Magyar Hírlap, 1984. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

Magyar Hírlap______________________n­emzetközi politika - fórum Szejb&rfidlpi 84. JANUÁR 3. KEDD 3 Az afganisztáni helyzet politikai rendezéséért A Pravda szerkesztőségi cikke (MTI) Az afgán ellenforradalmi bandák, nem hozták meg Wa­shington számára a várt ered­ményt, nem voltak képesek meg­akadályozni az afganisztáni for­radalom fokozatos előrehaladá­sát. A Fehér Házban ezért az or­szág belügyeibe való nyílt fegy­veres beavatkozás tervével fog­lalkoznak — mutat rá hétfői szer­kesztőségi cikkében a Pravda. A felvonulási terület ehhez Pa­kisztán, ahonnan 1978 óta folya­matosan dobják át a kiképzett és felfegyverzett bandákat Afganisz­tán területére, különböző felfor­gató és szabotázscselekmények végrehajtására. Pakisztánban már létre is hoztak egy 20 ezer főnyi hadosztályt, amelyet — a tervek szerint — a térségben kialakuló „válsághelyzet"’ esetén amerikai szállítógépek juttatnának el a be­vetés színhelyére. Az Egyesült Államok a feszült­ség fenntartására törekszik a tér­ségben, hogy önkényesen beavat­­kozhassék a délnyugat-ázsiai ál­lamok belügyeibe. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Afga­nisztán elleni kirohanásokban és tevékenységben az amerikai im­perializmus oldalára került az iráni rezsim is — mutat rá a lap. Figyelmen kívül hagyva Pa­kisztánnak és a térség többi álla­mának érdekeit, a Pentagon Pershing-rakéták telepítését ter­vezi Pakisztánban, ami joggal kelt a szomszédos államokban — köztük Indiában — felháborodást és nyugtalanságot. Az SZKP KB lapja emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió akkor nyújtott katonai segítséget Afga­nisztánnak amikor a kialakult rendkívüli helyzet szükségessé tette ezt a védelmi jellegű intéz­kedést, mivel az ország függet­­telensége és területi integritása forgott veszélyben. A Szovjetunió az afganisztáni kérdés politikai rendezését óhajt­ja: kinyilvánította, hogy az af­gán kormánnyal való megállapo­dás értelmében kész azonnal ki­vonni csapatait Afganisztánból, mihelyt megszűnik a külföldi be­avatkozás az ország belügyeibe, és Afganisztán megfelelő garanciá­kat kap arra, hogy ezt a beavat­kozást nem újítják fel. Kabuli kezdeményezésre az ENSZ-főtitkár személyes megbí­zottjának közvetítésével tárgyalá­sok indultak Afganisztán és Pa­kisztán között. A tárgyalásokon afgán értékelés szerint sikerült haladást elérni, a tárgyaló felek a legtöbb napirendi pontban meg­állapodásra jutottak. Még jelen­tősebb előrelépést lehetett volna elérni és megkezdődhettek volna a közvetlen tárgyalások is, ha a következő tárgyalási fordulót nem akadályozta­­ volna meg az Egye­sült Államok külügyminiszteré­nek pakisztáni látogatása. TASZSZ-kommentár Shultz részvételéről a stockholmi konferencián (AP, UPI, DPA, MTI) Az ame­rikai külügyminisztérium pénte­ken megerősítette, hogy George Shultz külügyminiszter január 17-én a svéd fővárosban részt vesz az európai bizalom-, bizton­ságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferen­cia megnyitóján. A tpinisztersitín szóvivőjének közlése szerint Schurtz stockholmi programjában, szerepel egy esetleges találkozó Andrej Gromiko szovjet külügy­miniszterrel. Kommentárban foglalkozott a TASZSZ hírügynökség az ameri­kai külügyminisztériumnak azzal a bejelentésével, hogy Gromiko szovjet és Schultz amerikai kül­ügyminiszter találkozik egymás­sal az európai bizalom- és biz­tonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó, Stock­holmban januárban kezdődő kon­ferencia idején. Tökéletesen nyilvánvaló — mu­tat rá a szovjet hírügynökség —, hogy sem a stockholmi konferen­cia, sem a kétoldalú érintkezések nem helyettesíthetik a genfi tár­gyalásokat, amelyek az Egyesült Államok hibájából szakadtak meg. Washington ugyanis kez­dettől fogva­ arra törekedett, hogy ne szülessen kölcsönösen­­ elfo­gadható megállapodás az­­európai nukleáris fegyverzetről. A TASZSZ végezetül emlékez­tet rá, hogy a stockholmi konfe­rencia első­­ szakaszának napi­rendjén csupán a bizalomerősítő intézkedések áttekintése szere­pel. A Gromiko—Scultz találko­zóról, s a fegyverzetkorlátozási kérdések áttekintéséről szólva te­hát Washington olyasmiről be­szél, ami valójában nem is léte­zik. Tuniszban tanácskozik az El Fatah (Folytatás az 1. oldalról) X. állam, amely majd megfelelő alkotmányos formák közt dönthet a kérdésről. A Reagan-terv nem ismeri el a palesztin nép jogait, és figyelmen kívül hagyja nem­zeti törekvéseit — mutatott rá. A palesztin vezető jelenleg Tu­niszban van, ahol az El-Fatah központi bizottságának ülésén el­nököl. Vasárnap több támadás ért különböző izraeli őrjáratokat a megszállt Dél-Libanoniban, Szi­­donban volt a leghevesebb lövöl­dözés. Eközben az izraeli katonák folytatták az általuk megszállt területen libanoniak letartóztatá­sát. A letartóztatottak száma már eléri a 800-at. Dél-Libanonban már több napja tartanak a ti­lta­­­kozó megmozdulások a másfél éve tartó izraeli megszállás ellen. A bejrúti francia alakulatok létszámát január végén mintegy ötszáz fővel csökkentik — jelen­tették be hétfőn Párizsban. 482 katonáról van szó, akiket nem vonnak ki Libanonból, hanem visszairányítják őket a Dél-Lib­a­­nonban állomásozó ENSZ béke­fenntartó erők UNIFIL köteléké­be. -­­­Olaszország 2100 főről ezerre csökkenti a négynemzetiségű nyugati erők kötelékében Liba­nonban állomásozó katonáinak létszámát — közölte pénteken Bejrútban Amin Dzsemajel liba­noni elnökkel Giovanni Spa­­dolini. Az olasz hadügymi­nisztérium egyik szóvivője pontatlannak nevezte a li­banoni rádió azon állítását, mi­szerint Giovanni Spadolini olasz hadügyminiszter kijelentette vol­na: a római kormány visszavonja Libanonban állomásozó csapa­tainak­ egy részét. Hétfőn Ammanban tárgyaláso­kat kezdett Husszein királlyal dr. Oszama el-Baz, Mubarak egyip­tomi államfő külpolitikai főta­nácsadója, első külügyi államtit­kár. Egyiptomban megjelent a poli­tikai színpadon a hatodik — és egyben a második legerősebb — legális politikai párt: az alkot­mányjogi bíróság hétfőn törvé­nyesen bejegyezhető, tevékenysé­gében nem korlátozható pártnak nyilvánította az Uri Vafd-ot, a kormánypárt lehetséges legesé­lyesebb vetélytársát az április­ban sorra kerülő törvényhozási választásokon. Az izraeli kormány vasárnap jóváhagyta az ország április 1-én kezdődő, idei pénzügyi évére vo­natkozó költségvetési tervét. A terv szerint jelentősen csökken­nek az alapvető élelmiszerek ár­támogatására, a beruházásokra és a közkiadásokra fordított ösz­­szegek. VI­LÁG­H­Í­RADÓ Béketüntetések (TASZSZ) Nagyszabású tünte­tést tartottak vasárnap brit béke­­harcosok az angliai Greenham Commonban levő rakétabázisnál. A támaszpont körül létesített tá­borokban lakó nők léggömböket eresztettek fel, amelyekhez lesze­relést követelő feliratokat erősí­tettek. A tüntetés válasz volt a brit hadügyminisztériumnak arra a bejelentésére, hogy Greenham Commonban indítható állapotba hozták az első tizenhat amerikai manőverező robotrepülőgépet. Az olaszországi Comisóban, az épülő támaszpont előtt, szilvesz­ter éjszaka 112 fáklya fényénél több száz fiatal folytatta kará­csonykor megkezdett tiltakozás­sorozatát a 112 amerikai robot­repülőgép tervezett rendszerbe állítása ellen. A holland kormányfő a rakéták befogadásáról (UPI) Ruud Lubbers holland miniszterelnök elképzelhetőnek tartja, hogy csupán tizenhat ame­rikai robotrepülőgépet helyeznek el országa földjén a NATO tele­pítési tervében kijelölt negyven­­nyolc atomeszköz helyett. A kor­mányfő újévi interjút adott a Trouw című holland lapnak , a nyilatkozatot hétfőn ismertette a UPI amerikai hírügynökség. Merényletek Franciaországban (MTI) Franciaországban nagy megdöbbenést keltett a szilvesz­ter éjszakáján elkövetett kettős merénylet: előbb a Marseille és Párizs között közlekedő expressz­­ronatban robbant egy bomba, majd pedig a marseille-i pálya­udvaron. A két merényletnek négy halálos áldozata volt, s 46-an megsebesültek. Egy kevéssé ismert csoport — a „fegyveres arab harc­ szerve­zete” — hétfőn magára vállalta a Dél-Franciaországban elköve­tett újévi robbantásos merényle­teket. Az észak-libanoni Tripoli újságjaihoz eljuttatott üzenet szerzői közölték: a merényletek­kel a Baalbek térségében végre­hajtott, sok polgári áldozatot kö­vetelő francia bombázásokat „to­rolták meg”. Hondurasból újabb ellenforradalmárok hatoltak be Nicaraguába (AP, MTI) Heves harcok zaj­lottak le a hét végén Nicaragua északi határvidékén Hondurasból behatolt ellenforradalmárok és a sandinista népi hadsereg egysé­gei között. Egy managuai szóvi­vő szerint a harcokban 40 ellen­­forradalmár és 25 kormánykatona vesztette életét. A nicaraguai kormány bejelen­tette, hogy az ország északi me­gyéiben a hát végén kétezer, Hon­durasból behatolt ellenforradal­már indított újabb támadásokat a határvidék települései és léte­sítményei ellen. Amerikai—norvég titkos egyezmény? (TASZSZ) Az Aftenposten cí­mű oslói napilap szerint a nor­vég kormány — a parlement tud­tán kívül — titkos megállapodást kötött az Egyesült Államokkal. A titkos egyezmény norvégiai repü­lőtereken való leszállásra hatal­mazza fel az amerikai anyaha­jókról felszálló repülőgépeket, úgynevezett válsághelyzetekben. Dos Santos üzenete az ENSZ főtitkárához (TASZSZ, ADN) Az Angola el­leni dél-afrikai agresszió beszün­tetése érdekében azonnali intéz­kedéseket sürgetett José Eduardo dos Santos, az Angolai Népi Köz­társaság elnöke Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkárhoz intézett üzene­tében. Tiltakozó megmozdulások Tunéziában (AFP) Villongások törtek ki Tunézia középső és déli vidékén, miután bejelentették, hogy­­az or­szágban kétszeresére emelik a ke­nyér árát. A múlt csütörtök óta tartó zavargásoknak, a rendőri erőkkel lezajlott összecsapások­nak hivatalos adatok szerint négy halálos áldozata van. ELLENŐRZÉS Az ipari társadalmak embere-­­ nek rendelkezésére álló idő­­* * alappal foglalkozva, Jan Da­necki lengyel szociológus muta­tott rá arra, hogy a szabad idő és munkaidő társadalmi ellenőrzött­­sége, szigorú szabályozottsága va­lamikor csaknem azonos volt. Il­lusztratív példája A megosztott idő egysége című, magyarul is megjelent kötetében egy francia szerző segítségével igyekszik fel­villantani valamit a középkor jel­legzetes falusi viszonyaiból: „A szombati naplementétől kezdve mindenki köteles volt a szinte abszolút pihenés betartására: ti­los volt az őrlés, a kenyérsütés, a kerítésjavítás, a gyomirtás, a fejmosás, sőt tiltva volt a szexuá­lis élet is." Mindezzel szemben — hangsú­­lyozza Danecki — a modern tár­sadalmakban egyrészről a munka­idő szabályozottsága mind totáli­­sabbá válik, másrészről a szabad, idő individualizálódik, jórészt ki­kerül a kollektív ellenőrzés alól, nagyfokú zavarodottság, elbi­zonytalanodás színterévé lesz, egy egész sor beteges tünetet produ­kál, így voltaképpen a társadal­mi patológia körébe tartozó jelen­ségek növekedése szolgáltatja el­sődleges okát annak, amiért a sza­bad idő az érdeklődés homlok­terébe kerül. Donecki izgalmas fejtegetései tulajdonképpen arra világítanak rá, hogy a munka kompenzáció­jaként felfogott szabadidő-tevé­kenység nem lehet végleges meg­oldás, aki minden délelőtt rab­szolgának érzi magát, nem élhet és viselkedhet délutánonként szabad ember módjára, az embe­ribb élet megteremtésének elke­rülhetetlen követelménye mind­az, amit a munka marxi értelmé­ben vett humanizációjának betel­jesedése hozhat. Mégis, a rövi­­debb lélegzetű feladat, a mini­mális program is jórészt megol­datlan még: a társadalom nem mondhat le a szabad idő ellenőr­zéséről, ennek a kollektív tevé­kenységnek ugyanis — ha való­ban az — nem kell okvetlenül valamiféle rosszemlékű felvigyá­­zói szerepre vállalkoznia, s mind­untalan illetéktelenül avatkozni be a magánélet egyébként oly keservesen kivívott, viszonylagos integritásába. Senki sem sírja vissza azokat az állapotokat, amikor a kollekti­vitás üres formaságai szabtak ké­retlen kereteket rendszeresen is­métlődő tevékenységi aktusok­nak. Nem a szabad idő egyébként is nyomasztó kényszertevékenysé­­geinek szaporításáról, régi er­kölcscsőszök nekibiztatásáról, vagy netán újak toborzásáról, a személyiség jogainak, autonómiá­­jának korlátozásáról, a viselke­dések ismét uniformisba öltözte­tésének szándékáról van szó. Ám lehetetlen nem tudomásul ven­ni, hogy a lézengés és a magány­érzet a legkülönfélébb korosztá­lyokban mindennapi formákat ölt. Növekednek a társkereső ügy­nökségek bevételei, s az alkalmi kapcsolatokba menekülők jórészt tovább rontják esélyeiket az oly­annyira vágyott tartós összetart­­ozásokra. Nem könnyű, de talán nem is okvetlenül szükséges megszaba­dulni attól a gondolattól, hogy­­még a legkomputerizáltabb társ­kereső szolgálatnál is megbízha­tóbb az a fajta öntevékenység, amit ezen a téren az emberiség ősidőktől fogva kifejt, s aminek alapja, kerete a normatív erővel is rendelkező közösség. Érdemes lenne tehát azt is mérlegelni, hogy például az ilyen jellegű üz­leti vállalkozások kibontakozását gátló akadályok elhárítása mel­lett, miként lennének elhárítha­tók az egészségesebb közösség­­szerveződések elé tornyosuló gá­tak. Számos vizsgálódási irány adódna, amelyek között megkü­lönböztetett figyelmet kellene ta­núsítani annak, hogy a munkás testedző egyesületek miért és ho­gyan szabadultak meg fokozato­san lényegüktől, legjobb hagyo­mányaiktól, szellemükben miként ,,amerikanizálódtak” anélkül, hogy erre sor kerülhetett volna eszközeikben is. A szabad­idő állami ellenőrzé­se elviselhetetlen állapot, a súlyos hibák között is az egyik legsúlyo­sabb lenne valami ilyesmire tö­rekedni. Ha ezt megtennék, jóvá­tehetetlen lépést tennénk a tár­­­sadalmi elbürokratizálódás irá­nyába, holott a cél éppen az el­lenkezője: megszabadulni azoktól a bürokratikus ballasztoktól, amelyek fékezik előrehaladásun­kat. Ezzel szemben a szabad idő társadalmi ellenőrzése nélkülöz­hetetlen szükséglet, ami csak mé­lyen demokratikus kezdeménye­zések révén ölthet formákat. Ga­ranciáit az élő, eleven közössé-' gek szokásaiban, ítéleteiben, mo­rális szankcióképességében lelhe­ti., meg. . . . . . [kaiftsmer Brúnó Kreiskytől, a szomszé­dos Ausztria nemrégiben, nyuga-­ lomba vonult kancellárjától szár­mazik a következő megállapítás: „Valamely társadalom minőségét azon mérhetjük le, hogy mennyi erőt tud mozgósítani a nem ki­elégítő, igazságtalan állapotok leküzdésére.’’ Ez a megállapítás nagyon pontos, s egyaránt vonat­­kozik a társadalmakra, függetle­nül az éppen adott, nem kielégítő, igazságtalan állapotok jellegétől, természetétől. A megnövekedett szabad idő sok kóros tünetet is hordozó individualizálódása egy­általán nem kielégítő állapot, s nem kevés múlik azon, hogy hol mennyi erőt tudnak majd mozgó­­sítani e probléma megoldására. Ez is része az egyensúlyképzé­­sek átfogó programjának. FODOR GÁBOR Illuzórikus a washingtoni szándék a katonai egyensúly megbontására (TASZSZ) Illúzió Washington­nak minden olyan elképzelése, hogy megbonthatja a katonai egyensúlyt a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szer­ződés és a NATO között — írja Nyikolaj Cservov vezérezredes, az SZKP KB elméleti folyóirata, az Agitator ez évi első számában. A szovjet katonai szakértő rá­mutat: a szovjet—amerikai ha­dászati egyensúly tényét a SALT—2 kidolgozása során több­ször és pontosan meghatározták és mindkét fél hivatalosan el is ismerte. Még az amerikai hivata­los adatok szerint is mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok 7500—7500 olyan atom­­robbanótöl­tettel rendelkezik, amelyek ballisztikus rakétákkal juttathatók célba. Az Egyesült Államoknak viszont négyszer annyi nehézbombázója van, mint a Szovjetuniónak. Ezek f a tervek szerint) 8000 nagy hatótávolságú robotrepülőgéppel szerelhetők fel. Az európai közép-hatótávolsá­gú eszközökben mutatkozó állító­lagos szovjet fölényt cáfolva, a tábornok megállapítja, hogy itt a nyugatiak azt a látszatot igye­keznek kelteni, mintha a­­ NATO- nak nem lennének ilyen eszközei Európában. Az Egyesült Államok — írja a vezérezredes —, nem hajlandó számításba venni a tár­gyalásokon az előretott állom­á­­soztatású amerikai nukleáris esz­közöket, valamint a brit és fran­cia nukleáris fegyvereket. A NATO Európában 162 tenge­ri és szárazföldi telepítésű raké­tával, mintegy 700—1000—4500 ki­lométeres hatósugarú — hordozó­repülőgéppel rendelkezik, tehát a Szovjetunió területét egészen az Ural-hegységig veszélyeztetheti — figyelmeztet a szerző, majd rá­mutat: e NATO-csoportosítással szemben állnak a szovjet SS— 20-as, SS—4-es rakéták és kö­zéphatósugarú repülőgépek, szám szerint 938 egység! A cikkíró végezetül kijelenti, hogy maga az amerikai telepítés megkezdése máris a NATO ja­vára bontotta meg a katonai egyensúlyt mind Európában, mind pedig globálisan.

Next