. VÉGH-ALPÁR SÁNDOR